Népújság, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

Ä lelkesedés úí hulláma Kulturális hétvége Hatvanban „Egy romáii asszonytól ta­nultam dorombolni” — mondta Sebő Ferenc, a kö­zelmúltban Japánban járt együttes vezetője. S ha a kijelentest először zajos kun­cogás fogadta a hatvani Ady Endre könyvtárban, ahol a Sebő—Halmos együttes nép­zenei műsora nyitotta meg a költészetnapi rendezvényso­rozatot, az annak volt kö­szönhető, hogy a könyvtárat ■zsúfolásig megtöltő fiatalok közül nagyon sokan nem is­merték a doromb nevű hang­szert. Legalábbis péntek es­tig nem, amikor Sebő Fe­renc, Halmos Béla és Koltai Gergely jóvoltából nemcsak ősi hangszereket, a tekerő lantot, a török sípot ismer­ték meg a hallgatók, hanem világhírű fiatal népzenésze­ink jóvoltából, a hangszere­ken és a zenén keresztül a kor szokásait, szellemét, vi­selkedés- és magatartásfor­máját is. Az ismeretterjesztő elő­adásnak olyan formájával találkozhattunk Hatvanban, amely páratlan módon egye­síti magában a tények szi­gorú közlését, tanítását, ugyanakkor a zene és a szö­veg megteremti azt a lég­kört, amely a népzene sze­retetén, megszeretésén túl biztosítja az állandó, szinte személyes baráti kontaktust az előadók és hallgatók kö­zött. A hatvaniak választása te­litalálat volt. A ■ költészet­napi program, amelynek ke­retén belül többek között Rab Zsuzsa költő-műfordító­val és Keres Emillel találkoz­hat még a hatvani közönség, önmagában is figyelemre méltó kezdeményezés. Az a gondolat, hogy a költészet ünnepét ne egyetlen napra zsugorítsák, hanem széles skálán más és rnás oldalról közelítve költészetünket, rendezvénysorozattá bővít­sék azt az egyetlen pillana­tot, amikor az ország közvé­leménye hivatalosan is a verseknek adózik, önmagá­ban is figyelemre méltó. A pénteki megnyitó egyben azt is igazolta, hogy a fiatalokat érdekli a népzene, s szíve­sen fordulnak a kommersz muzsikától más irányba is» csak teremteni kell olyan al­kalmat, amely erre lehetősé­get ad. A pénteki nap másik, nem kevésbé értékes és érdekes eseménye, a Fiatalok Nép- művészeti Stúdiójának meg­nyitása volt a Hatvani Mú­zeumban. lyAz itt megrende­zett kiállítás — mondta Ta­kács Imre költő — az űrha­józás korát a totemisztikus kultúrákkal, még távolabbra pedig: az ember eredendően természeti állapotával köti össze.” A kiállított szobrok — melyeknek közös ősi, termé­szetes anyaga a fa — közül talán Samu Géza munkái, különösképpen a , fateknős Sámán árasztja magából a szellemekkel, gonoszokkal küszködő, feledésbe merült világ emberének kultúráját. Az egész napos program­nak méltán volt- sok érdek­lődője, s ami meglepő, fia­talok jöttek el, s nem is cse­kély számban a megyehatá­ron kívülről is. Sok volt a budapesti, volt jászberényi, de még dunántúli érdeklődő is. Ha ehhez még visszapil­lantásként hozzátesszük, hogy a közelmúltban meg­rendezett Gulácsy-kiállításra a Magyar Képzőművészeti Főiskola egy egész tanszéke „kivonult”, éppen a kiállítás újdonság jellege miatt, s nem kevesebb érdeklődésre számíthat az áprilisra terve­zett Moholy—Nagy-kiállítás, akkor örömmel mondhatjuk el, hogy Hatvanban megyénk kulturális életének, a szer- vétó és rendező kedvnek olyan új hulláma indult el, amelyet melegen figyelmébe ajánlhatunk mindenkinek, de elsősorban a hatvaniaknak. Szigethy András „Esi sokat éltem —rr Korviu Ottó születésének 80. évfordulójára Jómódú, haladó gondolko­dású szülők gyermeke. Egy kis kötet saját vers és próza „Sápadások” címmel, amely mintha a korai rádöbbenése- ket, megrend üléseket tükröz­né. Azután mint felnőtt — banktisztviselő. A Galilei körben Szabó Ervin szeminá­riumának hallgatója, egy cso­portban Lengyel Józseffel, Lékai Jánossal, Révai Jó­zseffel és Sallai' Imrével. „Pénze, ideje mind a moz­galomé ... — írja róla Sallai. — Hosszú ideig egyedül Kor­vin megtakarított kis pénzén gyártottuk primitív sokszoro­sító-készüléken a röpirato­kat. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg- aiakitói között, van, majd a Központi bizottság tagja lesz. A Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság ooliti- kai osztályának vezetője. Ez Korvin Ottó rövid, nem is egészen huszonhat eszten­dős életének vázlatos törté­nete. Huszonhatodik évében más a dicső hónapok után , a gyá­szos bukást követően a bör­tönben írja le: „Én sokat él­tem, huszonhat évemmel töb­bet, mint sók öreg. Végigvo­nul az egész múltam, évek és idők, néha cselekvések, néha csak képek .. A Tanácsállam utolsó esté­jén magára vállalta, hogy az országban marad és Kun Béla megbízása alapján újjászer­vezi a KMP munkáját. Né­hány hét múlva azonban, azonban, augusztus 7-én min­den elővigyázatossága ellené­re letartóztatják. Négy hóna­pon át a legembertelenebb eszközökkel kínozzák, vallat­ják, de hallgat, meg nem tö­rik. December 19-én a hírhedt Surgoth gyorsított büntető­tanács számos társával együtt halálra ítéli. A külföldön tartózkodó elv­társak szikratávírón Lenint értesítik, hogy halálos veszély fenyegeti az itthon maradt illegális szervezet magját. Hiába küld táviratot azonban a szovjet kormány az ellen- forradalmi magyar kormány­nak, hogy amennyiben végre­fehérterror dühödt, vérszom­jas gyűlöletét még ez sem fé­kezi meg. Korvin Ottónak mérget ajánl fel unokaöccse, Ver György, de ő elutasítja, mondván: „Nem mentem fel az uralkodóosztályt a gyil­kosság alól." Nem is ment­hette. Alig múlt el karácsony, december 29-én- a hóhér bitó­ra húzta ak elítélteket, Kor­vin Ottót is. Áldozatul esett,hát. Újszü­lött leánygyermekének, már csak a kivégzése után holmi­jai között megtalált kis könyv hátsó fedőlapján üzenhetett: .,Kislányom! Megérkeztél tegnap, én elmegyek a na­pokban ...” — irta neki. A kivégzés napján a Szabó­munkasok Szakszervezetének Almássy téri helyiségében a lobbies;, a még szabadlábon levők, t— soraikban Hidas An­tallal. Ék Sándorral, — foga­dalmat tettek, hogy továbbvi­szik az ügyet, melyért Kor­vin Ottó fiatal életet áldoz­ta. Egy év múlva Sallai Imre — a többi között — ezt írta megemlékezésében a Prole­tár című lapban — mondatai mintha a mához is szólná­nak: „A mi halottaink bennünk élnek, kommunistákban, akik hőseinket nem vak bálvány­imádással, nem vénasszonyos siránkozással ünnepeljük, ha­nem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, cselekszünk az ő szellemükben.” I j adatok a Jupiterről Nagy érdeklődéssel kísért tudományos előadáson szá­moltak be a Jupiter-kutatás legújabb eredményeiről az ELTE csillagáézati tanszékén a közelmúltban megrendezett országos csillagászati szemi­náriumon. a földi obszerva­tóriumok által, a műholdak segítségével összegyűjtött adatok alapján Szécsényi- Ncegy Gábor, az MTA csillag­vizsgáló intézetének tudomá­nyos munkatársa az MTI tu­dósítójának emondotta: — A legújabb mérések sze­rint naprendszerünk legna­gyobb bolygóján, a Jupiteren a légkör átlagos hőmérsékle- e mínusz 113 celsius fok. lőingadozást a bolygó egész :elszínén tapasztaltak, de ez az eltérés — egyetlen helyet kivéve — sehol sem haladja meg a 15 Celsius fokot. A Ju­piter legmelegebb pontjának, az úgynevezett vörös folt bi­zonyult, amely az eddigi ta­pasztalatok szerint dudorsze- rűen kiemelkedik a bolygó légköréből. Meglepetéssel tapasztalták a csillagászok azt is, hogy a J-Piter rejtélyes belső ener­giatartalékokkal rendelkezik: két és félszer annyi energiát sugároz ki, mint amennyit a Nap sugárzásából felvesz. Ez a jelenség még magyarázatra vár. — Először sikerült a csilla­gászoknak kimutatniuk azt — mondotta — hogy a Jupiter légkörében az eddig feltéte­lezett Héliumon kívül Euté- rium és a szén 13-as izotópja is viszonylag nagy gyakori­sággal fordul elő. Bezárult az egri sajtótörténeti kiállítás Lapunkban már beszámol­tunk arról, hogy a Népújság 25 éves jubileuma alkalmá­ból — az egri Gárdonyi Gé­za Színház előcsarnokában — március 16-án, délelőtt sajtó­történeti kiállítás nyílt meg. A színes, változatos anyagot több ezren tekintették meg. A kiállítás tegnap zárult. 17.40: Korvin Ottó Vázlatok a forradalmár arcképéhez A televízió is méltóképpen ünnepli a Tanács öztársaság >3. évfordulóját A hét mű­sorában sok, a :gyar tör­ténelem e dicső korszakát OtMMMM 1971. március VitMtrua# idéző adás kapott helyett. Korvin Ottó az adós napján, március 24-én lenne 80 éves. Még a huszonhatodikat sem töltötte be, amikor a horthys­ta vérbíróság nyolc társával együtt halálra ítélte és kivé­geztette. Korvin Ottó, a mun­kásmozgalom kiemelkedő alakja, igen fiatalon eljutott a baloldali mozgalomhoz, a marxizmushoz. Már a Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt égjük vezetője volt a KMP-nek, s egyben az 1918 őszén alakult párt alapító tagja. A Horthy-bírák ítélete nem lehetett kétséges: Korvin Ottó a belügyi népbiztosság politikai osztályát vezette, ő szervezete az ellenforradalom elleni belső harcot A Tanács- köztársaság bukása után is vállalta a párt által rábízott feladatokat: az ellenforradal­mi terror elleni illegális mun­ka szervezését. A műsorban egykori barátok és harcos­társak — Kelen Jolán, Hevesi Gyuláné és Stein Ferenc — idézik fél alakját, s mond­ják el, hogyan vált Korvin Ottó tudatos forradalmárrá, magát még bírái-hóhérai előtt is öntudatos kommunis­tának valló, tántoríthatatlan szilárdságú harcos*». Természettudományos napok Egerben Hagyománnyá vált már a TIT egri városi szervezetének programjában a márciusi ter­mészettudományos napok szervezése. A rendezvényso­rozat hétfőn dr. Pócs Tamás tanszékvezető főiskolai tanár előadásával kezdődik; az elő­adás címe: Afrikai emberek és szokások. Március 26-án csillagászati előadást tartanak a TIT-klub- ban a földünkön észlelhető kozmikus sugárzásról. A hét többi napján az olajválságról, a vértesszőllősi ásatásokról, s korunk egyik legégetőbb problémájáról, a környezet- védelemről hallhatnak elő­adást az érdeklődők. Az előadássorozatra bérle­teket is lehet vásárolni. hajtja az ítéletet, ugyanany- nyi szovjetellenes magyar arisztokrata tiszt sorsa telje­sedik be a Szovjetunióban. A Ilyen cselekvőre indító példa Korvin Ottó élete és mártírhalála is. Komor Vilma A III. Békekölcsön utolsó (sorsolását április 10-én, szer­dán rendezi az Országos Ta­karékpénztár, Münnich Fe­renc utcai klubtermében. Egy nappal a húzás előtt, április 9-én megkezdődik a II. Békekölcsön-nyeremé­nyek kifizetése, illetve a köt­vények beváltása. (MTI) GYŐRI ZSUZSA Délelőtt a Lukács uszodában A rádióriportemő buzgón bólogat. Nézd a medence fö­lé hajló platánfát. Ilyen ké­sőn rügyezik a platánfa? Csak most vette észre. Jé, az meg mint egy kormány- kerék, a fa dereka körül. Hol a hajó? A magnetofont egy diszkrét mozdulattal rég kikapcsolta már. Amikor Fischer néni először mond­ta ki a lakás szót. Lakás­ügyekkel nem foglalkozunk — szinte hallja főnöke hang­ját. — Nem lehet belebo­nyolódni. Úgyse tudunk se­gíteni. De az öregasszony csak beszél. — Van úgy, hogy a férfi kidob a konyhából. Pedig a konyha az enyém. Azt mond­ja, hogy egész nap egyedül vagyok, pepecseljek akkor. De én este is akarok inni egy teát. Mért szól ő bele abba, hogy én mikor aka­rok egy teát?... És éjjel is kimegyek. Tarhonyái szok­tam csinálni. Megszárad a tészta, szépen lehet reszelni. — Megyek a vízbe — szól váratlanul. — Mondta az úszómester, hogy ma 26 fo­kos. Azt nagyon szeretem. Odaállok, ahol befolyik a meleg. — Én meg megyek egy kicsit napozni — mondja a riporternő. — Most se jön a vízbe? Tudja, az a baj hogy sose jött velem senki a vízbe, mindig egyedül jártam úsz­ni. A férjem sose ért rá, gyerek pedig nem volt. Jó, hogy most vannak ezek a picikék. Odajönnek a kerí­téshez, megkeresik a rést a kis szájukkal, én meg oda­nyomom az arcom. A riportomé» bánja már, hogy szétszerelte a magne­tofont. A kerítés hatszög ala­kú mintája, kisgyerek az egyik oldalon és az öreg­asszony a másikon. Ez a ri­port. Ezt a szöveget meg kell menteni. De nem tudja mit csináljon, mert az öreg­asszony elindult a víz felé. — Maradjon még, Fischer néni. Ezt... ezt a gyerekek­ről, ezt még el tetszene mondani? — Mit? Ja, hogy senki? Hogy sose jött senki? Fürdőruhája megmerüj — a túl bő nadrág alá befut a víz — s körülfogja, akár egy mentőöv. En Ilyen lehet & tenger i*. Kis falépcsők, egy, kettő, háromnál már a jó hűvös vízben a lábad, most (érdig •— hű ez a legnehezebb rész, derékig.! Akármilyen meleg van, akárhogy vágyód a vi­zet, ebbe beleborzongsz. Győztesként állsz derékig a vízben, most már van ked­ved körülnézni is: merre ha­józz. Aztán előre nyújtod a karod, leszeged a fejed és bele. Víz, hűvös, puha, min­denütt egyformán lágy és mégis érzed a feszes "ellen­állást, ahogy háton fekve, felemelt lábadat visszaejtve jó erőset csapsz a vjzre. A Balatonon folytatni lehetett ezt a játékot: gyöngyöket szómi a levegőbe. Ugyan­csak háton fekve, lábfejjel vizet dobni felfelé, lehetőleg jó magasra. A visszahulló víz szabályos, apró, hófehér üveggyönggyé válik. Áll egy picit a levegőben, majd egyenként hullik visszafelé. Itt nem lehet játszani. Ál­talában mindenki mellen .úszik. Mellen úszunk, szem­be jövünk, nézzük egymást. Ügy úszunk, mintha sétál­nánk. Reérősen. De figye­lünk. Jó előre megnézzük a helyet, a helyünket: hol fé­rünk el a következő tem­pónál. Sok hely kell. Es hátra is keli figyelni. Ne rúgjuk meg az utánunk jö­vőt. Az utánunk üszőt. Pe­dig szeretek háton úszni. Jobban szeretnék, ha 1. nem kellene állandóan arra gondolni, hogy csurom víz lesz a hajam és mi­ért nem tudnak kitalálni egy olyan sapkát, ami ala nem megy be a víz; 2. ha nem félnék, hogy arcon csa­pok valakit, vagy valaki fe­jen vág engem. De amikor már sokat úszom mellen, azért megpróbálok egy-két hosszat háton. Csimpaszko­dom a korláton, a jobb vál­jam mögül hátranézek és ha van egy sáv, akkor uzs- gyi! Kilövöm magam hát­rafelé. Mint egy lapos kő, úgy siklóm a vízen. Öt mé­tert? Tizet? Ennyi a fele­dés. Ennyi a kikapcsolódás. Aztán hátranézés bal váll fölött, hátranézés jobb váll fölött és nagy sóhajjal visz- szafordulok a hasamra. Mellúszás, mellúszás, mell-, úszás. ■ Egyszer, tíz éve lehet, a Császár-fürdőben különös dblog történt. Délelőtt volt, nyár, méz színű ragyogás a víz fölött, s a víz tiszta még és gyönyörű kék, nem ilyen világoszöld, mint a Lukács vize. Úsztam. Keresztbe oda és vissz^ a medencében. Hol a hátamat érte a nap, hol szembe fordultam vele, ak­kor behunytam a szemem, mintha napoznék. És egy­szer csak tökéletesen azt éreztem, hogy feldobódom a víz felszínére. Mintha addig súlyos lettem volna és mé­lyebben úsztam volna, mint kellene. Feldobódtam mint egy labda, amit tenyérrel le­nyomnak és amikor elenge­dik, szinte boldogan ugrik elő a vízből- Ezt éreztem. Boldogság érzés volt és könnyű, súlytalan lebegés. Azóta, . ha elég időm van úszni, keresem ezt az ér­zést. Várom, hátha megint. Igyekszem lazán tempózni, nem merítem mélyre a lá­bam. Vágyom rá, hogy érez- zem a merülésből a hirte­len felemelkedést. De eddig még nem jött vissza. Pedig úszom és várom. Ma az ju­tott eszembe, hogy nem sza­bad figyelni. Vagy el kelle­ne felejteni. Elfelejteni, mintha sohasem éreztem volna. Ve** Április 9-én fizetik a II., 10 én sorsolják a 111. Békekölcsönt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom