Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-27 / 199. szám
RÜGYIN Turgenyev liberalizmusa nem jutott el a cselekvő hős ábrázolásáig. Turgenyev zsenialitása törvényszerűen eljutott a XIX. század első fele, dereka cári Oroszországának, s e látszólag még csendes világ, valójában nagy feszültségeket már méhében hordd kor típusainak realisztikus erejű ábrázolásához. A realisztikus hűség, a valóság jó ábrázolása és az elkötelezettség tudata és megvalósulása a művekben: nem véletlen, hogy száműzte a cár az orjoli kormányzósági birtokára az írót. Turgenyev hősei parasztok, középnemesek, nagybirtokosok, a kialakuló, de még mindig rendre „elkéső” forradalmár értelmiségi réteg képviselői, § írói megfogalmazásuk kegyetlen és kiábrándult világot fest Turgenyev tolla nyomán Oroszországról. A Rugyin, amelyből Szalai Györgyi adaptációjában és Iglódi István rendezésében tv-film készült, mégsem csak „egy” a turgenyevi hősök közül. A század közepe táján írott regény főhőse, akiben nehéz felfedezni az író alakját is, s aki iránt Turgenyev ezért is, másért is kiérezhető rokonszenvet táplál — talán a legjellemzőbb „reformer” típusa az akkori Oroszországnak. Nem véletlen, hogy Turgenyev később is, évtizedek múltán is oly fontosnak tartotta ezt a regényét, mert valamiféle kulcsregény ez, amely nélkül nem, vagy legalábbis alig érthetnőnk meg a század közepe orosz forradalmi, nemesi mozgalmait. Ez a korszak, amelyben Rugyin él és 1848 párizsi barikádjain öngyilkos módon, önmagát megbüntetve elpusztul, már nem a dekabristáké és még nem a narodnyi- koké. A ' szentszövetség Oroszországa mozdulatlan álló víznek tűnik, de pocsolya, mutatja be Turgenyev, s ebben a tespedt világban csak tervezni érkeznek a jók, de cselekedni még képtelenek. Későn érkeztek és korán jöttek. Itt van ez a Rugyin 'is: ragyogó tervek, ragyogó koponya, a tények és a gondolkodás megszállottja, ahol megjelenik, ott semmi sem mehet úgy tovább, ahogyan Egri nyár ’74 Toronyzene fiataloknak Az Egri nyár megszokott programját az idén színesí- tette-gazdagította az a néhány kamaraműsor, amelyet az ifjúsági parkban rendeztek. A Gershwin-, a citera- zene, a Virágh Tibor által tartott előadói est ténye mögé most felsorakozik az egri szimfonikusok tagjaiból alakult fúvós szextett is, amely szombaton a reneszánsz muzsikából adott ízelítőt a fiataloknak. Lévay Zsolt pedáns, tanáros bevezetőjéből kitűnt, hogy a zenetörténeti háttér felvázolása, a kultúrtörténeti és históriai adalékok — ha mégoly érdekesek is! — csak akkor érdeklik a ti zenés, huszonévesék közönségét, ha azok a mondatok köny- nyedek, harsogok, vagy any- nyira rövidek, mint egy megnyújtott közmondás. A mai fiataloknak szokatlan reneszánsz muzsika első néhány száma még csak szoktatta a másra hangolt füleket, de éppen az egyre erősödő taps é® érdeklődés bizonyította, érdemes ezt a néha fáradságos zenei próbálkozást folytatni, győzelemre vinni a jövő évadban is. Bevezetésként Hollós Lajos feldolgozásában hallottak az egri fiatalok öt tételt a Vie- torisz-kódexből, majd Farkas Antal átdolgozásában sikert aratott az Orgonafúga. És hogy mennyire értékes munkát végzett a régi magyar táncok és dalok újraírásában, életrekeltésében Farkas Antal, azt a Scherzo, a Magyar dal és tánc című kompozíció előadása is bizonyítja. A magyar fúvósmuzsika kissé elhanyagoltnak látszó területén érdemes volt ezt a rövid sétát megrendezni az Ifjúsági parkban. Az egri szimfonikusok belső életét, mozgását, fejlődését és további terveit is mutatja, hogy ez a szextett — Bikkes István, Mezei László, és Mengyán László, I—jj— III. trombita, Kovács Károly, Kelemen Tamás I—II. posaun és Palásti József tuba — erre az egy előadásra ilyen lelkiismeretességgel felkészültek egy nem is jelentéktelen zenei anyagból. Csak a rendezés lehetne céltudatosabb, átgondoltabb! (farkas) 1 KfPElNTÍ [Ilii eddig volt. S voltaképpen azok kegyelemkenyerén él, akikkel szemben kiálmodja álmait. Csak tenni, csak cselekedni ne kellene: még saját szerelméért is képtelen a tevésre. Hős-e, vagy komikus, legjobb esetben tragikomikus figura? Turgenyev szerint: hős. Tragikus hős, akinek legalább önmagával szemben volt ereje cselekedni, tenni végül is. Iglódi István rendezésében és Szilágyi István alakításában ez a Rugyin inkább tragikomikus figura. De nem következetesen az. A rendezés, a színészi játék egyenetlensége az oka, hogy nem tudta hitelesre formálni Rugyin alakját, legalábbis a rendezői elképzelés hitelességével nem. A néha bizony tempótlan, meg-megtorpanó, de nem tűnődésre késztető előadás többé-kevésbé ugyan hűségesen tolmácsolt valamiféle elképzelhető és kiérezhető „turgenyevi” atmoszférát, ám sokkal kevesebb légkört teremtve a ma nézője és a ma Rugyin- jaival való szembenézésre. Nehezen érthető az . is, hogy a realisztikus szobabelsők ás Turgenyev árnyaltan gazdag és méltán ma is csodált természetleírása mellett miért kellett nyikorgó színpaddíszletek és száraz faágak ihlette „külső” felvételek közé vinni a cselekményt? Kétségkívül, nem éppen könnyű, — de nagyon hálás! — feladat Turgenyev- nek bármely, így ezt a művét is képernyőre alkotni, s kétségtelen az is, hogy iménti kifogásaink ellenére is, néhány igazán kitűnő pillanat kárpótolhatta helyenként a nézőt mindezekért, s ezek a pillanatok nem kevésbé a rendező és a színész érdeme, mint hibája volt „az, amit kifogásolni voltunk kénytelenek. Rugyin alakja tipikusan a XIX. század Oroszországából való. Csak onnan? Nem ismerős ez a magyar történelem nem éppen mindig dicsőséges lapjairól is? Csak éppen nem Rugyinnak hívták, hanem mondjuk Szakroáry Zoltánnak. Gyurkó Géza Fokosok és csobolyók Hírneves ember az ostoros! Tóth János. Faragott tányérjai, csatlakjai, kula- csat a drezdai népművészeti múzeumban is megtalálhatók. Országos faragópályázatok ismert szereplője. legkedvesebb anyagain: a juhar, vadgesztenyén és fenyőn még ma is gyermekkora summásélményei minid- zódnak. (Foto: Puskás Anikó) Ma éjfél kár lenne meghalni Színes jugoszláv film 20.00 Jegor Bulicsov és a többiek Magyarul beszélő szovjet film. Gorkij a Jegor Buli- csovot 1932-ben írta, s a családi dráma keretében a polgári osztály történelmi méretű bukását, életképtelenségét mutatja be. Családi dráma: a halálos beteg Jegor Bulicsov betegágya körül mindenki mindenki ellen aosarkodik, szövetkezik és árulkodik. Bulicsov osztálya tehetséges tagja volt, így hát az élen járt a vagyon összeharácsolásában és most betegágyán, környezete örökségére spekuláló tagjai láttán döbben rá arra, hogy „harminc évig éltem idegenekkel". Az 1972-ben készült film forgatókönyvét a rendező, Szergej Szoloviev írta, a magvar szöveg Gábor Andor 1947-es fordítása felhasználásával készült. A hitelesség önmagáiban kevés a sikerhez, hiszen születtek már színvomalitalain dokumentumjátékok és valóságélményen alapuló közepes vagy gyenge filmek is. Ez a jugoszláv alkotás a szerencsés kivételek közé tartozik. Annál is inkább, mert Predrag Golubovic író és rendező nemcsak leszámolt a kísértő sablonokkal, az agyonheroizálás reflexszé csontosodott fogásaival, hanem arra is képes volt, hogy újszerű, nagyon is igaznak tűnő megvilágításban mutassa be a jugoszláv partizánharcok egy-egy sajátos epizódját. Ez a megközelítés magyarázza a film erényeit és hibáit egyaránt- Az író-rendező két partizán — Jofco és Kovac — sorsának jellegzetes fordulóit villantja fel. A fiatalemberek, aikárcsak sokezer társuk, nap mint nap életüket kockáztatják, s ott ártanak a német megszállóknak, ahol csak tudnak, ahol csak erre lehetőség adódik. A film jó része bevetésük története: arra vállalkoznak, hogy felrobbantsák az ellenség kitűnően felfegyverzett, jól biztosított hegyi erődjeit Joko és Kovac az WAAAAMMAMAWAMAAWWA VAAAAAAAAAÖAAAŐAAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAMf ; Bczzegék Otven érés a dorm índi önkéntes tűzoltótestület A közelmúltban ünnepelte 50 éves jubileumát a dor- mándi önkéntes tűzoltótestület a helyi művelődési házban megtartott ünnepség keretében, ahol a megyei tanács, a járási hivatal, valamint a megyed és a járási tűzoltó-parancsnokság is képviseltette magát. Csanálosi József községi tanácstitkár méltatta a testület fél évszázados tevékenységét, majd kitüntetések, előléptetések és pénzjutalmak átadására került sor. Ezúttal kapták meg a dormándiak a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága jubileumi serlegét. (—váry) 1974. augusawus 87., kedd Egyszer már meg kell írni Bezzegéket. Egyszer már föl kell világosítsam valamennyi boldogtalan férjet a világon erről a Bezzeg-misztifikáció- ról, amivel századok óta keserítik az életét — amivel betömik a száját, gúzsba kötik és elkábítják és fejbe vágják, ha moccanni mer, amivel megelőzik és profilaktikusan lehetetlenné teszik a világ minden férjének egyesülését a nagy forradalomban, aminek régen ki kellett volna már tömi, ha ez a Bezzeg-dolog sok minden egyéb visszaéléssel egyetemben nem forgácsolná szét a mélységekben forrongó elkeseredés robbantó erejét. Ne tegyen úgy, szerencsétlen férjtársam, mintha ön nem tudná, miről van szó, mintha ön nem ismerné Bezzegéket. ön összehúzza a szemét, gondolkodik, hm — a szó határozottan ismerős, ugye csak nem jut eszébe? Dehogy is nem jut az eszébe, csak nem meri bevallani — talán még ön- v:aga előtt is tagadja. Persze, mert azt hi- - zi, hogy ez valami speciális dolog, hogy ezt csak az ön gyóngesége és tehetetlensége tette lehetővé, egyéni nyavalya ez, amit legjobb elhallgatni, eltussolni — hogy más, erős, egészséges, öntudatos férj nem ismeri Bezzegéket —, nem ismeri, nem tudhat róla ebben a vonatkozásban, hiszen... Hiszen ez az erős, dolgos, öntudatos, valódi férj éppen az a bizonyos, aki önöknél Bezzeg úr szerepét játssza! Vagy mit kerülgetem sokat a dolgot — kimondom kereken, mint aki már rájött a nagy titokra — én nagyon jól tudom, hogy önöknél én, én, éppen én vagyok a Bezzeg úr, az ön házasságát én teszem tönkre, mint példakép és összehasonlítási tárgy — tönkreteszem és elnyomom önt, minden mozdulatommal, minden lélegzetvételemmel, azzal, hogy a világon vagyok, hogy dolgozom, hogy kénytelen vagyok robotolni és élni. „Bezzeg Ková- csik (nevezzük így szerénységemet) nem lopja a napot” — mondja az ön felesége. — „Kovácsik dolgozik, erőlködik, csinál valamit, mindenütt ott van, ahol érvényesülni lehet, feltűnni, előre menni — azért van a feleségének rendes ruhája, azért mehetnek minden nyáron külföldre.” És ön hallgat és nyeli az epét, boldogtalan, és titokban gyűlöl engem, mert én gyázzon, hogy meg ne hallja a felesége. Ha megtudja az igazságot, az ön haja égnek mered és hangosan- felkiált, é£ talán végre mégis rászánja magát, hogy gyűlölködés és irigykedés helyett inkább összefogjunk és csináljunk valamit ez ellen az átkozott bezzegizmus ellen. Émber! tudja hát meg, értse meg — mi- nálunk is van egy Bezzeg úr, az én felevagyok önöknél Bezzeg, és az én szerény családom az önök B ezzegék-je, akiknél minden rendben van, minden jól megy, bezzeg, mivel én, Kovácsik, mintaférfi és mintaférj vagyok, önöknél pedig azért megy minden rosszul, mert bezzeg ön nem olyan ember, mint bezzeg én. ön gyűlöl engem — rosszul teszi! Súgok valamit önnek, de ínségem is minden második mondatát így kezdi, hogy .„Bezzeg...” Amikor kicsit nyújtózkodni szeretnék, amikor eszembe jut, hogy a világra én is élni születtem, mint a lepke, vagy szitakötő — nem gürcölni és erőlködni és harcolni és küzdeni és kellemetlen dolgokat dolgozni. És tudja, hogy kieső-'-' képviseli nálunk Bez zeo urat? ön, uram, ön, éppen ön, csakis ön, ön és kedves neje, Bez- zegné őnagysága. Bezzeg, mondja a feleségem, a Kucsera (már mint ön) annál ilyesmi nem fordulhat elő, hogy elseje körül gondjai vannak. Mert a Kucsera komoly ember, aki nem ábrándozik és nyafog, mint te, hanem hivatalt szerzett magának, mert annak a családja is fontos, mert az tisztában van vele, hogy neki felesége és gyermekei vannak és kötelességei a családjával szemben — amiről te mindig újra megfeledkezel az önzésedben, amikor valami felelőtlen kamasznak képzeled magad, aki futkározhatik az ábrándozásai után. Érti most már, Bezzeg úr? Nem gondolja, hogy ezen segíteni kellene? Attól tartok, hogy hiába. Az ön felesége, ha ez az írásom a kezébe kerül, azt fogja mondani: „Bezzeg Kovácsik (már mint szerénységem) dolgozik, erőlködik, csinál valamit — látod, megint cikke jelent meg az újságban, akármilyen marhaság, fő, hogy megfizetik — ezért van a feleségének ...” stb. Reménytelen ez a -lolog, Bezzeg barátom. Karinthy Frigyes életből. ellesett, valódi hús-' vér figurák. Bátrak, folyvást kockáztatják életüket, ám vakmerőségük ötletességgel, a pillanatnyi helyzet alapos mérlegelésével társul. Emberek, s nem pdedesztálra állított pzemélytelen hősök ők, olyan figurák, akik közel állnak mindannyiunkhoz. Ez elsősorban az újszerű, a sokoldalú ábrázolásnak köszönhető. Predrag Golubovic nagyszerű segítőtársra lelt Mili- voje Milivojevic operatőr személyében, aki mestere nemcsak a látvány megjelenítésének, hanem a költőiség képi ábrázolásának is. Az ő érdeme is, hogy az írói-rendezői alapgondolat hiánytalanul hangot kapott. Boris Bizetic kifejező filmzenéje ugyanezt segítette élő. A két főszereplővel már találkoztunk a mozivásznon és a televízió képernyőjén. A Jokót alakító Bata Zivoji- novic sokoldalúságát megismerhettük a Sutjeska, a Forrófej, az Átkozottak vagyunk, Irina című filmekben, Ljubisa, a Mardzic, (Kovac) pedig a népszerű tv-sorozat, a Vaddisznók ... Fekete Rokjával hívta fel a figyelmet •Most sem csalódtunk bennük, hiszen könnyedén játszottak a jellemábrázolás széles skáláján, olyan biztonsággal, hogy sosem vétettek, egyszer sem tévedtek fals hangra. Hiányérzetünk mégis maradt, s ez elsősorban az íróirendezői elképzelés számlájára írandó. Predrag Golubovic ugyanis nemcsak egy cselekménysor, az erődrobbantások köré építette a témát, hanem felvillantotta Joko és Kovac most már meglehetősen elnagyolt portréját a háború után is. A két különböző egység ötvözése nem futotta sem idejéből, sem alkotóerejéből. Ennek ellenére a Ma éjjel kár lenne meghalni érdekes, szórakoztató, felnőttek és fiatalok számára egyaránt maradandó élményt nyújtó alkotás. Pécsi István Kisfaludy-napok — szoboravatással Befejeződtek vasárnap Téten a Kisfaludy-napok. A rendezvénysorozatot az idén Kisfaludy Károly festményeinek, valamint a járás fafaragó szakköreinek és bélyeggyűjtőinek kiállítása gazdagította. Sor került Kisfaludy szobrának leleplezésére és a népi táncegyüttesek bemutatójára. A vasárnapi gálaesten ausztriai néptáncegyüttes, a kapuvári Kata-kör, az egyedi citerá- sok és' a rábapatonai művészeti együttes műsora zárta a Kisfaludy-napok rendezvénysorozatát. (MTI)
