Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

Ki mit M inden ismeretet, amit jó lenne birtokolni, Bem képes megszerezni sen­ki. A piac szeszélyes, mint egy szépasszony. Hol előzé­keny, hol elutasító, látszat­ra hangulatainak enged. Valójában a kereslet és a kínálat tükrözője. Ezek mö­gött meg ott áll a mennyi­ség, minőség, az ár, a tet­szetősség, azaz a kereske­dés sokféle jellemzője. Ve­vő és eladó nem örök sze­rep. Sűrűn helyet cserélnek. Tehát a piacról mindenki­nek minél többet tudnia kell. Kellene, s a feltételes mód indokolt. Tavaly az ipar 104 milli­árd forint értékű árut adott át a nagy- és a kiskeres­kedelemnek. Ez —• összeha­sonlítható árakon számítva — nyolc százalékkal na­gyobb az 1972-es terméktö­megnél. Igenám, de például százezerrel kevesebb olaj­kályha készült, mint eszten­dővel korábban! Mérséklő­dött a mosógépek, porszívók előállítása; telítődött a piac, felelik a miértre a szakem­berek. Vajon váratlanul? Kémelyik vállalatot a ke­reslet lanyhulása fölkészü­letlenül érte, mert hisz’ a találomra kiragadott esete­ken túl, jó ideig sorolhat­nánk, mi mindenben „sze- szélyeskedett” tavaly a fo­gyasztó. Tegyük ehhez hoz­zá a beruházásra, a külke­reskedelemnek átadott áru­A burgonyaellátást segíti uj szövetkezeti társulás Az elmúlt két esztendő­ben országosan, is gondot je­lentett a lakosság jó minő­ségű burgonyával való ellá­tása. Nem volt ez másként Heves megyében sem. En­nek okát a szakemberek ab­ban látták, hogy az utóbbi időben jelentősen vissza­esett a tourgonyatenmesztési kedv és emiatt csökkent a vetésterület is. Az import csökkentésére és a termelői kedv fokozá­sára Heves megyében az Eger—Gyöngyös vidéki Szö­vetkezetelv Területi Szövet­ségének irányításával nagy­arányú szervezőmunka kez­dődött. Ennek eredménye­ként kedden délelőtt Eger­ben, a SZÖVTERMÉK iro­daházában megalakult az el­ső szövetkezeti iparszerű burgonyatermelési társulás, melynek megvalósításában az andomaktályai Egervölgye, a gyöngyösi Mátra Kincse és a mátraballai Új Baráz­da Termelőszövetkezet, to­vábbá a SZÖVTERMÉK és a Vetőmag Vállalat Észak- magyarországi Központja vesz részt. Andornaktálya és Gyön­gyös határában a jövő év­től kezdve 300 hektáron nagy termőképességű hol­land. csehszlovák és lengyel fajtákkal öntözéssel termel­nek majd burgonyát. Mát- raballán pedig 70 hektáron vetőgumóval látják el az üzemeket. Az étkezési burgonyát a SZÖVTERMÉK folyamato­san felvásárolja, emellett je­lentős anyagi támogatással is segíti majd a társulás munkáját. A Vetőmag Vál­lalat pedig a mátraballaiak- től veszi át a gumókat és értékesít? a gazdaságoknak. Az iparszerű termeléshez szükséges technológiát a kö­zeli hetekben a kisvárdai Burgonyatermesztési Kutató- '•ntézet munkatársai készítik H. A szövetkezetek pedig már az ősszel hozzálátnak az előkészületekhez. A ter­heléshez szükséges géprend­szereket várhatóan 70 száza- ékos állami támogatással vásárolják meg A társulásban résztvevő gazdaságok előreláthatólag negtermelik Heves megye akosságának ellátásához szükséges burgonyát. így a övőben nem kell majd más megyékből, illetve külföld- öl behozok tud a piacról? A XI. pártkongresszus tiszteletére Újabb vállalások megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben mennyiséget, annak sorsát, s akkor látjuk igazán, mi­ként hullámzik a piac. A vállalatok ma már fon­tosnak tartják a piaci is­mereteket. Piackutatási cél­lal részlegeket, osztályokat szerveztek, gyűjtik az infor­mációkat, árubemutatókat, közvélemény-kutatásokat rendeznek. S mégis, nem ritkák a meglepetések. Ter­melni kezd az új üzem, s az áru nem kell senkinek. Pe­dig három éve, amikor a döntést hozták a beruházás­ról, vitték minden mennyi­ségben. Mi történt? Csupán annyi, hogy nem folyamat, hanem állapot szemügyre vevése után határoztak. Ami a legfőbb gyengéje napja­inkban a piaci hatások föl­ismerésének. A termelők ugyanis hajlanak arra, hogy a jelent vetítsék rá a jövő­re, s nem azt kutatják, mit rejteget a jövő. Ha ma ka­pós egy termékfajta, akkor úgy hiszik, holnap meg hol­napután még több kell be­lőle. S közben elkerüli a figyelmet az igény, az ízlés, a divat változása, a műsza­ki haladás érlelődő gyümöl­cse, s hiába számítottak nagy üzletre, hoppon maradnak. Ez csupán egy a lehetsé­ges esetek, okok közül. Igaz, gyakorlati következményei - hez tartozik egyebek mel­lett a közúti járműgyártás némely ágának — dömper, normál tehergépkocsi — fél­bemaradt, mert nem igazo­lódott fejlesztése. Vagy a padlókefélőgépek keresleté­nek rohamos csökkenése. Ami az új műanyag burko­latoknak, a faltól-falig sző­nyegeknek tudható be. Vá­ratlan piaci hatások? In­kább arról beszélhetünk, hogy a jövő felmérése nem terjedt ki elég széles kör­re, valamennyi megszerez­hető információra. Rögtön tegyük, hozzá: a piaci hatá­sok, irányzatok értelmezése soha nem mentes kockáza­toktól. Ám ezt megfelelő kö­rültekintéssel vállalni lehet és vállalni is kell, mert enélkül ritka a siker. Nincs olyan vállalat — még a monopolhelyzetet él­vező sem —, amely függet­leníthetné magát a vevők, felhasználók kedvező, vagy kedvezőtlen magatartásától. Igaz, a vállalatok közötti verseny ma inkább kívána­lom, mintsem valóság, s ki­bontakozásának akadtak, akadnak vadhajtásai. Az azonban tény, hogy a fel­használói, fogyasztói igények kielégítése — vagy kielégí- tetlensége — mind erőtelje­sebben szól bele a terme­lők boldogulásába, a jöve­delmezőségbe, a nyereségbe. S az sem kétséges, hogy a jövő azok előtt nyitja meg még jobban a terepet, akik képesek kitapintani a hol­napi szükségleteket, sőt — minőségben, árban, haszná­lati értékben a korszerűt képviselő árucikkekkel — befolyásolni is azt. Mert ép­pen ebben, az örökös köl­csönhatásban — a kereslet hat a termelésre, a terme­lés visszahat a keresletre — rejlik a piac serkentő ereje, azaz a piaci ismere­tek fontossága. A z a vállalat tehát, mely hosszú távra alapozza érdekeltségeit, nem mellőzheti a szinte naponta érkező piaci üzenetek foly­tonos elemzését, a belőlük levonható következtetések gazdálkodásában való •érvé­ny esi lését. Az egyszeregyhez hasonló igazság: nem azt kell kínálni, amit már meg­termeltek, hanem azt ter­meljenek, amit keresnek, amire szükség'van akár a felhalmozásban, akár a lai kossági fogyasztásban. ' Mészáros Ottó Az egyre szélesedő mun­kaverseny-niozgalomhoz, amely partunk XI. kong- re-snisának tiszteletére és hazánk felszabadulásának S3, éw: '’ójára kibontakozott, megyénk mezőgazdasági nut,./ üzemeiből is újabb és újabb vállalásokról kapunk tájékoztatást. A hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezet tagsága'és ve­zetősége, a közelmúltban a „Kiváló szövetkezet” meg­tisztelő kitüntetés átvétele­kor rendezett taggyűlésen határozta el, hogy az 1974. évi termelési és pénzügyi tervét hat százalékkal túl­teljesíti. Ezt a célkitűzést az üzem— és munkaszervezés javításával, új agrotechni­kai eljárások bevezetésével, a tagság szorgalmas munká­jával kívánják elérni. Ered­ményeik növelése érdekében fokozzák a termesztett nö­vények termésátlagát. így őszi búzából, őszi árpából, tavaszi árpából, paradicsom­ból, paprikából mintegy 30 százalékkal, kukoricából, cu­korrépából 10 százalékkal, dinnyéből és dohányból 15 százalékkal növelik a ter­vezetthez viszonyítva a ter­mésátlagot. Ugyanakkor részt vállalnak a népgazda­sági lag is fontos növények termőterületének növelésé­ben, s ennek megfelelően a cukorrépa és a dohány ter­mőterületét 50 százalékkal, a paradicsomét 30 százalék­kal, a zöldpaprikáét pedig 20 százalékkal növelik. Fon­tos feladatuknak tekintik az állattenyésztés fejlesztését is, ezért 10 százalékkal nö­velik a .szarvasmarha-állo­mányt, 25 százalékkal a ser­tés és 15 százalékkal pedig a juhállományt. Egyidejűleg emelik a vágóállat és azál- lati termékek termelését is, az előbbit 20 százalékkal, az utóbbit — amely a tejter­melésből tevődik össze —• pedig 10 százalékkal. Ugyancsak egy jeles ün­nepen tették meg vállalásu­kat a Heves megyei Szövet­kezeti Baromfikeltető Közös Vállalat szocialista brigád­jai is. Ebben az évben — mint erről lapunkban is be­számoltunk — első ízben el­nyerték a „Kiváló szövetke­zeti társulás” címet. Az ün­nepség keretében a vállalat három női szocialista bri­gádja nevében, valamint a Petőfi szocialista brigád fér­fitagjai nevében is elhang­zottak a felajánlások: aTye- reskova brigád vállalja, hogy tagonként tíz óra, összesen 106 óra társadalmi munkát végeznek, melynek értékét az üzem korszerűsítésére ajánlják fel. Hasonló válla­lást tett a Dobó Katica és a Lenin brigád női kollektívá­ja is. Ezen túlmenően a Tyereskova brigád azt is vállalta, hogy javaslatokat dolgoznak ki a nehéz fizikai munka könnyítésére, amely- lyet elsősorban a dolgozó nők munkakörülményeit kí­vánják javítani. A férfiakból álló Petőfi n/.nfinl isin hriíftórl ru^rlir* vállalta, hogy a gép’öcsik egyes és kettes szemlé; , valamint a futóműjaviUfct lelkiismeretesen és a legrö­videbb időn belül elvég vállalják a baleseti nen ~es közlekedést, továbbá a mun­kavédelmi biztonsági rend­szabályok betartásának fo­lyamatos ellenőrzésével az üzemi balesetek elkerülését, A tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezet tagsága rész- közgyűléseken határozta el, hogy a nagy politikai ese­mények tiszteletére egyhan­gúlag csatlakoznak a boco- nádi Tarnagyöngye Terme­lőszövetkezet versenyfelhí­vásához. Vállalják, hogy ez évben a szarvasmarhalétszá­mot az elmúlt évihez képest nyolc százalékkal, az egy hektárra jutó szarvasmarha- hústermelést tíz százalékkal, a kenyérgabona termésátla­gát két százalékkal emelik. A szakosított sertéstelepről pedig a múlt évi 1044 da­rab hízottsert és-értékesítést ezévben 3600 darabra fog­ják teljesíteni. Ezt növeli a háztáji gazdaságok hízott- sertés-értékesítése is, me­lyét a termelőszövetkezeten keresztül bonyolítanak le. A tavalyi 1462 darabot ezév­ben 20 százalékkal kívánják túlteljesíteni. Egyidejűleg vállalják, hogy a termelés költségeit 2 százalékkal csök- kentilfc, s a jelenlegi négy szocialista brigád mellett egy újabb szocialista brigá­dot is alakítanak. Urbán Mihály: — Elsősor­ban nem a pénz ösztönöz... „ ... Egyszer e! kell már ér­keznünk oüa, hogy éppúgy fele- losségre lehessen vonni azt a ve­zetőt, aki elhanyagolja az embe­rek szellemi fejlesztését, mint azt, aki rozsdásodni hagyja a vállalat értékes gépeit.. (Elhangzott az MSZMP KB 1974. március 19—20. ülésén, dr. Aczél György előadói be­szédében.) A Hevesi Állami Gazda­ságban nem újkeletű dolog, hogy a fizikai dolgozók — mindennapi munkájuk mel­lett — tanulnak. Közöttük nem kevés az olyan sem, akik az elmúlt közel másfél évtized alatt a legalsó posz­tokról — tanulással és jó munkával — felküzdötték magukat különböző vezető állásokba. — Amellett, hogy a kör­nyező termelőszövetkezetek­hez és más gazdaságokba is elkerültek tőlünk iU nevel­kedett káderek, jelenleg is 14 olyan dolgozónk van, akik fizikai munkásként kezdték itt a pályafutásukat, s je­lenleg vezető műszaki, vagy adminisztratív beosztások­ban dolgoznak — mondja Veress István, a gazdaság igazgatója. Pálfi József, a személyzeti és oktatási osz­tály vezetője pedig arról tá­jékoztat, _ az utóbbi Hevesi „öregdiákok** A munka mctleff — fanulnak... években még jobban kiszé­lesedett a tanulási kedv. El­sősorban a nyolc általánost el nem végzett dolgozóink számára szervezik a magán- vizsgára előkészítő tanfolya­mokat.- — Ezt a formát a hevesi nagyközségi pártbizottság kezdeményezte 1972-ben, s elsősorban a Hevesen ^élő, nyolc általánossal nem ren­delkező párttagokból szerve­ződött az első tanfolyam. A felkészítést kommunista pe­dagógusok vállalták, s így még abban az évben sikeres vizsgát tettek hetedikből és nyolcadikból tizennnyolcan. A példát sajnos — amint a járási és a nagyközségi pártbizottságon egyaránt el­mondották — nem követték szinte sehol a járásban a Hevesi Állami Gazdaságon kívül. Ott viszont szinte to­vábbfejlesztették. — Régen is sokat foglal­koztunk az oktatással, össz­hangban a termelés techni­kai oldalával. A korszerűbb agrotechnika, a bonyolultabb gépek ugyanis megfelelő képzettségű dolgozók nélkül elképzelhetetlenek. Annak pedig, hogy valaki valami­lyen szakvizsgát tehessen, előfeltétele a nyolc általános iskolai végzettség. Ez a meg­fontolás vezetett bennünket, amikor ez év elején két lel­kes hevesi pedagógus irányí­tásával és közreműködésé­vel — Balázs Lászlóval és feleségével — beindítottuk az első előkészítő tanfolya­mokat. Nem „iskolás” mód­szerrel, hanem tanfolyamsze­rűén, feleltetések nélkül — előadások és konzultációk formájában — zajlott le a 90 órás „tanévi. A szükséges tankönyveket, tanszereket a gazdaság vásárolta meg a résztvevőknek. Így tett vizs­gát eredményesen már feb­ruárban az ötödik és hato­dik osztály anyagából össze­vontan 21 dolgozónk, hete­dikből pedig 28-an vizsgáz­tak. Ugyanakkor e tanfolya­mok hallgatóiból már meg­alakult' a hetedik és a nyol­cadik osiitiúj, harmiac, ilie te ve 34 dolgozóból. Vagyis me­netközben újabb jelentkezők csatlakoztak. Eddig egyéb­ként csupán ketten nem men­tek át a vizsgákon. Sajnos erről nem tehetünk. Segí­tünk, nemcsak tankönyvek, tanszerek vásárlásával, még három nap vizsgaszahadsá_ got is biztosítunk saját ha­táskörben, de tanulni min­denkinek magának kell... A gazdaság vezetői elmon­dották, hogy a nagy nyári 'munkák és a falusi emberek nagyobb tavaszi, nyári el­foglaltsága miatt, a jelentke­zőkkel együttesen úgy hatá­roztak, hogy csak november­ben kezdik az újabb „tan­évet”. — A tankönyveket vi­szont — mondja Pálfi József — kérésükre kiosztottuk. Ad­dig is ismerkedni akarnak azokkal... — Szeretnék, elmélyülni a borászat új eljárásaiban — mondja Kovács Gyula pin-: ccmester. (Foto: Perl Márton) Pusztacsászon, ezen a He­veshez tartozó külső kis te­lepülésen, ahol többnyire a gazdaság dolgozói élnek, csUhunübun. kcréötük .lei száros Jánosnét, a gazdaság császi tejházának dolgozóját, ő még az első menelbep. elvégezte a hetedik és a nyolcadik osztályt, s két kis­lánya — Marika és Editke — társaságában örömmel újsá­golja : — Néhány négyesem van; a többi ötös. Mindig vágy­tam arra, hogy befejezzem az 1960-ban, az akkori csa­ládi körülmények miatt fél­bemaradt iskoláimat. Kilen­cen. voltunk testvérek. Édes­anyám meghalt, lemaradtam. Most nagyon örülök, mert még a férjemnek is tudok segíteni. Ö ugyanis most végzi a nyolcadikat. Egyéb­ként a Dunaújvárosi Vas­műben dolgozik. Szakmun­kásvizsgát is akar tenni. — És maga? — Én is beiratkozom, ha indul egy olyan szakmai tan­folyam, amelyiken egy lép­csőfokkal előbbrejutok. — Ma már csak így halad, ha tanul — szól közbe az egyik idős nagymama, aki itt él a fiatalokkal és el­mondja, hogy ő úgy segített, hogy vigyázott a két kis­lányra, amíg az anyjuk ta­nult, vagy a tanfolyamon volt. Urban Mihály ma zöldség­kertész a gazdaságban. Bri­gádvezető, ágazatvezető-he- lyettes. — 14 évvel ezelőtt kerül­tem ide a gazdaság kerté­szetébe. Az első időkben fi­zikai munkás voltam. Be­iratkoztam levelező tagozat­ra a sátoraljaújhelyi techni­kumba, s a munka mellett tanultam. Amikor elvégeztem a technikumot, az igazgató behívott és közölte, hogy van egy megüresedett tech­nikusi állás, elvállalom-e. Elvállaltam, s azóta is itt vagyok. Igaz, közben csalá­dot is alapítottam, van két gyermekem, de a tanulással nem hagytam fel. Elvégez­tem a marxista egyetemet, s beiratkoztam a Kertészeti' Egyetem gyöngyösi főiskolai karának zöldségtermesztő szakára. Éppen 40 éves le­szek, amikor kezemben lesz- 44 m.4UU'íHTí0Ü4 tíipiOűüt. — Mi ösztönzi elsősorban az állandó tanulásra? — Őszintén megmohdom, hogy nem a pénz. Azt talán ennyi tanulás nélkül is meg­keresném, ha csak a pénzre koncentrálok. Szeretem a zöldségkertészetet, amely ép­pen napjainkban áll a nagy fordulat, a teljes gépesítés, az új fajták bevezetése előtt... Kint, a gazdaság kertésze­tének másik központjában, a több, mint 150 hektár homo­ki szőlő tábla közepén, a pincészetben, munkahelyén találkoztunk Kovács Gyula borászati technikussal. Ö a hatalmas, 6500 hektoliteres pincészet vezetője. — 1959-ben kerültem ide tanulóként. Aztán, amikor 1962-ben elvégeztem az egri szakiskolát, pincemunkás lettem, öten voltunk, hozzám hasonló fiatalok, s ketten úgy döntöttünk a gazdaság vezetőinek biztatására, hogy tovább tanulunk. Gyöngyös­re iratkoztam be a techni­kumba, levelező tagozatra. Közben katona lettem, majd megnősültem, de a tanulást újra elkezdtem. Elvégeztem a marxista középiskolát és befejeztem a megkezdett technikumot is. 1968-ban ne­veztek ki pincemesternek. — Folytatja-e felsőfokon még? — Nem tervezem. Ehelyett — különböző szak könyvek, tanfolyamok segítségével — szeretnék elmélyülni a borá­szat új eljárásaiban, de csak itt, ebben a beosztásban, amellyel elégedett vagyok... Néhány arc, néhány véle­mény, amely csak alátá­masztja, amit a gazdaság ve­zetői mondtak: a továbbta­nulásnál egybeesik az egyé­ni törekvés a gazdaság érde­keivel. Ez a felismerés azonban önmagában kevés lenne. Itt, Hevesen hosszú évek óta mindez tudatos tettekben jut kifejezésre. Kár, hogy nem így van ez még a leg­több ipari és mezőgazdasági nagyüzemben... Faiudi Sándor MsmsmCí Aí&kL ülífcJiAs 'iint UfiiAi •*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom