Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

Fejkendős koreográfus Szakozzák a kórhizi Bukusné: . .a kendőmet is fonákjáról kötöttem a fe­jemre ...” (Szabó Lajos felv.) Szélesen hömpölygő utca a mereven őrt álló útszéll fák és cseréptetőzetükkel pirosló házak közt. Akárha zsinór­ral húzták volna meg a kerí­tések vonalát, mögöttük szép sorjában fejlődtek föl egy­más mellett és öreg hajlé­kokkal váltakozva az új épí­tésű házak. A falut, amelynek szélesen elfolyó utcáján fut az autónk, Tarnaszentmiklósnak hívják. Bukus Ignácnét keressük it­ten, a „fejkendős koreográ­fus”-!. Ez a hatvanéves pa­rasztasszony díjat nyert tánc- együttesével nemrég a szö­vetkezeti együttesek országos, nyíregyházi fesztiválján. A végtelen alföldi táj szé­lesre tárja kapuit a tekintet, előtt. Sehol egy teremtett lé­lek, a legnagyobb dologidő­ben vagyunk, s ez a nagy el­néptelenedés megszokott, sőt, szükséges mozzanata a nyári napoknak. A falu ilyenkor kiköltözik, nappalra, a föl­dekre. Kisvártatva feltűnik egy kék ruhás férfi, kerékpáron. Négyágú vasvilla van a váz­hoz kötözve, munkából tart ha- ,za, nyugdíjas tez-tagnak lát­szik. Köszönünk, mondjuk, mi járatban vagyunk, széles mosolyra húzza a száját, s csak int, haladjunk utána. Áldjuk a szerencsét, hiszen nem mást, a férjét, Bu­kus Ignácot hozta épp utunk­ba. A falu szélében áll Bukusék háza, fatornácosan és puli- kutyásan és gémeskúttal az udvar sarkában. Apró naz, s ha belépni kíván, akarva- akaratlanul fejet hajt az em­ber a szemöldökfa előtt. Bent az öreg házban a mai élet modern eszközei: hűtőszek­rény, televízió. Bukus Ignácné, Marika néni, magas, ősz hajú asz- szony. Szívélyes beszédű, ele­ven észjárású, derűt árasztó. Arcán emberi töretlenségének szép vonásai. Pedig élete hét­köznapjait gyermeklány ko­ra' óta a munka őrölte fel, a kemény, embert emésztő mun^a Nvolcan voltak test­vérek. ő legutolsónak érke­zett világra. Tizenkét éves kővé”an már a Coburg fier­cer birtokán dolgozott, aztán a körnvp-»ő t''r",ákon, Hat­rongyoson, a káptalani föl- dek»o O |mmáskodott hosszú­húsz, betonlábakra szerelt, kék-fehér színű utcai tele­fonberendezést szereltek fel Győr legforgalmasabb pont­jain : az ország első kísérleti OJKSmifU S5?4. augusztus 3., péntek hosszú éveken. Neki három gyermeke született, s van már unoka is, kettő. — Csak hat elemit jártam, a szükség nagyon korán do­logra vert. Annyit dolgoztam én, hogy jószerint megpihen ni se bírtam soha. Alapító tagja vagyon a szövetkezet­nek, elsők között léptünk be a férjemmel, 1949-ben. Szán­tottunk, vetettünk, arattunk, hánytuk a kévét. A sok eről­tetés meggyengítette a szívet, egy asszony dolgozik még a tsz-ben a régiek közül, a töb­bit velem együtt mind pihe­nőbe hajtotta a szíve. 1970- ben küldtek nyugdíjba, hogy most már elég volt. ^iyan rossz volt a létezés munka nélkül, hogy azt gondoltam, bele is zavarodok. Valamikor jó énekkar működött nálunk, tíz évig magam is tagja vol­tam, p níg vezető híján fel nem oszlott. Jött a Röpülj páva! Akkor arra gondoltam, alaki matnánk mi is egy tánc- együttest. összeszedegettem a régi nótákat, táncokat, ami a summáséletből eszem oe ju­tott. Es tanítgatni kezdtem a nagylányokat a tánclépések­re, a mozdulatokra, összeál­lítottam egy olyan táncot, amihez harminckét nótát énekeltünk. És innen lett az együttesünk neve is Nótafa. Ahogy beszél, szeme tágas­ra nyílik, megfényesedik, lát­szik, hogy világot fogadott be, és világot sugároz. — Nyolcán vannak a „nagy­lányok”, így mondom, idéző­jelesen, mert akad a csoport­ban fiatalasszony is. Az együttes legifjabb tagjai az úttörők, tizenketten. A lá­nyok, a gyerekek nagyon sze­retnek táncolni, énekelni. Így minden szereplési lehetőséget megragadunk. Felkeressük a szociális otthonok lakóit, sok meghívásunk van a környező községekbe. Sok támogatást kapunk a Béke Tsz-től, az­tán segít a hevesi körzeti ÁFÉSZ meg a tanács is. Nemcsak a táncokat, nótákat tanítom, de én vagyok az- együttes kosztümöse is. Ti­zennégy öltözet ruhát tervez­tem és varrtam meg a lá­nyoknak, de én csináltam meg a fiúk mellényét is, amit hímzett mintákkal díszítet­tem. Hétfőnként tartják a próbát. Sokfelé dolgoznak a tánco­sok: takarékszövetkezet, presszó, hevesi kesztyűgyár, fodrászat. A napi munka után is szívesen vállalják a pró­bát, lelkesek, fáradhatatla­nok. Pontosan érkeznek, nyí­lik, csukódik a pártiroda aj­taja. Itt próbálnak, csak be­mutató előtt mennek a mű­velődési ' házba, hogy ott is elpróbálják a produkciót. — Múlt ősszel betanultunk egy régi lakodalmast. Szil­veszterkor tartottuk a bemu­tatót. Olyan sikerünk volt, hogy egy hét múlva meg kel­lett ismételni az egészet. Az­tán színpadra tettük a régi aratást is táncban, nótában... Kaszálnak a legények, sze­dik a lányok a markot da­lolva: „Nem mind legény, aki magát tartja . ..” Aztán jön­nek az éthordók, és beállít az intéző úr is, aki dúl-fúl, mert a summások nem hajlandók fillérekért dolgozni. Így éne­kelnek rá a summások... — Megreszeli a torkát, s a ré­gi summásnóta nagy szárny- csapással röpdös a szoba ala­csony mennyezete alatt. — „Intéző úr, de haragos a szeme, / talán bizony harag­rendőrségi segélyhívó rend­szere csütörtökön megkezdte működését. Valamennyi se­gélyhívó állomás összekötte­tésben van a rendőrséggel. Egy műanyag gomb lenyo­mása után azonnal jelentke­zik a központi ügyelet. A rendszert nemcsak rendőrsé­gi ügyben, de a tűzoltók és a mentők kihívására is igény­be lehet venni. szik valakire? / Üsse ki a szeméből a kalapot, / vigasz­talja meg a summás lányo­kot ... Ha még egyszer is­tennyila lehetnék, / intéző úr szobájába beütnék. / Agyon­ütném intéző úr magát is / meg azt a sok parancsoló kutyát is .. Elhallgat, megigazítja fe­hér hajszálait a halántékán. Aztán nyíregyházi szereplé­süket meséli: — Tudja, két napon át még a fejkendőmet is fonákjáról kö­töttem fel, olyan izgalomban voltam. Csak amikor az ok­levelet átvettem, és hazafelé buszoztunk, akkor szóltak a lányok. „Miért nem szólta­tok? Ha én vak vagyok is, ti még láttatok!” Dehogy lát­tak, izgalomban voltak mind ... Féltem, igazából féltem, hogy kudarc lesz, nagy szégyen Nyíregyházán. Bántam, ezerszer is bántam, hogy jelentkeztünk. Olyanok­kal szerepeltünk, mint a Má­tészalkai Cigányegyüttes, meg a Bodrog Táncegyüttes. A koreográfusok, az együttesek vezetői csupa doktorok vol­tak. Mit keresünk mi itt, tar- naszentmiklósiák, és mit ke­reshetek én, fejkendős pa­rasztasszony!? Kiderült, hogy van keresnivalónk... Vásár­helyi László, a zsűri elnöke, sok mindent kifogásolt tánc­jelenetünkben. Először is, hibás volt a lányok pártája, meg az, hogy fűzős divat­csizmában táncoltak. „A ka- rikázó nem úgy van, ahogy táncolták, ki tanította ezt?” — kérdezte. Alig tudtam ki­mondani, hogy „én”. Aztán megdicsért és átadta az okle­velet. Megdicsértek engem, aki zenét, kottaírást, tánc­rendezést sose tanultam ... Engem, aki ugye, még a fej- kendőjét se tudja felkötni rendesen... Beszél, beszél, közben újabb dalokat énekel, illuszt­rálja mindazt, amit mond. Az élet sűrűjéből lépett elő, nehéz küzdelmek között nőtt alkotóvá ez a parasztasszony. Ez a fejkendős koreográfus. Pataky Dezső XX. A felszabadulás megnyitot­ta az utat a demokratikus po­litikai élet kibontakozása előtt. A kommunista párt, amely huszonöt éven keresz­tül illegalitásban küzdött az ellenforradalmi rendszer el­len, elsőnek állt talpra, hogy a fasizmus elleni harcra, az újjáépítésre, a demokratikus élet megterem­tésére mozgósítsa a dolgozó tömegeket. 1945. február 24-én már néhány község kivételével az egész megyében megalakul­tak a kommunista alapszer­vezetek. Ezeken a területeken a kisgazdabefolyás volt az erősebb. A községi pártszer­vezetek megalakulása után a megyei pártvezetők a közle­kedési nehézségek ellenére nagygyűléseken ismertették a kommunista párt program­ját. Kiskörén február 2-án alakult meg a pártszervezet, nagygyűlés keretében. A gyű­lés után a részvevők felvonu­lást rendeztek, a demokráciát és a kommunista pártot éltet­ték. Ezek a gyűlések mozgósí­tották a falvak lakosságát, sajtó, rádió hiányában itt kapták az emberek az első tájékoztatást az ország hely­zetéről, jövőjéről. Az első hó­napokban a különböző de­mokratikus pártok, ha létre is jöttek a községekben, nem voltak tisztában szerepükké1 ehetőségeikkel és elfogadta’ a kommunisták irányításé nég akkor is, ha esetleg a kommunista szervezet lét­számban kisebbségben volt. A demokratikus.élet megindítá­sánál: egyik jelentős állom' sa volt a nemzeti bizottságok AZ ORVOS-EGESZSEG- tJGYI Dolgozók Szakszerve­zetének vizsgálata megálla­pította: a legtöbb kórházban a látogatási idő legalapve­tőbb előírásait sem sikerül betartatni. Ez nemcsak a be­tegek nyugalmát és gyógyu­lását veszélyezteti, hanem zavarja az orvosok és ápolók munkáját, alkalmat teremt a fertőzések be- és kiurcolá- sára. A megvizsgált 37 kórház közül 29-ben — annak elle­nére, hogy a hivatalos időn túli látogatást csak az igaz­gató, vagy az osztályvezető főorvos engedélyezheti — a betegek hozzátartozói és is­merősei csak annyit monda­nak a portán: „Az orvoshoz megyek!” — s máris szabad az útjuk. Jó néhány kórház­ban az egyszeri rendkívüli látogatásra az orvosok szó­ban adnak engedélyt, ilyen­formán az ellenőrzés szinte lehetetlen. Tovább rontja a helyzetet, hogy a vizsgált kórházak 80 százalékában a beteghez gyakran három­négy, néha még több láto­gató érkezik egyszerre, s az ágyakon, ablakpárkányokon, fűtőtesteken foglalnak he­lyet, a kabátokat, kalapokat, sálakat az ágyakra terítik. A 37 kórház közül mindössze négy jelentette, hogy a láto­gatók nem hozhatnak be 14 éven aluli gyermekeket, hogy a kórház vezetősége biztosí­totta a gyerekek felügyele­tét a látogatási idő alatt. A legtöbb kórházban kor- láthanul lehet bevinni élel­miszert, de csupán 8 kór­házban áll elég hűtőszekrény a betegek rendelkezésére, 13- ban csak néhány, 16-ban azonban az éjjeliszekrények­ben és az ablakok között tá­rolják az élelmet. A kórhá­zakban nincs elegendő ügye­letes takarítónő, hogy a pad­lót a látogatási idő után fel­mossák, holott ilyenkor a fertőzés elkerülésére fertőtle­nítésre is szükség lenne. A kórházak 20 százalékában a különösen veszélyeztetett osztályokon — intenzív, fer­tőző, újszülött, koraszülött és szülészeti részlegek '—, sem­miféle látogatási korlátozást nem vezettek be. Az Egészségügyi Miniszté­rium kórházi főosztálya messzemenően figyelembe megszervezése. Az egri nem­zeti bizottság létrejötte után csakhamar megalakultak a községi nemzeti bizottságok is. A legtöbb községben a nemzeti bizottságok a rendel­kezéseknek megfelelően pari­tásos alapon jöttek létre, talá­lunk azonban olyan községe­ket is, ahol egy-egy párt igye­kezett jelentős többségre szert tenni. Tarnamérán pél­dául 1945. februárjában csak a kisgazdapárt soraiból kerül­tek ki a nemzeti bizottsági tagok, mivel — állításuk sze­rint — más párt nem műkö­dött. Poroszlón még március 30-ig sem alakult meg a nem­zeti bizottság, mert a kisgaz­dapárt egyedül 12 helyet kö­vetelt magának, annyit, mint a másik három működő párt együttvéve. Nagyfügeden négy taggal volt képviselve a község pártonkívüli lakossá­ga. Tarnamérán, ahol csak egy párt működött, foglalko­zás és vagyoni helyzet szerint differenciálták a lakosságot, s a kilenctagú nemzeti bizott­ság három kisbirtokosból, három mezőgazdasági mun­kásból, egy gazdasági alkal­mazottból, egy kőművesből és a tanítóból állt. A községi nemzeti bizottsá-. gok összetétele általában megfelelt a községi lakosság társadalmi összetételének. Poroszlón 6 napszámos, 3 kis- és törpebirtokos, 3 kis­iparos volt tagja a nemzeti bizottságnak. A nemzeti bi- ■ottságoknak igen nagy volt i politikai és államhatalmi terepük és felelősségük. 1945. január 19-én az alis- nán rendeletben hívja fel a főszolgabírókat és polgármes­tereket, hogy a közigazgatást \ nemzeti bizottságok közre­működésével szervezzék meg. vette a vizsgálat eredmé­nyeit, s lényegében elkészült a Kórházak Szervezeti és Működési Szabályzatának tervezetével. Az osztály ve­zetője, dr. Najzer Alajos a következőket mondotta el a kórházi látogatás előrelátha­tóan a jövő év elején ér­vénybe lépő új rendjéről: — A legtöbb kórházban to­vábbra is érvényben marad a heti 3 hivatalos látogatási nap, a helyi tanácsok azon­ban ezt 2 napra is korlátoz­hatják. Az időpontokat is a helyi tanácsok határozzák meg. Várható, hogy egyik­másik kórházban bevezetik a délelőtti látogatást, másutt pedig a jelenlegi, délután 5—7 helyett a 4—6 óra kö­zötti időszakra előrehozzák a látogatási időt Megszigorít­ják a soron kívüli látogatá­sokat is, csak rendkívüli esetben és csakis írsábeli en­gedély alapján lehet majd belépni a kórház területére. Egy alkalomra az osztályos orvos, többszöri látogatásra viszont csak az osztályvezető foorvos adhat engedélyt. A TERVEZET SZERINT valamennyi kórház köteles 21.25: Vallomások a XX. századról Major Máté A Kossuth-díjas, kommu­nista tudós 1904. augusztus 3-án született, így az adás után egy nappal ünnepli 70. születésnapját. A kiváló épí­tész, építészettörténész és művészeti író 1933-ban lépett Ezzel párhuzamosan megin­dul az ideiglenes községi és városi képviselőtestületek ki­alakítása is. A járásokban, de különö­sén a falvakban, a közigazga­tás helyreállítása és újjászer­vezése sokkal nehezebben történt. A hevesi járásban február elején még csak a szolgabírói hivatal működik, s ekkor ismertetik a falvak lakosságával a nemzeti bi­zottságok létrehozásának fel­tételeit. A községi képviselő- testületek a légváltozatosabb formában alakultak újjá. Volt, ahol a községi nemzeti bizottság egyúttal betöltötte a képviselőtestület funkcióját is, volt, ahol a nemzeti bi­zottság javaslata alapján kije­lölték a képviselőtestület tag­jait. A nemzeti bizottságok mű­ködésük kezdetép átfogták a társadalmi élet minden terü­letét. Igazoló bizottságokat, szociális bizottságokat, tö­megszervezeteket hoztak lét­re, toborzó bizottságokat küldtek ki a megyébe a de­mokratikus hadseregbe való toborzás lebonyolítására. A nemzeti bizottságok szorgal­mazták az iskolai oktatás megindf ását is. Igen nagy je­lentőségű, különösen 1945. elején a nemzeti bizottságok gazdasági szervező és irányí­tó munkája. Ez főleg két te­rületen nyilvánult meg. Egyik a közvetlen újjáépítő és termelőmunka megindítá­sa, a másik pedig a községi földigénylő bizottságok létre­hozása és a földosztás gyors lebonyolítása. Az egri nem­zeti bizottság a megyei köz- igazgatás kiépülése előtt ön­hatalmúlag intézkedett a me­gye egész területén. Március elején felhívja az átányi Utcai segélykérő telefonok n * Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Első lépések a szocializmus útján látogatás! lesz megszabni, hogy az osz­tályos orvosok és főorvosok mikor álljanak a látogatók rendelkezésére és ezt a por­tán ki kell majd nni. A hoz­zátartozók tájékoztatása ér­dekében valamennyi kórház megerősíti telefonszolgála­tát, az orvosi titoktartás kö­telezettsége miatt azonban telefonon csálc általános jel­legű tájékoztatás kapható. 12 éven aluli gyermekek nem látogathatják a kórházi ősz. tályokat, a behozottak elhe­lyezéséről a kórházaknak kdll gondoskodniuk. A ter­vezet szerint két látogatónál több egyszerre nem tartóz­kodhat a beteg ágyánál. En­nek érdekében hasznos len­ne a „zsetonos módszer” bevezetése: a portákon min­den ágyhoz két zsetont ad­nának ki, s az újonnan ér­kezők csak akkor kaphatná­nak belépő-zsetont, amikor az előző látogató már visz- szaadta. Elsősorban a bete­geket, de a látogatókat is tá­jékoztatják majd az orvosok és ápolók, hogy mennyi és rhilyen élelmiszert lehet be­vinni a kórházba. (P. s.) be az illegális kommunista pártba, s jóllehet egyetemi katedrát csak a felszabadu­lás után kapott, a harmincas évek közepétől nevelője a baloldali művészcsoportok tagjainak, a munkásoknak. Ö alapította meg a szociálde­mokrata párt mellett mű­ködő Szocialista Képző­művészek Csoportját. Az elsők között volt, akik­nek munkásságát népi ál­lamun Kossuth-díjjal is­merte el. A műsorban Major Máté beszél életéről, harcai­ról. Igen sok tervét láthatjuk megvalósult formában fővá­rosunkban és vidéken is. Életére visszaemelékezve, a tudós nagy jelentőséget tulaj­donít sikereiben, eredményei­ben feleségének, közel fél év­százados együttélésük alatt a legtöbb ösztönzést, támoga­tást tőle kapta. Major Máté ma is aktív, tudományos pub­likációkat, könyveket jelen­tét meg. A műsor a példaadó élétutat mutatja be, s egyben születésnapi . tisztelgés is Ma­jor Máté előtt. nemzeti bizottságot: az elha­gyottá vált pusztaszárazbői gazdaságot vegye használat­ba és bocsássa a termelési 'bizottság rendelkezésére, hogy a föld vetetlenül ne ma­radjon. A füzesabonyi nemze­ti bizotság úgy határoz, hogy a „fogott lovakat a hadi kárt szenvedett és kizárólag föld­műveléssel foglalkozó gaz­dáknak kell odajuttatni.” El kell venni a lovakat a terme­lésben részt nem vevő tulaj­donosoktól és 25 kh-ig csak két lovat alkalmazhatnak a gazdák, s a fölös lovakat ló nélküli gazdáknak kell jut­tatni.” A kömlői nemzeti bizott­ság 1945. március 27-i ülésén elhatározza, hogy havi 500 pengőt folyósít a rendőrök­nek, s mindaddig,, amíg e szükséges fedezetről a megyei szervek gondoskodnak, a nemzeti bizottsági tagok előle­gezik az összeget. A Magyar Kommunista Párt programjának egyik fc kérdése a földosztás volt. A nagybirtokrendszer a heves: járásban is igen nagy súllyal nehezedett a dolgozó töme­gek vállára. Több községben már februárban olyan volt a hangulat, hogy ha egy-két hetet késik a földrefonnren- delet, akkor a parasztság maga valósítja meg a föld­osztást. A nagyfügedi nemze­ti bizottság 1945. február 15-i ülésén elhatározza, hogy fel­méri a műveletlenül és gaz­dátlanul levő Eisele-, Bíró-, Marsch- és Bogdán-féle bir­tokokat. A mezőtárkányi nemzeti bizottság március 12-i ülésén „elrendeli” a köz­ség határában levő főkápta­lani és papnevelő intézeti földek felosztását. - A megyei nemzeti bizottság már már­cius 3-án arra hívja fel Átány, Kömlő és Sarud nem­zeti bizottságainak a figyel­mét, hogy készítsenek terve­zetet a községük határában elterülő szatmári püspöki bir­tok felosztására és megműve­lésére. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom