Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

Több kör előnyben Nem sokkal azután, ami- kor az országgyűlés megsza­vazta az ifjúsági törvényt, kezembe került az Üvegipari Müvek vezérigazgatójának végrehajtási utasítása, pon­tokba szedve, hogy mit ad­nak a fiataloknak és mit vár­nak tőlük a szakmában. A legjobb tudomásom szerint ilyen gyorsan és így, kevesen reagáltak az országban az új törvényre, Heves megyé­ben pedig az első ilyen „if­júsági szabályzat” volt ez — mivel az utasítás a híres- neves Parádsasvári Üveggyá­rat is érintette. Az itt dol­gozóknak több mint a fele (670-ből 358) 30 éven aluli fiatal. A gyors reagálásnak szinte egyszerű a története. — Már az ifjúsági tör­vény megszületése előtt is hosszú éveken át szervezet­ten foglalkozott a gyár a fia­talok helyzetével, problémái­val — mondta Varga Sándor, a Parádsasvári Üveggyár igazgatója, amikor a két év eredményeiről kérdezősköd­tünk nála. — Persze, ez a törvény szükséges és idő­szerű volt, hiszen határozot­tan összefoglalta az ifjúság érdekeit szolgáló feladatokat, meghatározva benne a gaz­dasági vezetők, és a tömeg- szervezetek helyét. Az, hogy a törvénnyel szemben bizo­nyos gyakorlati előnyünk volt, sokat segített az intézkedési terv megvalósításában is. — Kikről gondoskodnak? — Szorgalmas, becsületes fiatalokról, akiknél alapvető problémával nem találko­zunk. Jó termelési eredmé­nyeket produkálnak, különö­sen az üvegfúvásban és a csiszolásban. Részt vesznek a szakmai továbbképzéseken, az ipari tanulók részére pe­dig versenyeket rendezünk. A munkafegyelem szilárd, csökkent az igazolatlan na­pok száma, fegyelmi bünte­tésre nem is emlékszem, hogy a fiatalok között ka­pott valaki az utóbbi idők­ben. Nem panaszkodhatom a magatartósukra sem. Per­sze. a munka hevében meg­esik olykor az összekocca­nás, de a kedélyek hamar lehiggadnak. — Hogyan értékeli az igaz­gató a fiatalokkal való kap­csolatot? — Minden őket érintő ta­nácskozáson ott van a kép­viselőjük. Nem hagyjuk ki őket, érthetően, a gyárral kapcsolatos fontos termelé­si, fejlesztési kérdések, vagy a kollektív szerződés meg­vitatásából sem. A személy­zeti osztályvezetőn keresztül is vezet a kapcsolat, aki „hi­vatalból” foglalkozik a fiatal dolgozókkal is. de alkalom nyílik bőven közvetlen ta­lálkozásra, beszélgetésre, amikor a gyár vezetői — profiljuknak megfelelően — előadásokat tartanak a fia­talok számára. Ez tehát az igazgató véle­ménye az elmúlt két évről. Most a fiataloké a szó. az ő véleményüket tolmácsolja Horváth Zoltán KISZ-titkár. — Mit kap az itt dolgozó fiatal a gyártól? — Megbecsülést és támo­gatást. Három éve folyik például a lakásépítések tá­mogatása, vállalati kedvez­ményes kölcsönnel. Az ifjú­sági törvény szerint az új lakások 20 százalékát a fia­tal házasoknak kell kiutalni. Nálunk a 90 százalék kapja. Tavaly kulturális és sportcé­lokra 40 ezer forintot kantunk. (A „válasz”: több 6' óra társadalmi munka.) Ügy mondhatnánk, hogy a ked­vezményeket sokszor fedezet nélkül is biztosította a gyár. Kértünk ifjúsági klubot — megkaptuk. (Az idén nyílik meg, augusztus 20-án.) A szakmunkások r í panasz­kodhatnak a bérezésre, kü­lönösen a csiszolók és az üvegfestök keresete alakult szépen. A fiatalok átlagkere­sete meghaladja az évi 26 ezer forintot. Az e havi ese­dékes bérfejlesztés — saját erőből! — több mint 4 szá­zalék. Bizonyos feszültség persze adódik a termelésben és az egyéb munkakörökben dolgozók bére között, az „igazításra” szükség is van, de: üveggyártásból élünk és természetes, hogy a rangsor­ban az üvegfúvók, a csiszo­- az ifjúságért... lók, az üvegfestők jönnek, s csak ezután következhet a többi munkakör. — Milyennek tartja a ve­zetők és a fiatalok kapcso­latát? — Az üzemi négyszögbe» ott a helye a KISZ-nek, így volt ez már az ifjúsági tör­vényt megelőzően is. Maga­sabb szinten ezzel nincs is probléma, de a munkahelyen a közvetlen vezetőket jobban meg kellett győzni. Volt,-aki nem értette, kényeztetésnek vélte az ifjúsági törvényből adódó feladatokat Termelés- kiesésre panaszkodott, ami­kor valamelyik KISZ-vezető egy tanácskozásra ment el — holott esetleg ez a tanács­kozás éppen a termelés javí­tását is célozhatta ... Per­sze ez csak akkor jelentett gondot, amikor még a tör­vény új volt. A kapcsolatot az is segíti, hogy 9 közép­vezető (művezető és csoport- vezető) került ki közülünk, 17-en pedig brigádot vezet­nek. Nagyon lényegesnek tartom: nincs szükségünk ar­ra, hogy jogainkért. esetleg harcoljunk. Inkább a vi­szonzás okozhat gondot... Jó a légkör, élénk a terme­lési mozgalom. Legutóbb egy fiatal miniszteri dicséretben, 17 vállalati, 58 pedig gyári szinten részesült jutalomban. t. — A hatást miben lehet a legjobban lemérni? — Minimálisra csökkent a fluktuáció. Aki öt évet ledol­gozott nálunk, nem kívánko­zik már el. Aki meg esetleg elmegy — két-három hónap múlva már jön is vissza. (A szakmában egyébként ez a legjobban fizető gyár.) A törzsgárda bővülőben van. A Parádsasvári Üveggyár­nak tehát több kör előnye is van, az ifjúsági törvény óta eltelt két év tapasztala­tain eltűnődve. A végrehaj­tási utasítást annak idején — a fiatalok derűlátó kom­mentárjaival — közölte la­punk is, példaként, okulásul, lelkesítőül. A derűlátás jellemzi most is ezt a munkahelyet. Kátai Gábor Porcelánfestők Öröm Az örömet valami kiváltja bennünk. Az örömök kel­lemessé teszik az életet, boldoggá az embert. Miért van mégis, hogy egyik ember kevesebbet örül, mint a másik, vagy hogy nem egyformán ér bennünket az öröm? — Mi a véleménye? — Szerencse dolga. Vannak szerencsés emberek, akik mindig az élet napos oldalán járnak, örülhetnek. Vannak viszont... — És te mit válaszolsz? — Vannak nehéz sorsú emberek, akikre az élet esős­től méri a bajt. Betegek, elrontott életűek. Ennek ellenére azt mondanám, hogy legtöbb ember nem tud örülni. Ponto­sabban, figyelmetlenül, érzéketlenül megy el sok olyan apróság mellett, aminek örülnie kellene. A beszélgetők közül ketten—hárman is szólni szeret­nének, egymás szavaba vágnak: Az emberek egy része mindig túl sokat, mindig túl nagy dolgokat remél és miután ezek ritkábban fordulnak elő, kevés az örömük. — Lottóötösre gondol? — Például. Vagy valamilyen nagy szerencsére. Szóval, a kis örömöket elhanyagolják. A beszélgetők többnyire fiatalok, így magas hőfokú a légkör. — Én például örülök a tavasznak, a virágzó fáknak, örültem az első ibolyacsokornak, de ugyanígy örült neki az anyam is. Apámmal nem lehetett bírni, amikor meg­vettem neki az új Brüjer-pipát. Érti már? Persze, hogy értem, de úgy teszek, mintha nem érteném. — Vannak savanyú emberek. Róluk mi a véleményük? — ök szerintem boldogtalanok, és nem tudnak örül­ni az örülni valónak. Valaki közbeszól. — Az örömet meg lehet nyújtani is. A várakozás idő­szaka, az izgalom, már önmagában is bizonyos örömöt je­lenthet. — Mire gondol? Vasárnap egy kedves társasággal kirándulni, hosszú túrára megyünk. Én ennek már előre örülök. Izgalommal várom a vasáj-napot. Tervezgetek, számitgatok. Megint mindenáron beszélni akar valaki: — Vannak életünkben természetesen nagyobb örömök is. A célok, a vágyak elérése mindig örömmel jár. Felvet­tek az egyetemre, felépült a házam, megjött a Zsiguli-ki- utalásom, felemelték a fizetésemet. Ezek kötelező örömök. De most a kis örömökről beszélgetünk, a gyakori akról. Azokról, amelyeket meg kell látni, észre kell venni és nem szabad elmenni mellettük morcosán, érzéketlenül. A gyere­kek milliói örömet szereznek nap mint nap. A lépésükkel, az első gügyögő szóval, a kedveskedésükkel, sokszor még a pajkosságukikal is. Boldoggá tehetik a szülőket, a nagy­papákat is. — Most például milyen örömre számít? Mondjuk a kö­zeli jövőben. A török fej es koppá Uj magyar film Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyárban nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlásra. 34 porcelán­festő-tanuló hetenként 21 órát tölt el a gyárban. A harma­dik évben már teljesítménybért kapnak és kezük alól ex­portminőségű áru kerül ki. (MTI-foto — Tóth Béla felvétele — KS) — Várom a húsvétot. A iocsolkodást. Van egy lány... Öröm! Egyetlen rövid szócska, és mégis milyen sokat jelent! Az életet, a boldogságot. Sok örömet kínál az élet, csak örülni kell neki. „ , Szalay István Felice Chilanti: r i r Három zászlót Salvatore Giulianónak-«t*y A recept Látszólag egysze­rű. Teremtesz két szimpati­kus figurát: egy tizenéves, kalandokra, hősi tettekre vá­gyó fiút, s egy rendkívül megnyerő, iránta vonzódó, terveiért rajongó lányt. He­lyezd őket az 1560-as 70-es évekbe, a váltakozó sikerrel zajló török—magyar, török —német harcok időszakába, bonyolítsd úgy a cselek­ményt, hogy az ne csak ér­dekfeszítő, izgalmakban, harci jelenetekben bővelke­dő legyen, hanem még színe­sebbé formálja néhány a korra nagyon is jellemző fi­gura. Mondjuk egy gyáva, de pénzsóvár császári kapi­tány, egy bátor, de kegyet­len török aga. Ne feledkezz meg a humorról 6em, mert az olvasó, a néző, különös­képp, ha fiatal, szórakozni is szeret. S ha minderre gondosan ügyeltél, akkor megszülethet egy sikeres ifjúsági regény vagy egy abból készült film. Azért mindez mégsem olyan egyszerű, mert a jó­ízű főzelékhez kitűnő, gya­korlott szakács is kell, aki megtalálja a bors, és egyéb fűszer helyes arányát. Erre az egyáltalán nem könnyű szerepre vállalkozott Kolozs­vári Grandpierre Emil, ami­kor megírta A törökfejes köp ja című ifjúsági regényt, majd attól sem húzódott, hogy a forgatókönyv egyik társszerzője legyen a jóne­vű Bencsik Imre társaságá­ban. A siker egyik magya­rázata kétségkívül az író, a forgatókönyvíró sokszínű te­hetsége, alkotói biztonsá­ga, aid ezt a nem túl nagy feladatot bravúros kön-y- nyedséggel, meglepő elegan­om 1971 április 13* szambái ciával oldotta meg, méghoz­zá úgy, hogy nem is keveset adott egyéb, rangosabb iro­dalmi alkotásaiban jelentke­ző egyéni erényeiből A sztori hitelesnek tűnő, meg akkor is, ha sosem lé­tezett Szabadlak íalu, Vas­tagpalánk vára. A figurák életszerűek, a kor ábrázolá­sa árnyalt, finom humorral, ízes szatírával mutatja be a nagy csatározások jellemte- len, pénzsóvár figuráit, s őszinte szimpátiával jeleníti meg a tisztaságra vágyó, az érvényesülni akaró fiatalo­kat. Ezért lett a film mához is szóló, ezért nyújt többet a szimpla szórakozásnál. Zsurzs Éva rendező is­mét bizonyította, hogy nem­csak a tévé sajátos világában mozog otthonosan, hanem arra is képes, hogy egy jó ritmusú, gonddal megrende­zett mozi Iliimet produkáljon. Méltó partnere volt Czabar- ka György operatőr, aki kü­lönösképp művészien szép tájfelvételeivel tűnt ki. Dar­vas Ferenc korhű zenéje a mai fiatalsághoz is szól. A sikerhez az is hozzájá­rult, hogy Zsurzs Éva — amint ezt tőle megszoktuk — jó szereplőgárdát verbuvált. Remek portré, sokoldalúan megjelentetett figura volt Basilides Zoltán bírója, még inkább az Inke László Pan­zerkopf kapitánya, Koncz Gábor Akibár agája. Fónay Márta bírónéja, és Gáti Jó­zsef Habil defterdárja. Helytálltak a fiatalok is. különösképp Vas-Zoltán Iván és Szerencsi Éva, akik egyé­niségük varázsával még in­kább hitelessé tették az egyébként is jól megkompo­nált történetet, s árnyalt ala­kításaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy A töj-ökfe.ies kopja az ifjú közönség szá­mára emlékezetes filmmé le­gyen. Á Tecs] István \ Előszó Ez a könyv egy bandita, Salvatore Giuliano és embe­rei történetét beszéli el. A hét évig. 1944-től 1951-ig tar­tó események során több mint száz ember vesztette életét: csendőrök, parasztok, rendőrök, gonosztevők. Periratokból és bátor új­ságírók leleplezéseiből állt össze az itt közölt doku- mentumkönyv. A szerző csak akkor fo­lyamodott a képzelet segít­ségéhez, ha az eleinte is­meretlen mozgatórugókat akarta megmagyarázni, vagy az egyes epizódokat kívánta megeleveníteni. De a képze­let is a tényanyagra épített, és egyetlen célja, hogy kibo­gozzon egy sötét, a józan ész és a történettudomány fo­galmai szerint is „titokzatos” eseménysorozatot. A könyvben szerepelnek ed­dig nyilvánosságra nem ke­rült adatok is, melyeket a szerző újságírói működése során a maffia jelenségét, a szicíliai és az amerikai vál­tozat kapcsolatát vizsgálva tárt föl. A tájékozott olvasok köny- nyen rájönnek, hogy annak a tömegmészárlásnak, ame­lyet Giuliano bandája Por- tella della Ginegtránál ren­dezett, ugyanazP. a „fekete kéz” volt a sugalmazója és felbújtója, mint t Dallasban, Memphisben, Los Angeles­ben J. F. Kennedy, Martin Luther King és Bob Kenne­dy meggyilkolásának. Húsz évvel ezelőtt Nyugat- Szicíliában az amerikai fa­siszta Cosa Nostra használta ki — a haladó feudalizmus­sal és a később savoyai fa­sisztává lett bourboni állam maradványaival egyetértés­ben — a banditák naív kí­sérletét, mellyel mint g.erilla- harcosok, akartak kitömi az alvilágból. Ám egy gyaláza­tos, reakciós „politikai” ügy szolgálatába állva, banditák lettek megint, sót rosszab­bak, mint amikor raboltak, zsaroltak, és hogy a tanúkat elljallgattassák — öltek. F. C. ★ A regényt — folytatások­ban — holnapi számunkban kezdjük közölni. (A szerk.) 17.35: A Pál utcai fiúk Ma folytatódik Fábrá Zol­tán rendező legjobb filmjei­nek sorozata. Ezúttal a Mol­nár Ferenc regényéből ké­szült, SiZÍnas, magyar—ame­rikai produkciót, A Pál ut­cai fiúkat tűzi műsorra te­levíziónk. Bizonyára keve­sen vannak, akik nem olvas­ták az eredeti írásművet. De még akik filmen látták a belőle készült adaptációt, azok is újra szívesen a kép­ernyő elé ülnek, hogy átél­jék a kis Nemecsek Ernő megdicsőülésének történetét, a vörös ingeeék és a Pál ut­cai grund csapatának küz­delmét. A hűség, a halálig helytál­lás példázatát felmutató filmalkotás operatőre Illés György, zeneszerzője Petro- vios EmiL A gyermekszere­peket amerikai és magyar fiatalok formálják, termé­szetesen magyar szinkron- hanggal, s Rácz tanár ÚF alakjában megjelenik előt­tünk ismét Pécsi Sándor, akit tavaly szólított el a há­lái az éiok sarából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom