Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

Pablo Casals: Megnyílik a világ (Részlet a világhírű csellista Öröm és bánat Gordonkázni először tizen­egy éves koromban hallot­tam. Ekkor kezdődött el hosszú és olyannyira szere­tett baráti kapcsolatom a csellóval I Zongoristából, he­gedűsből és csellistából álló trió hangversenyezett Vend- rellben és apám elvitt a kon­certre. A Katolikus Központ kis termében tartották hely­béliek, halászok, parasztok előtt, akik, mint az ilyen al­kalommal általában, ünnep­lőbe öltöztek. A csellista Jo- sep Garcla volt, a barcelonai Városi Zeneiskola tanára, szép. magas hcmlokú, kun­kor odó bajszü ember, szinte illett az alakja a hangszeré­hez. Ahogy megláttam a gordonkát, meglgázve bá­multam rá — még sosem lát­tam csellót. Már áz első han­gok lenyűgözően hatottak rám, úgy éreztem, még a lé­legzetem is eláll. Volt vala­mi gyöngéd, szép és emberi — igen, nagyon embert — ebben a hangban. Ilyen gyö­nyörűt még sohasem hallot­tam. Ragyogtam a boldog­ságtól Az első darab után Így szóltam apámhoz: — Apa, ez a legcsodálatosabb hangszer, amit hallottam Ezen akarok játszani! A koncert után egyre csak a csellóról beszéltem, és kö­nyörögtem apámnak, vegyen nekem egyet. Ennek már több mint nyolcvan éve, az­óta hűségesen kitartok e hangszer mellett, társam és barátom lett egész életem­ben. Persze a hegedű, a zon­gora. meg más hangszer is örömet szerzett, de számom­ra a cselló valami egészen különleges és egyedülálló. Kezdetben a hegedűt 16 úgy tartottam a kezemben, mint a csellót. Anyám megértette, mi Ját­szódik le bennem. — Pablo úgy lelkesedik a csellóért — mondta apámnak —. lehető­vé kell tenni számára, hogy csellózni tanuljon. Vendről* ben nincs képzett ember, aki megfelelően taníthatná. ED kell intéznünk, hogy a bar­celonai zeneiskolába járhas­son. Apám elképedve hallgatta, — Mi a csudát beszélsz? — kérdezte. — Hogyan mehet­c. emlékirataiból) ne' Pablo Barcelonába? Hol van nekünk erre péhzünk? De anyám kijelentette: — Majd megtaláljuk a módját Én magam viszem el. Pablo zenész, egész természete az, erre hivatott Valahová fel­tétlenül el kell mennie. Nincs más választásunk. Mindez azonban egyálta­lán nem győzte meg apá­mat hiszen már az járt az eszében, hogy az asztalossá? lesz a kenyerem, — Nagyzá­si mániád van — mondta anyámnak. Egyre gyakrabban és egy­re hevesebben vitatkoztak a dolgon. Ez bizony nagyon bántott, éreztem, engem kell elmarasztalni a kettőjük kö­zötti nézeteltérésért, és gon­dolkoztam, hogyan tudnék véget vetni ennek, de se- hogysem jöttem ráu mit te­gyék. Végül. kelletlenül ugyan, apám beadta a dere­kát. írt a barcelonai Városi Zeneiskolának és megkérdez­te, felvennének-e. Azt is megemlítette, hogy kis, há­romnegyedes csellóra lesz szükségem és érdeklődött, tudnak-e olyan hangszerké­szítőt, aki csinálna ilyent a számomra. Kedvező válasz jött és már Vözelgett a barcelonai utazás, de apám még ekkor is han­goztatta borús sejtelmeit. — Kedves Carlo« — mon­dogatta anyám —, biztos le­hetsz benne, hogy ez a he­lyes. Ennek meg kell tör­ténnie. Csak ez való Pablo- nak. Apám azonban csak rázta a fejét. — Nem értem, nem értem. Anyám pedig így szólt: — Tudom, Carlos, de bízzál a dologban. Bíznod kell, igenis bíznod. Igazán rendkívüli volt ez a helyzet Anyám tanult va­lami zenét, de persze nem volt zenész, mint apám Mégis tudta, milyen Jövő vár rám. Azt hiszem, tudta 6 azt már az elején is, mint­ha valami különös megérzé­se, sajátos előérzete lett vol­na. Tudta ás ennek értelmé­ben cselekedett oly határo­zottan. biztosan és nyugod­tan, hogy nem győztem bá­mulni érte. £e nemcsak bar­celonai tanulmányaim alkal­mával volt ilyen, hanem máskor is, amikor válaszút előtt álltam pályámon. Ilyen volt öcséim, Luí6 és Enrique dolgaiban is. Még gyerekek voltak, ő azonban már tud­ta. milyen útra lépjenek. Es később. amikor a világon már mindenfelé hangverse­nyeztem és némi siker js kí­sért, boldog volt, de nagy hatást nem gyakorolt rá, hisz már jó előre tudta, hogy így lesz. Az életben magam ts rá­jöttem. miben hitt anyám. Kialakult bennem az a felfo­gás, hogy ami történik, an­nak meg kell történnie. Per­sze neon azt akarom monda­ni, hogy semmit sem kell tennünk jelem, helyzetünk­ben, vagy azért, amire tö­rekszünk. Állandóan válto­zik körülöttünk minden — ilyen a -termésaet, és mi 1» változunk szakadatlanul, hi­szen a természet része, va­gyunk. Az a dolgunk, hogy állan­dóan jobbá tegyük magun­kat De azért úgy hiszem, valamennyiünknek megvan a somsunk. Vegyes érzeUmekkel utaz­tam el Vemdrellből. Ez volt az otthonom, tt töltöttem el gyermekségemet Bicikliztem a kanyargó utcákon, apám zongorázott és leckét adott kis házunk nappali szobájá­ban, sok-sok kedves órát töl­töttem el a templomban, bir­kóztam és mindenfélét ját­szottam iskolatársai mmal — sehogysem akaródzott el­hagyni ezeket a kedves, meg­hitt dolgokat Hisz csak ti­zenegy és fél éves voltam, ez még zenész számára sem nagy Idő. Barcelona csak mintegy ötven mérföldnyire van Vendrelltől, de mintha idegen országba utaztam volna. Milyen lesz? Hol fo­gok lakni? Kik lesznek a barátaim és tanítóim? Ugyanakkor persze az izga­lomtól is remegtem... Együtt utaztunk anyámmal. Ahogy apám a búcsúzásnál gyöngéden átölelt az állomá­son. arra gondoltam, amit egyszer mondott, amikor megharapott egy kutya és a kórházba vittek: — Csak azt mondogasd magadnak: egy férfi sosem sír. TASNADI VAJKJA ÉVA; (Kis* Vera felvétele — KS) Krónika anyámról Csillagok csapdának keskeny homlokához, ha lépek, ha szólok — most Is 6 határoz. Almaía-karjával elringatta testem, éltében, holtában Így maradtunk ketten. Nap relé fordított, furcsa boát mondott: — EU és ketté törnék, nőjjóo, mint a bokrok! — Ha éa mélybe szállnék, Duna, vigyázz rája, Irgalma« szél, boríts kendőt a bajára! Ha szívein dermedne Iszonyú haláltól, függönyt húzz eléje ptroslombú fákról, ifjúságom adtam helyette cserében, — NapUlen, koronád add neki, hogy éljen! Huszonnégy éves volt akkor Sieber Olga, nap felé fordított, míg ezeket mondta. Csillagok csapódnak tűnő szép szeméhez, a álmaimban most U szólongat és kérdez. tMAAAAAAMAA*/MlAá<MlA»A^UMáAAAAAAAAMA«lAMáAMAAAAáAAAáAAAAAAAAAAAMAAAAAAMAAAAAAMMAAMA' i ^^AAAAA^AAAAAAAAAA^AAAAAAAAA^vwAAA.lAAA’*-u*V*-^A-l*v*,A/A>As-*SlVAAAAAAAAAA^*»AA>A<*vVSA^AiA»A^SAAA^l-AAAAAAéMVAA óA/\AAAAAAAAAAAMA/S>WAAMAAMA/V^WWWA>VWlAAAAM^AiMlAMAAAAáAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÓ WAMé g l ÓStea bátyám, ha volna ' egy Fecskére való ideje, most egy akkora nagy nemet mon­danék arra, amit a múltkor any- nyíre bizonygattam, mint ez a da­ru. Miről is ment a szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e ma­radni az ember abból, amit na- gyon-nagyon szeretne. Maga art mondta; nem lehet lábán, fogni, visszahúzni az egyszer már elsza­ladt időt; én meg azt, hogy igenis lehet: ha valaki igazán megszorít­ja magát, hát az mindenkor meg­szerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP. ami meg tudná fizetni a Jurcsek-majori kapálást, tŐrek- hordást — azokat a sötéttől söté­tig végigdolgozott napokat, éveket; én meg azt: akinek pótolni valója van, az pótólhatja, csak szorítsa meg magát rendesén. Jóska bá­tyám, magának van igaza: nem le­het lábán fogni, visszahúzná az időt. Kapkodhatunk utána, de meg­markolni nem tudjuk, ami egyszer elszaladt... Tudja, hogy most jártam ki az autós tanfolyamot. Nem azért, hogy lerakjam a símítófát. és odaüljek egy kormánykerók mögé, hanem mert apámék eladták szegény nagyanyám tanyáját, aminek az árából éppen tudunk venni egy fölújított, üjragumíaott állami Vol­gát; hát ezt fogom majd én hajta­ni, vinni rajta szombaton, vasár­nap a cserkeszőlől fürdőbe a fa­míliát, De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az. hogy járt velünk a tanfolyamra egy olyan maga korabeli ember. Még a haja is ügy Őszült meg égy Akácz László: A jogosítvány esflíban elől. mint a magáé; valami bombázáskor ment el a színe negy­vennégyben, Fehérvár alatt. Hát ez a maga formájú ember mindjárt az első órán az oktató elé ült. Kira­kott maga elé egy csomó könyvet — rég) KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta be­le az irkáiba, amit az oktató mon­dott. Tudja, milyen egy ilyen tan­folyami csoport: egyik tagnak is, másiknak is nevet ad a viceesebb- je. Ez a saorgalmaekodó man üst el­neveztük Lisztes Zsigának. Lisztes­nek azért, mert hogy olyan furcsán fehéreden meg a haja; Zsigának meg azért, mert, hogy mesélte, már odahaza, a vasajtós garázsban vár. ta, hogy hajtsák a null kilométeres Zsiguli. Már csak a jogosítvány kell — magyarázta a dgarettaszü- netekben Lisztes Zsiga —, és irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész világ. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanuljak mindent; hiba ne legyen, ha be­csapja maga után a kocsiajtot a család. Tényleg rettentően tanul! Ha * a tolla megállt, akkor a szá­ja kezdett járni: majd mindén sza­bályt, előírást újrakérdezett Ami­kor meg elmentünk a tanműhely­be. ahol a szétszed cet motccK&at mutogatják, ott maradt óra után is: újra meg újra elmondátta ma­gának, hogy gyújt a gyertya, hcd nyit a szelep. Mi, akik «et a tanfolyamot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, meges­küdtünk volna rá: külön nyomat­nak neki Jogosítvány! aranyból. Aki így teezt-veszi magát; aki így hajt, így tanul.,. IC Hogy ez a jogsi mégsem lesz arany, az második héten kezdett kiderülni. Most az a divat, hogy papíron feleltetnek az oktatók. Van egy kérdés, utána meg három fe­lele! amiből csak egy a jó. Tresz! vagy milyen rendszer ez, a fene emlékszik már, hogy mondták. Szóvá! a második héten egy Ilyen próbafeleltetés volt Kaptunk egy- egy lapot aztán. Ikszelni kellet! Hát ml nézegettük a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön, és a sar­kon semmi tábla, akkor a Jobbról jövő járműnek..,, meg hogy a kör alakú táblán a ferde fekete vonal az... Nem olyan rettenates dolgok ezek; annyit látja az utcán is az ember, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a válaszólgatásra — tizenöt-húsz perc múlva már oda­kint füstölt az egész gyülekezet Lisztes Zsigától úgy kellett elku- nyerálm a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. ö találta el a legkevesebb választ Még azt te tudta, hogy mit jelent 4 kör alakú tábla szélén az a vastag piros ka­rika, pedig hát ezt még a szódás­lovak is tudják; se oda be, se on­nan ki — pofonegyszerű. ésőbb szóban is felöltünk. Oda kellett menni az okta­tó mellé, és ahogy mutogatta a falra akasztott képeke! mondogat­tuk, mi Indulhat hamarabb, a bi­ciklis vagy az autóbusz, meghogy hol kell zsírzás és hol az olajozás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem remekéit Olyanokat mondott hogy a sínen előzhet meg az előzés ugyanaz, mint a kikerülés — csu- pa-csupa butaság. Az oktató kín­lódott vele, ott tartotta, éppen csak tölcsért nem dugott a fejébe, hogy tán majd úgy... A lényeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vette meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás inkát — csak nem tudta megtanulni, amit kel! Ahogy köze­ledett a vizsga, úgy rázta egyre többet azt a hirtelen fehéreden fe­jé! Furcsa szokása volt: tarkón vágta magá! ha rossz választ adott. A végén bizony minden óra után vörös volt a tarkója... És a szöve­gei Ahogy mondta: melyik sógora szerezte a téglát a garázshoz, ki hegesztette a vasajtót, azt a tűz­biztos, lemínlumoZott vasajtót.. Meg hogy hány szezonban kínló­dott a káposztával, karalábéval; hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolcvanas összejött... Nem volt válami vidám dolog a töóká- ját végighallgatni! Tudja maga is előre: Lisztes Zsi­ga már á KRESZ-vizsgán kibukott. A huazónvalahány kérdés közül jó ha hármat-négyet eltalált De nem­csak ez éleő próbálkozása nem si­került, hiába fizette be a pótdíjat másodszorra, harmadszorra is. A végén már azt is megmondták ne­ki: hiába próbálkozik; arra, hogy levizsgázzon, semmi remény. Lisztes Zsiga ott maradt a tűz­biztos vasajtóval meg nuükilcmé- teres Zsigulijává!., Jóska bátyám! Most mondom ki azt a nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru. Igaza volt: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az időt. Lisztes Zsiga érttette meg ezt velem. Az a szerencsétlen Lisztes Zsiga, akinek akkor jutott ki az a kocsi, amikor már nem fogott az agya. Hiába erőltette, hiába tette- vette magá! nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurí­totta oda neki a Zsigulija!.. M it mondjak még azon kívül, hogy újra csak hajtogatom: j igaza van. Talán még azt, hogy a magunkfajta fiatalabbak elől Is ! meg-megugrik, de ha úgy vigyá-' zunk, talán mégsem szalad el tel­jesen az idő. Vagyishogy éppen most könnyebb együtt futni vele! Akkor kikövetelni tőle, ami jár, amikor annak sora van. Húsz, har­minc évesen megtanulni azt a; KRESZ-t es nem ötvenen túl rá­gódni rajta. Ért engem, ugye? Nem j hazudtolja meg, amit mondok! Igen, az idő lábát nem lehet meg­fogni, együtt kell szaladni vele. Ha lehet, együtt kell szaladni. Er­re szorítsa magát az ember. Szo­rítsa; most, akiben van akarat, szoríthatja... Na, nyomjuk el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga, vajon mit rakhatott a lemíniumözött vasajtók mögé? Várakozás.*,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom