Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-19 / 90. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommcntánmk; Piszkos ügy LÁTSZÓLAG vajmi csekély összefüggés van egy kormányfői látogatás és egy rendőrspicli halála között. Esetünkben is csupán annyi a közös vonás, hogy mind­kettő Észak-Írországgal kapcsolatos. Prokolláris okokból — no meg azért is, mert a má­sik ugyancsak piszkos ügy — kezdjük a miniszterelnök villámlátogatásával. Harold Wilson ugyanis csütörtökön teljesen váratlanul Belfastba látogatott, hétpecsétes ti­tokként kezelték az utazás hírét, ám úgy látszik, Angliá­ban a kelleténél többet és többen fecsegnek, és a mun­káspárti kormányfő útja nem maradt titokban. így az­tán a Scotland Yard megkettőzte a biztonsági intézke­déseket. Belfast golyószaggatta, gránáttépe ucáin kato­nák és rendőrök cirkáltak. Wilson különgépe egy kato­nai támaszpontra ereszkedett le, onnan pedig helikop­terrel utazott a Stormont kastélyba. A BRIT MINISZTERELNÖK Merlyn Rees-szel, az észak-írországi ügyekben illetékes miniszterrel, Sir Frank King tartományi katonai parancsnokkal és James Flana­gan észak-ír rendőrkapitánnyal tanácskozott. Megbeszé­léseik középpontjában a hat esztendeje dúló belvillon- gások. az utóbbi időben ismét elszaporodott erőszakos cselekmények: a polgári és katonai áldozatok száma im­máron meghaladja az ezret. Észak-Irország Nagy-Britannia Vietnamja — mondta egyszer valaki találóan. S miként Vietnamban sok a zavaros, magyarán szólva piszkos ügy, nem különben Észak-Irországban akadnak hasonló esetek. Mint példá­ul az észak-ír Kenneth Lennon meggyilkolása. Ennek körülményeit csütörtökön kezdte meg kivizsgálni a Scotland Yard. Lévén a rendőrség a legilletékesebb, mi­után Lennoni a különleges ügyosztály, a Special Branch, vagyis a felderítéssel és elhárítással foglalkozó részleg szervezte be. Feladata az lett volna, hogy provokálja és besúgja az ir republikánus hadsereg ideiglenes szár­nyának tagjait, vezetőit. Erre azonban nem kerülhetett sor, mielőtt kapcsolatot teremtett volna a rendőrséggel, ismeretlen személyek meggyilkolták. Így tehát a Lennon-rejtély nyomozásra szorul. Netán tisztázásra. Vagyis Roy Jenkins brit belügymi­niszter kérdőre vonta Robert Mark rendőrfőkapitányt és magyarázatot kért tőle. Nem tudni, vajon Wilson belfasti villámlátogatásán szóba került-e Lennon neve. Vagy felemlítették-e a Littlejohn-fivérek esetén. A két közönséges bűnöző ugyancsak állítja, hogy a rendőrség bízta meg őket az IRA „provóinak” felderítésével. PISZKOS ÜGY, furcsa módszerek. Vajon Wilson és kormánya talál-e alkalmasabbakat, célravezetőbbeket az észak-ir belviszály megszüntetésére? Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé üléséről (Folytatás az 1. oldalról) A Román Szocialista Köz­társaság részéről Nicol áe Ceausescu, az RKP főtitká­ra, s a köztársaság elnöke, e a küldöttség vezetője, Ms- nea Manescu, az RKP VB tagja, imniszterclnök, Ste­fan Andrei, az RKP KB tit­kára, George Macovescu, az RKP KB tagja, külügymi­niszter, Mircea Maláta, és Mitia Constantin, az RKP főtitkárának, a köztársaság elnökének tanácsadói. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a kül­döttség vezetője, Alekszej Koszigin, az SZKP PB tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, külügyminiszter, Koíisztan.tyin Katusev, az SZKP KB titkára, Konsz- tantyin Ruszaikov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB fő­titkárának tanácsadója, Andirej Aletoszandrov, az SZKP KB revíziós bizottsé- ngáak tagja, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója. Részt vett továbbá az ülés munkájában Ivan Jäku- bovszkij, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegy­veres erőinek főparancsno­ka, a Szovjetunió marsall ja, és Nyíkolja Firjubin, a Var­sód Szerződés tagállamai po­litikai tanácskozó testületé­neik főtitkára. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének résztvevői megvitatták az európai biz­tonság erősítésével és a nemzetközi feszültség továb­bi enyhülésével összefüggő időszerű kérdéseket. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy jelenleg a fe­szültség enyhülésének irány­zata az európai és a világ- helyzet alakulásának ural­«AAAőAAAAAAőAA/VNAAA/WWVWVWv .• v A SZOCIALISTA országok nézeteinek és cselekedetei­nek egysége a béke állandó és dinamikus tényezőjévé vált. A fokozott együttműkö­dés, a gazdaság, a politika és az ideológia különböző te­rületein a világszocializmus fejlődésének szükségszerű feltételéből mindinkább e fejlődés törvényszerűségévé alakul át. A szocialista államok egy­ségének szilárdítása nem au­tomatikus folyamat, ami elő­re meghatározott formula szerint önmagától elvezetne a kívánt eredményhez. Eh­hez kollektív gondolkodás, a marxista—leninista pártok szilárd akarata és állandó al­kotó munkája szükséges. A szocialista országok kommu­nista- és munkáspártjai, amelyek szüntelenül arra tö­rekednek, hogy a szocialista világrendszer az új társa­dalmat együtt éoitő és vé­delmező, egymást tapaszta­latokkal és ismeretekkel köl­csönösen gazdagító népek egységes családja legyen, kö- vztjcezetesen megvalósítják a két- és tőbbo^alú pártközi ért n fl rezes ek kiszélesítésére, 'az államközi gazdasági in­tegrációra. va'amint a haté­kony ideológiai és külprtiM- kai együttműködésre írá- rvuló politikai vona'at. A viláa isme"! az impe­rialist erőpoHMkát. ismeri egves tők^s ál’amok semle- gasgZgj noli"káját. az einem köteiezettsónj mozgalmiét, pmeivn(»t< öióf a mozgatóm­ban részt vevő számos fejlő­dő ország és olvan szocia­lista állam mint Jugosziá- v'a. mindinkább az imperia­lizmus és a neoknlonializ.- rrras ellen fordft'a. A törté­nelemben elsőnek azonban a szocializmus teszi lehetővé a népek számára hnev ne le- gvenek többé c tőkés nagy­hatalmat- nolit"- ’ i-íooi- esz­közei é< hogy salát békédé-, rető. jószomszódj és egvütt- Ynflk'idési politikájuk egyen­rangú alkotóivá válhassa­nak. /AVVWW«WVV Egységes állásponton mi- őpriUfc iSW üéatcfc A szocialista államközös­ség keletkezése, megerősödé­se és fejlődése, amely min­den egyes országban létre­hozott azonos típusú gazda­sági alapra —* a termelő- eszközök társadalmi tulajdo­nára, azonos típusú állami rendszerre — a munkásosz­tály vezette nép hatalmára és azonos ideológiára — a marxizmus—leninizmusra épül, új, magasabb típusú nemzetközi kapcsolatok ki­alakulását hozta létre. E kapcsolatokban kifejezésre jutnak a szocialista interna­cionalizmus elvei: az ál­lamszuverenitás, a függet­lenség és a nemzetközi ér­dekek kölcsönös tiszteletben tartása; az egymás belügyei- be be nem avatkozás; a tel­jes egyenjogúság betartása; a kölcsönös előny és az elv- társi segítségnyújtás; az együttes védekezés imperia­lista agresszió esetén. A kollektív erőfeszítések eredményeként létrejött a szocialista országok közötti sokoldalú együttműködés szi­lárd rendszere. Ez az együtt­működés a részt vevő orszá­gok életének mintegy ter­mészetes formájává vált. A szocialista országok megta­nulták, hogyan kell napról napra együtt dolgozni, ho­gyan lehet megtalálni az olyan kérdések igazságos megoldását, amelyeket a ka­pitalizmus viszonyai között — mint az egyes tőkés töm­bök és zárt gazdasági cso­portosulások válsága mutat­ja — megoldhatatlanok. E munka során a szocialista országok kommunista ős munkáspártjai megtanulták, hogyan kell összeegyeztetni minden egyes állam érdeke­it és a közös érdekeket, meg­tanultak együttműködni s el tudnak távolítani útjukból mindent, ami megnehezíti a közös előrehaladást. Amikor több mint ötven évvel ezelőtt a történelem felvetette a saoyjet koztar­A szovjet delegáció tagjai. Az első sorban Alekszej Koszigin miniszterelnök, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a küldöttség vezetője és Andrej Gromiko külügy miniszter. (Népújság -telefoto — CAF—MII—KS) kodó vonása. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elve mind szélesebb mértékben érvé­ny estid. Egyre erőteljesebben jut- rralk kifejezésre az államkö­zi kapcsolatok olyan alapve­tő normái, mint a független­ség és szuverenitás, a terü­leti épség, az Európában ki­alakult államhatárok sért­hetetlenségének tiszteletben tartása, az erő alkalmazásá­ról és az azzal való fenyege­tésről történő lemondás, egy­más belü gyeibe való be nem avatkozás. A feszültség eny­hülése döntő mértékben já­rult hozzá ahhoz, hogy Viet­namban és Laosziban, a d'él- árzsiai szubkon fctoiensen és a Közel-Keleten a konfliktus- helyzetek megoldása politi­kai térre helyeződött át és sas ágok egyesülésének kér­dését. Lenin rámutatott; azért kell egyesülniük, hogy s mbe tudjanak helyezked­ni az imperializmus nyomá­sával, meg tudják védeni a forradalom vívmányait és közös erővel sikeresen meg tudják oldani, a szocialista építés békés és alkotó fel­adatait. Elvileg ugyanez vo­natkozik a KGST-ben, a Varsói Szerződés szerveze­tében egyesült szuverén szo­cialista államok testvéri kö­zösségére is. „Ezt a közös­séget — mint Leonyid Brozs- nyev. az SZKP főtitkára mondotta — mindenekelő*t az.-rt hoztuk létre, hogy el­hárítsuk az Imperializmus fenyegetését, szembeszáll­junk az imporializmus által létrehozott agresszív katonai tömbökkel hogy közös erő­vel védelmezzük a szocializ­must és a békét.” NYUGATON még ma Is hallhatunk olyan borúlátó kijelentéseket, hogy a két el­lentétes társadalmi, gazdasá­gi és politikai rendszér — a szocializmus és a kapitaliz­mus — létezése elkerülhe­tetlenül harmadik világhá­borúhoz vezet. Gyakran el­hallgatják azonban, hogy mind az első, mind a máso­dik világháborút ugyanan­nak a társadalmi rendszer­nek, vagyis a kapitalizmus államai közötti konfliktusok okozták. Valamennyien emlékszünk, hogy milyen lépéseket tet­tek a hidegháborús stratégák annak érdekében, hogy gá­tolják a szocialista építést azokban az országokban, amelyek a második világhá­ború után népi demokrati­kus államok lettek. Odáig mentek, hogy megpróbálták a kelet-európai szocialista államokat megfosz+ani attól a jogból, hogy Európa törté­nelmileg Integrált részének tekintsék magukat. Valójá­ban ez csapén ahhoz vet­teti, hosy Nyu£at-Eurőp3 hosszú Időre az úgynevezett „atlantizmus” hídfőállásává lett. Az atlanti gondolat alapját a kommunistaelle- nesség képezte, amely aka­dályt igyekezett gördíteni a szocialista eszmék terjedé­sének útjába azt állítván, hogy ezek az eszmék ellent­mondanak Európa fogalmá­nak és az atlanti civilizáció­nak. A világ azonban osztha­tatlan. A távoli és a közeli, a kicsiny és a hatalmas or­szágokat manapság ezernyi szál köti össze. E szálak ' a politikai légkör javulása mértékében mind tartősabbá válnak. Most már a tartós nemzetközi biztonság és a sokoldalú nemzetközi együtt­működés teljes megalkotásá­ról van szó A megoldások­hoz példát mutatnak a bé­keprogramot meghirdető Szovjetunió és a testvéri szocialista országok — mind­inkább elismerésre jutnak a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elvei, bő­vülnek a kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok a szocialista és a tőkés or­szágok között, a korábbinál kedvezőbb távlatok nyílnak újabb konstruktív lépések megtételére, amelyek elő­mozdítják a béke ée a nem­zetközi biztonság sálárdulá- sát. A JELENLEGI körűimé nyék között nem csökkent, sőt növekedett a szocialista országok tömörülésének és szorosabb együttműködésé­nek szükségszerűsége. Az egység, az együttműködés, és a következetesen véghezvitt együttes fellépés mindenek­előtt azért szükséges, hogy minél eredményesebben vé delmezhessük és szilárdít­hassuk a valamennyi nép számára oly szükséges bé­két, szilárdíthassuk a nem­zetközi enyhülést és vissza­verhessünk minden agresz szív támadást, minden olvan kísérletet, ami a szocializ­mus érdekeinek csorbításé ra irányul. Oleg Sztroganov íap m kedvező feltételeket teremt a népeknek a szabadságért, a függetlenségért, a demokrá­ciáért és a haladásért vívott harcához. A politikai tattácsok/.o tes­tület ülésének résztvevői ugyanaikkor megállapítják, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhülésének ellenfelei, a „hidegháború” bajnokai, az imperializmus és a reak­ció erői nem tették le a fegy­vert, megkísérlik fékezni, a akadályozni a népek vágyai­val egybevágó enyhülési fo­lyamatokat. A mílitairista kö­rök megkísérlik aktivizálni a NATO-t, folytatják e zárt imperialista katonai tömb országai katonai költségveté­sének növelését. A Varsói Szerződés tagál­lamai szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a vi­lág népei, minden haladó, demokratikus, s anitiimperla- lista, békeszerető erő cse­lekvő összefogásával felül tudnak kerekedni, és meg tudják védeni alapvető ér­dekeiket, biztosítani tudják minden nép jogát, hogy sor- sával önmaga rendelkezzék. . A szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, konstruktív külpolitikai te­vékenysége, különösen a.Né­met Szövetségi Köztársaság­gal megkötött ismert szerző­dések és megállapodásrík elő­segítették arz európai helyzet normalizálódását. Az álla­mok közötti jószomszédi kapcsolatok megteremtését, a sokoldalú, kölcsönösen elő­nyös együttműködés kiszéle­sítését. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy Európában a fe­szültség enyhülése terén tör­tént előrehaladás az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet összehívá­sához vezetett, és ez az érte­kezlet valamennyi európai ország népeinek és kormá­nyainak közös ügyévé vált Az Összeurópai értekezlet feladata, hogy Európát min­den állam valóban egyenjo­gú együttműködésének térsé­gévé változtassa, s Olyan lé­péseket tegyen, amelyek elő­segítik közöttük a kölcsönös bizalom növekedését. A Varsói Szerződés tagál­lamai felhívják a reálisan gondolkodó állami vezetőket és politikai személyiségeket, hogy irányítsák erőfeszíté­seiket az összeurópai érte­kezlet sikerének biztosításá­ra, a feszültség enyhülése és az európai helyzet normali­zálódása folyamatának to­vábbi fejlesztésére és elmé­lyítésére. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői is méteiten megerősítik azt a véleményüket, hogy célszerű lenne az összeurópai érte­kezlet zárószakaszát és do kumentumai nak aláírását a legmagasabb szinten meg­szervezni. Ez megfelel az esemeny történelmi fontos­ságának és hangsúlyozni fogja az összeurópai érte-' kéziét által elfogadott hatá­rozatok és dokumentumok Európa jövője szempontjából való rendkívüli jelentőségét. Mi, a Varsói Szerződés résztvevői a tartós és igaz­ságos európai béke alapjai­nak lerakására törekedve sok éven at aktívan síkra-, szákiunk az összeurópai ér­tekezlet összehívásáért. Az értekezlet összehívását a bé­ke ügye nagy győzelmének, a nemzetközi kapcsolatok­ban a józan ész diadalának tartjuk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy elő­segítsük az enekezlet mun­kájának a lehető legrövi­debb időn belüli sikeres be­fejezését, hogy a munka eredményei megfeleljenek a békszérető népek vágyainak Az értekezletet nem célnak, hanem olyan kiindulópont nak tekintjük, amellyel el­kezdődik az európai konti­nens államai új kapcsolatai­nak kialakítására irányuló történelmi munka. Európa országai az értekezlet által kidolgozandó és 3ö állam te kintélyével megerősítendő elvekre támaszkodva, kiala­kíthatják és fejleszthetik szélesebb alapokon nyugvó együttműködésüket, minden résztvevőjének anyagi ét szellemi gyarapodására. A magunk részéről készek va­gyunk az ilyen együttműkö­désre, és erre szólítunk fei mindenkit. E célt szolgálná az európai biztonsági és együttműködési értekezleten résztvevő államok állandó. szervének létrehozása. A politikai tanácskozó testület résztvevői "megvizs­gálták a közel-keleti helyze­tet. Eszmecserét folytatlak a vietnami'Helyzetről, üdvö­zölték a laoszi koalíciós ha­talmi szervek létrehozását és a kambodzsai hazafias erők sikereit. A tanácskozás részt­vevői támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányának kons­truktív lépéseit, amelyek az ország külső erők beavatko­zása nélkül történő békés és demokratikus egyesi léséhez szükséges kedvező féltél elek kialakítására irányulnak. A tanácskozás résztvevői megvitatták a chilei helyze­tet. A jelen tanácskozáson képviselt államok kifejez­ték meggyőződésüket, hogy U. feszültség enyhülését ki kell terjeszteni valamennyi föld­rajzi övezetre. Gondoskodni a béke megőrzéséről, tevé­kenyen elősegíteni a nem­zetközi élet kérdéseinek a népek érdekeivel összhang­ban történő megoldását — a nagy és kis államok közös feladata és kötelessége, füg­getlenül attól, hogy milyen társadalmi, politikai rend­szerhez tartoznak. Baráti talá kozó Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Je­nő, a Minisztertanács elnö­ke csütörtökön Varsóban szívélyes és baráti légkör­ben megbeszélést folytatott Edward derekkel, a LEMP KB első titkárával, Henryk Jablonski államelnökkel és Piotr Jaroszewicz miniszter- elnökkel. a két ország együttműködése további fej­lesztésének időszerű kérdé­séiről. Chilei kirakat per Santiagóban az első ki­rakatper rendkívüli bizton­sági intézkedések közepette kezdődött meg. A hadbíró­ság épülete előtt megerő­sítették a katonai és csend­őrségi őrséget, s a környez' utcákba tüzérségi ütegeke* helyeztek el, katonai heli­kopterek köröznek a város­rész felett. A 87 vádlott közül 63 je­lent meg a tárgyaláson. Né­gyüknek nem adatott meg, hogy az igazságszolgáltatás fasiszta kigúnyolásának szemlélői legyenek. Egyi­kük, egy dandártábornok, belehalt a kínvallatásba, a másikat megölték, amikor őrének „véletlenül” elsült a fegyvere, a további keltőt pedig elmegyógyintézetbe szállították, mert meghábo- rodtak a kínvallatásoktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom