Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-28 / 200. szám
Egy könyvtáros „vallomása" Bármennyire is a jó szándék vezetett, a véletlen ördöge mindig közbeszólt, s bizony majdhogy visszájára fordultak a dolgok. Jó öt éve népművelési felügyelőként találkoztam a hevesi Lővey Gyulával. Akkor őszintesége kapott meg, s írásomban továbbgyűrűzött bennem jobbító indulata. Később hallottam, hogy nyíltságáért nem. mindenki dicsérte. Mi tagadás, többször is jóvá akartam tenni vétlen hibám. Annál is inkább, mert a népművelőből később könyvtárigazgató lett, s évről évre figyelemre méltó kezdeményezésekkel lepte meg a olvasókat. Szívesen megírtam volna, de figyelmeztetése balsikerű igazságomra célzott: „Kordában szebben festenek a dicsérő jelzők is”. Azért csak el-eljártam egy- egy diskurzusra, s közben kimondhatatlanul is az érdekelt: mivé lesznek a nagyon is életképesnek tűnő elképzelések. öt év bizonyította, hogy nemhiába voltam optimista. Erről bárki meggyőződhet, aki csak fél évtizeddel ezelőtt járt a járási, a nagyközségi könyvtárban. Témára, élményre éhezve érkeztem, s az „Éden” kapujában lángpallosként fogadott a figyelmeztetés: „Kérlek, azokkal a méltató jelzőkkel bánj nagyon csínján”. Vitatkozzam? Fárasztó. Inkább vállaltam az íródeák szerepét, végtére is ez a könnyebb... zetnek. Szolgáltatások sorával vártuk őket. Többször meghívtuk a gyöngyösi Anonym Színpadot, politikai képzésükhöz irodalmat adtunk. Utólag elmondhatom: jól járt mind a könyvtár, mind a fiatalság. Belőlük toborzódott rendezői gárdánk,- nem hiányoztak az író-olvasó találkozókról, nagyszerű szervezőknek bizonyultak, s las- san-lassan azok is olvasókká formálódtak, akik korábban nem nagyon kedvelték a könyveket. „A kezdet bizony nehéz volt, hiszen mindössze harminc négyzetméternyi területen szorongtunk. A teljesen feldolgozatlan, huszonkétez- res könyvállomány egy része a padláson hevert, s lényegében még a mechanikus kölcsönzést sem biztosíthattuk. Történt mindez akkor, amidőn a szakirodalom, az elmélet és a gyakorlat már a népművelő-könyvtárakat propagálta, sürgette, s egyre többen az információs központok kialakítását szorgalmazták. Először nem kértünk — túl egyszerű dolog lett volna —, hanem bizonyítani akartunk. , Hozzákezdtünk az anyag rendezéséhez, s igyekeztünk tartalmas, minél változatosabb programmal hozzánk csalogatni az olvasókat. A baráti beszélgetéssé formálódott író-olvasó találkozók vonzották mind a gyerekeket — róluk sem feledkeztünk meg, hiszen belőlük toborzódik az utánpótlás — mind a felnőtteket. Törekvéseinket a nagyközség és a járás vezetői egyaránt megértették, s igyekeztek — a lehetőségekhez mérten — gyorsan segíteni. Megkaptuk a tágas — 450 négyzetméteres — volt pénzügyőrlaktanyát, amely nagyszerű lehetőségeket biztosított minden elképzelésünk megvalósításához. Az épületet felújítottuk. Anyagi nehézségeinket könnyítette az, hogy a Megyei Könyvtár — igazi mecénásként — biztosította a berendezést. Ezután elvégeztük a teljes revíziót, selejteztük az elavult munkákat, feltártuk az anyagot, kialakítottuk a szerzői, a cím- és raktári katalógust. Türelem és idő kellett mindehhez, de megérte a fá radság, mert most már hozzákezdhettünk az igazán érdemi munkához, ahhoz, hogy minél gyorsabban behozzuk a sokéves lemaradást, s lépést tartsunk az idővel. Azt akar' tűk elérni, hogy ne csak olvasni, kutatni, kölcsönözni jöjjenek a könyvtárba, ha nem változatos programra éhezve kopogtassanak egyre többen. Ezért létesítettünk egy pinceklubot, amit átadtunk a Csikós György nevét viselő községi KISZ-szerve Szórakozási lehetőségben sincs hiány. Az udvar és kert — szerencsére mindkettő jókora — egy részét lebetonoztuk, itt klubdélutánokat lehet rendezni, s mindenki leülhet baráti tereferé- re, pihentető beszélgetésre. Többen kedvelik a szabadtéri sakkot is, a nagy méretű fafigurákat házilag konstruáltuk. Elkészül a teniszpálya, úgy érzem, hamarosan sok híve lesz nálunk is ennek a szép sportágnak. Valaki azt mondhatná: mindez igen sokba került. Valójában nem így van, mert csak ötvenezer forintunk volt. Segített azonban azösz- szefogás, a társadalmi munka, hiszen mindenki tudta, hogy ezek a létesítmények a köz javát szolgálják. Nem feledkeztünk meg a gyerekekről, az általános, a középiskolai tanulókról sem. Irodalmi, kutató órákat, szakköri foglalkozásokat rendeztünk számukra. Természetesen itt a könyvtárban, hogy megismerjék az önálló az alkotómunka örömét. Pályázataikat jelentős jutalommal díjaztuk, saját kiadású könyvismertetőket, órarendeket ajándékoztunk nekik. Äz eredmény nem maradt el, hiszen a hevesi tanulóifjúság nyolcvanhét százaléka olvasó, rendszeres vendégünk. ' Sokan jönnek speciális kérésekkel, van, aki szervezéselmélet szakkönyvet, olyan is kopogtat, aki szakdolgozatához bibliográfiát kér. Öröm, hogy segíthetünk, s ez azért van így, mert józan megfontolással elébementünk al fejlődésnek. Számoltunk a nagyközség iparosodásával, s az ezzel járó sajátos olvasói igényekkel, s ennek megfelelően terveztük a könyvszerzést. Gondoltunk a zenei érdeklődés gyarapodására is: fonotékánk gazdag anyaggal várja a muzsika kedvelőit. Az amatőr filmesek, a fotósok sem csalódnak, hiszen kitűnő apparátus, jól felszerelt labor áll hobbyjuk szolgálatába. Segítségükkel valósítottuk meg a házimozit, hamarosan sor kerül az első vetítésre is. Ezzel persze korántsem zárult a kör, ám a jövő terveiről csak akkor érdemes beszélni, ha már megvalósultak. .. Eddig a tények. S megkell vallanom, hogy minden őszinte igyekezetem ellenére is kiestem az íródeák szerepéből, mert azok a méltató jelzők csak nem tűrték a zabolát. Azt hiszem, így van rendjén, mert a hevesi járási nagyközségi könyvtárban fél évtized alatt tíz-tizenöt év lemaradását pótolták, s ma már ott tartanak, hogy kezdeményezéseikre érdemes felfigyelni. A krónikás legfeljebb vállalja a „szószegés” bocsánatos ódiumát... Pécsi István Helyre« állítják a rudabányai műemlék templomot Borsod megye egyik szép középkori műemlékét, a rudabányai református templomot az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével helyreállítják. A templom a XIV. században épült, a mellette lévő jellegzetes kupo- lájú harangtornyot a múlt század végén emelték. A templom külső és belső falait kijavítják, a tetőszerkezetet új fazsindellyel borítják. . (MTI fotó) Tanévnyitás az egri zeneiskolában Pótfelvételi hat szakon Az Egri Állami Zeneiskola egyes zenei ágazatai iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a tantestület úgy döntött, pótfelvételit tartanak hegedű, fafúvó, rézfúvó, ütő, cselló és nagybőgő tanszakokon. Az elsős gyermekek itt ismerkednek meg először a hangszerek kezelésével, a hangjegyekkel, a kottával. A pótfelvételire és a beiratkozásra augusztus 29-én kerül sor, az ünnepélyes tanévnyitót pedig szeptember 3-án tartják meg. Pályázati felhívás az erdőtüzek megelőzésére Az országban évről évre több millió forintos kárt okoznak az erdőtüzek, amelyek után a környezet mikroklimája is megváltozik. A tüzek megelőzésére az erdőgazdaságok, a tűzoltóság és a társadalmi szervek már eddig is számos intézkedést tettek. A jelenleg alkalmazott eljárások azonban — a jelek szerint — nem elégségesek a tűzesetek számának és kártételének csökkentésére. A MÉM erdőrendezési főosztálya és az Erdő- és Fagazdasági Egyesülés ezért pályázatot hirdet az erdőtüzek megelőzésére. A pályázaton egyének és csoportok vehetnek részt. A pályázatnak komplex módon tartalmaznia kell a tűz megelőzésének, elhárításának valamennyi teendőjét, valamint a tűz oltásának anyagait, eszközeit. Olyan megoldást, amelynek megvalósításához repülőgép igénybevétele vagy tőkés importból származó gép, eszközl anyag felhasználása szükséges, a pályázat nem tartalmazhat. A pályázatot részletesen kell kidolgozni, olyan formában, hogy alapul szolgáljon a későbbi intézkedések kiadásához. A beküldés határideje: 1974. december 31. Pályadíjak: 1. díj 10 000 forint, II. díj: 5000 forint, III. díj: 3000 forint, IV. díj 2000 forint. A pályázat jeligés, a nevet és a pontos lakcímet tartalmazó zárt borítékot a pályázathoz kell csatolni. A pályázatot a MÉM erdőrendezési főosztályának (Budapest. V., Kossuth Lajos tér 11.) kell három példányban beküldeni. A pályázatokat bizottság bírálja el, az eredményt 1975. februárjában közük a szaklapok. (MTI) 21.25: Nyitott könyv Szerb Antal: Utas és holdvilág. A Nyitott könyv a tragikus sorsú író közismert és közkedvelt regénye negyedik kiadása alkalmából mutat be dramatizált részleteket a regényből. Az egyes részeket összekötő szöveg kapcsolja egybe. A regény egy különös velencei nászút története. A fiatal férj egyik magányos sétáján idézi fet ifjúsága emlékeit, s egy iskolatársával történő találkozása ébreszti rá arra, hogy életét elhibázta. Visszaidéző- dik barátja, aki öngyilkos lett, s e barát húga, akibe a fiú szerelmes volt. S hogy ezek az emlékek milyen mély nyomot hagytak benne, azt bizonyítja, hogy házassága felbomlik. Tóth-Máté Miklós: Jön f!T f* 1A74. augusztus 28., szerda 1. Beatrix írt Kanadából, hogy a nyarat az Ó-hazában szándékoznak tölteni. És hanem veszik rossz néven Krisztinóék, akkor náluk szállnának meg. — Drága jó Krisztám — írta —, csak az emlékeinknek élünk majd! Ó, a gimnázium. Ó, a tanárok, Ó, a ballagás, Ö, az érettségi! Az egész levél egy nagy sóhajtás volt. A sóhajokból a gimnáziumi éveken kívül, jutott jócskán a Citadellának, a Lánchídnak, a Balatonnak, az egri várnak, ahol tanulmányi kiránduláson voltak, a Cserhátnak, a Mátrának, a Bükknek, sőt még a bárányfelhőknek is! Hiszen sehol olyan bárányfelhők, mint a magyar égen. Sehol olyan föld, mint a drága anyaföld az Ő6ök porával keveredve! — Hazám — fejezte be a levelet —, kicsi, élhagyott hazám, te régi szerető, te kisírt szemű, te ősz halánté- kú, meg tudsz nekem bocsátani?! HAZÁM! —- Már csak a Szózat hiányzik! — mondta Balázs, aki szintén elolvasta a levelet, aztán a levél emelkedett stílusával ellentétben kijelentette, hogy öklendez- ni volna kedve és hogy azt a dögöt mindig utálta és hogy lakjanak szállodában, vagy a Duna-parton, mert ha ide tolják a pofájukat, egyszerűen lehányja őket. ■— Ezt mondod a legjobb barátnőmre? — sírta Krisztina. — Aki tele van honvággyal! Aki zokogva fogja megcsókolni a földet, amelyre lép! Aki idegösszeroppanást is kaphat a megrázkódtatástól! Te, lelketlen barbár! Aztán a könnyein keresztül szemrevételezte a lakást és felnyögök, mint aki valami szörnyű látomással került szembe. — Két szobánk van! Jaj, istenem, Balázs, nekünk csak két szobánk van! —• Tíz éve — bólintott Balázs. — örülök, hogy végre észrevetted. — De én azt írtam Beának, hogy négy! — Nyilván elnézted — mondta gúnyoean Balázs —, vagy beszámítottad a mellékhelyiségeket is. — Mit hülyéskedsz? Nem érted, miről van szó? Mit fog szólni Bea, ha látja, hogy csak két szobánk van?! — összementünk — tárta szét a kezét Balázs. — És hol van Belzebub?! — kiáltotta Krisztina, tágra nyílt szemmel bámulva az ajtó felé, mintha onnan várná a megoldást. — Ki az a Belzebub? — A kutyánk! A dán dog. Annyit írtam róla Beának, hogy már valóban azt hittem, van egy szép, nagy kutyánk. És hol van a Csont- váry-kép?! — A Csontváry-kép ? A Nemzeti Galériában, szivecském. — Balázs —* borult a férje nyakába Krisztina —, én annyi mindent hazudtam Beának, hogy az valami rettenetes! És belesuttogta a hitvesi vállba, hogy miket. Balázs megtudta többek között, hogy a pesti négyszobás lakáson kívül autó- és villatulaidonosok, természetesen nem akármilyen berendezéssel. Krisztina, milliomoshoz illő nagyvonalúsággal, lakberendezőt megszégyenítő szakértelemmel bútorozta be a lakásukat és a villát Balatonakarattyán. Ahová volt képe még fürdő- medencét is építtetni, holott igazán beérhette volna a Balatonnal. Az, hogy a villa kertjében Rodin. Amerigo Tot világhírű szobrainak másolatai állnak, már meg sem lepte. Meglepte viszont, amit utoljára és a leghangosabb zokogás között vallott be Krisztina. — Balázs, te nem vagy bérelszámoló! — Akkor mi vagyok? — sóhajtott Balázs. — Miniszter? — Az mégse, de... — Hadseregtábomok? — Te... Jaj, istenem... ne haragudj... te, dr. Ben- kő Balázs vagy, a matematikai tudományok kandidátusa! Pofozz meg! Balázs nem pofozott, csak leült a tört rugójú, nagyanyjától örökölt fotelbe és nézte merően a feleségét, mint betegét az ideggyógyász. — Miért kellett néked hazudnod? — kérdezte. A hangja olyan volt, mint egy énekesé, hajnalban. Rekedt és tompa. — Balázs — kezdte Krisztina, nagy szemét engesztelő áldozatként (ez eddig mindig hatott!) Balázsra függesztve —», te is tudod, örök riválisok voltunk Beával. Untam már a hozsannáit, férjéről az illatszergyárosról, a lakásukról, a kocsijukról, az utazásaikról... Apropos, voltunk Japánban is! — Igazán? És jó volt? — Ugyan. .. Az olaszországi utunk jobban sikerült, láttuk a pápát is. — Még hol voltunk? Mert én csak Pozsonyra emlékszem! — Nyugodt lehetsz, én Is! De azt Beának nem szabad megtudnia. Mit gondolna, hogy nekünk csak Pozsony- ra tellett? — Ugyanazt amit én. Nem volt máshová pénzünk! — A fizetésedből?! Az én örökségemből?! El sem hinné! Balázs nem szólt. Cigarettára gyújtott. Fecskére. Krisztina megrovó pillantást vetett rá. — Nagyon kérlek, ha Beáék itt lesznek, hagyd ezt a Fecskét. Te Illatos szivarokat szoktál szívni és néha pipázol. A holland dohány a kedvenced. — Holland dohány! —fújta a füstöt Balázs. — Mit meg nem ér az ember! Örülök, hogy végre bemutatsz saját magamnak. — És most mi lesz? — kérdezte Krisztina. — !Mi lesz, ha jön a Bea?! —• Mi lenne! Szépen bevallód, hogy csak a leveleket színesítetted a hazugságaiddal! — Az nem lehet! Az lehetetlen! Tönkre akarsz tenni?! — De a jó istenit! — jött indulatba Balázs. —• Most aztán már vége! Ez van és kész! Nem vagyok varázsló, hogy a hazugságaidnak megfelelően átvarázsoljam az életünket! — Pedig lehetne .Ti — sóhajtott Krisztina és odakuporodott az öreg fotel karfájára. Átkarolta a férje nyakát, belemarkolt a hajába, dorombolt. — Micimackó, lehetne pedig ... Persze, csak akkor, ha még szeretnél. — Kíváncsivá teszel — pislogott fel rá Balázs. — Fogalmam sincs, mit teh ' itt egy szerető szív [-1 - - egy pénztárca sem elég, mert a kämet, amivel volt:i megtisztelni, nem lúd \ ■ megvenni. (Folytatjuk.)
