Népújság, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Fiatalok — önmagukról Majoros Géza. A hegykoszorúval övezett határból érkezett vissza a központba. Felbontotta a na­pi postával érkezett levele­ket. Már délelőtt fél tíz volt, amikor hozzáfogott reggeliz­ni. így megy ez'mindennap, korán kel, későn fekszik. Kü­lönösen nyáridőben, meg ősz­szel, amikor a betakarítás minden órát leköt. Négy éve él-Itt a siroki völgyben Majoros Géza csa­ládjával. Főmezögazdász a Váralja Termelőszövetkezet­ben. Fiatalon, alig huszonöt évesen lett vezető. — Szerencsésnek vallom magam —- mondja elégedett mosollyal. — Amikor ide­jöttem a faluba, szolgálati la­kást kaptam. A szövetkezet lehetővé tette, hogy tovább­tanuljak. Két év alatt elvé­geztem a növényvédelmi' szakmérnökit. Az utóbbi négy esztendőben örvendetesen megfiatalodott a kollektívánk. Ma már 35 fiatal dolgozik a szövetkezetben. — A fiatalok szerepet kap­nak-e a vezetésben? — öt középszintű vezetőnk van, akik fiatalok. Van közöt­tük üzemágvezető, brigádve­zető és raktáros. De említhe­tem a főállattenyésztönket is, aki egyben a szövetkezet párttitkára, mindössze hu­szonnyolc esztendős — A fiatal szakemberek mennyire elégedettek? — A ' vélemények kissé megoszlanak. A hiányos szo­ciális ellátás okozza a legtöbb vitát Kevés a szolgálati la­kás, probléma van az öltö­zőkkel ét a mosdókkal. Gép­szerelő szakmunkásaink sze­retnének továbbtanulni és le­érettségizni. Ezt legutóbb az ifjúsági parlamenten is szó­vá tették. — Milyen megoldást keres­nek ezek orvoslására? — Az igazság az, hogy a szövetkezet nehezen tudja nélkülözni ezeket a fiatal szakembereket. Különösen nehéz a nyári szabadságolás a továbbtanulók esetében. En- -ek ellenére négy ösztöndíjas litallal kötöttünk szerződést, kik most a pétervásári me- 'gazdasági szakmunkásképző Nézetben tanulnak. Vala­mennyien sirokiak és itt sze­detnének dolgozni majd a szövetkezetben. Bízom abban, nogy gazdaságunk hamarosan megoldja a szakmunkásaink továbbtanulását is. Gépé­szeink közül, akik leérettsé­giznek, egy sem akar irodá­ban dolgozni, továbbra is szí­vesen maradnak a termelésbe. Nyáron a szociális ellátáson is javítunk. A tanyaközpont­ban és a gyümölcsösben fel­épül az új öltöző és a zuhany­zó. Mi, fiatalok pedig ezentúl negyedévenként parlamenté* tartunk, ahol összevetjük örömeinket, gondjainkat és megoldást keresünk a prob­lémákra. o o © o A távolban tarkálló Isten- mezeji házaktól alig néhány kilométerre a hollóslápai er­dőben kék ruhába öltözött fiatalok ütemes baltazöreje töri meg a csendet. Négyen vannak, mindannyian gyer­tyánt gallyaznak. Egyikük Bíró Gábor, a brigád vezető­je. Nagyokat csap baltájával a hórihorgae gömbfára. Erdész-szakmunkás, Szo- csénypusztán végezte az is­kolát. Hazavágyott és vissza is tért Istenmezejére. Előbb a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál dolgozott, január 1. óta a termelőszövetkezet erdészetének brigádvezetője. — Erdészetünk elég jól gé­pesített. Nehéz a au szak­mánk, különösen a fakiter­melés, ehhez kellenek is a gé­pek. Évente háromezer köb­méter fát termel ki a brigá­dunk. Az erdészet is egyre jobban fejlődik, így a szak­munkás-bizonyítvánnyal szer- • zett tudás gyorsan elavul. Brigádunk tagjai szeretnének továbbtanulni, mert miha­marabb újabb gépek, techno­lógiák kerülnek a termelésbe. Ezek pedig megkövetelik az újabb ismereteket. Sajnos, er­— A Kistályai úti .tanyán lakunk többen fiatalok. Nem mondhatom, hogy korszerű körülmények között, hiszen nyolcán, tízen lakunk egy szobában. Sajnos nincs tele­víziónk és nincs megoldva az étkeztetésünk sem. Nem ka­punk meleg ételt, így rá va­gyunk kényszerítve arra. hogy esténként saját magunknak főzzünk. Most, hogy nyújtott műszakban dolgozunk, estére annyira elfáradunk, hogy örül az ember, ha lepihenhet. — Ezt nem tették szóvá a szövetkezet vezetőinek? — Az üzemi ifjúsági par­lamenten ez is felmerült, kaptunk is rá ígéretet, hogy megoldják. Bízunk benne! — Van-e módjuk szakmai továbbképzésre? Biró Gábor. re egyelőre nincs tehetőség. Ezt szóvá tettük az ifjúsági parlamentünkön is, de nem kaptunk rá megoldást. Mi szeretünk a szövetkezetben dolgozni, szeretjük szülőfa­lunkat, de szeretnénk tovább­tanulni és reméljük, hogy egyszer ezt is figyelembe ve­szik. © o o © — Nyújtott műszakban dol­gozunk most este 7 óráig — mondja érdeklődésünkre Rtt- szó Ferenc gépszerelő szak­munkás. Közeleg a nyár, a betakarí­tás, javítják a gépeket. Az Egri' Csillagok Termelőszö­vetkezet műhelyének köz­ponti szerelőcsarnokába ép­pen egy meghibásodott pót­kocsit tolnak be az udvarról. Fiatal szerelők veszik körül, egy-két percig tanácskoznak, hogy mit, hogyan csinálja­nak- Aztán kulcsok, kalapá­csok és hegesztőpászto- lyok kerülnek elő. Megkezdik a munkát Ruszó Ferenc öt esztendeje dolgozik a szövetkezetben. Mezőszemerér&l került Eger­be és itt munkásszállóban la­kik. Ruszó Ferenc. (Foto: Perl, Puskás) — Ebben segített a szövet­kezet. Jelenleg többen já­runk gimnáziumba. Húszhetes tanfolyamon elvégezzük az első két osztályt. Augusztus­ban vizsgázunk majd és ha minden jól megy, akkor szeptemberben már harmadi­kosok leszünk. — A fiatal szakmunkások milyen egyéb támogatást kapnak a szövetkezettől? — A tanulási lehetőségen kívül tavaly tízen kaptak 20—20 ezer forint anyagi tá­mogatást lakásvásárláshoz. Ehhez az idén én is szeretnék hozzájutni. A szövetkezettől nemrég kaptunk egy teljes klubberendezést: függönyö­ket, asztalokat, székeket és magnetofont. Itt találkozunk, beszélgetünk és szórakozunk mi, szövetkezeti fiatalok. Mentusz Károly Tékor»** és takarékossás Elégetni vagy megenni? Nemzetközi szállóige: a kő­olajat már bűn elégetni, de megenni még nem lehet. A tréfában rejlik igazság. Sikeres kísérletek igazolják, hogy nagy tápértékű élelmi­szerek állíthatók elő nyers­olajból ... Az olaj valóban a legsokoldalúbb alapanya? gok egyike. Feldolgozása, ne­mesítése során több szárma­zéka az induló ár húsz-, öt-1 venszeresét éri el. Egy esz­tendő alatt a világpiacon a mosószerek egyik nélkülöz­hetetlen összetevőjének, á dodocilbenzolnak az ára — kőolajszármazék ez is — a háromszorosára ugrott. Ta­valy hazánk 0,5 millió tonna kőoiajat, importált, túlnyomó részét a Szovjetunióból. A világ olajfogyasztása — napjaink növekedési ütemét tekintve — tízévenként meg­kétszereződik. 1973-ban 670 millió liter normál- és 220 millió liter szuperbenzint fal­tak föl Magyarországon a járművek. Az üzemanyag­felhasználás másfél évtized alatt a négyszeresére növe­kedett. Ma a mező-, erdő- és vízgazdálkodás tizenötször annyi villamos energiát igé­nyel, mint 1960-ban. A szál­lítás és hírközlés háromszor annyit. Tavaly 88 ezer új fo­gyasztót kapcsoltak be a vil- lamosenergia-hálózatba. Tyúk is, tojás is A régi hasonlattal élve, az anyag, az energia, az eszköz tyúk is, tojás is egyszerre. Nem lehet eldönteni, melyik volt „előbb”; az anyag kiter­meléséhez energia kell, az energia előállításához ener­giahordozó, ez utóbbi fel­színre hozatalához megint- csak energia és eszköz... Ezért, hogy a bedöglött ce­ment, a törött tégla, a hulla­dékba lökött fémanyag-, meg energiapocsékolás is egy füst alatt. S mennyi ilyen füst száll, sűrűn szó szerint. Évente hárommilliárd fo­rintnál többre rúg az az ér­ték, amelyet a közületi gép­járművek — a mezőgazdasá­got nem számítva — hajtó- és kenőanyag formájában el­fogyasztanak. Ugyanakkor vizsgálatok bizonyítják, hogy az egy kilométerre jutó üzemanyag-felhasználás öt év alatt 10 százalékkal növe­kedett, 6 ezt semmi sem magyarázza, csak a munka- és gazdálkodási fegyelem la­zulása. Te'ier, egy vállon Furcsa útra tévednek azok, akik úgy gondolkodnak: ta­karékoskodjon az állam, de ne a mi iparágunkon, válla­latunkon. Számítások szerint az egy főre jutó acélfelhasz­nálás 1980-ban az országban már 390—400 kg lesz. Tehát teremtse elő az állam az ér­cet, a félkészterméket, a ha­zai megmunkáláshoz az ener­giát, s azután a feldolgozó iparágakban csináljanak az acéllal amit akarnak ... Abszurdum? De hisz’ erről tanúskodik a gyakorlat! Az államnak valóban mód­jában áll növelni az impor­tot. Ha — s ez a „ha” na­gyon fönte» — a vállalatok, szövetkezetek megtermelték annak ellenértékét! Az állam — ebben az esetben a kor­mány — vállalta azt a ter­het, hogy a közelmúltban 1,5 milliárd forint támogatást nyújtott a kőolaj- és föld­gázkutatásokra, csak a leg­utóbbi időkben 1,3 millió dollárt biztosított műszer­vásárlásokra. Egy vállon azonban nem nyugodhat a takarékosság, az ésszerű gaz­dálkodás terhe. Két váll kell ahhoz. Felhasználóké, fo­gyasztóké éppúgy, mint ter­melőké. Mert úgy látszik, azt a legnehezebb megtanulni, hogy ebben az országban minden váll a miénk. Még- - ha sűrűn nem is akarjuk odatartani! Előrejelzések szerint az idén mintegy 30 milliárd fo­rint értékű energiahordozót használunk fel. Ha sikerül egy százalékát megtakarítá- ni, akkor ez 300 millió fo­rint értékű eredménnyel ér fel! Például úgy, hogy első­sorban a Dunai és a Beíe- mendi Cementműben növek­szik a termelés, mert ezek fele annyi energiával állíta­nak elő egy tonna cementet, mint a régebbi gyárak. Az­után úgy, hogy a hazai föld- gáztermelés bővítésével — amire mód van — olajat he- ‘ lyettesítenek, az idén körül­belül százezer tormát. Továbbá úgy, hogy a hő­termelésnél szigorítják a gaz­dálkodást. Itt egyszázaléknyi megtakarítás — átszámítva — évi 240 ezer tonna olajjal egyenlő az országban: S erre reálisak a lehetőségek, még csak különösebb intézkedé­sek sem kellenek hozzá. Elég, ha rendesen becsukják az ablakokat a lakásokban és az irodákban, a műhelyajtó­kat az üzemekben, ha egyen­letesebbé szervezik a terme­lést, s nem kell a gőzt a le­vegőbe engedni, mert éppen nincs mit csinálniuk a szárí­tóberendezéseknek ... Mészáros Ottó (Következik: viz alá.) Megyünk a Uttörőházi nyár (Tudósítónktól.) ‘Alig két hét, s vége a taní­tásnak. A várva várt vaká­cióra változatos programmal készült fel az egri Hámán Kató megyei Üt törőház. Az elmúlt éviben oly nagy láto­gatottságnak örvendő strandi játékpavilon június 17-től ismét várja a pajtásokat A Hevesi Járás úttörőinek ta­lálkozóját rendezik meg jú­nius 19-én, a kiskörei víz­lépcsőnél. Július másodikén Vargha Balázs játékdélután­ján szórakozhatnak a pajtá­sok, 5-én pedig az irodalom- kedvelőknek Sólyom Kati színművésznő, „Csipkefa” címmel tart irodalmi műsort. Ezen a napon még egy kü­lönösen érdekesnek ígérkező vízi vetélkedőt rendeznék az egri 6trandon. Hogyan látják a fotóművészek a gyermekek világát? Ezt mutatja be a fő­iskola előtti téren, július 23- én nyíló fotókiállítás. Nagy érdeklődésre lehet számítani, a július utolsó .napján meg­rendezésre kerülő kerékpár- versenyen is. Az augusztusi hónaip sem szegény a progra­mokban. Minden hétfőn es pénteken mini vetélkedőt ren­deznek az egri strandon. A legügyesebbek könyvet és hanglemezt kapnak. Termé­szetesen egész nyáron nyitva lesz az úttörőház játék- és mesaszobája, a barkácsklub, a fotólabor és a modellező- műhely is, tehát válogathat ki-ki kedve szerint. Urbin Zsuzsa Egercsehi kulturális programjából Az egefcseiViybáffj'atelepi művelődési “ btthqrrbáví-rijú-- nius 3-án Hova utazzunk — hol nyaraljunk?' címmel ad ötleteket a bányászoknak Gyenge István, az egri ta­nárképző főiskola munkatár­sa. A bányászakadémia négy előadást tart, A szénbányá­szát helyzete ma címmel, jú­nius 10-én pedig dr, Juhász Lajos, az egri tanárképző fő­iskola tanára a gyógynövé­nyek használatáról ad táié- koztatást. Június 15-én a fia­talok részére rendeznek „me­dencebált” a strandfürdőben, a zenét a „Gorsium EX T” együttes szolgáltatja. Két nappal később pedig dr. Eg­ri Károly, a megyei bíróság elnökhelyettese tart előadást. APADNAK a kutak a Mátra alján ... A még. nem is olyan ré­gen bőhozamú domoszlód kút —, amelyre időközben vízmüvet telepítettek —már csak -csordogál, képtelen a közműves ellátására. A köz­ségbe lajttal kell hordani az innivalót, mind nehezebb a hiányzó mennyiség pótlása. Gondok felhoznék Detken, Visontán, s idegeskednek Gyöngyösön is. A városi, „nyugalmi vízszintet" jelző grafikonok rohamos süllye­dést mutatnak. Az alacsony vízállás miatt a 17-ből négy kutat kellett használaton ki- vül helyezni a tavasszal, s lehet, hogy rövidesen ha­sonló sorsra jut egy további is, mert a hozama több punt a felével csökkent. Úgy mondják á Heves me­gyei Vízmű. Vállalat gyön­gyösi üzemegységében, hogy a városban '■— csupán a leg­utóbbi fejlemények, kelle­metlen változások miatt — naponta; kereken ezer köb­méterrel esett vissza a tel­jesítmény, ami viszont így a nyári csúcsidőben már mint­egy kétezer köbméter hiányt jelent. A csúcsidő pedig egy­re közeleg, s maid jönnek megint a panaszok esőstől. S mit tehetnek...? Gyöngyösön — Visontára panaszkodnak az apadás mi­att. Pontosabban: a visontai külszíni fejtésre, amelynek nyitása, művelése közismer­ten nagy víztelenítési műn­Apadó liufak a Mátra alján kával jár együtt. S hasonló­képpen vélekednek a kör­nyező'községekben is: a bá­nyát ölelő Abasárcn — ahol már az ásott kutakból is el­tűnt a víz —, Visontán, Hal­ma jugrán, Detken, Domosz- lón. Sőt Ludason és Kará- csondon is. TÖBB VÉLEMÉNYT, közel egy esztendeje, 1973. augusz­tus 24-én írásban is rögzítet­tek azon a tárgyaláson, amelyen a vízművek, a He­ves megyei Tanács ÉKV osz­tálya, a miskolci ÉVIZIG, Domoszló, Detk, Halmajugra, Visonta, a Bányászati Kutató Intézet, s természetesen a külfejtési üzemeltető Mátra- alji Szénbányák képviseltet­te magát. Érveket és ellen- érvezet őriz a jegyzőkönyv. Megoldást azonban nem ta­lált. A problémák máig sem csökkentek. A körzet, hoz­závetőlegesen 60 ezer embere nyugtalankodhat tovább. A bánya — csak részben érzi magát felelősnek. S ép­pen ezért, csak a károk rész­leges megtérítését vállalja. Ennek során 1968—70 között összesen 10 053 000 forintot fizetett a vállalat a detk— halmajugra—visontai térsé­gében okozott veszteségekért. Ebből az összegből fedezték a detkí és karácsondi új ku­tak, illetve a hozzájuk kap­csolódó szupersztát és hid­roglóbus létesítését, a d ~ '.k —«halmajugra—visontai regi­onális fővezeték építését, il­letve ennek elkészültéig a halmajugrai és visontai pro­vizórikus megoldások kivite­lezését. Ezen túl azonban legfeljebb Abasáron hajlan­dó még áldozatvállaláshoz. •Mert, hogy úgymond: más­ról nem tehet. Más kútapa- dásokhoz vízcsökkenésekhez semmi köze. Még például a domoszlóihoz sem, amelynél különben a bányavízkárt a VITUK1 igazán hihető szak- véleménye támasztja alá.,. JAVASOL VISZONT vala­mit a Mótraaljl Szénbányák: hasznosítsa a vízművek az úgynevezett bányavíztelenítő kutakat. Azokat a kutakat, amelyek a külfejtést körül­veszik, meglehetősen bő ho­zammal ömlesztik vizüket a szabadba, s vízmennyiségük­re máig sen tart konkrét igényt az erőmű. Igenám, csak hogy ezek­nek a kutaknak az egyiké­ben másikában talajvíz is van, ami lehetetlenné teszi közvetlen felhasználását. S még a mélyfúrású, „tiszta” kutak némelyike is magába hordozza a fertőzés veszélyét, hiszen olyan közel van a bányagödörhöz. amelynek alján — a visszatöltés során — annyi minden keveredik. Most is, hogy Detken a nem­régiben létesített sorpalac­kozó üzemel és e miatt hir­telen megnövekedett víz­igény kielégítésére új kutat furat a tsz, s elkészültéig feltétlenül biztosítani szeret­nék a szükségleteket: a regi­onális mű visontai végében alig találtak olyan bánya­kutat, amely ideiglenesen megfelel. Az az igazság, hogy ezeknek a kutaknak a vizét csak a legnagyobb elővigyá­zatossággal, állandó ellenőr­zés mellett szabad használni ivásra. Megnyugtató megol­dást csak a szabályos tisztí­tás jelenthetne. Erre pedig nemcsak a bányának — ha­nem a vízműveknek sincs pénze. Másrészt a kutak, amolyan „vándorkutak”: együtt haladnak a „gödörrel”. Szinte elképzelhetetlenek egy rendszeren. Mit- lehetne hát tenni? Nos, leginkább o bánya­munkától független új, nagy mélységű, korszerű kutak fú­rása, kútcsctportok létesítése látszik célszerűnek. Történ­hetne ez bármely alkalmas helyen. Mindenesetre: jó messzire a bányagödörtől. S kellene mindehhez természe­tesen egy korszerű vízmű­rendszer is, amely így, együttesen már minden bi­zonnyal megoldaná a kör­nyék problémáját. A Heves megyei Vízmű Vállalat — miután megbízást adott a Földmérő és Talaj­vizsgáló Vállalatnak l, kuta­tásokra — nemcsak az iga­zát akarja bizonyítani még nyomosabb érvekkel, hanem egyhen az újabb ivóvíz- lelőhelyeket, a bővítés to­vábbi lehetősegeit is keresi Mindez azonban aligha viszi előbbre az ügyet, hiszen a megoldáshoz édeskevés. Fel­tétlenül segítségre, támoga­tásra lenne szüksége a víz­műveknek, s ' régen felismer- $ hette volna már ezt az % Észak-Magyarországi Vízügyi tg Igazgatóság, amely tulajdon- % képpen a Mátra alji vízkész- V let gazdája is. Határozottab- . ban kézbe vehette volna már . a hosszú ideje vajúdó ügyet ; Mint hatóság: igazán ren­dezhetné az ügyet! MERT A HELYZET meg­lehetősen súlyos — előbb, utóbb esetleg katasztrófális- sá is válhat. Ezt pedig fel­tétlenül meg kell előzni. Hat- - vanezer ember érdekében. , Meg azért Is, hogy az‘ország legnagyobb bányája, hazánk legjelentősebb erőművét táp­láló üzeme ne haragosokat, hanem őszinte csodálókat, lelkes híveket szerezzen nap nap után. Gyónj Gyula 1974. Június 2., vasár«*®»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom