Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-21 / 143. szám
Á pénz nem beszél V agy ha mégis — a közmondást igazolva —, legkevésbé arról, ami- ’ röl kellene. Nevezetesen, hon- nét, miért jött, minek ellenszolgáltatásaként került pénztárcánkba. zsebünkbe. Köznapi bölcsességünk: kiadni könnyebb, megkeresni nehezebb. Amivel már elismertük — maroknyi spekulánstól, pemahajdertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos tevékenységgel keressük, szerezzük meg jövedelmünket. Mennyit? Egy-egy átlagos hónapban a központi forrásokból 16—18 milliárd forintot fizetnek ki a lakosságnak. Pénzhegy. Borítékokba osztva karéjokra válik, mint a fölszeletelt kenyér. Tavaly 200,6 milliárd forintot számoltak le a kezünkbe. Három esztendővel korábban, 1970-ben 1W,1 milliárdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy, valami módon, majd minden család, ezt tükrözi a két összeg közötti különbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egyszerűbb, könnyebb a pénzt számolni, mint feladatainkat teljesíteni. Csakhogy összetartoznak, bár akadnak, akik feledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénztár elé. Azok közé, akik becsülettel tették a dolgukat. Vajon mit szól erről a forint nekik? Idén, 4,6 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet,, mint tavaly. Ki elégedett volt, ki elégedetlen. Ahol pénzt osztanak, ott mindig lesznek sértődöttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mormogáso- kat. Fontosabb ennél a közös mérce. Az, hogy jobb hatékonyabb munka, értékesebb, korszerűbb termék, a költségek csökkentése szülte, teremtette-e a részesedés forintjait? Túlnyomó többségében igen. Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 16 ilyen. Tavaly a pénzbeni társadalmi juttatások öszege 31,3 milliárdot tett ki, családi pótléktól a nyugdíjig. Ezért a pénzért nem kell megdolgozni, de ezt a pénzt együttesen teremtjük elő. Munkával természetesen, mert minden forintnak az új értéket szülő munka a fedezete. Azaz mégis meg kell dolgozni érte. S ha azt akarjuk, hogy több legyen — mert ez a szándékunk — az „ingyen” adott pénz, akkor a munkának is nagyobbnak, jobbnak kell lennie. Kell, írtuk le négyszer is e bekezdésben. S való, mert nincs más kifejezés rá. Ahogy út sem, a nemzeti jövedelem, az ebből felosztható források növelésére. A szegedi olajmezőn újfajta, úgynevezett zárt rendszerű olajtermelésre térnek át, s ezzel mintegy 15 millió köbméter földgázt megtakarítanak évente. Lényege, hogy az algyői központi olajgyűjtő állomás többezer köbméteres tartályait olyan zárószerkezettel látják el, hogy az olajjal keMunka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bírósági tudósításban ismerkedhettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társadalmunk erkölcse nem tűri, nem fogadja el e pénzcsinálók görbe útjait. A törvényt szegezi velük szembe.. Mindenre azonban nem hozható, mindenről nem szólhat a tör-', vény. Arról, ami csak mulasztás, felületesség. Holott az ellógott órákért kifizetett forint: csalás. Kaptam, de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítottam. A társadalomnak valamennyi kötelezettség teljesítése fontos. Számít rá, ezekre alapozza terveit. Azt is. mely a szétosztható, kifizethető forintokat részletezi és öszegezi. Ezért, hogy a társadalom egészének, tehát minden tagjának őrködni kell a forintok fedezete, a munka értéke, mennyisége, minősége, hasznossága, célszerűsége felett, Minderről a pénz nem beszél. M ekünk azonban beszél■■ ni kell róla. M. O. veredett földgáz ne illanhasson el belőlük. Ugyanakkor a gyűjtőállomáson kompresszoros szívóberendezést helyeznek üzembe, amellyel a párolgó, s a tartályok felső részén felgyülemlő gázokat leszívatják. s csővezetéken a gázfeldolgozó üzembe szállítják. Zárt rendszerű olajtermelés Cseresznye- meggyszüret Demjénben... i / A cseresznye jelentős jak. A kerecsendi út mellett ebben az évben is több mint 130 leány és asszony kezdett munkához a közelmúlt napokban, a demjéni termelőszövetkezet gyümölcsösében. Mező István, a szőlészeti és gyümölcstermesztési ágazat vezetője el- I mondta, hogy a régi meggyes I J 7 - ' hányadát exportra csomagol- (Foto: Puskás Anikó.) sajnos már elöregedett, s rövidesen ki kell vágni. Ez a terület — a cseresznyével együtt — 33 hektárnyit íp*a ki. Ügy tervezik, hogy ezen a helyen, az új telepítésű szőlő szomszédságában majd szőlőt telepítenek, hogy az egy ágban legyen. Ugyanakkor, két év múlva teljesen termő tv fordul az új cseresznye es meggytelepítés, mintegy 20 hektárnyi területen. — .4 terveinket az elöregedés ellenére is hozza az idén is az ültetvény — mondja Mező István — mintegy 700 ezer forintos árbevételre számítunk erről a J3 hektár területről. Az átvételi ár eddig több mint 13 forint volt kilogrammonként. amelyet elsősorban az indokol, hogy az áprilisi jégverés ellenere a termés java ebben az évben is első osztályú minőségű. Nem véletlen, hogy jelentős hányadát exportra csomagolják a szorgos kezű asszonyok. — Most még a cseresznyét szedjük főként — halljuk az ágazatvezetőtől —, de már piroslik a pándi meggy is, amelyet két-három héten belül kezdünk szüretelni... (f. A kismamák - mást várnak A karácsondi eredmények titka: Bevált az ágazati rendszer A karácsondi Kossuth Termelőszövetkezet alig több mint 2000 hektáron gazdálkodik, vagyis területét tekintve ma már a kisebb mezőgazdasági szövetkezetek közé tartozik. Az utóbbi évek új kezdeményezései azonban kiemelik a közös gazdaságot, s megyénk valamennyi termelőszövetkezetében érdemes felfigyelni, sőt — a helyi sajátosságoknak megfelelően — át is vermi, alkalmazni a karácsondi tapasztalatokat. SZAKOSODÁS ES ÖNÁLLÓSÁG A sok-sok gonddal küzdő termelőszövetkezet 1967— 68 óta egyre dinamikusabban fejlődik. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezekben az években nyílt igazán lehetőség először — mint a többi gazdaságban is —i az önálló gazdálkodás bevezetésére. A karácsondi szövetkezet vezetősége is új alapokon kezdett munkához, s az elképzelések, a tervek megvalósításához már az első időszakban sikerült megnyerni a tagság jelentős hányadának a támogatását is. Az első önálló szárnypróbálgatások közben a termelőszövetkezet elnökének javaslatára a vezetőség már 1971-ben határozatot hozott az önálló termelési egysegek, az ágazatok kialakításara. Nem ment ez egyszerűen. Akadt még az akkori szakvezetők között, s egyéb fórumokon is ellenzője, bírálója ennek az új üzemszervezési alapokon nyugvó gazdaság- irányításnak. Az elnök, a vezetőség azonban következetesen kitartott a határozat megvalósítása mellett, s már 197Í őszén — az őszi búza területének kijelölésével — megalakult az első önálló ágazat. A növénytermesztésben két ágazat jött létre. Egyik a gabonafélék, a másik a kukorica, a napraforgó, a pillangósok termesztésére. Ezeken kívül önálló ágazat lett az állattenyésztés és a szőlészet, s mint kiszolgáló termelési egység, a gépcsoport, a műhely. Ezt az ágazati önállóságot követve fokozatosan rneghi- éult az ágazatokon belüli szakosodás is. Ez azt jelenti, hogy például a gabonatermesztő ágazat területének legnagyobb hányadán csupán őszi búzát, a többin pedig sörárpát kezdett termeszteni. Az állattenyésztésben pedig — a „lerobbant” sertésállomány pótlásaként '— egyre nagyobb arányban elterjedt, kialakult a baromfitenyésztés. Amíg például tavaly alig több mint 130 ezer pe- esenyecsirkét neveltek es értékesítettek, az idén már ennek a duplájára kötöttek értékesítési szerződést. CSÖKKENŐ KÖLTSÉGEK, NÖVEKVŐ TERMELÉS Az ágazati irányítás, az önálló ágazati rendszer azonban önmagában Karácson- don sem volt holmi csodaszer. Legfeljebb kerete, lehetősége egy — a nagyobb érdekeltségen alapuló — hatékonyabb gazdálkodásnak. Ezt pedig ugyancsak meg kellett minden részletében szervezni. Ezért dolgozták ki még 1971-ben azt a jelenleg is érvényben lévő termelési, gazdálkodási és premizálási rendszert, amely valamennyi ágazatot, azon belül is az egyes munkacsapatokat és egyéneket a költségek csökkentésére, a hozamok, a termelés növelésére ösztönöz. Például az ágazat maga is el tudja készíteni a tervét, mert az minden évben az előző három évi teljesítés átlaga lehet. Ezt egyszerű kiszámítani mind a költségek, mind a hozamok tekintetében. Ugyanakkor amennyiben ezt a ‘érvét túlteljesíti, a plusz eredmény 15 százaléka az ágazaté marad, amelyet a ke-eset és a közgyűlés által megszabott feltételek szerint béremelésként megkapják az ágazat dolgozói. Emellett — kidolgozott feltételek alapján — versenyeznek egymással az ágazatok, s az ágazatokon belül a munkacsapatok, s ezt a versenyt értékelik is rendszeresen, s a kitűzött vorsenydíjak (pénzjutalom. üdülés, kitüntet*» stb > évről évre kiosztásra is kerülnek. Az értékelési szempontok köpött természetesen a termelés, a hozamok alakulása a döntő, de emellett figyelembe veszik a munkafegyelmi előírások betartását és azt is, hogy ki hogyan veszi ki a részét a szövetkezet és a művelődési otthon által folyamatosan megszervezett továbbképzések, szakköri foglalkozások munkájában. Ugyanis valamennyi ágazat — a saját szakvezetőinek irányításával — egyben önálló szakkört is alkot, s e szakköri foglalkozások alkalmasak az ágazat előtt álló új termelési, szakmai tudnivalók elsajátításán kívül a szoros emberi együttműködés és az általános műveltség fejlesztésére is. ÁTTEKINTHETŐBBE VÁLT A GAZDASÁG Az ágazatok élén önálló ágazatvezetők állanak, s a beosztott szakemberek is képzettek, rátermettek. Hat egyetemi és főiskolai, kilenc középfokú és 32 szakmunkás képzettségű tagja, illetve alkalmazottja van a kis szövetkezetnek. Ezek a számok már önmagukban is cáfolják azt a korábbi, különböző fórumokon megfogalmazott bi ráló megjegyzést, hogy Kará- csondon „szakemberellenes’ szemlélet alakult ki. Ennek mindössze annyi az alapja, hogy nem akadt a mai napig sem olyan szakember, aki ezek között a körülmények között a főmezőgazdászi munkakört elvállalta volna, mivel az ágazatok önállóak. Nem vitás, az ilyen munka- és üzemszervezési „felállásban” elképzelhetetlen a hagyományos főmezőgazdászi irányítás. Karácsonyon — érthetően és természetesen — új és gyökeresen más szemléletű követelményt támasztottak és támasztanak a főmezőgazdászi munkakörrel szemben is. Az elnök látja el egy sze mélyben — hasonlóan, mnu Detken — évek óta ezt a feladatot is, s véleménye szerint ebben a két munkakörben is egyszerűbb lett ma már a dolga, mint még az ágazati irányítás bevezetése előtt, amikor náluk is hagyományos brigádrendszerben és területi elveken alapuló irányítással főmezőgazdászi segédlettel dolgozott. Ugyanis — mivel mindenkinek megszabott a «feladata az értékelhetőség határáig — áttekinthetőbbé vált a gazdaság. a gazdálkodás szerkezete. Minden feladatnak rxin gazdája és egyben felelőse. aki azt — a jól funkcionáló anyagi érdekeltségi rendszer segítségével. — megbízhatóan és egyre eredményesebben el is látja. Azt pedig, hogy ez az irányítási rendszer bevált és hasznos, jól szemlélteti néhány termelési és pénzügyi adat: Amíg például a szőlőben 1969-ben 45 mazsa volt a hektáronkénti átlag, addig tavaly elérték a 100 mázsás átlagot. Hasonló az eredményjavulás kukoricából és kalászosokból is. Előbbiből az idén 50. utóbbiból tavaly 32—33 mázsát takarítottak be. illetve várnak a jelenlegi becslések szerint is. És ezek a növények is kukoricából majdnem a felével, kalászosokból pedig 6—<7 mázsával hoztak kevesebbet az ágazati irányítás előtti időszakban. Ugyanakkor a tagság jövedelme az 1971. évi 98 forintról 1973-ra 130 forintra növekedett egy tízórás mun- Icanap átlagában, s az eredmények koronája az idén elért „kiváló szövetkezet" cím. Karácsondon nincs mindennapos eligazítás. Hetenként tartanak munkaértekezletet, de ezt is kéthetenként tartják már csak a jövőben. Ahol a szakemberek és a dolgozók ismerik a feladataikat, ott nincs is szükség mindennapos eligazításokra, gyakori időpazarló értekezletekre ... 1'aludi Sándor FÜZESABONYBAN hirtelen beteg lett egy kismama, akinek csak hosszú hónapok múltán sikerült meggyógyulnia. Mondani sem kell, hogy mennyire boldog volt a család, s mit érzett, amikor a fiatalasszony — néhány nappal felépülése után — a várva várt újszülöttel is megörvendeztette a kis közösséget. A visszatért derűt, sajnos rövidesen . kellemetlenségek sorozata.oszlatta ismét szét. Amikor ugyanis a gyermek- gondozási segélyért jelentkezett az anya, kiderült, hogy ilyesmi neki nem jár. Mert a szülést megelőző napon nem volt munkaviszonya, ami az érvényben levő rendeletek alapján különben jogosulttá tette volna a kismamákat megillető pénzösszegre. Hiába járt fűhöz, fához — nem jutott előbbre. Végül a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsához fordult pa- . naszával, amelynek kivizsgálása során később kiderült, hogy a kismamát, munkahelyén meghatározott időre szoló szerződéssel alkalmazták. Ez pedig, nem egészen egy hónappal a betegség kezdete után lejárt. S így a szülés idején az anya mar valóban nem tartozott a vállalathoz. Nos, látszatra talán a munkahelynek lenne igaza. S, hogy utóbb mégis a kismama mellett törtek pálcát, a következő a magyarázata: A VÁLLALAT — mint erre a szakszervezet felhívta a figyelmet, később pedig az Egri Munkaügyi Bíróság határozatban is kimondta — visszaélt a joggal. Nem biztosította a terhes nőkre, illetve kisgyermekes anyákra vonatkozó előnyöket. A panaszost többször is rövid szerződéssel alkalmazta, hogy a vállalat mentesüljön a felmondási idő terhe alól, másrészt pedig, elkerülje a felmondási védelmet. Így aztán, amellett, hogy a kismama állandó rettegésben volt a bizonytalan szerződések miatt, s izgalommal várta minden esetben a munkaviszony meghosszabbítását, utóbb anyagilag is csaknem hátrányos helyzetbe került. Szerencsére a törvény neki adott igazat. S hogy a vállalatot meghatározatlan idejű — „állandó” — munkaviszony utólagos létesítésére liötelez- ték. természetesen a betegség, a táppénzes állomány idejére, illetve a továbbiakra is érvényes a szerződés. Ami alapján a kismama másokhoz hasonlóan élvezheti most már a gyermekgondozási segélyt A történet — tavalyi. S, hogy mégis mo6t szolunk róla, azért tesszük, mert nem egészen egy év múlva, Ugyanettől a vállalattól, kísértetiesen hasonló egri panasszal kopogtattak újfent a szakszervezetnél. Máshol pedig — szintén a közelmúltban és a megyeszékhelyen — ugyancsak a szakszervezetnek kellett közbelépnie, hogy az eset ne ismétlődjék meg: a felmondást megelőzve olyanra változtassák a kismama szerződését, amely sem a szülés előtt, sem pedig utana nem okoz idegeskedést. Ha nem is jellemzőek, mindenesetre meglepőek, elgondolkodtatóak ezek az esetek. Különös, hogy a szakszervezetnek — viszonylag rövid időn belül — többször is olyan ügyekbe kellett beleszólnia, amelyeknek egyálta Ián nem szabadna ügyeknek lenniük. Hiszen kiharcolt, biztosított jogok, kedvezmények mindazok, amelyek a várandós mamákat, a gyermeküket nevelő édesanyákat,szocialista társadalmunkban ma már természetszerűleg megilletik. Miért hát az oktalan gánesos- kodás, az öncélú vállalati ügyeskedés, a törvények újra meg újra visszatérő kijátszása? Miért húzódoznak, miért idegenkednek még mindig sok helyen a terhes nők felvételétől, alkalmazásától? Miért „fázik” a gyermekes anyáktól olykor — mint szintén tapasztaltuk — még az egyébként rendkívül komolynak, hivatása magaslatán állónak látszó női vezető is? SZANTSZANDÉKKAL nem írtunk neveket, hiszen végtére is orvosolták már az említett sérelmeket, panaszokat S tulajdonképpen nem is a nevek, cimek a lényegesek, mint inkább a közreadott furcsaságok. Amelyekből, remélhetőleg itt is, ott is levonják majd a tanulságot. Anélkül is, hogy személyeskednénk. Győai Gyula 19741 jumus 31., peat«* I
