Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

•fl» Ötszáz kismama egy gyárban Vallanak a ^oJcumentumok Ä béke első napja Egerben Mielőtt bárki félreérthet­né, nem ötszáz kismama dol­gozik abban az egy gyárban, amelyikről most néhány sort írunk, hanem ötszáz kisma­ma van oda gyermekgondo­zási- segélyen, ötszáz kisma- m.a=ötszaz kisbaba. Milyen .lói hangzik ez így. Mégiscsak érdemes volt a népesedési gondjainkkal foglalkozni, ha­tározattal támogatni azokat, akik gyermeket akartak. Ez így igaz is, de koránt­sem . arról van szó, hogy a mostam ötszáz kisbaba en­nek a bizonyos törődésnek lenne a gyümölcse. Várható­an még csak ezután követke­zik újabb fellendülés. Tehát még több kismama hagyja ott a munkahelyét. És itt ér­keztünk el témánk egyik lé­nyeges eleméhez, a másikat pedig hozzátesszük: honnan vesznek ötszáz másik nőt a kismamák' munkahelyére? Erről az oldalról közelítet­tünk a kérdéshez most. o o o o Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára nem régi üzem. A fel- szabaduláskor még semmi számottevő ipari létesítmény nem volt Gyöngyösön. Most az Izzóban csupán női mun­kaerőt kétezret foglalkoztat­nak. Ne feledjük, éppen azért telepítették annak ide­jén Gyöngyösre az Izzót, mert alkalmat akartak adni a városban és a környékén elő nőknek, lányoknak és asz- szonyoknak, hogy murikat vállalhassanak. Sikerült is a terv, olyany- nyira, hogy ma már a kérdés így hangzik: honnan bizto­sítsák a női munkaerő után­pótlását? Es akkor még a mostani ötszáz kismama, akiknek a száma a közeli jövőben csak tovább nőhet, hála annak a sokat emlegetett népesedés- politikai határozatnak. Vincze Árpád, a gyár üzem­gazdálkodási osztályának a vezetője a kérdésre így vá­laszolt: — Egyelőre nincs nagy gondunk." ami több tényezői nek is köszönhető. Az egyik és talán a legfontosabb az, hogy az Izzónak jó híre van. Azt is mondhatnám, ide szí­vesen jönnek dolgozni a nők .is. Az üzemek szépek, tága­sak, szellősek, jól temperál­tak, feher köpenyben lehet és kell dolgozni a félvezető- gyártasban. A művelet szinte mechanikusan ismétlődik, bár ennek a monotonitásnak van hátránya is, de az ellen is igyekszünk tenni. Többek között az üzemi pszichológus is segít ebben. — Minden tehát a környe­zeten, a külsőségeken múlik? — Az anyagiak sem mel­lékesek. Többször emeltünk már fizetést, különös tekin­tettel voltunk a nőkre. Né­hány év alatt az átlag ná­lunk az 1200 forintról az ÍÜÜO forintra nőtt. Bevezettük a felvezetőgyártásban a kor- pótlékot és a munkahelyi, közhasznú kifejezéssel élve, az éjszakai pótlékot, vala­mint egy olyan prémium- rendszert, ami a termelés mi­nőségi szintjét is növeli. — Mindez valami helyi specialitás? — Azt is mondhatnám. A Nagy-Izzó most foglalkozik ezeknek a módszereknek az elterjesztéséveL Hiszen, a gyakorlat minket igazolt — Pénzt honnan vettek ehhez? Es mit szóltak azok, akik kimaradtak a pótlékok­ból? — Pénzt nem kaptunk, magunknak kellett előterem­tenünk. És hogy mit szóltak a többiek? Azt válaszolha­tom: van magasabb érdek is, amire tekintettel kell len­nünk. És azt is mondtuk ezeknek a „méltatlankodók­nak” : menj te oda, aztán csi­náld helyettük, akkor te is megkapod ezeket a pótléko­kat c o o o Mindezek után úgy tűnhet­ne a dolog, hogy az Izzó-be- liéknek semmit sem kell ten­niük a munkásutánpótlásért Az emberek ott tolonganak kint a gyárkapu előtt, és egy­mást tépik, hogy bevehesse­nek mielőbb. Sokkal másatoto a helyzet Most a hegynek kell mennie Mohamedhez. Megbíztak egy embert, akinek a legfőbb gondja: járni a közeli és tá­volabbi falvakat, aztán fel­keresni minden fiatal leányt és lehetőleg beszervezni. Se­gítséget kapnak ehhez a me­gyei művelődési osztálytól. Kézhez veszik azoknak a névsorát, akik a nyolcadik osztály elvégzése .után nem_ akarnak tovább tanulni. Az autóbuszra, amely a gyarba hozza a munkásokat, ezek a fiatalok jegy és fizetés nélkül szállhatnak feL A gyárban kedvesen fogadják őket, mindent megmutatnak nekik és' lehetővé teszik, hogy ők válasszanak, hol sze­retnének dolgozni. Félnapos beosztást kapnak, mivel még csak tizennégy évesek múl­ták. — Es ezzel rászoktatják őket a lógásra. Ide szédeleg- nek/oda sétálnak egy darab papírral a kezükbe, vagy ül­nek valamelyik irodában, és havi hat-nyolcszáz forintért nem csinálnak semmit. így van ez? Vincze Árpád szelíden mo­solygott a csipkelődésen. — Nálunk szanaltuk eze­ket a névleges munkahelye­ket Mindenki a termelésben dolgozik. A pénzért tehát produkálnia kelt — De még mindig marad megjegyzés. Megelégszik a gyár ezekkel a nyolcosztályos segédmunkásokkal? Hiszen köztudott, hogy minél művel­tebb egy. munkás, annál job­ban dolgozhat. — Mi ezt a csúnya szót, hogy segédmunkás, száműz­tük. Olyan ván csak nálunk, hogy befűző, szerelő és így tovább. Akinek pedig nincs meg a nyolc osztálya, azzal elvégeztetjük, itt, kint a gyárban, szinte munkaidő alatt, fizetésért. De az érett­ségivel sem kell ma már fel­tétlenül az íróasztal mellé te­lepedni. örömmel látjuk az ilyen érettségizett fiatalokat Rájuk számítunk, a középve­zetők ‘jó részé is közülük ke­rül ki. o o o o Hogy is van mindez a mun­kahelyen? Ezt akartuk meg­tudni Buzássy Lászlótól, a dióda-üzem vezetőjétől, — Az lenne a tragédia, ha az üzemekből otthon levő száz kismama egyszerre be­jönne, és azt mondaná: dol­gozni akar. Hová tenném őket? Egy műszakban egy berendezést üzemeltetni nem lehet Ki volna az a bolond, aki viszont hajlandó lenne a kismamák helyett csak délu- tános és éjszakás műszakra járni? — Tehát nem hiányzik az üzemből a száz kismama? — Nálunk akikor van nagy baj, ha az adminisztrációból vagy a középvezetők közül válik ki valaki. A termelés­ben szinte mindenki több műveletet is képes jól meg­csinálni. Ott lehet átcsopor­tosítani, bár ahhoz is idő kell, hogy valaki belejöjjön az új munkába. ,De.hát ez mégis könnyebb. Még annyit: akik a félve­zetőgyártásban „kiöregsze­nek”, átmennek a másik részlegbe, ahol ugyanúgy megkereshetik addigi fizeté­süket, a törzsgardatagsaguk is megmarad. o o o o ötszáz kismama a gyön­gyösi Izzóban. Ha úgy vesz- szük: mindenki örül ennek, és a helyük sem marad üre­sen a munkahelyen. G. Molnár Ferenc Azon a iraszonlrilene év előtti napon friss szelek, ta­vaszi szelek csapdosták az arcokat. Azon a szerdai napon rü­gyek feszültek a . várost ko- szorúzó dombokon. Az örök megújhodás karmestere, a Tavasz- élni akarast bűvölt a háborútól megfáradt te­kintetekbe. .. Azon a szerdai napon meg senki sem tudott Hevesben arról, hogy az ország fel­szabadult, hogy magyar föl­dön nem kattognak a fegy­verek, hogy több fiatal élet nem hull céltalanul, hogy az anyák nem siratják már újabb halottaikat. Azon a szerdai napon He­vesben már az új élet rit­musa lüktetett. Erről be­szélnek a porlepett levél­tári adatok, erről tájékoz­tatnak az újságközlemények. Az emlékezet jó negyed­század múltán megfakulhat. Az újságíró hiába kérdezett, már senki sem emlékezett arra a huszonöt év előtti szerdai napra. Érveltek „Olyan volt, mint a többi, a felszabadulás utániak, az új elet napjai.” Már csak a dokumentu­mok beszélnek... Mondataikat, közleseiket keltettük életre... Nem lobogtattak zászló­kat. Emberek indultak el, jegyükkel mentek a min­dennapi 20 dekagramm ke­nyérért A terhes és szop­tatós anyák orvosi rendelő­be siettek:, igényjogosultsá­got kellett igazolni, hogy cu­korsziruphoz jussanak. Órá­kat kellett várni arra a ne­gyed kilóra, amit kiutaltak. Ha ez sikerült, ha kellő ok­mányokkal felvértezve mindezt elintézték a közel­látási hivatalban- akkor me­hettek tej után futkosni. Azon a szerdai napon még nem működött rádiós hírszolgálat, süketen hallgat­tak a begyűjtött készülékek. *Azon a napon még korláto­zott volt a megyei telefon­összeköttetés is. Azon a szerdán hányán távozták csalódottan az egri piacról, ahol égig srófolt árakon lehe­lteit! csak hozzájutni élelem­hez Ehhez még az a havi négyszáz pengő is kevés volt, amennyire néhány nappal, ezelőtt a nemzeti bizottság felemelte a tisztviselők fi­zetését. .. Azon a reggelen a főispán íróasztalánál ült. Aktákat böngészett. Korábban érke­A katona kinyitja a bunker ajtaját Margit azelőtt a negyedik emeleten lakott, Attila a má­sodikon. A környező házak lakói a tű- után költöztek le a bunkerbe. Cementfalak. Peienkaszag. Gyertyája csak Margitnak van. A bunker kilenctized ré­sze sötét, csupán a szemek fehérjének sápadt fénye lát­szik. Minduntalan egyről fo­lyik a szó: — Mikor lesz már vége? Már megszokták a robba­nások zaját. Már az a ször­nyű, amikor csönd van. — A József körúton a né­metek fe’robbantottak egy házat — tárgyalták suttogva az asszonyok. — Mindenki odaveszett a pincében. Attila, aki az ostrom előtt egy tölténygyárban dolgozott, a robbanások hangjáról már szakszerijen meg tudta álla­pi tary, ki lőtt. — Német. Orosz. Német. Orosz — sorolta egymás után, • Baskír író Részt vett Magyar- ország felszabadításában. OJÉMs U74. április í., csütörtök mialatt a többiek a robbaná­sok nyomán aláhulló kövek zajára füleltek. Reggelre egyre távolabb­ról hallatszottak a robbaná­sok. Senki sem tudta, kik jön­nek: oroszok, németek? Dél­ben Szaniszló, Margit fivére óvatosan fe'meríszkedett a lépcsőn. Néhány perc múltán már hozta a hírt: — Oroszok! Nem tudták, mitévők le­gyenek: örüljenek-e vagy szomorkodjanan Túlságosan hosszú ideig ijesztgették őket az oroszokkal. És ekkor hir­telen megnyikordult a pince­ajtó, mindnyájan a közelgő lépéseket figyelték. Az ide­gen súlyos léptekkel jött le­felé a lépcsőn. Margit oda­bújt a bátyjához, Szaniszló félreállt az ajtóból. A csinos Erikát a vaságy alá bújtat­ták. Lépcsőnyikorgás. Csizma­talp dobogása. Zseblámpa fé­nye ha--ít a bunker sötétjébe. Eisönek Attila kelt fel a vaságyról, utá iá sorban a többiek. Maguk sem tudták, miért tesznek így. A szürke köpenyes katona figyelmesen végigfutó«a pincét, aztán mondott vala­mit. Senki &eia értetie*, és egyszerre mind sajnálni kezd­ték, hagy már nincs itt a zsi­dó Schneider úr, aki nyolc nyelven beszélt A katona újból mondott valamit. A bunker hallgatott. Ekkor a katóna az ajtóra mu­tatott, a beáradó fényre, az­tán legyintett, mintha elkö szönne és elment. Mindnyájan megértették, hogy vége a szenvedéseknek. Az orosz katona kinyitot­ta a bunker ajtaját.. Fordította: Zohemszky László zett kérvényekről kellett döntenie és utána aláírni a Milas sin. név helyett a nagyvonalú Mi szócskát. — Velcseyné—dr. Lévolt István... Sógorának gyere­ke Lévolt. Évek óta tartja özv. Velcseynét, aiu most ingatlanait örökbe adja a nevelt fiúnak. Az eltartási ígér, holtiglan... „A dömés a főispán úrra tartozik. . ” „Kérem megkülönböztetett tisztelettel”,.. Aztán egy javaslat a gaz­dasági felügyelőtől, mint megbízott hivatalvezetöLől. „a jogügylet jóváhagyásai tisztelettel ■javasló'm”. A nyugalmazott ezredesből lett főispán dönt, odakanya- rítja az aktákra az engedé­lyező sorok után a „Mi” szignót. Aztán írni kezd. A cím­zett a nemzeti bizottság: „Március 2ü-an kelt 664/1945, számú átiratukat, melyben a toborzás ered­ményéről taj'ékoztattak, nagy örömmel és büszkeséggel fo­gadtam. Nem mulasztom el. kiemelni a nemzeti bizott­ság igazán hazafias, köteles­séget ismerő tevékenységét az új magyar hadsereg fel­állítása körül...” Aztán egy katonás-politi­kus mondat, mely diploma­tikusan utal a felsőbb kap­csolatokra, melyekkel annyi­ra szeretett dicsekedni: ... „a Nemzeti Bizottság nak ezt a kiváló munkáját méltóképpen ecsetelem az ideiglenes kormány honvé­delmi miniszterénél”. Majd egy újabb levél kö­vetkezik. Lényege: segítsen a nemzeti bizottság elhelyez­ni Budapest éhező gyerme­keit a megye területén. Ez­után néhány töltőmondat, banális közhelyek. Azon a szerdal napon sok ember nyugtalan. Akadt, aki kérvényt ír. A címzett szintén a nemzeti bizottság. Molnár színigazgató folya­modványába lestünk. Siet­ve írta, mert tudta, hogy ügyét még aznap tárgyalja a nemzeti bizottság: . „Alulírott kérem, hogy az egri Városi Színházat 1945. -szeptember hó 1-ig állan­dó színieiőadások tartására nekem juttassa. Előadása­imban a mai kor szellemé­nek megfelelő, eddig élő nem adható prózai müveket ... kívánok játszani a vá­ros áltál delegált bizottság ellenőrzése mellett, olyan ■művészekkel, akik méltók Eger város kultúrszinvona- lához”. Ezen a szerdán Szurdi István, a szociáldemokrata párt megyei titkára nyugta­lanul várja a döntést Eger­ből: lehet-e továbbra is Csütörtök 18 05: Hahó, a tender! Magyar fűm. 1973 tavaszén mu­tatták be Faiásthy György ren­dező harmadik, elsősorban gyer­mekekhez szóló filmjét, amelyet, — az előzőekhez hasonlóan — Török Sándor írt. (Az előző ket­tő: A varázsló és a Hahó öcsi volt.) A gyermeki képzeletvilá­got, a fantázia és a valóság fel­nőttek számára néha érthetetlen­nek tűnő egybevetését láthatják a nézők a történet során, ami ezúttal egy nagyon kényesként kezelt kérdés körül forog: ho­gyan lesz öcsikéje öcsinek? Pon­tosabban. az a filmbeli szülök gondja, hogy hogyan magyaráz­zák meg a hatéves lurkónak a Nemsokára bekövetkező ese­ményt. A főszerepet alakitó Kovács Krisztián már az előző két film­ben is szerepelt, ám míg az első. ben csak mellékszereplő volt, a következőben már öcsivé lépett elő. Édesanyját és édesapját eb­ben a filmben azonban más szí­megjetentetni a „Barátság című ‘pártlapot. Még nem tudja, hogy a főispán csak két nap múlva táviratozik ez ügyben Ba­logh István államtitkárnak. Ezen a napon az Igazság főszerkesztője a nemzeti bi­zottság ülésén ül, mint el­nök, hallgatja a vitat, a reklamációkat, ám mar a. következő napra gondoL Április ötödiken Mezőtár- kányba megy, abba a köz­ségbe. ahol Heves megyeben először lesz földosztás, elő­ször teljesül a magyar pa­rasztság évezredes vágya. Közben az Ülésen hatá­rozatok születnek.: — 200—200 pengővel emel­ni kell a városi gazdasági . hivatal túlórázó,, naponta- 14 órát dolgozo alkalmazottai­nak havi fizetését. — Rendezni kell a 74. ki- eg.-parancsnokságnál ural­kodó áldatlan állapotokat. Azonnal meneszteni a reak­ciós Asztalossy ezredest ~ 8 azoknak a katonatiszteknek feleségeit, akik meg „ma. is Szálast hadseregében szol­gálnak”. x — A városi Gyógyfürdő Rt-t egyesíteni kell a va- T ros üzemeivel. — Erőteljesen figyelmez­tetni a domoszloi nemzeti ' bizottságot hogy messzeme­nően törődjön azokkal az emberekkel, akik a nácik poklából csak életüket hoz­hatták vissza. A főszerkesztő elnöknek egy kérvény zárómondata ötlik eszébe: „Mint IV. Béla király idején. kezdhetjük az ország újjáépítését.” O már tudja: egészjen inas kezdődött Arról viszont még nem értesült, hogy ma­gyar földön elhallgattak a fegyverek. Az ülés után a szerkesztőségbe siet: készül, az április ötödíki lapszám, az a szám, amelyik meg mindig nem közli -a hírt:—• Magyarország_ jaiszabadálí.M. Azon a - napon,azon a .szerdán emberek siettek a földekre, asszonyok sürög-' tek otthon, anyák várták az értesítést, — fekete riadt-: Ságtól irtózva —, frontról vissza nem érkezett- fiukról,, azon a napon meg „hábo­rús” ebédet és vacsorát fo­gyasztottak. Azon a szerdán fiatalok találkoztak, s elindultak a tavaszban a rügyfakasztó fák alatt Indultak a Holnapok fe­lé... Azon a napon elnémultak a fegyverek a magyar föl­dön. .. Pécsi István neszek formáljak meg, mint a$ előzőben: Muszte Anna és Ba** lázsovits Lajos. (KS) ' Péntek 21.50: Húsz óra filmet mutattak be a .mozik: a. Sánta Ferenc azonos című ri­portregényéből készült Húsz órat. A rendező Fabri Zoltán volt. A televízió a rendező életművét be­mutató sorozatának darabjaként tűzte műsorára a nagyszerű al­kotást. A film több nemzetközi díjat is nyert — s méltán. Drá­mai erővel, őszintén szól a ma­gyar falu harcokkal, kudarcok­kal és eredményekkel teli két évtizedéről, a konok maradiság, és az előrelépő szándék folyto­nos és meg-megújuló összeütkö­zéséről. A film — a riportregény­hez hasonlóan — epizódokat so­rakoztat egymás mellé; a ripor­ter nyomozása elevenedik meg a nézők előtt, a cselekmény — idő­ben és térben — szinte csapongó. S mégis, az újságíró húszórás kutatása során felderített, külön­álló epizódokból összeálló kép -- maga a rend. A művész rendet teremt — a mi számunkra — a kusza, érthetetlennek tűnő ese- ményekben, s kirajzolódik az .950-os ellenforradalom idején elkövetett gyilkosság háttere, az okok. a körülmén-.-k. az az iszo- S? J?4- melyet Varga Sándor tett meg a barátját leterítő gyu- k^övéslg'' A ^szerepekben Pá®6Ü. Anta,t- Görbe Jánost. Ke­res' Emilt. Bihari Józsefet Őze Lajost. Bodrogi Gvulát. Kovács Károlyt. Horváth Terit, Molnár Tibort. György I.ászlót f , Szirtes Áclámot láthatjuk. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom