Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-19 / 90. szám

Autósport Gyöngyösön angyal — kedvezménnyel jP 1 / ■ r Expedíció a múltba Avagy: resz-e végre otthona a hatvani múzeumnak? (Tudósítónktól): Magyarországon 1906-:g fő­városi privilégium voit a/, autóversenyzés Csak nyolc- éve annak. hogy országos mozgalommá vált vidéken is elterjedt ez az izgalmas, szép sportág. Abban az ér­ben alakultak meg sorra a Magyar Autóklub vidéki szervezetei. Köztük a gyón gyösi is. A közel egy évtized tapasztalatairól beszélgettünk a gyöngyösi autóklub veze­tőivel: Kiéber László elnök­kel. dr. Kisfaludy P. Kleiner titkárral, dr. Soós János ve­zető sportbíróval, és Koncr Lászlóval. a tűraoizottság vezetőjével. Or8KÚo08 tííravrrsemek J Hat éve minden tavasszal — április vegén, május ele­jén — megrendezik a mátrai ügyességi versenyt. A „Ki a legügye$eb b gépkocsivezető?” helyi minősítő versenyeit szeptemberenként bonyolít­ják le. Meghívásos ügyességi es túra versenyeikre szívesen jönnek el az ország távoli részeiből is az autósport kedvelői A kétévenként megrendezett gyöngyösi szü­reti napok programját mind­annyiszor országos ki írásos túraversenyek gazdagítják. De nemcsak a vendégszere­tetben jeleskedik a gyöngyö­si klub: minden országos bajnokságra elküldi verseny­zőit. Az 1968-as országos bajnokság gyöngyöst győze­lemmel végződött, s azóta is minden évben sok rangos he­lyezést hoznak haza h mátra- alji város versenyzői. 2C.0D: Hazai esték Nyírbátor—Sopron. A tele­víziósok sorozatadást indíta­nak el a mai műsorral, amely egy- éven át — tizen­egy adásban — húsz magyar várost mutat be a nézőnek, Voltaképpen versengésről van szó, amelyet négy ta­nárképző főiskola — az egri, a nyíregyházi, a pécsi és a szegedi — hallgatói vívnak egymással, s ebbe bevonják a városok lakóit, a tv-néző- ket, szakembereket, helyi ve­zetőket is. Az egyes városok: Sopron, Nyírbátor, Baja, Gyöngyös. Kecskemét, Szom­bathely, Jászberény, Sáros­patak, Székesfehérvár, Salgó­tarján. Békéscsaba, Hajdú- böszörmény, Nagykanizsa, Cegléd, Dunaújváros, Tata­bánya, Esztergom, Szolnok, Hódmezővásárhely és Zala­egerszeg. A műsort a Haza­fias Népfront és a Művelő­désügyi Minisztérium támo­gatásával készítette el a te­levízió, s a városok bemuta­tása közben honismereti, helytörténeti, környezetvé­delmi kérdésekből kell a cso­portoknak bizonyítaniuk is- nereteike-. A versengés ab­ból a szempontból is eltér a megszokottól, hogy nincs zsű­ri. s így pontokat sem sze­rezhetnek a csapatok. A dön­tő szó a közönség Ítélete. <KS> 1. április 19.« péntek .Joggal tartják a klub tör­ténetében fontos kilométer­kőnek 1969. márciusát, ami­kor is tizenöten szereztek a Magyar Autóklub vizsgabi­zottsága előtt versenybírói bizonyítványt. Azóta sajat bírógárdával bonyolítják le a versenyek előkészítését es értekelését. Nem a száguldást díjazzák! A gyöngyösi klub célja az autósport népszerűsítése. a gépkocsivezetők vezetéstech­nikájának fejlesztése. A hangsúly a biztonságos köz­lekedésen van. A versenyki­író bizottság az útvonalat, a feladatokat mindig úgy ál­lítja össze, hogy a lehető leg­minimálisabbra csökkentse a „személyi és gépltocslkocká- zatot”. Nem a száguldást, nem a felelőtlen gyorshajtást, hanem a körültekintő. fe­gyelmezett. pontos vezetést díjazzák. Ezért is kombinál­ják általában a túraverse­nyeket ügyességi feladatok­kal. Itt válik el igazán, hogy ki a jobb, az ügyesebb autó­vezető. Iroda társbérletben A gyöngyösi autóklubnak jelenleg mintegy hétszáz tag­ja van. Hétszáz „hajlékta­lan". A klub adminisztrátora — Kiss Imréné — a Mátra Tourist irodájában kapott egy asztalt, ott bonyolítja a szervezet ügyes-bajos dol­gait. A bírói tanfolyam meg­tartására a Fegyveres Erők Klubja adott helyiséget. A klubtagok találkozására a „Volán" kultúrház áldozza fel minden hónap első hétfő­jét. A tagok pedig még gyak­rabban igényelnék az össze­jövetel! lehetőségeket. A klubélet helyet saját helyisé­get követel. Cgy mondják: ehhez ezer fölé kellene end- ni az autóklub létszámát. Ha a gyöngyösi járásban élő nyolcezer gépkocsi tulajdo­nosra gondolunk — ez nem is tűnik utópiának... Mint az sem. hogy a vá­rosi tanács segítségével egy olyan futballpálya nagyságú szilárd burkolatú rutinpálya épüljön, ahol a tanulóveze- lők korszerű oktatásán kívül az ügyességi versenyeket is ideális körülmények között bonyolíthatnák le. Előnyös szolgáltatások Mindenki a piacról él, így természetesen az is fontos, hogy a versenyzési lehetősé­geken kívül mit nyújt a klub a tagdíj fejében? Nos: a tagokat kedvezmé­nyesen szolgálja ki a Kenyér­gyár utcai garázstelepen há­rom éve létesített műszaki állomás. A diagnosztikai vizsgálat, zsírzás, olajcsere, futómű- és fényszóró-beállí­tás már csak ráadás. A klub segély-szolgálati kocsija nem számít fel szá­mukra munkadíjat az or­szágúti javításért. És aminek valamennyien bizonyára örül­nek, a második „sárga an­gyal” is hamarosan megérke­zik egy vadonatúj Trabant képében. t A „szolgáltatások" közé tartozik az is, hogy jelentős kedvezménnyel, rendszeresen úrvezetői tanfolyamot indí­tanak a klubtagok és hozzá­tartozóik számára. S mindehhez pluszként ad­ja a klub azt, ami anyagiak­ban nem mérhető: az össze­tartozás érzését, barátokat, tá rsakat. — T. Manyi Judit Vasárnap reggel nyolc óra. A csoportok már kialakul­tak. Mindenütt egy térkép, amit a helyi általános isko­la kisdiákjai rajzoltak Bol­dog községről. Csak az iránytű hiányzik. De azt ne­vek. lakcímek helyettesítik. Olyanok, ahol feltételezhe­tően találni még régi cserép­edényt, szőttest, ruhadara­bot, festett parasztbútort. Kovács Ákos. a hatvani mú­zeum igazgatója, rövid eliga­zítást. tart. — Tehát első rendű fel­adat felkutatni, hol és kinek dolgozott a század elején a két híres boldog) asztalos. Szűcs Sándor és Szűcs Ist­ván? Hová kerültek festett menyasszony ládáik, a szekré­nyek, szuszé kok. amelyek messze földön ismerttétették nevüket? Kellenek vállken- dők, női mellények, kon- tyok, amelyek nagyon hiá­nyoznak a múzeum komplett viseletéiből. S ne feledkez­zen meg senki a cserépedé­nyekről. Boldognak nem volt fazekasa, ezért sokféle stílusú leletanyag remélhető! ★ Elindulnak a gyűjtő, kutató csoportok, amelyek a mú­zeum baráti körének tagjai­ból, valamint a Központi Múzeumi Igazgatóság fiatal szakembereiből állanak. Va- lahányan egész vasárnapju­kat az ügynek szentelik, s amit tesznek, nem várnak érte semmi ellenszolgálta­tást. Délben, amikor az első számvetést tartják, már van miről beszélni. Különösen Képes Katalin és Tóth Já­nos falujárása hozott szép eredményeket. Előbb a Hat­vani út 18. szám alatt, Vitai Istvánéknál kaptak egy szép lekváros szilkét, amit a bol- dogiak «iránynak neveznek. Majd a másik oldalon, Zsí­ros Lászlónétól hoznak el köszönöm fejében néhány mázas, öreg tejesköcsögöt. A múzeum igazgatója ez­alatt a Kossuth utcát sétálta végig Hulinai Gabriella tár­saságában. ök bútorügyben „utaztak”. S nemhiába. Zá­honyi. Jánosáé, a 100. szán alatt, igen szép ágyvégekkel lepi meg őket. Mint kiderül a pingálásból. még 1905-ben készültek ezek a népi bútor­darabok, s ha sikerül a res­taurálás, a festés felfrissíté­se. díszére válnak a hatva­ni közgyűjteménynek. ★ Megbeszélés .szerint este 6 órakor fújják le az akciót, s Balogh Ferenc művelődési otthon igazgató ad ideiglenes szállást, mind az expedíció­nak, mind a begyűjtött anyagnak. A mérleg nem rossz. Ellenkezőleg. Felül­múlja a várakozást. Az asz­talosmunkákon kívül, ame­lyek agyvégekböl, két festett ládából, ugyanannyi bölcső­ből állanak, sikerült össze­hordani 82 népi kerámiát, valamint 37 ruhadarabot. Utóbbiak között a Boldogra annyira jellemző lyukhimzé- ses kendőből tucatnyi talál­ható. — Szinte megható, ami­lyen szívélyességgel, jó szán­dékkal fogadtak bennünket mindenfelé — jegyzi meg az anyag rendezgetése közben Uj majori Béla restaurátor, aki feleségestől utazott le Budapestről, hogy a múltat felderítő expedíció munkáját támogassa. — Természete­sen nemcsak adományokat fogadtunk el. Néhány érté­kesebb bútorért fizet a mú­zeum. Az anyag zöme azon­ban ajándék, s ez a boldo- giak megértését, jó szándékát tanúsítja. Persze, azt meg kell mondanunk, hogy aki adott, nem vált meg végér­vényesen adományától, hi­szen nemsokára láthatja majd a múzeumban, amely nemcsak Hatvan, hanem a környező községek közműve­lődését is hivatott szolgálnil ★ Intermezzo: rövid 6zóvát- 1ás Kovács Ákossal az újsze­rű vállalkozásról, s további terveikről. — Mt tette szükségessé as expedíciót? — Múzeumunk néprajzi anyaga nagyon szegényes. Ezen próbálunk segíteni a társadalmi gyűjtőmunka szervezésével s azzal a sze fény anyagi kerettel, ami vá­sárlási célra rendelkezé­sünkre áll. A mostani akciót a jövőben követi még né­hány, természetesen más fal­vakban. Azt szeretnénk, ha gyűjteményünk kicsit a táj folklórját adná. — S ha végeztek a gyűj­téssel? — Kezdődik az anyag fel dolgozása, a kartonok elké­szítése. Eddig ez is hiányzót! nálunk. Bízom benne, hogv a nyár folyamán, két-három hetes kemény munkával, pó­toljuk a hiányt. S az újon­nan szerzett tárgyak is ren­des leltárba kerülnek! tár Leltár, rendszerezés. Mind szép, elengedhetetlen belső tevékenység. Nélküle nincs korszerű közgyűjtemény. Vi­szont hadd jegyezzük meg: mit sem használ a társadé dalomnak az a néprajzi, ré­gészeti, várostörténeti gyűj­temény, amely raktárba zsú­folva porosodik. És itt, ennél a pontnál vetődik fel a hat­vani múzeum állapotának tarthatatlan volta, a kü­lönböző műtárgyak, régi­ségek hozzáférhetővé té­telének kérdése! Nem vagyunk maximalis­ták, nem követelünk a vá­rosnak valamiféle új, kacsa­lábon forgó múzeumépüle­tet. S a közeljövő méhében hordozza a megoldás éssze­rű, gazdaságos formáját, ősz­re felépül a Balassi Bálint utcában a száz férőhelyes leánykollégium, amikor a múzeum jelenlegi kis kiállí­tótermét magába foglaló emeletes épület kiürül. Diák­lány lakói ugyanis az új ott­honba költöznek. Úgy vél­jük, hasznosabb célt nem szolgálhatnának az üressé váló termek, mint hogy fe­delet nyújtsanak Hatvan közgyűjteményének, s lehe­tővé tegyék egy állandó kí- állitóterem megnyitását. Moldvay Győző < ♦. Í Giuliano gyakran összeta­lálkozott gyerekkori barátai­val: mind a feketepiacon dolgoztak. Cucinella meg a testvére kiképzett egy csa­patot állatlopásra. Terrano­! va és Maimio is részt vett az üzérkedésben. Pas* a tempo meg a többi- j ek az utakat járták. Válasz- í tottak: szakítottak a tör- ? vénnyel, rablók lettek. De i ha valami ünnepen talál- < koztak, mind Turiddo Giu- < lianónak öntötték ki a szí- \ vüket, tőle kértek tanácsot. < Egy nagy fogásról álmodoz- i tak, aztán itthagyják Szici- i liát, de gazdagon, és kimen- ' nek Amerikába. Turiddónak I más volt a véleménye: a mi Amerikánk itt van — hajto­gatta. Giulianónak tetszett a szepratisták jelszava: Szicí­liát el kell szakítani Olasz­országtól, független állammá í kell alakítani, a csendőrö- . két börtönbe kell csukni, a > foglyokat viszont ki kell > szabadítani. Az ő nagvbáty- l ját ts letartóztatták, és más montdepreiekkel együtt m monreali börtönbe zárták. Cosa — az egy „üzleti” te­vékenység vagy egy tájegy­ség szerint tömörült maffiá­sok csoportja. A feketepiaci hálózat fő­nöke a dagadt, öreg partini- cói Santo bátyám* volt, a kormány jeles híve. Egy nap örömmel üdvözölték az ame­rikaiak Santo bátyámnál Giulianót is: ott volt Vito. Nick, John meg az embere­ik. Nemzetközi bűnszövetke­zetet építettek ki: cigaretta, ital és egyebek csempészésé­re. Santo bátyám azt javasol­ta Giulianónak. hogy tár­suljon Nickkel vagy Vitó- val, legyen az emberük, de a válasz határozott elutasí­tás volt. Erősnek érezte ma­gát Giuliano, csak füttyén- tenie kell és a monteleprei fiúk nyomban mellette te­remnek, meglenne neki is a maga megbízható bandája a saját fegyvereseivel. Most a maguk számlájára dolgoznak a fiúk. a maguk eszközeivel, oe nuna rá gondolnak, ben­ne bíznak, tőle kérnek ta­nácsot. Még Terranova is, aki minden szót alaposan megrág, mielőtt kimondaná. Nagybátyja letartóztatása után egyedül szállította a búzát meg a lisztet. Santo bátyáin megígérte neki. hogy pártfogásába veszi Ka­nális Ferkót, védelmével meg is bízott egy ismert ügyvédet. — Nézd — mondta Santo bátyám, amikor bemutatott neki valakit, aki éppen ak­kor szabadult a börtönből —, azért mentették föl, mert jól viselkedett. tisztessége­sen, ezért mi is megbecsül­tük. Giuliano aznap tudta meg, hogy akkor viselkedik be­csületesen az ember, ha a bíróság előtt tagadja az iga­zat, és akkor tartják becs­ben, ha mellette tanúskod­nak. hírneves ügyvédet fo­gadnak a védelmére, és min­denáron alibit szereznek szá­mára. iáit. Giuliano azonban erő­sebbnek érezte magát. — A nagybátyám hibát követett ti. U é* bukott — mondta. — Az embernek nem szabad elfogatnia ma­gát, akkor nem követ el hibát. Az öregnek tetszett, amit mondott, ám abban is biz­tos volt, hogy előbb-utóbb össze kell akadnia a rend­őrséggel, tárgyalnia keii ve­lük, egyezséget kell kötni­ük. Egy Idő múlva Giulianón !s rajtaütött egy csendőr járőr, amint éppen két zsák gabonát vitt öszvéren. Mö­götte egy másik szállító jött öszvérével. A csendőrök már csak a naponta rájuk lesel­kedő veszély miatt is kény­telenek voltak keményen bánni a törvénysértőkkel. A fiatal csempész, Salva­tore Giuliano némán, moz­dulatlanul nézte a katonát, amint arcának szögezi a géppisztolyt. Közben az al­tiszt megkezdi a vallatást. Miféle búza ez; «redete» rendeltetése. Turiddo hallgat, a gép­pisztoly még mindig mozdu­latlanul mered a szeme kö­zé. Az altiszt nyitott tenye­re végigszalad a fiatalem­ber testén, nézi, nincs-e fegyvere. A fölületes moto­zás után a másik kissé lej­jebb ereszti a géppisztolyt. Az őrmester éppen ököl­lel akar nekiesni a fiatal­embernek. amikor egy ösz­vér trappolása hallatszik a közelben, a másik csempész menekül. Az altiszt otthagy­ja Salvatore Giulianót, a másik után indul. De egy villámgyors mozdulat: a fia­talember lehajol, előkapja a csizmaszárba rejtett pisz­tolyt, másik kezével pedig megragadja a rászegeaődó géppisztoly csövét Santo bátyám ravasz em­ber volt, dörzsölt és tapasz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom