Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-18 / 193. szám
A Minisztertanács tárgyalta HedvezménpSi a szarvasmarha-tenyesztés fejlesztése érdedében A MINI SZTERTAN ÄCS augusztus 15-i ülésén a mező- gazdasági ós élelmezésügyi miniszter előterjesztése alapján megtárgyalta a szarvasmarha-tenyésztés szakosított irányú fejlesztésének feladatait. Megállapította, hogy a szarvasmarha-tenyésztés az 197'2-ben meghirdetett kormányprogramban meghatározott alapvető termelési célkitűzéseknek megfelelően fejlődik. A program megvalósításában már 1973-ban sikerek születtek. A tehénállomány 24 j/.errel, a tejtermelés 150 millió literrel, a vágómarhatermelés mintegy 30 ezer tonnával növekedett. A vaj importját megszüntethették, elegendő tej- és tejtermék áll rendelkezésre a hazai fogyasztáshoz, lehetővé vált a tejtermékek minőségének javítása is. A szarvasmarha-tenyésztés fejlődésében kialakult kedvelő tendenciákra és a népgaz- laság tej-, tejtermék- és vá- (ómarha-igényére alapozva dőszerűvé vált a szarvasmar- ía-tenyésztés szakosított irá- " íyú fejlődésének meggyorsí- ása. A Minisztertanács az inten-' •ív tejtermelő és a húsirányú. I zarvasmarha-állomány ki- Jokítása érdekében határo- latokat hozott a nagyüzemi zarvasmarha-tenyésztés tá- , nogatási rendszere egyes ele- / neinek módosítására. A módosítások ezt a gazdaságpolitikai célkitűzést kívánják szolgálni, hogy az országban annyi tejet termeljünk, amennyi a belső ellátásra szükséges, s ezt a tejmennyiséget viszonylag kisebb létszámú, de egyre magasabb tejhozamot adó tehénállománnyal gazdaságosan állítsuk elő. Ugyanakkor az alacsony tejhozamú, s ennek következtében a tejet veszteségesen, illetve csekély jövedelmezőséggel termelő tehén- állományt állítsuk át az alacsonyabb eszközigényű, fejés nélküli egyhasznú hústermelésre. A SZAKOSODÁS gyorsabb fejlődése érdekében 1975. január 1-től megszűnik a mező- gazdasági nagyüzemek által az élveszületett borjúszaporulat után igénybe vehető 3000,— Ft, illetve a minden értékesített liter tej után igénybe vehető 1,10 Ft árkiegészítés. Helyette a húshasznú tehénállománnyal rendelkező üzemek húshasznú (nem fejt) teheneik szaporulata után borjanként 5000.— Ft árkiegészítésben részesülnek. Azok az üzemek pedig, amelyek tejhasznosítási tehénállományt tartanák — az egy •tehénre jutó tej hozamszint- fől függetlenül — értékesített tej literenként. 1975—76-ban 1 forint, 1977—78-ban 90 fillér, 1979-től 80 fillér árkiegészítést kapnak. Első ízben szeptemberben fizetik a '"‘ér- és nyugdíjkiegészítést Miipj, ismeretes, a Minisz- ertanács rendelete értelmeién -— a mezőgazdasági sz-ek kivételével — a vállaltok munkaviszonyban, tagági, illetve szolgálati vi- '.onyban álló dolgozóinak etegségi biztosítási kötele- ettség alá eső bedolgozóinak, lunkaberét 1974. szeptem- er 1-től havi 50,— forint ótlékkal kell kiegészíteni. Iasonló elvek szerint havi 50 rrint pótlékot fizetnek a yugdíjak és egyéb ellátások, alamint a gyermekgondozá- i segélyek után. A legközelebb megjelenő árcaközlönyök ismertetik a íunkaügyi miniszter közle- íényét a kormányrendelet égrehajtásával kapcsolatos jdni.valókról. A miniszter felhívja a fi- yelmet, hogy a rendelet lapján a munkabér-kiegészí- is havonta egy ízben jár és bban a hónapban illeti meg dolgozót, amelyben munkaérben, murikadíjban, tápénben, terhességi gyermek- gyl segélyben, a tartalékos atonai szolgálatot teljesítő eresétkiegészítésben részeli. Ennek megfelelően a lunkabér-kiegészítést az is ?ljes egészében kapja, áld sak a hónap egy részében olgozik, vagy jogosultsága ónap közben megszűnik, ízért ugyanabban a hónap- an újabb munkaviszony lé- jsítése, vagy egyéb címen íutikabér-kiegészítésre már em tarthat igényt. A munkáltatónak az űgy- evezett mii-lapon minden selben fel kell tüntetnie azt i. hogy a dolgozó részesült-e lunkabér-kiegészílésben. Ha alaki ugyanabban a hónap- an többször kapna munka- ér-kiegészitést, úgy a műn- abér téves kifizetésére vo atkozó rendelkezéseket kell Ikalmazni. Ha a dolgozót egyéb jutta- is. például baleseti járadék, «•katona hozzátartozójának saládi segélye után illeti reg kiegészítés és az erre vall jogosultsága megszűnik, az rről szóló, igazolás alapján érheti a munkabér-kjegészí- sst. A rendelet szerint szeptem- er hónapban a munkabér- tegészítés már mindazokat, a olgozókit megilleti, akik résére ebben a hónapban — a munkabérek kifizetésére' vonatkozó jogszabályok alapján — munkabért fizetnek ki. Mivel a nyugellátások és egyéb ellátások után az ellátást folyósító szerv fizeti a kiegészítést, a nyugdíjban, járadékban, vagy egyéb szociális juttatásban részesülő, foglalkoztatottak külön munkabér-kiegészítést természetesen nem kaphatnak. Nem jár a munkabér-kiegészítés annak a házastársnak sem, aki után férje — nyugellátása alapján — házastársi pótlékban részesül. Nem adható munkabér-kiegészítés azoknak sem, akiknek a nyugellátását munkaviszony, illetve bedolgozói jogviszony miatt korlátozzák, illetve szüneteltetik, mivel részükre az ellátást folyósító szerv a kiegészítést kérnie kell. Általában nem kaphatnak munkabér-kiegészítést az öregségi (szolgálati), rokkantsági és özvegyi nyugdíjasok, baleseti járadékosok, mező- gazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékosok, a személyi járadékos vakok, az átmeneti segélyes csökkent munkaképességűek, a rendszeres szociális járadékosok, hadigondozási járadékosok, továbbá azok, akik sorkatona hozzátartozójaként családi segélyt, illetve rendszeres szociális segélyt kapnak. Valamennyien a folyósító szervtől kapják az 50,— forint kiegészítést. Ha a munkáltató nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani, hogy a dolgozó az említett juttatásokban részesül-e, akkor a munkabérkiegészítés első kifizetésekor a dolgozótól a munkáltató kérjen nyilatkozatot arról, hogy nyugdíjban, járadékban, vagy egy eb rendszeres szociális juttatásban részesül-e. A nyilatkozat formáját a helyi körülményeknek és a lehetőleg egyszerűbb lebonyolításnak megfelelőéi} a munkáltató határozza meg. Azt kell biztosítani, hogy a dolgozó tájékoztatást kapjon a kettős folyósítást kizáró rendelkezésekről es azt aláírásával igazolja. A munkáltató a dolgozótól munkaviszonya során többször ne kerjen nyilatkozatot. (MTA) ,., . ,/, Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyeknek tehénállománya meghaladja a 200-at és mindkét hasznosítá si irányba szakosodni akarnak — egyedi elbírálása alapján — meghatározott feltételek megtartása mellett, mindkét támogatási forma szerinti árkiegészítést igénybe vehetik. A kettős hasznosítású tehénállománnyal rendelkező mezőgazdasági üzemek, te- hénálományuk húshasznesí- tású állománnyá történő átállításának elősegítésére tehenenként 2000,— Ft egyszeri támogatásban részesülnek. Határozatot hozott a Minisztertanács arra vonatkozóan is, hogy- a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek szarvasmarha-tenyésztéséhez nyújtható fejlesztési támogatást a húsirányú szakosodás elősegítéséhez kell felhasználni. Mivel a húshasznosítású állomány férőhelyszükségletét elsősorban a meglévő épületek átalakításával célszerű kialakítani, ezért a húsmar- haíérőhely kialakításához fix összegű, tehénférőhelyenként 2000,— Ft beruházási támogatást kapnák a mezőgazdasági nagyüzemek. AZ INTÉZKEDÉSEK hatására a mezőgazdasági, üzemek egy részében megszűnik a tejtermelés és — ha az üzem vásárolta fel a községiben a háztáji és egyéni gazdaságokban termelt tejet —, ia tejfelvásárlás is. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelési és értékesítési biztonságának fenntartása érdekében továbbra is gondoskodás történik az általuk felkínált tej, valamint borjak és frízóálla- tok felvásárlásáról. (KS) ......... ....íbriibhIhhiM A kanadai „sztárok” hazai legelőn. !, ■* Két hónappal ezelőtt „átkelt” a hatalmas tengeren 237 fekete-tarka tehén, s megérkezett Európába, Magyarországra, a Tisza mellé. A Holstein-Friz tejelő típusú vemhes üszőket júniusban szállította át a tengeren Kanadából a repülőgép, s ma már 40 „leborjadzott”, a többi pedig ott legel Ti- szanána határában, a Lapos- kút-dűlö ősgyepén. — Már túl vannak az állatok a „honosulás” nehéz problémáján — tájékoztat Hídvégi Miklós, a tiszanánai termelőszövetkezet fiatal főállattenyésztője. Szokatlan a szóhasználat, de nagyon árnyalt, pontos meghatározása a „honosulás” szó egy valóban nagy problémának. Sikerül-e minden szempontból alkalmazkodniuk egy teljesen más természeti-éghajlati -gondozási-takarmányozási ■ körülményhez, környezethez a tengerentúli állatoknak. — Nagyon izgultunk em!» att — mondják a tiszanánai— ak. s ma már az a bizonyos „nagy kő” leesett a szívükfTői, mert az állatok otthonosan legelésznek a Tisza meneti legelőkön.- Eleinte észrevehetően yugtalanok voltak — mondja a megye egyik legkorszerűbb tehenészeti telepének a vezetője, Szabó Pál, aki ma- í ga is kint járt Kanadában annak idején az elnökkel, yhogy „őshazájukban”, a kannád ai farmokon ismerkedjék í leendő „gondozottjaival”. A 400 férőhelyes telep első fekete-tarka lakói tehát jól érzik magukat Tiszaná- nán, s új gazdáik — a szövetkezet tagjai és vezetői — sem csalódtak bennük eddig. — A leellet negyven tehén napi átlaga máris eléri a 16 liter tejet tehenenként, amely 300 napos „tejtermelést” figyelembe véve több mint 4800 literes éves tejhozamot jelent — mondja a telepvezető. Elkezdünk számolgatni, s kiderül, hogy bizony ez a kezdő átlag is lényegesen magasabb a korábbi magyar tarka állomány 2—2500 literes átlagánál... — Milyenek a távlati remények? — Nehéz lenne pontos jóslatot tenni, de az Enyingi Állami Gazdaságban szerzett tapasztalatok szerint — itt már évek óta honos a kanadai fekete lapály — ez a kezdő átlag rövidesen fel- ment 5—6 ezer liter fölé... Az eddigi ellések is kedvezőek, ugyanis mindössze fkét borjú pusztult el a negy- it vénből. Ez az elhullás ará- $ nyaiban alatta marad a Iko- rábbi állománynál előfordult f-elhullási százaléknak. \ — Jövőre ismét elutazunk , újabb üszőkért — mon/dják { a szövetkezetben. — Még 160 állatot szeretnénk vásárolni, s ezzel, valamint a már meglévők szaporulatával benépesül a telep. — Gondolnak-e további ér- • teljesítésre a szaporulatból? •— Természetesen. Elsősorban azonban a saját állományunk megfelelő felfrissítése, a szükséges utánpótlás biztosítása a célunk. Ha vi- _ szont ezen felül is lesz érté- •'kes, eladható üszőnk, azt értékesítjük. A beszélgetésből, a számolgatásból az is kiderül, hogy Az ötvenötödik paragrafus Miből élünk? Munkából ■ természetesen. És van munkánk? Micsoda kérdés! Ki hallott olyat, hogy Magyarországon nincs munka? Somogyi Manó pénzügyminisztériumi tisztviselő, a budapesti tudományegyetem magántanára így ír a Statisztikai Havi Füzetek 1888. évi évfolyamában az Óbudai Hajógyárról: „1870-ben 2500- nál több munkás volt a hajógyárban alkalmazva. 1873- nak elején 2487, de az ezen év folyamán beállt gazdasági válság után e szám 1894- re apadt. Közel 600 munkás vesztette el kenyerét közvetlenül a krízis beállta után.” A Magyar Népköztársaság alkotmánya 55. paragrafusának első bekezdése így hangzik: „A Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárainak a munkához való jogot, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást”. Száz esztendeje tessékelték ki az utcára a hatszáz munkást az Óbudai Hajógyárból. Negyedszázada pedig paragrafusba foglalták azt a jogot, amelyért évtizedeken át tüntettek férfiak és nők, idősek és fiatalok. A két dátum között hetvenöt év. Hangos kiáltásokkal, csendes sóhajokkal telve; munkát, kenyeret. A KENYÉRÉRT ÉGY OK SZAG Mindenki kenyeréért egy ország állt csatasorba. Hazánk gyáriparában 1939-ben 333 ezer ember dolgozott. Tíz év múlva 750 ezer. Idén, az első félévben pedig egymillióval több, mint 1949-ben. Emberfolyamok hálózták be az országot. Kemény évek voltak, hibáktól, tévedésektől sem mentesek. Az első ötéves tervben a beruházások 48 százaléka az iparnak jutott. Ami aránytalannak bizonyult. Sokak kezében ott pihent az újonnan kapott kenyér» de kevéske, kesernyés. Az emberfolyamok hol erre, hol arra zúdultak. „Fölépítr jük — fölavattuk”, e két szó ismétlődött beszédekben, újságcikkekben. És azután rájöttünk, hogy nem mindegy, mennyibe is kerül az a kenyér. Megtehettük már, hogy okosabbak legyünk, hiszen mindenki asztalán, kisebb vagy nagyobb darabként, de ott volt a kenyér. Aki akart, az dolgozhatott. Munka minden- . kinek jutott. S e munka embert formált, új országot teremtett, újra meg újra átrajzolta a gazdaság, a társadalom arculatát. Boldogság és fájdalom keveredett az emberfolyamok cseppjeiben. 1938-ban minden száz ipari munkásból 44 a magánkísiparban tevékenykedett. Tízezrek kényszerültek otthagyni a megszokott kis műhelyt, — a jó vagy rossz mestert, a családiast, és a basáskodót. 1950-ben az aktív keresők 63,2 százaléka még a magánszektorban dolgozott. Zömük a rabszolgasors maguk vállalta, áhította terepén, az egyéni parasztgazdaságokban. Látástól vakulásig, ahogy ezt ma a gyerekek a mesékből hallják. MINDEN TÉGLA 0,1 Országot építettünk, de mert minden tégla új, érdekes volt, magasodott ugyan a fal. de a munkától sebzett kezekben sem szűkölködtünk. Olykor egyszerre akartunk túl lenni mindenen, sokat markoltunk, keveset fogtunk. Az új gyárba olykor nem jutott gép, a földekre nem került mindig elég ember. A háború előtt a kivitel hátiján százaléka mezőgazdasági áruként, élelmiszerként hagyta el az országot, az iparosítás nagy lendülete azután gyorsan mérsékelte ezt az arányt. V.erítékeztünk érte, fölforgatva, megmásítva százezrek életét. 1949-ben 2,2 millió ember állította elő a húst, gabonát, zöldséget, s nstvóguea • a mezőgazdasági termékek értékesítése több, mint a két és félszeresére nőtt, az ott munkálkodók száma egymillióval csökkent. Negyedszázada, 1949. augusztus 19-én hozták nyilvánosságra a Minisztertanács határozatát: szeptemberelsejétől megszűnik a ke- nyérjegy. Az új alkotmánynyal együtt járó ajándék volt ez, első jele annak, hogy elosztóban a legszörnyűbb bizonytalanság, a kenyérért való rettegés. hódító sereg Üj és újabb csapatok sereglettek a munka hadállásaiba. A most negyedszázados alkotmány kihirdetésekor minden második munkaképes korú nő eltartottként élt. Az iparban csak 163 ezer lány, asszony dolgozott. 1960- ban 454, 1973-ban 800 ezer. Pusztán a kenyérért jöttek volna? Bizonyára akadtak közöttük sokan ilyenek, ám olyanok is, akik fölfedezték a munka emberformáló erejét, a munkát, mint a jogok, a társadalmi elismerés forrását. S jöttek az új csapatok más irányokból, más szálláshelyekről ugyancsak. Fölkészített katonákként, mert a munka joga erre, a tanulásra is alapot teremtett. 1949-ben 53 ezer ifjú tanult az országban szakmát. A most befejeződött tanévben kétszázezer. 1938-ban 52 ezren ültek a középiskolák padjaiban, most legutóbb pedig — miközben a kötelező négy elemiből nyolc általános lett! — 348 ezren. A felsőoktatásban az egykori 12 ezer hallgató áll szemben a mai 98 ezerrel. Beszédes számok? Sejtetik azt a bonyolult folyamatot, amelyben valamennyi tényező kölcsönhatásban van egymással. A foglalkoztató«' szerkezet változása, a szak- gég2ettseg növekedne, új A fejőházban egyszerre tíz tehenet fejnek ketten, Bartók Ferencné és Kovács Jánosné fejőmesterek. A tej vezetéken áramlik a tartályba, ahol mérik, minősítik azonnal, majd másik vezetéken a közös tárolóba kerül a „fehér arany”... (Foto: Szántó György) bár nem olcsó mulatság egy ilyen állomány kialakítása — hiszen az állami támogatást leszámítva 47 ezer forintjában van a szövetkezetnek egy- egy vemhes üsző —, mégis bőségesen megéri, mert hosz- szú távon lényegesen gazdaságosabb. mint a hazai faj- ták tartása. Faludi Sándor szakmák megjelenése, a nők bevonása a termelőtevékenységbe nemcsak azzal járt, hogy emberek millióinak jutott kenyér — a korábbinál több és jobb kenyér —, hanem például azzal is, hogy míg 1950-ben 9,6 milliárdot, tavaly 106 milliárdot fordíthattunk beruházásokra; a holnapi kenyér előteremtésére. Vagy — tovább tágítva a kört — azzal, hogy a társadalombiztosításban részesülők 1938-as 2,8 millió fős tábora 1950-ben 4,4 millióra bővült," napjainkban pedig olyannyira, hogy száz lakosból 99 élvezheti előnyeit. JOG ES KÖTELESSÉG Jogunk a munkához: kötelességünk az országgyarapi- tásra. Tavaly az egy munkásórára jutó termelés értéke háromszor akkora volt, mint 1950-ben. Jogunk a munkához: lehetőségünk egyéni életünk javítására. 1950-ben 300-millió forintot tett ki a takarékbetétek ősz- szege, napjainkban 65 milliárdot. .. Ám fordíthatjuk úgy is a szavak értelmét, hogy jogunk a munkához nem menlevél a tessék-lás- sék dologra, a szeszélyek diktálta munkahely-változtatásokra. a fegyelmezetlenségre. .. Ne legyünk ünnepron- tók, a szép arc szeplőit ne vegyük észre? Hiszen a magunk arcai látjuk a tükörben. Mert ki más, mint a sok millió állampolgár volt e negyedszázadban munkaadó és munkavállaló? Ki más, mint a sok millió állampolgár volt a jog szülője, érvényesítője, számonkérője, s persze, gyümölcseinek leszüretelőie? Ezért, hogy a szeplőket se feledve, nyugodtan nézhetünk e negyedszázadon át csiszolt, tisztafényű tükörbe. Mészáros Ottó 1974» augusztus l|s gasaraají '■—■*ai tehPB»fe a Tisza íisentén... f — m •* ........ * ' ... i ]
