Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Fukász György: A munka filozófiája - napjainkban " * ffc . ‘Í4 HÉ A szocializmus teljes felé­pítésének programjával egy­idejűleg a munka fejlődésé­nek számos uj kérdése került napirendre a mai korban. Ezek az új problémák tudo­mányos elemzést igényelnek, hogy feltárják a munka mai törvényszerűségeit, problé­máit, ezek alakulásának ten­denciáit Az új tendenciák mindenekelőtt a munkának a szocialista termelési viszonyok általi determináltságából fa­kadnak. Jíem kis szerepet ját­szanak a munka új problé­máinak keletkezésében a tu­dományos-technikai forrada­lomból adódó új folyamatok. Különösen a technika szocia­lista típusú felhasználásából •dódnak számunkra a legfon­tosabb kérdések, amelyek a munka szootalista jellegének kibontakozásával, erősödésé­vel együtt elvileg szemben állnak a technika tőkés, pro­fit-centrikus alkalmazásából származó következményekkel. A polgári felfogás bírálata Gyakran fogalmaaódnak meg mostanában a munká­nak a társadalmi és egyéni életben játszott szerepével szkeptikus módon szembefor­duló vélemények, mintha a munka elvesztette volna ■— vagy nem is játszhatni egyál­talán — az ember léte és fej­lődése szempontjából alapvető szerepét. Különösen, a techni­ka elenvbertelenitő hatásával érvelnek sokat, mintha a tu­dományos-technikai forrada­lom — a munka szerkezeté­nek valóban nagy Jelentőségű átalakításával együtt — meg­szüntetné, lehetetlenné tenné a munka értékteremtő funk­ciójának érvényesülését „Most már nem az ember, hanem a gép teremti az érté. keket” — állítják, nem értve meg, hogy a gépben, a techni­kában — éltárgyiasulva — mennyire éppen az emberi munka testesül meg. A polgá­ri közgazdaságtan évszázados, elcsépelt fogásával megkísér­lik az ember kiiktatását a tárgy javára, a tárgyi-termé­szeti viszonyokkal helyettesít­ve az emberi viszonyokat Sokszor fogalmazzák meg a technika, a gépek működésé­nek azt az állítólagos követ­kezményét mintha a gépek alkalmazásával az emberi kapcsolatok eleve kikerülné­nek a munka szférájából, s az ember csakis a munkán kívül találhatná meg 6aját emberi lényegét. Nem értik meg, hogy a munka ismétlődő, rutin­mozzanatainak, monotóniát keltó oldalainak, mechanizál- ható elemeinek a technikai berendezések által átvállalá­sa, mennyire éppen a munka lényegének a terjedését teszi lehetővé, megnyitva az utaí az alkotó aktivitás számára. A szocialista munka fejlő­dése az ember lényegét jelen­tő munkának, és legjelentő­sebb vonásának, az alkotói aktivitásnak összekapcsolódá­sát, terjedését, általánossá vá­lását hozza magával Éppen a munka fejlődése, a techniká­nak szocialista jellegű, em­bercentrikus, az ember s a társadalom fejlődését célzó alkalmazása teszi lehetővé, hogy a szocialista munka ke­retei között erősödjék annak alkotói jellege, hogy majd in­nen súg árazzék át az alkotás minden más fajtájára, a mű­vészi, tudományos stb. alko­tásra is. Azáltal hogy a mun­ka technikai felszereltsége fejlődik — bér ma Magyaror­szágon • fejlődéssel koránt­sem elégedhetünk meg — megvalósulnak a munkában rejlő alkotói aktivitás techni­kai alapjai felszabadítva az embert • monoton, rutin munkamozzanatok aióL Az algoritmizálható mozzanatok gépesítésével-automatizálásá- ral a tulajdonképpeni embe­ri tevékenységnek, az alkotás, nak a lehetőségei növekednek meg. Tehát nem a munka el­len hat a technikai forrada­lom, hanem éppen ellenkező­leg; a munka emberi-társa­dalmi tartalmának kibonta- koesását akadályozó gátaknak az elhárítására vezet a mun­ka fejlődését teszi lehetővé. A munka alkotó jellegének fej­lődése, nagy politikai fontos­ságú: a saodailzmua gyor­sabb, hatékonyabb építésének jelentős tartaléka a szocialis­ta, alkotó munka fejlődése, terjedése Munka és érték A munkában rejlő értékek tisztázásához ma is, a »tudományos-technikai forra­dalom viszonyai között” is a munka marxi értelmezése ad­ja meg a kiindulópontokat A munka filozófiáját ma éppen a marxi munkakoncepció alapján értelmezhetjük he­lyesen. A munka tette — és teszi ma is — az embert em­berré. Emberformáló erővel a munka oly módon hat, hogy ma is a munkából származik a sokféle emberi tevékenység­ben megtestesülő legemberibb mozzanat. Ez az alapja az em­beri élet értékrendje tisztázá­sának is: az ember élete értel­mét, célját meghatározó érté­kek közt a munka értékvolta dominál. Az értékskálán a munka — meghatározó szerepe követ­keztében — a legfőbb helyet foglalja eL Ez a társadalom­ban mindig érvényesül, de különösen a szocializmrs vi­szonyai közt „a munka társa­dalmában". A marxi munka- koncepció megvalósulása a szocialista fejlődésben azon­ban olyan viszem rak közt vizsgálandó, amikor tus érték- rendszeren — nem utolsósor­ban éppen a tudományos- technikai forradalom követ­keztében — más értékek is előtérte kerültek. A munka­idő csökkentésével előtérbe kerül a szabad idő, s ennek ér­tékvolta. A munka értékvol­tával szemben gyakran éppen • szabad időt játsszák ki, a „szabad idő társadalma” mo­delljét fogalmazva meg, mintha ennek jegyében a munka értéktermésaeta el­enyészne, s az ember számára elsősorban a szabad idő je­lentene csak értéket Még est­nél is gyakoribb a munka ér- tékvoltával szemben a fo­gyasztásnak, a szerzésnek ér­tékként való előtérbe állítá­sa, még a szabad idő érték- voltát is alárendelve a fo­gyasztási civilizációs értékek­nek. Ezen az alapon is nyövéa­valóvá válik a marxi mun­kaértelmezés időszerűsége: a munka emberi lényeg meg­valósításának ma is az alap­vető eszköze. Ez a kérdés, a munka értékének megalapo­zott tisztázása a munka filo­zófiájának egy további fon­tos kérdéséhez vezet el: a munka perspektíváinak a megítéléséhez A munka jövője A mai viszonyok közt a munka megítélésének egyik legjelentősebb problémája: mi a jövője a munkának, • ebből adódik a munkához való viszony perspektívájá­nak értelmezés« is. A mun­ka eltüntetésének, a munkát- lanságnak a perspektívájával szemben a munka értékvol­tát hangsúlyozó marxi kon­cepció megalapozza a mun­ka reália perspektívájaként a munka szükségletének fejlő­dését, végső soron elsőrendű életszükségletté válását Eh­hez járulnak hozná a mun­kában rejlő társadalmi el­lentmondások megoldásának folyamatai — mindenekelőtt a szellemi és fizikai munka közti társadalmi ellentmon­dások fokozatos megoádódá- aa, valamint a munka elide­genedésének a felszámolása. A munka elsőrendű életszük­ségletté válásához vezet • szocialista munka fejlődésé vei, a munka jellegének vál­tozásával, s ennek keretei között mindenekelőtt a num- ka alkotó jellegének fejlődé­sével együtt az ember tuda­tának fejlődése. A szocialis­ta öntudat kibontakozása, az erkölcsi.-politikai, világnéze­tt fejlettség előrehaladása jelzik a folyamatöt. Mind­ezek a tényezők fokozatosan alakulnák ki. Társadalmi fejlődésünk mai viszonyéi között a feltételek megárts- Msére kerül sor. A folyamai eredményei esek fokozatosa» bontakozhatnak ki a válhat» »u»»r általánosai. MLadsszasst re r<*m\ fal— ismerése. pontes megértés^ a céloknak a tisztázása és ■ hozzá vezető utak mégha tá- mráas. EHEZÖ AFRIKA \ (Foto: VHumanité Dimancha) i Uj könyvek A Szépirodalmi Könyvkiadó egyik új kötete Lázár Er­vin novelláit tartalmazza, Buddha szomorú címmel. Soka­dik kiadásban látott napvilágot a ma is oly népszerű Jókai Mór Rab Ráby című regénye, továbbá Passuth László Esőisten siratja Mexikót című történelmi, regénye. Mai té­májú Balázs Anna második kiadásban megjelent regénye, m Tettének oka ismeretlen. A Magyar Helikon Eötvös József ffletműsoromtában a legújabb kötet A falu jegyzője című regény. A könyvhöz Wéber Antal Irodalomtörténész Irt bevezetőt A Magvető Könyvkiadónál legújabb lírat kötetek lát­lak napvilágot A fiatal Albert Zsuzsa A csönd margójára és Bolgár György A másodperc rései című kötetei mellett lírai hangvételű Gulyás János Bizonytalan vendég című könyve U, mely az író karcolatodt, novelláit, valamint Oszlopsorok, «(mű kisregényét tartalmazza. Az Európa Könyvkiadó három szép új kötettel jelent­kezett. Hazánkban először jelent meg grúz versantológia, melyet Bab állított össze, legjobb műfordításaiból. A urán grúz verset tartalmazó, színes illusztrációkkal is ellátott ízlése* Ids kötet címe Ivótülök, Jack London élet­rajzi ihletésű regénye, a Martin Eden A világirodalom re­mekei sorozatban kerül ismételten az olvasó kezébe. A Modem könyvtár legfrissebb kötete John Kenneth Galb­raith Győzelem című írása, mélynek alcíme A modern diplomácia regénye. .. ., ffCS) A NAPOKBAN régi gyepekkor* barátommal találkoztam. Évek óta nem láttuk egymást, és mint ilyen­kor tenni szokott, hosszú sétát tet­tünk ... Beszélgettünk.., ö mond­ta el nekem ezt a történetei; Tótit Karcsi, az ökölvívó ... Tudod, még nem voltam 14 esz­tendős, da már három éve beutal­tam, igazi egyesületben, a Fradi­ban. Esténként pedig golyóztunk, verekedtünk mi, kispesti srácok. Nagy, soha meg neon történt élmé­nyeket meséltünk egymásnak. Már az elején titokzatos hangon el­mondtuk a csattanóját a történet­nek, amelynek középpontjában ter­mészetesen mindig az Én és egy nő állott. Egy ilyen beszélgetős estén Is­merkedtem meg a nálam vagy nyolc évvel idősebb Németh Nán­di val. Ügy történt, hogy beválasz­tottak egy lábtenisz-partiha az ut­ca egyik lámpája alatt Alig kezd­tünk el játszani, amikor odajött egy férfi, ismertük, tudtuk, hogy tűzoltó —, de akkor civilben volt és erőskódve elzavart engem: — Menj haza, öcsém, majd én játszom. Szót, szót követett, végül kaptam két nagy pofont Ekkor Németh Nándi beleavatkozott, és igazságot szolgáltatott Komoly verekedés lett belőle, a Nándi győzelmével ért véget. Ez a barátom és védelmezőm úgy tíz nap múlva azt mondta: A balegyenes — Te, Kanod, holnap gyere ve­lünk, megyünk kirándulná, lesz ott foci, ehetsz lekváros lepényt... — Nem lehet, Nándi, suliba keG mennem, ETTŐL KEZDVE egy pere nyug­tom sem volt, és hajnalra otthon a konyhában a vaságyon, megszüle­tett bennem az elhatározás. — Anya, úgy fáj a gyomrom, azt hiszem, lázas vagyok — mondtam szegény jó anyámnak és bizonyí­tásképpen, hogy nincs bennem, is­kolakerülő szándék, elővettem a füzetet és megmutattam valóban megírtam leckémet Anya elment dolgozni és én pon­tosan hét árakor találkoztam a NándivaL Már több ismeretlen fiú és lány is volt ott, olyan egy korúak Nán- divaL Barátom messziről meglá­tott és hangosan odahívott: — Gyere, Karcsi! Hoztál virágot? — Milyen virágot? — kérdeztem csodálkozva. — Hát orgonát ilyenkor az du­kál — Ne bántsd a fiút — szólt egy magas, fekete, szép lány —j majd én adok neki Elindultunk, átmentünk a Mar­git-hid on, t. aztán kilenc óra felé a hűvösvölgyi villamos végállomásá­hoz értünk. Ismerősnek tűnt a hely, pedig sohsean jártam erre.. „ de a sokszínű zöldben pompázó és virág­zó fák, bokrok mindenütt egyfor­mák. Igazi tavaszi nap volt Pompás világ. Menet közben, beszélget­tünk... Én ugyan inkább csak fi­gyeltem és szemlélődtem ... Tud­tam, hogy ilyenkor hétköznapon kevesen járják az utat és az erdőt épp ezért meglepett hogy minden­felé csoportokkal daloló emberek­kel találkoztunk. A Nagyrétre értőnk, ahol már jócskán voltak. Énekeltek és ját­szottak. Itt-ott fejeígettek, sót lóét helyen valódi focival egykapuztak. Előbb ettünk,* «rti« mi is ját­szottunk. A számomra ismeretlen csopor­tok külön-külőn telepedtek le, né­ha egy-egy vidám kacagó lány vagy fiú átkiabált ugyan, egyikük- másikuk ismerősre is talált, köztük én is, nagy meglepetésemre, apám egyik barátjára — az is laVata« yplt a Hofherrban. Megijedtem, hogy itt a baj, ott­hon majd elárul, de ő, szegény jó Blazsek bácsi, észrevette szorult­ságomat, s csak annyit mondott: * — Ne félj, nem szólok egy szót, sem: „ügyen miért non raől az öreg?” — ötlött az agyamba és ezt rögtön meg is kérdeztem Nánditől, ml az ő véleménye erről, mi rejlik «mö­gött? — Csigavér, Karcol, csigavér. Egyszer csak megjelent egy vé­kony fiú, kezében négy pár box- kesztyűvel és elkiáltotta magát — KI akar bunyózni? A győzte­sek egy pár virslit kapnák... RÖGVEST ODASZALADTAM, — odajöttek a többiek is, nemcsak a mi csoportunk, az egész rét — nagy kört alkottak. Középen én és mások, a szintén bátor jelentkezők, általában nálam idősebbek, sót két negyven ér körüli, hasas, nagy darab, kopaszodó férfi is. Két jó harát lehetett ahogy a tenyerüket néztem, biztos hogy kovácsok vol­tak. Nagy vidámság közepette egy hátizsákra kirakták a díjakat öt óra tájban feltűnt két rendőr, bal kezükben markolták hosszú kardjukat Ekkor hirtelen elcsende­sedtünk — éppen (latolgattunk — akkor tanulgattam egy sohasem hallott dalt... A rét tele volt szór­va a magunkkal hoczott lila és fe­hér orgonákkal... és színes krepp- papírból készült rózsákkal MMAAAAVAAAAAAMAAAAMM Nándi anormal más nótákba kez­dett, emlékszem, azt hogy ..Deb­receni kaszárnya...” meg, hogy »Márványköböl, márványköből van s Tisza feneke...” A két rendőr percekig bámészkodott, de végül Is elmentek. Csak később láttam meg őket újra, a villamos végállomás­nál, amint két férfit vezettek ösz- sseszíjazottan... Erre mondta Er­zsi: — Piszkos «saruk ... Megint le­buktak ketten... Hát így történt. Estig még éne­keltünk. Közben volt lepényevés, meg zsákban futás... Ja, azt majd elfeledem, az ököl­vívásban — mint ma mondanák — bronzérmes lettem. Legszebb harmadik helyem ez volt... Visszafelé Nándi fizette a villa­mosomat, otthon megvertek, bőg­tem, úgy aludtam el. Reggel — új­ra iskola. E6te pedig edzés, talán még nagyobb örömmel mentem, mint máskor. A FIÚK KÖZÜL senki semmi különöset nem vett rajtam észre, csak. én annyit magamon, hogy végre igazán, jól sikerültek a bal­egyenesek. Ügy éreztem, mintha a két rendőr állna velem szemben. Balegyenes, balegyenes, és közben a tegnap tanultat dúdolgattam ma­gamban: — Hej, te burikócska, te drága... Kincses György

Next

/
Oldalképek
Tartalom