Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
Till ez, mint egy verseny! S portnyelven sióivá: nagyszerű derby van kibontakozóban. Ahogyan szerte az országban, úgy megyénk üzemeiben, vállalatainál, ipari és mezőgazdasági szövetkezeteiben is egymás után születnek értékesebbnél értékesebb munkafelajánlások ezekben a napokban pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére. Csak példaként néhányat a gazdag választékból: a Mátraalji Szénbányák 50 millió forinttal növeli termelési értéktervét, a Visom- taj Thorez Külfejtése* Bányaüzem 70(1 ezer köbméter meddőt szállít el a lignitről terven felül. A múlt évihez viszonyítva a Mátravidéki Fémművek 116 millió forint értékkel növeli termelését. Az Izzó gyöngyösi gyárának dolgozói 14 millió forintos ráadást ígérnek. A Qualitálban 300 tonnával emelüc a tömbgyártósí. Az Egri Dohánygyár 5,7 millió forintos anyagmegtakarításra tett ígéretet. Terven felül 1,4 millió forinttal növeli forgalmát a horti Kossuth Termelőszövetkezet, a Hatvani ÁFÉSZ is a forgalom emelésére tett konkrét felajánlásokat. A Heves megyei Finommechanikai Vállalat megduplázza a lakosság részére végzett szolgáltatását, a visontai Gagarin Hőerőmű kollektívája 140 millió KWh többlet villamosener- gia-fejle*ztését ígéri, a pa- rádsasvári gyermeküdülő dolgozói képeket hímeznek társadalmi munkában az üdülő szobáinak díszítésére. Más szellemű is ez a verseny, mint a korábbiak. A legtöbb helyen már papírra sem kerülték az üres formaságok, ahol mégis, ott utólag húzták ki a felajánlások közül a mérhetetlen ígéreteket, a tényeket mellőző javaslatokat. Mindenütt a plusz, a jobb, az értelmesebb került előtérbe. Csak olyan egyéni és kollektív vállalásokkal lehet a versenybe benevezni, amelyek teljesítése számon kérhető, amelyek elősegítik az üzemek gazdaságosabb termelését, a hatékonyabb munka fokozását, az okos munkamódszerek elterjesztését, az üzem- és munka- szervezés korszerűsítését, a Dolgozz hibátlanul munkarendszer lehetőségeinek kamatoztatását. Terjedelemben rövidebbek lettek ugyan a mostani vállalások, értékeik azonbap sokszorosan meghaladják a korábbi versenyek anyagi, erkölcsi hasznát De van még más vonása is e nemes versengésnek. Az üzemek politikai, gazdasági vezetői negyedévenként mérlegelik a végzett munka eredményeit, s a visontai Thorez Külfejtéses Bányaüzemben arra is találtunk példát, hogy a dolgozók termelő harmadokként külön- külön is versenyezni hívták ki egymást. így aztán nemcsak a felajánlások teljesítése, az újabb kitüntetések elnyerése a tét, hanem a mindennapos termelés, a jó minőségű munka, egymás munkával való megelőzése, legyőzése is. Valamikor ez • verseny- forma rendkívül népszerű volt. Jő lenne, ha mások is követnék a visontai bányászok példáját, hiszen tulajdonképpen így lehet igazán versenyezni, így lehet tettekkel eldönteni, hogy ki, vagy melyik kollektíva gondolkodott többet, okosabban, hogy ki és kik érdemlik meg a munkájukkal a megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülést. Szép, nemes célért folyik a küzdelem: a fegyelmezettebb, a felelősségteljesebb munkáért, a munkaidő, a gépek gazdaságosabb kihasználásáért, az okosabb termelésért, műveltségünk gyarapításáért, a szocialista emberi magatartás formálásáért. Vagyis társadalmunk gazdasági, politikai célkitűzésének megvalósításáért Jó érzés tallózni a felajánlásokban, megismerni, hogy hol s mivel készülnek országunk két nagy politikai eseményét köszöntem. Annál is inkább, mert ez a készülődés, a munkapadok mellett pluszt vállaló dolgozók magatartása, a felajánlások teljesítése lényegesen több egy versenynél. Vélemény, hit is ez pártunk politikájáról. Ahogyan az egyik visontai szocialista brigádvezető mondotta: „Ez az egyetértés adja az erőt, a kedvet, a lendületet átérvén felüli feladatok teljesítéséhez, az egész társadalmunkat gazdagító munka ütemének gyorsításához." Százak, ezrek vesznek részt ebben a munkában, önként, meggyőződésből csatlakoztak, g tettekkel kívánnak bizonyítani. I smerve erejüket, lelkesedésüket: kétség nem férhet az újabb sikereikhez. K. J. A betegágytól a munkapadig Ugorjunk a mély vízbe rögtön. Ehhez egyetlen adatot kell csak közölni: néhány évvel ezelőtt táppénzre, nyugdíjra, segélyre és szociális jellegű intézetek fenntartására 12 milliárd forin-. tot adtunk ki. A^Sta ez a szám közel a kétszeresére nőtt — a becslések alaipján. Miről van szó tehát? Olyan emberekről, akik valamilyen oknál fogva nem dolgoznak. Nem is dolgozhatnak már soha? Dehogynem, csák megfelelő foglalkozási lehetőséget kellene a számukra teremteni. Rehabilitálni kellene őket, hogy ezzel a szakmai körökben ismert szóval éljünk. Nem is a tizenkétmilliárd vagy annál is több forintért, hanem mindenekelőtt .magáért az emberért, aki elveszti élete értelmét, ha fölöslegesnek érzi magát 1. REHABILITÁCIÓ. Közelítsük meg a fogalom tartalmát. Mit rejt magába a sző? Lényegében ezt: a vele született fogyatékosság, a betegség, baleset vagy életkor következtében csökkent illetve megváltozott munka- képességű személyek testi és lelki állapotának, társadalmi és gazdasági helyzetének a lehetőségekhez képest a legteljesebb helyreállítását. A fenti meghatározás egészségügyi körökben elfogadott, ha még esetleg nem is kifogástalan, hanem is tökéletesen hiánytalan. De mindenképpen alkalmas arra, hogy alapvető kérdéseket tisztázzunk, hogy határozott irányt jelölhessünk ki. Persze, a fő kérdés megmaradt, sőt: még csak most lett igazán hangsúlyos. Mit „Büszkék vagyunk, hogy Wroclaw a békemozgalom bölcsője” Beszélgetés a megyénkben járt lengyel delegációval Michal Grendys. Mint erről már beszámoltunk, két napig megyénk vendége volt a hazánkban tartózkodó lengyel békemozgalmi delegáció. Elutazásuk előtt a küldöttség tagjai válaszoltak munkatársunk kérdéséi r®. — Mindenekelőtt: milyen céllal látogattak Magyarországra? Michal Grendys, a lengyel államtanács tagja, a lengyel békebizottság alelnöke, ,a delegáció vezetője: — Küldöttségünk a két ország közötti delegációcsere keretében érkezet* Magyar- országra, hogy részt vegyen a béke- és barátsági hónap megnyitásán, és hogy tárgyalásokat folytasson a békemozgalom aktuális kérdéseiről. Meg kell állapítanunk, hogy a Magyar Országos Béketanács és a Hazafias Népfront bizottságai igen nagy aktivitást fejtenek ki a béke ügye mellett. Az önök országa szép eredményeket ért el a gazdasági építőmunkában, a kultúrában, de a nemzetközi porondon is, mindenekelőtt azoknak a nemzetközi kapcsolatoknak a jegyében, amelyek a világbéke megszilárdítását szolgálják. — A lengyel béke mozgalom kezdeményezései, gondolok itt elsősorban a wroc- lawi konferenciára, túrjainkban is méltán ébresztenek tiszteletet országuk iránt. Jelenleg milyen feladatokon dolgoznak? Elzbieta Kolaukowikfc s lengyel béketanács főtitkára: — Mozgalmunk tömeges jellegű, amelyben részt vesznek országunk pártjainak, tömegszervezeteinek, különböző csoportjainak képviselői, kulturális és tudományos életünk kiemelkedő személyiségei is. Büszkék vagyunk arra, hogy Wroclaw a mozgalom bölcsője, ahol 26 évvel ezelőtt, az 1948-ban megrendezett kongresszus szolgált alapul a mai béke-világmozgalomnak. Munkánkat jelenleg e mozgalom negyedszázados évfordulójának jegyében végezzük. A Béke-vüágtanács felkérésére az évforduló reprezentatív plakátját mi készítjük él, amelyet az egész világon terjesztenek majd. Tömegkommunikáció« eszközeink fokozottabban foglalkoznak az évfordulóval kapcsolatos témákkal, eseményekkel- Különösen nagy figyelmet fordítunk az ifjúság bevonására Elsősorban az ő számukra adunk ki az idén egy könyvet, amelyben a béke- világmozgalom történetét és benne Lengyelország szerepét dolgoztuk feL Éppen a jövő szerdán rendezzük meg a mozgalom aktivistáinak országos értekezletét, amelyen részt yesz Romesch Csand- ra, a Béke-világtanács főtitkára is. Ekkor adjuk ált a magas állami kitüntetéseket a mozgalom legjobbjainak. Pártunk és kormányunk politikai irányvonalát követve kezdeményezően lépünk fel a nemzetközi békemozgalom porondján. Támogatunk az európai biztonság, a békés egymás mellett élés, a leszerelés érdekében tett minden lépést, s támogatjuk az elnyomott népek függetlenségi harcát Rész* ve. szünk egy sor nemzetközi bizottság munkájában, ott vagyunk Dél-Vietnamban és a Közel-Keleten is. Ez utóbbival kapcsolatban elmondhatom, hogy az ENSZ béke- fenntartó erőiként kint tartózkodó lengyel csapatok katonái becsülettel megálljok a helyükéit # tevékeny. ségükről, körülményeikről rendszeresen tájékoztatjuk a hazai közvéleményt is. — A helyi feladatok végrehajtása miképpen illeszkedik a lengyel békemozgalom célkitűzéseibe? Florian Wichalcz, a Lengyel Nemzeti Egységfront gdanszki vajdasági elnökségének tagja: — Mint az egész országban, vajdaságunkban is szerves része az egységfront tevékenységének a bókemoz- galmi munka. Tudjuk, hogy jelszavakkal nem oldunk meg problémákat. Gazdasági terveink politikai tartalommal születnek, s minden munka, amelyet a tervek teljesítéséért végzünk, természetszerűleg a békeharc egy területét is jeüentL Igyekszünk mindenkit mozgósítani, hogy erejük legjavát adják. Társadalmi mun- kaakciók során iskolákat építünk, « így épül nagy műemlékünk, a varsói királyi vár is. A társadalmi munkák összegéből egyébként befizetünk a nemzetközi alapra is. Fát ültetünk, tisztasági mozgalma« hirdetünk, fórumokat szervezünk a mindenkit érintő kérdések megvitatására, és még sok más példát sorolhatnék, amelyek összességükben a mozgalom nemes céljait képviselik az állampolgárok széles körű, sokoldalú bevonásával — Hogyan értékelik a két ország békemozgalmának kapcsolatát? Elzbieta Kolaukowska: — Pártjaink, kormányaink a hagyományos barátság és együttműködés során közös célt megvalósító politikát folytatnak a szocialista táboron belük Így a két békemozgalom is hosszú évek óta szoros együttműködésben alakította ki baráti, testvéri kapcsolatát. Itt-tartózkodásunk egyebek mellett azt a célt Is szolgálja, hogy együttműködésünket még tovább mélyítsük. Elhatároztuk, hogy a rendszeres delegációcserék során, a központi szervek mellett, más szigtű jg szervezünk, hogy szélesebb körben megismertessük országainkat, munkánkat, módszereinket. Fokozzuk az információ* cserét, s a nagyobb nemzetközi fórumok összehívása előtt közös konzultációkat tartunk, így tudjuk az együttes célt még erőteljesebben képviselni. — Befejezésül: látogatásuk eddigi tapasztalatait hogyan foglalnák össze? Elzbieta Kolaukowslca: — Nagyon szép város Eger: megkapó tisztaságával, zöld területeivel, parkjaival, kedves gyermekeivel, s ami nagyon fontos, tiszteletre méltó perspektívájával. A dohánygyári látogatásunk külön élmény volt. Beszélgettünk a dolgozókkal, s jólesett, hallani, hogy menynyire szeretik ezt a szép országot, a megyét, városukat, s azt a gyárat, ahol dolgoznak. Kívánjuk Egernek, hogy eredményesen fejlődjék tovább és az itt élő embereknek, hogy továbbra is szép sikereket érjenek el. . Kátai Gábor teszünk, mennyit teszünk, mennyit kellene tennünk a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációjáért? 2. A RENDELET. Elevenítsük fel a Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága egyik ülésén elhangzott megjegyzést: — Amikor az egyik vállalat igazgatóját megkerestük, és azt kértük tőle, hogy a csökkent munkaképességű fiatalembert helyezze állásba, azt üzente vissza: alkalmaznia a városi tanács, ő nem tud vele mit kezdeni. Kirívó példa, de megfelel arra, hogy bizonyos hangulati elemet kifejezzen. Pedig minden nagyobb üzemnek kötelessége bizonyos munkahelyeket készenlétben tartani éppen a betegségből felgyógyuló, csonkolt vagy megváltozott munkabírású emberek elhelyezésére. Nem szí vességet tesznek tehát az igazgatók, a munkaügyi osztályok, ha orvosi vagy tanácsi megkeresésre alkalmazzák a rehabi- litálandókat. Jó volna már végre a köztudatban egyértelművé tenni szerte ebben az országban, hogy a rendelet mindenkire egyaránt kötelező érvényű. 3. AZ ORVOS. Szervezett kereteket alakítottak ki az utóbbi években a rehabilitációra. Nemzeti és nemzetközi szervezetek jöttek létre, de a helyi körűek sem hiányoznak. Gyöngyösön úgy ismeri mindenki dr. Hatfa- ludy László főorvost, mint akinek szívügye a sérült emberek visszavezetése a társadalomba, a hasznos közösségbe. — Csak kézsérülés következtében mintegy negyven- millió forintot használtunk fel Gyöngyösön és a környékén egyetlen esztendőben. Felmérésem szerint a ■megyében mintegy két és fél ezer olyan ember található, akiknek a rehabilitálása szükséges. Teszünk is értük, az üzemeik, állam- igazgatási szervek is tesznek értük sokat Két példát hadd mondjak. Egy fiatalember megsérült. Felgyógyulása után elhelyeztük egy községi könyvtárban. Egy másik fiatalt fordítóként alkalmazott az egyik kutatóintézet a kórházból való elbocsátása után. Mind a kettő tökéletesen el tudja látni most a munkáját, tehát korábbi balesetének ilyen vonatkozásban nőm érzi a hátrányát. — Az egész tehát csak annyiból áll, hogy a rehabilitálásra szorulót helyezzük át más munkakörbe? — Egyszerűbb a fogalmazás így: a megfelelő embert a megfelelő munkahelyre. Akinek hiányzik a láb«, kitűnően tudja kezelni a telefonközpontot A bányász, ha a fald alatt már nem tud csákányozni, a föld felszínén még sok minden hasznos munkát végezhet. A jó szakmunkást, ha a kezét elvitte a gép, a fiatalok nevelésében eredményesen lebet foglalkoztatni, a mnerőségek tehát szinte korlátlanok. Csak a megoldást kell keresnie mindenkinek, ez a lényeg. 4. Ártalmak. Sokat emlegetik, igaz is: a civilizáció különböző károkat ie okoz az embernek. Vegyük csak az idegességei. Mennyise elősegítik ennek a kifejlődését a különböző erős zajok. a felgyorsult forgalom, a rádió és a tv bömbölése. a munkahely gépeinek zakatolása. Hogyan vezet el mindez az infarktushoz éppen az idegesség révén! — Meg kell tanulnunk helyesen, értelmesen élni. Mert a neurózis, a* Infarktus elkerülhető, ha az ember gondol magára. A munka kell, de kell a pihenés is. Bekell osztanom az időmet, programot kell kialakítanom, azon ban a tervekhez sem kell mindig mereven ragaszkodnom, mert a pillanatnyi hangulatnak sem árt engedni néha. Eszembe jut, hogy most például szívesen meghallgatnék egy jó lemezt Akkor felállók otthon az íróasztalomtól és zenét hallgatok. Vagy fogom a horgászbotom és kimegyek pe- cázni. — Ezt az orvos adja tanácsként? — Igen — válaszolja dr. Hatfaludy László —, mert önmagunknak is szükségünk van az állandó rehabilitációra, a munkaerőnk felfrissítésére, a civilizációs ártalmak kivédésére. A megelőzés ma a gyógyászat egyik nagyon fontos elve. 5. ÖTLETEK. Azok at üzemek, afnelyek rehabilitációra szorult dolgozókat foglalkoztatnak, adókedvezményben részesülnek. Ez egyszer már jó. Ahol kimondottan ilyen üzemeket hoznak létre, ott az állam nagyon komoly anyagi támogatást ad. Vegyünk két példát. Az egyik hatvani, a másik hevesi. Mindkét üzem pénzügyileg is stabil. Népi hímzés, illetve olyan apró alkatrészek elóállitá-a, amiket a nagy vállalatok nem tudnak a kis szériák miatt megcsinálni: tetemes hasznot hoz. Gyöngyösön a háziipari szövetkezet kapott pénzt egy ilyen foglalkoztató kialakítására. Évek óta nincs belőle 6emmi. — Van egy kitűnő szakember ismerü*>öjti. aki kerámiagyártás irányítására tudna vállalkozni. Csak meg kellene csinálni ezt az üzemet. Az igazság az, hogy a kerámiát eladni ma nagyon könnyű, a külföld is veszi, mint népi művészeti terméket. De ahhoz, hogy komoly dolgokat lehessen csinálni, nem elég néhány lelkes ember nekibuzdulása. Olyan embernek kell kézbe vennie ezt a dolgot, aki megfelelő lehetőségek birtokában is van: döntési és intézkedési joggal rendelkezik. Amíg ez nem történik meg szerte az országban, addig kisebb-na- gyobb eredményeket érhetünk el, de végleges megoldást nem — mondta dr. Hatfaludy László, 9. AZ EMBER. Hány Elzbieta Kolaukowska, Florian Wichalcz. (Foto: Perl Márton) nyugdíjas tudna még hasznosan tevékenykedni? Hány sérült embert lehetne még állásba helyezni ? Szilikózis, infarktus, idegkimerülés: mind-mind követeli, hogy a teljes testi és lelki gyógyulásért mindent megtegyünk, mert különben emberek tízezred kerülnek az élet szélére, csellengenek, fölöslegesnek és tehernek érezve ma-( gukat, nem tudnak mit kezdeni -tudásukkal és szellemi, szakmai kapacitásukkal, pedig szívesen tennének hasznos dolgokat a társadalomért, a maguk megnyugtatására is. G. Molnár Ferenc Mß(M&Q 1974, asájas 12, vitássá» I
