Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

> OBSOVAI EMIL.: PARDl ANNA: Nincsenek perceim Cipőnk ormán a por .wm*#»'.- ­ffíí- v. «iü»— *■•'■•■ >■> '?s , ; .:•?:" : - ’■ fi Ar. . ' . ' XV, v '»■ ' ■ X‘ V ",v. Ki az erősebb?.. Hadisarc Eger népére Száz mázsa só, háromszáz akó vörös bor, lehúzva... A Dembinszky gróf főve­zér tapasztalatlansága miatt elvesztett kápolnai csata Egerben is kínos, majdnem veszedelmes helyzetet terem­tett. Lehetetlen is volt elkép­zelni, hogy a húsz kilométer távolságra fekvő Eger ne jelentsen csemegét az oszt­rák hadseregnek, különösen, mikor látták, hogy a magyar csapatok a Tisza felé vonul­nak vissza, nekik pedig ren­delkezésükre áll a hatvani országút, amely Egert Pest­tel köti ößsze. Nem csoda hát, hogy alig múlt két nap, március 2-án herceg Lichtenstein kétezer emberrel é* hat ágyúval meg­szállta a várost. Az osztrák csapatok egyik főtisztje, a magyar szárma­zású gróf Török Bálint őr­nagy felettesei parancsából súlyos hadisarcot vetett ki Eger népére, s hogy azt be is hajtsa, a város vezetősége, élükre állította Scheidl Ágos­ton nyugállományú császári és királyi őrnagyot. A sarcot kivető okirat gyatra magyar nyelvű szö­vege így olvasható: — ö Csász. Kir. Felségétől kiküldött Fő Tábornok Win- dischgrátz parancsolatja kö­vetkeztébe rendelem: hogy Eger i -osának lakosai hol­nap, azaz Marezius 3-án reg­gel 9 óráig az én lakásom­nál (kanonok Lévay) minden nemű fegyvert átadjanak (kivéve a hivatal s nemesek egy díszkard megtartását) — száz mázsa sót, mit a városi lakosság tartozik megvon! Háromszáz akó vörösbort le­húzva: szürke világos posz­tót, mindennemű található embernek való kész csizmát, ezer bakancsra való bőrt és talpat, kétszáz butellia leg­jobb egri bort, ötvenezer forint pengő osztrák papír pénzbe e felül 500 írt Kos- suth-papírt felváltani oszt­rák bankjegyre. Mindennemű lengyel, vagy német csapat- belit, ki itt a városban tar­tózkodik, feljelenteni. — Ezen tehertül ki vannak véve irgalmas szerzetbeliek, Kovács Mátyás kanonok, Ró­zsa Károly volt polgarfnes- ter, Morandi Pád, Csatlós Kovács János, Verlovicz Fe- rencz, Költ Egerben, 1849-ik évi Marezius 2-án, esteit hét órakor. Gf. Török m.p. őr­nagy. — Csíky Sándor úrnak minden vagyonnya elkoboz- tatik ezen szöveg pótlására, továbbá Rózsa Károly, Ko­vács Mátyás kanonok, Csat­lós, Verlovicz s Morandi min­den megszállás s hántás nél­kül maradj-.-,n. Mint fent Gr. Török m.p. őrnagy. — így. A személyi kivételezések oka az volt, hogy Török gróf a szabadságharc előtt hosszabb ideig az egri he­lyőrség tisztjei lévén tótó­.. V'-: ,y. szőr vendégeskedett Kovács Mátyásnál, a többi megneve­zett úriember pedig vadász­cimborája volt abban az idő­ben. Hanem Scheidl Ágoston is megsüthette a városparancs­nokságát. Másnap reggel be­sietett a városházára. Az épület a helyén volt, a szo­bák is benne, azokban író­asztalok lúdtollal, kalamá­rissal. porzóval felszerszá- mozva, de ember sehol. Elég mélyek az egri pincék, jó búvóhelyek a honfibúnak. Az őrnagy mérge szobáról szobára nőtt. Végre talált egy söprögető hajdút, kinek közönséges piros paszománt­járól sejtette, hogy nem ne­mes ember, vagy tanácsbeli. Annak a kezébe nyomta a parancsot. A hajdú, kindk nevét saj­nálatos módon nem jegyezte fel a várostörténelem, igen odavaló ember volt. Tudta, hogyha neki papírt nyomnak a markába, azt ki kell dobol­ni. Előbb azonban megöivas- ta, hogy fennszóval meg ne akadjon benne. Aztán fogta a dobot, s kiment a piacra. Az osztrák városparancsnok vasvillaszemekkel figyelte. A piacon hosszú sort do­bolt, hogy ne essék kifogás miatta. Mikor már elegen gyűltek össze a dobszóra, el­rikkantotta magát: osztrák parancsolat! Amitől úgy el- somfordált mindenki, mintha ott se lett volna, ű pedig el­mondta a sót, bort, bakan­csot, forintot, aztán a hátára vetette a dobot és beballa­gott, azzal a nyugalommal, hogy megkiálltotta a sarcot, a többi nem rá tartozik. — „Tram tram — Jelentet­te nemzetközt nyelven az őrnagynak, áld elégedetten bólintott s várta, hogy a megijedt polgárok mikor szállítják a sarcot. Várt egy napig, kettőig, és akkor Dam­janich meg Vécsey megsózta az egész hadi helyzetet. Már­cius 5-én a hires szolnoki győzelemmel megindult a dicsőséges tavaszi hadjárat. Egy hét alatt az osztrákok elhagyták a várost. Se só, se bor, se bakancs. Scheidl Ágostonban össze­omlott minden. Az osztrák hadsereg visszavonult, s ő, a szolgálati külön becsületben megőszült törzstiszt, nem tudta végrehajtani őfelsége parancsát. A tragikus hős sorsát választotta. Borotvá­val elmetszette a nyakát. Hihetőleg vigyázz-állásban, őfelség arcképe előtt, hár erre vonatkozólag nem me­rültek fel kétségtelen bizo­nyítékok. Eger népében pedig még jobban elmélyült az a régi igazság: sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Március 13-án átutazóban megjelent a városban Kos­suth Lajos. Ht, Kamt Elesaár Drake kapitány nyomában Erzsébet királynő kalózá­nak nevezték Sir Francis Drake tengerjárót, „a siker gentlemanjét”, akit a brit korona dicsőségére végre­Nincsenck perceim, csak életem van, egy, mérhetetlen, szüntelen idő. amelynek sodró, folyton-áramában áll tómban úszom, mint vizmélyi kő. A kérdések bálái nézegetnek, egyik-másik sokáig tátogat amíg úgy érzi, most már ellebeghet: megcsillogtatni újabb tájakat Es rám terül a jóság zöld mohaja melengető, iszapszin esteken, bináros csönd borit be bársonyával s a föld is úgy tart, hogy könnyebb legyen. Ilyenkor meggyőződés foszforeszkál a barnán mormogó zugok között, s mint égi rája-bat. rakéta úszkál: reményem, mit visszfényként fellövök. Amit átéltünk. Anyám, pontosan kiválik k kertvégeken, ajtokilincsek előtt- _ s Ö. halhatatlan az a ringlófára repülő madár » cipőnk ormán a por, t a bedülő léckerítés, a szél szomszédolása, halhatatlan az almák kocsányán 1 lógó barna est­érte megyünk, értünk jön, elteme felráz, mint a szózat: egy nappa-1 megint kevesebb, > halhatatlan a szilvakék sziszegés: ereszkedjék meg, kerüljön hozzánk közelebb az ég, hogy ő mi legyünk, ne a messzeségtől újra meg újra elszakadó dallam. Ő, halhatatlanok azok a reggelek, tejként forr a dér, e mozdulat fele szokás, fele remény, te maradsz, én indulok arra, amerre te nem merte!. Utazás „Amor nyilá”-n A házasságkötés és a lakodalom Japánban hihetetle­nül sokba kerül. Emiatt még az igen tehetős emberek is szívesebben kötnek házasságot külföldön. A japán légitár­saságok különleges járatokat is szerveztek Franciaország­ba és vissza. Egy régi franciaországi kastélyban tartják a házasságkötést, lakodalmi ünnepséget és a nászéjszakát, majd kirándulás következik a festői szépségű környéken, ezután hazautazás Franciaországból Japánba: mindez ke­vesebbe kerül a hagyományos japán esküvőnél. Keresztrejtvény az étlapon Hayles, kaliforniai vendéglőtulajdonos, szokatlan mód­szert eszelt ki a pincérre váró, türelmetlen vendégek le­csillapítására. Az étlapra keresztrejtvényt nyomtat, még­pedig mindennap újat, s az az udvarias tanács olvasható mellette, hogy a vendég fejtse meg, amíg a pincér meg nem jelenik. Siker esetére meglepetést ígérnek. Az étte­rem legtöbb látogatója — ki puszta kíváncsiságból, ki idő­töltésből — megfogadja a jó tanácsot... Az ígért megle­petés pedig nem egyéb, mint az az állítás, hogy ma kivé­telesen ízletesek az ételek. Az újítás óta a vendéglő forgalma megkétszereződött. Nem volt szerencséje Könnyű dolga volt a Los Angeles-i rendőrségnek, ami­kor ismét le kellett fülelnie a 25 éves Avion Garrison! A fiatalembert okirathamisításért 3 havi börtönre ítélték. Megszökött a börtönből, de nem gondolt arra, hogy a ka­bátja hátáról nagy betűkkel virít a felirat: „Kerületi bör­tön, Los Angeles”. hajtott rabló-hőstetteiért emeltek lovagi rangra. Drake hajóinak útvonala nemegyszer az amerikai par­tok mentén vezetett el. A történészek sokat vitáztak arról, hol vetett horgonyt javítás céljából az őt hajó közül az egyetlen épségben maradt „Golden Hind”, ame­lyen Drake 1579-ben Ameri­ka nyugati partvidékére ju­tott Ezt a titkot hamarosan megfejtik, jelentette ki nem­rég O, Nashcm, a i »’ifor- niai Egyetem tanár; ti W. Prichard archeológus. San Franclscótól 10 mérföldnyire északra kiásták angol erőd mir ad ványait. A tudó­sok állítása szerint ezt csak­is a „Golden Hind” legény­sége emelhette, mintegy 400 évvel ezelőtt ^A^A^VvV^l^^ÁAÁÁÁAÁMÁÁAA^^V^A^^AAAAA^V>ÁÁAÁAAyWv'^AAíV^AA^N^VSÁAÁAÁA^^(^ÁAÁAAÁAÁA^^AAó^^ Párbeszéd a TörHöly presszó előtt — Hová. t&ntor- gunk, hapsikám oly szaporán? — Az orvoshoz ... — Ahál Kimosni, hogy újra legyen hely a piának. Nem buta ötlet, hapsi- hám ... — Nem a gyom­rom. A fülem. Itt van ni... Nem ott, itt a tenyeremen ... Le­harapták ,.. Mit tu­dom én, hogy " ki. Két féldeci között valaki a fülembe akart súgni és köz­ben leharapta a fü­lem. De bocsánatot kért és ide tette a tenyerembe... — Szép fül. Es még így is jó. Kár lenne érte... — Hát ezért sietek. Visszavarratom... — Jobb, vagy bal fül? | — A bal. De az a jobb. A jobbal kissé restül hallok. Es a hülye mégis a balt harapta le, amelyik jobb. Ha a jobbat ha­rapta volna le, talán nem is mennék el az orvoshoz ... Aztán jó lesz vi­gyázni azzal az or­vossal, hapsikám. Ne­hogy valami dilet­tánshoz húzza a esí- kot azzal a lehallga­egy becsületes presz- szóban már azt sem engedheti meg, hogy a jülébe súgjanak. Leharapják a fülét. Romlik a világ, uram, már nem a régi... — Miért, hapsikám, hát milyét harapják le egy presszóban. Az orrát? — Na látja... az orrom igenis ... Azt legalább nem lehet visszafelé visszavarr- ni. Ahol a két lyuk, az van kifelé... De ugye, a fül... Maga mondta, uram, hogy azzal befelé is lehet hallani... — Mondtam bi­AA^AAAAAAAAAAAAAAAAA/'/vWX'vSWWVVWW'.AAAA/ VvVWW Ákf itt-----------nr is mi—ii in iiiimi«——i—ii—niiimrnr" STOP! A címül Idézett s a meg­állásra figyelmeztető szó­alakkal kapcsolatban egy le*- vélírónk az alábbi kérdések- re kért váiaszt: helyes-e a? írásformája, s vagy sz hang­értékben kell-e kiejteni, le­hetne-e helyettesíteni megfe­lelő magyar szóval. Hogy ezekre a kérdésekre válaszolhassunk, rajzolnunk a szót ját a magyar nyr A stop stó ugyani •«, nyelvből került nyelvbe, s íráskép - e. á nyelvi formát tüV tésével kapcsola ban vannak probl ező és sz-ezö forr aránt halljuk ejte d r ező forma elsősei nak az ajkán je.-, akik ismerik a sz és ennek megfelel nozzák az ideg« szóalak eredeti kl< ‘ ' ál­talánosabbá vált a e a­s-ezó ejtés, és ezt lyesnek. Ami a stop szóa -k ’ ■ mi tartalmát és i.as értékét illeti, azt . állapítanunk, hogy :r a ' gén eredetű szó va . szerepet vállal nyi ’ha latunkban. A po a nyelvben a pont. szavak jelentéstarta közvetíti. Leggyakrabban a megállásra való í zól is, felhívás kifejezésért .-.50l»ál Hasonló jelentés ulmat hordoz ez a szóalal lámpa és a stopvonc szetételekben. Levélírónk azt is megver- dezte, lehetne-e hel; ni a szóban forgó id- ■§,-r. '-re­det ű szóalakokat r ;e magyar szavakkal, kifejez sekkel. Lehetne, de ..#t t minden esetben tan kiiktatásukat. A i t- jellegű és szerepű St alaknak jó helyettesi i Állj! magyar forma. Az ide­gen eredetű szóalak azon. a nemzetközileg isme: es használt, ezért helyes, ~ is ezzel élünk, főleg útvonalakon. A sto összetételének magyai felelői: jelzőlámpa, ), po. Elég gyakran hallj . e két összetételt. A tfo " o- nal a főútvonalba te lló utcán, a gyalogátki előtti fehér vonalat meg: a jármüveknek meg kell állniuk. Csa ö- ’ rülírással lehetne te „magyarítani” ezt a a kot, vagy ilyen mesteri nek tűnő szóösszeté: megálljvonal. Dr. Bakos Józ ti készülékkel... Né­melyike oda sem fi­gyel, csak varr, varr, mert esztéká alapon megy a dolog... Ké­pesek ezek például visszafelé is felvarr- ru a fület... Hogy iogy mi van aztán? B efelé hall, hapsi- kám. Ha iszik egy áldecit, megőrül, úgy sajong a fülében a ligája, éppen mintha i szomszéd húzná le [ vécét, ügyi Ha meg tzólnak magához, ab­szolút semmit sem hall. Ha iszik, azt igen, ha kérdik, hogy szik-e még, azt nem hallja. Bele lehet go­lyózni az ilyesmi­be... — Az orvos azért prvos, hogy tudja mit keü csinálnia. De ízért mégis borzasz­tó, hogy az ember zony. Az egyik have­romnak meg egye­nest a jobbat varr­ták fel a bal helyett és fordítva ... Hát persze, hogy mind a kettőt. Ham ... ham. Kis fülű volt a have­rom és az a részeg disznó azt hitte, hogy még nem harapott le egyet sem a fülei­ből ... Hát ezért va­gyok ilyen tájéko­zott ezekben a fül­ügyekben ... Rám mindig számíthat. Az én szívem, hapsikám, olyan, mint a kisüs­ti Irtó jó... — Kösz, uram. Na­gyon köszönöm... Kimondottan jólesik, hogy így velem érez ... Nem inna meg velem egy fe­let? — Szívest-Orömest, de a 'füle... Ott a kezében, ugye ... Hapsikám, a fül azért mégis... — A, sohse törőd­jön vele, uram. Ad­dig zsebre vágom a fülem. Legalább el­mondhatom majd, hogy a zsebemnek is van füle ...Jó mi?... Meg aztán az jutott eszembe, uram, hogy /amint mondta, a ba­rátjának mind a két fülét. leharapták Na, hát, akkor én meg kétszer is futkossak varratni? Gyerünk vissza, a harapós még bent van... (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom