Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-08 / 132. szám
Sok az íróasztal A klasszikus értelemben vett munkanélküliség nálunk sajátosan átfogalmazódott, mert számunkra a „kapun belüli”, a „munkakönyves munkanélküliek" jelentenek egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági gondot. A látszatallások, az alibistátusok esetében viszony- lég könnyűszerrel megoldható problémával állunk szemben. Az igazi gond másutt van, ugyanis az adminisztratív létszám növelése — vagy csökkentése —nem csupán elhatározás, vagy józan gondolkodás kérdése. A vállalatok mai tennivalóit nem lehet összehasonlítani a 15—20 évvel ezelőtti követelményekkel. Az iparvállalatok átvettek, illetve továbbfejlesztettek olyan funkciókat, amelyeket ezelőtt például csak a kereskedelem látott el. Az iparvállalatok jelentős része évek óta nemcsak termeléssel, hanem piackutatással, önálló exportimport tevékenységgel is foglalkozik. A vállalatok nagyobb önállósága és felelőssége megköveteli a körültekintőbb döntéseket, ezekhez viszont rengeteg információ kell, mégpedig feldolgozott, értékelt, a gazdasági döntések előkészítésére alkalmas formában. Megannyi érv az adminisztráció bővítése, az íróasztalok szaporítása mellett. Csakhogy: amíg bizonyos adminisztratív tennivalók valóban megszaporodtak, addig más, a tervutasításos időszakban kialakult feladatok ellátására már nem lenne szükség. Sok vállalatunknál, intézményünknél viszont úgy bővítettek, hogy közben elfeledkeztek a munka egyszerűsítéséről, racionalizálásáról. És elfeledkeztek az adminisztratív munA hatvani kenyér«várban... Hatvan új kenyérgyárában két műszakban 14-en dolgoznak csupán — és a gépek: a dagasztó, formázó automaták és az olajfűtésű, gombnyomásra működő kemencesor, amelybe futószalagon jutnak el a már megformált kenyértészta sorók. Az első friss, ropogós szállítmány hajnali öt órakor indul el a gyárból. Naponta 120 mázsa illatos kenyér kerül a hatvani járáson kívül, Pest megye egy réS"ebe lb' . - rll"»,r11 'py#S^Í51- ( Foto: Puskás Anikó> kaerőnek — a megváltozott feladatokhoz igazodó — átképzéséről. A munka változott, a módszer a régi. Az ügyvitel világszerte terjedő ésszerűsítését és ennek nélkülözhetetlen technikai eszközeit, módszereit jobbára csak hírből ismerjük, mert — akárcsak a termelő műhelyekben — az ügyvitelnél is az a helyzet, hogy egyszerűbb, kényelmesebb újabb és újabb embereket alkal mazni — különösen az iro dák világában — mint s munka ésszerűsítésén gondolkodni, a legkézenfekvőbb szervezési megoldásokat alkalmazni. Mindez többnyire a vállalatoknak, intézményeknek cjímzett megjegyzés. Ám a gazdálkodó egységeknél is okkal kérdezhetik: mit. tegyenek, ha az egyre szaporodó rendelkezések, utasítások egyes részterületeken (például a bérszabályozás, a nyereségadózás, a vállalati érdekeltségi alapok képzése és felhasználása stb.)) olyan pontosságra és részletességre kényszerítenek, hogy szinte már nagyobb 'erőt kíván a gazdasági tevékenység adminisztrálása, mint a vállalati produktum közvetlen létrehozása? Egyes — óvatos — becslések szerint csak az állami iparvállalatoknál az adminisztratív létszám mozgósí t- i ható tartaléka eléri a 25— , 30 ezer főt. A jelenleginél ] lényegesen szervezettebb és korszerűbb eszközökkel dolgozó» ügyvitel esetén jelentős részük nélkülözhető lenne, mert többségük ma olyan munkát végez, ami felesleges, A képlet ugyanaz, mint a termelőműhelyekben: egyik oldalon a létszámfelesleg, illetve az értelmetlen aktagyártással foglalkozók tízezrei, a másikon a létszámhiány. Pedig az irodák világára is érvényes a sokat hangoztatott tétel: az eddiginél lényegesen kevesebb energiát kell fordítani a munkaerő toborzására, a létszám gyarapítására, és sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a meglevő alkalmazottak okos, célszerű foglalkoztatására, szakképzettségük „karbantartására”, munkájuk ésszerűsítésére. Jár az akta, jár...! Négy esztendeje nem tud építkezni a Hatvani Háziipari Szövetkezet Amikor' négy esztendővel ezelőtt úgy döntött a 450 tagot számláló Hatvani Háziipari Szövetkezet, hogy korszerű üzeinházat építtet, ez a szándék teljesen megalapozottnak. gazdaságilag kivitelezhetőnek mutatkozott. A városban tízfelé szétdobál va működtek a különböző részlegek, amelyeket képtelenség volt összefoglalni, a kisipari szövetkezetek megyei központja pedig négymillió forint kölcsöntámoga- tásról biztosította Borosi István elnökéket. Tehette, hiszen 1970-ben már jóval tízmillió felett volt az üzem éves termelési értéke, a nyereség pedig kétmillióra rúgott. Ebből egymilliót még a négyhez csap a szövetkezet, s íme: együtt az ezer négyzetméter alapterületű. . kétszintes üzemház kivitelezési költsége. Most, 1974-ben, mégis ugyanott vagyunk, ahol négy esztendővel korábban. Egészségtelen, a termelés fokozására alkalmatlan kóceráj okban dolgoznak a leányok, asszonyok. Legfeljebb Cseh Sándor főkönyvelő szobájában észlelni változást. Itt időközben mintegy kétmá- zsányira növekedett azoknak az aktáknak, tervdokumentációknak, technológiai leírásoknak a súlya, amelyek az üzemház építéséhez kapcsolódnak. Első akadály Mi történt az ^emlékezetes közgyűlés után? Milyen gát került a szép elképzelés, az OKISZ LABOR mérnökei által kimunkált terv meg- - valósításának útjába? Az első esztendőben a Tabán utca elejére, az Építőipari Szövetkezet közvetlen szomszédságába kívánták telepíteni új üzem házukat a szövetkezet vezetői. Ez ellen akkor nem emelt kifogást a helyi tanács. Sőt! A tárgyalások során — mivel szolgáltató jellegű feladató- /, kát is teljesít az üzem! —a J város irányítói támogatni ki- , vánták a mozgolódást. Ezért ; magukra vállalták a szaná- ^ landó házak kisajátítási költségét. Mar arról folyt a tárgyalás, kit bízzanak meg az építkezés vitelével, amikor beesett az első gerenda. A városi tanács visszalépett. Nem kívánta fedezni a kisajátítással járó költségeket. S ugyanekkor — figyelemmel a távlati városfejlesztési tervekre! — még úgy sem engedélyezte a Tabán utcában a telep kialakítását, ha a szanálást ' maga erejéből oldja meg a szövetkezet. Városképi szemszögből vizsgálva a kérdést, indokolt a helyi tanácsvezetés állásfoglalása. Tüske azonban mindenképpen marad az emberben: Miért nem szóltak időben, a tervek és előmunkálatok elvégzése előtt a szövetkezetnek? Miért kellett hagyni az évek múlását, a beruházási költségek növekedését? Összébb a derékszíjjal Mert ez történt. Eltelt jó másfél esztendő, már 1971-et írtunk, amikor a tanácsiak, a Madách Imre utcában jelöltek ki telket a .háziipari szövetkezet üzemházának megépítésére. Csakhogy akkor az előirányzott és rendelkezésre álló erő kevésnek bizonyult már a feladatmegoldásához. Változtak az építkezési anyagok órai. Változtak a különböző szakipari órabérek.. Mit tesz a szegény ember, ha üres az éléstára? Takarékoskodik. S összébb húzza magán a derékszíját. így gondolkodtak a szövetkezet vezetői is. Csupán a termelő egységek részére építkeznek, csökkentett, nyolcszáz négyzetméter alap- . területen. A konfekció« üzletek és egyéb szolgáltató részlegek pedig maradnak volt helyükön. Meg is csináltatták ez újabb tervdokumentációt. Talpaltak a kölcsön prolongálása végett. Mígnem az év végeztével ugyanabba a gödörbe estek, mint előzőleg; A XI. pártkongresszust és ' hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját köszöntő országos munkaversenyhez elsők között csatlakozott Mátraal- ji Szénbányák petőfibányai gépüzemében is megtoldot- tálc az eredeti vállalásokat . nemrégiben, hogy még szebb eredményekkel ünnepelhessék a közelgő eseményeket. A papírra vetett (ígéretekkel a főmérnöki irodában találkoztunk a napokban. S hadd mondjuk el mindjárt azt is, hogy: meglepő volt e találkozás. A már korábban megtett jelentős felajánlások után az ember valamiféle ^ egyszerűbb kiegészítésre számított — a petőfibányaiak fogadalma azonban jóval több ennél. A gépüzemben ugyanis ez újabb alkalommal eredmény- tervük 300 ezer forintos túlteljesítésére vállalkoztak. Azt akarják, hogy éves oszlopgyártási programjukat december 15-ig teljesítsék. s ettől kezdve az esztendő végéig további 300 tonnányi terméket készítsenek újabb hárommilliós árbevétel mellett. Visontát patronálják az esztergályosok, a villamos és mechanikus részleg dolgozói, akik a külfejtéses bányaüzem megrendeléseit — a .munkahely jelentőségéhez méltóan — mindig kiemelten kezelik. Számottevő Megtakarításra fogadkoztak az anyaggazdálkodók — 500 ezer forintos megtakarítást szeretnének — míg az ifiúságí parlamenten az tizem fiataljai külön is a szavukat adták a személven- kliti négyórás társadalmi munkára, hogy csak néhányat soroljunk említett „üzenetükből”. Leginkább az oszlopgyártók keltették fel az érdeklődésíinket. S röviddel később kiderült, hogy nem is „kopogtattunk” rossz helyen. Mert — a hivatalosan csak műhelynek nevezett, de valójában gyárszerű — munkahelyen azzal fogadtak bennünket, hogy a május végéig esedékes 2910 helyett 3105 tonna súlyú, különböző oszlopot készítettek. Máris adtak százkilencvenötöt az év végéig ígért 300 tonnás pluszból, — Kétségtelenül, jólesik most erről beszélni — mondta Jónás Árpád művezető, hiszen fogadalmunk komolyságát látszik igazolni. — Lelkendeznünk azonban még korai lenne. Ez a többlet ugyanis tulajdonképpen az, amivel tavaly adósak maradtunk. .. A tavalyi év sajnos, nem úgy sikerült, mint szerettük volna. Ezért az idén feltétlenül ki kell köszörülnünk a csorbát! Meg keli mutatnunk, hogy valójában mire. is vagyunk képesek. Emiatt emeltük a mércét. — S hogyan sikerült „venni"? — kérdeztük. '— Természetesen meg kellett kicsit változtatnunk a ..hadállásunkat” — magyarázta. — A műhelyben átcsoportosítottuk a gépeket, a termelő berendezéseket, szakmailag megerősítettük a munkásgárdát, új szakosított részlegeket hoztunk létre. Egy-egy nagyobb feladattal ezentúl már csak önálló csapatok foglalkoznak. Az emberek nem kapnak ebbe, abba, szinte helyben elvégezhetnek -mindent saját maguk. teVjéSüfeTríe'it. vulirmerMyi | megbízást, amit a vezetőség | kiszabott rájuli. A mun,ka így | észrevehetően meggyorsult, a I teljesítmények fokozódtak, s 1 több lett a pénz is. A műhelyben — ma SS emlegetik — sokat lendített a közös munkán a mechanikus „körletből” átvezényelt Rezs- nyák brigád. Rezsnyák Mihály 23 tagú csapata, amely csupa kipróbált, nagy gyakorlatú, ügyes emberből áll. Túlnyomóan törzsgárdistákból. Régi. jó hírük kötelezte valamennyiüket arra. hogy a, várakozásnak megfelelően szerepeljenek. Nem kellett különösebben biztatni egyiküket sem, anélkül is „rávertek a melóra”. — Űj helyre kerültünk — bes-álte a brigádvezető he- !' ettese, Soós Antal —. de a munka azért nem' volt szó’-; katlan, nem kellett ismerkednünk vele. Azelőtt is bedolgoztunk már az oszloposoknak, ha éppen szükségük volt ránk. Könnyen átálltunk hát az állandó feladatra, legfeljebb az új kollégákkal volt egy kicsit nehezebb dolgunk. .. — Már hogyne! — szólt közbe a műhely régi brigádjának egyik tagja, a fiatal Bolya Imre —, amikor azt hittük, hogy a mechanikusokkal le akarnak égetni bennünket. Jó darabig úgy éreztük, hogy az ellenfeleink lesznek. Azt mutogatják, majd. hogy ígv kell csinálni, -úgy kell csiUúku- -Nem sédig úgy,'-mint mi. Persze hogy nehezteltünk rájuk, idegen- , kedtünik tőlük. S természe- i lesen: nem hagytuk magunkat! No, ez a „csakazértis", azért jót tett. A versengés meghozta a gyümölcsét. Mi is többet, jobbat adtunk nap nap után. Bebizonyítottuk, hogy mire vagyunk képesek. .. Mondani sem kell — folytatta most már nevetve a fiatalember —, hogy idővel minden tisztázódott, teljesen „szent lett a béke”. Harag, irigykedés, acsarkodás nélkül végzi ki-ki a maga munkáját. Nincs semmi féltékenység köztünk. Ha kell: szívesen segítünk is egymásnak. Géppel, szerszámmal, anyaggal. Hiszen tulajdonképpen közös ez a munka. A műhelyé, az üzemé. . . Az üzemé, amelynek dolgozói az említettek mellett például 43 újítást nyújtottak be eddig, az év végére ígért 51-ből, ami a tavaly ilyentájt számlált, 32-hez képest is határozott fejlődést jelent. — Akarva, akaratlanul, megint az oszlopgyártókat kell dicsérni — fűzte hozzá iménti tapasztalatainkhoz Kelemen Sándor, az üzem munkaverseny- és újítási felelőse. — Műhelyük1- 51 •ugyanis 14 javaslat érkezett hozzánk, s ez bizony szol. illan tőlük. Számunkra -rendkívül kellemes meglepetés. Mert azelőtt nem nagyon törték magukat az ötleteken. C.-ültek, r.a előírt munkájukat áAwéísaték*. .Amióta job-; %an> dőlgozrrak. könnyebben haladnak, -több idejük jut elmélyedni egy-egy műszaki ’témában, s kerül-fordul eszükbe is jut valami hasznos dolog. S amint látják, ’ hogy egy-egy újítással még előbbre lépnek, több az eredmény: szinte máris a : kővetkezőn „spekulálnak”. — S nem állunk éppen rosszul a társadalmi munkával sem „dicsekedett” Hálálná Károly, a KISZ csúesve- zetőségének titkára. Amit annak idején a fiataljaink elhatároztak, már az üzem minden dolgozója magáénak érez: négy órát ki-ki szívesen áldoz a szabad idejéből. Tartottunk is már egy kommunista műszakot, s lesz még egy az ősszel. Az elsőért ..járó” 45 ezer forinttal a Zán- kán épülő ifjúsági táborunk ' megvalósítását segítjük, míg a másik „fizetségével” a Vietnamban létesülő szakmunkásképző intézet költségeihez járulunk hozzá, illetve hasonló nemes célokat támogatunk. Emellett, persz, vannak egyéb akcióink is: Legutóbb például a régi bánya osztályozójának szétbontására vállalkoztunk, hulladékanyagokból „csináltunk” újra pénzt. Mert, hogy el ne felejtsem elmondani: töboi között a hulladékanyagok értékesítése is szerepel vállalásainkban. S miért emlegetem mindezt akkor, amikor inkább csak az oszlopgyártók iránt érdeklődnek? Nos, azért, mert KISZ-tagjaink nagy része éppen az ő műhelyükben dolgozik, s valamennyien derekasan részt vesznek műszakjaikon túl a társadalmi munkában is... Hétköznapi történet. Egy:‘- len a sok ezerből. „A Madách utcában, a Rózsa presszó mögött, más városrendezési elveket kivár, foganatosítani a tanács. Szükségtelen az építkezési kérelem benyújtása!”. Üzemház, cöíöcökön A következő esztendő, amikor már 1972-t írtunk, újabb merész fejleményeket, kilátásokat ígért. A gyöngyösi GabonaíelvásáiT.i Vállalat hajlandónak mutatkozott arra, hogy a főutca mentán levő régi malmot, amelyet búza tárolására használt, félmillió forintért a háziipari szövetkezet tulajdonába engedi. Csapkodták a tenyerüket örömükben a szövetkezetiek, amikor erről értesültek. Most már azt sem bánták, hogy időközben hatmillió forint fölé emelkedett az üzemház lehető kivitelezési költsége. Ügy voltak vele, kérnek kölcsönt a Nemzeti Banktól. Fontos, hogy mielőbb emberi körülmények között folyhasson a termelés. Kár volt azonban vigadni! A műszakiak kötötték magukat, a leendő épület falának egybe kell esnie a szakmunkásképző intézet utcaszintjével. Ami annyit jelentett, hogy a teíek akkorára zsugorodik, amelyen képtelenek megbirkózni á különböző üzemegységek összevonásával. Nos, a helyi tanács ekkor jelölt ki számukra immár negyedszer építkezési helyet, mégpedig a vízjárásos Zagyva-parton, ahol az Ybl Miklós Tervező Szövetkezet elgondolásának megfelelően, betoncöiöpükre kell húzni az emeleteket. A szövetkezet vállalta a pluszkiadást. De ezúttal is mindhiába! Újabb kikötés: ezen a részen csak a szemközt levő szakmun- liásképző magasságának, azaz négy emeletnek megjelelő éipület emelhető. Űj ellenfél Ilyenkor szokás mondani, hogy ennek vagy annak kötélből vannak az idegei. Ráillik a mondás jelen helyzetben a hatvani háziiparosokra, mert ők, mintha csak most kezdték volna az egész akciót, újfent területszerzésre szánták magukat. S átel- lenben a cukorgyárral, meg is kaptáit a szükséges telket. Az első kapavágást azonban nem lehetett megejteni. Üj ellenfél jelentkezett a vasút- igazgatóság személyében, hangoztatva, hogy a kiszemelt rész az ö „felségterülete”. Érvelésének átmenetileg a megyei szervek is „bedőltek”. Mígnem a Dézsi Lajos műszaki vezető által kierőszakolt telekkönyvi szemle nemcsak a háziipari szövetkezet esetében bizonyította be a MÁV jogtalan területigényét, hanem jó néhány szomszédos üzemet, vállalatot mentesített a hasonló okból ráeső bérletfizetéstől. Hogy hol tartunk e pillanatban a bürokráciával vívott élet haláltusában? A már jelzett kétmúzsá- nyi okiratnál. Tizenkétmillió forintot meghaladó építkezési összegnél. Körülbelül ugyanennyi elszalasztott üzleti nyereségnél. Pénzben és kilogrammban ki nem fejezhető keserűségnél, csalódásnál. S egyetlen halvány re- ménysugái-náL mjszerint dr. Pápay Gyula megyei vb-tit- kár. illetve a Heves megyei Tanács szakigazgatási szervének felterjesztése megértésre talál az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban. Ha így lesz, ősszel indulhat az építkezés. A szükséges anyagiakat most már tíz körmükkel is összekaparják- a háziiparosok! Moldvay Győző Gyóüi Gyula 1971. június 8.,-szombat Versenynézőben Petőfíbányán Nemcsak vállal iák -^lllicsítik is