Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk; í HATO-imiiBŐfer Ciprus körül A GÖRÖG, török és angol külügyminiszter genfi tárgyalásainak eredményét világszerte jogosan érté­kelték úgy, mint fontos, de a ciprusi válság rendezé­sének csak a kezdetét jelentő lépést. Nem csupán Ma- kariosz elnök óvatos londoni nyilatkozata figyelmez­tetett arra, hogy a neheze valójában még hátra van. A genfi nyilatkozat ugyanis megkerült két alapvető fontosságú kérdést: egyrészt nem írta elő, hogy a szi­getországból vonják ki az összes idegen csapatokat, másrészt elfeledkezett a ciprusi alkotmányos kor­mány helyreállításának kimondásáról, a ciprusi nép függetlenségének és szabadságának szavatolásától. Igaz, hogy augusztus 8-án a három ország képviselői folytatják majd a tárgyalásokat, a közvetlenül érde­kelt Ciprus képviselői azonban hivatalosan nem vesz­nek részt ezen a tanácskozáson sem. A szigetország görög és török közösségének vezetőit — jól értesült források szerint — csupán az utolsó napra hívják meg, amikoris ismertetik előttük a döntést. ÖNMAGÁBAN IS SZOKATLAN, hogy egy füg­getlen ország sorsáról mások tárgyalnak. Ezúttal en­nek kirívó voltát még inkább aláhúzza az a körül­mény, hogy Ciprusról három NATO-tag dönt, olyan három ország, amely pillanatnyilag katonai erőket állomásoztál a szigetországban. Ügy tűnik, hogy a sikertelen puccs nyomán elszenvedett NATO-hatal- mak a kudarc ellenére sem tettek le arról, hogy végül a maguk javára hasznosítsák a helyzetet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában szerdára virra­dó éjjel feszült légkör alakult ki. Nagy-Britannia ugyanis olyan határozati javaslatot terjesztett elő, amellyel siettetni kívánta volna, hogy a világszerve­zet e vezető fóruma lényegében a genfi nyilatkozatot fogadja el. Holott a Biztonsági Tanács korábban a genfi megállapodásnál jóval előremutatóbb határoza­tot fogadott el, amely Ciprus el nem kötelezett poli­tikájának fenntartását, a külföldi katonai erők kivo­nását és az alkotmányos Makariosz-kormány visz- szaállitását irányozta elő. A mostani brit javaslat háttérbe szorította az ENSZ békefenntartó erőinek funkcióját, JAKOV MALIK szovjet ENSZ-képviselő jogosan mutatott rá a békefenntartó erők nagy jelentőségű kérdésére. Amint hangoztatta az elsietett határozat kierőszakolása lejáratná a Biztonsági Tanácsot. Mi- utáq az ülés elnapolásának tervét a résztvevők nem támogatták, a szovjet képviselő kénytelen volt vétó­jogával élni. Makarosz és Calla~han találkozója Londonban „Nem lehetünk elégedettek az eddigi határozatokkal" LONDON: James Callaghan brit kül­ügyminiszter csütörtökön dél­után beszámolt Makariosz elnöknek a genfi értekezlet határozatairól. A • találkozón — mint a Forcing Office szó­vivője közölte — „általános eszmecserét” folytattak. Cal­laghan és Makariosz,, akit a brit kormány mind ez ideig államelnöknek ismer el, a. genfi konferencia berekesz­tése óta most tanácskozott először. Callaghan a NATO megbízottjaként ügyködött Géniben a határozatok elfo­gadtatásán, de ezeket mind ő, mind Makariosz ideigle­neseknek tartja. A ciprusi elnök egyébként is elégedet­len a program néhány részé­vel. A brit külügyminiszter augusztus 8-án visszatér Genfbe, az értekezlet máso­dik szakaszára. Közvetlenül a londoni találkozó után még nehéz lenne megjósolni, mi­lyen szerepet szánnak Maka- rioeznak Genf ben. , Angol részről egyébként csütörtökön értésre adták, hogy Anglia konzultál a Biz­tonsági Tanács tagjaival, és reméli: a BT nemsokára az összes érdekelt felek által elfogadható ciprusi határoza­tot hoz, Callaghan csütörtö­kön délután megbeszélést folytatott Nyíkolaj Lunykov- val, a Szovjetunió londoni nagykövetével is. A genfi értekezlet kom­mentálta csütörtöki vezér­cikkében a kommunista Mor­ning Star. „Ciprus nem volt jelen ezeken a tárgyalásokon — írta a lap. — Anglia, Gö­rögország és Törökország Amerika támogatta urainak az az érdekük, hogy a cip­rusi közösségek közötti meg­oszlás fennmaradjon. A ciprusi alkotmány a cip­rusiak ügye, nekik kell ren­dezniük nézeteltéréseiket. Er­Makariosz érsek szerdán Londonban találkozott Callag­han brit külügyminiszterrel, aki részt vett a genfi három- hatalmi tárgyalásokon. (Népújság-tclefoto — AF—MTI—KS) re akkor lesz a leginkább módjuk, ha a külföldi kato­nák kivonulnak. A genfi ér­tekezlet nem érte ezt el...” — írja a kommunista lap. Callaghantól távozóban Makariosz kijelentette: „Al­kalmam volt néhány észre­vételt tennem a genfi meg­állapodásról. Ahogyan már a múltban Ismételten kifejezés­re juttattam, az egyezmény­nyel nem lehetek elégedett.” Makariosz emlékeztetett ar­ra, hogy a török erők 24 órá­val a tűzszünet után elfoglal­tak két falut, NICOSIA: Az ENSZ ciprusi békefenn­tartó haderőinek szóvivője csütörtökön sajtótájékoztatón közölte, hogy délelőtt a Ky- renia melletti Lapithosz fa­lu közelében kiújult a tüzér­Forró Watergate-napok? A WASHINGTONI forró nyár kellős közepén felforró­sodott az oly hosszú ideje húzódó Watergate-ügy. Ezen a héten számos olyan ese­mény történt, amelyek már lehetővé teszik egy valószínű „menetrend” felvázolását. Ez a menetrend azzal lenne kap­csolatos, hogy Nixon elnök „alkotmányos vád alá helye­zése” (angolul: impeachment) mikor és milyen feltételek között következhet be. Mielőtt a menetrend tárgy­szerű ismertetéséhez fognánk, előre kell bocsátani: az Egyesült Államokon kívüli országokat a Watergate-ügy elsősorban abból a szempont­ból érdekli, hogy milyen ha­tása lehet a nemzetközi eny­hülés irányzatára. Senkinek sem voltak illúziói arról, hogy a pénz és a korrupció milyen szerepet játszik hosz- szú évtizedek óta az ameri­kai politikában, tekintet nél­kül az elnök pártállására vagy személyes tulajdoságai- ra. Épp ilyen kevéssé lepte meg Európát és a világot az, hogy a hatalom a maga bel­politikai céljainak elérésére titkosszolgálati módszereket vagy — az elektronikus kor­szak kellős közepén — le­hallgató készülékeket vesz igénybe. Éppen ezért az Egyesült Államokon kívül sokan értetlenül szemlélték és álszentnek tartották Ni­xon elnök ellenfeleinek mo­rális felháborodását. Ügy vélték-— és némi joggal —, hogy a megelőző évtizedek­ben alkalmazott módszerek lényegében nem változtak; a különbség most csupán az. hogy az adminisztráció em béréi ügyetlenek voltak, manipulációk nyilvánosság:' OäMkU 1974. augusztus 2„ péntek kerültek és ez náódot nyújtott Nixon és a republikánus ad­minisztráció ellenfeleinek egy páratlan hevességű po­litikai hadjárat megindításá­ra. NIXON, aki belpolitikai ér­telemben egész életében az amerikai politikai színkép jobbszárnyához tartozott kül­politikájában az utóbbi évek­ben számos pozitív lépést tett, Ez nyilván nem egyéni­ségének változásából fakadt — hanem abból a nem ér­téktelen tulajdonságából, hogy képes volt .tudomásul ven­ni és felismerni a nemzet­közi helyzetben bekövetke­zett változásokat. Ezért egé­szében realista külpolitikát folytatott, ami egyik ténye­zőjévé vált a nemzetközi enyhülés irányzatának. Az enyhülés szempontjából Ni­xon személyes sorsának ala­kulása nem közömbös, de jiem is döntő. Az enyhülés ' irányzatát a nemzetközi erő­viszonyok személyektől füg­getlen fejlődése váltotta ki.; Ezt az Irányzatot az Egye­sült Államok vezető politikai személyiségeinek többsége támogatja. Ráadásul: Nixon 1976-ban, tehát valamivel több mint két év múlva egyébként is végleg távozik a Fehér Házból, az enyhülés politikája pedig nem rövid lejáratú taktikai manőver, hanem történelmi tendencia Persze, nem mindegy, hogy á Watergate-ügy meny­nyire bénítja meg a Fehér Ház külpolitikai cselekvőké­pességét, Vagy éppen: meny­nyire teszi lehetővé az eny­hülés ellenségeinek, hogy zsarolják a belpolitikáiig szorult helyzetben levő ad­minisztrációt és megakadó- lyozzák, hogy az ésszerű nem­zetközi kompromisszumokat ' üssön. Ebből a taktikai — de nem elhanyagolható je­lentőségű — szempontból az enyhülés folyamatát kétség­telenül zavarhatja, illetve lassíthatja a Watergate-ügy felduzzasztása. A hét eseményei kedvezőt­lenek voltak Nixon elnök számára. A nyomás fokozó­dását már jelezte, hogy a Leg­felsőbb Bíróság tagjainak jó részét maga Nixon nevezte ki — egyhangúlag kötelezte az elnököt: szolgáltassa ki az ügyet vizsgái Sirica szövet­ségi bírónak a' Fehér Házban folytatott, beszélgetések még meglevő magnetofon szalag­jait — szám szerint hatvan­négyet. A Legfelsőbb Bíróság döntése olyan taktikai vere­séget jelentett Nixon számá­ra, amely befolyásolta az ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság munkáját. Ez a har­mincnyolc tagú bizottság • (teljes nevén: a képviselőház jogügyi bizottsága) fogalmaz­za meg a Nixon elleni al­kotmányos vádemelés cikke­lyeit és szavaz arról, iiogy ajánlja-e a képviselőháznak a vádemelést. Az első lénye­ges cikkelyt megfogalmazták és az „az Igazságszolgáltatás akadályozásával” vádolta az elnököt a Watergate-ügy kap­csán. A második cikkelyt, amely „a hatalommal való visszaéléssel" vádolja az el­nököt, ugyancsak jóváhagy­ták. Az első cikkelyt a bi­zottság 27:11 arányban, a másodikat 28:10 arányban fo­gadta el. Ez azt. jelenti, hogy az első esetben’ hat, a má­sodik esetben hét köztórsa- ságpárti^képviselő is a vád­emelést ajánlotta. így gyen­gének tekinthető Ford alel- nöknek az az érvelése, hogy a Watergate-ügyet a demok­raták „pártpolitikai célokra” akarják felhasználni. MIUTÁN a jogügyi bizott­ság befejezte munkáját, kö­rülbelül tíz nappal később kerül az ügy a képviselőház elé. ahol augusztus utolsó hetére várható a szavazás. A képviselőházban egyszerű szótöbbséggel döntenek. Ez — figyelembe véve a jogügyi bizottság republikánus tag­jainak a magatartását —va­lószínűvé teszi, hogy a kép- viselőház is a vádemelés mellett szavaz. Ennek azon­ban Nixon elnök szempont­jából (noha természetesen súlyos politikai csapás) még mindig nincs döntő jelentő­sége. A képviselőház esetle­ges Nixon-ellenes döntése ugyanis a szenátus elé kerül, amely bírósággá alakul át, s dönt az alkotmányos vád­emelésről. Ez nem büntetőjo­gi, hanem kifejezetten alkot­mányjogi kérdés. Amennyiben a szenátus, mint bíróság az elnököt bű­nösnek találja, akkor távoz­nia kell hivatalából és he­lyét Ford jelenlegi alelnök venné át — természetesen csak 1976-ig, a következő el­nökválasztás időpontjáig. Eh­hez a döntéshez azonban már nem egyszerű többség kell, hanem kétharmados többség. Kétes, hogy — ha­csak Időközben valamilyen elsöprő erejű új bizonyíték nem merül fel — a szenátus­ban Nixon ellenfelei elérik-e ezt a többséget. Amennyiben nem, Nixon hivatalban ma­rad és az ügy lezárul, TERMÉSZETESEN óriási erők csapnak' össze ezekben a hetekben az amerikai bel­politika kulisszái mögött. Az összecsapásokban a világot elsősorban érdeklő külpoli­tikai kérdések alárendelt sze­repet játszanak. Sokkal in­kább személyt, párt-taktikai és a novemberi részleges vá­lasztásokkal összefüggő pozí­cióharcról van szó. Emellett jelentős szerepe lesz annak is, hogy a szenátus tagjainak jórésze — személyes • véle­ményétől függetlenül — ma­gának az elnöki hivatalnak a tekintélyét kívánja majd megóvni. Mindez a Nixoní napjainkban érő súlyos poli­tikai csapások ellenére a Watergate-ügy vitáját to­vábbra is teljesen nyílttá teszi. —i —e ségi párbaj a török haderők és a ciprusi görög alakula­tok között. Mindkét fél a másikat teszi felelőssé a har­cok újrakezdéséért. A Cipruson tartózkodó tö­rők hadsereg parancsnokai újságíróknak elmondották, hogy a ciprusi görög kato­nák ENSZ-egyenruhába öl­tözve folytatnak hírszerzé»st és indítanak támadást a tö­rök csapatok ellen. Mint mondották, emiatt a török haderők kénytelenek óvintéz­kedéseket tenni az ENSZ bé­kefenntartó csapatokkal szemben, például szigorúan ellenőrzi a segélyszállítmá­nyokat. Washingtoni tárgyalásairól Herbert Süss nyilatkozata Herbert Süss, az NDK kül­ügyminisztérium kollégiu­mának tagja visszaérkezett az Egyesült Államokból és csütörtökön Berlinben a következő nyilatkozatot ad­ta: az elmúlt két hét alatt tárgyalások folytak Wa­shingtonban a Német De­mokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A tárgyalások tárgyilagos és konstruktív légkörben zajlottak le. A két állam közötti diplomá­ciai kapcsolatok felvételé­hez szükséges valamennyi dokumentumról megállapo­dás jött létre. Ezt az Egye­sült Államok külügyminisz­tériuma szintén így ítéli meg. A diplomáciai kapcso­latok hivatalos felvételéről, amelynek időleges késleke­dése nem az NDK-n múlik, a két fél később állapodik meg. é TOKIO: A japán külügyminiszté­rium csütörtökön bejelentet­te, hogy a japán kormány elismerte Bissau-Guinea Köz­társaságot. Eddig 84 ál­lam létesített diplomáciai kapcsolatot a köztársaság­gal. RABAT: Jean' Sauvagnargues fran­cia külügyminiszter csütör­tökön hivatalos látogatásra Marokkóba érkezett. Rövid­del a megérkezés után fo­gadta őt II. Hasszán ma­rokkói király. MADRID: Tűz ütött ki csütörtökön Madridtól mintegy 24 kilo­méterre keletre fekvő Alcala De Henares férfibörtönben. Tizenkét fegyenc és egy bőr- tönőr vesztette életét a lán­gokban. Feltevések szerint a tüzet rövidzárlat okozta. BERLIN: A tranzitszerződés hatály­ba lépésének napja óta — 1972. június 4-től 1974.> jú- Jius 31-ig 25 371 754 személy, 9 010 251 járművel, illetve vasúton vette igénybe az NDK-n átvezető tranzitutas LISSZABON: Lisszabonban bíróság elé állítják a volt titkosrendőr­ség, a PIDE egyik tagját je­lentette a Diario De Noticias című lisszaboni lap csütörtö­ki száma. A vádlott, Antonia Domin­gues, 1961-ben a nyílt utcán lelőtte Jósé Dias Coelho szobrászt, a kommunista párt lisszaboni szervezeté­nek vezető tagját, aki ak­kor már hét éve élt illegali­tásban. PHNOM PENH: Csütörtökön reggel a phnom penh-i elnöki palota légelháritó ütegei lelőttek egy repülőgépet, amely át , akart repülni a palota fö­lött. Lón Noé marsall hiva­talos rezidenciája felett 1973. márciusa óta tilos át­repülni polgári vagy katonai gépeknek. Ekkor ugyanig a légierő egyik gépe bombáz­ta a palotát. Hét hónappal később ismét repülőgép­támadás érte a palotát. SANTIAGO: A chilei központi bank elrendelte az ecudo 3,4 szá­zalékos leértékelését. Július­ban egyébként háromszor, az idén pedig összesen 14-szer hoztak intézkedést a chilei pénznem devalválására. TOKIO: Atombomba-ellenes nem­zetközi értekezlet kezdte meg munkáját csütörtökön Tokióban, tizenhárom ország küldötteinek részvételével. A kétnapos konferenicán ar-. ról tanácskoznak, hogy mi­lyen nemzetközi intézkedése­ket foganatosítsanak a nuk­leáris fegyverkezés megféke­zésére és a Japánban ledo­bott atombomba áldozatai­nak megsegítésére. képtdvfrönkon érkezett Koppenhágában megkezdődtek a tárgyalások, Chirac fran­cia miniszterelnök és PquI Härtling dán kollégája között. A francia kormány tőnek ez az első hivatalos látogatása beiktatása óta. íNqpújság-telefoto — AF—-MTI—UN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom