Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-27 / 48. szám

Áz é!ő Bajza'József (?)

Amikor néhány héttel ezelőtt Szűcsiben jártunk, s végighallgattuk a Bajza-em- lékünnepséget, öröm volt látni, hallani a vendég hatvani diákokat. Szívvel, rá- erzéssel tolmácsolták a re- tormkori költő és kritikus műveit, leveleit, megzenésített dalait. Vagyis gimnáziumunk névadójához méltó módon egészítették ki azt a kis műsort amit a helyi általános iskola úttörői produkáltak a Bajza József szellemét, hagyományait lelkesen ápoló Forrást Etelka igazgatónő és Farkas Júlia csapatvezető irányításával.

De vajon mennyire alkalomszerű a Bajza-kultusz Hatvanban? S egy-egy műsor szereplőin kívül mit tudnak múlt századi irodalmunk jeleséről a nevét viselő középiskolások százai ? Hogyan él, mennyire hat bennük a tragikus sorsú téri példája, eszmehűsége, örökül hagyott műveinek lényege? Hiszen egy művész létének, életének végső határa nem a temetői fejfa, hanem a benne fogant alkotások rezgése, továbbgyü- rűzése.. .1

*

Mit tesz az iskolai hogy Bajza József a mához is szóljon, s hogy mindétig érvényes művészi, emberi tartása a jelen iíjait formálja? Németi Gábor igazgatóhelyettes, valamint Vajda Jó- zsefné és Széplaki Sándor szavaiból áll össze a válasz, a valóságos kép.

— Az elsősök már kezdet kezdetén hallanak névadónkról. Év elején egy magyarórát szentelünk e célnak — mondja Vajda Jó- zsefné.

— Bajza születésének évfordulóján, január 31-én, rendszeresen tartunk emlékünnepséget Egy-egy osztály vállalja magára a műsor szerkesztését, bemutatását. Ha kedvezőtlen az idő, s nem tudunk összejönni az intézet udvarán, iskolarádiókon sugározzuk minden osztályba a programot — folytatja Széplaki Sándor. — De tavaly felújítottuk azt a régi hagyományt is, hogy kilátogassunk a költő szülőházához, Szűcsi községbe.

— S hogy arcvonásai mindig előttünk legyenek,

még ebben az esztendőben végleges helyet keresünk Bajza bronz mellszobrának, amelyet ajándékként mintázott meg egykori tanítványunk, Nagy Mária — toldja meg a két tanár mondatait az igazgatóhelyettes. — Két változat lehetséges. Vagy az udvaron kap helyet a bronzportré, vagy pedig az utcai frontra kerül.

Magunk részéről az utóbbit tártjuk hasznosabb megoldásnak. Hatvan igen-igen szegény köztéri szobrokban!

Vincze Marietta Egyhá- zasdengelegről került ősszel a Bajza Gimnázium első osztályába. Csendes, vagy inkább megszeppent teremtés. Tájékozottsága azonban kevés kívánnivalót hagy. Tud Bajza költői munkásságáról, forradalmi magatartásáról. a szabadságeszmékhez való hűségéről. Majd elmondja hirtelen, milyen szerepet játszott a magyar nyelvű színház megteremtésében. Csak mintha leckét citálna...!

A nyúlánk, szemüveges Forgács György, aki az idei őszön már valamelyik egyetemünk magyar—történelem

szakán szeretné tanulmányait folytatni, korához illően szkeptikus.

— Vörösmarty, Toldy, Bajza! Reformkori triumvirátus. Am mintha jelentősége alatt tartaná számon az irodalomtörténet a mi névadónkat. Pedig sóit ágú tevékenysége között merőben újat hozott a kritikában. S az sem megvetendő, aho-, gyan a kor ízlését kiszolgáló; daljátékok mellett mindin-; kább a magyarságtudatot,; nemzeti létet erősítő színpa-; di drámákért kardoskodott,; amíg módjában állt... Bajza nem harmadik a sorban, hanem egy a három közül., Ez azonban nem derül ki; itt az iskolában. Legalábbis; a hivatalos tanmenet alap- ján. Ha valamivel többet tudunk meg róla, tanárainknak és az iskola szellemének köszönhetjük. De hát! olyan nagyon nem lehet! feszíteni ezt a húrt...

Hogyan válhat akkor ele-1 vénebbé, hatékonyabban for-! máló erővé Bajza József < munkássága? Adjuk vissza!

Mai lv-fljáiila(inik:

18.05:

Nyitott boríték

A fegyelmezetlenség, az intézkedések semmibevétele a Nyitott boríték mai adásának fő gondolata. A nézők levelei alapján ezúttal megismerkedhetünk egy társbérlettel, melyet már rég meg lehetett volna szüntetni, ha az illetékesek végrehajtották volna az 1960 óta ígért födémcserét. A másik téma: Gödöllő közelében, egy mesterséges tó környéOJMíIft

1*14 február 27, szerda

kén a horgász« nem

kis költséggel teremtett lehetőséget tagjainak szabadidejük kellemes eltöltésére. Kiderült azonban, hogy tavacska alatt hatalmas víz- mennyiség rejtőzik, amely megoldhatná a környék vízellátását. A megoldás 1968 óta késik a tanács és a vízügyi szervek huzavonája miatt. Szó esik még olyan üzemi balesetekről, amelyeknek közös vonásuk, hogy nem vettek fel róluk jegyzőkönyvet. Ez az esetek egy részében nem okoz problémát, máskor épp a baleset áldozatait hozza hátrányos helyzetbe. (KSj

a szót a magyartanámőnek!

— Legfontosabb a művek, az írások ismerete. Egyelőre, 6ajnos, reformkori antológi ókra vagyunk utalva. Ez va lóban kevés ahhoz, hogy va laki mélyebb érzelmi és értelmi kapcsolatba kerüljön Bajzával. A teljes alkotód képhez több könyv, tölyb olvasmány kell. Igaz, a munkák birtokunkban vannak, de helyszűke miatt mindmáig nincs könyvtárszobánk, ahol beléjük lehetne lapozgatni ... A tanterv különben tényleg nélkülözi Bajza tevékenységének. alkotásainak kellő méltatását. Mi azért második osztályban amikor a reformkorhoz érkezünk, kicsit ’ mélyebben foglalkozunk vele. Ez azonban félmegoldás. Névadónk örökségéhez akkor lennénk mátó- ak, ha a tananyagfelosztásban legalább egy órát kapna Bajza! S ez mindjárt azzal jár, hogy érettségi tétel lehet, ami igen gyakori más városok középiskoláiban. Tudok arról, hogy jóval kisebb jelentőségű írók, költők felkerültek a listára, csak azért mert kötődtek vágj' kötődnek ahhoz a településhez, ahol az intézet áll! Máshol jószerint egy vékony verses- kötettei érettségi tétel lehet valaki, mi pedig itt tanács- talankodunk egy gazdag életművel ...

Rövid sablonszöveg év elején. Hivatalos iskolai ünnepség minden januárban. Kirándulás Szűcsibe. Jóformán hozzáférhetetlen verseskönyvek. esszékötetek, kritika- gyűjtemények a házikönyvtárban. S egy majdani szobor.

Kevés ez?

A körülmény ekliez képest nem.

De ha igazán fontos Bajza József emberi és költői pályája, akkor jobban fel kell oldani az iskolavezetők, tanárok kezét. Ha igazán elevenen ható erővé kívánjuk változtatni a holt betűket, s egy halott művész életművét, erre módot kell nyújtani. Ügy is, hogy speciális helyzetben több percet kaip a példakép, s akként is, hogy „érettségi tétellé válik'’.

Bár amennyi méltatlan jutott ilyen előjoghoz a korábbi évtizedekben!

Hatmilliós betéfnovekedés Makiár on

(Tudósítónktól.)

A makiári takarékszövetkezet működési területe hét Eger környéki községre terjed ki. melyben a tagok száma meghaladja a háromezret. Az elmúlt évben a központban és a hat kirendeltségen Hatmillió forinttal növekedett a lakosság által elhelyezett összege, így most már több mint 22 millió forint a szövetkezet betétállománya.

A tagoknak egy év alatt

7,5 millió kölcsönt folyósítottak. Átvették a biztosítási tevékenységet és bevezették az áílamkölcsön-nyere- mények kifizetését. A szövetkezet jó munkáját bizonyítja. hogy minden kölcsönigényt ki tudnak elégíteni. A múlt évi eredményekről és az idei tervekről Havasi Miklós elnök adott számot vasárnap délelőtt a szövetkezet küldötteinek tanácskozásán, melyen részt vett Molnár Ferenc ÁFÉSZ- titkár is.

A küldöttek jóváhagyták a működést és az idei terveket.

az. L

Irodalmi műsor a hangszalagon

Rádiófelvétel

Egerben

Ezekben a napokban a rádió mikrofonja egyre gyakoribb vendég Heves megyében. Keddi lapunkban a klubtalálkozó felvételéről, adtunk hírt, ma pedig egy irodalmi műsorról számolhatunk be olvasóinknak.

A Magyar Rádió irodalmi osztálya hétfőn este nyilvános felvételt készített az egri Gárdonyi Géza Színházban. A műsor első része premiernek számít: Horváth Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész ugyanis első alkalommal adta elő Illyés Gyula Hősökről beszélek című elbeszélő költeményét. A szerző 1935-ben írta ezt a mintegy 40 perces művét.

A második rész Édes hazám címmel került a közönség elé. Ennek keretében Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Balassa Bálint Egerről és környékéről szóló verseit, valamint Gárdonyi Géza Egri csillagok cíMiskolcon a bodrogi szőttes

Ismerjük meg hazánk népművészetét

Moldvay Győző

Szüts László ■

Az elmúlt három esztendő alatt több nagyobb város lakói lehettek résztvevői, látogatói egy-egy olyan kiállításnak. melynek keretében népművészeti tájegységeink egyike, vagy másika mutatkozott be. így került sor például Szombathelyen hevesi napok megrendezésére, melyen a távoli megye lakói a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet népművészeti alkotásait csodálhatták meg.

Az elmúlt három esztendő tapasztalatai alapján a Nép- művészeti és Háziipari Vállalat 1974-ben is kiállításokat tervez az ország különböző városaiban, hogy az emberek közelebbről megismerhessék a népművészeti táj- egységek alkotásait, amelyek ma már helyet kaptak a lakásokban, az öltözködésben egyaránt.

A tervek szerint a kiállítássorozat Budapesten kez14.

Megint a szomszédaimra kellett figyelnem, mert egy- szercsak azt mondja a főmérnök :

— Már eddig is két sebesültünk van.

— Ki a másik? — kérdezte a pesti.

— A helyettes vezető a Flórián brigádból — mondta amaz. — Égési sebekkel vitték kórházba. Hárman szerelték az akkumulátort, a másik kettő sértetlen maradt.

Ezért hiányzott hát az Apostolok közül Kelemen! Egyre figyelmesebb lettem a szomszédaimra.

—. Pedig nincs más — mondta a főmérnök —, le kell döntenünk a tornyot.

— Elég nagy baj! — mondta a másik. — Hallatlan érték!

De a mérnök csak sorolta

az érveket.

— Ha magától dől le, nagyobb kráter keletkezik. Ahogy Battonyán, Hajdúszoboszlón. Akkor pedig közelébe sem juthatunk a kútnak.

— Mit akarsz csinálni? —

kérdezte a másik. — A me- revit.őkötél az első húzásnál cisza&adt» — ------—

— Űjat kell a toronyra kötni! — mondta ez. — Erősebbet!

— Es ki vállalkozik rá? —- érvelt most a másik. — Ha már az akkumulátoroknál is megéghettek az emberek! Most meg valakinek kötéllel a derekán fel kellene másznia a lángok közelébe. Ne felejtsd el: a szél is lefelé fújja a tüzet. Ki vállalkozik rá?

— Én! — szóltam oda.

Kíváncsian fordultak felém. De én csodálkoztam magamon a legjobban. Hogyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban nem volt. Felálltam és" hozzájuk léptem.

— Bocsássanak meg! — mondtam. — De akaratlanul is hallottam, mit beszélnek.

— Maga olajos? — kérdezte a mérnök,

— Az! — mondtam. — A Flórián brigádból.

— Üljön le! — mondta a pesti.

Fél óra múlva indultunk a fúrótoronyhoz. A saját felelősségemre vállaltam a feladatot, mert azbesztruha nem volt kéznél, de én azt mondtam, nekem nem is kelL Viszont volt egy-két kikötésem. Elmondtam nekik, hányadán

dődik, „Népi iparművészet a modern otthonban” címmel reprezentálja a lakberendezéshez készített népművészeti munkákat. Megyénk népművészetének — a hevesi, bodonyi szőtteseknek, a recski hímzésnek — bemutatójára Miskolcon kerül sor, az „Észak-Magyarprszág népművészete” című, júniusban nyíló kiállításon. Ezen a kiállításon az érdeklődők megismerkedhetnek azzal, hogyan lehet ízlésesen összehangolni a modern bútorokat a néprajzi tárgyakkal. Ugyanakkor kiállításra kerül néhány faragott népi bútor is, mint lakberendezési tárgy. Nagy siker várható például a hevesi festett bútorok bemutatásától is. __

A vállalat helyes kezdeményezése módot nyújt arra, hogy többfelé megismerhessék megyénk népi hagyományokra épülő fejlődő népművészetét.

állok az apostolokkal. Nem mondtam el mindent, csak ami szükséges volt. Aztán toldtam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserbenhagytam a brigádot, most hát helyre akarom hozni a hibát. Szóval, igyekeztem meghatni őket. Ezért aztan kikötöttem, hogy a brigádvezetőmnek egy 6zót se! Előre jeleztem, hogy Flórián úgyis tiltakozna a vállalkozásom ellen. És munkaruhát, azt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkozni a szállásunkon.

De azért, amikor már beöltözve a tröszt szerelőkocsijából kiléptem, azt lestem, nem áll-e valahol Zsuzsa az emberek között. Flóriánt pillantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a főmérnökhöz fordult.

— Ne engedjék fel ezt az embert! — mondta. — Bármelyikünk vállalja helyette.

— A brigádjához tartozik? — kérdezte a mérnök.'

Flóri nem felelhetett mást, csak azt, hogy igen. Igaz. hozzátette, hogy egj’előre. Ezzel már nem akadályozhatta meg a vállalkozásomat.

Derekamhoz kötötték a vastag drótkötelek Amíg lehetett, igyekeztek átvállalni a cipelését, velem jöttek a torony aljáig, s láncot alkotva tartották a súlyos kötelet. A szőlőtőkék közt a csizmák száráig merültek a leülepedett iszapban, járni elég volt benne, nemhogy még a kötelet is cipelni. Ám a neheze csak azután következett, amikor a torony aljában magamra maradtam. A toronyHorváth Ferenc Illyés Gyula elbeszélő költeményét adja elő.

(Foto: Puskás Anikó)

mű regényének dramatizált részletét hallhatta a közönség. Az Egei Szimfonikus Zenekar és az Építők Heves megyei Kórusa Farkas István vezényletével előadta Farkas Ferenc Tinódi históriája Eger' var viadaláról című, népszerű kantátáját Szólót énekelt Szüle Tamás, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatója. Az irodalmi műsorban fellépett Váradi Hédi Jászai-dí- jas, érdemes művész. Saldos Gábor Jászai-díjas, Simon György Jászai-díjas, Öze Lajos. Béres Ferenc, Markaty Gábor, Márkus Ferenc es Szersén pyula. Közreműködött még a felnémeti citerazenekar. A műsort Dorogi Zsigmond szerkesztette, rendező: Balazs Janos.

A színházat zsúfolásig megtöltő közönség elismeréssel fogadta a műsort.

A felvételt márciusban közvetíti a rádió.

ra már egyedül' kellett felkapaszkodni.

Higgye el, nem vagyok babonás, se hivő, de nekem akkor, ott, ez a vállalkozás a Szent Antal perselyét jelentette. Magamat dobtam bele, hogy ezzel megnyerjem magamnak a sorsot. Ha sikerül, akkor minden megoldódik. Ugye, milyen gyerekes néha az ember? Nem a tűz eifoly- tása sarkallt engem, elhiheti.

Fele úton lenéztem a liba- legelőre. de a tömegben nem is találhattam volna meg ’ Zsuzsát. Csak lenne ott! Csak látna! Egyedül ezzel tudnám eltüntetni arcomról az apostolok ütéseinek nyomát.

Nem kellett volna feljebb kapaszkodnom annál, mint ahol a merevítőkötél előzőleg is a toronyhoz volt erősítve. De én tovább másztam az egyre forróbb vasvázon. Lentről, a legelőről hallottam a kiabálást, hogy „Elég, nem kell tovább!”, de én nem hallgattam rájuk. Minél fentebb erősítem a drótkötelet a vasvázhoz, annál biztosabban sikerül a torony ledöntése. És annak sikerülnie kell.

Azt hittem, leszakad a derekam, olyan erővel húzta a most már levegőben lógó drótkötél súlya. Lassan, lépésről lépésre jutottam feljebb. Kezemen kesztű volt, de a forró vas azon is átsütött. Es most már az arcomat is sütötte a forróság, amelynek forrásához már igazán nem messze voltam. Le kellett hat állnoa*.

(Folytatjuk.)

/