Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-14 / 87. szám
Ä páter vásári jelen - hegyvidéki jövő... Száz ifjú ajánlkozik Pétervésára, Kisfüzes, Váraszó és Erdőkövesd termelőszövetkezeti tagsága az elsők között ismerte fel a me- gvében az egyesülésben, az r.iyagi és szellemi erők ’koncentrálásában rejlő lehetősé- ''eket. A négy község egykori közös gazdaságaiból, még lí*69—70-ben megalakították a .mai teimelőszövetkezetet, s szinte azonnal megkezdődött a szakosodás, a hegyvidéki sajátosságoknak legjobban- megfelelő termelési szerkezet kialakítása. Főágazat az állattenyésztés A közel ötezer hektár területen gazdálkodó szövetkezet tagsága és vezetősége ezelőtt eldöntötte, hogy az állattenyésztésre alapozza a gazdálkodást. Megépült a szarvasmarha-telep, megkezdték a szántóföldi művelésre alkalmatlan, meredek lejtős területek gyepesítését, a legelőtelepítést műtrágyá- ■ ássál. Ezt megelőzően komplex talajvizsgálatokat végeztettek a gazdaság földjein, s ennek elemzése után évről évre egyszerűsödött, leszűkült a vetésszerkezet a szántóföldi növénytermesztésben. — Csak azokat a növényeket tartottuk meg a termesztésben, amelyek egyrészt a legjobb eredménnyel . termeszthetők a mi viszonyaink között, másrészt pedig amelyek az. állattenyésztési főágazatunk takarmánybázisát is biztosítják — mondja Molnár István, a közös gazdaság elnöke. — Így maradt meg a kukorica, a takarmánybúza és -árpa, valamint a pillangósok közül a lucerna, amelyek — az immár 600 hektárnyi telepített legelővel együtt — biztosítják a 900 szarvasmarha és a 2000- es anyaállományú juhászat takarmányszükségletét. A számítások szerint hosz- szű távon is tarthatók ezek az arányok. Ami változás még várható a termelés szerkezetében, mindössze annyi: ezerre növelik a szarvasmarha létszámot, s még az idén telepítenek újabb 150 hektár legelőt. Ugyancsak ebben az évben végzik el a Szarvasmarhatelepen a tej- illetve a hústermelő tehenek szétválasztását: a tejtermelésben csak azokat a teheneket tartják meg, amelyeknek az évi tej- hozarna meghaladja a háromezer litert. Teljes gépesítés a szántótöldön A szántóföldön a vetésszerkezet egyszerűsítésével, a szakosodással egyidőben egy másik folyamat is megindult: a lehetőségekhez képest igyekeztek fokozatosan minden munkafolymatot gépesíteni, illetve a gyomirtásban a vegyszereket alkalmazni. — Nálunk a lehetőségek nemcsak anyagi, , pénzügyi feltételek által meghatározottak — mondja Kaszab Balázs főmezőgazdász. — A gépesítésbe a terepviszonyok is erősen beleszólnak. Hiába van viszonylag nagy földterületünk, azt parcellákra osztják a dombok és a hegyek. Nem tudunk olyan táblákat kialakítani, amelyeken a legkorszerűbb komplex gépsorok segítségével bekapcsolódhatnánk a zárt- rendszerű kukoricatermesztésbe. A gépesítés — ha. kisebb, „tegnapi” gépekkel is — mégis kedvező arányokat képvisel valamennyi munkafolyamatban. A gyomirtásban már évek óta nem a kézi kapáké, hanem a vegyszereké a döntő szó. A szálastakarmányok betakarításánál varrnak még gépesítés1 „hézagok”, ame'vsk azonban a tervek szerint ebben az évben ugyancsak eltűnnek: egy betakarító gépsort kiÖJfwMi 1974. április 14., ■vasáraa» várinak vásárolni. A kalászosoknál régen teljesen a gepek végzik az összes munkálatokat a vetéstől a betakarításig. A kukoricánál pedig — a közös területen — ezévben először adapterrel felszerelt kombájn takarítja be a termésrt a kézi törés- fosztás helyett, s így itt is megvalósul a teljes gépesítés. Az átlaghozamok tekintetében is nagy lépést tettek plőre: kalászosokból elérték a hektáronkénti 27 ma-. zsát, kukoricából pedig — májusi morzsoltban — a 30 mázsát. A műtrágya adagok növelésével, még jobb minőségű tálajmunkaval kalászosokból a 35, kukoricából pe- diga 45—50 mázsás átlag is elérhetővé válik egy-két éven belül. A takarmánygabona, a kukorica biztonságos tárolása, minőségének megóvása érdekében a meglévő tárolóhoz ebben az évben felszerelik (mintegy egymillió forintos költséggel) a nagykapacitású szárítóberendezést, Foglalkoztatni a teljes munkaerőt A gazdaság fő tevékenységéből, az állattenyésztésből és az annak alárendelt szántóföldi növénytermesztésiből, szinte teljesen kiszorult máris a kézierő. Mindössze minimális létszámot köt le e két fő ágazatban a gépesített tevékenység. — Szövetkezetünkben — a nyugdíjasokat, járadékosokat, alkalmazottakat is beleszámítva — közel 900 fős munkaerőt kell foglalkoztatnunk. Különösen nagy gondunk annak a kétszáz, 50— 60 év közötti asszonynak a foglalkoztatása, akiket már nem tudunk semmiféle szakmára betanítani — mondja az elnök. A gondokon enyhített a gazdaság erdészeti tevékenységére épülő faüzem létrehozása Váraszón, s az erdőkö- vesdi savanyító üzem, ahol együttesen több, mint százan dolgoznak folyamatosan az év minden hónapjában. A foglalkoztatottság további javítása érdekében mintegy 30—40 százalékkal bővítik a faüzem kapacitás sát, a savanyító üzem alapanyagát képező zöldségnövényeket pedig a jövőben a háztáji gazdaságokban termeltetik meg. Ezáltal csupán aiz utóbbi üzemben mintegy 150 asszony állandó foglalkoztatása oldódik meg a kertészeti munkát is beleszámítva. Már az idén így osztották ki a jelentkezők között a háztáji földeket, amelyeken az öntözést közösen végzik, s ugyancsak ‘a a szövetkezet hajtatóházában nevelnek mintegy 900 ezer darab palántát is. — Van egy 96 hektáros almásunk is, amelyben szedéskor, csomagoláskor szintién sok asszonyt tudunk foglalkoztatni. Ez a tevékenység a szövetkezetnek is jelentős bevételi forrása, hiszen a termésük nagy részét tavaly is exportra szállítottuk. Ezért is szeretnénk rövidesen még 60 hektárral növelni ültetvényünket — mondja Molnár István elnök. Az egyesülés, az azt követő tudatos lépések a szakosodás, a sajátosságoknak legjobban megfelelő ágazati arányok kialakítása félé, meghozták a hegyvidéki gazdaság számára a várt eredményeket: a viszonylag magas — évi 200—220 tíz órás munkanap — átlagos foglalkoztatottság mellett 1973-ban 113 forintos napi átlagkeresetet értek eL Ugyanakkor az összes termelési értek meghaladta az 58 millió forintot, a gazdálkodási nyereség pedig az ötmillió forintot. Mindent összevetve joggal állapítható meg: amit Péter- vásárán az egyesült nagy szövetkezetben évek kitartó munkájával már ma elértek, járható út, a többi hegyvidéki gazdaság számára is. Faludi Sándor Munkát vállalnának, fizetség, díjazás nélkül, ha igénybe akarnák venni képessegüket, szakismereteiket. Miután a gyöngyösi kertészeti főiskola hallgatói, a város szépítésében szeretnének tevékenykedni. , Csak lehetőséget kérnek cserébe, semmi mást. o o o o —- Az ember már itt él egy éve, itt is marad néhány évig, és egy kicsit itthon érzi magát Széjjelnéz, és látja, akad még tennivaló annak, aki ilyet keres. — Nézze, mi is tudjuk, hogy „kint” az életben mi van. Szocialista munkaverseny, felajánlások, társadalmi munka. Valami hasonló szándék mozgat bennünket is. — Miért szégyelljük kimondani : hasznára akarunk lenni annak a városnak, amely befogadott bennünket, tanulási lehetőséget adott, amely életünk egyik jelentős állomása. És szeretnénk úgy elmenni innen, hogy elmondhassuk: mi is tettünk valamit ezért a városért o o o o Szakmájuk , szerint a kert áll közel hozzájuk, a park. Ezért arra gondoltak, hogy megkérdezik a város vezetőit: melyik utcában, téren akarnak a közeli jövőben parkosítani, öfc majd elkészítik a tervet ehhez a munkához, de a parkot magát is megcsinálják, és ha már kész a virágos, bokros, fás terület, nem hagyják ebek harmin- cadjára. Tovább is vigyáznak rá, rendiben tartják, gondozzák. Mondják meg a város vezetői, hol valósíthatják meg az elképzeléseiket. így került ez a dolog a városi tanács végrehajtó bizottságának ülése élé, amikor a Városgondozási Üzem munkáját vitatták meg. Ott született a döntés, hogy a főiskolásoknak a felajánlását köszönettel elfogadják. o o © o Száz fiatal munkája anyagiakban mérve is jelentős. De még inkább annak minősül, ha azt is meggondoljuk, hogy most nem száz segédmunkásról, hanem száz szakemberről, szakember jelöltről van szó. Potenciálisan nagyon komoly erő ez, amit kihasználni a köz érdekében való dolog. Gyöngyösön régi hagyománya van a társadalmi munkának, aminek a segítségével nagyon sok, komoly építmény alakult ki. Hyen például a szabadtéri színpad, a most készülő és; befejezés előtt álló ifjúsági park, korábbról a sástói kemping terület, de a különböző játszóterek és parkok is ehhez a sorhoz tartóznak, ha nem is a legújabb kéietű létesítmények ezek. o o o o Száz fiatal ajánlkozik. Most csak a „íiatal”-ra koncentráljunk. Ók azok, akik farmernadrágban járnak, hosszú hajat növesztenek, szeretik a beatet, olykor le- zserebbek, mint mi vagyunk, talán nagyképűek is időnként, sőt: cinikusak is olykor, de — most tenni akarnak a városért, a közért. Nem azért, mert bizonyítás a szándékuk a külsejüket megítélő és elítélő „közvéleménnyel” szemben. Nem. Egyszerűen a kötelességüknek tartják, hogy tegyenek valami közhasznú dolgot is a szabad idejükbeh. Persze, jut máig emellett egy-két félóra a focira is, a „hülyés- kediésre” is, a szép versre is, de a táncra is. Nem áldozatot akarnak tehát vállalni. o o o o Minél előbb kapják meg a feladatukat, annál hamarabb tudnak munkához látni. De — kapják meg, minél előbb. Mert így lehet letörni a lelkesedést, a tenmj- akaras szándékát, így lehet egy életre elkedvetleníteni a kezdeményező készséget, ha ,m,ajd megbeszéljük” alapon halogatjuk a tényleges feladat megnevezését. Amit ma keli megcsinálni, arra ne várjunk holnapig. Akik ma ajánlják fel a tudásukat és a két karjukat, azok ma kapják meg a tennivalók listáját, o o o o Száz ifjú a több ezerből. De nemcsak ők százan, más százak is ott állnak a sorban. így lehet a meglévő - és tényleges anyagi lehetőségeket túlszárnyalni. Ahogy ez „jó szokás” már Gyöngyösön. (G. M. F.) Sikerrel zárult az újítási verseny Gyöngyösön (Tudósítónkól.) Az Egyesült Izzó sokat áldoz a korszerű technikák bevezetésére, licenciák vásárlására, de nagy erőfeszítésekre kényszeríti a központot az is, hogy a vállalat bővítése csak vidéken lehetséges. A befektetések mielőbbi realizálásához, a lehetőségek minél hatékonyabb kihasználásához elengedhetetlenül szükséges többek között a tervszerű újítási munka is. Ezt szolgálja a tavaly meghirdetett és a napokban zárult újítási verseny. A Félvezető- és Gépgyárban a vártnál nagyobb sikert hozott az újítási verseny; egyik legjellemzőbb példa, hogy az elmúlt években tapasztalt száz nap körüli véleményezési idő a verseny időszakában már harminc napra csökkent. A beadott 84 újítás összesen másfél millió forint megtakarítást eredményezett. Csefán József A szerető szagos vízzel kopogtat Húsvéti népszokások Boldogon • • • A két világháború közötti időszakban Boldogot gyakran szinte megszállták a filmesek, a néprajzosok. Vonzotta őket ez a sajátos, ez a hagyományait kitartással őrző világ. Akkortájt mindenki népviseletben járt a faluban, s szinte szentségtörésnek számított, ha valaki megszegte ezt az íratlan, de mégis kötelező érvényű szabályt. Harminc-negyven év során nagyot változott a világ a Galga menti faluban is: a díszes népviselet már csak akkor kerül elő, ha tv-sek érkeznek, ha fotóriporterek jönnek. Ma már nincsenek zsupfödeles kunyhók, ma már a manzárdtetős, a villának is beillő családi ház a sikk, mégis, ha a tudat mélyén is, ha a ritkán idézett emlékek sorában is, de élnek az évszázadokon át őrzött szokások... Becse Károly nyugdíjas pedagógus és felesége negyvenhat éve élnek a községben. Az asszony így idézi a hajdani locsolkodások emlékét: — Itt a lakásunkkal szemben volt a falu egyetlen ár- tézi kútja, mindenki ide járt ivóvízért. Húsvét hétfőjén a lányok és asszonyok nagyon óvatosak voltak, mert a legények már hajnaltól lesben álltak a hideg vízzel telt vödrökkel, s kezdődhetett az öntözkiidés. Az sem úszta meg, aki szétnézett, felmérte a terepet, mert az im- posztorok a kertek alatt, s az udvarokban rejtőztek, s épp a legváratlanabb pillanatban ugrottak elő, s akkor már nem volt menekvés. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy másnap o fehémép sem maradt adós, ők is elkapták nemcsak a legényeket, hanem az idősebb embereket is, s zúdították rájuk a jéghideg vizet Emlékszem egy nyolcvanon túli öregre, aki kedden nyugodtan ballagott az utcán, véletlen se gondolva, hogy őt is megöntözik. Jókorát csalódott, mert a lányok, asszonyok annak fizették vissza a hétfői „figyelmességet”, aki éppen útjukba akadt. — S mit csináltak azok a fiúk, akik választottjukhoz indultak locsolkodrá? — Ha valaki a szeretőjéhez ment, az szagos vagy kölnivizet vitt magával. Félreértés ne essék, a szerető szó itt, helyi használatban a komoly szándékot jelentette, s egyáltalán nem olyan értelemben használták, mint ma. A szagos víz házilag készült, pipereszappannal illatosították. A lányos háznál a vendéget piros-fehér-zöld- re festett tojással, kis kaláccsal, borral fogadták, s „szeretőjétől” virágot kapott ajándékba. Ez a megkülönböztetett figyelem jele volt mozgott, odakötöztük a kút gémjéhez, s négy-öt vödörrel öntöttük rá a vizet. Emlékszem egyszer, majd megjártam. Az egyik lány díszbe öltözve éppen a templomból jött ki, a telt vödör már kéznél volt, s rázúdí- tottaim az egészet ö azonban nem hagyta annyiban, panaszolt a jegyzőnél, feljelentett, de végül is csak nekem adtak igazat, mert a húsvét az húsvét, s a locsol- kodás az locsolkodás, külön törvényekkel. Ezek is kötelezőek ám mindenkire, meg aztán másnap, mi legények voltunk a soron, aki ügyes volt minket is megfürdethetett Közbe is szól mindjárt felesége: — Megkapták ők is a magukét. Kedden mi is odakötöztük a legényeket a kút gémjéhez, s fürödhettek, ha tetszett, ha nem. Azokat persze nem bántottuk, akik nem vödörrel jöttek, hanem begrével. Azt a kis vizet illett eltűrni. Persze, azért futottunk előle, bújtunk a sut hátuljára, de ők oda is utánunk jöttek- Este azért már a bálon, szent volt a béke... A tanítóék külső szemlélőként látták mindezt, de hogyan emlékeznek a hajdani ifjak, akik bizony már túl járnak a hetvenen. A 75 éves, idős haczkó János szemeiben fiatalos fény villan, ahogy a negy- ven-ötven év előtti emlékeket újraéli — Mindenkit megöntöztünk, aki csak kimozdult r házból, aki visongott, ak' tiltakozott, az sem úsr.hatt" meg. Hárman -négyen bevittük az udvarba, ha iagettS mi él ma a hajdani szokásokból, őriznek-e még valamit az unokák, a dédunokák? Erről Bálint Sándor pedagógus, községi párttitkár beszél: — Nem sokat. Igaz, a locsolkodás most is divat, de a vödör vizet felváltotta a kölni. Ég megváltozott sok egyéb is. A lányok már nem adnak virágot választottjuknak, s a kis kalács és a festett tojás se kell senkinek. Igaz, adják, illemből el is fogadják, de nem nagyot» becsülik. Tavaly egyik tanítványomtól megkérdeztem, hogy miként telt el a húsvét hétfő. így válaszolt: — Hazavittem hatvan tojást, s kerestem 1500 forintot. A tojásokat odaadtam a csirkéknek, nekik kellett Hasonlóképp érvel Becse Károlyné is: 1 — Régebben itt sosem adtak pénzt a locsolkodóknak. Vagy húsz éve jött divatba, akkortól, hogy kezdtek az emberek jobban élni. Különösen sok pénz jár a keresztgyerekeknek, mert itt Boldogon a komaságot, ko- maasszonysígot nagyra tartják. Egy keresztelés legalább hatezer forintjába kerül a keresztszülőknek, a lakodalom hu&z-duszoaót ezesrba Hűsvétkor se illik száz-kétszáz forintnál kevesebbet adni. Azért a régi szokásokból, ha játékos formában, ha évődve is, de csak él valami. Még az iskolában is; — Kedden délután lehet mosni a folyosókat, mert a lányok néhány pohár vízzel csak megöntözik azokat a fiúkat, akik az előző nap náluk jártak. A ma fiatalsága azonban már aligha emlékszik a múltra, de azért a húsvát számukra is önfeledt kikapcsolódás — idézi a közelmúltat Bálint Sándor. Laczkóék kisunokája aranyszőke hajú, kék szemű apróság, de már ő is sorolja, hogy hová, kihez megy húsvét hétfőn. Cntözködés helyett, locsolni Pécsi István' \
