Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

A döntés felelőssége Tanuljon könnyen, játszva — vállalatvezetést A közgazdászképzés mód­szere új, színes elemmel gazdagodott. A Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem oktatási rendszeré­ben — az idei tanévben elő­ször — fontos szerephez ju­tott a „döntési játék”. E speciális tanítási eszköznek az a célja, hogy a hallga­tóknak módot adjon koráb­ban megszerzett elméleti is­mereteik valóságos vállalati körülményeknek megfelelő, komplex begyakorlására. A játék kerete egy elkép­zelt vállalat. A résztvevők általában 3—ő fős létszámú, maximálisan 10 csapatot ala­kítanak és ugyanennyi gaz­dálkodó egység ügyintéző apparátusát képviselik. Egy­más között — tetszés sze­rinti munkamegosztásban — vezető funkciókat osztanak ki és az üzem tényleges ■gazdasági eredményeit meg- natározó, különféle döntése­ket hoznak, A játék általános tájékoz­tatóval kezdődik. A „játék­mester” tisztét betöltő dr. Csáki Csaba docens és dr. Mézes László tudományos főmunkatárs részletesen is­mertetik a játékszabályokat és megadják a tíz szakasz­ból álló döntéssorozat első fordulójához szükséges in­formációkat. Valamennyi „vállalat” azonos pénzügyi feltétellel indul és egyfor­ma nagyságrendű problé­mákkal néz szembe. Már kezdeti jó vagy rossz dön­tési végeredményre is. A döntéseket szimulációs ma­tematikai modell alapján, számítógép értékeli. Megad­ja a csapatok tényleges eredményeit, amelyek egy­ben a további döntések alapjául szolgálnak. A szó mindig a résztvevőknél van, a játékvezetők csak a nar­rátor szerepét töltik be. Az egyes döntési szakaszok ta­pasztalatait megbeszélik a játékosokkal és a főbb hi­bák alapján a további mun kához tanácsokat adnak. Az új oktatási forma hallgatókat rendkívül akti­vizálja. Az egész foglalkozás- alatt feszülten kell figyelni­ük, hiszen egy vállalat, ve zetésének szinte valamen.v- nyi fontosabb problémájával szembe kell nézniük. Vál­lalniuk kell a „felelősséget’’ a kereskedelmi, termelési és pénzügyi vonatkozású dön­tésekért, s ha bármelyik te­rület rosszul átgondolt, vagy nincs megfelelően összekap - csolva a többivel, a kudarc az egész vállalatot érinti. A játék aljkor válik kü­lönösen hasznossá, ha me­net közben, a résztvevők den oldalával egyformán megismerkedhessenek. A ter­melési döntések során olyan szerepet cserélnek: ez segí­ti elő azt, hogy a verseny­zők a vállalatvezetés min- kérdésekre kell választ ad­ni, hogy milyen várható ke­reslettel számolhat a válla­lat az adott időszakban; mi­lyen valószínűséggel számít­hat a becsült keresletre: a kérdéses periódusban mi­lyen terméket es milyen vo­lumenben kell termelni. A döntési játékok eddigi tapasztalatai nagyon bizta­tóak. A jelek szerint lehe­tővé teszik azt, hogy a fia­tal közgazdásznemzedék modelleken tanulja meg a vállalatvezetés mesterfogá­sait, s ne a gyakorlatban kelljen kikísérleteznie. Gól... gól! (Foto: Lukasz Andrejevtcs) Űj könyvek A tatárjárás - Tomka — Törékeny lányok A Kossuth Könyvkiadó több fontos és érdekes új könyvet jelentetett meg. Mi­niatűr kiadásban látott nap világot Friedrich Engels Ma­gyarország 1848—49 című kötete, magyar és német nyelven. Lendvái L. Ferenc és Nyíri J. Kristóf a szer­zője A filozófia rövid törté­nete című kézikönyvnek, amely a Védáktól Wiltgena teiníg, vagyis a legrégibb keleti filozófiai irányzatok­tól a legmodernebb, már a polgári filozófia felbomlását tükröző áramlatokig ad ösz- sseíoglalót a kapitalizmus előtti korok filozófiájáról, valamint a polgári filozófia történetéről- Bibliográfiai mutatók is szolgálják a len­gyel Nieczysiaw Fleszar összefoglaló müve, A világ gazdasági öldrajza használ­hatóságát; a könyv — a korszerű követelményekhez igazodva — nem egyszerű­en leíró, hanem elemző gaz­daságföldrajzi ismereteket la nyújt A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettu­dományi Intézetének gondo­zásában, Litván György szerkesztésében jelent meg a Magyar munkásszociográfiák kötete, amely az 1888-tól 1945-ig terjedő időszakot öleli fel; cikkei és tanulmá­nyai a magyar munkásság felszabadulás előtti életébe adnak hasznos bepillantást, A Szépirodalmi Könyvki­adó Magyar remekírók so­rozatában látott napvilágot Nagy Lajos válogatott mű­veinek kötete. Harmadik ki­adásban jelent meg Szabó Magda A Danalda című re­génye. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg Guy de Mau­passant világhírű regényét, az Egy asszony élet« című regényt, Illés Endre kitűnő tolmácsolásában és a mű él­vezetét fokozó utószavával V. G. Jan A tatárjárás cí­mű történelmi regénye a magyar—szovjet közös ki­adás keretében, a budapes­ti Európa és az ungvári Kárpáti Kiadó együttes gon­dozásában került a könyves­boltokba. Az Akadémiai Kiadónál meg jelént A magyarországi matematika története. Ez a legrégibb időktől a XX. szá­zad elejéig tárgyalja az ér­dekes témát. Szénássy Bar­na kutatómunkájának ered­ményeként. Szilágyi Ferenc Csokonai dunántúli tájszó­gyűjtése című műve a Nyelvtudományi értekezések sorozatában jelent meg, • egy fejezetet mutat be iro­dalmi nyelvi szókincsünk történetéből. A Móra Könyvkiadó adta ki — a magyar—szovjet kö­zös kiadás keretében, az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen — J. Csarusin Tom­ka című képes mesekönyvét, Szöllősy Klára fordításában, Győrífy Anna illusztrációi­val. Egy verses képeskönyv­vel is jelentkezett a kiadó, a berlini társkiadóval közö­sen, Eva-Johanna Rubin Hopp-hopp-hopp című, raj­zokkal Illusztrált kötetével. A magyar—román közö6 kiadás keretében kerülhet az olvasóhoz Bálint Tibor Ne­kem már fáj az utazás cí­mű elbeszéléskötete, I. C. Dragusanu Erdélyi peregri­nusa, Hervay Gizella Űrlap című verseskótete, Páskándi Géza A vegytisztító becsüle­te című könyve, amely új novelláit, párbeszédeit tar­talmazza, s végül Aurél Rau Törékeny lányok című ver­seskótete. (KS) WS/\AAAAAV>AAAAAAAAAAiV'AAAAAAMAAA/SAAAAAAAA»WiAWwSAAA/WW'AéA(' M>MWAVMWAAAA^WAMAA<VV>AWAAAA*AAMAAMAAAAMAAMAAAAM^ Oravec Jánost I ör iónéiorgonára Szinte erőlködés nélkül rohan a gyorsvonat as éjszaka sötétjében. Hegyvidékkel koszorúzott kiváros­ból vezet a sínpár az Alföldre. Le­felé fut egy új nap, a hajnal felé — és annak a fiatalembernek, aki ott áll a folyosó párás ablakü ve­génél —. hazafelé. A végtelen alag­útnak tűnő éjszakai sötétségben rohanó vonat csendes. Az utasok szundikálnak, alszanak A fiatal­ember jól látja magát az ablak tükrében, ahogy a folyósón áll, egyedül, farmerjában és dzsekijé­ben. A fülledt levegőjű és állan­dóan rakoncátlanul mozgó vasúti kocsiban arra a nagy mozdulatlan­ságra, ' hűvösségre gondol, amely' délután az orgonahangverseny alatt, a templomban körülölelte. ★ Barna-feketére pácolódott pad- ban ült. A pádon vasból kiöntve a szám: 743, felette sárgaréz táblán bevésve a név: Knábel Sándor. Akkor sokáig ezt a. nevet és szá­mot nézte. S azon gondolkodott, ki is lehetett a kisvárosnak ez a hajdan volt eiőkelő polgára. Ké­sőbb a fehér, tömzsi falakat nézte, a kövérre hízott alacsony oszlopo­kat, a párkányok arany, ezüst dí­szítését, a gyertyautánzatokat és eredeti gyertyákat, a perselyeket, a szobrokat, a falfestményeket, az egykor kiváló asztalosmestert di­csérő szószéket, a hatalmas oltár­képet és a sok virágot. Az orgona hullámzó hangözone hátulról el­öntötte. Az embereket, az orgona verseny hallgatóit akkor kezdte figyelni, amikor hirtelen, minden átmenet nélkül napfény árasztotta el- a ké­sői barokk termet. Akkor vette észre azt is. hogy tulajdonképpen a templomok csak kívülről látsza­nak óriásnak. S ahogy követte a napfény útját, úgy tűnt neki, hogy a szokatlanul és valószínűtlenül. a fény terjedésének törvényszerűsé­geit megdöntve tölti be a templo­mot. Az eső utáni, hirtelen életre kelt napfényben vette észre, hogy mi­lyen hűvösek a falai:, hogy látszik az emberek lehelete és a homlo­kukon, hajukon is ott csillognak még az esőcseppek. így tévedt a tekintete egy távoli lány arcára. A barna-feketére pácolódott padok között csak azt látta, hogy az arc hideg-sápadt és szeplős, a haj hi­deg-szőke és hosszú, a szem hideg­kék és nagy. És ez a szempár őt nézi. Az orgona hangözone' ott vib­rált közöttük. A fiú arra gondolt, hogy mielőtt beLépett volna a templomba, egy színes éjjeli lepkét látott a templom kőlépcsőjére száll­ni, amely még meleg vált a dél­előtti napsütéstől, s erre a színes éjjeli lepkére akkor esőcsepp hul­lott. Valami felsejlett akkor gye­rekkorából, mintha nagyanyja egy­szer ezt mondta volna neki, hogy nappal nem szabad ránézni a szí­nes éjjeli lepkére, mert az beteg­séget jelent. De ő akkor csak néz­te a lepkét. S míg az el nem lib­bent, addig ő nem tért be a temp­lomba. Most meg itt van ez a leányarc. Tőle távol, valahol hátul, a barna-feketére pácolódott padok között, s mégis úgy érzi, hogv egé­szen közel van. Nézi és nem tudja levenni róla a szemét. Es a lány is csak őt nézi. Ügy érzi, már olyan közel van hozzá, hogy kezével is megérintené. • Az orgona elhallgatott, de az emberek még nem mozdultak - a padokból. S neki is úgy tűnt, hogy a hanghultámok még ott élnek és vibrálnak a vastag falak között. Aztán ahogy az emberek felálltai:, s elindultak kifelé, eltakarták elő­le a lány arcát. A fiú nem moz­dult, nézte maga előtt a pádon, a vasból kiöntött háromjegyű szá­mot és a réztáblára vésett nevet. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a kifelé csoszogó emberek között megjelenik előtte a lánynak az arca. A lány, akinek az arca hi­deg-sápadt es szeplős, akinek a ha­ja hideg-szőke és hosszú, akinek a szeme hideg-kék és nagy. A lány tolókocsiban ült. A nagy kerekek sűrű küllőjén túl pasztellszürke pléd takarja a lábát. A lány már nem néz rá, csak mereven, moz­dulatlanul előre a kijárat felé, ahova tolják. A fiú ekkor felugrott, kopogó lépteivel odafutott az egyik mel­lékoltárhoz, feltornászta magát a korlátra és az egyik nagy tartó­ból kiemelte a csokor virágot Az emberek, az ünneplő-feketébe öl­tözött férfiak és nők megálltak. Megbontrákoztak, de csak templo­mi csendességgel szóltak rá A fiú nem törődött velük, leugrott a korlátról, s úgy tépett a nagy cso­kor virággal a tolókocsi elé, mint­ha kint történne mindez az utcán, S érdekes módon, a felháborodott és szitkozódó emberek utat nyitot­tak neki. A fiú ránézett a lányra, akinek hideg-sápadt és szeplős az arca, hideg-szőke és hosszú a ha­ja, hideg-kék és nagy a szeme, az­tán a virágcsokrot az ölébe fektet­te. Hirtelen hátat fordított és kopo­gó cipősarkával kisietett a temp­lomból. Már régen elhagyta a kisváros centrumát és a kertvendéglő felé sietett, amelyet még délelőtt fede­zett fel a fenyveserdő alatt. A ki­adós nyári eső után pára és szür­kés köd gomolygott & völgyek, a sötétzöld fák fölött. Még sokáig lihegett, ahogy a vendéglő felső termében leült. Nézte az olajozott padlót, az egy­színű, alacsony falakon a hosszú, keskeny ablakokat, rajta a rácso­kat, s az ablakok aljának magassá­gában azt az arasznyi szél«., al­mazöldre festett deszkát, amely végigfutott a falon. A teremben régi, eredeti kocsmai berendezés volt. Barna-feketére pácolódott diófa asztalok, amelyeknek a lá­buk csigavonalban futott le a föld­re és gömbben végződött. Nézte az asztalok mellett a lócákat, ame­lyek pontosan olyanok, mint a régi vasúti kocsikban, kétfelé hajlanak, s középen két oszlopuk nem éri el a mennyezetet, s három oldalukról fogas vicsorít le a vendégre. Néz­te maga előtt az asztalon a kifa­kult, meggyvörös, érdes háziszőt­tes térítőt, s rajta a vadalma-színű pohár bort. Kortyolt belőle és hall­gatta a sramlizenét. A terem másik sarkában kirán­dulótársaság mulatott. Beszédjük­ről, szokásaikról jött rá, hogy hely­beliek, ennek a kisvárosnak a la­kói. Valaki hangosan kiabálta: — Áldott vagy, Urunk, minden- ség Istene, mart a te bőkezűséged­ből kaptuk a bort Fölajánljuk ne­ked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala. Hátranézett es látta a bortól pi­ros arcokat. Mintha ugyanazok let­tek volna, akik a felháborodástól piros arccal néztek rá a templom­ban. Ugyanazok a kisvárosi kispol­gárok, akik vasárnapi delebéd utáni pihenéses, emésztéses, be- függönyözött, gázzal fűtött, sző- nyeges. tapétás, giccses, ki- és óssze- húzhatós-világitós, porvédő-huza- tos rekamiétól bitorolt, barkás, hó- virágos, húslevese« és sülthús sza­gú, gesztenyepürétől és vadalma­színű bortól foltos asztalterítós, szí­nes festékkel színezett-keretezett családi képes, poros-nippes, csillá­ré®, horgolt terítős-tévés, állandóan diszkrét-csendes-cigányzenés rá­diós, szobadisz-könyvtáras, vízi- pálmás, fehér fehérneműk közé du­gott piros százasos és ötszázasos, egészséges fogaknak szánt bonbo­né®, papok által felszentelt szo- báikbó! előbújnak, hogy templom­ba misére, hangversenyre, vagy kertvendéglőbe, borra, sramlizené­re menjenek. ★ 'A hajnali derengés is ott talál­ta a fiatalembert a vagon folyosó­ján, az izzadó ablaküvegnél. A fiú arra gondolt, ha sok minden tör­ténik, vagy semmi sem történik az emberrel, óra nélkül nem tud kü­lönbséget tenni a késő délután és a hajnal között. A vonat lassított. A fiú az abla­kon túl. a mellettük futó sínpárt nézte. Ahogy közelednek az állo­máshoz. úgy közeledett egymás­hoz a két sínpár. S alattuk az egy­re sűrűsödő talpfák egyre nehe­zebben találtak maguknak helyet. A két sínpár egyre közeledik, alat­tuk a talpfák egyre sűrűsödnek, aztán egymás közé ékelődnek. A két sínpár a végén ráfut a váltó­ra, a két sínpárból egy sínpár lesz, az alattuk sorjázó, szinte egy­másba ékelődő, egymás közé eső talpfák megszűnnek, mert nem fémek egymástól. És amikor a két sínpár ölelkezéséből végül is egy lesz, a két talpfa is megszűnik és csak egyetlen sor tartja, kőbe ágyazva a rohanó, egyre lassító szerelvényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom