Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
Tigr’svaittszat Orne-oan Egy gyönyörű felnőtt ben- gáli tigrist ejtettek el Rabo- danges-ban, egy kicsiny or- ne-i faluban. Az állat húsz perccel korábban szökött meg* rosszul zárt ketrecéből a falu közelében levő állatkertből. A rendőrök az intézmény igazgatója kíséretében azonnal megindították a hajtóvadászatot és bekerítették az állatot. Az emberek látványára a tigris azonban annyira fenyegetővé vált, hogy tüzet kellett rá nyitni. Miután több találat érte, a dzsungel ura halálosan megsebesült. A hóhért akasztják Ludwig Ensson svéd lelkész hosszú esztendőkön át tartott a rádióban konzultációkat fiatal házasokkal, és számos családi konfliktust Kikerült rendeznie. Ez a sorozat volt az egyik legnépszerűbb műsor Svédországban. A lelkész jó tanácsai révén sok házaspárnak sikerült elkerülnie a válást, meg tudtak maradni a közös családi tűzhelynél. Ugyanilyen munkásságot fejtett ki Ens- 6on doktor felesége is. Egy sor könyvecskét adtak ki közösen arról, hogyan lehet meglelni a családi boldogságot. Házasságuk huszonkettedik évében azonban bekövetkezett a csőd: odajutottak, hegy be kellett adniuk a válókeresetet. A csalódott hívek kérdezősködésére a lelkész megjegyezte: „Nemvolt más megoldás. Más dolog tanácsokat adni, s megint más, ha magunk kerülünk hasonló helyzetbe”, ___ ORSOVAI EMIL: V1IIAK BÉLA: ^őiuuőiimfqálat 'Bfey Ostal színésznő as boa rátnóje vállán zokog: — Olyan boldogtalan vagyok! Csinos, magas, szőke, rokonszenves, művelt, gazdag és képzeld csak, elhagyott! — Szóval, ráadásai még intelligens is! — mondja a részvevő barátnők —• 'Asszonyom, cMvasta Einstein relativitáselméletét? — El ne mondja a végét, előbb meg akarom nézni filmen! .- W ■ fj A firenzei színműíró rt- küldte eg.v római kritikusnak a sajat májáról készített röntgenfelvételt a következő szavak kíséretében: „Annak az embernek, aki minden másnál nagyobb kárt okozott benne!” ★ Az apa így szól fiához:: — Édes fiam, én a te korodban még nem udvaroltam nőnek. Nem hinném, hogy te ugyanezt elmondhatod majd a fiadnak, ha any- nyi idős leszel, mint én most. — Miért? Gondolod, hogy én kevésbé füllentős leszek? — kérdezi a „bájos csemete”. ★ — Főorvos úr, a 15-ös beteg már teljesen magához tért — újságolja örömmel az ápolónő. — Miből gondolja, nővérke? — Reggel óta nem hívja a feleségét. ★ Egy kivételesen alacsony termetű ember meséli társaságban : — Húszéves koromban mindig arról ábrándoztam, hogy testőr leszek. Be is adtam a kérvényemet, minden ment is rendben, csak a szemem.,. — Mit nem mondasz!? Hiszen a testőrök kötelezően rendkívül magas növésű férfiak. Meg hogy a szemed ... — Pedig így van: azzal a kifogással utasítottak el. •hogy a szemem túlságosan közel vau a földhöz. ★ ?igy római kiskocsmában két férfi poharazgat. Egyikük rezignáltál! megjegyzi ■ Nem hordok... Madárka voltál... s A HÍD ~ Tudod, öregem, nekem régi meggy özödésem, hogy a baj nem jár egyedül. — Hogy milyen igazad van, pajtás —• mondja a másik. Épp most lépett be a nejed a féleségem társaságában] i$' 'Á házaspár csúnyán összekap. Az ágyban egyetlen szót sem szólnak egymáshoz. A férj újságot, a feleség krimit olvas. Fél óra múlva a feleség töri meg a csendet: — Arturo, légy szives, add Ide a házassági hirdetéseket! Az anya razogatja melyen aivó lányát: — Kelj fel, kislányom, már elmúlt hat óra! — Elfelejtettem mondani, hogy mától kezdve nem keil idejében felkeltened, mama! — Miért? — Mert a főnök tegnap kijelentene, hogy nagyon tetszem neki. ★ Paolo Villaggio elfogadta egy barátjának meghívását és pár napra Toscanába utazott. Egy reggel a művész kilovagolt. Az állat hirtelen felágaskodott és kivetette a nyeregből Villaggiót,, aki elterült a fűben. — Először ülsz lován életedben? — kérdi barátja, míg felsegíti a földről. — Nem — válaszolja Villaggio — utoljára! A férj mosogat a konyhában. felesége a televízió elölt ül. Egyszerre csak a férj bedugja a fejét az ajtón és így szól: — Drágám, ha minden simán megy, a hónap végén megleplek egy edenymosoya- to géppel. — Na, hála az égnek! Megint egy teljesen felesleges ajándék! — zsörtölődik az asszony.-k — Mit szói hozzá, szomszédasszony. az iskolában bevezetik a szexpális oktatást? — Nem ellenzem, de nehogy házi feladaiot is adjanak fel belőle. LÚ A Newr Yorfc-l rendőrség seé- lr.sk or u baj to vadászatot indított egy életveszélyben levő rablóbanda után. A tettesek ugyanis (eltörtek egy parkoló kocsit és magukkal vitték a csomagtartóban talált csokoládét és bonbonokat. A kocsi egy féregirtóé volt, az eltulajdonított édesség pedig patkányok számára méreggel preparált „ínyencfalat”. Nem hordok többé gondokat csak szép napot csak szép ügyet kihavazom az életem megérett szürke fellegét Fehér lesz tőlem majd a táj ahol több baj már nem bolyong csak boldogok csak kedvesen lesznek a fazós füstök is Zene lesz minden nyom: fehér hol jártak láthatatlanok mentükből olvasom ki majd milyen lett volna énekem A rágógumi története Az ember már főbb ezer évvel ezelőtt rákapott arra, hogy különböző gyantákat rágjon. A rágógumigyártást iparággá, mégpedig rendkívüli módon gyümölcsöző iparággá csak 1871-ben fejlesztették az amerikaiak. Abban az évben Thomas Adams amerikai üzletember megfigyelte, hogy a mexikóiak állandóan egy olyan gumiszerű anyagot rágnak, amelyet egy Közép-Amerikában termő fából nyernek. Ezt az anyagoit korábban csak a gumigyártásban használták fel, keverték a sakkal költségesebb gumival. Három hónap' leforgása alatt Thomas Adams megkezdte a cukorral ízesített rágógumi-golyócskák gyártását A rágógumi csakhamar az Egyesült Államok fiataljainak szenvedélyévé vált (a fogyasztók 80 százaléka ma is 3d éven aluli.) A felnőtteket a második világháború idején kerítette hatalmába a rágógumi-mánia. Ekkor a Pentagon ugyanis elhatározta, hogy az európai és a csendes-óceáni fronton harcoló katonák fejadagjához rágógumit is adnak. Az amerikai katonák a helyi lakosság között ajándékképpen osztogatták a rágógumit és így „ingyen” reklámot csináltak az amerikai terméknek. Azóta a rágógumi — legalábbis az Egyesült Államokban —, elsőrendű „szükséglett cikké” vált. Az amerikaiak általában 185 darabot fogyasztanak évente. A statisztikai kimutatások szerint őket a kanadaiak, az ausztráliaiak, az angolok, a brazilok, az argentinok és az olaszok követik. Egyes orvosok erősen kétségbevonják a rágógumi ártalmatlanságát. A gyártó cégek azt állítják, hogy legfeljebb a fogra lehet ártalmas. Madárka voltál, elrepültél, a messziséggel egyesültéi, az elsuhanó tűnt idővel, a soha vissza-nem-térő vei. Már ott lebegsz, hol el nem érlek, a be nem teljesült remények partján is túl, oly messze-mcsszc, a fájdalommal eljegyezve. Halálomon túl is kereslek. Nemzedékek során kergetlek, hogy egyszer majd karodra lelten, találkozzunk gyermekeinkben. JOANNA VILINSZKAJA: Nyugalom, Irénbe! ■— Nézze, hogy ragyog a márciusi nap, és ön még olyan fiatal, de máris ideges! Egy-kettőre sírva fakad, kétségbeesik, ez így nem jó! Az élethez nyugalom kell. Vegyen a süteményből ... én sütöttem. Azt hiszi, nekem könnyű volt, amikor ide eljött? De azt gondoltam magamban: Nyugalom, Irén- ke, botránnyal nem lehet semmit megoldani!” — A Nők Lapjában azt írják, hogy ilyen ügyben hagyni kell. a dolgot. És én, mintha semmi nem történt volna, mosolyogtam. Igen, kedvesem, mosolyogtam, hogy megfájdult a szám ... — Én is sütök süteményt. Vladek nagyon .szerel i. Igen. megeszik húsz darabot is. és — önhöz =zalad. Aztán új nyakkendővel jön haza. Az ön ajándéka! — Nyugalom. Minké! — mondom magamnak —, nyugalom! És így szóltam Vladekhez: „Milyen szép nyakkendőd van... de ha valamit veszel magadnak, akár a legolcsóbbat is megveheted, neked minden jól áll!” — És reggel, alig virradt, siettem a boltba, hogy vegyek neki egy nyloninget, hosszú ujjal, mandzsettával, de Vladelc egy olasz ingben tért haza. Álékor ruhára való anyagot vettem neki, ön pedig... Nos. egy hónap alatt közösen úgy felöltöztettük, mint egy divat babát ... — De ez még nem minden! Visszatérőben magától. azt mondta: kiküldetésbe megy Zakopanéba. Elképzeli, hogy szezonban küldik oda kiküldetésbe? Már a nyelvemen voltak a megfelelő szavak, de így szóltam magamban: „Nyugalom, Irénke!” — és vettem neki egy pulóvert. mivel a siléce- ket maga vette meg. — Mit tegyek? Becsomagoltam neki és elutazott. És képzelje — három nap so telt ei, Vladek hazajött. Van ilyen is! A hegyekben esett az eső. Vladek • akkor hallani se akart magáról. Én pedig a fülébe dugtam egy balatoni út gondolatát. Vettem egy kétszemélyes jegyet Magyarországra. — Ott — mondtam neki —■, kitűnő az éghajlat, a magyarok szeretetre- méltóak, szívélyesek és minden kényelmet megkapsz, amit akarsz. Vedd ki a szabadságodat, utazzunk el. — Ennyi az egész. Ha maga tortát süt neki, én almásrétest. Ha valami apróságot vesz neki, — én fényképezőgépet. Ha maga rádiót — én televíziót. — És még maga ideges! Micsoda dolog azonnal sírva fakadni ! Nekem se könnyű. És akkor se volt könnyű, amikor mindkettőnket elhagyott valamiféle Ágnesért. Akkor is azt mondtam magamban : „Nyugalom, Irénke!” Ö úgyis visszajön hozzánk —, hiszen mi őt úgy elkényeztettük ahogy egy asszony se tudja. Legyen róla meggyőződve! A Krokogyilból fordította: Antaljy István „Olcsóbb fekvésű ingek..." (?!) A televízió.egyik adásában hangzott, el a címül idézett nyelvi forma. A riporter minden megjegyzés nélkül tudomásul vette ezt a furcsa minősítést. Vajon csak a nyelvi képletben van hiba, vagy a nyelvi forma mögötti gondolatmenetben is? Mind a kettőben. Egy logikai lánc leszakadt a kifejezésből, illetőleg hiányzik belőle az a szó, amely teljessé tette vol- na ä minősítést. Arról is szólnunk kell azonban, hogy nem véletlenül fogalmazódott meg a rostára tett kifejezés. Az •utóbbi időben mintha „hivatalból'’ és „szakszerűsködés- ből” menekülnének egyesek az egyszerű és egyértelmű megnevezésektől, és nyelvi szerephez juttatják a feleslegesen eihivatálósitotf, 'bonyolultságában is álig érthető nyelvi formákat. Mind ritkábban halljuk és olvassuk pl., ezeket .a szavakat, kifejezéseket: olcsó, olcsó áru, áron aluli' leszállított árú st!b. Az olcsó holmi nagyon is egyértelmű minősítést is egyre többen kerülik a kereskedelem nyelvhasználatában, s helyette alacsony árfekvésű árakról beszélnek és írnak. A drága szó is mind ritkábban minősít, s helyette a magasabb árfekvésű jelzős szerkezet terjed egészen célszerűtlenül. A feleslegesen bonyolított, duzzasztott nyelvi formákkal való élésben ilyen körülmé- nyeskedő megfogalmazással is találkozhattunk: „Az ingféleségek már nem az alacsonyabb árfekvésen futnak, hanem itt az ár már magasabb nagyságrendet képvisel”. Szinte riasztó ez a hivataloskodás, ezért még azok is, akik a kereskedelem szaknyelvén kívánnak szólni, önkéntelenül menekülnek ezektől a kifejezésektől, és visz- sza próbálnak térni az egyszerű és jól érthető fogalmazáshoz. A televízióbeli riportban az eladónő is ezt tette, de a fél úton megtorpant, még nem mondta azt, hogy olcsóbb ingek is kaphatók, ük- nem agyában előre tolakodtak az árfekvés, az árfekvésű szakszerüsködő kifejezések, s mire megszólalt, az egyik fontos láncszem és szó kimaradt a megfogalmazó sbol: s megszületett az „olcsóbb fekvésű ingek” szokatlan, s a célszerűtlen szakzsargont is példázó nyelvi forma. Or. Bakas .lá/.scí
