Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

s'en 3. Gépek 200 millióért A 44 órás munkahét beve­zetése Budapesten 3 hónap­pal előbb történik, mint vi­déken. Ez az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a vi­déki üzlethálózatban az át­állás lehetőleg minél keve­sebb zökkenővel menjen vég­be. Ehhez, a koncentráltabb fővárosa kereskedelmi háló­zat tapasztalatai bizonyára segítséget jelentenek majd a többi vállalat és ÁFÉSZ-ek számára. A Belkereskedelmi Minisztérium egy központi koordinációs bizottságot ho­zott létre az országos tenni­valók összehangolására. Éti­ben a munkában a pártbi­zottságok és tanácsok egy­aránt részt vesznek, így a helyi érdekeket mindenhol megfelelően képviselhetik. PÁLYÁZNÁK A VÁLLA­LATOK A szervezési intézkedések mellett — amint ezt már be­technikal eszközök beszerző­van az idén a vendéglátó­helyek, éttermek, szállodák takarítását könnyítő és gyor­sító gépek beszerzésére, és újfajta megoldással kíván­ják javítani a sörellátást. Az úgynevezett sörtankos mód­szer feleslegessé teszi a pa­lackok szállítását, visszavál­tását és ezzel jelentős meny- nyiségű munkaerőt és helyet, szabadít fel, ugyanakkor au­tomatikus működésével ga­rantált mennyiségű árut ad a vevőnek. A sörtankok be­állítása már 1974-ben meg­kezdődik, A kereskedelmi hálózat az elmúlt években az ország minden megyéjében jelentő­sen fejlődött. 1965-höz képest a megyeszékhelyeken több mint 130, más városokban több mint 140 százalékos a bolthálózat növekedésének lesztésre. Ilyen jelentős be­ruházásokra most kerülhet először sor és ez a tény jel­zi, hogy népgazdaságunk erejéhez mérten egyre töb­bet fordít a kereskedelmi el­látás színvonalának emelésé­re. A VEVŐK „KORSZERŰSÍ­TÉSÉT Tény, hogy az ellátás szín­vonala még sok helyen kifo­gásolható. Gyakran azonban egyoldalúak a bírálatok és emberi tulajdonság, hogy a vásárlók inkább a kellemet­len tapasztalatokra emlékez­nek. Persze, a vevők sem an- gvalok. Egy felmérés sze­rint például a vasárnap nvitva tartó boltokban a ve­vők 30—15 százaléka vásá­rol csak olyan cikkeket — kenyeret, tejet —, amelyek miatt indokolt az ünnepnapi nyitvatartás. A forgalom 60 százalékát liszt, mosópor, só és ehhez hasonló cikkek te­szik ki, amelyeket bármely hétköznapon is megvásárol­hatnának. Vásárlási szokása­inknak kővetniük kell a megváltozott viszonyokat: az elórerendelés, a házhoz szál­lítás fokozottabb Igénybe­vétele még sóik lehetőséget rejt magában. Nemcsak az üzlethálózat, a vevők Is „korszerűsítésre" szorulnak, és ez a feladat a tapasztala­tok szerint a munka nehe­zebb részét jelentik. Sok időt töltünk, és sok pénzt elköltünk az üzletek­ben. így a pult nem elvá­lasztja, hanem valójában összeköti vevők-eladók ér­dekeit. A munkaidő-csökken­tés kedvezőbbé teszi a bel­kereskedelmi dolgozók élet- és munkakörülményeit, s igy a 44 órás munkahét beveze­tését a lakosság ellátásának javítását is szolgáló lépés­nek tekinthetjük. B. I. Vége. Nemcsak az üzlethálózat, a vásárlók is „korszerűsítés­re" szorulnak, hogy vásárlási szokásaik alkalmazkodjanak a modern kor követelményeihez. jelentették — a kormány központi támogatóst is nyújt a belkereskedelemnek a m unkái dő-csökken léssel k ap- csolatos feladatok megoldá­sához 1974-ben 185 millió fo­rintos keret áll a tárca ren­delkezésére, amelynek egy részét munkaügyi célokra, jelentősebb hányadát pedig mértéke. Zala, Szabolcs, So­mogy, Heves, Győr, Csong- rád és Bács megye még az országos átlagnál is jobban fejlesztette kereskedelmi há­lózatát A negyedik ötéves tervben a fogyasztásicikk- kereskedelem mintegy 13,5 milliárd forintot fordít a fej­Termelőszövetkezeíek — egyesülőben NÉIHANT EVVEL ezelőtt Heves megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek a száma meghaladta a 110-et Ez a szám — a közös gazda­ságok egyesülése folytán — fokozatosan csökkent, s az 1973-as gazdasági év végén már csak 98 termelőszövet­kezet készített zárszámadást. A közös gazdaságok egyesü­lési törekvése az utóbbi hó­napok folyamán még inkább megélénkült, lapunkban is beszámoltunk például arról, hogy a hevesi Rákóczi Ter­melőszövetkezet az együttes gazdálkodás útját választotta a hevesvezekényl szövetke­zettel, vagy ugyancsak az egyesülés mellett döntött a detki és ludasi szövetkezet tagsága. De az sem titok — különösen a termelőszövet­kezeti gazdák és vezetők kö­rében —, hogy a megyében még több helyen is felvető­dött az együttes gazdálko­dás ötlete, sőt a kezdemé­nyezés több helyen már a megvalósulás stádiumában ▼am. Joggal feltehető a kérdés, hogy ml váltotta ki — és éppen most — az egyesülési kedv megélénkülését A kér­désre persze nem könnyű választ adni, azért sem, mert nyilván nem egyetlen ténye­zőre lehet visszavezetni a folyamatot. Mégis azt lehet­ne elmondani, hogy a nép­gazdaság és a termelőszö­vetkezetek fejlődése folytán olyan közgazdasági környe­zet alakult ki, olyan műsza­ki, technikai feltételek te­remtődtek, amelyek immár nemcsak lehetővé, de szük­ségessé is teszik a termelés további koncentrációját. Me­gyénkben jelenleg a terme­lőszövetkezetek átlagos üzemnagysága 2400 hektárra tehető, a szakemberek véle­ménye szerint, — természete­sen figyelembe véve a táv­lata fejlesztési elképzeléseket — a sík vidéken 6—7 ezer, a hegyvidéken 3—5 ezer hek­tár az az üzemnagyság, amelyben a termelés ténye­zőit optimálisan lehet kibon­takoztatná. MILYEN ELŐNYÖKET rejt magában az egyesülés, a nagyobb terület kialakulá­sa? Egyrészt azt lehet el­mondani — s ezt több példa igazolja —, hogy az egyesü­lés folytán a legalkalmasabb emberek kerülnek a vezetői posztokra. A közvetlen „ve­zérkar” megerősödik, s a na­gyobb gazdasásg azt is le­hetővé teszi, hogy a terme­lést irányító szakemberek képességeiket jobban kibon­takoztassák. Az egyesülés következtében nagyobb föld­terület alakul ki, s ez már bizonyos mértékig önmagá­ban is megköveteli a korsze­rűsödést. Lehetőség nyílik a szakosodásra, kevesebb nö­vényfajtát nagyobb terüle­ten — és gazdaságosabban — lehet előállítani. A na­gyobb terület lehetővé teszi a zárt termelési rendszerek bevezetését, s ez magával hozza azt is, hogy korsze­rűbb, nagyobb teljesítményű gépek végezzék a munkát. Az együttes gazdálkodás kö­vetkeztében az anyagi esz­közök is koncentrálódnak, lehetőség nyílik a korábbi­nál nagyobb beruházásokra. Másrészt, s ez nem lebecsü­lendő előny — mondjuk — két szakosított telep helyett csupán egyet szükséges épí­teni, de jobbat, korszerűb­bet. Az egyesülés folytán ja­vulnak a technikai feltéte­lek is, korszerűbb gépeket lehet alkalmazni, jobban meg lehet szervezni a kar­bantartást, és az is valós-zí- nűbb, hogy „ütőképesebb” műszaki gárda alakul ki. Az egyesülés összes elő­nyeit természetesen egy cikk keretében nem lehet felvá­zolni, de nem is ez a cél. Annyi bizonyos, hogy a kon­centráció mindenképpen erő­teljesebb és hatékonyabb gazdálkodást tesz lehetővé. Ennek ellenére mégis hang­súlyozni szükséges, hogy az egyesülésnek csupán akkor lehet és van értelme, ha az együttes gazdálkodás való­ban nagyobb eredményeket hoz, mint korábban külön- külön. Semmiképpen sem lehet cél, hogy két gyengébb gazdaságból egy nagyobb, de hasonlóan gyenge szövetke­zet alakuljon. Éppen ezért rendkívül alaposan és körül­tekintően szükséges mérle­gelni, hogy van-e értelme az együttes gazdálkodásnak, megvannak-e a kellő felté­telek — akár személyi, akár politikai vagy technikai fel­tételről legyen szó —, s nagyon alaposan szükséges azt is felmérni, hogy mikor­tól kezdődjék az együttes munka. A termelőszövetkezetek egyesülése nem új keletű je­lenség, hiszen, mint említet­tük, megyénkben is számos példát lehet felhozni. Az ed­digi tapasztalatok általában kedvezőek. Abban a.z eset­ben. ami kor két erősebb gaz­daság egyesült, különösebb probléma később sem merült fel. Arra is nem egy példa van, hogy a korábban gyen­gébben gazdálkodó szövetke­zet egy erősebbel való egye­sülés folytán megerősödött — bár ilyen esetben a kez­detben nehézségek is előfor­dulhatnak. A TAPASZTALATOK te­hát általában kedvezőek. Mégis — miután emberek, gazdasági egységek jövőjé­ről van szó, nagyon alapo­san szükséges előkészíteni az egyesülést. Egyértelmű az is, hogy az egyesülést a szövet­kezetek tagjainak kell kez­deményezniük. Az erősödő egyesülési hullámról tehát azt kell elmondanui n ,. ez nem a felsőbb kezdeményezése, ell . <v , sa, és semmiképp kampánymunka. A dasági körülmények teszik a termelés ko lód.ását. az anyagi, műszaki feltételek nyabb kihasználódáí élni akarnak a lehi kel, azok előtt nj út. Feltétlenül jogos az igény: az együt sv dálkodás a törvénye tartásával és dem« módon víüósul,ion.;-n Kaposi Le Márciusi forradalmi hapmáipÉ sére fordíthatják, A technika- fejlesztésével a kereskedelmi munka haté­konyságát kívánják növelni. Támogatják az alapból a munkaerő-megtakarítást eredményező, munkát köny- nyítő gépek beszerzését, még­pedig úgy, hogy a pénzt pá­lyázat útján kérhetik a vál­lalatok, és ha a kérés ész­szerűnek minősül, akkor a beruházási költségek 50 szá­zalékáig az állam támogatást rrújt. így ebben az évben az állami támogatást is be- s ámítva 200 millió forint ér­tékű gép- és műszaki beren­dezés állítható munkába a kereskedelemben. Az anyagmozgatás terén a konténerek fokozottabb al­kalmazására számítanak, ösztönözni kívánják az elő- recsomagolást végző gépek munkába állítását. 1973-ban a forgálomba kerülő burgo­nya 15 százaléka, a zöldség kb. 20 százaléka, a gyümölcs negyedrésze, a vöröshagyma 14 százaléka került előrecso­magolva — tehát a kiszol­gálást gyorsítva — forgalom­ba. 1974-ben e cikkek mind­egyikénél 20 százalékkal kell növelni az előrecsomagolás mértékét. Megfelelő eszközök alkalmazásával gyorsabbá válik a szeletelés és a mérés az élelmiszerüzletekben. Ke­reskedelmi berendezések, így hűtőpultok és egyéb pul­tok számának a növelése, valamint az önkiszolgáló boltok arányának emelése is javítja a hatékonyságot. PALACK HELYETT SÖR­TANK A vendéglátóipar haté­konyságát alapanyag-előké­szítő gépek és központi elő­készítő üzemek növelik. Mód H aladó nemzeti hagyo­mányaink fontos sze­repet töltenek be társadal­munk szellemi életében, tu­datformáló, nevelő mun­kánkban. A forradalmi tradí­ciók nem csupán nemzeti múltunk ereklyéi, hanem mai életünknek is állandóan ható tényezői. Ismeretük nélkül nehéz lenne megérteni jele­nünket, a mai valóságot, hi­szen szocialista rendszerünk a történelmi fejlődés mara­dandó értékeire épül. A hősi harcok, a forradalmi tradíció növeli népünk önbecsülését, és erőt, bizalmat, lelkesedést ad a ma küzdelmeihez Tör­ténelmi hagyományaink, a forradalmi küzdelmek esz­mei-politikai tanulságai meg­erősítik azt a felismerést, hogy a kor égető kérdéseire csak a szocializmustól vár­hatjuk a választ, a megol­dást A hagyományok természe­tesen csak akkor tölthetik be ezt a pozitív tudatformáló szerepüket, ha teljességükkel, a maguk sokoldalúságával foglalják el helyüket társa­dalmunk ideológiai érték- rendszerében. Ezért nem ért­heti’''k egyet azzal az egyol­dalú és torzító nézettel, amely a márciusi forradalmi hagyományok egyikéből csak a nemzeti jelleget ragadja meg, míg a másikban csupán a nemzetközi elemet hajlan­dó méltányolni. A hosszú Időn át uralkodó szélszélsőséges értelmezések eltorzították a március 15- éhez és március 21-éhez kap­csolódó események eszmei jellegét, hamis képet alakí­tottak ki e korszakváltást je­lentő évfordulókról A ma­gyar uralkodó osztályok ko­rán elkezdték a hamisítást. A századfordulón a társadal­mi ellentétek és az önálló nemzeti törekvések elfojtását célzó, nacionalista, soviniszta politikájuk igazolására igye­keztek felhasználni a 48-as forradalom emlékét. Mind a hatalmon levő, mind a hata­lomra törő úri csoportok szá­mára 1848 szinte kiapadha­tatlan forrása volt a nemzeti sérelmek csalárd kihasználá­sának. A 48-at idéző nemzeti sérelmek örökös hangoztatá­sával, a millenáris, bandériu- mos díszmagyarkodással, a század végi úri politika de­magógiájával sikerült kábu­latban tartaniuk a kispolgári és paraszti tömegek többsé­gét.. Az ellenforradalmi rend­szer újabb generációkat fer­tőzött meg: a következő nemzedékekben is elültette 1848 hamis képét, amikor az agresszív területi revíziós politikát összekapcsolták 48 nemzeti ügyévéL De a közelmúlt példája is mutatja, miként igyekezett a reakció a nemzeti érzések el­torzításával 1848—49 tradí­cióit a maga szolgálatába ál­lítani. 1956-ban tudatosan visszaéltek Kossuth, Petőfi nevével, a nemzetiszínű zász­lóval. így próbálva az ellen- forradalmat „nemzeti sza­badságharccá” nyilvánítani. S hogy ezzel sikerült is az emberek egy részét átmene­tileg megtéveszteni, ez egy­magában is hűen tükrözi, hogy egykor milyen mélyen ültették el a köztudatban 1848 nacionalista értelmezé­séi Mi tagadás, e torzítás ilyen hosszú idejű továbbélé­sében belejátszottak az 50-es években bekövetkezett hibák is. Többek között az a szem­lélek amely 48 gazdag ta­pasztalataiból egyoldalúan csak a függetlenségi hagyo­mányokat emelte ki, 6 enged­ményeket téve a romantikus kuruckodásnak, elhanyagolta e küzdelem társadalmi, osz­tályharcos oldalát. Március 21-e emlékét be­mocskolta az ellenforradalmi rendszer. Ezt legfőképpen úgy igyekezett elérni, hogy a proletariátus küzdelmének nemzetközi jellegét élesen szembeállította a nemzeti ér­dekekkel. A Tanácsköztársa­ság rágalmazása, a kommu­nizmus eszmélnek kiirtására Irányuló törekvések, a vad szovjetellenes uszítás és az ezzel párosuló nacionalista, irredenta, soviniszta hullám a dolgozó tömegek nagy többségénél nem talált vissz­hangra. Az ötven«» évek politikája paradox helyzetet teremtett: nem tette lehetővé, hogy 1918 —19 forradalmi emléke a maga teljességében váljék alkotórészévé a tömegek tör­ténelmi tudatának. T örténelmünk, munkás- mozgalmunk azonban olyan példákkal is szolgált, amelyek egyértelműen bizo­nyítják, hogy a márciusi for­radalmi évfordulók éppen azért maradhattak népünk életének ma i6 dicső hagyo­mányai, mert egyesítik ma­gukban a nemzeti és nemzet­közi vonásokat Azért lehet­nek ma is emlékezetes ha­gyományaink, mert a nemze­tt keretek között megvalósu­ló progresszió a nemzetközi haladástól elválaszthatatlan, annak szerves eleme. Ezt az összefüggést Ismerték fel a magyar kommunisták a II. világháború időszakában, amikor az 1848—49-es sza­badságharc emlékének fel­idézésével is a német fasiz­mus elleni küzdelemre moz­gósították a nemzet széles rétegeit. Az ország függet­lenségét, önállóságát veszé­lyeztető német térhódítás el­leni küzdelem — szimbóhku- san 48 zászlaja alatt — a ma­gyar nemzet érdekeit szol­gálta. S ne feledjük ma sem az antifasiszta harc szervezői­nek történelmi felismerését: az 1848—19-es polgári forra­dalom és szabadságharc nem­zet^ és nemzetközi jellegének mély összefüggéseit. A ma­gyar polgári társadalmi át­alakulásért és nemzeti füg­getlenségért folytatott küzde­lem nemzeti keretek között zajlott le, de annak az euró­pai, tehát nemzetközi prog­resszív változásnak része­ként, azzal kölcsönhatásban, amelynek során a feudaliz­must felváltotta a polgári társadalmak korszak. 1848 tehát számunkra ma is a tár­sadalmi előrehaladást, a progressziót jelenti, s így szorosan kapcsolódik 1919- hez. 1919-ben a történelmileg túlhaladott burzsoá rendet váltja fel az új társadalmi erő, a munkásosztály hatal­ma, amely megszabadítja a népet a kizsákmányolástól, az elnyomástól. A proletárdik­tatúra kivívása, a szocialista forradalom útjára való térés nemzeti, hazafias ügy volt, a dolgozó nép társadalmi fel- szabadulását, a népek testvé­riségét, a nemzeti független­ségünket jelentette. Történel­mileg tehát mindkét forrada­lom közös alkotóeleme — nemzeti és nemzetközi mér­tékben egyaránt — a társa­dalmi haladás szolgálata. Ez­ért állíthatjuk: a munkás- osztály forradalmi harca, a Tanácsköztársaság dicső múltja egyenes folytatása a megelőző korok tradícióinak, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hagyományai­nak. Nemzeti hagyományainkat történelmi szemlélettel szük­séges vizsgálnunk. A törté­nelem szereplőinek minden cselekedetét az adott kor le­hetőségeihez, követelményei­hez és feladataihoz kell mér­nünk, s ezért 1848 szereplői közül is tisztelettel emléke­zünk meg mindazokról, akik előbbre vitték a narr badság és a társadal dás ügyét. De nem hetjük valamennyik, pét. egyazon módon. 1848—49-es forradalo. . szabadságharcban m böztetett szerepet ti tunk a Petőfi—Tánc vével fémjelzett nép ■ Jusi irányzatnak. Fo hagyományaink köz . denekelőtt a szegénj re, tegek érdekeinek s k állítjuk példaképül embere elé, azokal, legkövetkezetesebben selték a kor két nag vesét: a társadalmi 1 ?V és és a nemzeti függ eszméjél Következetes fo demokrata volta mia értékesebb történelrr ció számunkra ma tó ez ; z álláspont és magatart.- S mint a kor leghaladóbb - tikai törekvése, ez á kor 1 .: teljesebb patriotizmuí az a hazafiság, mélyr vetlen folytatója 191( hazájáért, a szocialit > gyarországért harcoló katona. És ez az a h napjainkban, amely mr ? leg, tartalmilag túllép - sadalmi vonatkozások külöző nemzeti érzül eljut a szocialista h,. tudatos vállalásáig. Az. meggyőződés hird hogy a nemzet felem se a szocializmus me; tásától függ. E z a népi patriotizmus, az, amely a ms n rét elvezeti a kor a. igazságához: a szociall ■ zafiság és a proletár i cionalizmus egymástc laszthatatlan. Bírta Isti ái fámüism 1914. március 10., vas

Next

/
Oldalképek
Tartalom