Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

ÄZ aranyborjú Az eltelt évtizedek óta mit sem változott ez a borjú: nem lett nagyobb, nem lett hízómarha belőle, nem töpö­rödött össze öreg-bor.iúságá- ban. maradt az. ami volt. Aranyborjú. Szimbólum és való igazság. Torzított kép, de valóságos emberekről ké­szített. mint e négylábút imádják. Ilf és Petrov óta, a huszas évek Szovjet-Orosz- orszaga óta mit sem változott volna a világ? A szocializ­mus megteremtette és ím változatlanul megtermi a ma­ga szélhámosait, és azokat is. akiket meg js lehet ..szél­hámozni” ? Puff akkor ne­mert „megette” a -zsákban futás ötletét Kalácska , elv­társ unokaöccsetől. És a zsákban futás ötlete nem az­ért kellett a csornai tanács­elnöknek, hogy az jó legyen a közösségnek, hanem hogy jó legyen neki, az ő előre­haladásának, a saját hírne­vének. Az Aranyborjút azok tán­colják körül, s azok rohan­nak feléje, akik számára ked, népnevelés, társadalom formálás! A Gyurkó-féle Aranybor­jú a film kezdetén az ülepét mutatja, rajta a céltábla: ide rohantok. A film végén televigyor a pofája: ide ju­tottatok. Osztap Bender, az­azhogy Bender Oszkár há­rom estét betöltött kalandso­rozata, amely Ilf és Petrov ihletése nyomán Gyurkő László ötletéből új életre kelt a század negyedik negyedé­nek hajnalán, nem tapinta­tos televíziós film. Sőt! Meg kell mondanom, hogy rend­kívül tapintatlan, kellemet­len, sértő, bosszantó, felhá­borító, egyszóval igaz, ám torz tükre mai életünk­nek. Ez az az eset, amikor a torzítás és a valóság egy és ugyanaz, sőt amikor a torzítás a valóságot szolgál­ja, azt erősíti, arról szól a műfaj őszinteségének sajátos eszközeivel. Ilf és Petrov politikai rá­érzessél és művészi zseniali­tással teremtette meg azt a szélhámostípust, amely men- ■ ten éhen halna a kapitaliz­musban, de nagyon jól meg­élhet a szocializmusban, azt; a típust, amely éppen az era- ; béri társadalom emberségé- ; nek rafinált vámszedője, s; aki egyben kiváló orral ren­delkezik ahhoz, hogy a tár- ; sadalmon belül az emberek-; ben megmaradt, vagy újra; kifejlődött kispolgári kapzsi- ; ság, szerzésvágy és ostobaság ; jó lehetőségeit kiszimatolja; önmaga számára. Osztap; Bender és Bender Oszkár J csak nálunk, a szocializmus1 építésének viszonyai között I élhet meg, s azt is meg kell: töredelmesen vallani, hogy! sokvalamennyiünkben is ott: él valamiféle bénderizmus: egy elképzelt Tahiti, amely­nek megszerzéséhez ne kell-' jen semmiféle munkát vé-1 gezni. ■Mi köti össze a fél évszá- 1 zaddal ezelőtti Osztap Ben-! dert és társait, a mai Ben-1 der Oszkárral és társaival? \ Elsősorban és alapvetően a i közÖ6 isten, az Aranyborjú. A szerzés vágya, a kispolgári ! törtetés, a fensőbbség szol­gai imádata és a megma­radt osztrák-magyarság rang- 1 kórsága, a semmi munkával ; valamit szerezni kicsinyes • rafinériája — többek között. Egyszóval: Osztap Bender és ; Bender Oszkár csak azért lé-; tezhetétt és létezett, mert mi hajlamosak vagyunk „orgaz­dái” lenni a szélhámosság- ; nak. Csorna tanácselnöke az­ért lett egy ezresért balek,; OíMMmmM 1934. április 30,. kedd mindig fontosabb volt, vagy néha akaratlanul (?) is fon­tosabb a megszerzett valami, mint a megszerzés módja. S ki tagadhatná, hogy átmene­ti korunkban — ebbe van nagy hasonlósága egyébként Ilf-Petrov korával — van még bőven termőtalaja az erre építő szélhámosságnak. Régi mondás, ha nem lenne orgazda, nem lenne tolvaj sem. Ha nem lennének olya­nok, akik hajlandók „meg­vesztegetni” a lakáshivatalt, nem lennének olyanok, akik jó pénzért megjátsszék azt, hogy rajtuk keresztül menn- ni is fog a dolog. Három estén keresztül ön­magunkkal, vagy önmagunk hibáival ültünk szemben, né­ha könnyedén nevettető, né­ha orron fricskázó szituáció­kat élvezve, vagy befelé pi­ronkodva. Aligha volt az utóbbi időkben aktuálisabb televíziós produkció a képier­nyőn, s aligha volt olyan, amely annyi vitát fog még kiváltani, akár a legszélső­ségesebbeket is. Mert bosz- szantó, ha az ember szemé­be mondják azt, ami ellen az emberfia például hivatal­ból már jó néhány helyen ugye szót emelt —, és iám önmaga is olyan; mert bosz- szantó, hogy kigúnyolják az embert, mert a gúny a leg­kegyetlenebb hóhéra az em­beri hibáknak. A tízmillió forint egy kis­stílű vasúti tolvaj jóvoltából kicsúszik a zseniális Bender Oszkár kezéből. Nincs na­gyobb büntetése egy tolvaj­nak, mintha egy másikban testesül meg büntetése. Mert végső soron — s ez a nagy­szerű —, ha napjaik nem is, de éveik csak meg vannak számlálva a Bender Oszká­roknak, a benderizmusnak, mert lám, abban sincs ötven éve változás, hogy Bender Oszkár éppenúgy elbukott, mint annak idején mintája és elődje, Osztap Bender is. A szocializmusban a történe­lem megismétli önmagát: legalábbis ami e testidegen kór- és kórokozókkal való le­számolást illeti. Gyurkó László nyomon kö­veti, vagy hogy inkább nyo­mon kíséri Ilf és Petrov „vo­nalvezetését”, mégis, miután más a társadalmi és népi va­lóság, más és új ez az ihle­tett film is. Szinetár Miklós rendezése ötletekkel teli, per­gő ritmusú és egyben tűnő­désre késztető, néha megtor­panó is: összegezze és emész- sze meg konzekvenciáival együtt az eddig látottakat a néző. A kitűnő szereplőgár­dát felsorolni is hosszú len­ne, de mindenképpen idekí­vánkozik az intellektuálisan könnyed, gátlástalanságával . végtére is csak naivitásában vetélkedő Bender Oszkárt alakító Darvas Iván játéka, a félelmetesen buta Harká­nyi Endre Barangója, akinek szeméből messzire sütött kis­stílű ügyetlensége, az alkalmi társulás Pamlényije, a liba­tolvaj esett, de sorsában is sajátos humorú Bánhidi László megformálásában. Ügy érzem, hogy Kibédi Ervin Királyfija hangolódott kissé gyengébbre, kevésbé hiteles­re e jól sikerült televíziós játékban. Gyurkő Géza Hevesi senei hetek V » >’;■ ‘ > »V: A kórus­hangversenyről A két hónapig tartó rendez­vénysorozat egyik kiemelkedő eseménye, kórushangverseny zajlott le a művelődési köz­pont színháztermében, szom­baton este. Ennek az estének elsőszá­mú ünnepelt je a karmester, a karnagy, Szabó Tivadar volt. Gyöngyösön kitűnő és sike­rekben gazdag énekkart ha­gyott maga mögött akkor, amikor Hevesre jött, hogy a járás pedagógusait tovább­vezesse a közös éneklés útián. Egyéniségének jellemző vo­násait egy ténnyel lehet leg­inkább igazolni: a jubileum­hoz vezető tíz esztendő alatt a járási pedagógus kórus nem kopott meg, nem fáradt ki, nem kedvetlenedéit el, nem cserélődött ki: a kórus gerin­ce ma is azokból a tíz év előtti, lelkes fiatalokból áll, akik annak idején űzték a művészi amatőrködésnek ezt a sok áldozatot kívánó szen­vedélyét. A kóruséneklés iránti ér­deklődést és szenvedélyt Sza­bó Tivadar ébren tudta tarta­ni. Azzal az energiával és jó­kedéllyel, szervezőkészséggel és kitartással, amely óhatat­lanul szükséges egy ilyen ön­kéntes társulás életbentartá- sához. És miután egy ilyen közös munkához legalább két félre van szükség, szóljunk most azokról a lelkes énekesekről is, akik a járá6 falvaiban, el­szórtan élnek, tanítanak, de akik mindig megtalálták a módját annak, hogy közös szándékukat sikerre vigyék. Minden évben és nemcsak Hevesen, többször felléptek, hogy műsoraikkal, gazdag re­pertoárjukkal kedvre derítsék hallgatóságukat, Ez az éneklő jókedv a pedagógusi hivatás­ból is árad, de emberi együtt­érzés, a barátság melegsége is kell hozzá. A pedagógus kórus változa­tos műsorral, a tíz év alatt sokszor sikerre vittszámokkal emlékezett vissza a megtett útra. Novikov, Kopesev mo­dernebb hangvételű számai 13. Az egyik legtöbbet jöve­delmező fogás Papé di Pra- tameno herceg, nagybirtokos elrablása volt. A herceget Giuliano később is rendsze­resen megadóztatta. A többi emberrablás kétmilliótól harmincmillióig terjedő ősz- szegeket jövedelmezett. A grisi csendőrlaktanya megtámadása erőfitogtatásra szolgált: Giuliano harminc fiatal fegyveres élén szemé­lyesen vezette ezt az akciót. A csendőröket lerohanták, az épületet elfoglalták: a bandavezér betört a pa­rancsnoki irodákba, legfőbb gondja az volt, hogy fel­gyújtsa az irattárat, a nyil­vántartókönyveket. Eltörölni a múltat, bűnei bizonyítékát — ezt akarta. Mielőtt embereinek kiadta a parancsot, hogy hagyják el a lángokban álló épüle­tet; fekete festékkel a falak­ra festette térképét: az Olaszországtól elszakított és hosszú lánccal Amerikához csatolt Szicíliát. És két fel­iratot : Éljen Giuliano! Éljen a GRIS! Ez volt a fontos neki. Hogy a hatóságok megtud­ják: Igazi politikai eszméért dolgozik, egy „ügyért” öl, rabol; nem bandita már, ha­nem a szeparatizmus fegy­vereseinek vezetője. (Másik komoly gerillaak­cióját, mint mondtuk, Mon- teleprében, városkájának fa­lai közt hajtotta végre. Be akarta bizonyítani az erejét, ezért nagyon kegyet­len csapdát állított. A helyi csendőrőrsöt új emberekkel erősítették meg, vezetőjük Calandra törzsőrmester volt. Giuliano nem a monteleprei altiszteket és csendőröket akarta elintézni, akik állan­dóan a városkában állomá­soztak. hanem „a többie­ket”, akiket a kormány a „kontinensről” küldött elle­ne. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ha Giuliano el akarta volna tenni vagy tétetni láb alól azt a pár csendőrt, aki Monteleprében szolgált, könnyen megtehette volna. Jóval erősebb volt, mint az a vállalkozó kedvű kis osz­tag és sokkal korszerűbb fegyverekkel rendelkezett. Giuliano tehát leadatott né­hány sorozatot a helyi csend­őrőrs ablakaira, ajtajaira; azt akarta, hogy erősítést ve­zényeljenek a városkába. A figyelmeztető sortűz termé­szetesen arra indította a monteleprei csendőröket, hogy értesítsék a palermói parancsnokságot, amely sür­gősen Monteleprére irányí­tott egy teherautót vagy har­minc emberrel. Giuliano lehallgatta a te­lefonbeszélgetéseket. Csapa­kiadta & parancsot: mellett elhangzottak Pitoni, Friderici, Deiwand, Mendel­sohn örökzöld melódiái is, hogy a magyar kórusirodalom gyöngyszemeiről, a Bárdos- és a kodály-szómokról ne is beszéljünk. A járási kórus nagy tapssal .fogadott műsora után nem volt kisebb meglepetés az sem, amivel az ének-zene ta­gozatos általános iskola kó­rusa kirukkolt. Beütök, Bár­dos. Békefi, Balázs egy-egy kórusműve mellett Kodály Katalinkája, Zöld erdőben és Lengyel László című számai sorakoztak hogy ezt. a jól megoldott produkciót még Kodály Pünkösdölőjével fe­jezzék be a kicsinyek. Ez a Kodály-mű talán túlfeszített munkára serkentette a gyer­mekeket, de bemutatása min- . denképpen azt bizonyítja, hogy Szabó Tivadar magas­rendű kórusművészetet kíván meghonosítani Hevesen. Az énekkari számokat Kodály— Berzsenyi Magyarokhoz című műve fejezte be. A hangversenyen közremű­ködött az Állami Zeneiskola növendékzenekara Farkas ' István vezénylete mellett. Két Bartók- és két Schumann-szá- mot adtak elő, bizonyítva — bővítve a jubileum gazdag aratását. A zeneiskola tánccsoportja, Kovács Gáborné betanításá­ban a Kalocsai gyermeklako­dalmast mutatta be, nagy tet­szést aratVa. A pompás kalo­csai népviselet csak emelte a műsorszám elevenségét. Az est folyamán szólót éne­kelt Nagy Katalin és Szabó Éva, zongorán kísért Faragó Ágnes. , * *. Ünnepi beszédében Cseh Béla osztályvezető méltatta' a kórus és karnagya munkáját, munkásságát. A megyei ta­nács Tiívódíját és az oklevelet Bozsó, Ferencné adta át a kó­rusnak, míg a zeneiskola ez- alkalommal jutalmat kapott. Ugyancsak' itt kell megemlí­tenünk, hogy a táncosok is megérdemelten jutottak nívó­díjhoz. (farkas) tartsák szemmel az utat, és zavartalanul hagyják át­menni a teherautót; majd ördögi csapdát állított. A belvárosban, oda, ahol a te­herautónak feltétlenül meg kellett állnia, orvlövészeket állított az ablakokba, a te­tőkre, a teraszokra. Mintha egész Montelepre kihalt volna. Senki se me­részelt egy szót se szólni, se a községházi tisztviselők, se a városi rendőrök, se az or­vos, se a gyógyszerész, se a tanítók. Mind otthon kuk­soltak és várták a lövése­ket. Az egész kísértetiesen hasonlított egy amerikai ka­landfilmhez. A teherautó az éjszaka kellős közepén érkezett meg, árva motorzúgással, és ép­pen ott állt meg, ahol Giu­liano számította. 20.00: Hosszú őszi nap Csehszlovák szerző, Jiri Hubác tévéjátékát láthatják a nézők. A rendező Antonin Moskalyk, a prágai televízió rendezője. A darab címe jel­képes, nem egyetlen nap tör­ténetét mutatja be, hanem a fokozatos átalakulásnak azt a bonyolult lélektani és bioló­giai folyamatát, amely a fő­hősben — egy prágai mun­kásban — nyugdíjba vonulása után lejátszódik. Jan Mrákota számára nem könnyű az átál­lás: nem találja helyét, ide­ges. türelmetlen. Nem köny- nyű eset, hamar haragra lob­banó, túlzottan érzékeny em­ber, aki egyaránt nehezen vi­seli el az ellentmondásokat és a tapintatot. Sorsa példázza: nehéz elszakadni az évtizede­ken át megszokott munka­helytől, nem könnyű életfor­mát, élettempót változtatni.,. A bemutató előtt dr. Váradi György beszélget a tévéjáték rendezőjével. A lottó titkai Eldördültek a lövések. Sok halott és sok sebesült ma­radt a színen. Montelepre legmagasabb teraszán pedig Giuliano kitűzte a Trinae- ria, a „független Szicília” zászlaját, _____________ Á prilis 5-én tartották a lot. tó 900. húzását, 4500-ik nye­rőszámmal. A legtöbbször ki­húzott számok: 3-as 68-^ör, 51-es 66-szor, 75-ös 65-ször, 23-as 64-szer, 86-os 62-szer, 56-os 61-szer, 77-es 61-szer, legkevesebbszer kihúzott szá­mok: 24- és 63-as 41-szer, 31. és 62-as 40-szer, 16. és 27-es 39-szer, 30-as 37-szer, 88-as 35-ször. A múlt évi 20—25 húzáson a 77-es r ír szerepelt a nye­rőszámok között, a 22—25 hú. zásokon négyszer egymás után. Négyes ismétlődés 5 esetben, hármas 311 esetben, kettes 5267 esetben fordult elő. 5 találatosoknál a 44-es és 78-as egyszer, a 13-as U-szer fordult elő. Giuliano terrorakciói olyan kegyetlenek és súlyosak vol­tak, hogy magukat a meg­bízókat és felbúj tókat is megijesztették. Elég hamar rájöttek, hogy olyan erőket szabadítottak el, amelyeket nem tudtak megfékezni. Giu­liano megragadott egy zász­lót, és ez a zászló megme­nekülésének egyetlen re­ménysége, ezért vívja a ma­ga háborúját a maga mód­ján. A szeparatisták riadalma akkor csapott át igazi féle­lembe — saját magukat fél­tették —, amikor a római kormány elhatározta: fegy­veres egységeket vezényel a Giuliano dúlta területekre. A Ponte Sagana-i egyez­ményt megkötő hercegek fé­lelmét és felelősségének sú­lyát az is növelte, ahogyan Giuliano bánt velük. A nyugat-szicíliai szepara­tizmus egyetlen igazi kato­nai vezérének tartotta ma­gát : szervezete egyébként valóban csak neki engedel­meskedett. Az ő birtokában voltak a vásárolt vagy el­kobzott fegyverek, az embe­rek, a pénzeszközök; az utánpótlást is ő szervezte. Csak néhány csapatkapi- tányt és tanácsadót tartott egyenrangú társának: Scior- tinót, Pisciottát. Passatem- pót, Ferrerit, a leghűsége­sebbeket. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom