Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-10 / 58. szám
Másik ál nincs...! Start előtt az iparszeru iuUricalfriiiesyíís DéMíeves íMegi i*beii Nagy dolog, minőségi változás előtt áll ebben a gazdasági évben kilenc Dél-Heves megyei termelőszövetkezet. Felismerve az „idők szavát” vagy más szóval a szükségszerűséget, beléptek a nádudvari rendszerű, iparszerű kukoricatermesztési társulásba. A lényegre leegyszerűsítve a dolgot, ez annyit jelent, hogy mostantól kezdve, a hatvani, a horti, a hevesi Rákóczi (a vele néhány héttel ezelőtt egyesült, volt he- vesvezekényi közös gazdasággal együtt), az erdőtelki, komlói, tiszanánai, kiskörei, poroszlói és sarudi termelő- szövetkezet 600—600 hektár területen — összesen több mint hatezer hektáron, amely közel 11 ezer holdnak felel meg! — az egyik legkorszerűbb gépsorral és kipróbált, nagy terméshozamot biztosító, új termesztési technológiával végzi a kukorica- termesztést. — Hogyan és miért döntöttek így közös gazdaságaink? Lényegében nem kellett a szövetkezetek vezetőit agitálni — kezdi a beszélgetést Urbán Imre, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára, aki a kezdettől lelkes és odaadó mozgatója volt az ügynek. — Elmentünk még az elmúlt években azokba a gazdaságokba, ahol már alkalmazzák a zárt rendszerű, iparszerű kukoricatermesztés technológiáját, s alaposan „körbejártuk” a témát. Né- hányan jártunk külföldön is, 6 amikor ezek után konkrétan felmerült a társulásba való belépés lehetősége, négy ngp alatt, mind a kilenc érintett termelőszövetkezet egyértelmű igent mondott. Eny- nyit a hogyanról, de talán előbbre való a miért, hiszen nyilvánvaló, hogy nyomós oka jn ennek a nem kis beruházási költséget, jelentős mértékű szemléletváltozást ég felelősséget jelentő vállalkozásnak. Nos, röviden azt mondhatnám: aligha járhatunk ma, és főleg az elkövetkező években másik úton. Ez azt jelenti, hogy ma már hagyományos módon (sok-sok közvetlen emberi, kétkezi munkát lekötve) ennek a területnek a negyedrészét sem tudnák szövetkezeteink megművelni. A nemzedékváltásnak, az „élő munkaerő”-csök- kenés tendenciájának abban a korszakában vagyunk, hogy maximum két év múlva, az összes termői őszövetkezeti tagok 40 százalékára csökken a munkaképes keresők aránya. Ez az egyik ok, amely a teljes gépesítés bevezetésére kényszeríti a közös gazdaságokat. A másik pedig: az állattenyésztésben néhány évvel ezelőtt bevezetett — ugyancsak zárt rendszerű, iparszerű —tej-és hústermelés, az intenzív tartás-hizlalás megnövekedett takarmány- szükséglete 6ürget a több- tcnelésre. A szóban forgó kilenc termelőszövetkezetből hétnek van szakosított sertésvagy szarvasmarhatelepe — vagy mind a kettő —, s ott bizony, a gazdaságos termeléshez elengedhetetlen a szükséges szemes takarmány helyben való megtermelése. Két gazdaságunkban pedig — a hevesi Rákócziban és Erdőtelken — a zöldségtermesztési ágazat köti le valameny- nyi közvetlen kézi erőt — Említette a szemléletváltozást is. mint az új technológia szükségszerű velejáróját.. — Igen, valóban a milliós, több milliós nagyságrendű beruházási, gépsorvásárlási költségekkel együtt említettem, 6 nem véletlenül. Ugyanis meggyőződésem, hogy egymagában a gépsor nem csodaszer. Valamennyi közös gazdaságban meg kell szokni, gyorsan ki kell alakítani egy ágazati rendet. Ezt úgy értem, hogv a gépsor, az új technológia iránvítósával megbízott agrármérnök az első számú felelős a kukoricatermesztésért, valamennyi termelőszövetkezetben, s munkáját, tevékenységét ennek megfelelően, egészen másként kell a főmezőgazdásznak és az elnöknek is irányítani, mint azelőtt. A garantált hozamot — az előző évek átlagtermésének, mintegy másfél-, kétszeresét — csak az előírt technológia szigorú betartásával lehet elérni. És azt el is kell érni, mert másképpen juk végezni. Itt kell megjegyeznem, hogy a traktor is „kilép” a kukoricatáblából a nyári tarlóhántás, az őszi- tavaszi talajmunkák idején, 6 a 600 hektár kukoricaterületen kívül, további 6—800 hektár egyéb növényünk talaj-előkészítő munkáját is elvégzi. — Hányán dolgoznak majd a több mint ezer holdnak megfelelő kukoricaterületen? — Három traktoros, négy A tiszanánai szerelők máris érdeklődéssel Ismerkednek az új traktorral, e nagy költséggel járó eljárásra ráfizetnek a gazdasá-- gok! Rí JJíSÍ — Tulajdonképpen örülök, és igazi, mai feladatnak tekintem a megbízatást — mondja a kiskörei termelőszövetkezet fiatal agrármérnöke Szilva Sándor, aki ebben a gazdaságban a 600 hek- táras kukoricatábla munkálatait és a gépsort irányítani fogja. Egyébként nemcsak ez lesz az egyetlen feladata, mert ezt a tevékenységet a szövetkezet vezetősége beillesztette — nagyon logikusan — abba a növénytermesztési ágazatba, amelyben a gazdaság összes kukoricáját, pillangós növényét (lucernát, borsót, vörösherét), a silókukoricát termelik. Ennek az ágazatnak a vezetője Szilva Sándor, s ehhez az ágazathoz tartoznak a háztáji gazdaságok is, mivel azok jelentős részén is kukoricát termesztenek a tagok. — A fő feladatom mégis az új technológia, a kukorica- termesztés irányítása lesz ettől az évtől kezdve — mondja. — A pillangósok termesztését ugyanis egyik beosztott kollégám irányítja közvetlenül, s a háztáii ügyeknek is van egy agronómusa az ágazaton belül. — Milyen munkákat végeztek már el eddig az új technológia szerint, s melyek a legfontosabb jelenlegi tennivalók? — A gépek még nem érkeztek meg, de a napokban várjuk érkezésüket. Ettől függetlenül, már az ősszel az elbírásnak megfelelően végeztük a szántást, kiszórtuk az alapműtrágyát, elvégeztük a fertőtlenítést. Néhány héttel ezelőtt, a talaj kiszáradásának megelőzésére, sekély felszíni porlasztást végeztünk. Három traktorost kiképeztünk a nagy teljesítményű John Deere-traktor vezetésére, akik majd két vagy három műszakban, egymást váltva dolgoznak éjjel-nappal, amikor eljön a vetés, maid ősszel a szántás és egyéb talajmunkák ideje Két szerelőnk is túl van már a tanfolyamon, s most fogjuk kijelölni a speciális kombájnok vezetőit is. Tudniillik — bár a gépsorokhoz csak egy kombájn tartozik — két kombájnt rendeltünk, s ezekkel még a kukori''abet oka rítás előtt, 1000—1200 hektár kalászos betakarítását is el tud (Foto: Perl Mártom) kombájnvezető, két IPA-te- hergépkocsi-vezetó, két szerelő tartozik a gépsorhoz, akik a 600 hektár kukorica talajmunkáitól, a vetésen, műtrágyázáson és növényvédelmi munkákon keresztül, a morzsolt állapotú betakarításig mindent elvégeznek. Ezenkívül „segítünk be” a másik növénytermesztési ágazatba is, a már említett ezer-, ezerkétszáz hektár aratással, s 6— 800 hektár talajrounkávaL — Megérkezett a John Deere-traktor! >— Ezzel a hírrel fogadtak Tiszanánán, ahol a termelőszövetkezet elnöke és főmezőgazdásza számadatokkal bizonyította a gépsor nélkülözőé te tlens égét.: — Az elmúlt években 3— 400 hektár kukoricánk volt, de alig bírtunk vele. Tavaly niár — igaz, a meglevő, régi gépeinkkel, de nagyadagú műtrágyázással — megpróbálkoztunk afféle „házi zárt rendszert” alkalmazni, s így az előző évek 30 mázsás, hektáronkénti átlagával szemben, 42,4 mázsás hozamot értünk el a 400 hektáron. Az önköltség is majdnem száz forinttal kisebb lett mázsánként, de sajnos, ennél többre, ezzel a módszerrel sem mennénk ami ugrásszerű változás pedig a korábbi időszakhoz képest, de állatállományunk takarmányalapját nem biztosítja. Ez az egyetlen út — az iparszerű termesztés — vezet a megnyugtató megoldáshoz. Ezért vágtunk bele, s ilyenformán elmondhatjuk: gazdaságunkban szinte minden tevékenységnek a meghatározója, az alapja lesz az új technológia és a gépsor. Máris azt tervezzük, hogy egykét éven belül, újabb 600 hektárral bővítjük a kukoricaterületünket, s egy másik gépsort is igényelünk. Nagy — hétezer hektár — a területünk, 6 csak így tudjuk megművelni gazdaságosan. Másik út nincs... A kukoricatermesztő gépsor nem olcsó mulatság. Csak a traktor és a kombájn, több mint hárommillió forintba kerül, s hozzá még a speciális vetőgép (vet, 6tarter, műtrágyát szór, fertőtlenít egyszerre), IFA tehergépkocsi, tárcsa, kultivátor, sorpermetező és az eke további hárommillió forint körüli költség a gazdaságoknak kü- lön-külön. Ehhez jön még a már minden érintett szövetkezetben épülő vagy félig- meddig készen álló, nagy kapacitású tároló- és szárítóberendezés költsége, átlagosan további 8—10 millió forintos tételben- Ugyanis a gyors betakarítás szükségszerű velejárója a biztonságos tárolás, amely károsodás nélkül csak tökéletes szárítással képzelhető eL Mindezt azonban négy-öt év alatt, az új technológiával elérhető többlettermés garantáltan visszafizeti. Faludi Sándor Összefogással - úf aszfaltgyár épül Heves megyében (Tudósítónktól.) Bélapátfalván új cementgyár épük Előtte meg kell erősíteni a hozzávezető utakat: korszerűsítik Eger— Szarvaskő között a 25-ös számú főútvonalat is, ugyanakkor felújításra kerül a szarvaskő—vadnai útvonal mintegy negyven kilométeres szakasza. Az Eger—Felnémet közötti kivezető utat összekapcsolják a 25-ös számú főútvonal korszerűsítésével, s itt mintegy négy kilométer hosszúságban, négysávos út készül. Ezekre a beruházásokra, a cementgyár építésével összefüggő útkorszerűsítésre az Építési Minisztérium 1974-ben ! százmillió ' forintot biztosít. A kivitelező az Egri Közúti Építő Vállalat. A nagy volumenű munkához szükséges aszfaltgyártó berendezések biztosításáról tárgyaltak az Útépítő Tröszt gyüngyöstarjáni oktatóházában a megye vezetői az Útépítő Tröszt és az egri útépítők képviselőivei. A tár» gyalás eredményeképpen az aszfaltgyártó berendezését a megye, a KPM közúti főosztálya, és a tröszt közös erővel finanszírozzák. Az NSZK gyártmányú, óránként 100 tonna aszfaltot készítő berendezés az egész megye aszfaltszükségletének kielégítésére képes. A több mint 50 millió forintos létesítmény minőségi és környezetvédelmi szempontból egyaránt megfelel minden követelménynek. Ez a legmodernebb automata vezérlésű aszfaltgyár semmiféle szennyeződésnek nem teszi ki a környezeteit. Az előzetes tervek szerint az aszfaltgyár próbaüzemelésére — amely Hatvan, vagy Gyöngyös térségében lesz — júliusban kerül sor. 1974. második felében már az egész megye útépítési munkáin érezhető lesz az új beruházás hatása. T. Mányi Judit Magyar gazdasági napok Japánban A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén is megrendezi külföldön a magyar gazdasági napokat, heteket. Ezek során több előadássorozatot tartanak, bemutatókat, kiállításokat rendeznek. Március 25—29-e között Stockholmban rendezik, meg a magyar gazdasági napokat, 16 magyar szakember tart majd előadást, többek között gazdasági, pénzügyi témakörökben. A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén első ízben rendez magyar gazdasági napokat Japánban. Az előadássorozatot május 13—17. között tartják Tokióban. Ezzel egyidőben 1 a HUNGEXPO szervezésében külkereskedelmi vállalataink bemutatják exporttermékeiket az osakai nemzetközi vásáron, a Tokió International Good Living Show-on, valamint egy nagy japán áruházban megrendezendő magyar héten. A kamara október 7-tői 11-ig Prágában, október 8— 11. között Bratislavában rendezi meg a magyar gazdasági napokat. Szervezési mintákat készít a Mezőgazdasági Ügyyitelszervezési Iroda A termelőszövetlkfezetek- ben napirendre került az ügyvitelszervezés korszerűsítése — a Mezőgazdasági Ugyvítelszervezési Iroda 1973-ban száz üzem számára vállalt el. ilyen jellegű megbízatást. Az iroda a jövőben a tszek üzem- és munkaszervezésének korszerűsítésére szervezési mintákat dolgoz ki, s ezeket a gazdaságok számára modellként ajánlják. Tervezik, hogy kiadják a témakörök szerint elkülönített jogszabálygyűjteményt, és több speciális üzemszervezési szakirodalom-gyűjteményt, ezek iránt ugyanis igen nagy az érdeklődés. Sok a fék, kevés az ösztönző Ötvenezrei kapott tízmillióért Az utóbbi évék egyik legjelentősebb újítását Pál Sándor, a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat osztályvezetője mondhatja magáénak. Javaslatát — igaz, hogy több éves erőfeszítések árán — már a gyakorlatban, az erőmű blokkjainak üzemeltetése során is felhasználják. Nem is' akármilyen eredménnyel. Az elmúlt évben például nem kevesebb, mint tízmillió forintot „hozott” újítása a vállalatnak. Tulajdonképpen miről is van szó? — Köztudott, hogy világ- viszonylatban is a leggyengébb lignittel üzemeltetjük ezt az erőművet. A tüzelés- technikai berendezések licen- cét egy világhírű nyugatnémet cégtől vásárolták, kivitelezője pedig a Magyar Hajó- és Darugyár volt. A gyakorlatban aztán kiderült: hiába a jó licenc, az adott technika nem felel meg a gyenge minőségű lignit gazdaságos eltüzeléséhez — És akkor jött Pál Sándor és előterjesztette újítását... — Tulajdonképpen úgy jó másfél éves gondolkodás után jutottam el a megoldásig, amelyet aztán papírra vetettem és eljuttattam az illetékesekhez. Az újításom lényege: az adott berendezéseken szerkezeti változtatásokat javasoltam, s ennek eredményeképpen véglegesen megoldódott az erőműnél alkalmazott technikai berendezések hatékony üzemeltetése. — Mennyi díjat kapott újításáért? — Egy fülért se. — S miért? — Mert, mint köztudott, a jelenleg érvényes szabályok alapján a műszaki képzettségű újítók újítási díjban nem részesülhetnek, csak jutalmat kaphatnak vállalatuktól. — Mennyi volt a vállalat jutalma? — Körülbelül ötvenezer forintot kaptam. — Ez sok, vagy kevés? — Nem tudom, nem is gondoltam erre, talán nem is nekem kell ezt el döntenem. Azok közé tartózom, akik nem elsősorban a pénzért újítanak, érdekel, izgat, amit csinálok, s pénz nélkül is örülni tudok egy-egy eredménynek. Azt mindenesetre hangsúlyozni szeretném. hogy a vállalat igen lo- vagiasan viselkedett velem, amit tehetett, megtette. Nem ratarr s rajta múlott, hogy javaslatom elfogadásáig lényegesen több időre és energiára volt szükség, mint az úiítás megszületésére, elkészítésére. De hát ezzel n- 1-mennyi újító így van. Rettenetesen hosszú az átfutási idő, sók az adminisztráció, a szaladgálás, a magyarázkodás. — S mit szól az újításához a licencet adó NSZK- beli cég? — Kéthetes meghívást kaptam Nyugat-Németor- szágba, ahol bőségesen volt alkalmam szakmai ismereteimet gyarapítani. —. Ha jól tudjuk, részt vett és fel is szólalt a villa- mosenergia-iparban dolgozo újítók országos tanácskozásán. On szerint min kellene változtatni, hogy ismét fellendüljön az újitómozgalom hazánkban? — Sajnos, valóban nagyon sok a fék a mozgalomban. A hosszú átfutási időt, a tengernyi adminisztrációt már említettem. Óriási luxusnak tartom továbbá, hogy Magyarországon a műszaki képzettségű dolgozókat senki és semmi nem ösztönzi újítások készítésére. Távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a kétkezi munkásemberek által készített újítások jelentőségét, de hát egy mérnök, egy műszaki szakember mégiscsak többet tud, jobban látja, hogy miként lehetne a technika színvonalát, a termelés gazdaságosságát fokozni. Köztudott az is, hogy az újítások díjait a vállalati nyereségből fizetik. így aztán egy vállalati kollektíva töbVveáoZnAV az a jó, ha minél kevesebb újítás készül. hiszen ellenkező esetben valamennyiük zsebébe belenyúlnak, amikor a nyereség- oől kifizetik az újítókat. Sőt még az sincs kizárva, hogy egy nagyobb jelentőségű újítás a vállalat teljes nyereségét elviszi. — Mit javasol, hogyan lehetne ezen változtatni? — Szerintem egyszerű a megoldás. Az újítókat ne a nyereségből, hanem azokból keretekből fizessék, ahol az újítás haszna jelentkezik. Tehát ha valaki például az anyagmozgatást korszerűsíti, akkor az újító díját az anyagmozgatás költségeiben jelentkező megtakarításból fizessék. A megoldáson természetesen lehet vitatkozni, az viszont tény; a jelenlegi ösztönzési rendszer nem jó. Nem véletlen, hogy stagnál. sőt, jelentősen visszaesett az újítás az országban. — Pedig a jelenlegi technikánk, technológiánk színvonala mellett igen sok alkalom kínálkozik az újításra. Bőven van hol, s miért kamatoztatni a szellemi értékeket ... — Valóban így van. Milliókat. milliárdokat lehet megtakarítani. Remélem, hogy az áprilisban megrendezésre kerülő újítók és feltalálók országos tanácskozása megszűri, megszünteti majd a mozgalom fékjeit. Az utóbbi időben igen sokat beszéltünk már a gondokról, a problémákról. Következzenek végre a tettek, az okos, é'-telmes intézkedése« A mozgalom az újítók, a népgazdaság érdekében. — koós —
