Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
Fel nem használt forintok Még kérni sem Tolt kedvük, erejük, idejük Százezer forint. Sok ez vagy kevés? Attól függ, ki fogalmazza meg a kérdést. Ha a városi tanács illetékesei. akkor Ők nem elégedetlenkednek, hiszen ezt a pénzt Ők biztosítják Gyöngyösön a fiataloknak. Ha a „másik oldaltól” várunk véleményt, ők bizonyára nem sokallják. De hát ennyi van, ezzel kell gazdálkodni, ezzel élhetnek a gyöngyösi fiatalok. És még ezzel sem él mindegyik szervezet. Akkor hát; kinek lehet elmarasztaló véleménye? A fele nem válaszolt A rendelkezés nem régi keletű. Tavaly év elején, februárban látott napvilágot a Pénzügyi Közlönyben. Ez szabta meg, hogy a helyi tanácsoknak „Ifjúságpolitikai feladatok” címszó alatt számlát kell nyitniuk, és ebből kell támogatniuk a fiatalok kulturális tevékenységét. A pénzt az úttörőelnökség, a KISZ-bizottság és az ifjúsági klubok között oszthatják szét. Egy részét pedig tartalékolják előre nem látható és tervezhető, de fontos feladatok támogatására. Maradjunk pillanatnyilag az ifjúsági kluboknál. Ilyen tizenöt működik a városban. Mind megkapta a felszólítást, adja be az igényét, melyik programjukhoz mennyi pénzt szeretnének kapni. A szociológiai szakkör így jutott néhány ezer forinthoz a kutatómunkákhoz, a Piccoló Klub tagjai a bulgáriai útjukho* kaptak pénzt, ahogy a főiskola, az úttörőház, a gimnázium, a szakmunkásképző, a könyvbarátok és a Gagarin klubja sem maradt támogatás nélkül. Csupán egyetlen kérést nem tudtak teljesíteni: a szakközépiskoláét, ök berendezésre, felszerelésre szerettek volna pénzt, de ezt a rendelet nem teszi lehetővé. A klubok fele nem is válaszolt. Az ember kissé hitetlen- kedve fogadja a megállapítást, amit Fejes Jánostól, a városi művelődésügyi osztály vezetőjétől hall, mert nem érti: miért nem kell a pénz néhány klubnak? Talán olyan jól állnak? Már korábban is Van egy sajátossága ennek az anyagi támogatásnak Gyöngyösön. Még sehol sem volt a rendelet, még sehol nem adott „külön pénzt” a tanács ilyen célra, amikor a művelődésügyi osztály már saját magától, saját anyagi eszközeiből rendszeresen gondolt az ifjúsági szervezetekre. 20.00: A pék felesége A Jean Gionő novellája alapján Marcel Pagnol rendezésében készített francia film kellemes szórakozást ígér. A történet falusi környezetben játszódik. A községbe költöző új pék olyan finom kenyeret tud sütni, hogy mindenkinek eláll a szeme-szája. Ám egyesek mégsem a kenyér, hanem az öregedő pék igen csinos felesége miatt keresik meg a boltot. Ebből a szituációból egy sor, a nézőt nevettető bonyodalom származik. Nem árt most ezt is felidézni, mintegy bizonyítékául annak, hogy a tenni- és segíteniakarás általában nem lehetetlen, csak a szándéknak kell elég erősnek lennie. Nem volt már korábban sem olyan városi rendezvény, jelentősebb összejövetel, ifjúsági program, aminek anyagi bázisát ne segítette volna megteremteni a művelődésügyi osztály. Tény, nem minden hasonló szerv tekintette ezt a rugalmasságot követendő példának, olykor más városból, megyéből, még csipkelődő megjegyzést is tettek „egyesek túlbuzgóiméra”. Persze, akkor sem, most sem adták marékszám a pénzt, sőt: nagyon szigorúan el kellett és el kell számolni ma is minden fillérrel. A KISZ-bizottság, az úttörőelnökség egy összegben kapja meg rendelkezésre a teljes támogatást, de a „bizonylatolás” már az ő dolguk. Fegyelmezett önállóság ez, ami mindenképpen nagyon helyes megoldás. Egyéb források Százezer- forint és a többi. Más helyekről is jut pénz- erre a bizonyos számlára. Gondoljuk csak el, csupán az ifjúsági park megépítése, kialakítása egymillióba került. Honnan vették volna a költségeket? Adtak a vállalatok, üzemek, szövetkezetek. Sok-sok társadalmi munka is köny- nyítette a teendők ellátását. Ma már az sem ritkaság, hogy üzemek, szocialista brigádok kommunista szombatokat szerveznek csupán az ifjúságpolitikai feladatok támogatására. A pénzt tehát erre a számlára utalják át. Szóljunk arról a forrásról Is, amit a megyei szakigazgatási szervnél levő számla ad. Csak az úttörők nyári táborozásához Gyöngyösön tízezer forinttal járult hozzá az idén a megye. Ha tehát akad olyan nehéz körülmények között élő úttörő, aki nagyon megérdemelné, hogy a nyári szünetben két hetet pihenéssel töltsön, ehhez a szükséges pénzt így is, úgy is elő lehet teremteni. Az „Ifjúságpolitikai feladatok” számla ilyenkor válik realitássá. A megye különböző utalványokat tud a fiataloknak adni: szállás, étkezés, utazás költségeire, támogatására. Ezekkel az utalványokkal éppen úgy lehet „fizetni”, mint a valóságos pénzzel. Az persze, megesik, hogy valamelyik kisebb vendéglő vagy éppen kemping akadékoskodik az utalvány „beváltásával”. Nagyon köny- nyen megtörténhet ilyen is, hiszen még ezt is „szokni kell” széles e hazában mindenkinek. Az érem két oldala Vannak teháit klubok, szervezetek, amelyek élnek a támogatás adta lehetőséggel, és ezek a megmondhatói: nem is utasították el a kérésüket Gyöngyösön. Aztán vannak olyan klubok Is, az összesnek pont a fele, amelyek nem használták fel a felkínált forintokat. Az ő dolguk, mondhatjuk. Ha egyszer nincsenek rászorulva, akkor minek is kérnének. Lehet ez tehát alapos megfontoltság, de lehet restség következménye is. Ha ez utóbbi volna bármelyik esetében a ludas, akkor — nem értjük. A tanulság viszont kézenfekvő. Bizonyára élnek is véle a jövőben valahányan. G. Molnár Ferenc A pécsi balett tervei A pécsi balett tizenötödik évadját kezdd, amely a művészéknek és a közönségnek egyaránt sok újdonságot ígér. Az együttes terveiről Tóth Sándor balettigazgató, Liszt-díjas koreográfus adott tájékoztatást. — Három eredeti bemutatót tűztünk műsorra. Elsőként október 11-én Gustav Mahler zenéjére írt három új koreográfiám kerül a közönség elé „Balettek fehérben” címmel. A következő vállalkozás: gondolatok néptáncformában. Az alkotói vendégkoreográfusok: Tímár Sándor, Kriskovics Antal és Györgyfalvay Katalin. „Tavasz 1975” címmel mutatja be az együttes Eck Imre Liszt-díjas új balettestjét. Na*>megfigyelo tó/cső Debrecenben A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Napfizikai Obszervatóriumában szovjet szakemberek egy óriás koronagraf nap meg figyelő távcsövet szerelnek. Ebből a távcsőből összesen 9 darab készült, melyből nyolcat a Szovjetunióban, egyet pedig hazánkban, Debrecenben állítanak fel. Képünkön: a szovjet Izmiran Kutatóintézet szakemberei I %. szerelik össze a távcsövet. (MTI Foto — Balogh P. László) Amit a magyar tudósokra bíztak A szocialista országok közötti műszaki-tudományos kapcsolatok negyedszázados, gazdag múltra tekintenek vissza. Már a KGST megalakulásának évében kimondták, hogy a tagállamok bocsássák egymás rendelkezésére meglévő és a későbbiekben megszerzett tudományos és műszaki ismereteiket. A szocialista országok tudományos ismereteinek, műszaki tapasztalatainak és módszereinek hatékony elterjesztése jelentős eredményeket hozott a KGST-orszá- gok számára, hasonlóképpen dinamikus előrehaladás történt az államok közötti széles körű egyetemi diák- és tudóscsere területén is. Az 1960-as években azonban már olyannyira felgyorsult a fejlődés, hogy a korábbi tudományos együttműködési formák kevésnek bizonyultak. A tudományostechnikai forradalom tempójával a KGST-országok kü- lön-külön aligha tarthattak lépést. A Bukarestben elfogadott Komplex Program a tudományos-műszaki együttműködés újabb lehetőségeit nyitotta meg. A tagországok 18 alapvető témakörben határozták el a szoros koordinációt. Célul tűzték, hogy közösen munkálkodnak egyebek között az új műanyagok és műtrágyák, a félvezetők kialakításán, az irányításszervezés gépesítésén, a hegesztéstechnológia és az élelmiszer-gazdaság számos ágának fejlesztésében. Hazánk tudósaira is jelentős feladatok jutottak e nemzetközi méretű összefogásban. Amellett, hogy kutatóink tucatnyi koordinációs központ munkájában vesznek részt tevékenyen, Magyarország is több témagazdája, felelőse. A Központi Fizikai Kutató Intézetben hozták létre azt a nemzetközi kísérletező kollektívát, amely a nagy teljesítményű, úgynevezett WER (víz-víz- energiarendszer)-típusú atomreaktorok kritikus pontjainak fizikai vizsgálatával foglalkozik. A Közúti Közlekedési Tudományos Intézetet ugyancsak a KGST jelölte ki arra, hogy kifejlessze a legkorszerűbb és a leggazdaságosabb közúti szállítási eszközöket. A budapesti Építésgazdasági és Szervezési Intézet koordinálja a háztartási szemét, a hulladék racionális megsemmisítésének, Illetve hasznosításának módozatait kutató vizsgálatokat. Tavaly világszerte feltűnést keltett az az egyezmény, amelyet a KGST-országok képviselői éppen a magyar fővárosban írtak alá a rákkutatás gyógyszeripari kutató munkáinak koordinálására. A magyar gyógyszeripar híre, sok kiváló eredménye régen átívelt már az országhatáron, az Onkológiai Intézet daganatkutatóinak sikereit pedig valamennyi kontinensen számon tartják. Ez a magyarázata annak a megtiszteltetésnek, amely a KGST keretében a magyar tudomány osztályrészéül jutott. Orvosaink, orvosvegyészeink irányításával kiváló képességű nemzetközi stáb dolgozik Budapesten, s fáradozásukat minden bizonnyal értékes felfedezések követik. Nemrég nyolc magyar gazdasági kutatóintézmény írt alá együttműködési szerződést a KGST égisze alatt működő Szocialista Világrend- szer Gazdasági Kérdésekkel Foglalkozó Nemzetközi Intézettel. A szerződés alapján a Közgazdaságtudományi Intézetben az integráció mechanizmusának kérdéseivel, va- lutáris és hitelezési problémákkal foglalkoznak. Az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete az egyes népgazdaságok szerkezeti fejlődésével kapcsolatos kérdések vizsgálatára vállalkozott. A Konjunktúra és Piackutató Intézet foglalkozik a KGST- országok külkereskedelmi áruszerkezete és a kétoldalú kapcsolatok közötti összefüggésekkel, a tőkés világpiaci árakat alakító tényezőkkel. Mindent összevetve: u KGST-országok eddig több, mint 40 sokoldalú tudományos és műszaki együttműködési megállapodást kötöttek, s a közös kutatási és fejlesztési programok lehetővé teszik, hogy lépést tarthassanak a technikai forradalom legújabb vívmányaival, s maguk is irányítói legyenek a hétmérföldes léptekkel fejlődő tudományos kutatásoknak. (b. i. g.) Tóth-Máté Miklós: Jön a Bea? OJ/wüsM 1974. augusztus 3d. Cfütörtók (Befejező rész) — A kandidátusi cím! — legyintett Krisztina —, az még a legkevesebb! Figyelj ide, mit tervezek .. .! És részletesen előadta a tervét. —• Nem! — ugrott fel Balázs. — Nem! És nem! Krisztina sírt. Aztán újra dorombolt. Éjszaka. Krisztina baby dollban. (Csak ünnepélyes alkalomkor viselte !) Sírás. Dorombolás. Csönd. — Még van egy hónapunk — suttogta —, meglásd, mindent elrendezünk. Másnap este az üresen tátongó lakásba tért haza Balázs. Krisztina a padlón vetett ágyat. — Ezt az éjszakát kibírjuk — mondta —, holnap már itt lesz az a barokkstílű csodanyoszolya, tudod, amit Béláéknál úgy megcsodáltunk. Kölcsön adják erre az időszakra. — És Béláék min alusznak majd? — A heverőínken Már oda is vitettem. De az ágyat csak holnap hozzák. És Krisztina elmondta, mit, honnan hoznak majd. — Karcsiéktól azt a zöld szalongamitúrát. Csodálatos fotelék. ők adják a szere- osenfiú szobrot, a zenélő ha- mutálat és a díszkardpkat. Mariska nénitől jönnek a függönyök, aranyrojtokkal. — Aranyrojtokkal?! Nem is divat! — Ezt csak bízd rám! Keverjük a régit a hipermo- dernael. Ugyancsak Mariska nénitől jön egy kakukkos falióra, két rézmozsár, egy vajköpülő, egy szénvasaló és szegény Zsiga bácsi légycsapója. — Légy csapó? Nincs is légy! — A légycsapó csak dísznek. Különben sem hiszem, hogy Bea hülye férje valaha is látott légycsapót. Folklór. És ez is szempont. —• Folklór? Érdekes. — Kerényiéktől perzsaszőnyeg és egy Vaszary-fest- mény. Csontváryt sajnos, nem tudtam szerezni, majd azt mondjuk Beáéknak, hogy elcseréltük egy Vaszaryra. Kerényiék még adnak két Szőnyi-rézkarcot, nekem három kalapot, egy cuki táskát, meg egy kisestélyit. Azonkívül kölcsönadják Robit, a német juhászkutyát. Dán dog nincs. Ezt is elég nehéz volt elkunyerálnl. Papírt vett elő a táskájából, Balázs elé tartotta. — Olvasd! Robi étrend^ Pontosan be kell tartan mert hajlamos a gyomorhv rutra. Azonkívül reggel, délben, este séta. A déli sétál- tatáet vállalom, a reggeli és az esti a te feladatod lesz. Figyelsz? Balázs nem figyelt. Valahol a múltban járt gondolatban. Apósával ultizott, a vasúti málházóval, a MÁV szolgálati lakásban, ahol annak idején két vonatfütty és egy tolatás között megkérte Krisztina kezét. — Krumplin is elélünk — mondta akkor Krisztina —, csak tető legyen a fejünk fölött! — Balázs, te nem is figyelsz! — riadt a felesé hangjára. — Úgy látszik, minden az én vállamra szakad! Gyújts rá Belga szivar. Lajostól szereztem. Kiküldetésben járt Belgiumban. Mindennap új változást hozott. A két szoba lassan olyanná alakult át, mintegy bizományi áruház bútorlera- kata. — Csináltass új névtáblát — figyelmeztette Balázst Krisztina — dr. Benkő Balázs, a matematikai tudományok kandidátusa. Ezt csak előző este szögeljük fel. — Miért éppen matematikai ? ... — sóhajtott Balázs. —< Na hallod! Ez áll legközelebb a bérelszámoláshoz. És ezt írtam meg Beának. Egy héttel Beáék érkezése előtt boldogan újságolta Krisztina. — Megkapjuk a kocsit! Volvó! Szigethyék kölcsönzik majd egy hétre, de tovább nem tudják. Annyi baj legyen, majd azt mondjuk, szervizbe kellett vinni. — Kocsi? Észnél légy! Nem is tudok vezetni! — Erre is gondoltam. — Krisztina hosszú ujjaival végigzongorázott Balázs fején. — Majd gipszbe teszik a bal karod. Elég lesz aznap reggel, ha jönnek. Beszéltem Tirpák doktorral, tudod, azzal a szimpatikus kórboncnokkal, akivel Károlyéknál ismerkedtünk meg. El fogja intézni. — Nem! — hördült fel Balázs. — Ez már több a soknál! Krisztina sírt. Dorombolt. Éjszaka. Krisztina baby dollban. Sírás. Dorombolás. Csönd. Két nappal Beáék érkezése előtt, minden készen állt a fogadásukra. Krisztina izgatottan leltározott. Járta a lakást, nyoméban Robival, a juhászkutyával, és egy kis noteszbe jegyezhetett, áthúzott, beírt. — Dr. Szeberkényiék villájába mehetünk majd le — mondta Balázsnak —, igaz, hogy az Máriafürdőn van, de majd azt mondjuk, elcseréltük. Ott szebb a kilátás. A lakást is elcseréltük természetesen, mert sok volt a négy szoba kettőnknek. Azonkívül a négyszobás lakásunk hatodik emeleten volt és neked tériszonyod van. A jelzett nap hajnalán aztán megérkezett a távirat. — Jaj, Istenem — bontogatta remegő kézzel Krisztina —■, vajon melyik géppel jönnek?! „Floridába megyünk. Stop. Talán majd a jövő nyáron. Stop. Millió puszi. Stop. Beáék.” Krisztinát az ájulásból közös erővel élesztgette Balázs, meg Robi, a német juhászkutya. Egy hét múlva, pedig Balázs, bőröndjébe csomagolta a legszükségesebbeket és csak egy levelet hagyött hátra. Ezt: „Krisztina! Kicseréllek egy másik hővel. Jön egy barátom az Elefántcsont-partokról, aki úgy tudja, hógy nekem egy egyszerű, kedves. Őszinte nő a feleségért:! Jtfem akarok szégyenben maradni'. Balázs.” — A gazember! — tépte apró foszlányokra a levelet Krisztina. — Én csináltam belőle kandidátust!
