Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

Dániából jöttek Egy hetet töltöttek a dániai Ringstedben Gyöngyös város küldöttei Herényi József ta­nácselnök vezetésével. A de­legáció másik két tagja volt még Keresztesi Lajos el­nökhelyettes és Fejes János, a művelődésügyi osztály ve­zetője. Ezt az utat a tavalyi lá­togatás viszonzásaként tet­tek meg a gyöngyösiek, mert a két város közötti baráti kapcsolat kialakítására a kez­deményező lépés a ringste- diekhez fűződik. Egy hét programja A repülő Koppenhágáig vitte a gyöngyösieket, ahol a ringstedi házigazdák üdvözöl­ték őket, majd a nyolcvan kilométer távolság megtéte­lére autóvai indultak út­nak. Kundsen, a volt polgármes­ter már nem fogadhatta a magyar barátait, mert meg­halt, nem is olyan régen. Az új polgármester, G. Möller Rasmussen igyekezett min­denben pótolni elődjét, ma­radéktalan síkénél. Amikor az egyik este a dán pártok képviselőivel ta­lálkoztak a gyöngyösi váro­si vezetők, egymást érték a kérdések. Főként politikai tartalmúak voltak ezek. Mindenekelőtt arról akartak hallani a dániaiak, milyen nálunk az egypártrendszer, illetve: hogyan dolgoznak az emberek a mezőgazdasági- ter­melőszövetkezetekben. Ahogy Berényi József, a delegáció vezetője említette, a már nálunk járt ringstedi- ek egyre-másra erősítették is gyorsan kialakult a szívé­lyes légkör köztük és a házi­gazdáik között. Mindenütt meleg fogadta­tásban volt részük. Nagyon sok, érdeklődő kérdésre kel­lett válaszolniuk, amiből ki- érezték, hogy a legkülönbö­zőbb dán emberek is szeret­nének minél többet tudni a magyarokról. A helyi újság mindennap foglalkozott a magyar kül­döttséggel. nyomon kísérte útjukat, programjukat, fény­képet közölt a tudósítások mellé. Ez a tény is igazol­ta, hogy szívesen látott ven­dégek voltak a gyöngyösiek Ringstedben, ebben a Kop­penhágától délnyugatra nyolcvan kilométer távolság­ban fekvő városban, ahol már sokat tudnak, hallottak Gyöngyösről, a gyöngyösi Ismerkedés egy üzem éleiével, az itt dolgozók munkájával. (Foto: Dagbladet, Ringsted) Az előre elkészített terv szerint, a vendéglátók az el­ső napon a városházán hiva­talosan fogadták a gyöngyö­si küldöttséget, majd megte­kintették a városi tanács in­tézményeit, Ellátogattak egy városi és egy falusi iskolába, felkerestek sportlétesítmé­nyeket. Megismerkedtek az öregek otthonával és a leg­fiatalabb nemzedék, az óvo­dások életkörülményeivel, el­helyezésével. meg azokat a válaszokat, amiket a Gyöngyösi Városi Tanács elnöke adott. Dániai élmények Mindenkit befolyásol ma­gatartásában az a tevékeny­ségi kör, amit betölt. Érthe­tő, hogy' a gyöngyösiek is minél többet szerettek vol­na látni, hallani, tapasztalni üzemekről, a termelőszövet­kezeti gazdákról, de ismerik a Mátrát és a környékén termő ízes gyümölcsöt és a zamatos boxokat is. A ringstedi látogatásról majd ezután esik egyre több­ször szó Gyöngyösön, Így szövődik, mélyül a két város, a két város lakóinak, dolgozóinak barátsága. G. Molnár Ferenc Agues és a katedra Zöld posztóval borított asz­tal, rajta pohár, vizeskancsó, virág. Barátságos, ünnepé­lyes a felvételidet éterem az egri főiskola magyar tanszé­kén. ahol mosianában nap mint nap ive—tizenöt ha Uga­tójelöltről dönti el egy hét­tagú tűzött.?-, alkalmas-^ a pedagógcnspiiyára. A vizsgáztatókkal szemben most egy szőke hajú, töré­keny diáklány ül. Gondosan fogalmazott, biztos válaszo­kat ad a kérdésekre, idéz, magyaráz, kifejt, felsorol, ... nem sokáig faggatják. Megkönnyebbült sóhajjal lép ki a folyosóra, s mögötte a teremben kezdődik az érté­kelés. Ekkor derül ki, vajon gólya lesz-e a gimnazistá­ból ? Előkerül az érettségi bizonyítvány, az írásbeli dol­gozatok, a jellemzések, és az önéletrajz. Majd a szaktaná­rok röviden megbeszélik, mit is ér a szóbeli felelet. Ma­gyarból ötös, angolból né­gyes, az eddig szerzettekkel összesítve tizennyolc pont. Nem kis eredmény. Ezután már csak a létszámkerettől függ, elég-e a fölvételhez. Lakatos Agnes, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumból jött: — Hosszú a sora annak, hogy éppen ide jelentkeztem. Elég nehéz körülmények kö­zött nőttem fel, ha tanáraim nem segítenek, talán a gim­náziumig sem jutok el. De ők annyi gondoskodással, tö­rődéssel, kitartással neveltek, oktattak, hogy nemcsak az általánost és a gimnáziumot fejeztem be eredményesen, hanem munkájuk révén meg­szerettem a tanári hivatást is. —- Miért, nem egyetemre pályáztál ? — A pedagógus a kicsik egyéniségét még jobban tud­ója formálni. Őszintébbek, egyenesebbek a gyerekek eb­ben a korban, tisztábban je­lentkeznek jó és rossz tulaj­donságaik. Én olyan nevelő szeretnék lenni, aki amel­lett, hogy megtanítja a tan­anyagot, odafigyel a tanulók félelmeire, örömeire is. Meg akarom ismerni a környeze­tüket, azt, hogy honnan jöt­tek, mik a problémáik, azt, hol és miként segíthetek... Jó lenne a támaszukká válni, hogy hozzám forduljanak, ha bármilyen nehézségeik adód­na. 1. Gondoltam arra, hogy a debreceni egyetemre je­lentkezem. Talán ott, az öt év alatt jobban elsajátíthat­tam volna szaktárgyaimat, de a gimnáziumban minden­ki azt mondta, hogy itt töb­bet foglalkozhatom a peda­gógiával. Számomra ez a legfontosabb. — Mit vársz Egertől? — Elsősorban a munkát, a tanulást, a főiskolát jelenti majd. De csodálom ezt a sok tornyú, szűk, kanyargós ut­cákkal tarkított történelmi levegőjű barokk várost. Ha fölvesznek, jó lesz négy évig itt élni. — S ha nem? — Elmegyek tanyára taní­tani egy évig, azután meg­próbálom másodszor is. har­madszor is. Életcélom a ta­nári pálya, nem akarok meg­hátrálni az első kudarcnál. De remélem, hogy már az idén sikerül. (Tudósítónktól) A hatvani MÁV Vontatási Főnökség szocialista brigád­jának tagjai Szelei László segítségével értelmes, ■ hasz­nos vállalkozásba fogtak, el­határozták, hogy együtt ta­nulnak. Társulva több köz- művelődési intézménnyel, a városi TIT-szervezettel, az „Ady Endre” Könyvtárral, „Miért szép?” címmel elő­adássorozatot szerveztek. A sorozat keretében Bicskei Gábor, a Népművelési Inté­zet munkatársa lebilincselő- en érdekes előadást tartott a művészetek szerepéről, em­bert gazdagító és formáló erejéről, az álművészet, a giccs, az operett veszélyeiről. A TIT-szervezet helyi elő­adói „váltották aprópénzre” Bicskei Gábor bevezetőjét, ugyanis miért szép a festé­szet, az irodalom, a film, a zene című témakörből Paksi Gyula, Bényei Tamás, Tő- zsér Ferenc, Bényei Tamás- né tartott egy-egy előadást, vezetett vitát, vagy beszélge­tést. Kiemelkedik a sorból a könyvtár által szervezett író—olvasó találkozó Soós Zoltán költővel, aki közvet,­20.00: Hétvége Tévéjáték Jurij Trifonov írásai alapján. A tévéjáték két novella feldolgozása. Az első epizódban egy moszkvai színésznő és két takarítónő tölt el égy vasárnapot egy főváros környéki - csárdában, a másodikban pedig egy ifjú házaspár élete bontakozik ki a néző szeme előtt. A fősze­repeket Ruttkai Éva, Törő- csik Mari és Temessy Hédi, illetőleg Patkós Irma, Páger Antal, Holl István, Ronyecz Mária és Bodnár Erika ala­kítja. len és egyéni hangon tolmá­csolta saját verseit. A folytatás a jövó héten egy drámatörténeti előadás, amelyen az irodalmi színpad tagjai is közreműködnek, és befejezésül Békés György könyvtárigazgató a munkáról, annak értelméről vezet vitát. Erről a kezdeményezésről, úgy érezzük, azért kell kü­lön is szólnunk, mert a me­gyénkben meghirdetett szoci­alista brigádvetélkedőt és pontszerző akciót ilyen alko­tó módon kell értelmezni, hogy ezt tették Szelei László és munkatársai. így képzelhető el, hogy a munka és a kultúra ne egy különvált fogalmat alkosson az emberek fejében, hanem szervesen együtt lássák a kettőt, hiszen a kulturált munka az alapja továbbfej­lődésünknek. Végül is a szo­cialista brigádok .közművelő­dési vetélkedője e célt tűzte zászlajára. A hatvani vasutasok e fel­adatuknak kitűnően megfe- feltek, várjuk a , folytatást, amelyből jó x'olna, ha az üzemi művelődési ház és az üzemi könytár is kivenné a részét. Kocsis István Németi Zsuzsa Miért szép? Művelődő hatvani vasutasok A következő napon sem volt egyhangú a program. Előbb egy régi templomot mutattak meg, mint építésze­ti érdekességet a messziről jött vendégeknek a dán há­zigazdák. majd — tisztesség ne essék — ezután megnéz­ték a modem vágóhíd épít­kezését. Elmentek két dán gazdaságba is. hogy az ottani termelési módokkal ismer­kedhessenek meg. Este a már aznap megcsodált régi temp­lomban hangversenyt hall­gattak. Koppenhága sem maradha­tott ki a programból. Itt egy egész napot töltöttek el a vendégek. Ezen a napon a magyar nagykövetségen fo­gadást adtak a ringstedi vá­rosi vezetők tiszteletére, ahol Terényi László nagykövet mellett Berényi József töl­tötte be a házigazda szere­pét. Ajándékokkal is kedves­kedve a ringstedieknek. Nem soroljuk tovább a hét mindegyik napjának az eseményeit. Az eddigiek alap­ján a telies kép könnyen ki­alakítható. Kérdések tüzében Az csak természetes, hogy egy ilyen messzi tájról. Eu­rópa keleti részéből érkező vendégeké* nagy érdeklődés kísérte. Azok a ringstediek, akik tavaly Gyöngyösön jár­tak. szinte egy percre sem hagyták magukra a meghí­vottakat. Sajnos. P. Thisted Jú Uiné. júiius 12.. péntek a dán várospolitikáról, köz- igazgatásról, a lakosság ér­dekeinek képviseletéről, szol­gálatáról. De kíváncsiak voltak arra is, hogyan él az átlag dán polgár, milyenek az élet- és munkakörülményei. És persze, a kirakatok is vonzották őket, mert itthon azt is várták tőlük a család tagjai, az ismerősök, hogy erről is hozzanak hirt: mi­lyen árak láthatók a külön­böző árucikkeken? A program azonban olyan dús volt, hogy szemlélődésre, nézgelődésre nem futotta az idejükből. Illetve: több sza­bad idő is elkelt volna. Annyit summáson megál­lapítottak, hogy a dán élet­viszonyok mások, szokatlan a magyar ember számára. Ten­geri ország Dánia, a mező­gazdasága is inkább az állat­tenyésztésre épül, növények­ből pedig a kalászosok dísz­lenek. gyümölcs szinte nincs is. Étkezésükre a tengeri jel­leg a jellemző: halak, külön­féle tengeri állatok, vala­mennyi szendvicsen. A magyar vendégek kedvé­ért azonban igyekeztek a há­zigazdák „hazai ízeket” is elővarázsolni egy-egy vacso­rán. Figyelmesek voltak úgy is. hogy saját ételeiket, ízei­ket nem erőltették rá a ma­gyar küldöttség tagjaira. Erősödő barátság Visszaemlékezve a Dániá­ban eltöltött időre, úgy nyi­latkozott Berényi József, a Gyöngyösi Városi Tanács el­nöke, hogy az ottani hét sok tapasztalatot adott neki is, a küldöttség többi tagjának is. A két ország között levő elég nagy földrajzi, valamint a társadalmi, politikai és gazdasági távolság ellenére Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon „Árpád vezér és övéi megindulván..." ii. Ez a szövetség vál­totta ki a besenyők felháborodását, támadását, akik kapcsolatban voltak a bolgárokkal, s súlyos veresé­get mértek a magyarokra, akik Etelköz elhagyására kényszerültek. így került sor a ' magyarok honfoglalására, amelynek eseménytörténetéi, a területek megszállásának történeti egymásutánját még ma sem tudjuk pontosan áb­rázolni. A birtokba vett te­rületek kiterjedéséről, a bir­tokbavétel sorrendjéről és az e körül lefolyt harcokról hi­teles források igen kevés tá­jékoztatást nyújtanak. Ano­nymus, III. Béla király jegy­zőjének írása — krónika­íróink közül egyedül foglal­kozik a honfoglalás részletes leírásával — nem tekinthető megbízható forrásnak. Ő a XIII. század eleji nagybirto­kosság érdekeinek megfele­lően írta le a honfoglalás történetét. Ha elbeszélései­ben találunk is fontos, hite­les történetiségre utaló nép- hagyományi elemeket, ezek legnagyobb része nem a hon­foglalás történetére vonat­koznak, hanem saját korá­nak társadalmi berendezke­désére, illetve az akkori fő­urak hatalmi pozicíójának igazolására. A mai Heves megve területét is Anony­mus GESTA HUNGARO- RUM-.ja említi először. Őseink honfoglaló útját is­mertetve, elmondja, hogyan jutottak le Árpád vitézei az Eger, Tisza es Zagyva vízé; nek környékéig. „Árpád ve­zér és övéi megindulván, az Egur (Eger) vizéig jövének és ott gunyhókat készítvén, több napig maradónak, s azon almot, melyen a vezérnek le­veles szint csináltak, Zenu- holmunak (Szihalom) nevez­ték, s táboruk az Ustoros vi­zétől Pourozlou (Poroszló) váráig terjed. Innen megin­dulva a Zogea (Zagyva) vi­zéig jövének és tábort öté­nek azon folyó partján, a Tiázától a Mátra erdejéig, s meghódoltatták a föld min­den lakosait a Kőröstől a Zogea vizéig és Zepus (Sze- pes) erdőig. Akkor Árpád vezér a Mátra erdejében egy földet adott Eunak és Edú- mennek, ahol azután unoká­juk, Pata, várat épített, ki­nek a nemzetségéből szár­mazott sok idők múltával Sámuel király, kit kegyessé­géért Obának neveznek va- la.” Őseink elsősorban a folyók völgyén haladva foglalták el a Mátra alján elterülő vidé­ket. E vidéken különböző népelemek éltek: az avarok megerősített „ring ’-ekben, a szlávok földváraikban, a „grad”-okban. Az itteni „ring”-ek és „grad”-ok kö­rül vívott küzdelmekről azonban semmit sem örökí­tett meg Anonymus. Teot- már salzburgi érsek IX. Já­nos pápához írott, levelében arról beszél, hogy a szláv vá­rak, megyék zsupánjaikkal meghódoltak a magyaroknak. Ezek alapján jelentősebb har­cokat nem tételezhetünk fel. A magyar ősök már a hon­foglalás előtt lerakták az örökletes királyság és ne­messég alapjait. A törzsek fe­jedelmei, a nemzetségek fe­jei, a fő és alvezérek hatal­ma, vagyoni helyzete szabta műkből, vagyonukból eredő kiváltságos helyzete. Ezt iga­zolja Anonymus elbeszélésé­ben az a rész is, ahol azt ír­ta le, hogy Árpád a Mátra erdejében Edunak és Edu- mennek egy földet adott. Lé­nyegében ezzel Aba Sámuel király és leszármazottainak birtokjogosultságát igazolta. Birtokmegtartás szempontjá­ból az ilyen írásnak óriási jelentősége volt. Ezeket ké­sőbb még a király is elfogad­ta. Heves megye déli részén V A Szarmata-jazig sírleletek (I—III. sz.), a vásártéri ho­mokbányából. Ezüst nyakperec, karneol és üvegpaszta gyöngyösorok, vaskés, bronzcsat, agyagedények. meg a hódított földek igény- bevételét. A letelepedés még a régi nemzetségi rend sze­rint történt. Ezen belül azonban döntő jelentőséggel bírt a törzsfő, a nemzetség- fők magántulajdona, h^al­a honfoglaláskorban a Ha- nyi-ér lehetett útjelző és a általa körülvett heve „grad”, földvár jó szállás- és védekezóhelyü! szolgáik •>*- (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom