Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Ha vendégek jönnek, vagy mi kirándulunk... Idegenforgalmi gondok és feladatok Heves megyében ..SZŐKÉBB HAZÁNK” köz­ismerten vonzó, rendkívül lá­togatott terület, idegenfor­galma évről évre jelentős, ennélfogva korántsem vélet­len. hogy a vendégvárás, a vendéglátás rendszeresen foglalkoztatja a különböző szervezeteket. testületeket. Időről időre vizsgáljuk, el­lenőrzik a helyzetet, keresik a lehetőségeket arra, hogy látogatóink mind kelleme­sebb ben> omásokat szerez­hessenek ittlétük alatt, egy­re elégedettebben távozhas­sanak, s emiatt újból és új­ból visszatérjenek. Nem utol­sósorban pedig, mi is jól érezzük magunkat, ha ki­rándulunk. A főszezon elején — nem­régiben —, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is foglalkozott a témával. Nézzük, milyenek az idei tapasztalatok, vélemények, javaslatok, s mik a tenniva­lók. Elöljáróban, feltétlenül említést érdemel, hogy az idén Heves megyében össze­sen 2 166 000 vendégnapra, 1.6 millió látogatóra — kö­zöttük több mint félszázezer külföldire számíthatunk, ami a helyi „mozgás” mellett bi­zony nem kevés. ( Összes szálláshelyünk ugyanekkor alig több há­romezerszáznál — ez is, többnyire aránytalanul „szét­szórt” —, s éttermeinkben egyidejűleg nem egészen 7,5 ezren ülhetnek asztalhoz. Amellett, hogy meglehető­sen kevés a férőhely, sajnos baj van az egyéb körülmé­nyekkel is. A Felső-Mátra legközkedveltebb üdülő, es ■kirándulóhelyén, Mátraszent- imrén például a Vadvirág Turistaház felszerelése igen korszerűtlen, a vendégeknek úgyszólván még a minimá­lis egészségügyi feltételeket sem biztosítják. Ráadásul a szálló étterme II. osztályú, holott talán a ..harmadik vo­nalban” sem állná meg a he­lyét. Rendkívül alacsony színvonalú a Bükk ugyan­csak sűrűn látogatott hely­ségének. Fetsőtárkánynak a kempingje is, jóllehet, akár « táj ékességévé is tehették volna már. Sajnos, nem sok jót lehet mondani az ellátásról sem, noha kétségtelenül javult az utóbbi időkben. Gyöngyösön, F.gerben nincs különösen gond a reggeiizéssel — a megyeszékhelyen „legíei- jebb” szépséghiba, hogy pél­dául az Egiszségház utcai fa­latozó tejtermékeit csupán az üzlet előtt engedik fogyasz­tani — annál nagyobb prob­lémák vannak viszont a hegyvidéken. S elegendő ennéi csupán Parádfürdóre utalni; ahol a hét végén kép­telenek a gyermekélelmezést megoldani, mivel sem tejet, sem péksüteményt nem áru­sítanak. AZ ÉTLAPOK ARAI elég­gé borsosak, s különösen hi­vatkozhatunk e megállapí­tásnál megint csak Párád für dóré. pontosabban az ottani — megjelenéseben is kifogá­solható —, turistaétteremre Egerben. a Szépasszony völgyben alig van 70 forint alatti étel, s más vendéglők árait vizsgálgatva sem sok­kal jobb a helyzet. A Platán Étteremben is mindössze háromféle étel volt a vizs­gálat idején az olcsóbbak között, Bükkszéken pedig négy. Jó példaként egyedül a megyeszékhelyi Belváros’ Éttermet említhetnék: itt ugyanis az étlapon 12 étel- féléi jeleztek 10 forint alatt. Ajándék' o-gyat. levelező­lapot áitalában lehet vásárolni Kirándulóhelyein­ken — a Szépasszony-völgy- bőt azonban még ma is hi­ányzik az ilyenféle cikkek­kel jó! ellátott pavilon. Rendkívül lehangoló, kel­lemetlen. hogy a kiránduló- helyek gyakran nem elégge tiszták, nincs WC például a bükki Almárban, Síkfőkú- ton, Szilvásváradon, vagy ép­penséggel Párádon. Miután a lakosság — kellő ellenör- . zés és figyelmeztetés híján — többnyire az erdőbe hord­ja a különféle hulladékot: meglehetősen szemetes Mát- rafüred egy része is. Hiányos az információ: ke­vés a látnivalókat, érdekes­ségeket, nevezetességeket is­mertető tábla, nem kielégí­tő a felvilágosítás megszer­vezése. Jóval több lehetne az útmenti „beállókból”, vára­kozóhelyiségekből, ami van. azzal pedig sokkal jobban törődhetnének. Nem elegen­dő a gépkocsik számára biz. tositott parkolóhely, megol­datlan a kivilágításuk, s többnyire a járművek őrzé­se is. Sok bosszúságot okoz a megyeszékhely amúgy is szűk főutcáján részben en­gedélyezett parkolás. Nincs még minden rend­ben a közlekedéssel sem. Igaz, hogy nem éppen rosz- szak a lehetőségeik Gyön­gyös és Mátraháza között, de azért feltétlenül javításra szorul a helyzet. Mátraháza és Kékestető között sem ta­lálták még meg a megfelelő megoldást. Nem ártana itt ismét napirendre tűzni a fel­vonó megépítését — akár széles körű társadalmi mun­ka igénybevételével. JOGOS A PANASZ azért, amiért jelenleg még a me­gyeszékhelyről sincs közvet­len vasúti kocsi a fővárosba és vissza. Több autóbuszjá­ratra lenne szükség Eger és Bükkszék, Eger—Síkfőkút, Eger—Felsőtárkány, Eger— Parádfürdő között, hogy csak néhányat említsünk. A közlekedés nehézségei miatt kevésbé kihasználtak városainzöldövezetei, sok meg a ma is kiaknázatlan lehetőség. Kevésbé élűnk például a Bélapátfalva, Vár- küt, a Gyöngyös környéki Farkasmály és Anna-tó ál­tál felkínált lehetőségekkel, sokan — főleg « fiatalabb korosztályból — egyszerűen nem ismerik ezeket a szép és romantikus helyeket. Kitűnő adottságokkal ren­delkező megyénkért többet, sokkal többet lehetne és kel­lene tenni. Vidékünket jó­val vonzóbbá, kellemesebbé varázsolhatnánk — gyakran egészen egyszerű eszközök­kel is. S gondolunk itt re­mét a tisztaságra, a ligetek, parkok, erdők fokozottabb rendbe tartására, csinosítá­sára, további sétautak kiala­kítására, pihenőhelyek, tor­napályák létesítésére. Fel­tétlenül tovább kell javíta­ni a vendéglátóipari, a ke­reskedelmi ellátást, színvo­nalasabb éttermekre, jobb megjelenésű pavilonokra, üz­letekre van szükség lega­lább a látogatottabb helye­ken — például a mátrai Sós­tónál, az egri várban —, s több szálláshely kellene. Ez utóbbinál csak helyeselni lehet, hogy a hétvégeken a vállalati munkásszállókat is hasznosítanak már az ide­genforgalom számár.a, nyár­időben pedig kollégiumokat próbálnak a kirándulók ren­delkezésére bocsátani. Az ilyenféle törekvések azon­ban még nem elegendők, kí­vánatos, hogy a jó példákat, az igyekezetét mások is kö­vessék. NEM KELL KÜLÖNÖ­SEBBEN HANGSÚLYOZNI, hogy az idegenforgalom — megfelelő szakemberekkel, okos ötletek sokaságával —, remek üzlet, amire érdemes áldozni, hiszen bőven meg­térül. Gondoljanak hát erre többet, s tegyenek is érte — akik csak tehetnek! Gyón! Gyula Milyen lesz a szakmunkások szakközépiskolája ? Az elmúlt évek során több olyan intézkedés született, amelyik n ’"könnyítette a közeli, lültfc'jn végzett ifjú szakmunuaduk tovább tanulá­sát. Hátrányos helyzetbe ke­rültek viszont azok, akik tíz—tizedikét éve, vagy még régebben szerezték meg a képzettséget igazoló okiratot, hiszen ők csak úgy folytat­hatták tanulmányaikat vala­melyik gimnáziumban vagy szakközépiskolában, ha vál­lalták azt, hogy levelező, vagy esti tagozaton négy évet töltenek az iskolapad­ban. Az ö gondjaikat oldotta meg a művelődésügyi mi­niszter közelmúltban megje­lent rendelete. amelyik lét­rehozta a szakmunkások szakközépiskoláit. Ez több szempontból is könnyítést jelent. Egyrészt lehetővé teszi, hogy három év alatt szerezzenek olyan érettségi bizonyítványt, amelybe a korábbi szakkép­zettséget is bevezetik. Más­részt, ebben az új iskolatí­pusban nem oktatnak szak­mai tárgyakat, s így a je­lentkezőknek csak az álta­lános műveltség alapjait nyújtó ismeretanyagot kell elsajátítaniuk. A szalon un kasok szakkö­zépiskolájába azokat vehetik fel, akik elvégezték az álta­lános iskola nyolc osztályát, majd ezután szakmunkás­bizonyítványt szereztek. Fel­tétel az is, hogy valamelyik vállalatnál, ipari, vagy mező- gazdasági termelőszövetke- .zetorél munkaviszonyban áll­janak. A jelentkezőknek nem kell felvételi vizsgát tenni­ük, kérelmeik sorsáról az is­kola igazgatója dönt. A hároméves középiskolai tanulmányokat esti, levelező tagozaton, vagy egyéni fel­készülés alapján lehet elvé­gezni. A hét három napján folyik az oktatás az esti, egy. vagy két napján a levelező tagozaton. Újszerű lesz a hetente két­szeri foglalkozás, mert a második alkalommal konzul­táció helyett a tananyag fel­dolgozásával, a felkészülés legfontosabb tennivalóival ismerkednek meg a tanulók. Tandíjat nem kell fizetni, csupán — az érvényes ren­delkezések szerint — vizs­gadíjat. Az esetleges utazási költségeket a tanulók vise­lik, a vállalatok viszont kö­telesek biztosítani a munka­idő-kedvezményt. Jelentkezni lehet 1974. szeptember 1-ig az alábbi is­kolákban : Dolgozók Közép­iskolája, Eger (Csíky Sándor u. 1.), Vak Bottyán Szakkö­zépiskola, Gyöngyös (Than Károly u. L), 213-as számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet, Hatvan (Vécsei u. 4.). Sokak számára kedvező még az is, hogy az emelt szintű tagozaton végzettek szamára szeptembertől s selypl szakmunkásképző in­tézetben is beindítják a dől-' gozók —* régebbi típusú — kétéves szakközépiskoláját. A PIÉRT ígéri Nem lesz hiány tanszerekben A diákok még élvezik a nyár örömeit, a kereskede­lem viszont már felkészült az új tanévre. Vértes Endre a PIÉRT eg­ri lerakatának vezetője, el­mondta, hogy bár még júli­us közepe van. a szakboltok nagy része már teljes áru- választékkal várja a vásár­lókat. Július 15 és augusztus 15 között húsz százalékkal olcsóbb lesz a füzet. Az idén megfelelő ellátásra lehet szá­mítani famentes papírból ké­szült füzetből és krétából is. Iskolatáskából is bő válasz­tékra van kilátás, s ezeket is a PIÉRT szaküzleteiben le­het megvásárolni. A közked­velt műszála« köpenyből is ki tudják elégíteni az igé­nyeket. Több fazonból vá­laszthatnak a fiatalok. 21.15: A TV galériája Ezúttal egy fiatal művész- házaspárt mutat be az adás: Rétfalvi Sándor szobrászmű­vészt és Fürtös Ilona textil-^ tervező iparművészt. A há­zaspár Pécsett él, s hogy mennyire mély gyökerekkel kötődtek ide, azt alkotásaik­ból megítélhetik a nézők Rétfalvi Sándor, amellett, hogy hagyományos értelem­ben vett fa-, terakotta-, bronz- és kőszobrokat, vala­mint plaketteket készít, új szoborformákat is létreho­zott; tájszobrot, amelyben az őt körülvevő baranyai vidé­ket örökítette meg. A művek bemutatása mellett riport­filmből ismerhetjük meg éle­tüket, munkájukat. Mindket­ten pécsi iskolában tanítanak rajzot. Fürtös Ilona népi és népmese ihletésű textíliákat készít és sisállal is dolgozik; ez az anyag nedvesen igen jól formálható. A két mű­vész bemutatására az alkal­mat július 13-án megnyíló műcsarnoki kiállításuk szol­gáltatja, ahol a nézők a mű­sorban bemutatott alkotáso­kat közvetlenül tekinthetik meg. A TV-Galériája mosta­ni adásában két, személyé­ben is rokonszenves embert és tehetséges művészt is­merhetünk meg. Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon „Árpád vezér és övéi megindulván..." 1974. július U.» csütörtök I. Dél-Heves. . . Elnyúló sík vidék. kanyargó folyókkal szabdalt árterek, erdők. Ap­róvadak és madarak milliói népesítik be ezt a változatos tájat, amely nagy hatással bírt már évezredekkel előbb is az idetévedt emberek éle­tére, akik hosszú idők során teljesen megváltoztatták e táj természeti képét. Az itt megtelepedő ma­gyarok. besenyők a pásztor­kodás mellett nagy területe­ket fogtak művelés alá. ami ugyancsak átformálta a táji környezetet. A törökök dúlá- sakor eltűnt egy sor apró fa­lu, s helyét megint elfoglal­ta a bozót, az erdő amely jó védelmet nyújtott a por- tyázó török elől bujdosó ma­gyaroknak. A török kiűzése után fellendült a szőlő- és gyümölcstermesztés, minden megművelhető területet fel­tártak, kiirtották az erdőket, s a legelők is minimálisra csappantak. így kapta meg mai természeti képét vidé­künk, Heves megye déli ré­sze. Éppen a kedvező termé­szeti adót tságokból eredően ezen a vidéken a honfoglalás előtt már több évezreddel is éltek itt emberek. Ezt mu­tatja, hogy régészeink a vizek mentén több halásztanyát, a sík vidéken halomtelepeket, szarmata, hun és avar kori településeket, sírmezőket tár­tak fel gazdag leletanyaggal. (Például Tarnabod, kiskörei Tisza-gát, Tenk, Tárnáméra, Heves stb.) A szarmaták itteni élete igen jelentős volt a később települi. népek számára. Olyan fejlett gazdasági, tár­sadalmi körülményt terem­tettek. amely nagymértékben befolyásolta a később itt le­telepedett népek gazdasági és társadalmi szintjének emel­kedését, még ha a szarma­táktól alacsonyabb fokon is éltek. Ugyanis a hódítók nem pusztították el az itteni lakosokat, hanem behódoltat- ták, s fejlettebb kultúráju­kat sok vonatkozásban át­vették. Ez figyelhető meg a szarmaták után idetelepült és tartósan itt élő avaroknál, szlávoknál is. Így a magyar társadalom kialakulását — ha közvetve is — jelentős mértékben előkészítették. A szarmaták uralmát az 1. u. II—III. századi nagyere­jű népvándorlások döntötték meg. A különböző germán törzsek vándorlásán kívül a sok mondában megörökített hunok támadása volt jelen- j tós A hunokról, Attila ve- zér nagyságáról, gazdagságá­ról ma is sokan regélnek. A magyar társadalom ki­alakulására, fejlődésére dön­tő jelentőséggel azonban nem a szarmaták, vagy hu­nok bírtak, hanem az ava­rok és szlávok. Az avarok uralma 568-tól a magyarok honfoglalásáig tartott. Az avarok védelmük érdekében idegen nemzetségeket, népe­ket telepítettek le maguk kö­ré gyűrűszerűén. Ha más népek ellen harcba indultak, a fennhatóságuk, uralmuk alatt lévőket is magukkal vitték. A VII. században nagy válságon megy keresztül az avar társadalom, amelynek előidézője egyfelől a bolgár állam kialakulása.' mely el­zárja ai avarokat a uagypB fontos kereskedelmi helytől, Bizánctól; másfelől ebben az időben lett legveszélyesebb el­lenfele a feudális állammá fej­lődő frankhatalom. Az avarság igen harcias nép volt. Támadásaival ál­landóan nyugtalanította a környező hatalmakat. Hatal­mi helyzetüket kincsek és rabszolgák szerzésével, azok Időben építik meg a hatal­mas ,,ring”-eket, az avargyű­rűket. Feltehetően ennek emlékét őrzi a „Csörszárka”, amely Borsod megyéből Me- zőtárkánynál lép megyénk területére és húzódik Dor- mánd, Tarnabod, Tarnazsa- dány, Tarnaőrsig, s Árok- szállásnál Szolnok megyen keresztül halad, majd a He­ves megyei Csánynál vége szakad. Egy úgynevezett „Kis-Árkot” is találunk, amely — a Ti «ától Hatron- gyospuszta—Tarnaszent- miklós és Pély között alig ki­vehetően — Heves megyének csak kis részén vonul át s halad Jászivány felé. __* dolgoztatásával tartották fenn, másfelől az uralmuk alá hajtott népek adóztatásá­val. A nomád avarok sírjai­nak leletei a foglalkozásbeli fejlődésre és differenciáló­dásra mutatnak. Azonban nemcsak foglalkozási, hanem tiszti (tisztségviselői) rang­létra is kifejlődött. A főka- gán mellett alkagán is mii- ködött és rajtuk kívül rész- fejedelmek, vezérek, kisebb seregvezérek voltak. A rész­fejedelmek sírjainak arany­kincse mellett 25 nyíl, a ve­zéreknél aranykard és 11 nyíl, a kisebb seregvezérek- nél ezüstkard jelzi a rang­sort. Az avarok egyre nagyobb gondot fordítanak a frankok elleni védekezésre. Ebben az A védekezés azonban hiá­bavalónak bizonyult. Két frank hadjárat, bolgár tá­madás és szláv alattvalók felkelései 803-ra, a Tisza vi­dékén is megdönti a kagán uralmát. Az avar törzsszövetség ösz- szeomlása után a mai hazánk nyugaton frank, keleten bol­gár befolyás alá került. A Kárpátmedence legfontosabb elemévé a jelentős társadal­mi fejlettséget elért szláv népesség lett. Az igen ala­csony sorban lévő avar füg­gő réteg is helyben maradt A szabadon levő szláv fal­vakban éppen úgy megindul a rétegződés, az osztálytago­zódás, mint az avaroknál, s a szláv előkelők kezdenek avar módra öltözködni, Meg-. indul tehát a szlávság ido­mulása az avar társadalom­hoz, de ezzel párhuzamosan az avarok nyelvükben elszlá- vosodnak. Létrejött tehát egy államszervezet, melynek nyelve már nagyobb részt szláv lehetett. Ilyen állam- elmélettel kapcsolatos át­vett szláv szavak a „mez- dak” (megye), „zsupán” (span = ispán), „csiszt” (tiszt), „temnica” (tömlöc), „pristou” (poroszló), kaloda stb. A földművelés és a kézmű­ipar területéről is sok szláv szót átvettünk. A honfoglaló magyarság fejlett állami gaz­dasági életet élő népeket ta­lált mai hazánk területén. A magyarok jövőjét ez a körül­mény igen nagymértékben pozitívan befolyásolta. A magyarság a IX. század­ban törzsi szövetségben élt a mai Szovjetunió déli részén. Fő foglalkozásuk a szilaj ál­lattenyésztés volt. A munka­képes férfiak együtt jártak a ménesekkel, gulyákkal, nyá­jakkal, az asszonyok, gyere­kek és öregek disznót, ba­romfit tartottak és földműve­léssel is foglalkoztak. A föld­művelés a téli szállás szom­szédságában folyt egy kisebb darab föld megmunkálásá­val, mint kiegészítő foglalko­zás, az állattenyésztés mel­lett. A honfoglaló magyar nép társadalmában a no­mád pásztorkodás viszonyai között kialakult az állat-ma­gántulajdon; s a társadalom gazdagokra és szegényekre kezdett bomlani. A gazda­gokból kialakult egy törzái nemesség, mely a hatalmat mindinkább a maga kezébe akarta kaparintani. A rabló­háborúban szerzett hadifog­lyok egy részét eladták, má­sokat családi rabszolgaként használtak. A magyar törzs­szervezet fejlődését mutatta hogy az etelközi magyarok szövetségre léphettek a bi­zánci követekkel, a dunai bolgárok ellen, íFqlutatiuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom