Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

Fehér Ferenc Jugoszláviai magyar költő szerzői estje Egerben Jelt* költővendége volt minap Egérnek a mai jugo­szláviai magyar irodalom ki­válósága, Fehér Ferenc láto­gatott el a Gárdonyi Géz: Társaság meghívására. Ön álló szerzői _esten találkozott az olvasókkal, nem sokka! azt követően, hogy legújabb ver­seskönyve a magyarországi könyvesboltokban is megje­lent. Szép, maradandó él­ményt jelentett ez a bemu­tatkozás. mely az irodalom- történész Csíné Mihály beve­zetőjével indult és néhány Fehér Ferenc-vers bemutatá­sával s a költő önvallomásá­val folytatódott. Aztán izgal- nas-érdekes beszélgetés kéz dödőtt, hosszan tartó, költő és olvasói közölt. Minden mes erkéltságet, kényszeredettsé. -let nélkülöző párbeszéd melynek meghittségét, őszin­teségét a természetesség hoz­ta magával, s az a közvetlen­ség. mely Fehér Ferencnek, a költőnek s az embernek egy­aránt sajátja. Verseit fogadtuk most ma­gunkba újra, ízleltük a ne­Felszabadulási műsorok Gazdag választékot kínál a televízió és a rádió azoknak, akik áprilisi ünnepeket oda­haza. készülékeik mellett kí­vánják eltölteni. Április 4-én a televízió 11 órától helyszíni közvetítést ad a budapesti ifjúsági nagygyűlésről, a for­radalmi ifjúsági napok ren­dezvényeiről. Délután a vi­lágifjúsági találkozón részt vett szovjet delegáció nemze­ti estjéről láthatunk részlete­ket, majd dokumentumfilm pereg Leonyid Breasnyev 1972-es magyarországi látoga­tásáról. Este „A költő felel” című sorozatban ^Embersé­get az embernek” címmel hangzik el összeállítás neves magyar művészek tolmácsolá­sában. Ezután a Jókai Mór re­génye nyomán készült Bo­londok grófja című, tv-film következik. Április 5-én jelentkezik „Hogy képzeli 2073-ban” cím­mel, Kállai István műsora, este pedig a Fábri Zoltán so­rozatban a ..Húsz óra” című filmet vetítik. A rádióban a reggeli órák­ban sugározzák „Ahol a kö­ves út véget ért” címmel 20.00: Nem születünk katonának Magyarul beszélő szovjet film. Az 19ö8-ban készült tilm Konsztantyin Szimonov ázo- nos című regényéből készült, a forgatókönyvet a rendező, Alekszandr Sztolper írta, aki közel négy évtizede dolgozik már együtt Szimonovval, s így jó ismerője az író művé­szetének. Szimonov több re­gényét láthattuk már filmen — Nappalok és éjszakák-at, az Élők és holtak-at —, ezút- < tál az Élők és holtak folyta- ’ tásának számító filmet újít­ja fel a televízió. Az előző filmbőig megismert szereplők lépnek elénk újra, a háború • más szakaszában: sztálingrá­di csata idején. Szincov, a volt haditudósító,. Szerpilin tábornok, s a többiek. (A kö­zelmúltban megjelent Szimo­nov ugyanezeknek a szerep­lőknek későbbi sorsát bemu­tató könyve a hazai könyves­boltokban — az Utolsó nyár ! címmel. Talán nemsokára ebből is filmet készítenek ) A film nem íntd-ss háborús tö­megjeleneteket vetítenénk az! írót. a rendezőt sokkal inkább ; a halál árnyékában élő em­berek, az ügyhöz képest apró, mindem aoi drámái érdeklik, az emberi kapcsolatok alaku­lása ama iszonyú körülmé­nyek között, amikor minden nap búcsút kell venni vala­kitől, akit szerettünk, akivel ' hónapok óta egymás mellett: harcoltunk. A főszerepeket Kirill Lavrov (Szincov. ma­gyar hangja Láng József) és ; Anatolij Papanov (Szerpilin; Benkő Gyula) alakítják. 0 Jü mi, április 3,. szar da Berta Béla és Csekő Ágoston dokumentumműsorát, egy kis település sorsáról. A délutáni órákban kerül sor a Kossuth adón az éneklő ifjúság moz­galom negyedik évadjának nyitó hangversenyére. Este Petrovics Emil portréműsorát adják, ugyancsak ekkor je­lentkezik Rákos Sándor rá­dióra alkalmazott oratóriuma „Az emlékek jelene — 1944” címmel. A Petőfi műsorában a debreceni Csokonai Szín­házból közvetítik Verdi Atti­la című, hóromfelvonásos operáját. Barát Apollónia dokumentumműsora is fi­gyelmet érdemel „Pesti há­zak titkai” címmel, a felsza­badulást' közvetlenül megelő­ző időszakról. Április 5-én a Kossuth adón délelőtt a „Szóljatok, játszók, regölők!” vetélkedő V. területi középdöntőjét; su­gározzák Táláról. Kedvenc lemezeivel áll a mikrofon elé Polgár Dénes. mes veretű sorokat, költői ké. pék titkát fejtettük meg, s az önvallomás nyomán végigjár­tuk azt a megszenvedett élet pályát, melynek példásan szép gyümölcse a Fehér Fe­renc-! líra egésze. Az a költé­szet, amelynek rangos sálát nem csupán a jugoszláviai magyar irodalom viszonyla- lában mérhetjük, hanem az egyetemes magyar költészet távlataiban is. s amelynek értékét-széoségeit nyelvünk határain tűi is ismerik, a sok nemzetiségű Jugoszlávia szí­nekben és változatokban olv gazdag mai Irodalmának tab­lóján is előkelő hely illeti meg. Egri bemutatkozásában is az volt a varázslatos. am egy-egy kötete olvasásakor is alapvető élményünk: a felnevelő tájat jelentő Vajda­ságról tud vallani verseiben egyetemes érvénnyel. Emlé­kező költő vagyok — mondot­ta magáról Fehér Ferenc, s okkal, mert bemutatott ver­sei mindegyikéből kicsengett az emlékezés hangja. De tud­nunk kell: ez az emlékezés a magát ,.jobbágyok unokájá­nak" valló s ..a dűlő utak” né­pének sorsát kiázni nem szű­nő költő emlékezése. Vagyis kötődés egy világhoz, amely útnak indította mesebeli „hamuban sült pogácsát” rejtve tarisznyájába, mely örökség lett: ..oltalom, pa­raszti vért és f utánam tekintő féltés.” Minderről beszélt Fehér Ferenc olvasóinknak, a vallo­mást tévő költő hitelével s szerénységével. S hogy en­nek a szerzői estnek Eger vá­rosa adhatott otthont, az csak örömmel és megelégedéssel nyugtázható. Lokos István A közelmúltban nyitották meg Egerben, a Megyei Könyvtárban az első magyar sci-Ü grafikai kiállítást, ahol e népszerű irodalom neves illusztrátorai mutatkoztak be alkotásaik javával. A science fiction képzőművészeti hatá­sáról Kuczka Péter író, a közkedvelt Kozmosz-, Kos- suth-sorozatok és a Galaktika című antológia szerkesztője beszélt az érdeklődő közön­ségnek. Munkatársunk vele beszél­getett a tudományos-fantasz­tikus literatura aktuális kér­déseiről. — Mi magyarázza a sci-fi magyarországi reneszánszát? — Előzményei egész Ho­méroszig nyúlnak vissza, egyes motívumai fellelhetők a középkor eposzaiban, s majd minden nagy újkori író alkotásaiban. Mégis azt kell mondanom, hogy mai formá­jában a tudományos-techni­kai forradalom szülötte. Táp­talaja a jövőn töprengő, azért aggódó, annak titkait fürkésző emberek érdeklődé­se. Fénykora világszerte öt- ven-hetven évvel kezdődött. Mi magyarok kissé lemarad­tunk, nálunk csak tíz-tizenöt éve tört előre a science fic- - tion. Ennek természetesen sgr játos okai vannak. A két há­ború nem kedvezett e jelleg­zetes irodalmi irányzat kibon­takozásának, 1945 után a lite- raturának egyéb, sürgető problémákra kellett válaszol­nia. A fellendülés 1957 után kezdődött, s jelenleg már ott tartunk, hogy egyes kiadvá­nyainknak liarminc-harminc- ötezer állandó vásárlója van.■ Igen, ez valóban reneszánsz, amelynek magyarázata a tu­dományos-fantasztikus iro­Már a harmadik fotó­amatőr, név szerint Moldo- ván István mutatkozik be az egri Orient-presszóban felvételeivel. A minikiállítás lehetőségét okosan használja ki a fotós: egy emberről készített egy héttagú sorozatot. A lakatos mesterséget űző idősebb férfi munkahelyén a min­dennapos foglalatoskodása közben áll a lencse elé. Megmutatja a nehéz szakma megannyi eszközéi, fogását> s közben a legfontosabb kö­zölnivalója mégis az, aho­gyan ez az idős, szerény, ősz férfi szembenéz a világgal. Addig nincs is semmi baj, amíg a keze ügyébe kerülő szerszámokkal bíbelődik. Ott Autóbuszunk nyilván reu­mával kínlódott. Annyira csikorogtak az ízületei, olyan fájdalmasakat nyögött a ka­nyarokban, hogy szerettem volna a legközelebbi SZTK- rendelőbe kísérni, betegállo­mányba vétel céljából. A feleségem az első ajtón szállt fel, most valahol elől taposták, így még volt foszt­va attól a lehetőségtől, hogy fennhangon közölje velem a véleményét az autóbuszvál- . lalat munkájáról. Nem tud­tam a közelébe férkőzni; olyan szorosan préselődtünk egymáshoz, hogy az ember­nek fogalma se volt, hol végződik a tulajdon háta és hol kezdődik a szomszéd­jáé. .. Így mentünk két meg­állót. A harmadik megállónál úgy . éreztem, hogy valaki fi­gyelmesen néz. Fejemet nagy erőfeszítéssel elfordítva bar­na női szempárt vettem ész­re, amely állhatatosan raj­tam csüggöt. Micsoda sze­mek! Csodálatos fény és gyöngédség áradt belőlük. Izgalommal töltött el ez a szempár, . hívott, csalogatott — nem volt erőm, hogy el­forduljak. .. „Ebben a tumultusban csak egy angyal nézhet ilyen .gyengéden! — cikázott át rajtam. — Persze, ha a fel­szállásnál le nem törték a szárnyait!” A barna szemű angyal szárnyai azonban valószínű­leg még épek lehettek, gyön- gédséii tartalékai pedig ki- meríthetetlenek.. Vajon miér; éppen énrám árad ez az éle­tet adó fény? A lányoknál sohasem volt siketem. Nem arról van szó, . Fotók a presszóban vágja magát hősi pózba, amikor a fotós letéteti vele a forrasztó pákát és a cigaret­tát. Szinte halljuk és érez­zük a fotós felszólításának félig magyarázó hangját: „No■ kedves bátyám, legyen szíves letenni a cuccot és nézzen bele a fényképező­gépbe!” Erre az idős férfi, ez a bizonyos, felvételezéssel megtisztelt „bátyám” kihúz­za magát és az addig termé­szetes tartását valami fur­csa önelégültségre váltja, PAVEL SZMOLNYIKOVí hátradönti a testéi, tűlegye- nesitve a gerincét a hátra­dőlésig’ úgyannyira. hogy ez az egy portré a többitől el­válik, még a karakter figura is az ellenkezőjére fordul a többinek, talán csak azért, hogy ezt a fontoskodást meg­mosolyogjuk. Hogy ebben az egy „felvételi bakiban” ki a hibás, a felvétel alanya, vagy tárgya-e, nem tudjuk pon­tosan* de a ..baki” minden­képpen tanulságul szolgál. Egyébként ennek a hét képnek — igy. együttesen — kitűnő hangulata van. az ér­deklődést is felkelti. Kár lenne abbahagyni ezt a mi­nikiállítás sorozatot! ■(farkas) A söld mintha kerültek volna, ám amíg más fiúknak egy ha­nyagul odavetett megjegyzés is sikert hozott, addig nekem torkom szakadtából kellett üvöltenem, hogy felhívjam magamra a figyelmet. A lá­nyok mindig mást szerettek: a délcegeket és magabiztosa­kat, akiknek sportjelvény csillogott a mellükön és nagy tettek tervei érlelődtek a fejükben— A szempár szorosan rámta­padt. .. Még jó, hogy nincs mellet­tem a feleségem. Egész biz­tosan szemrehányással illet­te volna viselkedésemet: úgy bámulsz arra az idegen nő­re, mint borjú az új kapu­ra. Érdekes, hogy ilyen ese­tekben a feleségek szinte vallási fanatizmussal nyar­galnak a jó modor szabá­lyain ! Nem láthattam az ismeret­len nő arcát: alsó részét fér- fiváll takarta el, a homlokát pedig egy fogantyút markoló kéz tette láthatatlanná... Minél tovább néztem ezt a csodálatos szempárt, annál újjongóbb, fényesebb lett a lelkem. Megfeledkeztem a napi gondokról, apró-cseprő sérelmeimről, kellemetlensé­geimről. Még az isiászom se adott életjelet magáról. Most még a szomszédom is, akit az előző megállóban kucs- más ördögnek tituláltam, mivel laposra .tiporta a bal lábamat, most még az is kedves rokonnak tűnt szá­ntómra. ., _________ A busz nagyot hördülve megállt. „ ... Elég volt — döntöt­tem olyan bátran, hogy ma­gam is meglepődtem. — így nem lehet tovább élni... ” A feleségemnek becsülete­sen elmondok mindent. Hogy az életünk olyan unalmas és ízetlen, mint a zabpehely. Hogy, csak szendergünk, de igazából nem élünk... Rá­bukkantam valakire, aki felébresztett a tekintetével. Üjra hallom a zöld szellő su- sogását, érzem a tavaszi haj­nalok illatát... Bocsáss meg, de jobb, ha elválunk... A feleségem meg fog érte­ni. Persze, nem lesz neki könnyű. Mégiscsak tíz évet leéltünk együtt. Nem is rosz- 6zabbul, mint mások... Csak a gyéreiteket sajnálom... De azért az apjuk maradok!... „Hallasz ehgem?! — kér­dezte a tekintetem az isme­retlent. — Repülök hoz­zád. .. ” „Igen — válaszolta a szem­pár —, várlak... ” A lakást megosztjuk. Az asszony a gyerekekkel beköl­tözik egy egyszobás lakásba, nekem elég lesz egy pici szo­ba is... A tévét és a háló­garnitúrát is csak vigye el ő. Én megelégszem a hűtőgép­pel és a dívánnyal. De nem, neki nagyobb szüksége van a hűtőre. Vigye el azt is két szőnyeggel együtt. .. A fizetésem felét is neki • fogom adni! Amikor idáig értem gon­dolataimban, a szempár ügy dalom alapállásában rejlik, hiszen olyan kérdéseket bon­colgat, olyan problémákra irányítja a reflektorfényt, amelyek az emberek többsé­gét izgatják. Kit ne foglal­koztatna az, hogy mit ígér a távoli jövő: békés virágzást vagy világkatasztrófát. Az írók sokoldalúan világítják meg ezeket az alternatívákat, s gondolkodásra serkentik az olvasót. — Hogyan fogalmazná meg a science fiction társadalmi hivatását? — A mi lenne, ha... iro­dalma. Gondolatkísérleteivel lényeges kérdésekre irányítja a figyelmet, felkelti a felelős­ségérzetet, az aggódást a jö­vőért. A szó nemes értelmé­ben humanista alapállású. Nemegyszer olyan témákat bogoz, amelyek a mában fo­gantak, s komoly társadalmi gondot jelentenek. íme egy magyar példa: Fekete Gyula Triszex című regénye, amely hamarosan megjelenik. Cse­lekménye egy távoli bolygón játszódik, de valójában a né­pesedéspolitika emberi, etikai motívumait feszegeti. — Miért vitatja, sőt tagad­ja nem egy irodalomtörté­nész, kritikus a tudományos­fantasztikus művek irodalmi rangját? — Többnyire azért, mert nem is ismerik. Ha valaki hemm vagy Bradbury alko­tásait olvasta, s ráadásul jó kritikai érzékű, akkor nem állíthat Ilyet. A konok taga­dók zöme elsősorban a cse­lekményesség ellen tiltako­zik, s bizonyosfajta gondolati igénytelenséget emleget. A regény hagyományos formá­jának bomlása, amely mint­egy harminc-negyven éve kezdődött, eseménytelen alko­tásokat, meditáló figurákat produkált. Ügy is mondhat­nám, hogy az egykori újítás, a hajdani friss szellem ma már divattá, követendő tra­dícióvá vált. Akik erre «►> kúsznék, mégis tévednek, mert a jövő útja nem ez, mert megnőtt — s ez világ­szerte így van! — az érdeklő­dés a fordulatos, a cselek­ményes művek iránt. Ezt bi­zonyítja a sci-fi reneszánsza is. Csak egy példát! Az USA szépirodalmi könyvkiadásá­nak tíz százalékát a tudomá­nyos-fantasztikus művek te­szik ki. Azt is aligha lehet vitatni, hogy a science fiction gondolkodásra serkent, • egyre-másra teremti meditá­ló, az emberiség sorsproblé­máin töprengő, cselekvő hő­seit. — Hogyan reagálnak íróink, a mai literatura kép­viselői? — Sokkal reálisabban mint az irodalomtörténészek és az előítéletektől vezérelt kriti­kusok. Örömmel mondhatom, hogy egyre többen látják meg a műfajban rejlő lehetősége­ket. Hamarosan egy-egy kö­tettel jelentkezik Mesterházi Lajos és Fekete Gyula. Szer­ződést kötöttünk Hernádi Gyulával, sei-fit ígért Gera György és Lengyel Péter is. Az 6em lényegtelen, hogy a népszerű Galaktika jövőre már kéthavonként jelenik meg. — S végül egy személyes természetű kérdés. Miként lett az egykor váltakozó si­kerrel verselő Kuczka Péter­ből a tudományos-fantaszti­kus irodalom propagálója és aktív művelője? — Hosszabb hallgatás után fedeztem fel a science fiction- ban rejlő lehetőségeket Min­dig vonzódtam az utópiszti­kus hangvételű írásokhoz. A nagy, a meghatározó élményt azonban Bradbury alkotásai jelentették. Aztán magam is megpróbálkoztam ezzel á mű­fajjal. Jelenleg egy regénye­men dolgozom, s szeretném még jó néhány ötletemet könyvvé formálni. Pécsi István A KISZ vörös vándorzászlaja \7iszneken A visznek: Béke Termelő­szövetkezet KlSZ-alapszeirve- zete eredményes tevékenysé­gével immár másodízben is elnyerte a KISZ központi bi­zottságának vörös vándor- zászlaját. mosolygott rám, mintha he­lyeselné elhatározásomat. „Ilyen az élet! — gondol­tam. — A sors elten mit sem tehetünk!” Persze a munkahelyi köz­vélemény nyilván nem fog hinni semmiféle végzetben és majd magyarázatot köve­tel. Az szb-elnök belém fúr­ja éles tekintetét és hajlit- hatatlan hangon kijelenti: jS&te ­fii Ifi “K?*- nwf — Vésd jól az eszedbe, Prohorov: a közvélemény harcolni fog!... Gondold meg jól, ez a tavasz vakvá­gányra visz... Ám én bátran belementem ebbe is. Három megálló alatt tövi­ről hegyire megfontoltam a kérdés szervezési oldalát. Gondolatban még levelet is fogalmaztam a rokonokhoz, amelyben — persze, tehet, hogy kissé homályusaa m A magas és megtisztelő kitüntetést kedden délután Kiss Sándor, a KISZ-kb tag­ja, az ifjúsági szervezet me­gyei első titkára adta át a KISZ-aiapszervezet tagjai­nak. igyekeztem elmagyarázni, miért menteim el a zöld ta­vaszi szellővel, amely hipp- hopp! váratlanul beosont városiunkba. A szempár bíztatóan ra­gyogott rám. f A negyedik megállónál az jutott eszembe, hogy nem valami gáláns dolog ilyen szituációban megosztani a bútort és a lakást. Nem kor­rekt eljárás. „Mindent otthagyok! — határoztam. mikor a busz újra elindult. — A feleségem talán nem fog ráesapmd az import villanymelegítőire. Isiászam végtére is nekem van!,..” öt megálló után véglege­sen eldöntöttem mindent Ki* bőrönddel mentem eí hazulról, amelyben csak tö­rölköző, szappan, fogkefe volt no meg a villanymete- gítő... Fülem megtelt a zöld szel­lő zsongásával Mikor a busz a végállo­másra ért gondolatban ki­dobtam a bőröndből a vil­lanymelegítőt és az ismeret­len nő felé fordultam Emelt fővel álltam, büsz­kén és boldogan. Most kezdődik az új étet.. Rögtön hozzálépek é6 meg­fogom a kezét.. Most... Az utasok ser. ajtó felé tör- tettek, a széles válj elmoz­dult és én végre megláthat­tam az arcot, amelyhez a csodálatos szempár tarto­zott. A feleségem arca volt, Fordította: Zahavuzky htdöfi Kirí mostoliapepniEh a sci-fi? Beszél«:*• lesi a tudományos-fantasztikus irodalomról I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom