Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

íSBSsSS1^®* (fx'ir^L vv. Gyermekarcok az óvodából: játék a labdával (Foto: Puskás Anikó) Premier a balatoni mozikban Hagyomány, hogy a nyári idényben a balatoni mozik­ban mutatják be először — •a fővárosi premiereket meg­előzve — a legújabb külföldi filmeket. Az idei szezonban június közepétől augusztus végéig hat új film kerül a balatoni közönség elé. A nagyobb idegenforgalmi központokban már megkezd­ték a Saint Tropezbe költö­zünk című francia film vetí­tését. Június 20-tól Július 11- ig mutatják be a Francia kapcsolat című amerikai filmet. A július—augusztusi műsorban szerepel az Olsen banda nagy fogása című dán, az Alfredo, Alfredo című olasz és az Elza kölykei cí­mű angol film. Augusztus­ban láthatja a balatoni kö­zönség a Fej nélküli lovas című szovjet filmet. Utazási kedvezmény az OIOT szervezésével udulo, nem kereső fiataloknak Az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács idén mintegy 100 ezer fiatalnak biztosít kedvezményes üdü­lési és pihenési lehetőséget; erre a célra 50 százalékos mérséklésű menettérti utazá­si kedvezményt biztosított — a pénzügyminisztériummal egyetértésben — a Magyar Államvasutak. A balatonszemesi, siófok­sóstói. badacsonyi, nagyma­rosi, miskolc-tapolcai és a velencei középiskolai üdülő­táborba utazók, a balaton- földvári, a Kilián-telepi és a verőcei üdülőtáborba be­utalóval rendelkező egyete­misták, valamint a balaton- szabadi, kőszegi, pa- rádfürdői, visegrádi, ze- begényi, leányfalui, bala- tonboglári, balatonszemesi és új-hutai SZOT-üdülőkbe uta­zó ifjúmunkások vehetik igénybe a kedvezményt, amely vonatkozik a buda­pesti Hotel Ifjúságba és a kőszegi Hotel Panorámába beutalt, mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra is ugyan­úgy, mint azokra a kempin­gezőkre, akik az úgynevezett kempingtömb 1—25 000. sor­számával rendelkeznek. A rendelkezés hatályba lépett. (MTI) Kétlaki kultúrház A szabálysértési ügyintézés — a statisztika tükrében Az állami és az állampol­gári fegyelem erősítésének egyik fontos tényezője lehet a szabálysértési hatóságok eredményes munkája — ál­lapították meg a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalában, a statisztika tükrében ele­mezve az 1973-as szabálysér­tési ügyintézés tapasztalata­it. A jogalkalmazás jogpoli­tikai irányelveiben meghatá­rozottak érvényesüléséről ta­núskodik. hogy a szabálysér­tési hatóságok szigorúbban bírálták el a jogtalan anyagi haszonszerzési szándékkal el­követett, illetve más, a tár­sadalomra fokozottan veszé­lyes cselekményeket. (Ennek nyomán az egy főre eső bír­ság átlag tíz százalékkal emelkedett.) A feljelentések száma az előző évi 126 141-ről 125 151- re csökkent, ami azért is je­lentős, mert 1973 második fe­létől tanácsi hatáskörbe ke­rült az önkiszolgáló boltok­ban elkövetett lopások, vala­mint a tűzrendészeti szabály- sértések elbírálása. Tavaly körülbelül 10 000 olyan sza­bálysértési ügyben jártak el a tanácsok illetékesei, amelyek korábban nem tartoztak hozzájuk. Ag­gasztó viszont, hogy a jog­talan anyagi haszonszerzési céllal elkövetett szabálysér- ? tések miatt indított eljárá­sok száma lényegesen keve­sebb a ténylegesen elkövetett, de felderítetlenül maradt jogsértő cselekményeknél. Annak ellenére például, hogy törvény terjeszti ki a vá­sárló megkárosításának tény­állását a gazdasági jellegű szolgáltatói tevékenység kö­rében elkövetett vásárlói megkárosításra is, a szak­szerű és rendszeres ellenőrzés hiányában ilyen cselekmé­nyek miatt úgyszólván alig kezdeményeztek eljárást. A ..megszüntetésser’ elinté­zett ügvék száma az 1972-es- hez mérten körülbelül ezer­rel csökkent, emelkedett vi­szont azoknak az ügveknek a száma, amelyekben bünte­tés kiszabása helyett figyel­meztetést alkalmaztak. (Ez­zel a .lehetőséggel a községi tanácsok az ügyek 11 száza­lékában, élték.) A .pénzbünte­tés kiszabásával lezárt ügyek aránya gyakorlatilag nem változott a korábbihoz ké­pest. A községekben a tár­gyalásos eljárás útján inté­zett ügyeknek az előző évi 65,9 százalékával szemben tavaly már 70,1 százalékában vették igénybe a szabálysér­tési bizottság közreműködé­sét. Ez örvendetes, hiszen a tapasztalatok szerint az ügyek testületi elbírálása je­lentősen fokozza a szabály­sértési eljárás visszatartó ha­tásét. A fellebbezéssel megtáma­dott szabálysértési határoza­tok aránya az 1972-es 6,2 százalékról 5,5 százalékra csökkent, ami arra enged következtetni, hogy megala- pozottabbak voltak a hatá­rozatok, s meggyőzőbb volt indoklásuk is. Jóllehet az 1972-esnél valame­lyest kevesebb volt a megbírságoltak száma, a kirótt összeg 2,8 millió fo­rinttal haladta meg az előző évit, megállapítható, hogy a szabálysértési hatóságok bír­ságolási politikája általában helyes irányban fejlődik. (MTI) EVEKKEL EZELŐTT még volt egy kis rossz íze annak, ha valakire azt mondták; két­laki. Tulajdonképpen azt je­lentette, hogy üzemben dol­gozik, de azért van földje is, amelyet siet megművelni. Ma már nem használatos ez a jelző, de azért értelme jól ki­fejezi, miről is van szó. Egy kultúrház esetében nyilvánvalóan arról, hogy egyszerre több irányú felada­tot kell ellátnia. A kultúra recski otthona például üzemi — bányászkultúrház —, de ugyanakkor ki kell elégítenie a község igényeit is. Bár a 3500 lakosú Recskre azt szo­kás mondani, hogy bányász­község, figyelembe kell ven­ni azt is, hogy sokan dolgoz­nak a tsz-ben, az állami gaz­daságban, a kisebb-nagyobb vállalatoknál, intézmények­nél, de vannak, akik eljárnak a faluból máshová, például Sírokba. így érthető, milyen sokfelé kell figyelnie annak, aki Recsken kézben tartja a kultúrát, pontosabban a köz- művelődés irányítását. Gál Mihály, a bányászkul­túrház igazgatója, igen csak régi bútordarab, pontosan 1945-től foglalkozik kulturális munkával, 6 azóta egy helyen tevékenykedik. Nem kis do­log ez, különösen akkor, ha számba vesszük, mi minden történt az eltelt évtizedek­ben, hányféle kanyart kel­lett megtennünk, míg eljutot­tunk idáig. Nézzük a jelent. HA LELTÁR SZERINT számba vennénk, mit nyújt a bányászkultúrház a lakosság­nak, nem jönne ki rossz ered­mény. Maga a kultúrház jól hasznosítható, a tágas szín­házterem mellett 3500 kötetes könyvtár és három kényelmes klub várja a dolgozókat. Van­nak szakkörök, rendeznek előadásokat, segítik a szocia­lista brigádmozgalmat, de igyekeznek kielégíteni a szó­rakozási igényeket is. Ez utób­bi különben fontos a bevétel miatt is, hiszen 140 ezer fo­rint az évi költségvetésük és ennek csak a felét kapják tá­mogatásként. Szimpatikusak a tervek Is. Szeretnék megszervezni a ze­neoktatást, megalakítani a fúvószenekart és egy színját­szó csoportot is. Biztató a közművelődésről szóló párt­határozat fogadtatása is. Az igazgató azt mondja, azóta nagyobb az érdeklődés a kul­túra iránt, többször beszá­moltatják a vezetők, nem ta­lál zárt ajtókat és anyagilag is támogatják a kultúrházat. Az eredmények mögött azonban megoldást sürgetve feltűnnek a gondok is. Ezek­ről is szólni kell, mert veszé­lyeztetik a közművelődés tar­talmát és színvonalának emelkedését. Legutóbb a munkások mű­velődésével foglalkozva már szóltunk arról, hogy az üze­meknek jobban kellene tá­maszkodniuk a lakóhelyek. kulturális életére. Többek között azért is, mert jelentős a bejárók száma, s azok a munkások, akik az üzemek­ben, vagy bányákban ledol­gozták a nyolc órát, haza igyekeznek, hogy családjuk körében töltsék a szabad időt. S ez a szabad idő nagyon is alkalmas a művelődésre. Hogy mit hasznosítanak ebből a szabad időből, az már az em­berek igényétől és a kultúr- házak programjától függ. AMI A RECSKI kulturá­lis programot illeti, az való­ban sokoldalú, mégsem tudja átfogni az egész falut, s nem tud kapcsolatot tartani a kör­nyező üzemekkel. A kultúr- házigazgató például arról be­szélt, hogy a siroki gyárban dolgozó recskiek gyakran megkérdezik: bemehetnek-e a bányászkultúrházba? A kér­dés nyilvánvalóan jelzi, hogy a lakosság egy része még nem érzi sajátjának a kultúr­házat. Es ezzel már él is érkeztünk egy másik problémához. Recsken 28 vállalat, szövet­kezet, vagy intézmény foglal­kozik kulturális munkával. Vanísaját tervük és pénzük is, s önmagukhoz mérve bizo­nyára hasznos munkát végez­nek. De eredményesebb lenne a munkájuk, ha összefogná­nak, ha koncentrálnák az erő­ket — szellemieket és anya­giakat is —, és egységes el­képzelés alapján formálnák az emberek ízlését, és gondos­kodnának a szabad idő okos és kulturált felhasználásáról. Az anyagi erők összefogása nehéz kérdés ugyan, de nem megoldhatatlan, hiszen a kulturális intézmények közös fenntartásának előnyeit a gyakorlat is igazolta. A recs­ki kultúrház is élvezi a közös fenntartás hasznát. De a szel­lemi erők összefogása még ke­vésbé érvényesül. Fentebb már szóltunk a recski kultúrház igazgatójá­nak lelkesedéséről, sokéves tapasztalatairól. Csak hogy ez az igazgató gondnok az érc­bányában, emellett szb-titkár és csupán tiszteletdíjasként vezeti a kultúrházat. Azt a kultúrházat amelynek nyil­vánvaló feladata, hogy átfog­ja az egész községet. Ezt a sokoldalú feladatot ma már nem lehet mellékállásban el­végezni: És holnap még ke­vésbe. Főfoglalkozású népmű­velőt, kultúr házigazgatót kö­vetel az élet, az egyre jobban kibontakozó közművelődés, olyat, aki teljes energiáját és idejét a kultúrának tudja szentelni Hadd említsünk Itt. egy példát, ugyancsak Recsk- ről. Hét könyvtár van a köz­ségben, mindegyiknek van egy vezetője, aki hetenként néhány órát foglalkozik a könyvekkel és az olvasókkal De nincs köztük egyetlen egy magasabb képzettségű könyv­táros sem, olyan, aki elmé- lyülten, esetleg tudományos igénnyel foglalkozna a köz­művelődés e rendkívül fontos területével. AZ ERŐK TEHAT szét- forgácsolódnak. Az anya­giak és a szellemiek is. Félre­értés ne essék nemcsak Re es­keti/ ... Márkusz László 20.00: Antikvárium Szórakoztató irodalmi mű­sor — kuriózumokkal. Lega­lább így lehetne jellemezni Bogáti Péter összeállítását, amelynek címe azt jelzi, hogy „régiségekkel” találkozha­tunk. A műsort Várkonyi Zoltán vezeti. Elhangzik vers, próza, sanzon és filmet is vetítenek. Egy Goethe- vers például több változat­ban is előadásra kerül, s így össze tudjuk hasonlítani a kü­lönböző fordításokat. A ko­rabeli sajtó egy-egy darabja, felhasználása nem érdekte­len. A magazinszerűen ösz- szeállított műsorban rég el­felejtett írók művei is szere­pelnek. Az Antikvárium a gyűjtők paradicsoma, s ezért egy ismert könyvgyűjtőt is láthatnak a nézők. Igaz, hogy nem gyűjtőszenvedélye foly­tán vált ismertté a neve, hanem futballistaként: Dal­noki Jenőről van szó, akinek 7000 kötetből álló könyvtá­rában 500 ritkaságszámba menő könyvet találhatunk. (KS) vVVVVWWVVVV\ PONGR/ÍCZ GY. KINCSES GY. I 'ijsj&r 1974. június 19« szerda HRDMAK Tlchy Lajos életregénye in. A jezanító pofon Ami a Pál utcai fiúknak az „édes grund”, az volt La- iiéknak bokán felül érő ho­mokja yal a Tárnái-rét. 'Talán ez a homok íam'tot- ta meg őket technikailag he­lyesen rúgni. Aki homokom tanult focizni, az tud ám csüddel rúgni! Ügy, ahogy azt a testnevelési főiskolá­kon, a szakkönyvekben, so­rozatfelvételeken, edzéseken tanítják. Ha tanítják! Tanú minderre az a sok brazil gyerek — Pelét is beleértve —, aki a riói tengerpart ho­mokján, a Copacabanán is­merkedett meg a futball tu­dományával. S tanú lehet rá Puskás, Bozsik, Hidegkú­ti és a többiek, persze, köz­tük Tichy Lajos, a Tamai- rét homokján nevelkedett rettegett bombázó. Jó kis iskola volt a MÉ- MOSZ kölyökcsapata. Míg a gründen a többi srác 120— 130-at is „eldekázott”, fel­váltva jobb és bal lábbal, Lajos 200-at Is teljesített, de a MÉMOSZ-ban már igazi bőrlabdával sajátította el és fejlesztette tovább sajátos technikáját. Tíz évvel később. 1958- ban a kispesti Bp. Honvéd­pályán Sós Károly, az ak­kori edző valamelyik ifjú titánt oktatgatta. s Lajos közbeszólt. Az edző lehurrogta: — Mit beszél bele? Mu­tassa meg, ha jobban tud­ja! — Egy üveg pezsgőért, Mester! Jó? — felelte Ti­chy. — Rendben. De francia! A fogadásnak megfelelően Lajos kőrbeindult a futópá­lyán. Ez testvérek között Is 400 méter. A labdát nem volt szabad leejteni. Dekáz- gatott hát ballal, jobbal, né­ha felemelte, belefejelt, vagy homlokáról hátra, tarkójára csúsztatta a labdát, s ott megállította (egy ízben Bécs- ben az Ausztria elleni mécs­esén is megcsinálta — tom­bolt is a közönség!). Sós Károly szája először diadal­mas nevetésre szélesedett, de rögtön ráfagyott a mosoly, mert Lali a tarkóján balan­szírozta a labdát, mint va­lami zsonglőr, s hirtelen egy fejmozdulattal a jobb vállára gurította Ott meg­dobta a vállával, majd a háta mögé eső labdát újból maga elé ívelte egy elegáns oxforddal. Folytatta a deká- zást. Természetesen a labda egyszer sem ért földet. Nem állt meg a futópálya végén, hanem folytatta útját a já- tékosaluijárón a sápadt vil­lanykörte fénye alatt, majd tovább a folyosón át be az öltözőbe. Sós Károly csak nézte, nézte. És kezében a „vesz­tes, fizess” pénzzel, csak eny- nyit mondott: — A mindenit... ennek minden sikerül! (E kis kitérő után térjünk csak vissza a MÉMOSZ- kölykökhöz, nézzük, hogyan alakult Lali sorsa, merre ve­zetett az útja?) Lajos nagyon megerősö­dött, közben gyártotta a gó­lokat. A kölyokcsapatban va­ló játék alig elégítette ki. Ügy vélte, hogy útja nyíl­egyenesen vezet az ifik kö­zé, amikor ... 1952 májusá­ban fájós lábbal játszott (ezt eltitkolt», csak lézengett a pályán, sőt, két ordító gól­helyzetet is kihagyott. Ba- zsó edző roppant dühös lett — ebédre dupla porció má­kos nudlit evett, sem ezt, sem a vereséget nem tudta megemészteni —, a meccs után félrehívta Lalit és kö­zölte vele: — Nincs rád többé szükségem. Lali a Lokomotivhoe ke­rült, ae mivel a MÉMOSZ nem adta ki, az új edző fe­ketén játszatta. Edzésre azonban nemigen járhatott, mert az edző attól tartott, hogy Bazsó felfedezi volt já­tékosát, s ebből baj lehet. Így hát odacsapódott a Va- sas-kézilabdásokboz. Minden vasárnap ment a „fekete” foci, hétköznapo­kon pedig a kézilabdaedzé­sekre járt. Két hónap telt el. Ügy tűnt, minden a legsimábban megy. Már azzal a gondo­lattal is kacérkodott, hogy mint igazolt kézilabdás foly­tatja pályafutását, amikor — magára haragította a ké­zilabdaedzőt is. Az elrendelt kapura dobá­sok helyett.. szériában vágta jobb lábbal a „sufni­kat” a kapu négy sarkába. Szólhatott, kiabálhatott az edző. Nem használt. A vége az lett. hogy innen is elta­nácsolták: Eredj, fiam, fo­cizni ! ! ! Lali örömmel fogadott szót a haragos edzőnek ... ★ S gyökeret eresztett a Bp. Lokomot ívban. Pedig nehezen A MÉMOSZ megmakacsol­ta magát. Nagy szükség lett volna a gólerős csatárra a vasutasoknál is. Mit csinál­janak? Volt egy gyengébb képességű ifjú labdarúgója a Bp. Lokomotívnak, akit Fe­kete Sándornak hívtak. Leg­nagyobb szerencséjükre ez a Fekete — szőke volt. ön­ként adódott a megoldás: az ő igazolásával játszott La­jos az 1950'51. bajnokság so­rán. Így lett Tichy egy évre — Fekete! Feketén... Játékával egyre jobban ki­tűnt társai közül. Olyany- nyira, hogy 1951 őszén — amikor már legálisan játsz­hatott — sor került az alig 16 esztendős Tichy Lajos be­mutatkozására az NB II-ben bajnokjelöltnek számító Bp. Lokomotív első csapatában! Lajos fejlődése zöld utat kapott. Mivel azonban a szülőd ház még mindig nem dús­kált az anyagi javakban, s Tichy nagyszerű állásajánla­tot kapott a TRANSZVILL- tőd, Szabó Péterhez fordult: — Péter bácsi! Tessék en­gem elegednil Szeretnék át­menni a TRANSZVILL-ba! Az edző válasza egy ha­talmas pofon kíséretében a következő volt: — Innen majd csak ak­kor mégy el, fiam, ha én mondom. Ezt jól jegyezd meg magadnak! Különben, holnap edzés... (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom