Népújság, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-18 / 114. szám

jean Gabin 70 éves A francia művészvilág „nagy óreg"-je, Jean Cabin, ■május 17-én töltötte be het­venedik életevét.. Színes já­tékával, eredeti gesztusai­val, egesz lényéből áradó le­nyűgöző varázsával korsza­kot jelentett a filmművé­szetben. Személyében <l vásznon mindig a férfi je­lent meg, az igazi férfi. Ötvenöt éves kőr,aban Jean Gabin elhatározta, hogy visz- »zavonul, és birtokán tölti további napjait Am a ben­ne feszülő színészi ambíció és müvészláz erősebbnek mutatkozott szándékánál, s visszatért a felvevókamerák bűvös fényébe. Nemrég fe­jezte be századik filmjét. Színészcsaládból szárma­zott, s mint statiszta a Fó­liás Bernére színpadán kezd­te pályáját. A húszas évek­ben sanzonénekes, operett- és kabareszínész. majd re- vűsztár a nagy hírű Moulin Kouge-ban. Kisebb színhá­zakban is vállal alkalmi szerepeket. 1930 óta filmezik, s rövid idő alatt a francia filmművészet nagy korsza­kinak egyik vezető alakjává válik. Sokszínű egyénisége, kü­lönleges mesterségbeli tudá­sa lehetővé tette, hogy a legkülönfélébb típusokat keltse életre a filmvásznon. Éppúgy hiteleset nyújtott, mint asszonybolondító. szív­tipró amorózó, és az életéért vadul küzdő, sorsüldözött kisember, és felejthetetlen maradt mint Jean Valjean, es még, mint Maigret fel­ügyelő is Kitűnő volt, mint pöffeszkedő nagypolgár és sikos egzisztenciajú kishiva- talnok. De a modem alvilág félelmetes alakjait ugyan­olyan művészettel formázta meg, mint a jóságos, meg­értő nagyapát. Minden szerepében egysze­rű, természetes, mégis sajá­tos, utánozhatatlan stílusa kidomborodik. Szerepei ér­telmezéséből a mély megér­tés és humanizmus árad, sokszor éppen a kevés sza­vú jelenetekben a legjobb, amikor komor arcából las­san elöbújik a jellegzetes gabini mosoly, amikor a hangos válasz helyett egy leheletfinom arcrándulással, vagy tétova mozdulattal jel­lemez embereket és sorso­kat. Férfias külseje, kellemes I orgánuma elsősorban karak- terszerepekre predesztinálta, de a köznapi. az egyszerű embert is megragadó erővel tudta ábrázolni. Hosszú mű­vészi pályája során a leg­különfélébb stílusú filmek­ben játszott. Emlékezetes alakításait mind felsorolni nagyon hosz- szúra nyúlna. Néhány film­jének ríme azonbaji — a 70. születésnap igézetében — idekívánkozik, mint A nagy ábránd, Halálos ölelés. Pá­rizs levegője, Nyomorultak, Az elnök és A nap vége. Filmjeiben általában vi­lágsztárokkal szerepelt együtt, de mindig egyéniség, mindig Jean Gabin tudott maradni. Hekli József 13.55: A feídobott kő Magyar film, amelyet a televízió i középiskolások filmesztétika oktatásához ajánl. A megrózóan szép és őszinte film a rendező és egyben operatőr Sára Sán­dor, Csoórt Sándor és Kósa um. május is., szombat HnM||||ie 2w% i* rl Budapesti I. sz. Szülészeti cs Nőgtfdtfifnszati Klinikán ***** ******* * ** * hármas ikrek születtek: Ferike, Háta lm és Erzsébet. Az anya Tóth. Ferencné, 34 éves, szigelszentmiklósi lakos. (MTl-foto — Tóth István felv. — KS) Periszkóp a ffordok között Ahogy időben távolodunk a háborús borzalmaktól, a milliós hadseregek által ví­vott rettenetes ütközetektől, annál inkább előtérbe nyo­mul ennek a témakörnek a lírai oldala is. Apró epizó­dokra vetül az emlékezés fénycsóvája és ebben a ké­sői visszagondolásban, ebben az érthető és igazat felderí­teni akaró fénytörésben az apró históriákból is nagy jellemek sugároztatják bel­ső ragyogásukat. Borisz Volcsek, * film rendezője, de egyik írója és operatőrje is. meri vállalni ezt a lírát. A tenger képso­ra mellé dalt mellékel arról, hogy a mai tizen- és hu­szonévesek talán már el is feledték, vagy egészen soha­sem is ismerték azokat a hősöket, akiknek mai életü­ket, boldogságukat köszön­hetik. Így keríti sorát an-; nak a Sztrogov kapitánynak, aki ott fenn, egészen maga­san, az északi fjordok kö- J zott védte tengeralattjárójá­val Murmanszkot és a ha­zát. Nem Sztrogov g rendkí-1 vüli ember és jellem, ha nem a körülmények készte-í tik arra, hogy minden ér- < tékét felmutassa egy adott < pillanatban: élete árán men ! ti meg sokak életét, miután! teljesítette vállalt köteles-! ségét és a magára mért,; magához valóban méltó fel­adatot. Sztrogov minden tettében J érezteti-, hogy a rábízott öt- venfőnyi legénységnek telj-! hatalmú ura és apja is egy< személyben. A veszedelmes! időkben, a veszedelmes vi-! zeken. aknák, ellenség, kö- nvörtelenség és feladat kö­zött úgy kell a mából meg­Szovjet fi m érni a holnapot, hogy lehe­tőleg minél kevesebb embert sirassanak a partokon. Zárt egyéniség ez a kapitány, de tudja, mikor kell jókedély- lyel feloldani azt a félel­met. amelyet az egyik em­ber bevall, a másik nehe­zen tűr el, a harmadik meg kétségbeeséssel igyekszik megtoldani. Borisz Volcsek, a rendező kerüli a nagy technikai att­rakciókat, bár néhány fel­vétele így is hatásos. A több napos tengerfenék! tartózko­dás attól lesz valóban izgal­mas, hogy a test és lélek megpróbáltatását az arco­kon mutatja be, a testi és lelki elernyedésnek olyan fázisait és tüneteit, amiktől a néző berte tudja magát él­ni a hullámok alatti világba. A rapszódikus, a kiismerhe­tetlenül veszedelmes és szép tengerről néha kitűnő ké­pei vannak. Sztrogovot Pjotr V el járni- nov alakítja. Nincsenek pa- tétikíis kitörései, a jellemet belülről formálja keményre és hitelesre. Mellette ugyan­csak fontos szerepben, jó alakítást nyújt Donatasz Ba- nionisz. Vlagyimir Ivanov Golik szerepében még a me- lodramatikus tálalás ellené­re is elfogadható. Jelena Dobronravova és Szvetlána Szuhovej két, egymástól tel­jesen elütő, nőalakot te­remt. A háborúra visszapillantó film bizonyára hatni fog a fiatalság képzeletére. (farkas) erenc műve. Egyszerű tör- inet — ereje igazában a zépíteni nem akaró szán ) ékban van. Egy fiatalem-) er — Pásztor Balázs (Ba- izsovits Lajos alakítja) — ányattatásairól szól a film£ aki bár megfelelt a kö etelményeknek. nem veszik el a Színház- és Filmművé zetl Főiskolára, mégpedig gymond politikai okokból. ennek előzménye is „egy- zerű”: apja, a forradalom eteránja. meg akarja ölelni égi szovjet harcostársát, aki szovjet barátságvonattal fázik át a falun. Az enge- élyt, ami szerint éppen zért a vonat egy percre megállhat — visszavonják. A iú, aki érzi ennek az intez- edésnek igazságtalan és mbertelen voltát, úgy ala :ítja a dolgokat, hogy a zerelvény mégis megáll egy >ercre. Ez a perc a két régi lajtár* örömével és az ő lályája derékba törésével ár. S voltaképpen ekkor kezdődik a film igazi cse- ekmónyé ... L&S) 28. — Mit csináljunk, Turid- do? Giuliano sápadt. izgatott, és ideges, nem válaszol. Ä messzelátót letette a géppus­ka mellé. A többiek tágra nyílt szem­mel figyelik a bandavezért. — Mi lesz? — sürgeti Pis- ciotta. Giuliano azonban hallgat. A hangosbemondó az emelvényen bejelenti, hogy a szónok mindjárt megkezdi május elsejei ünnepi beszé­dét. A hang, megrészegedve erejétől, amelyet a hangszó­ró és a két hegy még vissz- hangosabbá tesz, tréfálkozik, beleénekel a mikrofonba, ba­rátait szólítgatja. A gyűlés bejelentésekor Giuliano órájára néz: öt perc hiányzik már csak a kitűzött időig. De ki tűzte ki ezt az időpontot? Crozza Black Pisciotta, Passatempo, Candela is az órájára néz. Giuliano megint fölkapja a messzelátót, és a másik hegyen mozgolódó embere­ket figyeli. Pisciotta, aki ál­landóan Giulianón tartja a szemét, és a viselkedéséből olvassa ki minden gondola­tát, azt javasolja: — Várjuk meg, amíg ők Megkezdik. Giuliano azonban szárazon felel: — Mi nem várunk pa­rancsra; Giuliano nem fél. Nagy tét forog kockán! A bandita megindítja kro­nométerén a másodpercmu­tatót. Hátrafordul, és végig­néz felsorako­zott emberein. Cucinella tett­re kész. Bada- lamenti is mo­solyog. Ferreri ravaszul ka­csint, Passa­tempo a völgy­szoros felé irányítja fegy­vere csövét: Giuliano te­kintete most a legénység fe­lé fordul. A fiúk sorban be­lenéznek a ban­da vezér sze­mébe: az ijedt tekintetek közönyt színlelnek; akik az előbb kezükbe rejtették ar­cukat, most fölemelik fejü­ket, és engedelmeskednek a néma parancsnak; a tizenhét éves Lugulló még megpróbál defy#*?.. Csak okosan Valaki azt mondta a minap. Azért Jő a teiirvíwé, mer! ki lehet, kapcsolni. Ez vicc. Leivet. hogy még auaoak is rossz. Mindenesetre érdekesek a véfemérayek. — Szereti a tv-t? — Nagyon szeretem. Hogy is mond jam? Telén nem is tudnék nélküle élni. — Milyen műsorokat néz meg? — Mindent, ami jön. Még a szünetjelet is. — Azelőtt? — A rádió. Az volt a minden. Most már csak a pon­tos időt. az időjárást, meg a Szalud családot hallgatom. Meg a cigányzenét... Ismerős család, nekik volt talán a faluban elsőként te­levíziójuk. — Mi a véleményetek a televíziózásról? — Szörnyű lenne nélküle. A múltkor egy hétig rossz volt., nem találta a helyéi a család. Egészen üimepszámbet ment, amikor végre újra megszólalt és megjelent a képer­nyőn a monoszkóp. — A hiányérzeten túS, miért volt furcsa? Picit elgondolkodnak. A tv átalakította az életünket pontosabban az időbe­osztásunkat. Ha egy-egy jó film, vagy meccs ígérkezik, az ember egész nap arra spórol. Amikor elromlott, egyszerre időmilliomosok lettünk és nem tudtunk mit kezdeni az időnkkel. — Barátok, ismerősök, látogatások? — Igen. Ez is olyan furcsa. Amíg nem volt tv, addig itt a mi falunkban divat volt az egymáshoz járás. Nagy néveslékert. hangulatos beszélgetéseket rendeztünk. Most valahogy egy kicsit mindenki otthonülő lett. Nézi a sajat tv-jét. — És a gyerekek? — Különösen a nekik nem ajánlott műsorokért vannak oda. Nem akarnak lefeküdni, kukucskálnak. Először ve­szekedés volt belőle, azután azt mondtam: hagyjuk, ne tiltsuk! Ez is olyan, mint a dohányzás. Minél inkább tiltja az ember a gyerektől, annál kíváncsibb lesz és könnyeb­ben rászokik... — Szóval, mindent néznek. A hétéves lányod is? Észreveszi magát, picit restelkedik. — Fene se tudja. Néha nézik, néha nem. Előfordul, hogy a nagymama jó hatással van rájuk és mégis lefek­szenek ... Másik ismerősöm tanár. — Sok könyved van. Bizonyára sokat olvasol? — Egyre kevesebbet. Amióta a tv divatba jött, vala­hogyan összekuszálódott az életrendem. Tény, hogy ke­vesebb idő jut könyvekre, rádiózásra. Azt hiszem, még moizba, színházba is ritkábban járok. Vélemények. Érdemes elgondolkodni rajtuk. Egy ma­sina, amely átrendezte az életünket, sok vonatkozásban új helyzetet teremtett. Azt hiszem, mégsem szabad lemondani valamilyen ésszerű rendezésről, válogatásról. Okos arányok kialakításáról. Mert mi lesz, ha elterjed majd a több csa­tornás televízió ? Szóval, csak okosan ... Szalay István Giuliano kronométere csak üti, üti a másodperceket. A bemondó bemutatta már a szónokot, Schirot, aki el­kezd beszélni a több száz ember előtt. Hangja az ün­neplő zsivajjal összevegyül­ve ér föl a hegyre. Giuliano elnyomja a szik­lán utolsó cigarettáját: o má­sodpercmutató a vérfürdő idejéül kitűzött ponthoz ér. Megnyomja a géppuska ra­vaszát: eldördül az első so­rozat. Néhány lövedék Francesca, a gyümölcsárus kocsijába csapódik. Az asszonyból ki­szakad a kiáltás. Mellette Fi­lippo. egy negyvenéves nap­számos megfordul, fölpillant a hegyre, de máris eltalálja egy golyó a száján. Elvágó­dik. Felesége, Vicenza rá­borul a haldoklóra. Am a völgynek a hegyközi részén ünnepélyes kiáltozás hallatszik: — A tűzijáték! A pukka­nok! A lovak körül játszadozó gyerekek a Puzzata-hegy lej­tője felé szaladnak. Giuliano lejjebb ereszti a fegyver csövét: az első so­rozat túl magasra sikerült. Parancsoló mozdulattal int csapatának; nyissanak tüzet. A golyoreórók leadják so­rozatukat A fiúk csukott szemmel nyomják a ravaszt. A tizenkét éves Giovanni Grifo is elindult a töobiek- kel kiabálva a hegy felé: „A tűzijáték! A tűzijáték!” Az­tán megfordul, és látja, hogy szépséges lova meginog, és elterül a földön, — egy go­lyó eltalálta. Az örömkiáltás egy szem­pillantás alatt kétségbeesett kiabálásba csap át. — __ Uotytatfitítj r á is mosolyogni Giulianóra — a gyermeki mosoly azon­ban rögtön elhal ajkán. A kronométer csak üti, üti a másodperceket. Az emelvényről elhangzó hívásra gyülekezni kezdenek már a parasztok Barbato kö­ve körül. Az ünneplő tömeg nagy része azonban szétszó­ródott, családok, barátok, munkatársak csoportjai öe- széláeUiék. , , *

Next

/
Oldalképek
Tartalom