Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
L.hogy a Verne Gyula Bégumának ötszázmilliója volt, míg a Kék fényben szereplő Szaniszlónak csak másfél, és lám az egyikről mégis regényt írtak, amit még az ifjúságnak is ajánlanak, míg a másik csak televíziósztár lett a Markó udvarán, alig több mint ötödannyi pénzért Hol a boldogság mostanában és az igazság is hol? Mert — és most hagyjuk az indiai maharadzsát békén nyugodni Verne regényében — végtére is mit csinált ez a Szaniszló? Ügyeskedett Mint ama termelőszövetkezet vezetősége, amely mérleget hamisított, de senkinek a zsebébe közvetlenül bele nem nyúlt sőt a tagságnak még néminemű hasznot is hajtott A Szaniszló pulóvert köttetett, igaz, kissé kevéske pénzért de akinek kevés volt az ne vállalta volna el; a szövetkezeti vezetők meg egy hónappal előbbre könyveltették azt, amit egy hónappal később úgyis eladtak volna. Ennyi az egész. És ennyiért az a szegény Szaniszló ország-világ elé került ott sétáltatják a Markó udvarán - a Margitsziget helyett, a szövetkezeti vezetők pedig visszafizetnek, mint a köles, s gondolom, ők sem ott sétáinak, ahol nyugodt nyárról susognak a lombok. Egyszerű kis ügyeskedés, — erről van szó és arról, hogy miért kell ebből ügyet csinálni... Szaniszlót, ha hagyják, illetőleg ha hagyták volna, még jobban megszállja a szerzés ördöge, amely már eddig sem maradt éppen nyugton nála. öt ember, tíz, huszonöt bedolgozó: ennyi embert zsákmányolt volna ki ez az ember, uzsorázta volna ki nyomorult helyzetüket, mert az ilyen Szaniszló-féléknél nem focisták feleségei, nem mérnökök lányai, orvosok anyósai, rádiószereilők jövendőbeli menyasszonyai dolgoznak „be” töredék forintokért Az ilyen Szaniszló-fé- lék nyilván az igen rászorultak kiuzsorázói, a nyomorúság, a kényszer vámszedői, akik minden különösebb munka nélkül gyarapodnak, mint a pulóverek szemei a könnyedző szemek alatt, a remegő ujjak között. Ez és ennyiben azonban még csak „egyszerűen” etikai kérdés: a jó szívű kispolgár felháborodása, s egyetértése is, hogy az ilyeneket meg kell büntetni. Ám az ilyen Szaniszló-féllék tevékenysége, gazdasági léte és lehetősége alapvetően ellentmond társadalmi rendünk lényegének, s éppen emiatt egybevág természetesen a kapitalista társadalom lényegével: az erősebb a gyengébb letaposott hátán jut egyre feljebb. A ma még kis hal, a még kisebb halat falja fel, hogy holnap nagyobb hal legyen... .Ugyan, kérem, csak nem félti a szocializmust az üyen Szaniszló-féléktől?” —- lehet látszólag joggal is, meg okkal is feltenni a kérdett. Nos, a magam részéről nem is fettem a szociaü»- nost tőlük, mert börtönbe zárjuk őket. Nem engedjük meg még azt sem, hogy puszta létükkel, tevékenységükkel olyan közszellemet alakítsanak ki, ahol az effajta szerzés legfeljebb rátermett ügyeskedésnek számítson, hogy az emberi munka holmi pénzhalmo- zási, újfajta „eredeti tőkefelhalmozási” lehetőséggé devalválódjék. Valamit tudniillik fűik tudnia a mai fiatal generációnak és nem elfelejteni az öregebb jének sem, hogy a kaptalizmus nem más, mint a kisebb és nagyobb Szaniszlók összessége. Persze nagyon leegyszerűsítve, de a dolgok lényegét talán így legjobban megközelítve. És ha engedjük, ha hagyjuk, hogy a mi társadalmunkban jópofa ügyeskedésnek számítson Szaniszló másfél milliója — pénz az? Ugyan! Lottón kétmilliót is lehet nyerni, — akkor holnap szanisz- lóskodni bölcsebb és hasznosabb dolog lenne, mint dolgozni, márpedig mi már egyszer és végérvényesen leszámoltunk egy olyan korszakkal, ahol a munka és a munkás a kis és nagy Szaniszlók, a kevesek hasznát és javát, társadalmát és politikai hatalmát szolgálta. Milyen társadalom az, milyen állam egyáltalán, amely népével és állampolgáraival egyetértésben, azok megbízatása alapján megalkotott törvényeit, a törvények rendjét saját maga nem tartja be? Amely egyszerű fejcsóválással intézi el, hogy égy szövetkezet vezetői meghamisítanak egy mérleget — még akkor is, ha nem lenne belőle egy fillér hasznuk sem, pedig tízszeres volt! —: ügyeskedésből? Amely tűrné és elnézné, hogy valaki munka nélkül milliókat harácsoljon össze, s amely nem vetne gátat az ilyen szanisz- lóizmusnak? Milyen társadalom és állam lenne az? Semmiképpen sem a szocializmus társadalma és állama. Ügyeskedni a labdarugó-pályán kell, — vagy kellene. A munkapad mellett, hogy jobban menjen a munka, a tervezőasztalnál, hogy olcsóbb és mégis szebb lakások épüljenek: ügyeskedni? — ügyesen tenni. Ez a feladat. Bégum ötszázmilliójából Verne- regény" ím és hős lett. Szaniszló és a szövetkezeti vezetők millióiból: Kék fény! f ' Csupán ez és ennyi történt az elmúlt harminc esztendő alatt Csupán. P urcsa falu. Házait * ide rakták fel a hegy tetejére. Némelyik utcája olyan, mintha szeszélyes nemtörődömséggel szórták volna szét az épületeket. Aztán modern, faragott köves épületkolosz- szusok bukkannak elő a kanyar mögött. Arrébb olyan üzletház, amit bármelyik város megirigyelhetne. És a lakói. Itt szinte mindenki szlovák. Igaz, inkább magyarul beszélnek még egymás között is. Palócország közepén egy kis szlovák sziget: Mátra- szentimre. + Klubová Kniznica: olvasható a felirat, amit' nem kell senkinek sem megfejtenie, mert mindjárt mellette ott a magyar szöveg is: klubkönyvtár. Aztán egy műsor: csupa magyar szó, ahogy a nyitvatartási időt,, a foglalkozások rendjét is csak magyarul írták ki. A művelődési ház vezetője Kerek István. Akik idejárnak szórakozni, művelődni, azok szinte mind szlovák anyanyelvűek vagy szlovák származásúak. A fiatalok irodalmi színpada is szlovák műveket mutat be, de az ünnepségeken keverik a verseket: felváltva a szlovákot a magyarral. ★ = Miért nem beszélnek magyarul, ha itt laknak? — Mert szlovákok vagyunk. — Magyar kenyeret esznek és szlovákul beszélnek. Ez szép! — A kenyér nemzetközi, egyébként is, ahány nyelvet tud az em/ber, annyit ér. Ilyen csípős szócsata előfordul Mátraszentimrén, a buszon, vagy olyankor, ha messzi tájról érkezik idegen a faluba nyaralni, szétnézni, és fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen egy szlovák településre vitte el a kíváncsisága, érdeklődése. ★ — Hogy hívnak? — Ottó Julianna. —--Tudsz szlovákul? — Igen, de nem szeretek szlovákul beszélni. . — Ki a szlovák a családotokban? — Apu. De nagymama beszél csak mindig szlovákul. — Hányás voltál szlovákból az iskolában? — Négyes. Én még csak alsós vagyok, nálunk magyar irodalom nincs. írásból hármasom, olvasásból négyesem volt. —i Mondták már neked úgy, hogy tót vagy? — Hallottam már ezt, de csak akkor mondják a gyerekek, ha csúfolni akarnak. De mi nem szoktunk veszekedni az iskolában. Én meg gyermeknővér leszek, ha megnövök, és akkor a' gyerekekkel foglalkozom majd. dk Az iskolában, a tantestület fele szlovák. Hárman vannak, közülük egy idevaló. A többi más .szlovákszigetek szülötte.. Ügy tanítják a szlovák nyelvet is, mint a magyart Azon kí vül még az orosz is kötelező. Bizony, a három nyeiv tanulasa nem könnyű. — Sok ez a három nyelv a gyerekeknek. De tanulják a szlovákot a magyarok is. Itt ebből nincs vita. Szabad Lajos maga is szlovák tanár, az iskoláit is szlovák nyelven végezte annak idején. Általában is jól érzik itt magukat a tanárok, pedagógusok. Az óvodában Zakupszky Lászlóné törődik a kicsikkel, akiknek a szlovák itt a játéknak is a nyelve. ★ — Az én feleségem is szlovák, én is tudok annyit A kétnyelvű falu szlovákul, - hogy megértsem., ha valaki így szól hozzám a hivatalban — mondja László Gyula vb-titkár. — Ha a község lakói közül valaki szlovákul akarja előadni ügyes-bajos dolgait a tanácsházán, teheti, mert a tolmács a rendelkezésére áll. — Tolmács? — Ügy értve, hogy a tanácsnál is dolgoznak szlovák anyanyelvűek. — Hogyan élnek itt egymás mellett a szlovákok es a magyarok? — Nincs itt semmi baj. Hiszen ebben a községben mindenki tud szlovákul. Az is, aki más vidéken, magyar településen született, de ide nősült be, vagy ide jött férjhez. — Mikor volt verekedés utoljára a faluban? — Talán két éve, szilveszterkor. A dobozgyári üdülőben, de akkor is idegenek verekedtek össze lányok, miatt. Szlovák a magyarral, soha, amióta az eszemet tudom. Bedig lassan harminc éve, hogy én is ideköltöztem (Mátraszentimrére. ★ Takaros kis porta. A veteményes kert az utca felé esik. Középkorú asszony ka- pálgat az ültetvény körük — Én szlovák vagyok, a lánykori nevem Czetner Ilona, az asszonynevem pedig Földi Istvánná. A férjem nem idevaló. \ Csak a kiejtése idegenes.-— Szlovák ételt mondjak? Sztrapacska. De azt a magyarok is ismerik. Más nincs is. Mi már magyar ételeket eszünk. — Van-e szlovák nyelvű könyvük? — Három, a kislányomé, Kataliné. Azokat is Rómából kapta. i — Honnan? — Rómából. Volt itt nyaralni egy kislány Rómából, azzal összebarátkoztak, ő küldte emlékbe a könyveket. Olyan kis könyvek azok. — Olvasnak-e szlovák nyelvű újságot? — Nem, cak a Népújságot olvassuk. Pedig akkor még nem tudta, hogy akivel beszél, maga is ennek az újságnak a dolgozója. ★ Zöldségűzi et, a cégtáblán a SZÖVTERMÉK neve olvasható. Fiatal, barna hajú, karcsú, kedves arcú asszonyka az eladó. —* Ha valaki szlovákul kér valamit, megérti? — Hogyne. Én magam is tudok szlovákuL Blaskó Györgyné vagyok, a férjem itt .tanár, de mi Mátraszent- istvánban lakunk. Magam is szlovák családból származom, de szívesebben beszélek magyarul, mert azt jobban tudom. Békésből jöttünk ide, nagyon jól érezzük , magunkat. Az én nagy- szüleim csak. „tönk a magyar nyelvet”, a szüleim is szlovákul beszélnek egymás között, de mi már nem. —- Gyerekek vannak? — A fiam, György tizenkét éves, ő mérnök szeret; ne lenni, a kislányom, Emese tízéves, ő óvónő. — Szép szlovák nevet adtak a kislánynak: Emese. — Igen — mosolyog vidáman a fiatalasszony. ★ A kispadon, ■ szemben a nagy és bő választékot kínáló üzlettel: férfiak ülnek, beszélgetnek. — Én magyar vagyok, itt élek már huszonöt éve, tudok is szlovákul, de soha nem fogok úgy beszélni. — Miért? — Ügy jártam egyszer, hogy. mutatni akartain, milyen jól beszélek már én szlovákul. Megszólaltam, és akkorát nevettek rajtam, hogy akkor megfogadtam, én szlovákul ' többet ,'ki ném nyitom a számat. — Az én nevem Odler Sándor, hatvanhét éves vagyok. Szlovák, de én szlovákul sem írni, sem olvasni nem tanultam annak idején. Csak ezek a mai fiatalok tanulnak most az iskolában. — Én is ott tanultam meg szlovákul írni-olvasni — mondja Szabad Rudolf. — Az én nevem már magyar, de én szlovák vagyok. Az is igaz, az iskolában irodalmi szlovákot tanítanak, amit pedig az öregek otthon beszélnek, az konyhanyelv. Sokszor meg sem értik egymást az unokával a saját anyanyelvükön. ★ A község lakóinak mintegy kétharmada települt ki 1947-ben Csehszlovákiába. Megtörtént, hogy az egyik testvér itt maradt, mert már annak a Családja nem ment át Elszakadtak egymástól a rokonok. Az üresen maradt házak egy részét lebontották, hogy valamennyire jobb külseje legyen a községnek, a más részébe pedig olyanokat költöztettek be, akiknek nem volt önálló lakásuk. A szétszakadt családok ma mar rendszeresen felkeresik egymást A határon túlról is jönnek évente legalább egyszer-kétszer, de az itteniek is kiváncsiak a kintiekre. Ha lakodalom, névadó vagy temetés van, ismét összegyűlik az egész nagy rokonság. Senki sem néz már ferde szemmel a másikra, sem azok, akik elmentek, sem azok, akik itt maradtak. Ha együtt vannak, a legfőbb beszédtéma: kinek hogyan megy a sora, mire vitte, mi lett a gyerekekből. A szentimreieknek az életkörülménye szemlátomást változott: új házak, új üzletek, nyaralók, a gyerekek a nyolc osztály után vagy szakmát tanulnak, vagy oklevelet szereznek. Ma már az idegenforgalom is jövedelemforrás a (Mátra tetején. ★ Az idősebb Zakupszky László úgy hozzánőtt a községház, hogy nélküle el sem lehet képzelni Mátraszent- irarét. öt is messziről hozta ide a sorsa, és itt nősült meg, az ifjabb Zakupszky seaii ment el máshová lakni. —• Kétszáz évvél ezelőtt telepedtek ide, a környékre az első szlovákok a hutákba. Történetükről igyekeztem minden meglevő tárgyi emléket összegyűjteni. A három település: Imre, István és László valamikor Hasznoshoz tartozott. Önálló község csak az utóbbi időkben lett belőlük. Ez már a mi társadalmi rendünk következménye. — Miből élnek az itteniek? .............. — Megművelhető földje alig van a községnek, itt termelőszövetkezetet alakítani nem lehetett. A föld arra sem lett volna elég, hogy a háztájit kiszabják belőle. Az erdőgazdaság, a bánya és gyöngyösi, Mátra környéki üzemek adják a munkaalkalmat Autóbuszok viszik és hozzák az embereket naponta. Valamikor gyalog tették meg az utat Hasznosig és vissza, ha ügyes-bajos dolguk akadt a községházán. ★ Népművészet. Énekkar, tánccsoport: rádióban szerepeltek gyakorta. Ma is idejárnak a határokon túlról is a néprajzosok, a folklóro- sok, ha eredeti ízeket akarnak : kapni. Magyar nyelvű postai lapot is hozott már Japánból ide a posta, amit japán anyanyelvű kutató írt Zakupszky Lászlónak, köszönve benne a népdalok megismerését. Ezt már annak idején mi is tudattuk olvasóinkkaL Évek óta nincs művészeti csoport. Legutóbb a nemzetiségi találkozóra állt össze az alkalmi kórus, de olyan sikerrel léptek színpadra, hogy akkor újból felbuzdultak: felújítják a régi szerepléseket. Persze, azóta az élet felgyorsult, az idő egy részét nemcsak az anyagi javak gyarapítására való törekvés viszi el, hanem a tv is betelepült a szobákba, adva sok minden érdekeset, és lekötve hosszú-hosszú órákat. Lesz még népi együttes Mátraszentimrén? '. _ • s _' i -íjjí Si. — Szégyen-e szlovákul beszélni? — Nem. Miért lenne az? — Került-e már hátrányos helyzetbe azért, mert szlovák anyanyelvűnek vallotta magát? —i Nem, soha. — Akarja-e valaki is, hogy megmagyarosodjanak? — Nem. Sőt: inkább a szlovák származásunkat hangoztatják, azt emlegetik, arra figyelmeztetnek és azt erősítik. ★ — Inkább csak maguk között beszélnek az itteniek szlovákul — halljuk - Zakupszky Lászlótól. — Ha üzletről van szó, és a másik magyar, akkor egymás között szlovákul tanácskoznak. Mennyiért adják a szobát, mennyit adjon a borjúértés így tovább. Mondtam már nekik, vigyázzatok, a mai fiatalok az iskolában már tanulnak oroszt. Jól megértik tehát a szlovákot 1«, Nem titkolhattok el előttük semmit. — Milyen itt az élet? — Nagyon szép és nagyon jó. Mátraszentimre. kezd idegenforgalmi, nyaralóhellyé fejlődni. Vizünk már van, a házak egy részét ügy építik, "hogy kiadó szóba is legyen benne. Ha a fürdőszobát is felszérelik mindenütt, és ha a szennyvíz-elvezetést is meg tudjuk'majd valósítani, Mátraszentimre jövője akkor lesz majd igazán, szép és biztató. * Kétnyelvű falu a Mátra tetején. Kuriózum, éló skanzen, nemzetiségi „védett övezet”, csodálni var- ló furcsaság? Egyik sem. Sokan azt sem tudják, akik itt töltenek rövidebb- hosszabb időt, hogy ez valóságos szlovák falu. Legfeljebb a kétnyelvű feliratok keltik fel a figyelmüket. G. Mólnál Fereac
