Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-12 / 59. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk

Múlt, jelen, jövő

„A VENDEGEKET százezrek köszöntötték” — ez szinte valamennyi hírügynökség azzal kapcsolatos jelentésében szerepelt, hogy hivatalos baráti látogatásra a Lengyel Népköztársaságba érkezett a csehszlovák párt- és kormányküldöttség. A vendégek delegációja a legmagasabb szintű vezetője Gusztáv Husak, a CSKP KB főtitkára és tagjai között van Lubomir Strougal miniszterelnök is.

Bár a különböző szakmai és politikai küldöttségek cseréje a két ország között gyakori ilyen szintű látogatásra tizennégy esztendeje nem került sor. A lengyel közvélemény érdeklődése, a lelkes fogadtatás jól érzékelteti, milyen sok a közös vonás a két szomszéd ország múltjában, jelenében és jövőjében.

Ami a múltat illeti, mindkét országnak sokat kellett szenvednie a német imperializmus hírhedt „drang nach ■ 06ten”-politikájától, hódító törekvéseitől, amely mind ■ a csehszlovák, mind a lengyel népre a második világ- ] háborúban mérte a legnagyobb csapást. A sorsközösség ; jelképe, hogy a müncheni egyezmény, Csehszlovákia ; nyugati elárulása után egyenes üt vezetett Lengyel- < ország megtámadásához, a második világháború kitö- < réséhez. j

A KÉT SZOMSZÉDORSZAG nemrég rendezte ezer- 1

ződésben Bonnal ennek a keserves és örök tanulságokkal szolgáló időszaknak a problémamaradványait. Erős, virágzó nemzedékként, a szocialista tábor egységes fellépésé nyomán, tehették ezt. A két nép a közös tanulságokból levonta a közös következtetéseket — ez sikereik legfőbb titka.

A csehszlovák és a lengyel nép felismerte, hogy a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal együtthaladva megsokszorozódnak országuk lehetőségei. A NSZK-val kötött szerződéseik is jól példázzák azt az általános igazságot, hogy nemzeti érdekeik egybeesnek a szocialista közösség egyetemes érdekeivel.

Az ideológiai egység”, a Varsói Szerződés és a KGST közegében nagy lendülettel fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok is. A lengyel külkereskedelemben a testvéri szomszédország az előkelő harmadik helyet foglalja el és csehszlovák szempontból ugyanez a lengyel részesedés aránya. Az elmúlt két esztendőben tovább gyorsult a gazdasági kapcsolatok fejlődése: ebben az időszakban a lengyel—csehszlovák kereskedelem évi húsz százalékkal emelkedett

A CSEHSZLOVÁK PÄRT és kormányküldöttség lengyelországi látogatása tovább erősíti a két nép hagyományos barátságát és ezzel újra egyszerre szolgálja a legmagasabb rendű nemzeti és nemzetközi érdekeket

Bécsi haderőcsökkentés

Ezen a héten ismét csak egy plenáris ülést tartanak a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével foglalkozó tanácskozás résztvevői — jelentették be hétfőn Bécsben. Az ülés időpontját csütörtökre tűzték ki.

Szerdára halasztották az arab olajügy! miniszterek értekezletét

Vasárnapról szerdára halasztották és Kairó helyett Tripoliban tartják meg az arab olajügyi miniszterek értekezletét, amelyen Egyiptom és Szaúd-Arábia kezdeményezésére megvitatják az Egyesült Államokkal szemben érvényben levó olajszállítási embargo enyhítésének,

képtdvirónkon érkezeti

' S: á

'- Ȥ /

<5

& m l- ' i\

fr é

I “ ös?;.;' - $

Vasárnap ünnepélyesen megnyitotta kapuit az Idei lipcsei tavaszi vásár, amelyen hatvan országból érkezett mintegy kilencezer kiállító mutatja be legújabb termékeit Képünkön: megérkeznek az első látogatók.

(Népújság-telefoto — ZB—MTI—KS)

Ha nem Is „Győzelem” V-betűjét, de az „O. K.

„Kendben” jelét mutatják Ujjúkkal az újra munkába íangliai bányászok. A felvétel Yorkshire grófságban, a <housei tárnáknál készült

)

*, a állt loft(Nópűjság-telefcto — AP—MTI—KS)

1974 fe-bruár 28-án rend- őrl^zadás tört ki Argentína Córdoba nevű tartományában.

Dél-Amerika második legnagyobb állama, az őslakó indiánok ezüstékszereiről „Ezüstország”-nak nevezett Argentína 2 778 412 négyzetkilométer területű, 24 millió lakosú, változatos felszínű

és éghajlatú ország. Huszonkét tartományból, egy területből (Tűzföld) es egy szövetségi (Buenos Aires) kerületből álló szövetségi köztársaság.

A lakosság 97 százaléka európai származású, a többi mesztic és indián. A spanyol hódítók 1516-ban jelentek meg a mai Argentína vidékén, amelyet 1534-ben Rio de la Plata Kormányzóság néven a Peru alkirálysághoz csatoltak. 1776-tól Spanyol Alkirálvság, 1816-tól La Pla- tai Egyesült Tartományok néven névleges függetlenséget kapi 1826 óta az állam neve- Argentína Szövetségi Köztársaság. A hatalmas országban a múlt század közepéig csaknem egymillió ember élt 1857—1914 között közel 5 n\illió fővel (ebből 100 ezer osztrák—magyar monarchiabeli) gyarapodott a lakosság száma. A népesség elosztása egyenetlen, 70 százaléka Buenos Aires tartományban, 75 százaléka pedig

RendsriázafCs Argentínában

1974. március 12« kedd

városokban él. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 828 dollár (1969).

Gazdasági életében a külföldi (amerikai, nyugatnémet, olasz—brit és japán) tőke befolyása jelentős. (Azország államadóssága 3.6 milliárd dollár, a 25 legnagyobb vállalatából 15 amerikai érdekeltségű). A gazdaság vezető ága korábban a mező- gazdaság, ma az ipar. Latin- Amerika iparilag legfejlettebb országa. Az összes hazai termék 31 százaléka az ipartól, az építőipartól, 40 százaléka szolgáltató ipartól származik ugyan, de az ország kivitelének jelentős részét a mezőgazdaság adja. (A mező- gazdasági export 42 százaléka állati eredetű termék.) A rohamosan fejlődő ipar hagyományos ágazatai (az élelmiszeripar, a fém-, a kohó-, a gépjárműipar) mellett új iparágak is kifejlődtek. Ilyen a kőolaj-, vegy- és számítógépgyártó ipar. Fellendülőben van a rendkívül gazdag ásványi kincs (vas. ón-, urán-, wolfrámérc és szén) kitermelése.

Az argentin ipar termelésének több mint 10 százaléka a 168 900 négyzetkilométer területű, körülbelül 2 millió lakosú Córdoba tartományból származik. A „ga- bonazóná”-ban elterülő tartomány hús- és malomipar, Córdoba — a székhely — (Argentína harmadik legnagyobb városa, a legrégebben

alapított egyeteme van), gép-, traktor-, és repülőgép- gyártása országos jelentőségű.

A mezőgazdaságra nagy- birtokos túlsúly és monokultúrás gazdálkodás a jellemző. A földbirtokosok 2 százaléka a földterület 60 százalékával rendelkezik.

Az ország kivitelének 80 százalékát ásványi (különbörészesednek. Az export 39,3 százaléka a Közös Piac, 20,6 százaléka Latin-Amerika országaiba, 8,7 százaléka az Egyesült Államokba, 6,1 százaléka Japánba Irányul, de a hús és az állati bőr vásárlói között a szocialista országok is megtalálhatók. Az argentin importot gépek, alapanyagok, íélkésztermékek, iparcikkek és fűtőanyagok

ző ércek) és mezőgazdasági termékek (búza, kukorica, napraforgó, olajmagvak, gyapot, rizs, szőlő, bor, vágóállatok, valamint állati bőr adják). Vegyi cikkek, gépek és gyógyszerek 20 százalékkal

adják, amelyek Latin-Amerika (22 százalék), és a Közös Piac (25 százalék) országaiból, az Egyesült Államokból (24,3 százalék) és Japánból (5 százalék) származik elsősorban, rr TERJSLA —

illetve feloldásának lehetőségét. Szadat elnök és Fej- szál király megítélése szerint olyan mértékű pozitív változás következett be az Egyesült Államok közel-keleti politikájában, hogy indokolatlanná vált az olaj- embargó fenntartása. Kairó a maga részéről az 1967-ben megszakított diplomáciai kapcsolatok helyreállításával is kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy az Egyesült Államok kiegyensúlyozottabb, konstruktívabb álláspontra helyezkedett a közel-keleti rendezést illetően.

Az arab országok egy része azonban nem osztja ezt a véleményét, mert az egyiptomi fronton — Kissinger közreműködésével — megvalósított csapatszétválasztásban nem lát megnyugtató biztosítékot arra, hogy ezt a pusztán katonai—technikai

jellegű aktust további lépések követik, hogy Izrael kötelezettséget vállal a megszállt arab területek teljes kiürítésére és a palesztínai nép jogainak helyreállítására. Az amerikai politikává] szemben bizalmatlan arab körök attól tartanak, hogy az olajembargó feloldása után semmi sem ösztönözné az Egyesült Államokat a konstruktív erőfeszítések folytatására, és így az izraeli kormányzat lehetőséget kapna az átfogó rendezés elodázására.

Az Al Akhbar értesülése

szerint Líbia korábban azért nem vállalta az értekezlet megrendezését, mert nem értett egyet az olajembargó feloldásával. Végül Kadhafi elnök, aki vasárnap tért vissza ázsiai és afrikai körútjáról, mégis hozzájárult ahhoz, hogy Tripoli legyen az értekezlet színhelye.

Szovjet—francia csúcstalálkozó

A SZOVJET—FRANCIA

csúcstalálkozó, amelyet a Kaukázus egyik fürdőhelyén, Piundán tartanak meg, méltán kelt érdeklődést világszerte; újabb állomása lesz ugyanis annak a folyamatnak, amely egyfelől a két ország kapcsolatait, másfelől az európai enyhülési irányzatokat erősiti.

Az SZKP főtitkára és a francia államfő az elmúlt években rendszeressé vált találkozókon nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecserét, hanem a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről is — és általában egyetértett a kapcsolatfejlesztés szükséges voltában, a nemzetközi problémák megítélésében. Ez a hasonlóság, ez az egyetértés tette lehetővé azután, hogy a közös közlemények különösen fontosnak és gyümölcsözőnek minősítsék Moszkva és Párizs együttműködését.

Néhány nappal ezelőtt, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter Párizsban megbeszélést folytatott a francia vezetőkkel és nyilván elő is készítette Pomoidou elnök esedékes látogatásának programját, a Pravda leszögezte: a Szovjetunió az SZKP békeprogram jának elveiből indul ki. s úgy véli. hogy a szovjet—francia enyhülési és együttműködési politika a nemzetközi élet tartós, állandó tényezője. Ez-a megállapítás nem volt véletlen; lényegében megerősítette azt, amit a két államférfi korábbi találkozóin. 1971-ben Párizsban és 1973-ban Bam- bouillet-ben az együttműködésről szóló elri nyilatkozatokban leszögeztek.

A csúcstalálkozó tehát fontos hagvománvt folytat és a jelek szerint ismét rávilágít majd az összehangolt lépések jelentőségére. Konkréten az európai biztonsági értekezlet folytatásának, a csa- patcsökkentési tárgyalások előmozdításának útján tovább kell lénni. A Szovjetunió nemrégiben ismét sürgette az eurónai biztonsági rendszer kiénítését és a moszkvai saitó nem titkolta. hogy a Oenfben most folyó második szakasz munkájának meggyorsítása, a halogató taktika elvetése lehetővé tenné a befejező, harmadik szakasz megnyitását, a legmagasabb szintű találkozó megszervezésé t. Ez pedig nyilvánvaló érdeke lenne Euróoa és a világ népeinek, így Franeiaor«zág népének is. A francia kormánynak fontos szereoe van Európában és ha Párizs is sürgetné az előrehaladást az európai kollektív biztonsági rendszerhez vezető úton. akkor ennek jelentős eredményei lehetnének. Lénvegé- ben ezt lehet e’mondani a bécsi tárgyalásokkal kapcsolatban is, amelyeken a közép-európai esapatcsökkentés ügyéről folyik eszmecsere. Az európai közvélemény reméli, hogy a mostani szovjet—francia csúcstalálkozón előmozdíthatják a genfi és a bécsi tárgyalásokat is.

ELHANGZOTTAK az utóbbi időben Párizsban olyan vélemények is, amelyek ■ mintha bizonyos féltékenységet, bizonyos félreértést tükröztek volna a szovjet- amerikai viszony alakulása kapcsán, s amelyek szerint el kell kerülni a „kondorhi- nium” létrejöttét. Ezekre nyíltan válaszolt Gromiko, amikor előkészítette a francia elnök látogatását. „Nincs két politikánk, egyik Franciaországgal az egyik zsebünkben, másik az Egyesült Államokkal a másik zsebünkben — mondta Gromi- ko. — Politikánk egységet alkot; az, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa meghatározott.’’ A szovjet külügyminiszter hozzáfűzte: „Kapcsolataink az Egyesült Államokkal nem akadályozhatják kapcsolatainkat Francia- országgal, vagy más országokkal.” Ez a világos és félreérthetetlen beszéd csak

elősegítheti az őszinte és

nyílt eszmecserét, amely a szovjet—francia csúcstalálkozókat eddig is jellemezte.

Előre lehet lépni a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében is. Az

1969-ben kitűzött cél — a kereskedelmi csere volumenének megduplázása —,

1974-ben megvalósulhat. Az utóbbi években jelentősen nőtt a kooperáció az autógyártásban, a vegyiparban, az olajfinomításban, a szerszámgép- és hajógyártásban A kölcsönös előnyök alapján például szovjet földgázt szállítanak Franciaországba csövek és a szovjet gázipar számára fontos egyéb berendezések ellenében. Francia felszerelések érkeznek a ká- mai autóipari kombinátba. A Szovjetunió olyan hatalmas, 65 ezer tonna kapacitású sajtolóberendezést szállít Franciaországba, amelynek nincs párja Nyugat-Eu- rópában. Tavaly a két ország áruforgalma 1972-höz viszonyúvá 25 százalékkal nőtt és elérte a 700 millió rubelt.

Mind Moszkvában, mind Párizsban arra mutatnak rá, ami előremutató a szovjet— francia kapcsolatokban, de nem becsülik le a két, különböző rendszerű állam közti nézeteltéréseket sem. Ez a reális, őszinte hang a csúcstalálkozó egyik pozitív előjelének tekinthető. A szovjet, sajtó hangsúlyozza: az együttműködés ellenségeinek mesterkedései ellenére 1974-ben, a szovjet—francia diplomácia, kapcsolatok felvétele 50 évfordulójának esztendejében újabb jelentős lépésekre kerülhet sor az immár hagvományos szovjet —francia együttműködés terén.

BREZSNYEV ÉS POMPIDOU találkozója ezeket a lépéseket segítheti elő.

Kudnyauszky István