Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

Még mennyi a munhásiiéz! IDŐIG IS VOLT, nem ▼alami csodálatosan új do­log hát: brigádok, üzemek, «tervezetek vállalkoznak ar­ra, hogy munkaidőn túl, ön­ként tesznek valami haszno­sat a közért, a lakóhelyért, az emberekért Nem ilyen ál­talános célok mozgatják őket, hanem nagyon is konkrétak: az élet legkülönbözőbb te­rületéről. Gondoljuk el: Gyöngyös­ről felkerekedik két brigád, egy villanyszerelő és egy műszerész, de még csak vé­letlenül sem tartoznak egy vállalathoz, és elmennek egy isten háta megetti tanyára, hogy oda bevezessék a vil­lanyt. Mivel a magasfeszül t- seg oszlopai messzire esnek az öreg épülettől, visznek magukkal egy kiszolgált agg­regátor is, amit előzőleg már megfiatalítottak. Két hét 6em telik bele, ég a villany a tanyai iskolában. Ez a két gyöngyösi brigád több száz kilométert autózott csak azért, hogy tenni tud­jon. A mikrobuszt a válla­latuk adta oda nekik. Ugyan mi hajtotta őket ilyen messzire, mi késztette őket arra, hogy törjék magu­kat rossz utakon, órákon át, munkaidő után, a pihenésük óráit áldozva fel egy telje­sen ismeretlen vidék né­hány buksi fejű gyermeke életének jobbításáért? Mi­lyen könnyű a választ ki­mondani: a tenni akarás. De honnan ez a tenni akarás? Valami velük született ösz­tön csupán, vagy így nevel­ték őket? De a többi szocia­lista brigád miért nem vál­lalkozott helyettük ugyanerre a feladatra? Talán nem is olyan, korty- nyű ezekre a kérdésekre azonnal választ adni. Hibát­lan, mindennek megfelelő válaszra gondoltaik, A PÉLDÁK SORÁT foly­tathatjuk. A gyöngyösi főis­kolások közül százan aján­lották fel, hogy megtervez­nek parkokat, meg is csinál­ják azokat, sőt: nem is fe­ledkeznek meg róluk a ké­sőbbiek során sem. Gondoz­zák a virágokat, metszik a fákat, kigereblyézik a mur­vát, ha kell. Minden az ő gondjuk lesz később is. Aztán jön egy tanácsülés, ahol bejelenti a városi KISZ-bizottság titkára, hogy már döntöttek: a fiatalok egy napon, méghozzá május 26-án kivonulnak a terekre, utcákra, parkokba, és igye­keznek majd még szebbé, még tisztábbá tenni ezeket a közterületeket. De a város valamely ré­szein két játszóteret is gon­dozásukba vesznek. Ott az­tán olyan rend lesz, úgy működik majd minden szer­kezet, mint valami márkás óra. Ha kilukadt már koráb­ban a drótháló a kis labda­pálya körül, befoltozzák azt is. Egyszóval: mindent meg­csinálnak, amit kell. Aztán adjanak nekik egy területet, ami alkalmas egy erdei tornapálya kialakítá­sára. Majd azt a helyet néz­zék meg néhány héttel ké­sőbb a felnőttek! A felsoroltakról meg is fo­galmazta a városi KISZ-bi- zottság a szándékát. Ezzel akarnak tisztelegni hazánk felszabadulásának harminca­dik évfordulója előtt, a nagy történelmi forduló előtt. Ök is akarnak valamit csinálni, ami viszonylag maradandó, ami megőrzi a holnapok szá­mára is a fiatalok emlékét. Hivatkozhatunk egy levél­re is, amit nemrég hozott a gyöngyösi szerkesztőségünk címére a posta. Írója elég sok észrevétellel marasztal­ja el azokat, akik rongálják, pusztítják a már kultúráit környezet eszközeit, _ létesít­ményeit. De megoldást is ajánl, nem is rosszat Egy- egy lakótömb környezetének gondozását vállalja el egy- egy brigád abból a gyárból, üzemiből, amelynek dolgozol közül kerül ki a háztömb legtöbb lakója. Vonják be ebbe a munkába a kisiskolá­sokat is, az úttörőket, ELGONDOLKOZTATÓ, hány brigád ül le az év vé­gén, hogy a tagjai „kitalál­janak'’ valami társadalmi munkát, aminek elvégzését később rögzíthetik a napló­jukban is. Mi jut a legtöbb észébe? Ilyen: rendbe tesz- szük a műhely környékét; részt veszünk az üzem par­kosításában; vállaljuk, hogy a gyermekváros kis lakói ré­szére elvégzünk minden olyan karbantartást, ami szükséges. Mennyivel könnyebb len­ne a dolguk, ha a Hazafias Népfront helyi szervezete kész listát tudna a brigádok elé tárni: ezek a tennivalók, ezekhez tudtok segítséget nyújtani. Mit vállaltok? Ehhez azonban kell a lista. És ilyenkor uralkodnak él fölöttünk a megszokások, a rossz beidegzések. Minden tevékenységnek rengeteg ad­minisztrációs velejárója van. Kialakult módszerek, eljárá­sok, utak és módozatok, csa­tornák és csatlakozások. Mi­nél fejlettebb egy társada­lom, annál fokozottabb ben­ne az adminisztráció. Ez ellen kár háborogni. A kér­dés csak az, hogy az admi­nisztráció elősegít-e vala­mit, vagy hátráltat? Ha megkönnyíti bármi jónak az útját, akkor jó az adminiszt­ráció, ha akadályozza, ak­kor rossz. A sémákon azonban na­gyon nehéz változtatni. Ki gyűjtse össze a tenni­valókat? Hogyan határozzák meg azok sorrendjét? Ki küldje meg a listát a brigá­doknak? Aztán a tervek el­készítése. a munKa irányítá­sa, a teljesítmény nyilván­tartása. az anyagi érték ki­számítása és elszámolása, annak az ellenértéknek a számfejtése, és a kiutalás lehetőségének a feltárása — hol, kik. mikor, hogyan vé­gezzék mindezt? Ezer és ezer tennikész munkáskéz vár a jelre: gye­re, csináld meg ezt és ezt. Ezer és ezer, brigádba szer­vezett ember tenne minél hasznosabb dolgot, ha irányí­tanák őket a feladatra. Olyan, erő a szocialista brigádok ereje a gyárkeríté­sen túl, a műhelyek falain is túl, amit aligha mért még fel bárki is. De kevesen gon­dolták végig ennek a tarta­léknak, lm hegyeket nem is, de dombokat mozgató ere­jét. Csak szervezni kell. Bizo­nyára a tanács műszáki osz­tályán kellene lennie egy olyan, intézkedésre, tárgya­lásra, szervezésre és elszá­molásra jogosult embernek, aki összefogná a szándékok mélyén feszítő energiát és a szükséges tennivalókra irá­nyítaná azt-. Ezrek segítenének, milliós értékeket varázsolnának elő, örömet szerezve önmaguk­nak a jól végzett munka után és örömet szerezve la­kóhelyük kisebb-nagyobb közösségének a bosszantó hiányosságok eltüntetésével, az ésszerű dolgok megterem­tésével. GONDOLJUK EL: meny­nyi hasznos munkáskéz ez! G. Molnár Ferenc Az őskoiaóíól az automatikait; beu^ermiiigf Csapolják az 50 tonnás elektroacél kemencét, A Lenin-Kohászát: Műv-k közvetlen . elődjét 18G3-uan kezdték építeni Diósgyőre.n. Ezt megelőzően Ömasrán már működött kohó. A második világháború hatalmas károkat okozott az amúgyis korszerűtlen üzem termelő berendezéseiben, de 1945. szeptemberében n ár újra megindult a munka a diósgyőri gyárban és(1948- -a meghaladták a háború előt­ti termelési szintet. Ezután megkezdődött a gyár nagyarányú fejlesztés.-. A 3 éves terv alatt 170 mil­liót, az I. ötéves tervben pe­dig ennek tízszeresét, 1,7 mii- liárdot fordítottak beruházá­sokra. A III. ötéves tervben nagyszabású rekonstrukció kezdődött a durvahengermű­ben, 50 tonnás elektroaeél- művet is építettek. 1973-ban megkezdte a termelést a 2,7 milliárdos költséggel épült nemesacél-íinomhengermű. A gyár jelenleg 1 millió tonna hengerelt árut, 10 ezer ton­na acélöntvényt és 50 ezer tonna kovácsolt árut termel évente. A fürdő úszik — a vendég pedig nézi Mintavétel az elektroacélmüben. (MTl-foto — Horváth Péter) A PARTKONGRESSZUS ÉS FELSZABADULÁSUNK EV FORDULÓJA TISZTELETÉRE: Példás versenyvállalások megyénk tanácsi szerelőiparában Impozáns épületben fr?j korszerű,- emeletes tisztasá­gi fürdő születik Egerben, a fedett uszoda szomszédságá­ban. Ahogy mondják, mu­tatják: lesz benne 14 egy- és 4 kétkádas fürdőszoba, két- két hideg- és forrógőzös Itamra, jó néhány tusoló, kupolás csarnokában pedig két melegvizes medence. S természetesen, még egy se­reg más is: társalgó, pihenő- helyiség, masszírozó, pedi­kűrös, fodrász, orvosi szoba, kölcsönző szolgálat és büfé. Néhány technikai érdekes­ség: automatikus hőfoksza­bályozó. a fürdőszobákban pedig vészjelző, hogy az eset­leges rosszullétnél azonnal segítséget hívhasson a ven­dég. Nem utolsósorban re­mek „dekoráció”: tetszetős műmárvány, sárga, kék, zöld színű csempék, faborí­tás és mozaikkő. Amelyek­nek kétségtelenül örülnünk kell — még ha ezt a szüle­tést kínos vajúdás előzi is meg. A tisztasági fürdő ugyan­is — közel négy esztendeje épül, készül. Pontosabban: épülget, készülget. Ami „enyhe” túlzás egy 13,5 mil­lió forintos. beruházásnál. Megengedhetetlen luxus! Miért e lassúság, miért e csigatempó? Nos, a tervek megvalósí­tásában leginkább érdekel­tek, nyilvánvalóan meg tud­ják magyarázni. Elakadtak mar az -indulásnál. „Menet közben” derült ki, hogy az új létesítmény — bár szom­szédos a fedett uszodával — merőben más területen ké­szül, mint amelyen amaz felépült. Tévedtek tehát, amikor a korábbi talajme­chanikai véleményekből, il­letve a kontroliként, <ne£ nyug tatásul utóbb végzett néhány próbafúrásból, vizs­gálatból indultak ki. A „megváltozott” körülmények új, a tervezettnél hossza­dalmasabb megoldást köve­teltek. A cölöpöket — ame­lyekre végül is a fürdő ke­rült — lejjebb kellett ver­ni, szükséges volt „ráfejel­ni”. Aztán a 112 cölöp mind­egyikét külön kellett „be­mérni”: mennyire szilárd, mekkora az ereje. S mindez legalább egy félesztendős késést jelentett. Előkészítési hiba ez a ja­vából, amihez sajnos — ahogyan beszélik — az al­vállalkozó, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelési Vállalat néhány kisebb-na­gyobb szervezési tévedése is társult, ráadásként. Röviden: „megcsúszott” ez az építkezés már a kezde­tén. S ez a továbbiakban, •sajnos seregnyi más mun­kát érintett. A rendes ha­táridőre szállított Katepox nevű műanyagfesték példá­ul, hogy csak egyet említ­sünk, állás közben nagy­részt megromlott, alkalmat­lanná vált a tengernyi fém­felület bevonására. A csere, a pótlás megint időbe tel­lett. Egész sor alvállalkozói munka határidejét kellett módosítani. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a generálkivitelező Heves megyei Állami Építőipari Vállalat sokáig, jobbára csak akkor dolgozott fel­adatáé os, ha fontosabb dol­ga éppen nem volt. S va­lahogy mások sem vettek kellő komolysággal a meg­bízást, a tisztasági fürdő mielőbbi elkészítését. Az egyébként 1972. végé­re ígért munkák műszaki átadását többször is el kel­lett halasztani, mivel ne­vetséges hiányosságok mu­tatkoztak. S ami még ne­vetségesebb: a kudarc ko­rántsem borította fel a vál­lalkozók lelki nyugalmát,, véletlenül sem ösztönözte őket komolyabb erőfeszíté­sekre, nagyobb igyekezetre. Legalábbis erre vall az 1973. szeptember 21-én, október 17-én, illetve december 22- én meghiúsult újabb műsza­ki átadás. S erre enged kö­vetkeztetni. hogy a legköze­lebbivei már csak most. május 10-én mernek pró­bálkozni. Arai — jóllehet nagyon bizakodik most mái a Heves megyei Beruházási Vállalat is — persze ismét nem biztos még, hogy sike­rül. Többszöri hívás után ugyanis, mondhatni, hogy az utolsó percekben érkez­tek a Csőszerelőipari Válla­lat szakemberei, hogy az ál­taluk szállított és szerelt berendezéseket végre besza­bályozzák. Legyünk azonban végre optimisták: megtörténik a régóta várt műszaki átadás­átvétel, s kisebb hiányossá­goktól — például. a fürdő­csarnok kupolainak végleges lezárásától — eitekialvc üzembe helyezhetik a léte­sítményt. Aztán néhány hét, berendezik az épületet, az üzemeltető Heves megyei Vízmű Vállalat — mint ter­vezi — számtalan apróbb, nagyobb ötlettel, figyelmes­seggel még kellemesebbé te­szi a fürdőt: s megnyitják a nagyközönség előtt. A nagy- közönség pedig megszokja, megszereti. Feltéve persze — és ez most nem holmi, felesleges aggályoskodás, ismételt kö- tekedés — ha a nagyközön­ségnek lesz ideje megszokni és megszeretni. 'Mert saj­nos. zavaró körülményre, akadályra még ezután is számíthatunk. S gondolunk itt például az Elasztolen ne­vű műanyagfestékre, ame­lyet kísérleti jelleggel al­kalmaztak a fürdőnél. Ha megbomlik, ha felmondja a szolgálatot —> s ez az úgy­nevezett vizes helyiségek­ben bizony előfordulhat — kezdődhet minden, ha nem is élűiről, mondjuk: a kö­zepéről. Kénytelenek lesz­nek a fürdő használatát felfüggeszteni, rövidebb vagy hosszabb ideig szüneteltetni, míg a hibát elhárítják. Jobb erre persze nem gon­dolni. Bízzunk inkább ab­ban, hogy végre minden si­kerül. s a megyeszékhelyi ..fürdőkombinát’’ ismét új létesítménnyel, országosan is jelentős szolgáltatással gaz­dagodik. Amit ennyi vára­kozás után igazán megérde­meli Gyám Gyula A Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelő- iari Vállalat dolgozói is csatlakoztak a közelgő párt- kongresszust és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordu­lóját köszöntő országos mun- • kaversenyhez. Vállalásaikban ígérik, hogy az egy építő­szerelő munkásra jutó terme­lési értéket öt százalékkal növelik, s ezzel, összesen hárommilió forinttal emelik a közös teljesítményt. Gaz­daságosabb száll í fásokkal, sei ej í csökkentéssel. általános takarékossággal 500 ezer fo­rintot „mentenek meg” vállalatnak. Megkülönbözte­tett feladatként kezelik a ki­emelt beruházásoknál ka­pott megbízásokat. Fokozot­tabb figyelemmel igyeksze­nek elkerülni a baleseteket, a szaktudás. az altalános műveltség növelésére szak­munkásképző, illetve szak­munkás-továbbképző. vala­mint gazdaságpolitikai tan­folyamot szerveznek, indíta­nak. Továbbra is részt vál­lalnak a lánsadalmi munká­ból: az egri. Nagyváradi úti 10U személyes óvoda létesíté­séhez nyújtott segítségen túl, más gyermekiniezmenyek, is­kolák támogatásában is MSA atkmeíiei-. note hiányzanak a városrendezé­si munkákból sem. Feldebrő is csatlakozott A feldebrői Rákóczi Ter­melőszövetkezet tagsága is eljuttatta munkaverseny- válialását szerkesztőségünk­be. Vállalják, hogy ez évi termelési tervükben a szőlő- termelés mennyiségét öt szá­zalékkal, a zöldségtermelés mennyiségét pedig három százalékkal növelik. Hasonio arányban növelik a tej-’ és hízómarha-értékesítésüket is. s így összességében 042 ezer forinttal teljesitik túl terme­lési. tervüket. Ugyanakkor az anyagkölt­ségek összeget is csökkentik a takarékosság elveinek messzemenő betartásával több mint 70 ezer forint ér­tékben. A munkaverseny- mozgalmat kiterjesztik va­lamennyi ‘ -íí ágazatuk, segéd- é« melléküzemáguk dolgozói körében. AÉÉ»0 tí>ZL mája* 9.. *utértik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom