Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

| Kilencven I éves | Kisfalud! I Stróbl I Islgmontí Boszorkány-dalok Csőbei Minka versei A babonák IcKárnoka Lsoiards-kéziralok A századforduló üzenetét 6 hangulatát hozta el ez a könyv: Czóbel Minka ver­seskötete. Olyan költő lírá­jának tükrében, akit fél­százada elfelejtett — nem tudni még pontosan mi min­denért — irodalomtörténet és olvasóközönség egyaránt. Utolsó számottevő ■— s mi­lyen furcsa! —, egyben leg­jelentősebb kötetét 1914-ben adta közre, pedig ezutáni életszakasza még hosszú volt, s a jelek szerint szellemi öregedés nélküli is: 1947-ben halt meg. öt hát igazán el­nyelte a Nyírség homokvi­lága. Pedig a modern fran­cia költészetet első kézből ismerte, Justh Zsigmond sze­mélyes jó barátja volt, . s amikor Ady Endre, meg a nyugatosok beérkeztek, ő már ilyen modern hangüté- sű sorokat tudhatott magáé­nak: Repül a por az őszi táj felett, — Hamvas, kavargó, könnyű fellegek — Felkél a hazatérő nyáj nyomán Az utak széles, hosszú vonalán... A mostani Czóbel-kötetet válogató Pór Péter szavai­val szólván a magyar „líra apályának a korszakában” ez egyéni és újszerű hang volt, még a rokonhangú Re­viczky és Komjáthy Jenő költészetének viszonylatában is. Titkát a kötet összeállí­tója így fogalmazza meg: „Magába fordult,f elzárkó­zott, kesernyésen és szánal­masan magányos életet élt; ám épp ennek révén tudott valamelyest függetlenedni korának túl sok előítélettel béklyózott költészetétől, ért­hette és élhette meg, dacára világszemlélete alapvető kon­zervativizmusának, minder kortársánál intenzivebben azokat az új életérzéseket és életigazságokat, melyeket a Baudelaire utáni franci lí- ra megfogalmazott...” Milyen költészet is a Czóbel Minkáé? Szecessziós költészet, amelynek fontos vonása a konvenciókkal va­ló szembekerülés, a másik az elvágyódás megfogalma­zása s a magányé, amely ezt a különös, csúnya és rend­kívüli műveltségű nőt a Nyírségben a századforduló idején — s azután is —- övezte. Absztrakcióra törek­vő költészet, „boszorkányok'' dalolta versek világa, m«- ben „Egy angyal hosszú arany-fehér szárnya” siklik ei „hangtalanul a homály­ba”, s amelyet „Széthullám- zó ezüstös álmok” tarkíta­nak, benne „Elmúlt tavasz virág-illatja kábít”, s „rémü­let-szülő / Sötétlő árnyak" jelennek meg horizontján. Van persze olyan Czóbel- vers is, amely erőteljesebb«« kötődik még az embert kö­rülvevő tárgyias világhoz; az ilyen típusúakban felsejlik az alföldi táj, „A falu kon­dorszőrű disznónyája”, a „Nagy csordák fehér soka­sága”, a „fehér szárnnyal repeső” „gágogó” libák, a falusi út pora, s a falut kö­rülvevő világ: „Egy nádas­tó víztükre, színes partja”, „Szétszórt vályogkunyhók a nádas mellett”, „Nagy nap­raforgó lehajtott fejével”, de ezt is körüllcngi a változás, az elmúlás hangulata, a köl­tőnő szép fogalmazásában: „Az elmúló — kifogyhatat­lan élet” Felfedezés lesz ez a kötet minden verset szerető olva­só számára... LÖKÖS ISTVÁN (Foto: L'Humantte Dimanchai Krupa András néprajzi ku­tató évek óta „leltározza” a hagyományokban gazdag ti­szántúli szlovák települések népszokásait és rítusait. Gyűjtőútja sok érdekes ta­pasztalattal járt. Fényt de­rített például arra, hogy Bé­késcsaba körzetében az em­beri testrészek közül szinte valamennyinek hiedelmi sze­repe van. Ebből a népkö­zösségből indultak el ország­járó útjukra az olyan meg­figyelések, hogy ha viszket a fül — eső lesz, ha zúg — hír érkezik, s a jó hírt az hallja, aki kitalálja, hogy melyik fül zúg. Azt a hie­delmet is innét eredeztetik, hogy akinek az orra visz­ket, azt bosszúság éri, az orr alatti viszketés pedig férfi jövetelét jelzi. A bal szem viszketése örömöt, a jobbé bánatot hoz. Abban is hisznek, hogy ha a falat szá­jukból .véletlen kiesik, rég nem látott vendég kopogtat. Az öregek szerint aki foggal születik, okos lesz. A száraz tenyér esőt hoz, a nedves szárazságot. A bal tenyér viszketése pénzmagot sejtet, a jobbé kiadást. A kutatás azt is felderí­tette, hogy szlovákjaink kép­zeletvilágában a magukkal hozott és itt talált hiedel­mek ötvöződnek. A babonák az életfolyamatok vala­mennyi szakaszát átszövik, a születéstől a szerelmen át a halálig elkísérik a bennük hívőket Tótkomlóson példá­ul a csecsemőt egyéves ko­rig nem volt szabad meg- nyírni, mert nem lesz esze, s nem lehetett tükör elé ál­lítani, mert nem nő ki a foga. A népi gyűjtés a szerelmi praktikák legravaszabb mód­szereit is tetten érte. Az el­adó lányok leggyakrabban gyógyfűvel „operáltak”: a kiszemelt legénynek borban áztatott ezerjófüvet adtak, amitől elkábulva, az csak a lány mellett akart maradni. Volt, amikor a pogácsába keverték a szerelemre tü­zelő elixírt Az sem volt ritkaság, hogy a lány meg­ölt egy fekete macskát s an­nak agyát etette meg a le­génnyel, hogy attól elvará­zsolva, feleségül vegye. De a szerelmes legények is ha­sonlóan furfangosak voltak: először menve a lányhoz, a copfjából úgy vágtak le, hogy azt ne vegye észre, s ezzel magukhoz kötötték. A két nem közül a férfi jelentette a szerencsét, a nő a rossz jelképe volt. Ha hétfőn férfi jön először a házhoz, egész hétre szeren­csét hoz, annak pedig, aki először nővel találkozott, ve­szeti ügye volt. Csabán el­vált nőnek nem volt szabad utcára mennie. Nagyon fél­tek a szemmel veréstől. A gyereket azzal védték elle­ne, hogy egy-másfél éves ko­ráig fordítva adták rá az inget. Egyes házakban a ha­zatérő apa kalapot borított rá, ugyancsak ezzel a cél­zattal. (MTl-foto: Szebellédy Géza felvétele) A New York-! McGraw-Hill kiadó közlése szerint Leonardo da Vincinek azt a két kéziratát, amelyet 1965- ben fedeztek fel a madridi nemzeti könyvtárban, idén ősszel publikálják első ízben több nyelven is. Többek kö­zött német fordítását is tervezik, amely az S. Fischer Verlag kiadásában jelenik meg Az úgynevezett madridi kódexek Leonardo da Vinci illusztrált „jegyzettömbjei”. Találmányainak részletei és gondolatéinak feljegyzései ta­lálhatók benne, valamint a mindennapi élet eseményeinek leírása. Az amerikai kiadó összesen öt kötet publikálását ter­vezi, köztük az eredeti kéziratok kétkötetes fakszimilie kiadását, egy harmadik kötetet a kódexek felfedezéséről és jelentőségéről, valamint két kötetet angol és olasz nyel­vű fordítással. Az öt kötet 500 dollárba fog kerülni, és szeptember végén jelenik meg a piacon. McGraw-Hill ezenkívül Az ismeretlen Leonardo címen is könyvet ter­vez, amely egy tíz tudós szerkesztette Leonardo-antológia lenne, részben az újonnan felfedezett kéziratok alapján. PILLANATKÉP BELFASTBÓL.., I 1884-ben született Kisfa­lud! Strobl Zsigmond Kos- sulh-díjas szobrászmű­vész. Képünk 1966-ban ké­szült azokban a napokban, amikor a művész éppen befejezte Végvári harcok című szoborkompozícióját. A kompozíció az egri Do­bó teret díszíti. Szép Ernő: A CUKROSBOLT Kilencven éve, 1884. június 30-án született a finomhan­gulatú versek, novellák írója. ; Volt egyszer, vagyis egyszer megnyílt és azontúl mindig voU egy kis cukrosbolt a Hűhó utcán. Nem az utcán, hanem egy ház­ban, nem is a házban, csak a ka­pu alatt, ahol a nagyváros üzleti érdekei még egy kis helyiséget el szoktak hódítani a jámbor levegő- ; tői. Egy stelázsi, egy asztal, egy : gázláng, egy szék, ez volt az üzlet. !; A széken egy ember ült, s akkor i; egy asszony állott az üzletben és I; kiszolgált. Vagy az asszony ült, akkor meg az ember állott. Mind <; a ketten egyszerre sohasem ültek, !; nem is lett volna hely az üzlet- i; ben két széknek. Ami helyet a há- > ziúr, meg a főváros az üzlet cél­I jaira átengedett, azt mind cukor­ral töltötték meg. Dobozokban, skatulyákban, apró zsákokban he­vert a cukor a stelázsi alatt meg I a tetején, meg az asztal alatt, meg a sarokban mindenütt. A levegő­be, a fejük fölé tehettek volna még egy széket, akkor egyszerre pihenhettek volna mind a ketten. de a levgőben nem áll meg a szék. csupán az orfeum előadásán, az indiai okkultizmus nagymesterei­nek mutatványai alatt. Ez az ember, meg ez az asszony házastársak voltak, az egyik férj, a másik feleség és mint ilyenek, családot alapítottak. Hat gyerme­kük lett. A hat közül a legidő­sebb katona, de már nyolc hónap óta nem adott életjelt magáról. Ezért is, meg a drágaságért is, meg az egész gondokon forgó élet miatt a házastársak rosszked­vű, mérges' emberek voltak, és egész nap veszekedtek. Házassá­guk boldogtalan volt. Nem szeret­ték egymást, ök nem tudták, hogy boldogtalanok. Azt se tudták, hogy nem szeretik egymást, és azt se tudták, hogy nem is szerették egy­mást sohasem, ök nem is értek rá soha szeretni és boldognak, vagy boldogtalannak lenni, ők csak jól éltek egymással pár évig, azután rosszul éltek egymással. De azért egész nap együtt voltak a boltban. Az asszony az embert küldte vol­na mindig haza a lakásba, a gyer­mekekhez, a Szegénység utcába, az ember meg az asszonyt. "De mind a ketten irtóztak a lakástól meg a Szegénység utcától és a gyermekeik lármájától. Jobb sze­rettek itt szorulni a boltban, néz­ni az eldongó autókat és az elpat­togó kocsikat és az elcsengő villa­mosokat és a látó-futó lakosságot És szerettek kiszolgálni, rázogatm a dobozokat, mérni, csomagolni és a pénzt fogdosni és megolvasni. Vevőik iskolás gyermekek, szl- ninövendékek, messengerboyok, szobalányok voltak, meg csonka katonák, akik mankóikon előre- dülve sokáig mustrálták az asztal­kán kirakott cukrokat és nagy, :arka cukrokat vettek, akiből há­rom darab két krajcár. Este egy- egy szerelmes fiatalember is vá­sárolt nagyobb összegért, selyem­papírban, és a zsebébe téve a cuk­rot, a sarokig sétált, ahol az iro­dista lányt várta. Meg színházba vonuló családok is tettek nagyobb bevásárlást, két korona összegűt is. Aztán ők becsuktak, s hazavit­ték az újságot és hazavitték, ami a vacsorájukból megmaradt és ha­zavitték a pénzt. De a keserűség, amit ők egész nap magukból ki­adtak, az ottmaradt a bezárt kis boltban. A durva és gonosz szá­jak, amelyeket kiabáltak, morog­tak és sziszegtek egymásnak, ott­maradtak. És az a kín, ami abból eredt, hogy az ember sokszor be­lecsípett az asszony gyenge hátá­ba, és az a fájdalom, ami abból jött, hogy az asszony akarattal rá­rálépett az ember tyúkszemére, anélkül, hogy ezeket a bántglma- kat a vevők észrevették volna. A hangoknak és érzéseknek a ke­serűsége Ottmaradt a sötét bolt­ban, a rossz levegőben. Egy reggel a szomszéd kréta- rajz-múteremből átjött a bohém­nyákkendős segéd tíz krajcárért drazsét venni. Egy cukrot a szá­jába vett és visszaejtette a mar­kába és: — Kérem, ez keserű — azt mondta. Az asszony is, az ember is meg­kóstolták a drazsét, egyiket a má­sik után. Mind keserű volt. — Tessék mást venni. Ezt assa- lonkonfektet, A szalonkonfekt fs keserű volt. A krétarajzoló és fényképnagyító művész visszavette a pénzt és köpködve sétált vissza a műterem­be. Az ember meg az asszony a boltban elkezdték kóstolgatni a cukrokat. Mind egyformán keserű lett, mind. mind. A Nougat, a Fi­garo, a Mexikaner, a Sherry-Ma­laga, a Cognac Créme, a Café Doublé, a Mandula Grillage, a Dió-Grillage, a Vegyes Praliné, a Párizsi Kockák, a Mailander-sze- letkék, a Mikádó, a Mignon, a Suchard, a Gala Peter, a Stoll- werk és a névtelen csokoládék is és a Császár-Keverék, a Szultán- Kenyér, a Hindenburg-Kockák, a Selyem-Különféle, az egész arany* és ezüstpapirba. öltöztetett és bár­sonyos barna és selymes rózsa­szín és mindenféle virágszín apró és kecses és hűvös és boldog por­téka olyan keserű lelt, irtint az élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom