Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
^... !)•>■ J, :;.hogy az ember hitfje is, meg nem is: tudta, de valahogyan mégsem hitte. így a pontosabb! Pedig már az alapfokú szemináriumon a szájába rágták a lelkes-bús hallgatónak, hogy a társadalom fejlődése, nevezetesen a szocialista társadalom kialakulása során mind jobban elmosódnak a - határok a két alapvető osztály, a munkásosztály és a parasztság között. Mígnem a kommunista társadalomban kialakul a dolgozók egységes osztálya. Így lesz az osztály nélküli társadalom. Így lesz a termelőerők miatt A lét változását követő tudati változások miatt / , így lesz| u.l i . „ „u De mikor? H’T 1 ’* I 7' Gyanakszom, hogy akitől először hallottam ezt egy szemináriumi, inkább lelkes, mintsem meggyőző előadás keretében, az sem hitte. Az is csak tudta. S a „hit” és a „tudás” e kérdésben éppen olyan alapvető volt annak idején, mint a filozófiában a lét ás a tudat viszonya napjainkban is. Először társadalmilag, termelőerőileg másnak lenni, aztán tudatilag is újjá, azzá, a mássá válni. Először tudni, hogy hová tárt a fejlődés, ki- és megkutatni törvényszerűségeit, uram- eg!, még be is magolni definícióit, aztán jön a rendíthetetlen meggyőződés, a hit: úgy is kel lennie. Másképpen nem is lehet! Ma már könnyű: könnyebb. De száz, őtven, avagy csak éppen negyedszázada tudni i s, hinni i s. hogy egy fél emberöltő múlva töprenghet a magyar szociológus, hogyhát most már ki is a munkás és ki is a paraszt —, az volt a nagy dolog. A forradalmi előrelátás. A realizmus utópiája, vagy az utópia realizmusa? ..Ivari termelőmunkát közvetlenül és foglalkozásszerűen végző dolgozó; a munkásosztály tagja...” Földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy ... Dolgozó paraszt (szövetkezeti, vagy állami < tulajdonban levő földön), mezőgazdasági munkát végző személy..,”, így értelmez az Értelmező Szótár Mo—S kötete, hogy ki a munkás és ki a paraszt A szótár kiadatott az Akadémia Kiadó által 1961-ben. Azóta is eltelt 13 év, a szerkesztése óta meg másfél évtizednél is több talán. Történelmileg semmi idő az Értelmező Szótár életében azonban már az idő története. Honnan tudhatták volna akkor a szerkesztők, hogy ma már a mezőgazdaság mind több területén „ipari termelőmunkát közvetlenül és foglalkozásszerűen végző dolgozóid” dolgoznák és nem is a gépműhelyekre, a melléküzemágakra gondolok itt. Hanem gondolok a búza termelésére, amely iparág lett; a cukorrépa, amely iparág lett; a baromfi termelésre, amely iparág lett Ma már nem nevelnek, hizlalnak, hanem előállítanák. Mint a gyárban. A mezőgazdasági nagyüzemben, ahol iparszerű termelés folyik. Ahol valamikor az ország háromnegyede paraszt volt, illetőleg földből élő, még illetőbben, annak fele földből meg nem élő, s ahói ma a dolgozók harmada sincsen már a mezőgazdaságban —, alaposan megváltozott a paraszt fogalma. Belső tartalma is. Ma már nem. azért lesz mind több a munkás, nem azért gyarapszik a munkásosztály létszámban, mert elvándorolnak faluról a városok gyáraiba —, vékonyan csordogál már az effajta munkaerő és utánpótlás. A gyarapodás helyileg történik: munkásosztály alakul iki falun. Osztály és osztaga, amely közvetlenül a mező- gazdaság n a k él, de nem is biztos, hogy közvetlenül a mezőgazdaság bői él, osztaga ez osztálynak, amely ugyan az eget pislogja, de szemléletében és gépeiben néha korszerűbb, mint sok üzemünk megrekedt rekonstrukciójába belefásult régi szakmunkáséi. Fehérgallérosok dolgoznak a mezőgazdaságban. Ipari irányítók: igenis! Technikusok, mérnökök, kémikusok, fizikusok, biológusok, -gépész- és vízmémö- kök, ki tudja hány műveletre képes, milliós értéket képviselő mezőgazdasági gépek kezelői. Traktoristák? Nevetséges. Azok, az egykori és korabeli hősök, akik a kormos Hofferral „nyomták” meg a géptől riadozó parasztok előtt a földet, olajosán, fagyoskodva, gyorstalpalón végezve, gyomorsüllyedést és vesebajt kapva, azok traktoristák voltak. Ezek? A mezőgazdaság sokoldalúan képzett ipari szakmunkásai. Ma már egy öreg szövetkezeti nyugdíjas, ha volt és van benne csak egy csipetnyi érdeklődés is az új iránt, többet tud a földről, a me- togazdálkodásról, a technikáról és a technológiáról, 1 kemizálásról és még sok más ezernyi mezőgazda- sági tudományos ördöngösségről, mint annakelőtte a falu hozzáértő nagy gazdai együttvéve is. Fele úton vagyuk-e, negyedén-e: ki tudja? A társadalom .belső mozgását, az osztályok fejlődését, alakulását, Közeledését, megszűnését nem lehet bécsi naptárként előrejelezni. Egyet lehet tudni, hinni és hirdetni is, sőt, még ezt hirdetni, tudni és hinni sem kell, látni csak: a magyar szövetkezeti parasztság a termelőerők fejlődése nyomán olyan átalakuláson megy keresztül, mint osztály, amely fejlődés iránya immáron határozottan és egyértelműen felismerhető. Hittük-e, tudtuk-e. avagy csak hittük, avagy csak tudtuk? Kérdések, amelyekre talán már nem is érdemes itt és most válaszolni. A munkástörténelem és történelmi munkánk adta meg erre a választ. Erről van szól » *VWVW\AAA/WVWVW\A/WS/WWWWW\AA/VWWWWWWWWWWWW\ Kisköre a magasból Bizonyosan van valami jelképes törvényszerű abban, hogy a felszabadulás utáni, szinte első igazán nagy filmünk, a Talpalatnyi föld volt, a Talpalatnyi föld, Piros Góz Jóska gyötrelmesen szép harca a természet és a társadalom rontó erői ellen. S ha egy kicsit önkényesen szűkítem a kört, a film hőse a társadalmi igazság mellett a vízért küzdött. Az éltet-, életet adő vízért. Szinte látom a régi, sok pátosszal komponált képet- a szegénységben, reménytelenségben, elesettségében is szép emberpárt, ahogy lankadatlan konoksággal húzzak fel-fel a vizet, s öntik as aszálytól cserepes földre. Bit valaha is Piros Góar Jóska? Ha igen, áe Jő lenne most ha ideállna mellém, s együtt nézhetnénk a vizet FentrőL, a hatalmas betonhídró]». , amely alatt fehéren habzik. ' örvénylik a Tisza, majd odébb szépen lecsendesül, n megbékélve halad tovább partjai között Igen, Kisköréről szól ez az Írás, a Tisza U-rSl, a Kiskör rei Vízlépcsőről Talán nem tűnik erőszakoknak, ha ismét a jelképet a törvényszerűséget említem; az elmúlt év májusában avattuk a létesítményt, s a vizek állami tulajdonát negyedszázaddal ezelőtt népköztársaságunk alkotmánya deklarálta. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az építés minden fázisában jártam itt, legutóbb föntről, repülőgépek magasságából néztem alá, Kisköre fölött körözött a gép: mintha játéképítmény lenne. Szabályos szerkesztésű, rendezett és könnyed. Az elmúlt negyedszázad elkényeztetett bennünket Olyan hatalmas jeleit teremtettük meg az építőmunkának, mint Dunaújváros, a Dunai Csement- és Mészmű, a kőolaj feldolgozás, -finomítás hazai központja Százhalombatta: mind látványos, hatalmas méretű beruházás. A vízlépcső erőművével, csatornáival együtt is szerényebbnek tűnik — nemcsak fentről — miért beszélünk, vagy írunk hát róla annyit? Miért tesszük akár ünnepnapi, akár hétköznapi számadáskor legszebb, legfontosabb létesítményeink sorába? Aki ismeri a mezőgazdasági termelés fejlődéstörténetét, tudja, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben a magyar mezőgazdaság szinte páratlan utat tett meg. Mindenekelőtt a mezőgazdaság' szocialista átszervezésével, a megfelelő gazdasági keret kialakításával, a gépesítéssel, a kemizá- lással, s a nagy hozamú fajták hazai meghonosításával. Vannak meg lehetőségek persze az említett területeken is a továbbfejlődésre, a technika. technológia csiszolására. De a következő lépés a fejlődésben mégis: az öntözés. Micsoda nyarakat élünk!? Esőtlen volt a tavalyi nyár. Az idei tavasz. Éppen csak befejeződött az építés Kiskörén, amikor végigmentünk a Nagykunsági főcsatorna mentén. Ha teljesen befejeződik az építés itt, a kiskörei tárolóban négyszázmillió köbméter vizet tudnak tartalékolni, s a két főcsatornán, a Jászságin és a Nagykunságin háromszázezer hektár nagyságú terület öntözése válik lehetővé. A Nagykunsági főcsatorna mentén Kisújszállásig jutottunk el. A Búzakalász Tsz-ig. S mintha más.világba érkeztünk volna. Kopár mezejű, lehangoló tájról reményekkel tele, üdén zöldellő vidékre. Hatalmas búza-, kukorica- táblákra, takarmánynövényekre hullt az áldás, az öntözővíz. S talán a természet tette jókedvében, kedvcsinálás gyanánt: az esőkön túl, a földi esőkön persze, szivárvány íve feszült a táj fölé. Színes zászló a zöld mezők felett. Valamikor — nem is olyan régen — száraz nyarakon, embertelen, komisz vidék .volt ez is. Ez a kisújszállási határ. .Guba Mihály, az öntözés helybeli parancsnoka mondta: Az öntözés a tsz-nek évenként kétmillió forint tiszta hasznot hoz, egy hold búza harminc mázsát fizet, egy hold kukoricából hatvan—hetven mázsás termést szednek le. Olyan terméseket, amilyenre itt ember nem tud példát semmilyen időből. De van egy másik, nem kevésbé fontos szerepe az öntözésnek. A mai, modern mezőgazdálkodásban egyre nagyobb szerepe van a biztonságos termelésnek. Egy gazdaságban, ahol sok tízmillió forint értékű jószágállományt tartanak, egy aszályos év, amelyikben nem terem elég takarmány, helyrehozhatatlan nagy károkat jelentene. Az öntözés biztonságot ad. Közelíti a mezőgazdasági termelést az iparhoz. A természet szeszélyeit, egyenetlenségét fékezi, csökkenti. Kisköre a hazai öntözéses gazdálkodásnak legnagyobb táplálója. Hol is tartunk most az öntözésben? Messze attól, hogy teljesen aggodalom nélkül várjunk egy száraz nyarat, de közel ahhoz, hogy öntözésben az európai átlaghoz tartozzunk. Franciaországban, ahol az esőcsinálás több évszázados múltú, a művelhető terület 9 százalékát öntözik, nálunk, ahol alig negyedszázados múltú a „földi eső” a szántóföldek 6 százalékát öntözhetjük. Ebben van Kisköre haszna, jelentősége. Idei nyarunk kegyes volt, hullt az áldás, néha már sokalltuk is. Kevesebbszer emlegettük Kiskörét, a csatornákat, az öntözést. Onnan, föntről, a repülőgép ablakából még úgy tűnt: néptelen, senki emberfia a láthatáron. A pilóta mondta: új jel o térképen, a repülés térkepén. Igaz, nemrégen, alig egy— másfél esztendeje. De jól látható jel lesz későbbi pilótáknak és földön járóknak is, hiszen az építmény csupa beton. Száz évig is „elél”. Hasznát meg az utánunk következő nemzedékek is láthatják, még nekik is megtermi gyümölcseit. Ibrányi Tóth Béla A Kiskörei Vízlépcső zsilipje A hajózsilip _
