Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

Kombájnotok kiképzés én \ „Bevetésre” készeit •.. Áz érdekek társadalmi jellege és a személyiség L4 arx szerint az ember lényege — tehát a személyiség lényege is — a mindenkori társadalmi vi­szonyok összessége. Ezért fontos tisztázni, hogy jelen­leg e viszonyok közül me­lyeket kell különösen fon­tosnak tekintenünk a sze­mélyiség fejlődése szem­pontjából, melyeket kell erő­sítenünk, hogy korszerű esz­közökkel segíthessük elő a személyiségek és ezáltal egész társadalmunk fejlődé­sét. A párt mindennapos gya­korlatában minduntalan hangsúlyozza az anyagi és erkölcsi érdekeltség egysé­gének fontosságát a dolgo­zók mozgósításában, egyút­tal tehát a személyiségfej­lődésben is A X. kongresz- szus előtt fogalmazódott meg ez a gondolat: egyre inkább jellemző dolog nálunk, hogy az embereket a gazdasági, politikai és erkölcsi érdekek szerves egységben mozgósít­ják cselekvésre. Más szóval: az emberek tetteit kiváltó, motiváló tényezők között egyre inkább megtalálható mind a gazdasági, mind a politikai, mind az erkölcsi érdek. Alig vitatható, hogy ez a tény a személyiségek sokoldalúbbá válásának irá­nyába mutat, s ezért érde­mes és szükséges tudatosan munkálkodni ennek a ten­denciának az erősítésén. Az érdek és az érdekek fajtái a legszorosabban ösz- 6zefüggenek az emberi szük­ségletek fajtáival. Szükség­letei nemcsak az embernek vannalf, hanem minden élő­lénynek. Az ember azonban két nagyobb lényeges pont­ban különbözik minden más szükséglettel bíró lénytől. Mindenekelőtt abban, hogy szükségletei történelmi ter­mékek, vagyis a termelő fo- lyamhtban, a társadalmi fej­lődés menetében folytono­san változnak, bővülnek, gazdagodnak. Másodszor ab­ban, hogy ezek a szükségle­tek csak kellően tudatosul­va. vagyis érdekké válva képesek az embert tettre sarkallni. Az érdek ugyanis nem más, mint tudatosult szükséglet. Mindkét mozzanatnak nagy a jelentősége mind magá­nak az érdeknek, mind a személyiségfejlődés törvény- szerűségeinek a megértése szempontjából. Az elsőnek azért, íhert arra figyelmez­tet, hogy a különböző törté­nelmi korszakok emberének a lényegét különböző társa­dalmi viszonyok, köztük kü­lönböző érdekviszonyok ha­tározzák meg. hiszen korsza­konként más-más szükség­letek alkotják az. érdekek alapját. Ma már például történelmileg túlhaladottá váló szükséglettípus a ter­melőeszközök magántulajdo­na, vagy az életet megszépí­tő illúziók iránti szükséglet, amely hosszú időn át első­sorban a vallási szükséglet­ben öltött formát. Noha egyik sem tűnt el maradék­talanul még nálunk sem, immár nem döntő, megha­tározó tényezők a szocialis­ta társadalom emberének életében. A második említett ténye­zőből pedig az a következ­tetés adódik, hogy az em­bereket nem lehet azonos célok megvalósítására moz­gósítani pusztán azonos szük­ségleteik alapján, hanem tu­datosítani, azaz érdekké kell formálni e szükségleteket. Ezt célozza részint a neve­lőmunka, így a propaganda, részint pedig a feltételek olyan tudatos alakítása a párt és minden vezető in­tézmény részéről, hogy ez a tudatosulás végbemenjen, másként szólva, hogy vala­mely ügyben érdekeltté vál­janak a dolgozók. A tudato­sodás viszont egyéni, sze­mélyes dolog, illetőleg ki- sebb-nagyobb társadalmi cso­portok, kollektívák lehetősé­ge. Ebből az a fontos tanul­ság következik, hogy az ér­dek természetét tekintve, mindig társadalmi, hiszen mind a szükséglet, mind a tudat színvonala történelmi, társadalmi termék, megje­lenését tekintve viszont mim ** személyes, illetve e*o; port jellegű. Egyéni, érdek és társadalmi érdek tehát nem külön érdekfajták, hanem egyazon dolog két oldala. A feladat ezért olyan feltéte­lek teremtése, hogy a sze­mélyek és csoportok tetteit kiváltó, azokat meghatározó érdek társadalmi jellege mi­nél erőteljesebben jusson ki­fejezésre. A szükségletek, egyúttal tehát az érdekek sokfélék. A legelemibb, a legmélyebb, mindenkor jelenlevő emberi szükséglet a természet ja­vainak emberi fogyasztásra, illetve használatra alkalmas­sá tétele, röviden a terme­lési szükséglet. Ez a szük­séglet azonban újabb szük­ségletet szül, nevezetesen a termelőerők feletti rendelke­zés szükségletét, illetve en­nek tudatosult változatát, a tulajdonosi érdeket. A ren­delkezés minősége, formája a termelőerőik színvonalától függ: magántulajdon formá­jú, ha történelmileg az a szükségszerű, vagy társadal­mi tulajdon formájú, ha az szükségszerű. Az elemi szük­séglet jobb kielégítésének igénye megteremteni ezenkí­vül a kor színvonalán meg­valósítható munkamegosztás szükségletét, s e három szűk - ' séglettípustól függően elégít­hető ki a negyedik szükség­lettípus, az elosztási szük­séglet. E négy szükséglettí­pus tudatosulva négy érdek- típussá válik, s gazdasági érdekként együttesen válnak az embereket mozgósító tár­sadalmi tényezővé. Az elosztási érdek tehát nem az egyetlen, s nem is a legmélyebb síkja a gaz­dasági érdekeknek, hiszen azt a másik három határoz­za meg. Nem. engedhető meg tehát az elosztási érdek ön­célú kezelése; akkor érvé­nyesül ennek is a társadal­mi jellege, akkor lesz va­lóban korszerű, ha az alap­ját képező többi gazdasági érdek maximális érvényesí­tését szolgálja. Másként ki­fejezve: akkor segíti elő iga­zán a társadalmi fejlődést, s egyúttal a személyiség és a csoportok fejlődését az el­osztás adott módja és mér­Az autóbusz vezetője el­mosolyodott. — Nézze, én tősgyökeres egri vagyok, de amikor elő­ször hallottam arról, hogy itt lakótelep épül, nem hittem el -— mondta. — De most már elhiszi? — Most már könnyű. A barátságos autóbuszve­zetőnek igaza van: ma már nemcsak könnyű elhinni, hogy felépül Egerben a Cse- bokszári lakótelep, hanem egyszerűen 'látni kell, mert nem lehet nem látni. Sok la­kóház készen áll már, s nyújt kényelmes otthont sok egri családnak. Nagy öröm ez mindenek­előtt az új lakástulajdonosok­nak, de lényegében a város minden lakosának és termé­szetesen az építőknek: a Heves megyei Állami és a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóinak is. Hogy ez mennyire igaz, azt minde­nekelőtt az ott folyó munka igazolja, és ez csendül ki be­szélgetésünk során a Heves megyei AÉV két fiatal léte­sítményvezetőjének szavai­ból. Lőrincz György és Tóth Imre nem titkolt szeretettel beszélnek erről a nagy hord­erejű munkáról. — Emlékszem, ősszel, 1970 őszén kezdtük a munkát — mondja Lőrincz György. Ta­lán á nem kimondottan szakmabelieket is érdekli, hogy háromféle technológia érvényesül a Csebokszári la­kótelep építésénél: házgyári paneles, salakblokkos és az úgynevezett alagútzsalus. Ez utóbbi most válik igazán fontossá. mert a házgyári technológia leállt az itteni építkezésnél. — Hojfy jó-e ez a leállás vagy séta. arról bizonyara téke, ha ennek ösztönző ha­tása nyomán gyarapodnak a társadalom termelőerői, erő­södik a társadalmi tulajdon, az emberek a nekik valóban megfelelő munlcahelyekre tö­rekszenek, tanulnak, jobban kihasználják a maguk és a társadalom javára adottsá­gaikat és eszközeiket. A gazdasági érdekek meg­valósulásának azonban van­nak egyéb, általános társa­dalmi feltételei is: A gazda­sági szükségletek az osztály­társadalmakban újabb szük­ségleteket teremtenek, a hatalom szükségletét. Ez tu­datosult alakjában a politi­kai érdeket jelenti, s ugyan­úgy mozgósít, az azonos ér­dekűeket ugyanúgy egy irányba tereli, ugyanúgy sza­bályozza cselekvésüket, mint a gazdasági érdekek. A párt az érdekek eme szabályozó jellegére építve alkot társa­dalmi tervet, programot, számítva az azonos érdekűek egységes és hatékony cselek­vésére, s megteremtve en­nek az egységnek az egyéb feltételeit is. Mindezen érdekek egysé­ge, társadalmi természete az egyén, a személyiség számá­ra az erkölcsi szükséglet, er­kölcsi érdek formájában ölt kézzelfogható, átélhető for­mát. Ez azonban csak meg­jelenése az előbbieknek. A személyiség fejlődésében, ne­velésében akkor hatékony az erkölcsi mozzanat, ha benne a többi szükséglet és érdek valóban megtestesül, öncélú moralizálássá lesz az erköl­csi nevelés, ha nem az érde­kek gazdag skálájára épül. Az említettek mellett az emberek életében mind fon­tosabb szerepet játszanak az esztétikai, eszmei és egyéb szükségletek is. Ezért mind a társadalmi haladás, mind a személyiség valódi korsze­rűségének követelményei csak akkor érvényesülnek igazán, ha az érdekviszo­nyoknak ezt a gazdagságát figyelembe vesszük és cse­lekvésünket tudatosan erre építjük. Makó István sokat lehetne vitatkozni (ezt valószínűleg meg is tették már a szakemberek), de a szállítási és más anyagi gondok érveit mindenképpen figyelembe kell vennünk, amikor erre a kérdésre ke­ressük a választ. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az új technológia bevezetése sok gondot okozott az építőknek. — Ezzel kapcsolatban min­denképpen említésre méltó — veszi át a szót Tóth Imre —, hogy ezek az új feladatok dol­gozóink kongresszusi vállalá­saiban már szerepelnek. A ha­táridők betartására, valamint a jó minőségre vonatkozó pontok mellett felajánlották azt is, hogy az egyhónapos be­tanulási idő helyett két hét alatt sajátítják el az új tech­nológiához szükséges ismere­teket. A brigád, amely ezt a fel­ajánlást tette és teljesítette is, jól ismert: Bohács István szocialista brigádja — eddig háromszor nyerték el a meg­tisztelő címet. Lizák Vince, a brigád munkavezetője sze­rényen beszél erről, pedig de sok minden van, amit még nem mondott el! így például azt, hogy a szocialista mun­kaverseny során eddig szin­te minden évben ők vitték el a pálmát. A Csebokszári lakótelep építkezésén a mindenkori fel­adatoknak megfelelően gyak­ran változik a dolgozói lét­szám, de általánosságban el­fogadható, hogy 600 dolgozó keze munkája nyomán épül­nek a házak. Az építőmun­kások 70 százaléka szakmun­kás, 20 százaléka betanított munkás, 10 százaléka pedig segédmunkás. Ez az arány a létesítményvezetők vélemé­nyé szerint a technológiának megfelelő, .... Meleg van. Június végén, a nagy nyári munkákhoz kö­zeledvén, ez nem meglepő. Ha nem is tartósan, ha sze­szélyesen esősen-hűvösen is, de egy-egy napon már mu­tatja magát a nyár. — Ez a hét, az elmúlt hét szerencsére már eléggé nyá­rias volt, mondja dr. Karniczki István, a Hevesi Mezőgazda- sági Továbbképző Intézet vezetője, amikor a hűvös, kellemes irodából elindulunk a tágas intézeti udvarra. Az udvarra, amely most nem­csak tágas, de igazán hangos és mozgalmas is. Régi és új, és egészen új kombájnok zúgnak-íorognak, mások áll­nak és körülöttük-rajtuk fi­gyelő, érdeklődő emberek mozognak. — Most már a gyakorlati foglalkozásokat tartjuk — mondja az intézet vezetője —, vezetés, motorindítás, já­rás közbeni „manőverezés” a cséplő- és vágószerkezettel... Hevesen, a továbbképző in­tézetben ezúttal első ízben kombájnvezetői tanfolyamot indítottak a múlt héten. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát, valamint az intézet vezető­ségét a korszerűsödő és gyorsan megújuló kombájn­park késztette arra, hogy az S ebben nem is kételked­hetünk az eddigi eredmények ismeretében. Eddig 522 ház­gyári lakás műszaki átadása történt már meg. Ezekbe vészben már beköltöztek, részben a következő napok­ban költöznek be. Es termé­szetesen felnőttek, felépültek s épülnek az egyéb techno­lógiával készülő házak is. A számok és különböző jelű épületek sokaságát lehetne itt felsorolni. Ezúttal azon­ban meg kell elégednünk a rövid lényeggel: ebben az évben összesen 740 lakást ad­nak át a Csebokszári lakóte­lepen (az első félévben 296- ot már átadtak, így idei ter­vük 40 százalékát teljesítet­ték, s ez lényegesen jobb, mint amit 1973 azonos idő­szakában értek el). Így ez év végére 1768-ra emelkedik az új lakótelepen a Heves megyei ÁÉV által épített la­kások száma. A Tanácsi Építőipari Vállalat is átad itt mintegy 400 lakást, van te­hát alapunk az örömre, biza­kodásra. .. Van alapunk? Sajnos, a kérdésre nem adhatunk egyértelműen opti­mista választ. — Miért? A kérdésre ismét Tóth Im­re válaszol. — Azért nem, mert azt biz­tosra vehetjük ugyan, hogy teljesítjük a IV. ötéves terv ezzel kapcsolatos előírását és 1975 végére átadjuk a 3000. lakást is. Ugyanakkor köztu­dott azonban, hogy a közmű­vesítés, különösen pedig a lakótelep útjainak jelenlegi helyzete különösen rossz. Ar­ról pedig nincs tudomásunk, hogy hathatós javulásra van-e kilátás. Üjra érvényesül tehát a régi mondás: ahol öröm vas* . elmúlt négy év alatt mint­egy 11 különböző szaktanfo­lyam és ismétlődő tovább­képzés közé beiktassa a kom­bájnvezetői tanfőlyamot is. Valamennyi termelőszövet­kezet részére írásban meg­hirdették a tanfolyam prog­ramját, feltételeit, s arra szá­mítottak, hogy 20—25 je­lentkező, vagyis egy „osz­tályra” való érdeklődő bizo­nyára összejön. És összejött — több mint a duplája, mi­vel 52 fő érkezett be az el­ső napon, s valamennyien ,,végigcsinálták” az egyhetes tanfolyamot. — Ez számunkra azt bizo- nyítja, hogy elképzeléseink találkoztak a közös gazdasá­gok igényeivel — mondja Székely Ferenc, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának okta­tási és tájékoztatási szakfel­ügyelője, aki a tanfolyam, végén ugyancsak tájékozó­dott a tapasztalatokról. A beszélgetésekből kide­rült, hogy a termelőszövetke­zetek nemcsak kiképezni kí­vánt traktorvezetőiket, ha­nem kombájnjaikat, és vezető szakembereiket is elküldték Hevesre, a tanfolyam sikere érdekében. A két legkorsze­rűbb kombájnt — amelyeket, mint távlati lehetőségeket ott üröm is akad. S ez eset­ben az egriek, közelebbről, a Csebokszári lakótelep lakói nyelik le a keserű pirulát. . . Nagy elkeseredésre termé­szetesen ennek ellenére sincs ok. Mert a legfontosabb, a lakásépítkezés jól halad. s hogy ez így lehet, abban évek óta meghatározó szerep jut az igen eredményes szo­cialista munkaversenynek, a törzsgárda kialakulásának és az üzemszervezés új techno­lógiájának. Ez utóbbi beve­zetése nyomán szakosított brigádok jöttek létre, ily módon megvalósult a továb­bi fejlődés lehetősége. Akik ott laknak vagy csak éppen arra járnak, nap mint nap láthatják, hogyan nő egyre nagyobbra az egykori kertek helyén a Csebokszári lakótelep. Jó ezt látni, és jó olvasni az elismerő sorokat a Bohács-brigád naplójában: „Különösen jó és szép munkát végeztek az E 5 la­kóépület alapozási és szerke­zetbetonozási munkáinál, va­lamint az E'19 jelű lakóépü­let alapgerenda rácsainak ké­szítésében. .. Kérem, hogy a többi létesítmény alapozá - sát hasonló szorgalommal és lelkiismerettel végezzék.” Halmai Sándor műszaki ellenőr Szép elismerése ez nem­csak a háromszoros szocialis­ta brigád munkájának: elis­merése minden jó építőmun­kás naponként ismétlődő és mindig megújuló alkotóere­jének. ★ Ha ismét találkoznék ked­ves — és tősgyökeres egri — autóbuszvezetővel, Mata Istvánnal, újra megkérdez­ném: — Elhiszi-e most már, amit naponként annyiszor van alkalma látni a Csebok­szári lakótelepen? Megkérdezném, mert öröm volt hallani, hogy mit vála­szolt. Beeky Tibor Hogyan nő egyre nagyobbra Látogatás a Csebokszári lakótelepi épitkezésen Nagy Iván, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának munkavédelmi és műszaki főelőadó­ja az új típusú szovjet kombájnt ismerteti. — Nagyon jól vizsgázott előttem eddig az új szovjet kombájn — mondja Bárttai József tarnamérai kombájn- vezető. (Foto: Puskás Anikó) mutattak be, ismerkedésül a részt vevőknek — az NSZK- beli Claas—Dominátort és az amerikai John Deert is a ter­melőszövetkezetek küldték be egy napra. Előbbit a füzes­abonyi Petőfi, utóbbit a kom­lói szövetkezetből. Az oktatás tárgya azonban a szovjet. SZK 3—4 és a szin­te még prototípusnak számí­tó SZK—5, valamint az NDK-beli „E” 512 típus jel­lemző tulajdonságainak, mü- ködteaésének, vezetésének el­sajátítása volt. Ezeket a kom­ba; no sm is a környező közös gazdaságok kölcsönözték a tanfolyam idejére. Igyaz átá- nyiak: kettő, a boconádiak egy SZK típusú, s a pélyi gazdlaság és ugyancsak a boconádi egy-egy „E” 512-es „masinát” küldött. A sláger- számba menő új szovjet kom­bájnt pedig a tarnamérai szövetkezet a sok éves ta­pasztalattal rendelkező veze­tővel, Bártfai Józseffel együtt irányította Hevesre. Az oktatói gárdához tartozott Nagy Iván mezőgazdasági gé­pészmérnök, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi.osztályának munkavédel­mi és 'műszaki főelőadója, Jurányi József üzemmérnök a kömloi. Széles Gábor üzem­mérnök pedig a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet gépészeti vezetője. Tőlük és Járvási Pál intézeti szakok­tatótól hallgattak elméleti előadásokat és irányításukkal gyakorlati foglalkozásokat a tanfolyam részvevői. A szovjet SZK—5-ös körül Kaslik Tibor boconádi, Illés Gyula és Zsólyom János ba­latoni, Kovács Bertalan mi- kófalvi, Bársony Károly bél­apátfalvi „tanulókkal” és a kombájn vezetőjével, Bárt­fai Józseffel találkoztunk. Nagy Ivánt hallgatták, aki a korábbi SZK-típusok és az új közötti különbségről be­szélt: — Hetvenöt lóerő helyett ez száz lóerős, fülkéje zárt és légkondicionáló berende­zéssel felszerelt. Menet köz­ben szétkapcsolhaio a vágó­asztal a cséplőrésztől, s ez lehetővé teszi a dob le fulla­dásának megakadályozá­sát ... 1 — Nagyon jól vizsgázót! elöltem eddig — mondja Bártfai József —, lényegesen korszerűbb, kényelmesebb, mint elődjei. Remélem, hogy az aratás után még több jót is tudok róla majd monda­ni... A tanfolyam a múlt héten lezárult. Értékelésere az ille­tékesek még visszatérnek. Annyi azonban máris bizo­nyos: elérte célját, igény van rá. Részvevői — ahogy ma­guk is fogalmaztak —• beve­tésre készen állnak az idei. néhány nap múlva kezdődő nagy nyári munkákra. * Faludi Sándor WH, június ZÄ» keéá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom