Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

Kő Tamás: V'<'AA/VKAAA>VSAAAAA^^*^<*'VWVAA*AAAAAAAAAA/S<*míVNAA/WVWWWW^íV'^»)AAíVWVVWíWWWW* A repülés századai Közlekedés a világrészek között 15. A mai értelemben vett, korszerűnek mondható légi személyszállítás az 1930-as évek közepén kezdett kiala­kulni. Ekkor sikerült már kellően biztonságos utasszál­lító gépeket gyártani nagy sorozatban. Ezt a korszakot a szakemberek átjnenet: kor­szaknak szokták nevezni, azaz annak az időszaknak, amely a légi személyszállí­tásban megelőzte az első ge­nerációs, — a hőlégsugaras gépeket. A Douglas DC—3 még alig két tucat minden­re elszánt utast tudott elszál­lítani több száz kilométeres távolságra. Egy 1958-as Do­uglas DC—8-on már száz utas repülhetett több ezer ki­lométeres célja felé. Az igazi nagy fejlődés, amelyet kontinentális légi­közlekedésnek is nevezünk, a második világháborút kö­vető években, évtizedekben következett be. Ma a legter­mészetesebb dolog, hogy az utas jegyet vált az európai kontinensen, és néhány órai repülés után leszáll Ameri­kában. A motorok teljesítmé­nye a korábbi néhány száz lóerőről, néhány ezerre ug­rott. A nagy magasságban repülő gépek utaskabinja túlnyomásos, azaz a nagy magasságban jelentkező lég­nyomáscsökkenést és oxi­génhiányt mesterségesen pó­tolják. A nagy távolságokra repü­lő ember, a gyorsuló és mind jobban összekapcsolódó gaz­dasági élet új tervezési szem­pontokat diktált a konstruk­tőröknek. Olyan szállítógépe­ket kellett létrehozni, ame­lyek különböző áruféléket nagy tömegben, igen gyorsan képesek elszállítani. Az ilyen tervek elsősorban azokban az országokban valósultak meg, ahol a nagy belső te­rületek, beláthatatlan távol­ságok és gyakran a mostoha természeti viszonyok nehe­zítik a szállítást. Párizsban a nyári időszak­ban rendezik meg a nemzet­közi repülési seregszemlét, az ■úgynevezett Párizsi Szalont. Az 1965-ös bemutatónak egyértelműen egy szovjet óriás repülőgép volt a szen­zációja. Az Anteusz, az AN— 22-es ■— nem egyszerűen nagy repülőgép volt, hanem az akkori évek legnagyobb szállítógépe. Több emeletnyi magasságú törzsében 720 em­ber fért el, teherszállító vál­tozatában pedig, mintegy 80 tonna áru. Az Anteusz megjelenése felkorbácsolta a tervezőinté­zeti mérnökök alkotó kedvét Négy év telt el, s az ameri­kaiak is kirukkoltak egy óri­ással, a Galaxy-val. A Galaxy nagyságát egy labdarúgó-pályáéval lehet egybevetni. Négy óriás gáz­turbinájának torkába egy tu­cat ember is beállhat, ha ép­pen így kívánja lefényképez- tetni magát. A gép törzsének hossza 75 méter, a szárny fesztávolsága 68 méter. Far­kának magassága megfelel egy átlagos hatemeletes há­zénak. De mit képes nyújta­ni egy ilyen óriás? Például a következőt: 40 óra alatt (beleértve a rakodási időket is) Franciaországból Brazíli­ába repíthet ötezer kerék­MOLDVÁT GYOZ09 PISZKARJOVŐ Neked kilenc perc elég volt az alkuhoz, ledőltél, mint odvas fűz, hited eladtad bagóért, félelemből, áruló lettél a börtönrács rádzuhant árnyékában. A másik tán kilenc órát maradt talpon, végül meghajolt ő is, porba hullt esdve, hisz otthon két gyermeket dajkál az asszony, s ugyan kibe fogózzék, ha támaszuk vész... ? E város kilencszáz napot tűrt vasfogóban, s a hantok alatt kilencszázezer nyugoszík, aki nem aljasult, de hány sebből vérezett, hogy áldozatával megőrizze nékünk Európát, védje a szerelmesek csókjának nyári melegét, megfáradt öregek arcán a békességet, s hogy ne ismerje soha, mi az önvád, mely egyszer minden hitetlent fára aggat. (Leningrad, 1974. július) SIMÁI MIHÁLY; HAZATÉRÉS Vadrepcés, pfpacsos rétek. Kamillalllatd szelíd halom. Szénaszag szétszéledve alszik szeilőtlen domboldalon. Kazlakban áll a csönd. A nap tövében hanyatt nyngosznak az árnyak. Kalászosán kezemre dőlnek a föld sugarai, a búzaszálak. S mintha kőtelet terítenék most is kévék derekához a Kaszás-közön; akáchűvösben izzadtan megállók, s a tanyakűt, a régi, rámköszön. Jön, jön a széplány ebédidő. Jön és terít és jólesőn daloL — Szívemre újarany reményt hoz a dús szülőföld kalászaiból. A TU—144-es szovjet hőlégsugaras utasszállító repülőgép párt. Onnan Olaszországba szállíthat húszezer élő lan­guszta rákot. Olaszországban kipakolják a langusztákat, és beraknak húszezer pár cipőt, hogy néhány órával később ezzel a terhével a Galaxy a kanadai Bostonban landol­jon. Vagy mindössze tíz óra alatt Európából Amerikába szállíthat 97 Volkswagen sze­mélyautót, s onnan 70 ame­rikai nagykocsit hozhat Eu­rópába. A költség ugyanany- nyi, mint a hetekig tartó ten­geri szállításé. A nagy hatósugarú sze­mélyszállító repülőgépek korszakában élünk. Nemrég adott hírt róla a sajtó, hogy az emlékezetes párizsi légi­katasztrófa után újra utasok­kal repül a szuperszónikus szovjet TU—144-es. E gép több mint kétezer kilomé- ter/órás sebességgel 120 utast képes mintegy 6500 kilométe­res távolságra kényelmesen elszállítani. A közismert an­gol-francia Concorde órán-! kénti maximális sebessége í 2340 km/ó. fedélzetén 130 < utassal 6700 kilométeres tá-! vöt győz le alig három óra! alatt. Ez a legközelebbi jö-! vője a légiközlekedésnek. Gyakran hallani légibal- í esetekről, utasszállító gépek' lezuhanásáról. E szerencsét-! lenségek egy része konstruk­ciós hibából, nagyobb részük! navigációs tévedésből, az irá-< nyitó eszközök elromlásából < ered. A szerencsétlenségek < lehetőségét csak csökkenteni! vagyunk képesek. Már így is< ezerféle szabály rendelkezik^ egy-egy alkatrész kipróbálá­sáról, fárasztásáról, röntgen-, < ultrahang- és egyéb vizsgá-; la cáról — mielőtt megbízha-í tó működéséről meggyőződve < — beépítenék. A pilóta mel-! lett automatikus irányító < műszerek, a robotpilóta, a< vakrepülő radar és egyéb be- ” rendezések szavatolják a biz-í tonságos repülést. Sajnos, balesetek még így! is adódnak. Ezért egy-egy! nagy gépen mát olyan auto-< matlkus ellenőrző és regiszt­ráló egység is működik, amely másodpercenként, il­letve percenként, több ezer­szer megvizsgálja a gép sok száz legfontosabb működő egységét. Ha rendellenessé­get észlel, jelzést küld, vagy automatikusan korrigálja a hibát A repülés biztonságát szol­gálja a gépek farokrészében lévő úgynevezett fekete do­boz, amely magnetofonszalá- gokon rögzíti a mindenkori repülési helyzetet, a gép ada­tait. Szerencsétlenség esetén a fekete doboz magnetofon­szalagjait „kivallatják”, hogy mi lehetett a szerencsétlen­ség oka, mire kell a jövő­ben jobban vigyázni. A balesetek ellenére is egyértelműen beszélnek a té­nyek: repülni ezerszer biz­tonságosabb mint autót ve­zetni! (Folytatjuk) Ismét megszólalt a világ legiégihh dala A kaliforniai egyetem egyik előadótermében, 46 év­szárad előtti típusú lanton felcsendült a világ legrégibb dallama. Zenéjét a szíriai Ugaritban fedezték fel, kőbe vésve, ékírásos jelekkel. A lantot fél évszázaddal ezelőtt megtalált, de a dal származásának korából való hangszer alapján készítették. Szövege: „Hamoutou niyasa ziwe si- nute... ”, — valószínűleg szerelmi bűvölő ének. A zenetudósokat és a régészeket talán az foglalkoztatja hogy ezt a dallamot (amelynek rekonstrukciója ugyan kissé bizonytalan...) diatonikus skálában írták le, tehát olyanban, amelyben félhang van az E és az F, illetve a H és a C között. ' Ez a felfedezés arra utal, hogy a nyugati zene erede­tét nem a régi Görögországban kell keresnünk — mint hosszú időn át hitték —, hanem a Közel-Keleten. Tekin­tettel arra. hogy ez a diatonikus skála a régi görög zenébe is megtalálható, fel kell tételeznünk, hogy a görögök vet- , fék át az asszír-babilóniaiaktól. _ ... » Miért vesztette el a csatát Septius Se/erius Lacim prokonzul? Hiteles kutatások nyomán közreadott történet Történt, hogy idő­számításunk előtt mintegy harminchá­rom évvel Septius Se­verius Lacius római prokonzul elhatároz­ta, hogy szépséges Lumniájának, kinek csillogó szeménél csak nedves piros aj­ka és barna bőre fénylett jobban, meg­hódítja Petruriát, amely hatalmas, fe­kete bőrű férfiairól és arról volt híres, hogy ott minden csa­ládban tizenöt-húsz gyerek volt. Miután Septius Severius La­cius, aki prokonzul- nak ugyan kemény ember hírében állt, de férfi hírében már korántsem volt pro­konzul, * miután Lumnia ezt több Íz­ben olcsó, nyamvadt testű umbriai rab­szolgákkal tette kifo­gás tárgyává, érthe­tő volt, hogy határo­zottan cselekedni óhajtott, hogy mások­kal cselekedtethesse azt, amit ő már ré­gen nem óhajtott. Ezt vágyta csillogó szemmel és remény­kedve Lumnia is. Ennyi elöljáróban a végzetes culmancai zsata indokát illető­en. Nem mintha en­nél lényegtelenebb eAA/VVAAAAAAA/VVVVVV '■ okok miatt véresebb és értelmetlenebb csaták már nem tör­téntek volna az idő­számításunk előtti évszázadokban. Mert akkor még olyan volt a nép. Nos, de jöjjön hát a bukott csata hiteles története. Septius Severius Lacius római pro­konzul lábvértes ko- horszai félelmetes négyszögben indul­tak meg a fütykösök­kel és hatalmas iz­mokkal felszerelt pet- ruroknak. A négyszög élén a prokonzul ha­di helyettese, a félel­metesen bátor, me­rész és erős Herkulius Gaius csak vicsorgott, Petruria száraz föld­jét hatalmas súlyával döngetve. A kohor- szot látni is félelme­tes volt, igy igazán nem tűnhetett fel senkinek, hogy mi­lyen dermedt-némán, elszánt mozdulatlan­ságban álltak a füty­kösökkel és hatalmas izmokkal felszerelt petrurok. Földbe gyökeredzett a lábuk a félelemtől — álla­pította meg Septius Severius Lacius pro­konzul megelégedet­ten és a kupáért nyúlt, hogy megigya győzelmi borát. ..VVWWJWMAAM*«« Nem itta meg. ' Döbbenve vette észre ugyanis, hogy a félelmetesen nagy iz- mú és hős Herkulius Gaius felüvölt, de a riadt félelem hang­ján és nem az elsöp­rő düh erejével, és mint a nyúl, igen, mint a gyáva nyúl rohan vissza. Mene­kül! A némán és egykedvűen vigyorgó, az egyetlen lépést sem tevő petruriaiak elől. Janus mind a két arcára, felhábo­rító! Es, ami még utána következett. A kemény, a veterán, a száz csatát megjárt és százegyben is győztes légiók kohor- szai megbomlottak és mint az áradat zú­dultak vissza, elsö­pörve Septius Seve­rius Lacius prokon- zult sátraival, hadse­gédeivel és boros­tömlőivel együtt... — Mondd, te át­kozott, az istenekre esküszöm, hogy átko­zott vagy ... mondd: hazudsz te nekem?. Üstökén ragadja az alkalmat A címben idézett szólást gyakran használjuk, a mon­danivalóját általában értjük, a megfelelő beszédhelyzetben jól is élünk vele, de értel­mezni már kevesen tudják. Ehhez komoly filológiai ösz- szefüggések ismerete is szük­séges. Gyakran olvassuk és halljuk a szólás rokon értel­mű változatait is: Kap az al­kalmon, megragadja az alkal­mat, él az alkalommal. Leg­régibb latin—magyar szólás­gyűjteményünkben ez a vál­tozat olvasható: Élni az al­kalmatossággal. A latin for­ma konkrétabban fejezi ki a mondanivalót: Capere crines: üstökön ragadni. Gyakran egész nagy szó­család alakul ki a hasonló tartalmat hordozó szólások­ból, közmondásokból. Szólá­sunk családjába vonható ez a régi közmondásunk: Al­kalmatosságnak kopasz a hátulja. A konkrét (üstök, megragad, kopasz) és az el­vont (alkalom, alkalmatos­ság) fogalmak, illetőleg sza­vak egymást erősítő szándék­kal szerepelnek szólásaink­ban. Az átvitt és képes értel­mű kifejezések szinte érzéki, láttató erővel fejezik ki a mondanivalót, illetőleg az alkalom elvont fogalmát, te­hát valamely cselekvés, ese­mény megindulásához, meg­történtéhez szükséges, azt elősegítő, megkönnyítő körül­ményt, időpontot. Hogyan kapcsolódhatott a fej elülső részén, a homlok közepe fölött nőtt hosszú haj képzete az alkalom fogalmá­hoz? Volt-e képi háttere szó­lásainknak? Baróti Szabó szólásértelmezése is azt bizo­nyítja, hogy volt. A Magyar­ság Virági (1803.) című szó­lásgyűjteményében az aláb­bi sorok olvashatók: „Az al­kalmatosságnak homlokán a haja: a megejtő alkalomhoz arccal és ölelve fordulj, az üstökénél fogva ragadd meg, mert futó, addig élj* vele, míg szárnyára nem kel, s háttal nem fordul.” Egészen világos, hogy ez a néhány mondat valójában egy képi ábrázolást, annak rajzi elemeit értelmezi a megfele­lő nyelvi formákkal. Az emb­lémákban & az ikonológiá- ban az alkalom elvont foga­lom szimbolizálására szolgá­ló ábrázolás jelképi elemei voltak: egy szárnyas alak, homlokába lógó üstökkel, ko­pasz tarkójával. így bezárul a kép: az ábrázolásnak és a szóbeli szólásformáknak (üs­tökön ragadni az alkalmat, az alkalmatosságnak kopasz a hátulja) közük van egy­máshoz: mindkettőben közös a képalkotás szándéka, a lát­tató erő. így értjük meg, hogy az idézett szólásoknak miért oly nagy a kifejező, az ábrázoló ereie, s éppen ennek révén a stiláris értéke is. Dr. Bakos József — Nem hazudok, prokonzul. Ügy volt, ahogyan mondom — szégyenkezett lehaj­tott jövel már a ró­mai prokonzulátuson Septius Severius La­cii« előtt az egykor hős Herkulius. — Egy egér volt. Azok a gá­lád petruriaiak ké­meikkel kiszimatol­ták, hogy én nem fé­lek az elefántoktól, nem félek a kardtól és a párducoktól sem. Csak az egértől! Jaj! — visított fel Herku­lius rémülten, mert a sarokban a függöny bojtja úgy mozdult, mintha egér lenne... — Ne visíts már, te hitvány! — ros- kadt össze a prokon­zul a szégyentől, hogy az ellenfél tud­ta meg, ő nem, hogy híres hadvezére megőrül a félelem­től, ha egy egeret lát. S a gálád petruriaiak egyetlen szürke kis egérrel Culmancánál megverték a híres római légiókat. Ezért. Igaz, hogy a szürke kis egér bátran tört Herkulius Gaiusra. Eddig a történet a szürke egérről és a hősnek mondott ró­mai hadvezérről. Lumnia barna bőré­nek és csillogó sze­mének sorsáról a vi­asztáblák nem je­gyeztek fel semmit. (egri) Hamis bélyegek hamisítója A franciaországi Salnf-ffitlenne várt» büntetőbírósága egy 60 esztendős, Fichter nevű városi lakos látszólag na­gyon egyszerű ügyét vizsgálja. Az a vád Fichter ellen, hogy postabélyeg-gyűjteményeket hamisított. Az ügyész 2 évi börtönbüntetést és 10 000 frank bírságot követel. A vizsgálat azonban már egy éve húzódik, és a bírák a leg­nagyobb zavarban vannak. A 3 200 000 francia bélyeg- gyűjtő és a más országokban élő gyűjtők milliói nagy fi­gyelemmel kísérik a pert. Az érdeklődésnek az az oka, hogy Fichter, a volt fényképész, nem igazi, hanem olyan hamis bélyegek utánzásával foglalkozott, amelyeket — mint minden ritka „árut” — a valódiaíknál sokkal többre értékelnek. A vádlott nagyon fesztelenül viselkedik a bíróságon. Megígérte, hogy a bíróság elnökének és az ügyésznek fog­ja ajánlani „Bélyeggyűjtés 182*7-től napjainkig” című ké­szülő munkáját. Fichter azt állítja, hogy csak e mű pub­likálásának költségei késztették arra, hogy hamis bélyeg®- két utánozzon. Előreláthatólag április végén kerül sor ítélethirdetésre. Ha a bíróság bűnösnek találja Fichtert, akkor az ítélet híres emberré teszi őt, „gyártmányainak” ára pedig emel­kedni fog. A bíróság tagjai határozatlanok. A párizsi büntetőbíróság 1948-ban az ügy ilyen fordulatától tartva felmentette & hasonló bűncselekménnyel vádolt Jean Speratit, ' i i . t

Next

/
Oldalképek
Tartalom