Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-23 / 196. szám
v Prózai módon - a végső tiszteletadásról Vannak dolgok, amikről általában nem szoktunk sokat beszélni, de időnként mégis szóba kell hozni. Ezek közé tartozik a temetés, ami önmagában is elszomorító, fájdalmas dolog, de egy sor nemtörődömség, restség, bürokratikus merevség csak tovább nehezíti a hozzátartozók helyzetét. Ezért beszélünk most nagyon prózai realitással a temetésről. Újabb kálvária Ha halott van a családban, mindenki megrendül, Olyan stressz alá kerül, ami időlegesen megbénítja, még a gondolatait is elveszti: szokták mondani. Nincs ezen semmi csodálkozni való. Az egészséges ember soha nem szokja meg a halált, nem tud vele meg- és kibékülni, tiltakozik ellene, beleborzad. Senkinek sincs „gyakorlata” abban, mit kell tenni ilyenkor, hová kell menni, mit kell elintézni. Erre a szomorú aktusra senki sem készül fel, nem is szokták elmondani sehol a temetés elintézésének módját. Bizonyos mértékig érthető is, hogy ebben a témában előkészítést nem rendez senki, sehol. De az élet könyörtelen törvényei szerint egyszer szembe kell nézni az elmúlással. £s ékkor jön a sok szaladgálás, ügyintézés. A temetőben ki kell választani a sírt. A koporsót meg kell rendelni, a sírásókkal meg kell egyezni, de még sehol nincs a szállítás, a temetési szertartás elintézése. Koszorúk, gyászérte&ítő és még annyi minden más. Olykor ugyanarra a helyre, ugyanahhoz a szervhez többször is el kell menni. Hány és hány kilométert kell megtenni, legyalogolni a temetés ügyében? Senki sem számolta még ki, de egyszer érdemes volna: valószínűleg meghökkentő lenne a végeredmény. Nem lehetne észt egyszeA szervező iroda ' mindent elintéz, ha ezt kérik tőle a hozzáfordulók. Bizonyos dolgokat, úgynevezett alapszolgáltatásokat teljesen térítés nélkül, a külön kívánságokat pedig aránylag csekély összegért. Névadó, esküvő, temetés, de üzemi ünnepség, brigádtalálkozó, tudományos értekezlet, termelési tanácskozás és legyen bármi más: ha megbízzák a szervezési irodát, a legmesszebbmenőkig eleget tesz a kérésnek. Vannak dolgok azonban, amikkel szemben a szervező iroda is tehetetlen. Ilyenek a temetéssel kapcsolatos érthetetlen lazaságok, primitívségék, bosszúságok. Minden fokozottan Egész biztos, hogy a sírásó számára a koporsó behanto- lása „csak” munka. Amin igyekszik talán minél előbb túlesni. De a temetésen részt vevők számára ez a végső kegyelet egyik aktusa, méghozzá talán a legmegrázóbb aktusa. És akkor ez a lélekbe markoló részlet olyan körülmények között megy végbe, ami kiábrándító, mellbevágó, egy bizonyos mértékig már kegyeletsértő. Előfordult már, hogy a sírásó megjegyzései, félhangos, vagy annál is erősebb félmondatai visszatetszést szültek, a piroskockás, esetleg szakadt ing, a félretaposott, sáros csizma, a semmivel sem törődő nekigyűrkő- zés senkinek sem tetszik. De az sem, hogy a sír behanto- lása, elkészítése, a koszorúk, virágok elhelyezése olyan sok időt vesz igénybe. Egyenruha? Igen, de ne mogyorósárga overáll. Mert ilyet is láttunk már. A hangos szó is bántó ilyenkor, ezt is el kell kerülni. Ennék a gyászszertartásnak olyannak kell lennie, hogy a közreműködők szó nélkül is értsék egymást, kát is rendbe hozni? El kell érni azt, hogy a ravatalozóban és a temetőben is a hangosító berendezést véglegesen felszereljék. Csak a csatlakoztatásokat kelljen esetenként elvégezni, 6emmi mást. Évék óta húzódik az urnafal elkészítése is. Ma már a hamvasztás egyetlen akadálya Gyöngyösön, hogy nincs urnafal. Akik a hozzátartozójuk hamvait el akarják helyezni, még koporsóit vesznek, a temetés is éppen úgy történik, mint akár kétszáz évvel ezelőtt. Sajnos, az élet vastörvénye következtében az idősebb nemzedék tagjai is kihullnak a sorból. Megérdemelnének a várostól díszsírhelyet. De ilyen nincs. A ravatalozó környéke egyáltalán nem megfelelő az itt lezajló szertartásokhoz. Parkosítását, rendezését mielőbb el kell végeztetni. Végül: rendezni kellene a temetéssel kapcsolatos sokféle hivatalos teendőt. Jó volna, ha a temetkezési vállalat tevékenységét valamilyen tanácsi szerv irányítaná. Csak a szertartásra értjük most ezt az óhajt, mert az külön téma, hogy a temetkezési vállalat miként „gazdálkodik”. Kiderül tehát, hogy nem kell a szomszédba mennie egyetlen szervnek sem, amelyik kapcsolatban van a temetéssel, azért, hogy a kulturáltabb szertartás megrendezéséért tegyen még valamit. A szervező iroda' ugyan végzi a teendőit, ha erre felkérik, de csak azt teheti, amire megbízatása szól. Ez pedig esetenként más és más. Központilag kell ezt a kérdést mielőbb rendezni, mert addig a helyi szervek sem tudnak mindenben előbbre lépni. G. Molnár Ferenc \Ani l?rí f/i M/i tv A A. Kecskemét környéki tanyavttágban, Matkópusztán él és dolgozik Pólyák Ferenc, népi fafaragó. Szobrait kizárólag favágó baltával készíti. Témáit az emlékeiből, közvetlen környezetéből, a tanyavilágból meríti. (MTl-foto: Kozák Albert felvétele — KS) Új szakmunkásképző Iskolák — Bővül a tanműhely- és diákotthonhálózat; Az új tanévben több új Iskola, számos újonnan épült munkahely és diákotthon áll az egyre korszerűsödő szakmunkásképzés szolgálatába. A „kapacitás” 36 új iskolai tanteremmel, 4 új tornateremmel, 1015 tanműhelyi munkahellyel bővül, és további 2350 fiatal lakhat szakképzésének ideje alatt korszerű tanulóotthonban. A megyei állami építőipari Vállalatok dolgozóinak lelkes munkáját dicséri, hogy Hódmezővásárhelyen és Nagykanizsán az új intézményeket jóval a kijelölt határidő előtt, már szeptember első napjaiban birtokukba vehetik a különféle vasipari szakmát tanuló fiatalok. Hódmezővásárhelyen december volt az új, 83 munkahelyet magában foglaló tanműhely átadásának eredeti határideje: Nagykanizsán pedig a terv szerint novemberben kellett volna átadni a 89 munkahellyel rendekező tanműhelyt és a 400 személyes diákotthont Szeptemberben egyébként még további négy szakmunkásképzési intézményt adnak át rendeltetésének. Esztergomban 200 személyes otthont kapnak különféle szolgáltató és más ipari szakmák tanulói. Nyíregyházán a 107. számú intézet új 200 tantermes, tomatermes iskolával gazdagodik, s ugyanebben a városban a X10-es számú iskola 300 személyes tanulóotthont és 189 munkahellyel rendelkező tanműhelyt is kap. Ez utóbbiakat a vas-, villamos- és faipari szakmák tanulóinak építik. Sátoraljaújhelyen is szeptemberben adják át az új 10 tantermes iskolát, amihez tornatermet is építettek. Az idén még további 10 beruházás valósul meg. December végéig új tanműhelyt kap Kecskemét, Szigethalmon 54 munkahellyel bővítik a meglévőt, itt egyébként további új tantermeket is kap az iskola. Három tanteremmel, tornateremmel bővítik a soproni iskolát is. Budapesten a Mogyoródi úton 800, Dunakeszin 200, Győrben 150 személyes otthon épül fel ez év végéig. Egerben új 300 személyes tanulóotthont és 120 munkahellyel új tanműhelyt is építenek. Űj tanműhely készül idei átadásra még Mátészalkán, Szolnokon és Szombathelyen is. Mindazt egybevetve, megállapítható, hogy 1974-ben jelentős mértékben tovább javulnak a szakmunkásképzés tárgyi feltételei. Az új létesítményekre összesen mintegy 350 millió forintot fordítanak. (MTI) rűbben? Kevesebb kálváriával? A TÜSZSZI segít Ahol már megalakították, megszervezték a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát, mint a városokban, így Gyöngyösön is, ott a sok fáradozás leegyszerűsödik. Statisztikai adatokkal lehet bizonyítani, hogy a Mátra alján levő városban is mennyire növekszik az igény az iroda tevékenysége iránt. Egyre többen kérik a szolgálataikat, és egyre többen beszélnek elismeréssel az iroda mindenre kiterjedő, figyelmes, gyors, előzékeny és kulturált működéséről. 20.00: Rugyin Tv-játék Turgenyev regényéből. Ivan Szergejevics Turgenyev 1855-ben írta meg első regényét — a Rugyint —, amelyben a főhőst — Gercen szavaival — „a saját hasonlatosságára mintázta”. 1974. augusztus 23., péntek MWWfrp» ZOITAN: «/ (a & tudják, mikor, mit kell tenniük. És azt tegyék is, nagyon fegyelmezetten, nagyon kulturáltan. Hiszen a temetés Idején minden fokozottan hat, minden újabb megrázkódtatást okoz a már amúgy is túlfeszített idegzetű rokonoknak, gyászolóknak. Hivatalból is A városi tanácsi szerveknek is van még tennivalójuk a terheléssel kapcsolatban. Lehetetlen dolog hogy a sírokat ne tudják megközelíteni, az utak rossz állapota fölösleges kellemetlenségeket okozzon. Miért nem lehet a temetői kutaS hogy milyen közel állt az íróhoz éppen ez a műve, azt jelzi, a még életében megjelent összes műveinek előszava, amelyben Turgenyev arra kérte olvasóit, hogy először ezt a művét olvassák. A címszereplő a múlt század első felének olyan orosz értelmiségi alakja, aki típust képviselt. Rugyin elkápráztatja a vidéki társaságot eszméivel, ám csúfosan megbukik, mert a leghétköznapibb nehézség láttán — szerelmi téren — visszaretten, s elkullogni kényszerül. Turgenyev kicsit a saját sorsát sűrítette ebben a művében; közismert róla az is, hogy sokszor kérték, írja meg életrajzát, ő azonban elzárkózott ez elől, mondván: „Egész életrajzom — műveimben található”. A regényt — Áprily Lajos fordításának felhasználásával — Szalai Györgyi alkalmazta televízióra, a főszerepet Szilágyi Tibor alakitja (KS) L Kö2el jártam már a faluhoz, amikor elém ugrott a kutya. Rám vákkantott, s mert egy pillanatig tétováztam, megragadta a nadrágom szárát. Nyugtatgattam, hogy jól van, megyek, megyek. Átvágtam az árkon, aztán neki a mezőnek. A kutya mutatta az utat. Tudhattam, a juhász akar beszélni velem. Láttam is már a nyugalmasan hullámzó blrkacsordát. Szántásra váró tarlón harapdálták a sietve nőtt füvet. A juhász nyilván meglátott az úton, de kiáltani persze nem bírt, a hangja csak suttogásra elég, arra is alig. Hatvanban, amikor aláírt a tsz-nek, bánatában úgy berúgott, ahogy még soha, beletántorgott a kacsaúsztatóba, s reggel arra józanodott, hogy nagyon fázik. Kórházban ápolgatták sokáig, de sose jött rendbe egészen, a hangszálai teljesen odalettek. Utóbb a tsz rábízta a juhokat, és ő örült is ennek, merthogy a birkák nem kezdenek röhögni, valahányszor meglátják. A kutyát azért jól dirigálta, arra is megtanította, hogy szűk ség esetén m»-1 erei jen egy- egy embert, akivel beszélni akar, s jellel, mutogatással nem tud magához hívni. A juhász intett, hogy üljek melléje a fűbe, kezembe nyomott egy Kossuth cigarettát, maga is rágyújtott. — A barátját keresné, mi? — szólalat kiég suttogva. — Az elnököt... — Azt, igen — hagytam rá, noha nem voltam baráti viszonyban az elnökükkel. — Hiába keresi. Kitelt az esztendő, fogni kellett a vándorbotot. — De hát idevaló, nem? Hova vándorolt volna? — Nem képes megmaradni a faluban. Érthető. En se néznék szívesen az emberek szemébe a történtek után... Mert, ugye, bukhat is az ember, nincs az előírva sehol, hogy örökké csak siker meg eredmény. Előfordul más is. De az már mindegy, hogy milyen az a bukás. Mibe bukott, mekkorát, szánni kell-e vagy nevetni rajta. .. Elhallgatott, megint nyújtotta a Kossuthot. Egyenesen nyújtózkodott a füst a moccanatlan levegőbe, mögöttünk tűnődve nézegette a pirosló szeptemberi napot egy lomha akác. A birkák aprólékos szorgalommal böngészek a tarlót. Ha valamelyik megszúrta az orrát, ijedten bekként, ám mielőtt a nyugtalanság szétáradt volna, a puli rájuk vakkantott, s attól megint földnek fordították a fejüket. Meglazítottam a cipőmben a fűzőt, a lábaim érezték a csaknem félnapos gyaloglást. A juhok őre együttérzően sóhajtott és a saját lábáról kezdett mondani valamit, de én kértem, hogy inkább az elnökről, a volt elnökről beszéljen. Hozzá is fogott, én pedig hallgattam, anélkül, hogy kérdést vagy akár egy szót közbevetettem volna. — Hogy mit köszönhetünk neki, azt mindenki tudja. El is ismeri mindenki. 0 se járt rosszul velünk. Vezetett minket, mi meg tisztességesen mentünk utána. Amíg úgy láttuk,' hogy érdemes. Amíg volt akkorra a bizalom, innen is, onnan is, hogy kisebb zökkenők ne fordíthassák föl a szekeret. Tavaly ütött be a rossz, valamivel aratás előtt. A kombájnosok miatt. Emlékezhet, már aratás előtt voltak azok a meleg napok, hát a mi kombájnosaink elkezdtek sivalkodni, hogy az mégis csak tűrhetetlen meg embertelen, amit ő nekik el kell majd viselni a nyeregben. Izzasztó nap, tikkasztó forróság, hőguta meg ilyesmi, és hogy hát munkavédelem. A mi elnökünk egy darabig csak hallgatta ezt a beszédet, nevetett rajta, csakhogy a kombájnisták nem hagyták annyiban, valamit csinálni kell, azt hajtogatták, ki érdemelné meg, ha nem ők, hogy csináljanak értük valamit. Volt egy-kettő, azok beérték volna annyival is, hogy beígérnek napi öt-hat üveg hűtött sört, de a többség nagyobbra nézett. Na, a mi elnökünknek se kellett több! Elkezdte ismertetni a maga véleményét. Kiosztotta a kombájnvezetőket, hallhattak azok mindent, csak jót nem. Hogy ilyen meg olyan elpuhult népség, élősködő banda, nem ég ki a szemük, ahhoz mit szólnának, ha kézi kaszával, gyalogmunkával kéne beleállni a gabonákba, avas szalonnán, savanyú kenyéren, ciberelevesen. A kombájnosok illendő sóhajtással tudatták, hogy szánakoznak a hajdani szenvedőkön, de a maguk követelésétől nem állnak el. Az elnök még jobban bego- rombult, demagóg huligánoknak nevezte a gyerekeket, a i hideg vízre se méltók, már az is kész nevetség, hogy ott libeg fölöttük az a napernyő, régen az eltunyult népelle-. nes kisasszonykák korzóztak olyasmivel, ha rajta állna, azt is letépné a kombájnokról, hadd kóstolnának egy kis igazi életet a ficsurok... Mármost én úgy találom, hogy az elnök hasznavehetetlen fegyverrel hadakozott, ha már bolond fejjel egyáltalán elkezdett hadakozni. Ha énnekem idézi föl a régi világot, az én korombelieknek, az rendben van, igaza van, mi kötelesek vagyunk emlékezni az akkori nyomorúságra. Akkor alakultak a csontjaink, az inaink, az agyberendezésünk, és ha a jelenkori gondjainkat panaszoljuk, tudjuk mögöttük az akkoriakat, akkor is, ha ezt olykor az istennek se akarjuk beismerni. Na de az olyan ember, akinek az egész valóját ez a mostani világ faragta, az másképpen ítél! Az nem hátrál meg csak azért, mert mi annak idején ezt meg azt éltük át Ilyet még csak kívánni se lehet tőlük. Nézze csak: tegyük fel, valaki elkezdené sorolni nekem, hogy a törökök alatt mi minden esett meg ebben az országban. Hát igen, bizony, bizony — ennyit mondhatnék, többet nemigen. (Folytatjuk)