Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

A környezet védelmét szolgálja Ä közlekedés új rendje a Kékesen A javaslatot a Mátra— Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság adta a közlekedés szakembereinek. Az utóbbi években ugyanis egyre na­gyobb a forgalom, egyre több kiránduló keresi fel megyénk egyedülálló idegenforgalmi nevezetességét, az ország leg­magasabb csúcsát, s a gépko­csik sokasága már a környe­zetet, pihenni, gyógyulni vá­gyók nyugalmát veszélyezte­ti. Kötélpálya építésére nincs lehetőség, viszont a sok au­tót sem lehet már elhelyez­ni a fenti szűk területen. Nincs más megoldás: három kilométerrel lejjebb, Mátra­házán biztosítani kell a ko­csik parkolását, ahonnan az­tán legfeljebb csak körbe­járhatják a Kékesletőt az au­tós turisták, megállás nélkül. A feljáró úton április 1-től mindenütt ott van már a „Megállni tilos!” jelzés, meg­szűntek a fenti parkolók. Berecz István, a KPM Eg­ri Közúti Igazgatóságának igazgatója elmondta, hogy ez­zel az intézkedéssel párhuza­mosan elkezdik Mátraházán a parkolóhelyek bővítését. Legalább hatszáz személy- gépkocsi elhelyezéséről akar- f nak gondoskodni folyamatos fejlesztéssel; garantálva a biztonságot és megszervezve az ehhez kapcsolódó kisebb szolgáltatásokat is. Az ma­gától értetődő, hogy ehhez a környéken levő intézmé­nyeknek, üdülőknek is össze kell fogniuk, s a lehetősége­ket figyelembe véve maguk­nak is gondoskodniuk parko­lóhelyekről a saját területü­kön. A cél: kultráltabbá tenni az üdülőkörzetet, meg­őrizni a táj eredetiségét, s ezt közös ügynek kell tekin­teni. Az igényeket állandóan figyelve ugyanakkor persze szükség van arra is, hogy gondoskodjanak a kirándulók kényelméről, zavartalan el­látásáról. A mostani változ­tatások úgy érik el csali a céljukat, ha támogatják azt a turistákon kívül az illeté­kes vállalatok, intézmények is. A VOLÁN 4-ee számú Vál­lalat dicséretes hozzáállással gondoskodott a hegycsúcsra irányított menetrend szerinti autóbuszjáratok sűrítéséről. Gépkocsik helyett ezekkel utazhatnak majd a kirándu­lók. Pillanatnyilag az a ta­pasztalat, hogy nem használ­ják ki a buszokat; úgy tűnik, jobb lenne helyettük mikro­buszokat beállítani, s azok nyolc-tíz utassal ingajárat­ban, eleget tehetnének a for­galmi igényeknek. A közel­jövőben egyébként ilyen kis buszokat is kipróbálnak majd. A közúti igazgatóság ter­vei között szerepel a Mátra­házáról Kékestetőre vezető út korszerűsítése is. A telje­sen felújított mátrai útháló­zatnak ez a szakasza még el­avult, korszerűtlen. Mintegy 15 millió forintos beruházás­sal szélesítik, új burkolattal látják el, megoldják a vízel­vezetést. Jobb lesz az út — de nem a személygépkocsik tömege számára, hanem a biztonságos, kényelmes autó­busz-közlekedés, illetve a he­lyi forgalom érdekében. A Mátrában egyébként ezenkí­vül az utak mentén is dol­goznak majd az építők: ahol csak lehet, mindenütt kis ki­térőket, pihenőhelyeket ké­peznek ki, ahol szintén meg­állhatnak rövidebb-hosszabb időre^ a kirándulók. Az erdők megcsonkítása nélkül akar­nak több helyet adni a jár­műveknek, hiszen a most életbe lépett intézkedés, amelynek tapasztalatait a nyári idény végén értékelik majd ki, elsősorban a kör­nyezet védelmére született... (hekeli) Már as ókorban... T- Köszönöm, de hajtás közben nem szoktam inni! (A Wochenpresse-ből) Közművelődési notesz Körkörös iskola — Felnőttoktatás 2000-ben — „Eltűnt” fiatalság Nemrég érdekes tervrajz került a kezembe. Egy isko­lát ábrázolt. Kör alakú isko­lát. A tervező nem erede- tieskedni akart. Nagyon is racionális elgondolásból in­dult ki. A holnap iskolájá­nak középpontjába ugyanis a könyvtárt állította. A terv­rajzon körülötte helyezked­nek el a tantermek, labora­tóriumok. szertárak és más helyiségek. A körkörös el­rendezés jól érzékelteti: nem is túlságosan soká úgyszól­ván oz iskolai élet minden pillanatában nélkülözhetet­lenné válik a könyv. Akár egy tanulmányi feladat meg­oldásáról, akár egy labora­tóriumi művelet előkészíté­séről, akár egy kiselőadás anyagának összeállításáról lesz szó. Mindebből nem nehéz ki­olvasni, hogy ebben az is­kolában másképpen tanul­nak majd a diákok. mint manapság. Sokkal kisebb szerepe lesz a magolásnak, nem is szólva a „puskázás­ról”, hiszen a könyvtárban szinte minden adat hozzá­férhető. Legalábbis annak a számára, aki megtanul el­igazodni a könyvek között, s elsajátítja a problémák megoldásához vezető könyv­tári nyomozás-szaki rod alma­zás útjait. Azaz megtanulja mindennapos munkaeszköz­ként használni a könyvet, amely nélkül később — az iskola elvégzése után — sem tud majd boldogulni. Azt hiszem, fölösleges bi­zonygatni, hogy minderre épp manapság, az oktatási reform megvalósítása során érdemes figyelmet fordí­tani. A tananyagcsökkentés ugyanis csak akkor nem jár együtt a tudás csökkenésé­vel, ha a diákok a jövőben nemcsak a szükségképpen megvékonyodó tankönyvek, hanem mindjobban a könyv­tárak segítségével is készül­nek óráikra. ★ Napjainkban a közműve­lődés munkásai körében sok szó esik a felnőttoktatásról, s az úgynevezett permanens tanulásról. A Technological Forecasting című angol kí­*tnss4Siönm\ 20.20 Aranyborjú Tévéjáték Ilf és Petrov ihletésére. Ólja Arnoldovics: Feinsilberg (Ilf) . és Jevge- nyij Petrovics Katajev (Pet­rov) a húszas évek derekán kezdték együttműködésüket, s műveik — elsősorban a 12 szék és a folytatásának te- : kinthető Aranyborjú — a; szovjet szatírairodalom; klaszikus darabjainak szá­mítanak. A két regény fő­hőse Osztap Bender, a nagy k ombinátor, aki — amint az J közismert — négyszáz mód- ; ját eszelte ki annak, hogy; miként szedheti ki a pénzt; mások zsebéből. Az Arany­borjúban már sokkalta na­gyobb összegért folyik a haj­sza, mint a 12 székben, s a módszerek is nagystílűbbek. A szerzőpáros tollára tűzött, minden, a korszakban meg- található káros jelenséget: a b;''-'í<ráfiát. a spekulációt, a butaságot és a szószátyársá- got. A több mint négy óra vetítési idejű tévéjáték cse­lekményét Gyurkó László, a mai magyar viszonyok közé; hí’v.ezte át az eredeti műből, s. így Osztap Bender — Bander Oszkárrá „magya­rult”. A szatíra éle azonban változatlanul a káros és kó­ros jelenségek ellen irányul — csak , éppen a maiak ellen. A főszerepekben Darvas I Ivánt (Bender Oszkár), Bán -' hídi Lászlót, Harkányi End­rét és Kibédi Ervint láthat­juk. (A második részt pén­teken 20.00-kor, a harmad!-: kát pedig vasárnap 20.05-kor : vetítik.) 1921 április Ü&» csütörtök 9. Giuliano, hogy ezt a sok­féle szükségletet kielégíthes­se, sarcot vetett ki, valamifé­le adórendszer formájában. Megbízottait elküldte a gaz­dag földbirtokosokhoz, kö­zölte az összeget és a fize­tés határidejét, aztán megje­lentek az adószedők. Bizonyos esetekben nyugtát adott. A rekvirált állatokért például elismervényt. Ahogyan teltek a hónapok és az 1944-es év 1945-be for­dult. Nyugat-Szicíliának ezen a nagy területén Giuliano va­lamiféle hatalom létét jelen­tette, kis alvilági államot, me­lyet egy, mlindenre elszánt zsarnok király vezet, akit a nép egy része szeret, egy ré­sze fél. egy kisebbség pedig valóban gyűlöl. Volt egy-két emlékezetes akciója ennek az időszaknak: például, amikor Giuliano leg­vakmerőbb embereivel kira­bolta egy alcamói nemesasz- szony palotáját, épp egy ün­nepség alkalmával. Ügy tört a házra, mint a legendás sze­génylegények, géppisztollyal felfegyverzett embereivel el­záratta az összes kijáratot és a szalonokba toppanva, er­re kiképzett embereinek át­adatta az ékszereket, órákat, pénztárcákat. Giuliano ilyen körülmények közt is elért valami rendkí­vülit: áldozatai nem gyűlöl­ték még. Egyik csapatát sok­szor éppen a kirabolt hölgy „látta vendégül” birtokán, számos bűntény után találtak nála biztos menedékre. A mafíiavezérek versenyez­tek a barátságáért, meg azért, hogy szolgálatokat tehessenek neki. És, mivel a rendőrségen mindig sündörgött néhány fi­zetett kémjük, igyekeztek Giulianónál valamit elérni, értesüléseik fejében. Egy monrealei maffiás volt meg­bízva azzal, hogy sürgősen ér­tesítse Giulianót, ha a rend­őrség valamire készül ellene. Ám ahányszor ez a maf­fiás megjelent Giuliano bú­vóhelyén, hogy közölje vele: a csendőrök hamarosan épp arrafelé fognak cirkálni, amerre a banda zöme tar­tózkodik —• elképedve hallot­ta, hogy Giuliano már tud az eseményről, ráadásul többet, mint ők. A bandita mégis Szívesen fogadta a maffia híreit., sőt azt mondta, hogy viszonozni fogja a tiszteletre méltó tár­saság szívességét. Hírforrását azonban titkolta. Érzékeltet­te viszont, hogy vannak ötz- szeköttetései a rendőrségbe’. Emberei különben már el­von utóban vannak a razzlú- zásra kijelölt területről, és ö is kész.ül máshová települni. Sose mondta, hová. A maffia hiába igyekezett szénáméi tartani a lépéseit, kipuhatolni új hadiszallását. Kapcsolatukban sose tudták átvenni a vezető szerepet. Mindig Giuliano küldött el hozzájuk a hírekért, vagy, ha valami közlendője, megtuda­kolni valója volt. És amikor nehéz pillana­tokban elfogadta valamelyik maffiavezér vendégszeretetét, ott-tartózkodása mindig csak egy éjszakára vagy pár órai alvásra szólt, s a házat ak­kor is mindig őriztette embe­reivel. Giuliano el foghatatlansága termésetesen legenda lett. Szállások, búvóhelyek, kap­csolatok bonyolult, széles há­lózatát, építette id a maga és emberei számára. Állandóan meghatározott pontokra ván­dorolt. Zseniális furfanggal tervei- te ki és rendezte el ezeket a hadmozdulatokat: emberei megkapták a parancsot, mun­kához láttak és ott, ahol Giu­liano kívánta, vendégszere­tetre találtak: egy bérlő há­zi! ban, egy falusi villában, né­ha kolostorban, várkastély­ban a hegyek közt, és csak nehéz helyzetben barlangbai: vagy erdőben. Giuliano majdmindig egye­dül volt. Részt vett a legko­molyabb, legveszélyesebb vél - lalkozásokban is, aztán eltűnt. advány is erről a témáról közöl érdekes futurológiái eszmefuttatást. A szerző Linstone H. Véleménye sze­rint 2000-ben az emberek 22—24 éves korukban fejezik be iskolai tanulmányaikat, s utána mindössze 4—5 eszten­deig dolgoznak. Ezután újra visszatérnek az iskolapadba, hogy valamilyen speciális képesítést szerezzenek. Kö­rülbelül 35 éves korukig ve­szik hasznát mindannak, amit addig tanultak, majd újabb továbbképző tanfo­lyamon kell továbbfejleszte­ni tudásukat. Körülbelül 45 éves korukban kezdődik az emberek „második pályafu­tása”. Ezután már másféle — életkoruk -meghatározta adottságaikhoz igazodó — munkaterületekre helyezik át őket, természetesen ugyan­csak kellő tanulmányi fölké­szítés után. A 60. életévének betöltése előtt ismét minden­ki továbbképzésen vesz részt. Ebben a korban ugyanis már némileg nehezebb lépést tar­tani a gyorsan változó tud­nivalókkal, azaz rövidebb időközönként kell felfrissíte­ni az ismereteket. Aki 65 éves elmúlt, ismét életformát vált. Szó sincs arról, hogy a korunkban megszokott módon menjen nyugdíjba. Olyan foglalatos­ságot kell a maga számára kialakítania, amely mind a társadalom igényeivel, mind egyéni képességeivel össz­hangban van. Nem kell ugyan a mai módon dolgoz­nia, de elhagynia sem sza­bad magát. Azaz el kell sa­játítania a helyes aktív pi­henő életmód tudnivalóit. Ez — legqjábbis a tanulmány- író elképzelése szerint — szintén valamilyen tanfo­lyam keretében történik. A Technological Forecas­ting tanulmánya is bizony­ság rá: van mire fölkészül­niük a holnap művelődési munkásainak. Nyilvánvaló ugyanis. hogy oroszlánrészt kell váll almuk mindazoknak a feladatoknak az elvégzésé­ből, amelyekről Linstone H. írt. Nem utolsósorban tud­niillik rajtuk múlik: képesek lesznek-e állni a versenyt a Csak egyik csapatkapitánya tudta, hol ván. De ő se min­őig. Giuliano gyakran alve- zérében, Pisciottában se bí­zott meg, és maga vette fel a kapcsolatot bandájával, a legváratlanabb helyen és idő­ben. Ha pedig levelet kellett küldenie valamelyik elrabolt és fogva tartott személy csa­ládjának, akkor éjjel a „dok­torkáért” küldött, egy monte- leprei egyetemi hallgatóért, és neki diktálta le, hogy milyen feltételek mellett bocsátja szabadon foglyát. Ezeket a le. veteket általában küldönccel juttatta el, hogy biztos legyen benne — mielőtt valami hely- rehozhatatlant tenne —, hogy a levél eljutott rendeltetési helyére. Csak évekkel később tudta meg a maffia a titkot: ho­gyan lehet az, hogy Giuliano füléhez előbb jutottak el a hírek a rendőrség és a csend­őrség hadmozdulatairól, mint az o fizetett kémeikhez? A oandita tóhallgatóberendezést ta fel telefonszerelő tanonc- ként szerzett tapasztalatait, így tudta kihallgatni a pa­lermói hivatalok és a kisvá­rosi csend (»'parancsnokságok közt folyó beszélgetőseket. mind rohamosabban váTtoaő világgal gyermekeink és uno­káink? •k Magyarországon a művelő­dési házak látogatóinak több mint 60 százaléka fiatal.^ Ha az amatőr műkedvelő művé­szeti mozgalmak adatait vizsgáljuk, akkor azt is meg­tudhatjuk. hogy a résztvevők aránya talán még a 60 szá­zalékot is meghaladja. Ha­sonlóról tanúskodnak a könyvtári statisztikák: a be­iratkozottak közül csaknem minden második a felnövek­vő nemzedék tagja. Ezekre a számokra termé- szetsen joggal lehetünk büszkék. ígéretes dolog, hogy a fiatalok már a kezdet kez­detén megteszik az első lé­péseket a kulturális értékek birtokbavétele felé vezető úton. Kár. hogy később sokan közülük megtorpannak. Mi lehet ennek as oka? Vajon miért „vesznek el” a felnövekvők közül oly 60 kan a közművelődés számá­ra? Némi magyarázatot ad a kérdésre a szabad idő ala­kulásának életkorral arányos statisztikája. A férfiaknál 24 —27 éves korban, a lányok­nál és fiatalasszonyoknál még korábban csaknem a felére csökken a napi átla­gos szabad idő. Azaz nagy­jából abban az életkorban, amikor — szintén a számok tanúsága szerint — viszony­lag a legtöbben kötnek kö­zülük házasságot. Alighanem mindez össz­hangban van a művelődési házak, amatőr együttesek ve­zetőinek tapasztalataival: a családalapítás gondjai gyak­ran vonják el tőlük a fiata­lokat, közülük is elsősorban a lányokat. Alapos a SÍ’a* núm. hogy ez csak részben törvényszerű. S ami m.g fontosabb: semmiképp sem szabad ebbe beletörődni. Sokkal inkább azon volna érdemes a népművelőkre!; gondolkozniuk, miként nyújt­hatnának a jelenleginél töb­bet a fiatal házasoknak. Veszprémi Miklós Később, amikor a rendőrség rejtjeles kódokat használt, Giuliano azoknak is birtoká­ba jutott. De hát mit akartak, mi­lyen célt kergettek ezek a fiatal montaleprei banditák? Gonosztevők voltak, ez két­ségtelen: a legkülönbözőbb bűnöket követték el, toptak, raboltak, öltek. De csak pénzl akartak gyűjteni? És Giuliano? ö milyen célt, tűzött maga elé? Pontos el­képzelései biztosan nem' vol­tak. Körülötte a nagyvilág­ban óriási események zajlot­tak. A szövetségesek már Eszak-Olaszonszág felszaba­dításáért harcoltak. A háború tovább tartott, mint eleinte gondolták, de azért a Szov­jetunióból és Észak-Európá­ból is a náci Németország ve­reségeiről jöttek hirek. A sajtó partizánháboráréi beszélt. A Róma felszabadítá­sáról szóló napi hírek részle­tesen leírták a kiéhezett, vé­resre kínzott-gyötört főváros népének megkönnyebülését; szóltak arról is, hogy milyen szenvedéseken mentek át; ír­tak az ardeai homokbányá­ban történtekről, ahol a né­metek háromszázharmineöt olasz ellenállót végeztek ki. Közben Szicíliában újra meg­alakultak a parasztszövetsé- gek és a politikai pártok, meghirdették a harci prog­ramjukat. És a kényszerszünet után, a társadalmi élet is ott foly­tatódott, ahol annak idején a rendőri elnyomással, erőszak­kal megszakadt. És aztán Caecamóban nagy parasztlá­zadás tört ki a kötelező ga­bonabeszolgáltatás miatt és megkezdődtek az első föld- foglalások is. 1944. május elsején, a San Cipirello-i, a San Giuseppe Jato-i és a Piaca elei Greci- beii parasztok — még nem túl naav számlán, de már összegyűltek a Ported a della G.inestfánál. a Rekettyéska • punál, a híres Barbato-könél. Crolyiaijuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom