Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
^»h ...hogy se szó, se hang, se kép: egyetlen napig csak. Huszonnégy órát. Bizarr ötlet. Szerte a világon, valamiféle eddig, illetőleg addig ki nem derített, távoli antikommunikációs test hatalmas tömegének hatására a naprendszerben mindenféle hírszolgáltatás, tájékoztatás' megbénul. S miután legjobb tudásunk szerint tömegkommunikációval is rendelkező értelmes lények — hogy ettől értelmesek-e, az alább majd kiderül —, csak a Föld nevű bolygón élnek, e félelmetes és ismeretlen hatás csakis őket éri. Huszonnégy földi óráig a földi világ nem tud egymásról! Megszűnt a tömegkommunikáció. Nem tudnak megjelenni az újságok, valami fé- kezhetetlen erő lefogja a szedőgépéket és a rotációs gépet. De minek is jelennének meg, hiszen az író- prZnair és a tollak is le- £s rne"v>4nu1taV Nem működnek a telexek sem. Bekapcsolja a földi halandó a rádiót: csend. Csavarja a seresog >mbot, száguld az állomásokat jelző skála hátán a kéz forgató sebességével, de mindenütt csend: sehol a világon nem működnek a rádióállomások. Hallgat Moszkva, Washington, Budapest, Peking. Hallgat Buenos Aires és London, Párizs, Kairó és Tokió. Hallgat a világ, meg- némulí a Föld. Bekapcsolná a televíziót: fehér fény. Se hang, se kép. Se tevé-níradó, se Hét, se nírek. Telesport sincs. Csak sercegő üzemi zaj a készülékbőL Megvakult a világ. Huszonnégy óráig nem tudunk egymásról, mi földi lakók. Nem tudjuk mit akar, vagy akarhat a másik. Nem tudjuk mi van Etiópiában és Jakutföldén, fogalmunk sincs arról, hogy mi történik Chilében és a Golan-fennsíkon. Nem tudjuk, lesz-e eső, jég, szélvihar a Dunántúlon, vagy kormányválság Olaszországban. Nem tudjuk, hogy győzött-e kedvenc labdarúgócsapatunk és hogy összeült és mit tárgyalt a magyar minisztertanács. Elindult egy kormányfő, hogy a békéről tárgyaljon, de nem tudjuk, megérkezett-e, tárgyalnak-e és miről? Fogalmunk sincs hogy mi történik az országban, mi Európában, s mi a világon. Huszonnégy órára a középkor sötétsége vesz körül bennünket e távoli antikommunikációs kozmikus test hatására. Bizarr ötlet. S alkalmas is arra, hogy abszolutizálja a sajtót Az újságot az írottat, a rádiót, a hallgatót, a televíziót, a szem agitátorát. Meg- persze egy kicsit a sajtó munkatársait is. Pedig legkevésbé ez a szándékom e rögtönzött és talán nem is éppen a legötletesebb sci-fivel. Mindössze arról van szó, hogy felgyorsult világunk összetartásában, az emberiség sorsának ilyen, vagy olyan fordulásában immáron le nem tagadható, ki nem iktatható szerepe van a sajtónak, az újságírónak, a-rádiónak, a televíziónak. Az emberiség szemei, fülei: érzékszervei essek. Velük és általuk háŰ az embéf, lát .és tud: ellát óda is, ahova a szem sugara el nem érhet, onnan is hall, ahonnan hang egyébként el nem jutna hozzá, s arról is. tud, amiről száz esztendeje soha nem is tudott volna. Meddő dolog lenne most ím feltenni a cinikus és egy kicsit sztoikus kérdést: és jobb-e így az emberiségnek? Jobb-e, hogy két perccel egy repülőgép lezuhanása után tudja, hogy mennyi a halott, s hogy társa is köztük van, hogy felrúgva — legalábbis látszólag —- a tér és az idő fogalmát, távoli világrészek eseményeit egy időben látja a világ, pedig a világ egyik részén a mi naptárunk szerint tegnap van, a másikon már holnap, míg nálunk a „ma” van? Jobb-e; hogy a telexgépek jóvoltából, az újságírók munkája nyomán fehéren-feketén írva vagyon a világ minden és fontos eseménye, magyarázva is van, értelmezve is, becsülettel, ahol a becsület járja, s manipulálva, ahol nem a hír igazsága, hanem a manipuláció hatékonysága a fontos? Az ember és az emberiség tudni akar önmagáról. Jogot formál arra, hogy tudja, mi történik vele és körülötte. A tömegkommunikáció az emberiség alkalmazkodása az önmaga alkotta XX. századhoz és felkészülése egyben a XXI-re. A tömegkommunikáció az emberiség fennmaradásának lehetősége és eszköze, — vagy gyilkosa! Félelmetes hatalom, amely •nírt Goethe bűvészinasa, aki a „megállj” varázsszót már elfelejtette, kisöpörheti a földről az emberiséget azzal, hogy a gyanakvás mérgét, a szembenállást stimuláló faji gőgöt hinti szót És jóságos „bűvészinas”, ha megmutatja az emberben az embert, az igazságtalanságban az igazságtalanságot, s az igazságban, mint eszközben és célban a humánum szépségét és értelmét Ám felgyorsult világunk minden perccel el akar számolni és el is kell számolnia. Huszonnégy óra? Egy nao félelmetes és kiszolgáltatott magány, gyanakvó bizonvtalanság. eddig tart a bizalmatlan bizonyosság érzése a kss7nigáltatott félelemnek. Ha lenne ilyen, ha létezhetne ilyen antikommunikációs kozmikus test. Szerencsére nincs! Még ha egyesek szeretnék is. ha lenne. A sajtót el lehet hallgattatni egy időre ugyan, de elnémítani soha. A7 emberiség ig^zi céljait szolgáló újság, rádió, toTmdrló ott is szólni fog az igazságról, ahol ma földi „kozmikus” test zárja el az igazság hangját. Mi itt és ezt tudjuk. Megtapasztaltuk. Éppen 29 esztendeje. Kíváncsi szemek (Molnár István felvétele) HIDAK K arcsűafc, kecsesek, zómft- kek, erőteljesek. Hosts- szabbak, rövidebbek. Díszesek és egyszerűbbek. Hidak. Elválasztanak és összekötnek. Átsétálunk, átgyalogolunfc vagy átsuhanunk rajtuk. Az egyiket talán megcsodáljuk, a másikat figyelemre sem méltatjuk. Hídsois, A híd — A magyar nyelv értelmező szótárának egyik megfogalmazása szerint — : folyóvíz, szakadék, út stb. fölött az áthaladást lehetővé tevő építmény. S ehnyi a legtöbbünk szerint is. Valóban ennyi. . JS Egy-egy híd természetesen sokak számára mást jelent Hiszen hosszú hónapok, évek munkája fekszik a „létesítményekben”. Pontosabban: a ..műtárgyakban”. Életük, történetük van. Gondot feladatot jelent már a puszta számbavételük is, nem beszélve állandó gondozásukról, a pótlásukról. Meglehetősen hosszú idő óta kisebb nagyobb szervezetek egész sora foglalkozik a hidakkal. Szakmát tanulnak a kedvükért, emberi sorsok kötődnek hozzájuk Sikerek, kudarcok tanúi. Vr. Gáli Imrével könyvet íratott az érdeklődés, a szenvedély: 1970-ben gazdagon illusztrált kötettel adózott a régi magyar hidak emlékének Lapozgatok a feljegyzések között — s egy név tűnik elő a sorsokból: Rabi Károly gyöngyösi építőmester neve. Ki hallott róla? Bizonyára csak kevesen. Vagy már senki sem emlékszik rá. Pedig hajdan, a derék iparos építet- te például a XVIU. század végén, illetve a XJX. század elején készült hidak nagy részét Heves megyében, sói a szomszédos Szolnokban is. Közel két évszázad távolából is bámulom a mestert. Akinek az első hídja ugyan összeomlott, de a kellemetlenség sem szegte alkotó, vállalkozói kedvét Újra próbálkozott városában, mígnem eredménnyel járt. Aztán pedig a kisebb-nagyobb megbízások garmadát elfogadván öregbítette ügyességének hírét a jókora országrészben. Gyöngyösön, a Vádlott Sándor utca elején állt sokáig, hosszú, hosszú évtizedekig Rábl Károly emlékezetes hídja, amely helyébe 1971-ben emelték a mostanit, a mai kor követelményeinek megfelelőbbet Amannak pedig már nyoma sincs. Csak a könyvben & a könyv szerint dicséretes módon, példásan megőrzött régi, műszaki dokumentációs anyagban. Amely egyébként országosan is rendkívül becses ereklye. Valamikor kőbe, fába álmodták, faragták a hidakat — utóbb inkább acélban, betonban, vasbetonban öltenek a vágyak testet. Megyénkben és a környékén jobbára a „demjéni” és a gyöngyössoly- mosi bányák adták régen az anyagot a díszes, nemegyszer művészi munkákhoz, amelyekből — ha nem is született éppen Erzsébet-híd — akad jócskán ma is tiszteletre méltó. Gondoljunk csak például a még 1813-ból származó tar- nameraira, az Ágó patak ecsédi hídjára, vagy éppenséggel az egerszalókira. .Ahány, annyiféle, úgyszólván a legritkább esetben talál a jó szemű ember két egyformát. Mint amilyen — vajon hányán vették már észre, hányán tudnak róla? — a detkí és a tamamérai. Az a tarna- mérai, amelyet egyébként inkább már csak a hagyomány- tisztelet tart fenn, mintsem a szükség, hiszen a híd alatt csak különlegesen magas vízállás esetén csillog a mélység... A KPM Egri Közúti Igazgatóságán — ahol jelenleg az állami közutak mentén fekvő hidakat nyilvántartják, gondoskodnak a sorsukról, s foglalkoznak az újabbak létesítésének kérdéseivel — Berecz Istvánéktól, a szervezet vezetőitől hallottam, hogy csupán a számukra 356 híd ad feladatot, munkát napjainkban. S valamennyi két méteresnél nagyobb nyílású építmény — mert ami rövi- debb, az nem is híd. Csupán, „áteresz”. Külön téma. •— Legtöbb hidunk a Tárnán van — mondják. — Ami pedig még érdekes: a legparányibb a nagyúti híd, s a legtekintélyesebb a poroszlói, ártéri. Van persze ebben a térségben igazi Tisza-hidunk is. Az egyetlen. A kiskörei ugyanis — már a szolnoki igazgatóságé.. „ A hidak sok munkát, gondot jelentenek. Az igazgatóság hevesi járási üzeme látja el az összes fenntartási feladatot — míg a jelentősebb megbízásokat az Egri Közúti Építő Vállalatnak, ritkábban pedig a Hídépítő Vállalatnak, illetve a Betonútépítő Vállalatnak adják. Kizárólag az említett hidak közül 72 szerkezeti korszerűsítést követel. A IV. ötéves terv programjában eredetileg 20 átépítéssel számoltak — jó lesz azonban, ha ennek a fele sikerül. A munka ugyanis, sajnos nem eleggé vonzó mostanában; a kivitelező 'szervezetek kevésbé vállalkoznak rá. Azért természetesen az idei év sem múlhat el nyomtalanul: mintegy négy es fél millió forintot költenek építési munkákra. Üj létesítmény születik Abasáron az egri úton, a Bene patak fölött. Méghozzá valószínűleg úgy, hogy a régit — amely egyébként az egyik legszebb kis híd. a megyében — is meghagyják. A gyalogosoknak. S ezenkívül hasonló vállalkozásokra kerül még sor az eger—novaji úton, illetve a vécsi bekötőn. A hidak „főfelelóse” az igazgatóságnál: egy magyar fiatalember szovjet asszonya. Műszaki poszton, törékeny alkatú, álmodozó, romantikus természetűnek tűnő, moszkvai nő Kővári Józsefné. Aki csak úgy, egyszerűen megszerette valahol, valamikor hidakat, s mérnöki oklevelet szerzett hozzájuk. Sokfelé megfordult már, sok mindent láthatott, de vallomása meglepi a kérdezőt: mägisnsak a felsótárkányi hidat _• \ - tartja mind között a legkedvesebbnek. „Mert olyan szép, mert olyan aranyos...” „Hidas” szakember Teslery László is, a megyei tanács csoportvezetője. Pontosab ban: szerkezetépítő. S ennélfogva sok mindennel kell fog lalkoznia ■— jóllehet: a hidak feltétlenül teljes embert kívánnak. Hiszen településeinken még nemrégiben is 303 hidat tartottak nyílván, s kétszáznál most sem kisebb a számuk, hogy a tanácsnál már csak a belterületi építményekkel foglalkoznak. A csoportvezető is szereti a hidakat — de prózában beszél róluk. Szárazabban, kesernyésebben mint kolleganője az igazgatóságon: — Sajnos, nagyon elszállt fölöttünk az idő. Egyre kevésbé felelnek meg korunk követelményeinek; elavult az anyaguk, mindössze húsz százalékuk szélessége elegendő, s csupán tizenhat százalékuk bírja a 20 tonnás terhelést. Legalább százhatvan hidat kellene átépíteni, s ez a legjobb esetben is tízéves program. Mindenesetre sokat várunk az idén megalakult megyei útfelügyelettől, reméljük, hogy az eddiginél jobb gazdájuk lesz a tanácsi hidak- nak is. A jobb munkának egyébként már az idén szeretnénk nyomát látni Felső- tárkányban, Ostoroson és Andornak tályán. Átsétálunk, áfgyalogolunk, vagy átsuhanunk rajtuk. Sokszor talán észre sem vesszük, hogy — hidak.:. , _ Gyóaj Gyula
