Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-26 / 96. szám

I A ^vnai» bemutatója élűit Látogatóban Kertész Ákosnál Budapest. Belváros. Máso- di* emelet. Négyszer négy méteres birodalmát mintha egy kedves kamasz lakna. Széles szekrény, keskeny heverő, szék és kis asztal, ennyi a berendezés, amely­hez hangulatilag jól illesz­kednek a falak díszei: fény­képek, plakátok, papírtrom­biták és az emlékek egyéb őrzői. A látogatásra a Névnap egri bemutatója adott alkal­mat. — Kezdjük az elején: ho­gyan lett író? — Nehezen. Tizenkét évig dolgoztam az IKARUS-nal, mint karosszéria-lakatos. Ab­ban az időben a mestersé­gem mellett a műveszet is vonzott. Arról ábrándoztam, hogy színházi rendező, vagy operatőr leszek, de Izgatott a színészet és a képzőművészet is. Terveimnek azonban ha­I tárt szabott az idő és a le­hetőség. Akkoriban már gya­korló családapa voltam, pénzt kellett keresnem, így bizony állandó időzavarral küszködtem. Ilyen körülmé­nyek között kezdtem el ír­ni, annak ellenére, hogy szinte elképzelhetetlen élet­formának tűnt számomra ott ülni az asztalnál és róni a sorokat. De hát mégiscsak az írás volt a legegyszerűbb, már csak azért is, mert ah­hoz nem, kellett egyéb, mint toll és papír. — Ugorjuk most át a kez­dő novellákat, az első köte­tet. a Sikátor című regényt, és beszéljünk az igazi nagy sikerről, a Makráról. A re­gény megjelenése óta Ker­tész Ákost mint a munkásté­mák ismerőjét és íróját tart­ja számon a közvélemény. — Az üzemben töltött évek. bár nem múltak el nyomtalanul, mégsem mon­danám egyértelműen, hogy csakis munkástémával fog­lalkozom, Bár a Makra üze­mi környezetben játszódik, mégis ügy érzem, hogy ebben a regényben nemcsak a mun­kásokról van szó. Izgalmas életforma-váltás tanúi va­gyunk — erről akartam ti ­ni És érdekes emberekről. Ilyen Makra, a rendhagyó munkás, és Ilyen Vall, az értelmiségi is. Engem mindig az érdekelt,, hogyan reagálnak az embe­rek a környezet, a valóság hatásaira. Élettapszíalatom szerint a munkások sokkal egyszerűbben reagálnak, mint az értelmiségiek, akik már a művészet és a filozó­fia közvetítésével Ismerik meg a világot, s így refle- .eióik nem olyan egyenesek. S itt rrieg kell mondanom, hogy egyre jobban Izgat az értelmiség világa, az a bo­nyolultabb tudatszféra, amelyben magam is élek. A munkásévek élményeiből ugyanis nem táplálkozhatom örökké. előbb, vagy utóbb megszületnek majd azok a müvek is, amelyek már mos­tani környezetemet tükrözik. — A Makrát ugyan elis­meréssel fogadta a kritika, de azért többen is felrótták, miszerint az író csak kérdé­seket tesz fel, de nem mutat kivezető utat. — Az tró feladata letapo­gatni a valóságot, s ráérezni arra, hogy mi van. A Makra, azt mutatja meg, hogyan nem lehet, vagy nem szabad élni. Véleményem szerint ez­zel már válaszolok a bonyo­lultabb kérdésre is, vagyis arra: hogyan éljünk. — Beszélgessünk a Név­napról. — 1904-ben írtam egy no­vellát, Szabadság — ez volt a címe. Egy munkásasszony­ról szólt, aki a férje tudta nélkül kivesz egy nap sza­badságot, ami csak az övé. Fodrászhoz, varrónőhöz megy, boldognak érzi magát, és szinte kivirágzik. Tulaj­donképpen egy idilli hangu­latot fogalmaztam meg, ame­lyet aztán megtört a kese­rűség: az élet visszazökken a hétköznapi kerékvágásba. Mindössze ennyi volt a no­vella, amelyet évek múltá­val elővettem, tévé-filmet írtam belőle, de nem fogad­ták el. A József Attila Szín­ház bíztatására aztán meg­írtam a színpadi változatot, most már Névnap címmel. A történet természetesen kibő­vült: nemcsak az asszony, hanem a férje is kivesz egy nap szabadságot, mégpedig egymás tudta nélkül. Itt is kialakul az idilli hangulat, amit aztán a névnapot kö­szöntő vendégek tönkretesz­nek. A József Attila Színház jó: előadást csinált ebből a ko* : médiából, mégis el kell mon- : dánom, hogy a miskolci és 1 az egri színház produkciója ; közelebb áll elképzelésem-' hez. A rendező Illés István' nem félt az iróniától, jól el-■ találta az előadás stílusát. Es attól sem félt, hogy az író ■ olykor beleszól a munkájá- ■ ba, nem zárja ki a próbák- : ról — mint oly sokan mások 1 teszik azt — sőt igényelte az ■ együttműködési. — Befejezésül hadd kér- ; dezzem írói hitvallásáról. — Ez az, amit nehéz meg­fogalmazni. A legfontosabb talán az Igazmondás igénye. Csak arról szabad írni, amit én tapasztaltam, amire én jöttem rá, ami nekem faj. És most jön a dilemma: hogyan ' tudom kiemelni a magán­ügyből azt, amit megértem es amit tapasztaltam, mégpe­dig úgy, hogy általánossá ; válva mindenki magánügye j legyen. Felemelni egy ma­gánügyet a közügyek szintji- ■ Szenvedély r (Foto: Perl Márton) re! — ez a legnehezebb és ez a nagy titok. És még va­lami: az úgynevezett közön­ség igényt csak egy szempont­ból szabad kiszolgálni: ért­hető legyen a mű. Kertész Ákosról még tud­ni kell. hogy 1980-ban SZOT- díjat, 1972-ben pedig József Attila-díjat kapott. Egyéb­ként a filmgyár dramatur­giáján dolgozik, filmet is ír. ★ A ma esti premier főszere­peit Csiszér András, Máthé Éva. Komáromy Éva, Somló Ferenc, Lenkey Edit, Kul­csár Imre és Máthé Eta játssza. Márkusz László 21.45: Színházi Album A rendszeresen jelentkező adásban ezúttal egy Magyar- országon kévéssé ismert író- páros — Szuhovo—Kobilin a Tarelkin halála c. drámájá­nak kaposvári bemutatóját idézik a nézők ele a darab néhány részletével. Ezután érdekes riportnak lehetünk tanúi: Pogány Judit egy év­tizede játszik a kaposvári Csiky Gergely Színházban; a tv-nézők vele ismerkedhet­nek meg közelebbről. Ese­ményszámba megy az a ri­port is, amelyet a műsor munkatársai Komlós János­sal, a Mikroszkóp Színpad igazgatójával készítenek, ab­ból az alkalomból, hogy a színház új darab bemutató­jára készül. Borisz Vaszil- jev: Iván hajója című drá­máját próbálják; a szerzőt a Csendesek a hajnalok című darabja révén — azóta fil­men is láthattuk. Az adás a próba egy részletét is sugá­rozza. A színházi élet érde­kes eseménye volt az eLmúlt hetekben az elsősorban kí­sérleteiről ismert 25. Színház új premierje: a MADÁCH című előadás, amelyet Gyur- kó László és Iglódi István, valamint Szigeti Károly nemzeti irodalmunk kiemel­kedő alkotása nyomán állí­tott színpadra. A darab Az ember tragédiája szövegét hűen tolmácsolja, de a ma összefüggéseinek, konfliktu­sainak megfelelő sorrend­ben, s ezáltal új, korszerű gondolatokat is ébreszt. (KS) Május elsején indul az egri últörüvasút (?) Erősödik a mozgalom: „Ki a természetbe!”, hiszen a fáradt városi ember tüdejé­nek tiszta levegő, izmainak fjedig kellemes hegyi séta kell. A megyeszékhely egy ré­szén ismeretlen fogaiom a por, a korom és a bűz, s a természetbarátok is telül­hetnek a kisvasúira, hogy rövid idő múlva az erdő kel­lős közepén élvezhessek a csendet, a zöldet, a pihe­nést. Az utóbbi időben benépe­sült a kisvasút egri végállo­másának környéke: új vá­rosrész született. — Észreve­hető-e a vasút forgalmán, hogy közel 2000 ember la­kik a környéken? — kér­deztük Kerek Kálmántól, az úttörővasút üzemvezetőjétől. _ Igen, észrevehető. 1972­b en 11 ezer utast szállítot­tunk, míg 1973-ban már 13 ezret — hangzik a pontos válasz. — Ezt a növekedést nem tartjuk soknak. Nagyobb propagandát kellene kifejte­ni, s akkor bizonyara töb­ben járnának kirándulni a kisvasúton. __ Vállalatunk az úttörő­vasút révén elsősorban az iskolákkal van kapcsolatban. A csapatok minden évben, pontos információkat, kapnak menetrendünkről. Azt hi­szem, ezen a vonalon nem­igen kell többet tennünk. A lakótelepieknek pedig az el­múlt évben minden lépcső- házba kifüggesztettük a tá­jékoztatót, de ezek sajnos két nap múlva eltűntek, őszintén szólva nem is len­ne reális alapja a nagyobb propagandának, hiszen eddi­gi forgalmunkat is éppen hogy csak le tudtuk bonyo­lítani. Üj, erős mozdonyok 1 974, 4iuUi£ 3tt. péntek — Muszáj neked öt kép­ernyőn bámulnod — ugyan­azt1?! , s' {A Sterilből) in. A Portéllé della Ginestra-i ünnepség hagyománya, húsz évi szünet után éledt újjá: a hagyomány az első világhá­ború előtti időkből ered, ami­kor egy parasztmegmozdulás Szicília egész társadalmát megrázta. A szervezkedés né­hány vezetőjét és irányítóját, mint például a corleonei Ber­nardino Verro képviselőt, a Santo Stefano Quisjuina-beli Panepinto képviselőt és Bar- batót, a nyugat-szicíliai pa- rasztszövetságek vezetőjét, a mozgalom lelkét, a maffia é6 a nagybirtokosok bérgyilkosai megölték. Éppen Barba to. a szakszer. vezeti vezető kezdeményezte május elseje megünneplését Portella della Ginestránál. A három környező városka né­pe a munka ünnepén össze­gyűlt a rekettyével, galago­nyával benőtt, derűs völgy- teknőben, a két kopasz láva­hegy, a Cumeta- és a Pizzu- ta-hegy közt. Barbato egy szikláról szok­ta ünnepi beszédeit tartani; ez a kő a völgy közepén emelkedett és róla nevezték el. Tehát itt gyűltek össze 1944-ben a parasztok. Gya­nútlanul jöttek — a Portella della Ginestra egyébként Giuliano birodalmához tarto­zott. Csakhogy ebben az időben á szeparatizmusnak nevezett új politikai mozgalom kapott lábra. Sokrétű, zavaros moz- i galom volt, némi idealizmus- «ül keverve a megtetézve kártérítés- és területkövete­lésekkel az elszenvedett se­relmek és igazságtalanságok fejében. Azok közé tartozott, amelyek homályos, általános­ságokba vesző kinyilatkozta­tásokra támaszkodva indul­nak és erősödnek meg, de aztán szétesnek, néha egészen el is tűnnek, mihelyt az álta­lánosságokba vesző érzelmi síkról politikai-gazdasagi programokra térnek át. A sze­paratizmus egyetlen alapja az a fennen hirdetett kívánság volt, hogy Szicília legyen füg­getlen állam, szakadjon el az anyaországtól. Ebben a sommás és felüle­tes jelszóban ellentétes érde­kek és érzelmek keveredtek: általában a szicíliaiak törté­nelmi múltú elégedetlenségét Eeje/te ki, neheztelését arra az államra, amely szenvedés­re ítélte, gyötrelmes háborúk­ba sodorta, megtagadta tőle a munkát, a kenyeret is sok­szor, a szabadságot pedig mindig. Az elégedetlenség­nek és a kollektív népharag­nak ebbe a folyamába A főúri nagybirtokok tu­lajdonosai jól tudták, hogy Olaszország az ellenállási harc után demokratikus, megújulásokra és reformok­ra kész ország lesz. Az első demokratikus kormányok már meg is hirdették az ag- rárreformot, és a kormá­nyokban résztvevő maid minden párt felvett a prog­ramjába ilyen reformot. Tehát a szicíliai birtokos arisztokrácia számára a azé­parailznnis azt a lehetőséget kínálta, hogy megmenekül­jön az agi'árrel'orm beveze­tésétől. Kelet-Szicíliában. Messina és Catania tartományban vi­szont, ahol már modern bur­zsoázia nőtt föl, a szepara­tizmus kidolgozottabb ideo­lógiai köntösben jelent meg: egyrészt nyitva állt a föde- ralista politikát hirdető Ri­sorgi men to-hagyományok’ felé, másrészt hajlandó volt tárgyalni az állammal egy sajátos alkotmányon alapuló tartományi önállóságról. A szeparatizmus katonai vezé­re Canepa egyetemi tanár v«U, kellenének és könnyű nagy utasszállító kocsik. — Csebokszári napról nap­ra nő, s remélhetőleg más városrészekben is emelke­dik majd a kirándulókéit r Milyen terveik vannak az uttörövasút fejlesztésére? — Tövises-államáé a kö­zeljövőben megszűnik. Üj he­lye a Kemping mellett lesz. tehát beljebb kerülünk a vá­rosba. Tavaly felmérték a vasút egész vonalát, s meg­történt a hidak izotópos vizsgálata is. így egy-két éven belül sor kerül majd a korszerűsítésre. Remélem hogy kicserélik az 1903-ban gyártott szerelvényeinket is. De addig is, míg terveink megvalósulnak, mindent megteszünk, hogy az utasok jól érezzék magúival. — Hány járat indul na­ponta? — Szezonban öt járat in­dul Almárba és öt jön visz- sza. Ebből három — a 8.30- as, a 10.20-as és a 14 órás — menetrend szerint közié kedik. míg két járatot a rendkívüli esetekre tartalé­kolunk. Ha például váratla­nul vihar kerekedik, a sze­relvény azonnal indul, hogy hazahozza a kirándulókat. — Az idén mikor indul az út törővasút? — Az elmúlt évben egy áradás annyira megrongál­ta a hidunkat, hogy ha sür­gős segítséget nem kapunk, lehetetlen elindítani a vona tot. Emelőgépek, dömperek, rakodómunkások kellenének. A Mélyépítő Vállalattól vár­juk a gyors segítségei. Ha a néhány napos munkát sike­rül idejében ak­kor — de csak akkor! — május elsején 8.30 órakor indulhat az első szerelvény. — Reméljük, így is lesz! Németi Zsuzsa És Giuliano? Olvasgatta az újságokat, hallgatta a bűz ■ dító beszédeket és tanácso­kat, s várta, hogy meggyőz­zék, és elhatározhassa ma­gát. Zsoldosvezér volt tu­lajdonképpen, aki zászlót vagy urat keresett magának, hogy az fölfogja és megví­vássá vele háborúját. ‘Risorgimento —- ar. olasz nép nemzeti felszabadulásá­ért és országa egyesítéséért, a XIX. században folytatót! harcának irodalmi einevezé se. Voltak rajta kfvü! 1« ban­diták. még Kelet-Szicíliában is, például az Avila vagy á Niscemi környékiek bandája és rnas rettegett csapatok, a szeparatista mozgalomnak azonban velük nem volt szerves kapcsolata. Giuliano sajátos, jelenség volt, a ban­davezér sajátos egyénisége miatt. Salvatore Giuliano haramia volt ugyan, de ér­ződött benne az intelligen­cia, volt benne valami von­zó: valami pontosan meg nem határozható dologra tö­rekedett. Canepa professzor meg­gyilkolása után — egy csend- őrsortüz oltotta ki életét a szeparatizmus katonai fe­lelőse egy fiatal kalandor, egy ügyvéd lett. A mozga­lom vezetői azonban Giulia- nóra gondoltak arru az eset­re, ha Nyugat-Szicíliában gerillaharcra kerül a sor. És a maffia? Fölösleges íe mondani talán, hogy a poli­tikában mindig a legerősebb mellé áll. és mivel 1944—Ifi­ben a szeparatlsták látszot­tak a legerősebbnek, a maf fia melléjük állt. A maffiának nincsenek eszményei, amelyek fölébe kerekedhetnének szabályza­tának, fegyelmének, csels-'ö- vényei hálózatának: a nf maffiás egyéniség egye' vágya, hogy egyre tökéi seri jen a bűnözés tudomá nyában. IFolvtaijuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom