Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-17 / 192. szám
/ A nagy- csaták A nagy csaták harminc íve .befejeződtek. Soha történelem ennyire napi aktualitás és a világpolitika napi aktualitása soha ennyire nem volt történelem, mintnapjaink- ban. Mint az eltelt harminc esztendő napjaiban. A nagy csaták a Csendes-óceánon fejeződtek be, egy hadihajó fedélzetén, 1945. szeptember 2-án. Ez történélmi tény, a korabeli archiv-filmanyag- gal is dokumentálható igazság: a nagy csaták, a második világháború 1945. szeptember 2-án, Sigemicu japán külügyminiszter „közreműködésével” fejeződött be. A győzelem napja mégis május 8: amikor Európában hallgattak el a fegyverek. (Erről szól majd a sorozat további része.) Nem azért a győzelem napja ez számunkra. mert tőlünk a Tokióiöböl messze van, a berlini bunker meg közel volt, nem azért, mert m i európaiak vagyunk, mert ez az évszázad Európa évszázada volt es marad még — gondolom —: e térség békéje gátja lehet egy harmadik világháború kirobbanásának, oltog'a- tója a helyi háborúk nagyon is veszélyes és nehezen lokalizálható tüzének. A francia dokumentumfilm végigkísérte a második világháború ezerszer hallott, tizezerszer látott, milliókban meg- és végigélt, de mégis mindig új, sőt, mindig újabbat adó történetét. A film a magyar „hang”, a magyar tudós szakértők közreműködése nyomán mértéktartó, de kellő korrekciót kapott. amely aligha volt „eredeti” szövegében mentes — talán magyarázhatóan még1968-ban rendezték meg első alkalommal, s azóta címének megfelelően kétévenként — 1970-ben, s 72-ben — láthatta az egri közönség az ország festőművészeinek akva- relljeit. Az eltelt hat esztendő és a három kiállítás érezhető nyomokat hagyott hazánk művészetében, amelyet a nézők is megfigyelhetnek az augusztus 20-án nyíló egri biennálén. Az akvarell, mint technika, mint műfaj 1968 előtt érezhetően lenézett, kevésre becsült ága volt a festészetnek. A jelenlegi kiállítás arról győz meg, hogy a vízfestés ma már elfoglalta régi, megbecsült helyét a művészeti ágak között. Talán legnagyobb részt az előző bienná- lék jó hírének köszönhető, hogy a jelenlegi bemutatón mintegy ötödrészt a fiatal generáció tölti meg a paravánokat. Egyébként összesen 66 művész 136 alkotása lesz látható a Gárdonyi Géza színház előcsarnokában rendezendő kiállításon. E 66 művész között találunk egészen fiatal alkotókat is, de olyan jól ismert művészek sem maradtak távol, mint Imre István, Orosz János, Sugár Gyula. A biennál é az idén is, a hagyománynak megfelelően, egy nagy „öreg”, a magyar művészet kiemelkedő egyéniségének műveiből, vízfestmé- nveiból nagyobb válogatást mutat be. Az ez évi kiállításon Vaszary László 30 műve lesz látható. Vaszary a XX. század első harmadában alkotott, művészete meglehetősen változatos stílusok jegyében, szellemében, néhol keverékében született. ONÉimie 1874, augusztus 17., szombat mi és kétségkívül a politikai egyoldalúságtól. így együtt, a kép es a szöveg az elmúlt évtized egyik legkiemelkedőbb dokumentumsorozatává tette a Nagy csaták-at, s valóban „történelmi lecke — volt — fiúknak ..mindazoknak, akik emlékezni tudtak és akartak, s mindazoknak, akiknek emlékezésének határai koruk miatt sem érhetik vissza a. második világháború borzalmait. E sorok írója is személyes és hiteles tanúja volt ennek a, háborúnak: már nem gyerek ugyan és még nem felnőtt, de már látó s értő, még inkább érző korában az ember életének. E hiteles tanú világa azonban szűk volt, néhány utcát fogott csak be a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig terjedő kataklizmából, de ez a néhány utca halálba dermedése is félelmetes volt akkor, s szívet markoló emlék ma is a számára. Ha a világon a kisemberek millióinak e hiteles tanúit sikerült emlékeztetni egykori saját néhány utcá- nyi tragédiájukra, s ha ezek az utcák így városrészekké, országokká és földrészekké állnak össze a hiteles tanúk emlékezetében — nos, akkor nem készült hiába ez a film oly sokévi lelkes és szakértői munkával. A film emlékeztetni akar és megdöbbenteni. És aggasztani is. Mert lám, befészke- lődött lelkembe a riadt aggodalom, látva és hallva, amint az egykori SS rohamosztagos nosztalgiával bár, de magabiztos mosollyal is az arcán a helyszínen számolt be emlékeiről, amelyben jobbára csak diadalmas elszántság és győzelem szerepelt; tanyát A kiállítást augusztus 20-án délelőtt 11 órakor dr. Varga János, az Egri Városi Tanács elnöke nyitja meg. (C. B.) 2. Élő hal kapható? De hisz ez nagyszerű! Akkor élő embernek is kell ott lennie. De csak egy kis faházat látott, a parton egy öreg halászbár- "kát, s túlnan fákkal, cserjékkel borított szigetet. Lefékezett, s egy keskeny földúton át legurult a lejtőn, Amikor kiszállt, két. pöttöm kutya futott feléje. A ház mögül meg kezeslábasba öltözött, nagy darab, barnás hajú, szép arcú, erős, fiatal nő bukkant fel. — Ne féljen, nem harapnak! — szólt oda nevetve. — Igazán kár — felelte kicsit epés mosollyal —, legalább széttépték volna az egyetlen szép öltönyömet. ' A fiatal nő kétkedve nézte. — Az egyetlen? — Hát úgy, hogy ez a legjobb ruhám. De talán nem is lett volna kár érte. A nő megérezte a fér mgjából kicsendülő kese1 ágét; halőr volt, aki az or halászoktól vigyázza a parto' míg a két halász valahol a vízen tanyázik, vert a kétkedés, amikor a volt japán tisztek a hiteles szemtanúság erejével és a gyilkolás szamuráj elkötelezettségével nyilatkoztak a tíz- és százezrek haláláról. Az ö hiteles szemtanúságuk nem az enyém: ők másra és másért emlékeznek vissza, mint én. Mint mi! A film nemcsak döbbenetes csatajeleneteket ábrázolt már eddig is, nemcsak történelmi tényékét sorjázott és értékelt, nemcsak új, eddig még nem hallott, nem tudott adatokat mondott el, de éberségre is intett. S talán ez a legfőbb értéke. A harminc esztendő ezelőtt, mintha a tegnap lett volna. Az emberiség szeretné békén megérni a következő harminc esztendő holnapjai- ját Is. A Csendes-óceán partjainál is. GYURKÖ GÉZA 20.C0: „Ide nekem az oroszlánt is...” A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1974-ben végzett osztályának műsora. Az utóbbi években rendszeresen jelentkező adás célja a legfiatalabb színészek bemutatása, népszerűsítése. Műsorukat úgy igyekeztek összeállítani, hogy a darabokból kiragadott részletek a teljes cselekmény ismerete nélkül is jól érthetők, élvezhetők legyenek. A végzett főiskolások osztályfőnöke: Várkonyi Zoltán, az osztály: Felföldy László. Ferenczi Krisztina, Kóricza Miklós, Jancsó Sarolta, Sörös Sándor, Szakácsi Sándor, Szerencsi Éva és Szurdi Miklós. — Halat kíván? — kérdezte, olyan enyhe, halk hangon, mely mintha nem is napbarnította arcában vöröslő duzzadt szájából jött volna. — Jöjjön a bárkára, ott a hal. Ott le is ülhet, ha nem félti a ruháját. — Ö, — legyintett a férfi —, majd vigyázok. Átballagtak a pallón a fekete bárkára, melynek padkáján Bordás Kázmér nyomban elhelyezkedett. Elővette cigarettáját, megkínálta vele a halőrt is, de az nem dohányzott. Aztán elnézett a víz felett a kis robinsoni sziget felé. —• Milyen jó itt magának! — buggyant ki a száján. — Igen — felelte a nő, mintha csak kitalálta volna a másik gondolatait. — Nincs sok ember körülöttem, jóformán a magam ura vagyok. Alaposan szemügyre vette az idegent, szemével és egész ösztönével átkutatta, s halkan megkérdezte tőle: — Milyen halat kíván? A férfi úgy nézett rá, mintha most cseppent volna a világba. ... ... ____ T atarozzák az Egri Gyermek- várost íj üvegházat is kapnak a kicsinyek Kopottas külső homlokzat, lepattogzott festék, a falak előtt néhány állvány. Ez a kép fogadta mostanában a járókelőt az Egri Gyermek- város területén. Hol tartanak jelenleg a tatarozást munkálatokkal? — erről érdeklődtünk az intézetben, ahol kérdésünkre elmondták, hogy házi kivitelezéssel már befejezték az óvoda, az ebédlő és az egészségház belső festési munkálatait, valamint az ajtók és ablakok mázolását. Az iskola belső festésével pedig augusztus közepén készülnek el. E hónap végén kezdik meg a Heves megyei Szolgáltató Vállalat dolgozói az iskola és a nevelőotthon külső homlokzati tatarozását. Ezen munkálatokat előreláthatóan még a téli időszak beállta előtt befejezik. A további tervek szerint a két épület még szükséges belső tatarozási munkáit a következő évben végzik el. Ugyancsak az idén sor kerül a pedagógus szolgálati lakások teljes felújítására is. Erre azért van szükség, mert a lakások alatt is nagyobb üregeket találtak, amelyek veszélyessé teszik az ottla- kást. Újabb épülettel is bővül az intézet: részben házi kivitelezéssel, részben pedig a patronáló gyöngyösi húsipari vállalat , dolgozóinak segítségével nyolcvan négyzetméteres virágházat építenek. A virágház — amelynek építési munkálatai már folynak — a tervek szerint szeptember közepén készül majd el. — Mit? Hogy milyen halat? Mindegy. A rántott pontyot igen szeretem. A paprikásat is. De úgysem tudom elkészíteni. — Hát a felesége? A családja? — Nincs feleségem és nincs családom. A nő szeme tágra nyílt. — De hát csak van valakije? A férfi szippantott a cigarettából, s olyan mosoly ült ki arcára, amelyről nem lehetett tudni, hogy a világon nevet, vagy önmagán. — Azt hittem, hogy van valakim. De még sincs. — Csalódott? — Még azt sem. Odáig nem jutottunk el. Már eleve füstbe ment. En csak egy éhenkórász tanár vagyok. A hő elcsodálkozott. — Miért lenne éhenkórász? Hiszen maga is kap fizetést. — Ezt nem egyformán ítélik meg az emberek. — Ne törődjön vele. — Nem is törődöm. — Nevetve folytatta: — De a pontypaprikást akkor sem tudom elkészíteni is — a történeti, a törtenelAugusztus 20.-án nyílik A IV. egri akvarell biennálé Tegnap és ma Gyermekek játszanak a hűvös platánok alatt. Az ap róbbak homokoznak, mások hintáznak. A nagylányok — le netnek tizenöt, tizenhét évesek — a mamák szerepét vál falják A távoli város intézetének igazgatójával beszélgetünk Mindegyik életdarabka egy történet. Jancsié is, akit alii egy félórája kísért ide egy rendőr. Egy pincében találtat rá, ott aludt már harmadik éjszaka. Most az ..igazolása fo lyik”, a szálak kibogozása, Jancsi „múltjának” felderítése Kint az aszfalton sziporkázik a forróság, úgyszólván fo lyik a szurok, itt bent, a kellemes kertben, vízsugár áztat ja a kánákat, salviákat. Feltűnik egy lány. Ö is a nagyobbak közül való. Anyás kodó szeretettel torgolódik az apróságok között, szemme láthatóan a kicsinyek is hozzá a legbizalmasabbak. Szép kellemes arc. A haja barna, szeme fekete, alakja az egy szerű ruhában is figyelmet keltő. — Aki reggelit kér, ide elem sorakozzon .új A gyerekek, mint az orgonasipok állnak egymás mögé Rozika ovónéni módjára igazgatja őket Aztán elindul i kis csapat az ebédlőbe. Amikor elhaladnak előttünk és belépnek az épületbe, a: igazgató rámtekint. — Megfigyelte ezt a lányt? 0 a mi Rozikánk. Az it dolgozó pedagógusok jobbkeze, első számú segítője. É ugyanez a Rozika két évvel ezelőtt még a szomszéd váró galerijének egyik leglelkesebb tagja volt. Azt is mondhat nám, tizenhét esztendős korára végigpróbált mindent. Lo pott, csavargóit, gyereket szült anélkül, hogy meg tudti volna nevezni az apját. Ha kifelé jönnek, figyelje csak mei a karját. Sűrű tetoválások, A múlt letörulhetetlen emléke: A galeri vezéralakjainak a nevei, már ezek rossz emlek ként élnek Rozika karján. A szökőkutból kellemesen buzog a víz. szinte hűs les: körülöttünk a levegő. Az igazgató már negyedórája Rozi kéről beszél. A lélegzetelállító 'kalandok, események színű mellbecsapják az embert. — Papíron van valamennyi. Rozika jegyzőkönyvei ki lószámra is sokat nyomnak. Hangos beszéd, gyermekkacaj. A reggelitől erkeznek « csöppségek. Rozika kíséri őket. Amikor elmegy mellettünk rám, az idegenre vet egy félszeg, érdeklődő pillantást. — Ez a Rozika már nem a régi! Ahogyan mondán szokás — mintha kicserélték volna. Itt tetszik neki. Ke vés beszédű, szolgálatkész, dolgos. Egy hónapja talán, hog; udvarol neki egy fiú. Bejár az intézetbe. Amikor elkezdő dőlt, Rozika bekopogott a szobámba és kérte, engedjen meg, hogy idejárjon ... Sárga csőrű rigók futkosnak a bokrok alatt. A kurtán nyírt fű fölött lepke szálldos. Száll a hinta, nagyot kacagnak a gyerekek. És velük együtt Rozika, akinek az igazgat« szép es boldog jövőt jósol Szalay István A nő eddig állt. Most leült szemben a másik padkára. Formás termete úgy hatott ezen a kis padkán, mintha a vízből kelt volna ki, hogy a parti kőre üljön. — En élkészítem a halat. De itt nem lehet. Én csak otthon főzhetek. Oda meg nem hívhatom. A városban lakain, a szigeten, egy kis házban. — Családdal? — En is egyedül élek. — Hát akkor miért nem hívhat oda? — Mit szólnának, hogy betér hozzám ebédre? Egy tanár a városból? — Mi közük hozzá? Nem maga mondta, hogy ne törődjek az emberekkel? Hogy hívják magát? — Eszti. — És maga törődik az emberekkel? — En se. De én mégis nő vagyok. Bordás Kázmér elgondolkodott. — És há minden vasárnap elmennék magához ebédre? Odavenne kosztosnak? A nő szemében különös fény gyulladt. — Én csak egyszerű ételeket főzök. — Mégis házikoszt. Eddig az önkiszolgáló étteremben ebédeltem vasárnaponként. Állva, olykor becsípett emberek között. Enyhe szellő borzolta a vizet és átfújt a bárka felett. — De nálam jól kell ám viselkedni — ejtette lassan Eszti a szavakat. — Becsületesen élek. A férfi elnevette magát. — Higgye el, én is. Talán ezért is csak most veszem észre, hogy szép. Nem abban a hétköznapi értelemben, Olyan egészségesnek érzen Egészséges lelkűnek is. Ezt nem egészen értette lány. — Igen, egészséges vágyói Reggel hideg vízben, este me legben mosdok. — Csinos lehet közben. A nő elmosolyodott. — Ne udvaroljon. — Nem, nem — szabadko zott a férfi. — Nem is tu dók. Mintha pirosság futót volna át Eszti arcán. — Akikkel eddig találkoz tam, mind tudtak udvaroln — És csöndesen hozzátette — A Szélvirág utca 7. szán alatt lakom. A szigeten. A férfi felállt és álmélkodi szemmel nézte a szép, értei mes, büszke teremtést, ak ebéddel várja már vasár nap, pedig nem tudja, hog; kinevezték a főiskolára. — Ott leszek, Eszti. Külön ben Bordás Kázmér a ne vem. Meg fog ismerni a ki, fehér autóról, a kockás öl tönyömről, meg az órámról A maga kedvéért jelenei meg így. A nő nagyot nevetett. — Az én kedvemért egyi meg inkább a főztöm. Hiszer olyan sovány, hogy össz< tudnám roppantam. Mintha újra visszatért volna a férfibe az élet. Ezi mondta: — A különös az, hogy ér, ugyanezt érzem. Pedig olyat kevés bátorságom van hozzá Es mégis... Eszti megsimogatta Kázmér arcát, erős, barna tenyerével. És természetes hangon felelt rá: — Húsz forint egy kiló élő hal ára. Tisztítatlanul.
