Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

AMMAAV Pedagó­gusokat köszöntünk ’ A A a °íceí ünnepeljük, a I #1/1 pedagógusokat, akik " az alkotó, a terem­> tő munka legnehezebb for- l máját választották hivatá- ] sul: embert mintáznak a ! legnemesebb, de olykor leg- ; ellenállóbb anyagból. S j mindezt önzetlenül teszik, ; anélkül, hogy igényt tarta- ! nának a mestereknek járó I különleges elismerésre. ; Mégis vállalják, mert álhat- J ja őket nemcsak munkájuk l szépségének, hanem fontos- ; ságának tudata is. Érzik, J hogy elsősorban rajtuk mű­; lik: milyen lesz majd a • stafétaváltó nemzedék, mi- ; lyen felnőttekké nőnek a ma ; fiataljai. > Ma őket köszöntjük, azt a l több mint százezer tanítót, ; tanárt, akik lemondtak az ; azonnali sikerélmény még > többre sarkalló öröméről, lakik tudják, hogy az álta- ; luk vetett mag olykor évek ; múltán fogan meg, mert az • eredményeket csak hosszú > távon remélhetik. Mégis nap > mint nap katedrára állnak, > irigylendő bizakodással, ön­> zetlenül adják a legtöbbet: > önmagukat, mert nemcsak > rátermettségükkel, szakmai > biztonságukkal, hanem em- ’ béri példájukkal is hatnak. ’> Őket ünnepli ma diák és í szülő egyaránt. Őket, ákik- ! ről így ír a költő Váci Mi­• hály, aki évekig tevékeny- I kedett falusi tanítóként. „Ez l a mindenütt jelenlévő sereg 5 alighanem nagyobb befo­> lyással van a társadalom jö­> vőjének tudatára mint az ! összes napilap, egész könyv- ! kiadásunk, a rádió, sőt a te­levízió.” Ez így igaz, mégha ‘ritkán is emlegetjük. Ezért . jelent rendkívül sokat a ; több mint százezres tábor I mindennapi helytállása. A ! pedagógus nem torpanhat ! meg, nem ismerhet fáradt­> súgót, amikor az érdeklő­ídést sugárzó, a vizsgálódó f szempárok kereszttüzébe ; lép: tőle nap mint nap a I legtöbbet várják. Ezt bizony l nem mindig könnyű nyúj- j tani, s ők' mégis erre vállal- I koznak ........ , Áldozatkészségüket, kitar- 5 tásukat köszönik ma diákok ; és szülők ezrei. Jólesik ez a > méltatás, hiszen tanítóin!:, • tanáraink nehéz évet zár- l nak néhány nap múlva. El- ; sosorban rajtuk múlott, > hogy sikerült megvalósíta ni >— méghozzá lényeges zük- 5 kenők nélkül — a párt ok­> tataspolitikai határozatából > fakadó egész sor iníczlx­> dést. Ezek jelentőségét r:eg- ; értettek, s azt is terme ze­> tesnek vették, hogy ez tőlük > módszertani megújulást, > több idői és fáradtságot kí- ’ vánt. Ez az áldozatkész • alapállás a fedezete annak, ’ hogy közoktatási rendsze­riünk a megfontoltan kije­’ lölt úton fejlődjék tovább. E zt köszöni ma az egész társadalom, s > ezért lesz hálás majd a stafétaváltó nemzedék... VILÁG PROLETARIAT, EGYESÜLJETEK1 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam, 127. szám ARA: 1,— FT 1974. június 2., vasárnap Nagy részvéttel búcsúztatták el Komócsin Zoltánt Szombaton, a Mező Imre úti temetőben nagy részvét­tel búcsúztatták el Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának vezetőjét, or­szággyűlési képviselőt. A Munkásmozgalmi Panteon­ban gyászolók ezrei állták körül a virágokkal, koszo­rúkkal övezett ravatalt, a vö­rös lepellel borított kopor­sót, amely előtt bordó selyem- párnákon helyezték el az el­hunyt kitüntetéseit. A gyász- szertartáson a hozzátartozó­kon kívül részt vettek, s a ravatalnál diszőrséget álltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, JLosouczi Pál, az ül­nöki Tanács elnöke. Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titká­rai, továbbá a párt Közpon­ti Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak több tagja; a végső tisztelet- adásnál ott voltak a társa­dalmi és tömegszervezetek vezető képviselői, közéletünk ismert személyiségei, a mun­kásmozgalom sok régi har­cosa, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és tár­sadalmi vezetői, lerótták ke­gyeletüket több testvérpárt hazánkban tartózkodó képvi­selői, a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képvisele­tek számos vezetője, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztár­saság Országgyűlése nevében Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára búcsúzott az elhunyttól, Biszku Béla búcsúbeszéde Tisztelt gyászoló családit Tisztelt elvtársak! Bará­taink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Or­szággyűlése nevében fájó A Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában június 1-én eltemették Ko­mócsin Zoltán elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Népszabadság szerkesztő bizottsága vezetőjét. A ravatalnál » part és a kormány vezetői álltak díszőrséget, i (MTI Foto — Friedmann Endre — KS) szívvel, mély megrendüléssel búcsúzunk Komócsin Zoltán elvtárstól, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bi­zottságának tagjától, a Köz­ponti Bizottság titkárától, a Népszabadság szerkesztő bi-, zottságának vezetőjétől, or­szággyűlési képviselőtől, az országgyűlés Külügjft Bizott­ságának elnökétől, pártunk és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosától, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyiségétől. Komócsin elvtárs halálá­val alkotó politikusnak a sza­va némult .el, elveinkhez hű, szenvedélyes harcosnak a szí­ve szűnt meg dobogni. Olyan politikusnak, olyan harcos­nak, a szíve, aki ifjúkori esz- mélésétől egész életében azon munkálkodott, hogy népünk meglelje honát e hazában, s hazánk megtalálja helyét a nagyvilágban. A népért élt és alkotott. Eredményesen tevé­kenykedett népi államunk építésén, erősítésén, szocia­lista országépítő munkánk jó nemzetközi feltételeinek biz­tosításán. Korai távozása nagy és súlyos vesztesége pártunknak, népünknek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Komócsin Zoltán elvtárs életútja az igaz forradalmár, az igaz hazafi, az igaz ember életútja. Munkáscsaládban, munkásmozgalmi családban, nevelkedett, ahol a kevés ke­nyér mellé a felnőttektől, szü­TTöltő barátom mesélte, hogy a A, múlt év decemberének vala­melyik zimankós napján meghívták az ország egyik parányi falujába. Hívták pedig azért, hogy osztozzon az örömben, úgymond: jelenlétével emelje a könyvtáravatás pompáját, olvasson fel legújabb verseiből, s be­széljen a poézis műhelytitkairól. Egy energikus fiatal ta­nító volt az ünnep házigazdája, aki nemcsak a műsort szerkesztette meg, hanem megírta az avatás forgatóköny­vét jófomrán percről percre. Még olyan apróság is benne- foglaltatott —, ami különben aligha felejtődött volna el —, hogy pontosan 15 órakor a tanácselnök elvtárs át­vágja a nemzetiszínű szalagot, majd átadja a könyvtár kulcsait. Tizenöt óra előtt pár perccel véget ért az ün­nepi beszéd, majd, mint a forgatókönyv leírta, két kis­lány ezüstözött tálcával, ollóval és a kulcsokkal járult az elnök elé, aki egy pillanat múlva, váratlan ötlettől sugallva így szólt: azt hiszem, az a helyes, ha költő ven­dégünket tiszteljük meg azzal, hogy megkérjük, ö vágja el a nemzetiszínű szalagot. Tiszteljük meg, barataim, a költészetet! A költő kezébe vándorolt tehat az olló, aki szintén egy váratlan ötlet sugallatára a tömeg kellős középéről ■karon fogva elövezetett egyhetykekalavos legényt és így szólt: tiszteljük meg az olvasót azzal, hogy sajat kezevel rágja át a nemzetiszínű szalagot. ■' Perc sem telt el eddig. Megszámlálható szívdoboans- mß'idö alatt igv tts^He meg egymást az^ attain, a zz olvasó, vagyis a nép. ft a kölcsönös egymást magtisztelés, hamarosan or­szágosan is megismétlődik. A kSnyvhUi könyvek utolsó kötetein is megszáradt ■mét « jpHjfl* elfoglaljak helyüket a kint-. A könyv ünnepe hatokban, a polcokon, a sátrak pony­vái alatt, városok utcáin, terein, községek, falucskák és tanyaköz­pontok kultúrotthonai előtt. Költők és írók készítik az úticsomagot, hogy jelenlétükkel is megtiszteljék az olvasót. Mert nemcsak vásár, és nemcsak az alkotás seregszemléje lesz hanem egymás kölcsönös megtisztel­leitől mindig jutott gazdag szó a proletárok szebb, em­beribb jövőjéről. Fiatalon, még az illegali­tás éveiben került kapcso­latba a munkásmozgalom­mal, amely osztálysorsát osz­tályöntudattá érlelte. Ifjú­kori lelkesedése elkötelezett­sége végigkísérte töretlen életpályáját. A népi Magyarország tette lehetővé, hogy Komócsin elvtárs kibontakoztassa te­hetségét, és ő, minden tehet­ségét a népi Magyarország­nak áldozta. Az ő életútja és példája is bizonyítja, hogy a munkásosztály, a nép, ki­neveli soraiból ’ azokat, akik híven szolgálják. ügyét. Nemzeti sorsfordulónk, felszabadulásunk első pilla­natától kommunista hittel és bátorsággal, az új lehetősé­gek birtokában arra összpon­tosította erejét, hogy meg­újuló hittel harcolva a kom­munisták, a haladó erők iga­zát vigye a nép közé. A párt (Folytatás a 2. oldalon) Szerkesztőségünk vendége volt Dr. Sághy Vilmos belke­reskedelmi államtitkár Folytatjuk a Szerkesztősé­günk vendége volt című sorozatunkat. Ez allzalom- mal dr. Sághy Vilmos bel­kereskedelmi államtitkárral beszélgettünk a kereskede­lem időszerű kérdéseiről, lapunk 3. oldalún. Direktor, falun Baráz Máté tarnazsadányi iskolaigazgatót, az oktatás­ügy kiváló dolgozóját mu­tatja be olvasóinknak mun­katársunk írása lapunk 4. oldalán. Fiatalok — önmagukról Milyen a közérzetük, mi­lyen gondokkal küzdenek a szövetkezeti fiatalok? Ezt kérdezte Három ifjú szak­embertől munkatársunk. Ők vallanak riportjában az 5. oldalon. Apadó kutak a Mátra alján Hatvanezer ember gondjá­ról, figyelmeztető tapasz­talatokról, sürgető felada­tokról ír munkatársunk a lap 5. oldalán. Ki figyel oda? Mi történt egy hónap eltel­tével a gyárban, a javasla­toknak mi lett a sorsuk, mi­lyen mélységű az üzemi demokrácia gyakorlata ma a gyöngyösi Izzóban: ezeket a kérdéseket soroljuk fel a 6. oldalon. Kenyér, könyv, virág Pataky Dezső riportját a 7. oldalon olvashatják. az idei könyvhét, tetése is. Jelképesen először is tisztelgünk ama politika előtt, amely évről évre nagyobb és nagyobb összeget teremt elő az ország szellemi vagyonának gyarapítására. Mert könyvek nélkül elképzelhetetlen az emberi élet. Ott, a könyvsátrak árnyékában tisztelgünk jelképe­sen az alkotásnak is. A költőnek, aki szüntelenül a szívét-telkét tárja a vi­lág elé, s aki talán érzékenyebb idegrendszerénél fogva jobban reagal a banatra, az örömre, és gyakran azt írja meg a versben, amit mi valamennyien érzünk, csak nem tudjuk megfogalmazni pontosan. Tisztelet az írónak, aki hétköznapi történeteinket átkölti. de úgy költi át, ho~ mindannyian tanuljunk, okuljunk belőle, vagy gyönyör­ködjünk benne. Tisztelet nekik azúrt is, mert nyelvünket pallérozzák, anyanyelvűnk tisztaságát őrzik, gazdagítjú gyarapítják. S hogy felejtődhetne ki ebből az ünnepi sorból a könyvtárosok, a könyvterjesztők sokasága? Különösen ebben a folyton-folyvást időzavarban szenvedő világban fontosak ők, hiszen okos közvetítésükkel lerövidíthetik a mű útját az írótól az olvasóig. A Z olvaso dicséretét pedig ékesen hirdeti, hogy immár sok-sok esztendő óta egy teljes hét valóban a könyv y&as betűs ünnepe. És. Li ........ ......... K üliigyininiizterlink Daniaszku§zból Bagdadba utazik DAMASZKU SZ: Púja Frigyes szombaton dél­előtt a gyárlátogatás után hivatalában felkereste Al- ílzkalit, a Baatb Párt kül­ügyi bizottságának vezetőjét, majd Musztafa Halladzs tervezésügyi minisztert. A Szíriái Arab Köztársa­ságban tett látogatása befe­jezése előtt Púja Frigyes és kísérete látogatást tett Hafez Asszad elnöknél. A szívé­lyes, baráti légkörű találko­zón Hafez Asszad és Púja Frigyes beszélgetést folyta­tott külügyminiszterünk szí­ri«. lategatg&anak iatwiw.m. Tatairól, valamint a két or­szág baráti együttműködésé­nek alakulásáról. A beszél­getés során szó esett a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről is. Púja Frigyes szíriai láto­gatásáról később közös köz­leményt hoznak nyilvános­ságra. A magyar külügymi­niszter ma reggel Damasz- kuszból tovább utazik Bag­dadba, Murtada Szaid Ab- delbaki külügyminiszter meghívásának eleget téve hivatalos, baráti látogatást tesz az Iraki Köztársasag­ai«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom