Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

♦ y*■^A^vi\^A^^r^A>V^AA>^A^vSy^»AAAA^>^>AAAAA-'*^A^AA^sA^*v«»>vy^v ' ,*w*^^A'.VH V*> DARABOS ZSUZSANNA: Emlékeimbe aludt Alföldi szél nem indul riogatni gyermekálmot lobogó csöndben nem táncol meleg a födes szoba közepére hőrengeteg a ház körül kihűlt a kemence Szép öregek téli esték újbort kínáló vidám üveg fehér hajnali kenyér — nagyobb, mint a Hold — a tökéletesség felé biztató lámpafényből hova tüntetek és hova veszett a következő tanyára küldött kacagás? Emlékeimbe csöndesül a petróleumlámpa SZÜTS LÁSZLÓ: A világ udvara Lesem az udvar életét, a tavasz kukorih Köröz a vércse, szétveti kotlós a szárnyait. Lesem az udvar életét, amint már annyiszor. Elszáll a vérszomjas árnyék, elül a könnyé por. Lesem az udvar életét — a macska merre jár? Csillan a tört üvegcserép, illatozik a nyár. Lesem az udvar életét, a forgács egyre több. Rossz kútkáván borong a Hold, akár egy úritok. Lesem az udvar éleiét, lassan oly Ismerős, Deres a drót, benyálazta végig a csiga-ősz. Lesem az udvar életét, már délben alkonyul, Füvek emlékén rágódik ketrecében » nyúl. Lesem az udvar életét, visszavonul a tél, Vedli tavalyi tolláit mindenki, aki él. Lesem az udvar életét, s a tavasz újra int. Megkerülték hát a napot óljaink, tyúkjaink. Körbe járta hát a Napot a ház. kert, kerítés, fa. Kezdi elölről életét a Világ Udvara. Lesem kerengő életét, amint mar annyiszor, így telt el ifjúságom és Sg.v jött a férfikor. Lesem az udvar életét, s ha teszek valamit. Ügy hasítom a fát, bogy az engem szintúgy hasit-rÁt&i Alkalom szü; a szót Az ismert magyar s- mondás mintájára sík ti címbeli nyelvi forrna r. ál­dani való ja igazságának bizo­nyításira egyetlen szó. a nyelvünkbe került kt.tyv vándorszó családjának ál­landó bővülését hozzuk példának. A régi ma •. v nyelv szókincsét felöleld tárban még alig néhány ja van ennek a szócss t- nak. Az 1800-as evei >n megjelenő nagy magyar tár már arról áruiké’) k. hogy a könyv egyre nagj )b szerephez jutott, s a kői v. vei kapcsolatos új fogai iá­kat, történéseket, csolokv két új szavakkal ke- e megnevezni. Ezeket mer kellett teremteni, S mivel a szükség követelte az új ta­vakat, az újabb képződmé­nyek tovább élnek a nyelvhasználatunkban Különösen megszsporo k: ♦ azoknak a szavaknál? a ma, amelyekben a kő előtagként vállalt szere . könyvárus, könyvbolt, kör i bírálat, könyvbúvár, stb Az alkalom szülte szí .k között természetesen olya ta nyelvi szerephez jutó’ amelyeken később túlad a mindennapi élet nj használata. Ilyen volt dául a könyvesiszár ösa: tel, szóknak a megnev? sere, akik az íróságban kon tárkódnak, a akik tv kereskednek. a köny mint a löcsíszár a ge > keL Nagyon jellemző, : a lomszülte összetétel vól a könyvfércelő szó is anno: a kontárirónak a megne- sére, aki minden eredt c-u. nélkül ír, vagy Inkább -ak firkák Az 1800-as évekb könyvkórság összetett s nevezték meg azokat, szenvedélyesen vetik magukat a könyvek sz sebe és „céliránytalan” v.v;.- sásába. Legújabb szótáraink nüsága szerint a kön pák, a könyvhetek me dezésének alkalmai <^íV: alapot ahhoz, hogy a könyv szóoealádja tovább növe­kedjék. Az alábbi aikalom- szülte összetételek azután a használatban telítődtek meg azzal a tartalommal, ame­lyet ki akartak velük fe­jezni: könyvnap, könyvhét, könyvbarát, könyvpiac, könyvsátor, könyvjelző, könyvterjesztés, könyvankét, A legutóbbi Egerben meg­rendezett ünnepi 'könyvhét országos vidéki megnyitójá­nak alkalmából is született két új szóösszetétel: a könyvudvar és a könyvbál. Ma még nem egészen pon­tos a fogalommegjelölésük, első hallásra még alig ért­hetők, illetőleg még félre­érthetek. de az alábbi szö­vegösszefüggésből mégis ki­tetszik a két szóösszetétel használati értéke: „Műsoros könyvbál a könyvudvarban." Dr. Bakos József ^óiUiLóiizőUiáiat *EX KÉP — SZÖVEG NÉLKÜL (Foto: Zeit im Bicld) A lány: Olyan férjet szeretnék, akt biztonságot és vé­delmet nyújt számomra. A fiatalember: Akkor minden rendben. Én biztosítási ügynök vagyok, az apám pedig rendűri ★ Két. gyerek beszélget: — Mondd, hogy lehat megkülönböztetni a nőket a férfiaktól, ha a férfiak is, a nők is hosszú hajat és hosszú nadrágot hordanak? — Hát ez igazán egyszerű: aki engedelmeskedik, az • férfi. ★ — Hát valóban megnősültél? — Megnősültem. — S mikor ismerkedtetek meg? — Őszintén szólva, a lakodalom után. ★ A nagypapa az unokához: — Viselkedj jól és akkor a mennyországba kerülsz. De ha rosszul viselkedsz, a pokolba mész. — És hogyan kell viselkednem, nagypapa, ha a cir­kuszba akarok menni? * A tolvajt beviszik a börtönbe. A cellában megkér­dezi: — Minek van az ablakon rács? — A biztonság végett — feleli a fegyőr. — Hát ez igazán butaság. Ki akar betömi a börtönbe? „Hapraforgó" ház M. Petit és J, FeUegrin francia építészek különleges házat terveztek azoknak, akik kedvelik a napsütést A ház négy pilléren áll. a pillérek pedig egy kerékre támasz­kodnak, amely alatt forgó berendezés van. A különleges konstrukció révén a ház olyan lassan és zökkenőmente­sen forog, hogy a benne levők észre sem veszik, A ház homlokzatával mindig a nap felé fordul, egészen napnyug­táig, éjszakára pedig visszafordul kiinduló helyzetébe —, homlokzatával kelet felé. ■a E szaporodtak a sirályok A sirályok, amelyek annyira hozzátartoznak a ten­gerparti tájhoz, az utóbbi években az Északi-tenger part­vidékén veszélyesen elszaporodtak. Fokozatosan kiszorít­ják a tengeri fecskéket, a galambokat és más madarakat, elveszik előlük a táplálékot, tönkreteszik fészkeiket, meg­ölik a madárfiókákat. Dániában tavaly szinte hihetetlen eset történt: egy fiókáit költő sirály csőrével annyira megsebesített egy járókelőt, hogy az a helyszínen meghalt Dániában most felhívást intéztek a vadászokhoz: tizedeljék meg a si­rályokat Ä páciens: vadelefánt Sri Lanka Anarudharapura körzetében a parasztok, akik földjeiket védték a vadelefántoktól, puákagolyóval súlyosan megsebesítettek egy, állatot. A helyszínre érke­zett állatorvos és erdész a helyi lakosok segítségével el­kergette a földön fekvő állat mellől a többi vadaleíántot és bekötözte. A gyógykezelés két napig tartott. Az „elefánt-dózis­ban” beadott antibiotikum-injekció megtetté hatását: a harmadik napon a beteg vadelefánt lábra állt és vissza­tért a csordához. Tanösvény A „sétálni” szó általában ellentétes a „dolgozni”, „ta­nulni” szavak értelméveL De amint kiderült, ez nincs mindig így. Az NSZK-ban levő „Teutonburgi erdo”-park- ban egy ösvényt alakítottak ki, amelyen végig sétálva geológiai, botanikai, zoológiái ismereteket lehet szerezni. Az ösvény mentén érdekes triász, jura és kréta kori geo­lógiai leleteket állítottak ki, igen gazdag növényi társu­lásokat és mesterséges fészkekbe különféle madarakat te­lepítettek. A sétálóknak mindehhez rendelkezésükre áll­nak a szükséges magyarázatok és útmutatók is. Hosszú haj - fodrászbaj? „Tönkremegyünk a hosszú hajviselet miatt.” — A 80 000 tagot számláló colombói (Sri Lanka) íodrászszak- Szervezet ezzel a panasszal fordult a kormányhoz és olyan törvényt követelt, amely Indonéziához és Szingapúrhoz hasonlóan betiltja a hippik hosszú hajviseletét Nincs más mód a tisztes ipa* m^saa&atésátm, .................., ..... A z alapos ember Csepreyi Kázmért a következő tárgyak között találtam a szoba sötét mélyén sápadt kört rajzoló olvasólámpája alatt, míg odakint a mada­rak is riadtan ke­restek napszemüve­get az erős napfény miatt: Atlasz — földrajzi, A tiasz — gazdasági. A tiasz — néprajzi. Brehm állatvilágá­nak emlősökkel és madarakkal foglalko­zó kötetei, néhány lexikon, számos vas­tag fóliáns, ame­lyekről később kide­rült, hogy korabeli nyelvemlékek gyűjte­ményei, különös tö­kintettel a finn— magyar rokonságra, s özön belül is e rokonság bizonyító fényére a „p—1" megfelelésére. Né­hány csillagászati szakkönyv, kevered­ve a közgazdasági lexikonnal és az Ér­telmező Szótárral, emellett természete­sen prospektusok, autótérképek, műsze­rek. Űgymint szex- táns. a hozzávaló tankönyvvel, tájoló, a hozzávaló szakle­írással, barométer és thermométer a hoz­zájuk való utasítá­sokkal, valamint égy kronométer, ami egyébként óra lenne, de mert pontos, ezért idegen nyelvül ne­vezik. Csepregi Kázmér tehát mindezek kö­zött papírral és ce­ruzával vázlatokat készített, gondos pre­cizitással és tudós­hoz méltó nagy el- merültsággel: — Tudományos dolgozatra készülsz? — Méltatlan e kér­dés hozzám. Méltat­lan és provokatív — emelte fel fejét Csepregi a kötetek, műszerek, térképek erdejéből és úgy mért végig, mint az ügyeletes figyelő né­zi a gyanútlan vá­sárlót egy önkiszol­gáló boltban. — Na, de hát ezek...? — Ezek kellékek. Égy alapos ember nélkülözhetetlen kel­lékei. Aki nem he­behurgyán készül fel a feladatokra, aki mindig tudja, hogy mit akar, ismeri a célokat és a célok­hoz vezető eszközö­ket is... Te, hogyan utazol? — Hogy mit csi­nálok és hogyan? — Azt kérdem, te hogyan utazol? — ismételte nyomatéko­san, mint ahogyan hülye gyereket kérdi a gyógypedagógus bá­csi: mi az, hogy kéz ... .— Hogyan utaz­nék? Ahogyan jön. Vonat, autó, repülő- gép... Hajóval nem... azzal még nem utaz­tam ... — Ahogyan jön... Még hogy ahogyan jön — kacagott fel haldokló gerleként Csepregi Kázmér... — Ez az, öregem... Ezért van az a sok kapkodás, azért van hogy az utazás nem élmény, csak roha­nás a számodra.., öregem, én alapos ember vagyok... En előre megtervezem még azt is, hogy mi­lyen közlekedési esz­közzel utazom, aho­vá utazom, annak milyen a kiimája, történelme, geológiai múltja, földrajzi és gazdasági szituációja, etnikai összetétele stb... stb. így uta­zik egy alapos em­ber — tette hozzá fensőbbségesen. — Csodálatos vagy Csepregi — ámultam rá, mert a minap is, amikor Zulukaf- fériába utaztam a beludzsok közé, egy­szerűen csak elindul­tam és közéjük ke­rültem, minden ter­vezés nélkül. Szé­gyelltem is magam ezért, de az ott töl­tött három hónap alatt esak megsze­rettük egymást zulu- kafférjai beludzsok­kai — Gúnyolódsz? Mi­ért lenne csodálatos az, ami egy alapos ember számára ter­mészetes? Tegyél próbára, kérlek. Ha akarod, elmondom, hogy.,, — Akarom, Csep­regi! — Az észalci szé­lesség 67, a déli hosszúság 78. foká­nak kereszteződésé­ben fekszik. Itt a pleisztocénben még tenger volt. Fő ter­ménye a búza és a kukorica, de megte­remne itt az articsó­ka is, csak éppen nem termelik. Nyel­vük magyar, de az „e”-t úgy ejtik, mint­ha „á” lenne, az emiatt úgy, mintha „i” lenne. Az évi napsugárzás el­éri a 2500 órát, a csapadékmennyiség meg a 900 millimé­tert... Akarsz még valamit? — Nem. Elég. S a világ melyik táján van ez az izé, aho­vá így készülsz? — Szamár. Miért lenne az a világ má­sik sarka... Bá- nomrekettyéröl be­szélek, ahová holnap lemegyek a Júlia án­gyomhoz hét végi vi- kendre ... Gyakran hívott, de még sohse voltam az öreg lány­nál ... De az ember jó, ha tudja, hová is utazik,... Nem igaz? (egri) •AfVWVAAAAAAAAAA AA^VVNAAAA^VAAAAAAAAAAAAAAAi«tA^M» I

Next

/
Oldalképek
Tartalom