Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

Tornyokba rakhatják A KAEV-konténerek sikere... Hazánkban is egyre na­gyobb teret hódít a jövő szál­lítási és raktározási formá­ja: a konténer. A nagyobba­kat rendszeresen ott látni a vasúti kocsikon, a VOLÁN járatain, a kisebbeket az áru­házak polcai között, a tex­tilipar üzemeiben vagy az al­katrészellátásról gondoskodó vállalatok raktáraiban. Jól jártak és kedvező szál­lítási, illetve raktározási helyzetet teremtettek maguk­nak azok a vállalatok, ame­lyek, felismerve a kis „do­bozok” előnyeit, a konténer­re tettek. Ugyancsak jól jártak a gyártó vállalatok, így a KAEV is, hiszen egyre na­gyobb megrendelések érkez­nek a címükre. Az egri KAEV-gyáregység vezetői is a konténerre tettek, méghoz­zá a könnyű-, valamint az élelmiszeriparban használatos és keresett konténerekre... A szakembereik tervei alapján készítették el az első dara­bokat, amelyek hamarosan megnyerték az érdeklődők tetszését. Csak példaként em­lítenek meg egy esetet: a rendkívül jól hasznosítható alumínium ládákból — an­nak ellenére, hogy a textil­iparnak tervezték — nagyobb tételt rendelt, a Mátravidéki Fémművek is. Egyszerűbb lett az anyagok tárolása, a munkahelyekre való eljutta­tása — mondták. Csehszlovák megrendelés / A különböző hazai ipari ki­állításokon bemutatott kis- konténerek megrendelői kö­zött ott van még például a bocsi, illetve a. kőbányai sör­gyár is. Ezekben az üzemek­ben a körüKadugókat szállít­ják és tárolják az alumíni­umból készült, tartós dobo­zokban. A KAEV egri, 10. számú gyárától rendelt a hazai tex­tilipar is egy 1000—1200 da­rabos szériát. Ezzel egyidő- ben jelentkeztek vásárlók Csehszlovákiából, ahová ugyancsak a textiliparban használatos és bevált konté­nereket szállítanak Egerből. A tervek szerint háromfé­le kiskonténer — mintegy ezer darabos széria — megy majd exportra. Mindehhez azonban teljesen át kell áll­nia a gyár egy-egy részlegé­nek, mert ekkora érdeklődés­re nem is számítottak. Min­denekelőtt három korszerű hegesztőberendezésre lesz szükségük, egyet már sikerült beszerezniük — ezen tanul­nak jelenleg a szakemberek —, a másik kettőt a harma­dik negyedévben állítják majd munkába. Sőt, még „al­bérletbe” is kiadják a konté­nerek gyártását. Igaz, csak a szomszédba, a v KAEV gyön­gyösi, 4. számú gyárának, ahol szívesen besegítenek a munkába. 50 millióg üzlet Szükség is van a vállalaton belüli segítségre, mert az el­múlt hetekben egy újabb si­keres üzletet kötöttek az eg­riek. Az AUTÖKER megren­delésére, három év alatt 10 —14 ezer darab kiskonténert gyártanak majd. Az alkatré­szek tárolására alkalmas kon­ténereket úgy kell kialakíta­niuk, hogy azok megfelelje­nek az AUTÖKER raktáro­zási elképzeléseinek. Az al­katrészellátó vállalatnál ugyanis több emeletes, úgy­nevezett toronyraktározást kívánnak bevezetni, a ren­delkezésükre álló helyiségek mind gazdaságosabb kihasz­nálására. Erre pedig — több más vállalat ajánlatával szemben — az egriek konté­nereit tartották a legmegfe­lelőbbnek. Az üzlet, amelyet a közelmúltban megkötöttek, több mint 50 millió forintot hoz a KAEV pénztárába... Az erősödő profd — a konténergyártás A KAEV egri gyáregységé­ben rengeteg szó esik a kon­ténergyártásról. Mint az eg­ri vezetők elmondották, az új üzembe való kiköltözés után még jobban számolnak e tevékenység bevételével. A terveik szerint mind erősö- dőbb profilja lesz a vállalat­nak a konténergyártás, sőt még az is elképzelhető, hogy főprofillá lép elő ez, a biztos bevételt jelentő termelési ág. i (szilvás) A fő szezon: szeptember Elegendő mennyiségű savanyúság készül Augusztus a befőzések és a savanyúságok elrakásának hónapja a háztartásokban és a tartósító üzemekben egya­ránt. Lesz-e elegendő savanyú­ság az üzletekben? — erről érdeklődtünk a SZÖVTER- MÉK egri tartósító üzemé­ben, ahol kérdésünkre el­mondták, az idén is jó ellá­tást tudnak biztosítani a sa­vanyúságfélékből. Jelenleg az üzemben már folyik a sós-vizes és kovászos ubor­ka elrakása. Ezekből a ter­mékekből eddig hat és fél vagonnal készítettek, s a to­vábbi tervek szerint sós-vi­zes uborkából tizenöt vagon­nal szállítanak majd a meg­rendelőknek, előreláthatóan szeptember végén. Augusz­tus harmadik hetében kez­dik meg a paprikafélék: a cseresznyepaprika és alma­paprika, valamint a vegyes vágott savanyúság elrakását, amely termékekből tíz—ti­zenkét vagonnal állítanak elő. Az, üveges paprika-sa­vanyúságok már e hónap ve­gén kaphatók lesznek az üzletekben. Az elmúlt esztendőben je­lentősen megemelkedett a savanyúkápöszta fogyasztási igénye. Így az idén is a leg­főbb termék a savanyúká­poszta lesz, amelyből har­mincöt vagonnal raknak el. A közkedvelt savanyúság szeptember végén és októ­ber elején kerül majd a vá­sárlók élé. Paprikassüret. Az erdőtelek—tenki Szabadság Termelőszövetkezetben komoly hagyományai vannak a konyhakerti növénytermesztésnek. Bár az időjárás késleltette az idén a paprika és pa­radicsom. beéreset, ennek ellenére mindkettőből szép lett a termés. A termelőszövetke­zet a hazai igények kielégítésén túl a HUNGAROFRUCT-tal szerződésben nagy meny­nyiséget szállít külföldre. (Foto: Puskás Anikó) Csak látszólagos ellentmondás Kevesebben - többet és jobbat Jó tíz évvel ezelőtt, ami­kor még a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben igencsak többen dolgoztak, mint manapság, az ország nem tudta saját magát ellát­ni kenyérgabonából. Ma vi­szont — lényegesen kevesebb dolgozó munkája révén — nem csupán a hazai igények kielégítésére jut, hanem je­lentős mennyiségű búzát is exportálhatunk. De nem csu­pán a búzával vagyunk így, a legtöbb mezőgazdasági ter­mékből nem csupán a ha­zai fogyasztó asztalára jut egyre több, hanem külföldön is megízlelhetik például az ízletes gyümölcsöket, zöld­ségféléket, húskészítménye­ket — többek között me­gyénk termékeit is. ) ~PecTÍg"á mezőgazdasági dói- ' gozók száma évről évre csök­ken. Amíg például 1967-ben az ország termelőszövetkeze­teiben 1 millió 232 ezer dol­gozó „csupán” 43 milliárd fo­rint bruttó termelési értéket állított elő, addig 1970-ben már 64 ezerrel kevesebb dol­gozó, 5,5 milliárd forinttal többet produkált. Ez a ten­dencia azonban nem csupán országosan jellemző, hanem megyénkre is vonatkozik. A hevesi tsz-szövetség tagszö­vetkezeteiben például 1970- ben még több mint 22 ezer volt a dolgozók átlaglétszá­ma, az elmúlt évben viszont már a 16 ezret is alig érte el. Amíg viszont a halmozott termelési érték 1972-ben „csupán” 1 milliárd 570 mil­lió forint volt, addig 1973- ban már 1 milliárd 816 mil­lió forint. Látszatra ellentmondásos­nak tűnik a kép: hogyan le­het, hogy egyre kevesebben, egyre többet — és azt is hoz­zátehetjük, hogy jobbat — állítanak elő? Pedig ellent­mondásról szó sincs, csupán arról, hogy amíg régebben korszerűtlenebbül, több élő­munka-felhasználással sike­rült a szerényebb eredmé­nyeket elérni, • addig ma a nagy teljesítményű gépek sok-sok ember munkáját he­lyettesítik, a több műtrágya, a jobb növényvédelem pedig alaposan hozzájárul a hoza­mok növeléséhez. A tudomány eredményei és a modern technika révén te­hát, ma már nem újabb dol­gozók „beállításával” lehet a termést növelni, sőt éppen fordítva: alkalmazásukkal egyre kevesebb dolgozó mun­kájára lesz szükség a mező- gazdaságban. Hiszen ma pél­Az erdei munkások segítője... Í Dr. Kovács Jenő számom­ra két fogalom élő megteste­sítését jelenti: az abszolút mozgékonyságot, és az em­beri, szerénységet. Első hal­lásra talán ellentmondónak tűnik e két jeles tulajdonság egy emberben, de akik leg­alább annyi éve ismerik őt, mint jómagam, azok mind így vélekednek róla. Legtöbbször a tájegységi intéző bizottság fórumain találkoztunk az elmúlt évek során, ahol Ő, mint erdő­mérnök, mint az egri erdő­gazdaság főmérnöke, igazga­tóhelyettese,' a természetvé­delmi és tájkutató bizott­ság élén, az utóbbi években pedig az intéző bizottság el­nökségének tagjaként fejt ki önzetlen társadalmi mun­kát e táj, a Mátra és a Bükk még szebbé, még vonzóbbá tétele érdekében. Ez a társadalmi tevékeny­ség azonban csupán egyike dr. Kovács Jenő mozgáste­rületének, hiszen tagja a Magyar Tudományos Aka­démia erdészeti bizottságá­nak, elnöke a MTESZ He­ves megyei szervezetének, aktívan dolgozik az Orszá­gos Erdészeti Egyesület négy szakosztályában. E sok-sok társadalmi mun­ka mellett azonban nem '„sikkad” el a tulajdonkép­peni „kenyérkereső” hivatá­sa sem. „Nemcsak szervezi, szor­galmazza az új technikát és termelési eljárásokat, hanem maga is részese azoknak. Nagy gondot fordít a gazda­ság műszaki színvonalának fejlesztésére, érzékeny és fogékony az új iránt. Több­szörös újító és feltaláló. Je­lentősebb újítása az ezres szalagfűrész új típusának ki­alakítása, valamint a kará­csonyfa-telepek mentesítése az elsárgulástól. Egyik fő résztvevője a lombos fafajok kérgezésére alkalmas hazai kérgezőgépek kialakításának és gyártásának. Ezek a sza­badalmazott gépek ma már jelentős importot helyettesí­tenek és nagyban hozzájá­rulnak az exporttermelés növeléséhez...” Ezek a szavak, ezek az el­ismerő mondatok a közel­múltban Egerben megrende­zett erdész-vándorgyűlésen hangzottak el, a tu A az Or­szágos Erdészeti Egyesület elnöksége őt is kitüntette a szakma legnagyobb díjával, a Bedő Albert-díjjal... Ülünk a hivatali dolgozó- szobában, ahol minden az erdőt, az erdei munkásokat és egy lázas, alkotó élet lüktetését idézi. Az egyik fal a padlótól a mennyezetig csupa könyv és könyv, szak­folyóirat és újsággyűjte­mény, amelyek közül gyor­san előkerül a legnagyobb büszkeség, a négyes egri kollektíva nemzetközi hírű alkotásáról, a kérgezőgépről szóló sok-sok méltatás. Ott találhatóak azok a folyóira­tok is, amelyekben az eddig megjelent majd félszáz pub­likációja olvasható. A megtömött kézitáskából fénykép kerül az asztalra. Egy idősebb és egy fiatalabb erdészt puskával együtt áb­rázoló fotó — 1896-ból. — A dédapám és a nagy­apám — mondja kissé elfo- gódottan. — Erdészdinasztia apai ágon, anyaian pedig pedagógus... — Annak idején, még a negyvenes évek végén, ami­kor elvégeztem itt, Egerben a középiskolát, három helyet kellett megjelölni, hová kí­ván beiratkozni a maturált diák. Én mind a három rub­rikába azt írtam: „Erdésze­ti Egyetem. Sopron...” Szóba kerülnek újításai, találmányai (kiváló újító bronz, ezüst és arany, va­lamint a kiváló feltaláló ezüst és arany fokozatának birtokosa), de ő elhárítja a méltató szavakat — Mindig egyeitlen do­logra koncentráltam: hogyan lehetne a nehéz erdei fizikai munkát gépesíteni, könnyí­teni. Ennyi az egész. Ennek a törekvésnek a szerény produktuma valamennyi újí­tás, vagy „feltalálás”, amely­nek részese vagyok. Gyer­mekkoromban sokat éltem az erdei munkások között. Hat nagybátyám mind er­dész volt, ki a Mátrában, ki a Bükkben, vagy Zemplén­ben, sokat láttam hát azt a hallatlanul nehéz munkát, amelyet az erdei munkások végeztek. Később, amikor a diploma megszerzése után Szilvásváradra kerültem mű­szaki vezetőnek, majd Bél­apátfalvára erdészetvezető­nek — ez még az ötvenes évek közepén volt — azt tapasztaltam, hogy bizony alig változott valamit a hely­zet. Ezután, mint az erdő- gazdaság főmérnöke, 1961. óta egyfolytában a műszaki fejlesztést, a szociális és munkakörülmények állandó javítását tartottam a legfon­tosabb feladatomnak, mind a „kenyérkereső”, mind a társadalmi tevékenységem során Dr. Kovács Jenő nevét külföldön is jól ismerik a szakemberek. Különösen az utóbbi években szélesedett ki hírneve, részint a már említett egri kérgezőgépek, másrészt a Szalajka-völgyi Szabadtéri Erdei Múzeum megalkotása óta, amelyről a napokban már ismeretter­jesztő könyve is megjelent. Mind e munka mellett még arra is maradt ideje, hogy 1968-ban megvédje doktori disszertációját a soproni egyetemen „summa cum laude” eredménnyel, s alig néhány héttel ezelőtt pedig kinevezték az öreg alma mater címzetes egyetemi do­censévé. Így ezután időnként a jövő erdőmórnökeinek is tart előadásokat az általa írt egyetemi jegyzetből, az erdé­szeti gépekről.... — A tervek? Talán egy kicsit a családom közt is több időt kellene töltenem, mert az az igazság, hogy ed­dig erre maradt a legkeve­sebb időm. Ez annál is ift- kább megilleti a családomat, mert nekik is jelentős szere­pük van abban, hogy hiva­tali és társadalmi munká­mat zavartalanul végezhet­tem eddig. Egyébként to­vábbra is a nehéz fizikai munka kiküszöbölése a cé­lom —, ezért dolgozom... Es ezek nemcsak fogad­kozások, bizonyítják ezt a már leírt tények, a kitünte­tései, és igazolják azok a sorok a most megjelent is­meretterjesztő könyvének mottójában, amelyek a szil­vásvárad! erdei múzeum be­járatánál is olvashatók: „Évszázadokon keresztül mostoha viszonyok között a nehéz erdei munkát csak azok tudták végezni, akik szerették és együtt éltek az erdővel. Ez a szabadtéri mú­zeum az erdei munka név­telenjeinek, az ERDŐ MUN­KÁSAINAK kíván emléket állítani.. Munkájával dr. Kovács Jenő is. Falu «fi Sándor dául, a zárt kukoricatermesz­tési rendszerben 600 hektár összes munkálatainak elvég­zéséhez még tíz emberre sincs szükség. Azelőtt pedig ilyen nagyságú területen, csupán a töréshez szinte egy egész falu kellett. A kevesebb munkaerő ál­tal előállított nagyobb ter­mékmennyiség tehát egyálta­lán nem furcsa, hanem na­gyon is ésszerű és célszerű folyamat. Egyrészt azért, mert a mezőgazdaságban fel­szabaduló munkaerő olyan te­rületekre irányulhat át, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek, másrészt pedig azért, mert éppen e révén a mezőgazda­ság belső fejlődési tempója felgyorsul, út nyílik a leg­újabb technika alkalmazásá­ra. Felmerül persze a kérdés, hogy meddig ésszerű a me­zőgazdasági dolgozók számá­nak csökkenése. E téren még nincs aggódni valónk, hiszen amíg nálunk egy mezőgaz­dasági dolgozó körülbelül tíz nem mezőgazdasági dolgozó számára.állítja elő a javakat, addig a legfejlettebb mező- gazdasági országokban pe­dig mintegy ötven dolgozó számára. Távlatilag tehát to­vább tart még a tendencia — úgy, hogy több termék ke­rül még az asztalunkra, de más országokba is többet tu­dunk exportálni. S ehhez me­gyénk mezőgazdasága is hoz­zájárul különböző termékei- veL Kaposi Levente Hétfőn és kedden gépkocsi­nyeremény­betétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 26-án és 27-én Budapesten, Münnich Ferenc utca 15. szám alatti kultúr­termében rendezi a gépko- csi-nyereménybetétkönyvek esedékes, sorrendben 539. sorsolását. A húzáson az áp­rilis 30-ig váltott és a július 3,1-én még forgalomban volt betétkönyvek vesznek részt. Hétfőn a Budapesten vál­tott betétkönyvekre összesen 274 személyautót sorsolnak ki, a tízezresekre 88, az öt­ezresekre pedig 186 kocsi jut. Kedden a vidéken vál-, tott betétkönyveket sorsol­ják, közülük összesen 367 nyer kocsit, a tízezer forintos betétkönyvekre 100, az ötez­resekre 267 autót sorsolnak ki. A kétnapos húzáson ösz- szesen 641 autót nyernek a szerencsés betétkönyv-tulaj­donosok. íHÉmsüM 0 1974, augusztus 25., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom