Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

Spekulánsok alkonya Élő jogszabályok a Hatvan környéki községekben Mennyit érnek a különbö- ró jogszabályok, jogpolitikai irányelvek? Amennyit át le­het ültetni belőlük a gyakor­latba. Ehhez azonban sok minden szükséges. De a leg- f mtosabb: mindenféle ren­delkezés tudatosítása a pol­gárok körében A különböző jogszabályok érvényesülését három köz­ségben, Boldogon, Heréden és Nagykökényesen tettük mérlegre a napokban. S eb­ben segítségünkre volt Hat­ban város tanácsa, amely­nek titkára, dr. Lukács La­jos, beszámolóra hívta össze a helyi vezetőket. Kezdjük talán azzal, ho­gyan is gyűrűznek szerte a friss rendeletek, jogszabá­lyok? Samu József né jelen­téséből kiderült, Heréden kö­rülbelül azokat az eszközö­ket alkalmazzák, amelyeket akár Hatvanban, akár a má­sik két érdekelt községben. Publikálják a rendszeresen niegjelenő tanácstagi híradó­ban, ismertetik a tanácsi tes­tület ülésein, esetenként szó­beli információt nyújtanak az apparátus tagjai. De a három városkörnyéki község­ben igen hatékonynak bizo­nyultak azok a jogpolitikai előadások is, amelyeket pél­dául dr. Rőczey Ödön bíró, dr. Gyetván Mihály városi ügyész, vagy éppen Hatvan tanácstitkára tartott. Megtagadták a védőoltást A különféle rendelkezések; szabályok tudatosításával természetesen együtt jár a törvény megsértőinek beidé- zíése, ami a dolgok másik ol­dalát jelenti. Ahogyan a ta­pasztalatok bizonyítják, e tekintetben Heréden a ba­romfipestis elleni kötelező védőoltás alkalmazása oko­zott legtöbb összekoccanást, A falubeliek közül igen so­kan nem tudták felfogni, mi­lyen veszély rejlik ennek az állategészségügyi megelőző akciónak az elhanyagolásá­ban. Így aztán tizenkilenc személy ellen folytatott le a anács szakigazgatási szerve szabálysértési eljárást. Még mindig bőven akad­nak Heréden, akik semmibe veszik a háztájiban termelt szőlő, illetve a belőle ■ er­jesztett bor felemelt forgal­mi ma Verpeléten egy idős férfi, akit sokfelé úgy emle­getnek, hogy ő a „dohányos ember”. Takács Lajos, a neves nép­rajzkutató a hatvanas évek közepén könyvet írt a hazai dohánytermelés történetéről. Előtte szerte járta az orszá­got és gyűjtötte az adatokat. Elkerült Verpelétre is, ahol megismerte Vitéz Istvánt, az idős dohánykertészt. Sokáig beszélgettek és Takács Lajos magnószalagra, illetve cédu­lákra rögzítette a hallotta­kat. Könyvének a félévezre­des verpeléti és debröi do­hánytermesztés történetét le­író fejezetében többször is megemlíti a ma kilencven- éves dohánykertészt. Jó hangulatban és Jó egeszsegben találtuk az idős ''embert. 1917 óta egy helyen, a Kossuth Lajos utcai házá­ban él. Nappal azonban min­dig átsétál az utca túlsó ré­szében levő öregek napközi­jébe, amelyet 1965-ben az ő javaslatára nyitottak meg. Ott tölti idős napjainak túl­nyomó részét. ősi zsellér családból szü­letett, ahol nagyapáról apa- ra, apáról pedig fiúra szállt át a dohánymesterség. így nem csoda, hogy szinte apró, gyermekfeijel ..belecsöopent” a kertészkedésbe. Keveset Járt ugyan iskolába, mégis korán megtanult írni, ol­vasni és számolni. Az írott betűt még ma is igen nagyra tartja, évtizedek óta rend­szeres könyv és újságolvasó. Ráncos kezei egy kicsit meg­fáradtak már, arca és hó­miadó kötelezettségét, noha ezt is községszéltébe ismer­tették. A szabálysértésekre természetesen mihamar fény derült, s a felderített kiienc helybéli polgár ellen indított eljárás eredményeként tíz­ezer forint adózási töbDlet- bevételhez jutott a tanács, aminek bizonyos hányadát a település fejlesztésére fordít­hatja. Eltitkolt adóalapok Lépjünk odébb, s nézzük meg, miféle jogalkalmazási gondjai voltak a közelmúlt hónapokban Boldogon Med- veczki Sándor tanácstitkár­nak? Ahogyan szavaiból, be­számolójából kiderül, a falu­ban szép számmal előfordul­tak szabálysértések, amelyek a családjogi törvény külön­böző paragrafusaiba ütköz­tek. így például két részeges, alkoholista apát kellett a tanácsvezetésnek elvonókú­rára javasolnia. Három anyát a gyermekek nevelé­sének elhanyagolása miatt vonták felelősségre, nem eredménytelenül. Boldogon nagy kultusza van a házkörüli fóliás zöld­ségtermesztésnek, amiért csak örülni lehet, hiszen se­gíti a kormányprogram meg­valósulását. A baj ott kezdő­dik, amikor egyesek nem elégszenek meg a tisztességes és gazdag haszonnal. Hará­csolnak, több pénzt akarnak megtartani maguknak. Mód és lehetőség erre az adózás alá tartozó jövedelem eltit­kolása, illetve hamis adatok bevallása. A tanács szervei­nek van bevált módszere az ilyen visszaélések felderíté­sére. S ennek az eredménye, hogy a közelmúltban hatvan fóliás termelőt vonhattak fe­lelősségre, i Telekkel spekulált A családvédelem, a szociá­lis jellegű szabályok alkal­mazása szempontjából igen jók a nagykökényesi tapasz­talatok, amelyekről Bártfai Zoltánná nyújtott tájékozta­tást. Nyolc rászoruló kisgyer­meknek juttattak nevelési támogatást a tanácsvezetők, s tizennégy olyan idős köké- nyesi polgár szociális ellátá­sáról gondoskodtak, akik magukra maradotton élnek a községben. Lelepleztek azonban ugyanekkor olyan spe­kulációt, amely a fennálló telek adás-vételi jogszabályokba ütközik. Az érintett fél még 1966-ban, alig ötezer forintért, megvett az OTP útján a községi ta­nácstól egy házhelyet. S azt most szabad kézből ötszörös áron akarta tovább passzol­ni. Nagykökényes szakigaz­gatási szerve eljárás útján akadályozta meg a vásárt. A telket visszavonták az illető­től, árát megfizették neki, majd a házhelyet — most- már tisztességes polgárnak — ismét eladták. Bürokratizmus nélkül Mind e dolgok vizsgálata közepette, illetve a szabály­talanságok felfedése után, kíváncsiak voltunk: mennyi­re korszerű, s a törvényes­séghez igazodó egy-egy köz­ségben a szakigazgatási szer­vek tevékenysége? Legilleté­kesebbnek ez ügvben a fel­ügyeletet ellátó hatvani ta­nácsot véltük. — A hatósági munkában, tudtunkikal, bürokratikus ügyintézés nem fordult elő — mondotta dr. Lukács La­jos. — Elvtelen támogatásról, kivételezésről sem beszélhe­tünk. Községi tanácsaink ál­talában arra törekszenek, hop^ az állampolgárok egy­más közötti vitáit egyezség­gel zárják le, természetesen a törvények adta lehetőségek határain belül. Hogy a viták, szabálysértések kezelésénél történik-e elcsúszás? Követ-e el hibát maga a helyi szak- igazgatási szerv? Ennek leg­jobb cáfolata az a tény, hogy az allamigazgatási határoza­tok általában első fokon be­fejeződnek, s hozzánk, vagy még magasabb fórumhoz leg­ritkább esetben fordultak a három község sérelmet vélt polgárát Befejezésként megjegyez­zük, hogy az újabb és újabb rendeletek, jogszabályok is­mertetéséről, a régebbiek fel­elevenítéséről továbbra sem mondanak le tanácsaink. S ebben, ahogyan eddig, él­vezhetik Hatvan város szak­embereinek segítségét. Moldvay Győző \ ) A kilencvenéves dohánykertész fehér haja is az idő múlását jelzi. Szellemi frissesége, pontos gondolatvezetése még­is különös fiatalságot kölcsö­nöz neki. — A nagybátyám. Vitéz Imre volt a példaképem. Őt Ferenc József császár okle­véllel tüntette ki a nagyhírű sárgadohány-termelésért. Mert valamikor a sárgado­hány volt ittasláger. Ismer­ték is messzeföldön a ver­peléti táj hírességét. Olyany- nyira, hogy 1900-ban innen Verpelétről, a Temető utcá­ból tíz család, közöttük a mi­enk is, útnak indult a Sza­bolcs megyei Tornyospálcára, hogy ott is elterjessze a sár­gadohányt. Már a Szabolcsi tájon, Reismann Herman uradalmi birtokán belém ivó­dott a dohányföld iránti sze­retet, pedig korán megtanul­tam, hogy milyen munka­igényes ez a növény. A pa­lántákat szinte dédelgettük, óvtuk a hidegtől és a széltől. Aztán májusban mindig ki­ültettük. Nap mint nap fi­gyeltük, hogyan növekednek, érnek a dohánylevelek. Ami­kor meg betakarítottuk he­tekig csomóztuk, lécekre fűz­tük és pajtákban szárítottuk. Ősz derekán, a zimankós no­vemberi napokon szépen sorjába kitettük a megszá­radt leveleket a pajták ele, amelyek a ködtől megpuhul­tak és selymes, puha tapin­tásúak lettek. Itt, Verpeléten az volt a szokás, hogy ka­rácsonyig minden házból sze­kerekkel vitték a dohányt a kápolnai beváltéba. Aztán már jöhetett a tél. valameny- nyien megnyugodva zártuk az esztendőt. Vitéz István azonban nem­csak a dohány, hanem évti­zedeken át a szőlőtermelés avatott ismerője is volt. A Kisnána felé hajló határban . nemsokkal a századforduló után telepített sasziát és riz- linget. De nem is akárho­gyan! Miután termőre for­dultak a szőlők, úgy lett hí­rük azoknak. A szőlő, gyü­mölcs és borkereskedők egész hada kereste fel, hogy tőle vásároljon. — Nekem mindig elsőren­dű volt a minőség. Ezért a rizling boromat szívesen is vitték a budafoki nagypin­cébe, ahonnan palackozva sok helyre eljutott Európa országaiba. A nagymardsi és dunabogdányi gyümölcske­reskedők meg hetente szállí­tották szőlőimből a sasziát a Duna-menti piacolira. Az idős férfi országosan is elismert kertész lett. Sokol­dalú munkája mellett mégis jutott ideje arra, hogy köz­életi tevékenységet is vállal­jon. Mindig érdekelte, hogyan élnek a faluban az emberek, mik a gondjaik, mi foglalkoztatja őket legjob­ban. 1925-től 1944-ig: közel húsz esztendőn át községi képviselő volt Verpeléten. Négyszer vett részt a megye­gyűlésen. Emlékei közül szívesen ele. veníti fel Károlyi Mihállyal, a politikussal, a miniszter- elnökkel, a későbbi nagykö­vettel való találkozását. —, 1919 februárjában ott voltam a ma már történelem- könyvek lapjain szereplő földosztásnál. Ott lattan, elő­ször Károlyi Mihályt. -M a parádi uradalom h -kosa volt. Alit a szántóföld szélén es az összegyűlt tömeg előtt hármat ütött hosszúnkéi ú fej ­QMÉM& 1974. április 2&, vasárnap Dobri dení Stuller Zsolti gyorsan megbarátkozott a fényképező géppel... (Foto: Puskás Anikó) A gyerekek ebben az óvo­dában is olyanok, mint másutt: szőkék, barnák, fe­keték. És pajkosak, szeret­nek hancúrozni, játszani. Most éppen egy kedves me­se elevenedik meg játékuk nyomán. A történet a répá­ról szól, amely oly naggyá nőtt, hogy nagyapó nem bír veíe megbirkózni. Hívja hát nagyanyót, az unokát, aztán a kutyát, a macskát, míg végül a kis egér segít ki­húzni a hatalmas répát. Miután a vidám gyermek- koszorú megtapsolta az ügyes szereplőket elölről kezdődik a mese. De most már szlovákul hívják a se- segítséget: Hibaj pomoc! A mátraszentimraj óvodá­ban hetenként kétszer szlo­vákul is tanulnak a gyere­kek. Az óvónéni — Za- Icupszky Lászlóvá —, a mesz- szi Szarvasról jött ide a he­gyek közé. — A nagyszüleim szlová­kok voltak, tőlük tanultam a nyelvet. A képesítést Bu­dapesten szereztem a nem­zetiségi óvónőképzőben, ahol német, szerb, szlovák és ro­széjével a földre. Aztán azt kiáll tóttá: „önkéntesen fel­osztom a birtokomat, legyen a föld a népé, aki megmű­veli...” Nagy volt az öröm a szegények körében, egysze­riben mindenki boldognak érezte magát Később a há­ború után egy esztendővel, 1946 tavaszán, amikor az emigrációból hazatért Ma­gyarországra Károlyi, sze­mélyesen is találkoztunk. Ta. Ián a véletlen szerencsének is köszönhetem, hogy a köz­ségházán együtt eoéd élhet­tem vele a négysoros asz­talnál. Igaz, kicsit palócosan beszélt, de valamennyiünk­höz, akik ott lehettünk, na­gyon kedves volt Hetvenhét esztendős volt Vitéz István, amikor Verpe­léten megalakult a termelő- szövetkezet. Idős kora miatt mar nem lehetett aktív tagja a közös gazdaságnak. Taná­csait, véleményeit, elképze­léseit azonban szívesen fo­gadták. — Nekem egész életemben a családom mellett a legked­vesebb a dohány és a szőlő volt Mindig a verpeléti ho­mokon éreztem a legjobban magam. Nincs is olyan em­ber a faluban, de még a kör­nyéken sem, akit ne ismer­nék. De olyan sincs, hogy mások engem ne ismernének. Szeretem ezt a vidéket és jól esik arra gondolni most ilyen öregen is, hogy moz­galmas volt az életem. Sok buktatón, megpróbáltatáson mentem ugyan keresztül, de mindig optimista voltam, ami most kilencvenévesen is megmaradt Ez az én nagy titkom, ame’y remélem még nem hagy el egyhamar. Meatuaz Károly mán nyelvet la tanítottak. 1959-ben jöttem a faluba.­— Nem lehet valami köny- nyű dolga az óvónéninek egy ilyen két nyelvű óvo­dában. — Nem bizony. A faluban ugyanis nem az irodalmi szlovák nyelveit beszélik az emberek, hanem valami egé­szen mást így kezdetben előfordult, hogy alig értet­tük meg egymást. A másik probléma pedig abból adó­dott, hogy amikor idejöttem az óvodás gyerekek egy ré­sze nem tudott magyarul. — Hány szlovák gyerek jár óvodába? — Ma már nem lehat a gyerekeket így szétválasz­tani. Az egyik gyereknek az apja szlovák, a másiknak az anyja, de legtöbbnél már csak a nagyszülők beszélik a nyelvet. Ezek a gyerekeik is tőlük tanulják a szlová­kot. — A magyar gyerekek is tanulják a szlovák nyelvet? — Persze, hogy tanulják. Ez nem is lehet másként, hi­szen szlovákul is mondunk verseiket, játszunk, éneke­lünk. A gyerekeknek az tet­szik legjobban, amit két nyelven is tudnak. — Es a szülők? — Egy ilyen kétnyelvű faluban már kialakultak a sajátos szokások. Úgyis mondhatnám, hogy megba­rátkoztak egymással és egy­más nyelvével is az embe­rek. Itt az óvodában pedig egymás szeretetére, és meg­becsülésére neveljük a 26 gyereket. Visszadjuk a gyerekeket az óvónéninek, akik búcsú­záskor harsány, jónapot kí­vánókkal köszönnek, majd f’”-'>”e<Tik a szlovák is: Dobri den! (márkusz> Híj tőgép-mosógép- centrifuga tulajdonosok figyelmébe ajánljuk! Széchenyi utca 24. sz. alatti szervizünkben új hűtőgép szerviz részleget alakítottunk ki. Ebben a szervizben a Magyarországon forgalomban levő valamennyi háztartási hűtőszekrény javítását végezzük garanciálisán és garancia időn túl. A javításokat agregát cseréket az Ön által kért időben lakásán végezzük. A Hajdúsági Iparművek valamennyi termékere Márka Szerviz üzemeltetését kezdtük meg. Garanciálisán és garancia időn túl javítjuk a Hajdúsági Iparművek által gyártott mosógépeket, centrifugákat. A 706. tip. superautomata mosógépeknek speciális szakszervize. A gyártómű gyártmányait illetően bemutatóteremmel rendelkezünk, ahol készségesen nyújtunk vevőszolgálati tájékoztatást és szaktanácsadást teljesen díjtalanul. Forduljon hozzánk bizalommal. Hibabejelentéseket nemcsak Eger városából, hanem az egri járás egész területéről elfogadunk és teljesítünk. Hibabejelentés: Széchenyi a 24. Telefon: 15-93, 20-73, Nyitva: Hétfőn és szombaton: 7.30-tól 13.00-ig A többi munkanapon: 7.30-tól 12.30-ig, du. 13.00-tói 16.30-ig. EGRI UNIVERSAL IPARI SZÖVETKEZET T

Next

/
Oldalképek
Tartalom