Népújság, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

Dallal, tánccal Rokonnézőbe készül a Vidróczki-együttes ftilnaéghftmtnM A városligeti Vajdahunyad * U lUHfdi í;«»«» várban forgatja legújabb film jét Sándor Pál. A szeptemberben műsorra kerülő produk­ció címe: „Itt járt Mátyás király”. Képünkön: Jelenet a filmből. (MTl-foto — Bisztrai Károly felv.) Uj magyar tévélálékok a képernyőn Kint. már csendesedik az m.;a zaja-moraja. forgalma, bent annál élénkebb a hanT gúlát. A művelődés! ház. színpadán íénvek égnek, a zenekar friss ritmusú dalo­kat játszik a táncosok pedig 1 péseket. figurákat próbál­nak. Itt is egy kisebb cso­port. ott is egy más'k. Néhányan az öltözőben be­szélgetnek, masok az udvar­ra léptek ki friss leVegőt szippantani. A gyöngyösi Vidróczki- együttes tánckarának próbá­ja folyik a várost művelődé­si ház nagytermében. ★ Még élénken él bennük a szegedi szereplésük emléke. El egedettek a sikerükkel, mert az Arany Il-ót érték el. Azt mondják, ettől többre, tehát az első fokozatra még nem értek meg, de az ala­csonyabb grádics lehangolta volna őket. Mit is ér ez a bizonyos Arany II.? Tudni kell, hogy a műked­velő csoportokat a teljesít­ményük szerint rangsorolják. A legjobb az Arany I. Vala­hogy olyan az, hogy már a külföldi' szereplésekre éret­tek. Ha valahol külhonban reprezentálni kell népművé­szetünk valamelyik ágával, akkor az ilyen • minősítést nyert együttes kerül szóba. Az Arany II., tehát Vid- róczkiek is csak egy hajszál­lal vannak hátrább. Bárhol felléphetnek, bizton számí­tanak rájuk, még a határo­kon túira is eljuthatnak. ★ A tánckar művészeti vezető­je Tímár Sándorné. Most is ő simítja tovább a már megta­nult mozdulatokat. Még pon­tosabbnak, meg keményebb­nek, még határozottabbnak kell azoknak lenniük, vagy épperi ellenkezőleg: még lá- gyabbnak, simábbnak, lí­raibbnak. A tánca válogatja. Evek óta együtt él, dolgo­zik, jár, örül és izgul az együttessel, a táncosokkal, „fúr jártak már külföldön az együttes tagjai, sikereiket bővítették olaszországi ' tur­néval is, ez a mostani, a Csuvasíába való látogatás »ágyon „izgatja’* őket. Hi­szen ók mar ismerik a csu* vas testvéregyüttest. amely nem is oiyan régen lopta be magát a Heves megyeiek szí­vébe. Ezt a mércét kell most figyelniük. Ez a szint, leg­alább idáig kell feljutniuk nekik is a messzi Csuvasiá- ban. ★ — Van-e valami különle­ges számuk, amivel csak Csu­vasíába mennek? — Ilyen nincs. Nem is akarunk ilyet, legfeljebb gesztusként megtanulunk egy-két orosz népdalt. Hogy a tánckar is szerepeljen a jellegzetes orosz' táncszámok valamelyikével, az nagyon groteszk lenne. —- Mit visznek a Matraal- járól mégis? — Az önálló, kétórás mű­sorunk egy része palóctán­cokból áll. Ez a mi vidékünk üzenete tulajdonképpen. Itt van mindjárt a „Ködözik a Mátra”,’ ez igazi keleti-palóc táncokból áll. — Mi a legújabb számuk? — Lényegében a Fergete­gest vehetjük annak. Koráb­ban is próbálkoztunk ezzel, de akkor a lánytáncosok még nem voltak érettek rá. Most már olyan jó a fü­lük, hogy ismét színre visz- szük. Ezt kell tovább gya­korolnunk, csiszolnunk. ★ A teljes műsorról annyit, hogy az két órát tesz ki. Pontosan megkomponált elő­adás. amelyben minden a megfelelő helyre került. Így az indításnál meg kell te­remteni a megfelelő hangu­latot. a kon*akbtst a kö­zönséggel. Ez lényeges. Erre lehet építeni a líraibb számokat, amiket az első rész befejezéseként ismét egy „tutti”: teljes szám követ. Csupán azért, hogy a közön­ség jó ízekkel várja a szü­net végét. Mi sem természetesebb, hoev az egész műsor legvé­gére marad a „java”: a leg- mutatosaöo. a leglátványo­sabb, a legteljesebb tánc­szám. Még annyit, Vídróczkiék műsorának a lényege a nép­tánc, annak kibontása, fel­rajzolása. Az úgynevezett te­matikus tánccal csínján bán-, nak. Szerepel a műsorukban, de a gerincet az érzelmi, hangulati töltésű néptánc ad­ja, és nem a történésre fű­zött táncolás. •k Ügy vannak Vidróczkiék is a csuvas úttal, hogy szeret­nének minél bizonyosabbak lenni maguk felől az utat megelőzően. Jó alkalom kí­nálkozik erre a bécsi úttal. Bejárató műsornak mondják önálló bécsi szereplésüket. Dtt a teljes „csuvas-műsort” viszik közönség elé. Zeltner Imre, az együttes vezetője reméli, hogy a „bejáratás” jól sikerül, és nem hoznak szégyent a hevesi névre a testvéri Csúvasiában sem. Erre az útra nagy lelkese­déssel és igyekezettel készül­nek. Szorgalmasan próbálnak addig is. 20.50: Szavak nélkül... Bemutatjuk Molnár Lajos Liszt-díjas táncművészt. Molnár Lajos a Budapesf Táncegyüttes szólótáncosa, aki tánckart vezet és kore­ográfiával is foglalkozik. Ko. ra fiatalságában eljegyezte magát a tánccal, az ország legkiválóbb együtteseiben működött; az Állami Népi Együttesben, a Honvéd Mű­vészegyüttesben. s most a Budapest Táncegyüttesben. Budapesten és az ország más városaiban önálló esteken is fellépett, 1973 telén a Bar­tók Színházban volt szóló­estje. A 38 éves művész Eu­rópán kívül Dél-Amerikában is vendégszerepeit. Ebben az évben Angliában és Spanyol- országban járt, s augusztus­ban Franciaországban turné­zik. Amatőr tánccsoportok munkáját irányítja, jelenleg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tánccsoportját ve­zeti. A műsorban Molnár Lajos táncprodukcioit lát­hatjuk. közreműködik a Se­bő együttes, Toky Gyula prí­más, valamint Pribojszky Mátyás és Illyés Kinga. (KS) A következő hónapok tele­víziós programjában számos magyar szerző műve kerül a képernyőre. Ezek között el­sősorban Bródy Sándor A medikus című drámájának adaptációja érdemel figyel­met, amelyet Adám Ottó rendez. A játék középpont­jában egy fiatal orvostan­hallgató sorsa és szerelme áll. A címszerepet Paudíts Béla alakítja. Sarkadi Imre Hannibál drámája töredék­ként maradt fenn kézirat­ban. Most Siklós Olga dol­gozta át a televízió számára az eddig sehol meg nem je­lentetett művet, amely a há­ború és béke kérdéseit bon­colgatja mához szóló aktuá­lis tanulságokkal. A rendező Hajdúfy Miklós. Szendrey Júlia életet kísé­ri végig Ivlátís Lívia és Mé­száros Márta Szeptember vé­gén című műve. Ebben azt az érzékeny, nem mindennapi adottságokkal rendelkező fiatalasszonyt állítják elénk, akinek alapvető élménye a forradalom és benne a nagy költővel élt szerelme volt és maradt. A főszereplő Ven- czel Vera, Győry Emil, Kút­völgyi Erzsébet, Keres Emil és mások. Hubay Miklós Római kar­neválja egy hajdani prima­donnáról szól, aki jelenleg páholynyitogató öregasszony. A játékban Tolnay Klárit, Gelley Koméit, Gábor Mik­lóst és Tomanek Nándort láthatjuk. Parasztfiú a főhő­se Végh Antal Állványokon című játékának, amely egy városba érkező fiatalember drámáját követi nyomon. A reményét vesztett fiatal lány­ról szól Rákösy Gergely Tig- risugás című tv-játéka. A lány úgy véli, nincs semmi­lyen különleges képessége, amivel kiemelkedhetne a „szürkeségből”. Egy szeren­csés találkozás, egy új szere­lem döbbenti rá: a boldog­ság forrása a hittel végzett munka. A szereplők: Kútvöl­gyi Erzsébet, Harsányt Gá­bor, Lukács Sándor, Avar István, Tábori Nóra, (G. Molnár F.) Grúz János: Sorsunk a dél-hevesi tájon Egy jobb kor felviirádását remélték XIII. 1918-ban forradalmi hely­zet következett be Magyaror­szágon, amikor 1918. október 31-én Heves megyébe megér­kezett a pesti forradalom győzelmének és a Károlyi­kormány kinevezésének híre, akkor már szinte megyeszer- te jelentős forradalmi meg­mozdulások voltak kibonta­kozóban. E megmozdulások elindítói a hazafelé utazó ka­tonák voltak, akik fegyverü­ket is maguknál tartva a Bu­dapest—Miskolc vasútvonal főbb állomásain a csendőrsé­get lefegyverezték és — mint az alispán írta „lövöldöznek, törnek, zúznak és erőszakos- kodnak”. Az alispán Füzes­abonyba 150 főnyi karhatal­mat küldött le Egerből, Vá- mosgyörkre és Hatvanba a kassai katonai parancsnok­ságtól kért karhatalmat. A kiküldött karhatalmisták vi­szont nem teljesítették fel­adatukat: részben szétszéled­tek. részben visszatértek ál­lomáshelyükre. Mivel a kato­naságra a karhatalomra töb­bé nem támaszkodhatnak, az alisoín október 2-re már egy ú.!abb intézkedést tett. mely szerint „.. mindenütt polgárőrség szervezendő a rendő-ség. a osendŐrség tá­mogatására az összes kocs­T mw'i 1974. július 25., csütörtök mák bezárását, a vendéglők­ben a, szeszitalok kiszolgá­lását betiltottam” — írja je­lentésében az alispán. Mind­ezeket az Intézkedéseket azonban csak a városokban és nagyobb községekben tud­ták végrehajtani. A tényleges forradalmi harc, forradalmi népi meg­mozdulás főleg a községek­ben zajlott le. Jelentősebb összeütközésre került sor a hazatért katonák és a községi elöljáróság, illetve földesúr között Dél-Heves megyében; Kál, Füzesabony, Vámos- györk, Atány, Boconád, Erdő­telek, Tarnadob, Poroszló, Sarud községekben. A sorsával elégedetlen, el­keseredett falusi lakosság no­vember első napjaiban ezek­nek a községeknek nagy ré­széből elkergette az annyira gyűlölt jegyzőket, az uradal­mi intézőket, gazdatiszteket. Veidner Károly kiskörei jegyző 1920. május 31-i je­lentésében az 1918. novem­ber 3-i eseményekről beszá­molva azt írta, hogy: Novem­ber 3-án, délután 4 órakor fegyveres katonák jelentek meg a jegyző, a pap, három tanító és intéző házánál és azon parancsot adták ki hogy egy óra eltelte múlva a Csernai Tamás-féle házba'- levő népkör helyiségben a neghívottak okvetlenül je- 'enjenek meg... A felsor 1 tak a jelzett helyen és idő­ben megjelentek, akiknek: A forradalmi katonák vezére. Magvar László törzsőrmester ezután általános szemrehá­nyást tett, hogy a súlyos há­ború alatt a község vezetői az llthonlévőkkel basáskodlak és nem elégítették ki az ott- honmaradottak szükségleteit. Nemcsak a megidézettekkel, hanem az egész elöljáróság­gal és képviselőtestülettel szemben az egész nép nevé­ben bizalmatlanságának adott kifejezést. Indítvá­nyozta, hogy Nemzeti Taná­csot alakítsanak, amely a nét> akaratának szervévé vált. Az alispán gyors intéz­kedéseket tett a nemzetőrség felállítására az uralkodó osztály tagjaiból: közigazga­tási, gazdasági vezetőkből és katonatisztekből. A járáson­ként megszervezett nemzet­őrség fellépése eredménye, hogy az egri ügyészség fog­háza gyorsan megtelt, és a többi lefogottat már a vár- megyeházán levő régi bőr-1 tönépületben helyezték el. A megalakult Nemzeti Ta­nács legtöbb községben való­ban forradalmi múlttal ren­delkezett. Amikor tudomást szereztek az Egerben 1918. október 27-én tartott népgyű­lés határozatáról, mely a Nemzeti Tanács mellett fog­lalt állást, Hevesen is csatla­kozásukat mondták ki. Ettő1 többre azonban nem jutot­tak. A községi nemzeti tanácsok fő munkáját. 1918 végén a “"Mdosztás előkészítése jelen­tette. Decemberben az egész megyében megkezdték a földigénylők összeírását és várakozással tekintettek a megjelenő földreform-rende­let elé. A rendelet kiadása azonban késett, a parasztság nyugtalansága pedig a tavasz közeledtével egyre jobban fo­kozódott. A földbirtokrendelet csak 1919. februárjában lát napvi­lágot, annak végrehajtása olyan bonyolult volt, hogy a parasztság csak igen hosszú idő elteltével jutott volna ’a földesúri földekhez. Maga Károlyi Mihály siettetni akarta ezt a folyamatot és 1919. február 23-án Kápol­nán, a 48-as emlékmű lábai­nál ünnepélyes keretek kö­zött megkezdte nagyúti bir­tokának felosztását. Nagy ünnep, történelmi esemény színhelye volt ekkor Heves megye. Kálban összeolvad­tak az érkezők az ott már előbb, a szomszédos községek­ből összegyűlt tömeggel, s így várták az állomáson a Budapestről érkező különvo- natot, amely a köztársasági elnököt, a kormányt hozta. A kápolnai honvéd emlék­mű környékét ezer, meg ezer ember lepte el. Tomboló lelkesedés köszöntötte Káro­lyi Mihályt és kíséretét, akik fölmentek a zászlókkal, fe­nyőgallyakkal díszített emelvényre. Az ünnepség ke­retében — a köszöntő és ün­nepi beszédeket követően — került sor a3 földosztásra azzal, hogy az első igénylő nevét a köztársasági elnök irta be az összeíró ívbe. 1919 januárjától mindin­kább kiéleződik az ellentét a -aladé és a reakciós erő'r -cözött. Az egri paoság pél­dául ellen állásra hívta fel a hiveket. Mindezek ellenér. — 1919 tavaszán a balolda’ erők előretörése figyelhető meg. A dolgozók milliói ha­talmas lelkesedéssel ünnepel­ték a Tanácsköztársaság ki­kiáltását. Egerben is a kor­mánybiztos helvéhe a népta- nács képviselőiből megvá­lasztott direktórium lépett, amelynek megválasztásakor: a városháza nagyterme zsúfo­lásig megtelt munkásokkal, katonákkal, haladó értelmi­ségiekkel. Fergeteges taps fo­gadta a bejelentést. Az em­berek felállva éljeneztek. Többen összeölelkeztek. Mindenki egy új, jobb kor felvírradását remélte. Ezt kö­vetően a megye községeiben sorra alakultak meg a direk­tóriumok és megkezdték egy új, jobb kor felvirágzását előkészíteni. Április 4-én jelent meg a Forradalmi Kormányzóta­nács földbirtokrendelete, amely sajnos nem jelentett földosztást. A földéhes pa­raszt a proletárállamtól nem kapott földet, így az nem tudta szilárdan maga mellé állítani a falusi lakosság széles tömegeit. Április legvégén a tiszafü­redi járás folyamtúli része azonban már hadszíntérré változik. A járási direktó­rium (felsőbb utasítás bevá­rása nélkül) éjt nappallá té­ve, szorgalmasan soroz, lova­kat szed össze, szekereket, takarmányt rekvirál. Egye­dül Tiszafüreden egyszerre 500 férfi állt önként fegyver alá. A kérges tenyerű embe­rek komolyan vették a prole­tárhatalmat, fegyverrel a kézben Is készek voltak kiál- lani érette. Az ellenforra­dalmárok azonban Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban tá­madásba lendültek. A prole- ariátus tevékenységét szabo- ízsakciókkal akadályozták lyöngyösön dr. Bozsik Pál lébános vezetésével a hívő- hét fellázították. Azt a hírt terjesztették el. hogy a szocia­listák el akarják rabolni az oltáriszéntséget, a papot nem engedik misézni. Egerben Oyiirki Vidor hitoktató izga­tott a szocialisták ellea. A volt törvényhatóság ve­zetői ezt követően már nem elégedtek meg egyszerű sza­botázsakciókkal, hanem elér­kezettnek látták az időt, hogy a hatalmat átvegyék. Kísér­letük ugyan nagy zavart oko­zott, de sikerrel nem járt. Egerben, Gyöngyösön, Hat­vanban május 2-án fellángolt az ellenforradalom. A cse­hek közeledtének hírére Egerben a megyei direktó­rium lemondott és átadta a hatalmat a régi közigazgatás vezetőinek. Gyöngyösön az ellenforradalmárok elűzték a városi direktórium vezetőit, a vörösőrséget maguk mellé állították és átvették a ha­talmat. Hatvanban az ott ál­lomásozó iglói géppuskások kényszeritették lemondásra a direktóriumot és ellenforra­dalmi diktatúrát vezettek be. Heves megyében azonban 1919 május elején az ellenfor- radalmárok mégsem tudták megdönteni a proletárhatal­mat. A munkásosztály össze­fogása, együttműködése olyan példamutató volt, hogy döntő módon még a vörös­őrségbe befurakodott volt csendőr-rendőrtisztek 6em tudták a proletárokat félre­állítani. Az ellenforradalom leveré­sét követően jelentős intéz­kedés történt a helyi direk­tóriumok megerősítésére. A hadiesemények még nagyobb megpróbáltatás elé állították a munkásosztály hatalmát. A mindennapi igények kielégí­tésének biztosítása mellet! gondot fordítottak a gazda sági újjáépítésre, a ku'ttirá- lis élet átszervezésére, fej­lesztésére. Az elkészített ter­veket azonban nem tudták megvalósítani, mert a belső árulás és a külső Intervene’^ együttesen megdöntötte a Tanácsköztársaságot. (FotytaljukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom