Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

Erichs Küslsicr hcfvcnöt éves TS éve, 1899. febWáF Münchenben született Kästner német költő, publicista, a fasizmus, az újraéledő nácizmus küzdő polgári írók egyike. A hitleri uralom ide)in könyveit elégették. Verseit, az ifjúságnak és felnőttek­nek szánt regényeit világ­szerte kedvelik, önéletrajzi regényéért — Amikor én kisfiú voltam — Andersen- dijat kapott. Erich Kästner 7.5. születés­napja alkalmából közöljük a róla készült fotót. 17 éves fi­ával. Thomas-szal. A rendőrség megköszöni A fűm címe szerint s rendőrség megköszöni, hogy city láthatatlan szervezet sor­ra elvégzi azt az „igazság­szolgáltatást”, amely az olasz demokráciában írem követ- kezhetik be: cégéres gyilko­sokat puffantanak le meg­szervezett ki végzési eljárás­sal, pederasztákat, utcalá­nyokat és „veszélyes, társa­dalomfelforgató” személyeket löknek ki a kocsiból holtan a plakát elé, amely azt mondja: Róma a tiéd i6, ne­ked is kell törekednek a tisztán tartására. A rendőrség éppenséggel nem köszöni meg ezt a gyil- kossugsorozatot. Az a feltű­nő, hogy pedáns szervezett­séggel és az elvetemült ’ bű­nözőkre specializálta^ követ­keznek egymás után a gyil­kos események és éppen azért és éppen akkor, amiért ás amikor az olasz rendőrség tehetetlen az eljárási huza­vonák, a személyes kapcsola­tok, az ügyészi rövidlátás és pedantéria, az ügyvéd fél- és alvilági kapcsolatai miatt. Bertoni felügyelő nyomoz, mert ez a feladata, huszonöt éve ezt csinálja. Ismeri Ró­mát. mint a tenyerét. Tudja, milyen helyeken, milyen.bű- nftzőkre számíthat. Segítsé­gül hívja a nyilvánosságot is. Az újságokban szövetsé­get és ellenfelet lát egyszer­re. Tudja, hogy az éjszakai «let megannyi kisebb-na- gyobb bűnözője mindig azon igyekszik, hogy kapcsolatai révéül szabaduljon a Xgl^lő»« ságre vonás elől. Lehangoló statisztikák ' 'bénítják éiiér- giáját és kedvét. Emberei­ben sem bízhatik. mert min­denki érzi, hogy valami nincsen rendben. Az ..alul” cs a „felül”, az utca es a Olasz—JX^ZK li!m kormányzati paloták közös levegője valamiképpen azo­nos miazmátol fertőzöttek. Nem érti, hogyan lehetséges az, miszerint maffia-módon intéznek el közveszélyeseket, olyanokat, akiknek erre egyébként okuk nincs. Mi a cselekvés elindítója. kik állnak az akciók mögött, ame­lyek véghezvitelükben még borzalmasabbak, mint az egyedi gyilkosságok? S mi­után minden sorozatnak lo­gikája és célja van. rájön, hogy politikai tömörülés minden síkon támogatott, némán segített. törvényen felülivé helyezett szövetség lettéiről van szó. A tanulság és az igazság Bertoni életébe kerül. A nem látható szö­vetség úgy körülfogja a rendőrfelügyelő holttestét, hogy halálának oka ki sem derühet. Talán az adhat né­mi optimizmusra alapot, hogy’ a fiatal ügyész valamit megértett Bertoni logikájá­ból, elkeseredéséből és eset­leg szembe tud szállni a ha­talom csúcsain levő eienfe- leivei. Krimi ez a film, a szab­vány kellékekkel, néhol még Maigret is eszünkbe jut. Lu­cio de Caro és Steno forga­tókönyve azonban messze. több. sem hogy egy gyilkos- ; ság anatómiáját kapjuk tó- le. A római éjszakai élet. a remek paloták árnyékában l meghúzódó félelmetes világ1 olyan árnyait ébreszti fel ez 1 a film. amelyek homályossá teszik a nappalt is. A ma- ' gyár újságolvasó -> értesül $ az olasz belpolitikai élet oly­kor puccsra törekvő meg­mozdulásairól és egyéb rej- ! telmes jelenségeiről. ame­lyeket a sajtó, rádió é6 a tv Olaszországban hol fel­Dtódostil az idei tanév másodi!i félévének munkarendje A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása sze­rint néhány részletében mó­dosul az idei tanév második felének munkarendje. Az érettségi (képesítő) vizsgák írásbeli részét valamennyi középiskolában — a rendes korúak tagozatán — május 20 és 25 közötti időszakban tartják meg. Az írásbeli érettségi vizsgák napjait tan­tárgyanként is meghatároz­ták. A gimnáziumokban nia- ■„ya nyelv- és irodalomból május 20-án délelőtt, angol és olasz nyelvből pedig má­jus 22-én délután írásbeliz­nek. Május 22-án délelőtt fi­zikából. deiután pedig fran­cia és latin nyelvből, május 24-én déieiőtl kémiából, dél­után német és spanyol nyelvből, május 25-én dél­előtt pedig btológh'tból tart­ják országosán az írásbeli érettségi vizsgákat a gimná­ziumokban. A szakközépiskolákban május 20-áii délelőtt lesz az írásbeli érettségi magyar nyelv- és irodalomból, az első szakmai tárgyból pedig ll*4. február 23., szombat május 21-én délelőtt írják meg írásbeli dolgozataikat a l maturáló diákok. A második szakmai tantárgy, illetve a, kötelező idegen nyelv (a közgazdasági szakközépisko­lák gép-gyorsíró idegen­nyelvi és külkereskedelmi ügyintéző tagozatán) írásbe­lije május 23-án délelőtt l lesz. Május 23-an„ 24-én és l 25-én a jelentkezésektől füg­gően a tovább! tantárgyak írásbeli érettségijére kerül sor. A felsőfokú továbbtanulás­ra pályázók matematika es fizika közös írásbeli, vala­mint a szakközépiskolai kö­zös érettségi felvételi . vizsgá­ját külön rendelkezés szerint kell lefolytatni. A rendtar t ás baji megfogalmg zot t a kló! éltéi' _-n az idei tanévben a JL.-'k.azÍumok és szakközép­iskolák IV. osztályaiban a tanítás május lt-én fejező­dik be Módosult a felsőokta­tási intézményekbe történő jelentkezések határideje is. a középiskolák február 1-től 15-ig fogadták el a jelentke­zési lapokat, a felsőoktatási int:■/.menyekben március 30- ig lehet beadni'. Kivételt ké­pez a Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskola, továbbá H tanítóképző és az óvónő­képző intézetek, vesz, kinagyít, mint szenzá­ciót, hol elejt, mint unalmas­nak ítélt híranyagot. A küz­delem azonban folyik és nyilván ezt a küzdelmet, ha takartam ha tompítottan, ha feltételezetten is. de figyel­meztető szándékkal vitte filmre a rendező Stefano Vanzina. A film talán szétesne apró, színes érdekes mozaikokra, ha a felügyelő szerepében nem nyújtana kiváló alakí­tást Enrico Maria Salerno. Aggresszív, 6Zinte az ameri­kai nyereség és magabiz­tosság megtestesítője. aki belátja azt a hadszínteret, ahol ó a fővezér. Az a vezér, akinek sokan és sok oknál fogva parancsolnak. Nehe­zen tűrt a leckéztetést, és nehezen fogja vissza Indula­tait. hogy ő is leckéztethes­sen. , Mariangela Melato, Mario Adorf, Franco Fabrizi és Cyril Cusack jó alakításokkal veszik körül Salerno kitűnő játékát. Riccardo Palottini felvéte­lei árnyaltan ismertetik meg a római éjszakai életet. Stel- vio Cipriani zenéje néhol könnyedebb a zord témánál. (farkas) 5líítS iáiZló : 22.05: Hannibál tanár úr Magyai film. a televízió Fábri Zoltan-sorozatának harmadik bemutatója. Ez a Fábri-film is nagy sikert ara­tott idehaza és külföldön egyaránt, s szintén helyet kapott az ún. budapesti ti­zenkettő között. Az 1956-ban forgatott film Móra Ferenc Hannibál föl­támasztása című kisregényé­ből készült; a forgatóköny­vet a rendező. valamint Gyenes István és Szász Pé­ter írták. A cselekmény a húszas évek Horthy-Magyar- országába viszi el a nézőt, abba a korba, amikor a fe­hérterrorista rezsim már igyekezett szalonképessé tenni magát Európa előtt, de az országon belül erősen ösz­tönözte a nacionalista szer­vezetek tevékenységét, szí­totta a Trianon-ellenes han­gulatot. A rendszernek még a legártatlanabb haladó el­képzelés is elég volt ahhoz, hogy hajszát indítson, fana­tizálja a tömegeket. A fő­szereplő, Nyúl Béla gimná­ziumi tanár, egy ókori ta­nulmányt jelentet meg, amelyben gyanútlanul azt ál­lítja. hogy Hannibált egy karthagói forradalom söpörte el, s a hadvezér ennek foly­tán vesztette életét. A forra­dalom szó már egymagában is elég a Töhötöm-mozga- lom vezércsahosainak. hogy „szent Irtó hadjáratot” kez­deményezzenek e „bolsevis­ta eszme” ellen. A film a felfuvalkodort nacionalizmus szatírája. A főszerepekben Szabó Ernőt. Kiss Manyit. Apor Noémit. Greguss Zoltánt, So- mogyvári Rudolfot és Besse­nyei Ferencet láthatjuk. 11. Hosszú hallgatás után szó­lalt meg. — Meddig emlékeztél a szamra? — kérdezte. — Ami­kor elmentél, még emlékez­tél rá? — Most is fügeíze van! — mondtam. — Másokénak milyen van? — kérdezte. — Másokénak semmilyen íze nincs — mondtam. Hanyatt dőlve feküdtünk egymás mellett. Néztük a kószáló felhőket és hallgat­tunk. A fűben találkozott a kezünk. Zsuzsáé összecsukó­dott. mint egy aludni térő virág, s belefészkelt a tenye­rembe. — Azóta sem fészkeltem így — mondta Zsuzsa. — Flóriéban sem? — kér­deztem. — Flóriéban sem! —- mondta Zsuzsa. Araszolva beszélgettünk, ahogy a hernyó mászik a fán. hát megint hosszú hall­gatás következett. Mintha megszűnt volna körülöttünk a világ. Először Zsuzsa szó­lalt meg ismét. — Tudod — mondta —, nekem most már két életem kellene, hogy legyen. — Miért? — kérdeztem. — Azért, — mondta —, mert csak úgy lehetném meg, hogy az egyikben Fló- ríral legyek, a másikban ve­led. — Az embernek csak egy élete van — mondtam. Kint az országúton szekér haladt el, megrakva bút»" rokkal, használati tárgyak­kal, köztük ült a család ap- raja-nagyja. Zsuzsát a kere­kek nyikorgása visszarántot­ta a valóságba. — Költözködnek? Vasár­nap? — nézte csodálkozva. Magam is furcsállottam a dolgot, de miattam akkor akár az egész falu elköltöz­hetett volna. Hanem. Zsuzsa most már felállt a fűből. — Szeretném, ha Flór! nem tudná meg, hogy el akartam utazni — mondta. Tudta az akkor már ré­gen. Első dolga volt. hogy engem Pirinél kerestessen. Piri meg a vendéglő ajtajá­ból látta, amikor futottam a busz után. és Flórián ebből rögtön megérezte, hogy mi­ért futottam. Szükség lett volna pedig rám a fúrótoronynál, an-int ez kiderült. 1 ,e kellett szakí­tani á kútról a rossz záró­szerkezetet, szabadabb utat kellett biztosítani az égő gáz­nak, nehogy az robbanjon — és ez az én reszortom volt. Rábízták egy másik bri­gádra. mert Flóriánok egyéb, veszélyesebb munkát végez­tek. Mi ketten azonban mind­erről semmit sem tudtunk. Zsuzsa az országúton belém karolt. — Hány kilométer van még hátra? — kérdezte. — Még vagy három — mondtam. — Lehetne legalább há­romszáz — sóhajtotta.­Magamhoz szorítottam és ügy mentünk tovább. Any“1­Csak ügyfél — Ki volt itt. Jenőkem? — Senki, csak egy ügyfél... Az ügyfél elmegy és máris folytatódik a tereíere. Leg­főképp arról, hogy az áruházakban milyen udvariatlanok a kiszolgálók, es hogy milyen szemtelenek a pincérek, meg • ’ón, hogy a hobbikért... Az ügyféllel már az utcán találkozom. Könnyes a szeme. — Miért sir, Sárika? Zavaroa jön, idegesen nyeli a könnyeit. — Semmiség az egész! — Csak nem a férje, gyerekek, vagy talán a nagymamá­val történt valami? Látja, hogy nem tudja elkerülni a választ, így újra megerednek a könnyei. — Itt voltam, ebben a hivatalban. — Es nem tudták elintézni az ügyét?-— Szó sincs ilyesmiről! Elintézték, csak.. Félrehúzódunk, hogy ne zavarjuk a járókelőket, meg aztan Sárika is törölgeti még a szemét — Mondom, elintézték az ügyemet. De ahogyan elintéz­ték! A bánásmód, a viselkedésük. Megalázó! Érti? Egysze­rűen megalázó. Mit tehet ilyenkor az ember? Sajnálkozik, vigasztal: — Sose törődjön vele, aranyos Sárika! Hanem azért benne marad az emberben a kíváncsiság. Mi történhetett ezzel a nővel? Nem egy hisztis teremtés, nem egykönnyen törik el nála a mécses. Ráadásul még as ügyét is elintézték. Akkor miért sír mégis? — Szóval, hogyan is történt? Zsebkendőjével a szemét nyomkodja; — Bementem, köszöntem, ahogyan illik. Két férfi be­szélgetett egymással valami hobbikertről. A nagyobbik író­asztalnál ülő még rám is nézett, de nem vett észre. Ezért újra köszöntem és belekezdtem a mondólkámba. Mire a kis kopasz; — Nem látja, kérem, hogy a kartársammal tárgyalok? — Látom kérem, de én ügyfél vagyok és,.. — Bumm! Es aztán mi van? Várjon a sorára! Legalább még öt percig csevegtek a telekről, hogy él kellene keríteni a szarvasok ellen-... Az órámra néztem és eszembe jutott, hogy harminc perc múlva kezdődik az ér­tekezlet. Kérem! Nekem nincs több időm, azért hallgassanak meg! A kis kopasz mérgesen kirúgta maga alól a széket, hoz­zám ugrott és szinte kitépte a kezemből a papírt. — Mutassa! Elolvasta a címzést, és csoda történt. — Ezer bocsánat, draga elvtársnő! Miért nem mondta, hogy'... Foglaljon csak helyet! Igazán semmiség az egész... Sárika elment. Mi meg ugye azon tűnődünk; megér­jük-e még azt az időt, amikor minden ügyféllel, vásárlóval, éttermi vendéggel úgy tárgyalnak majd, mintha legalábbis a minisztériumból jött volna? Szalay István végi táj annyira elütött at­tól, amiben az előző nap délutánjától fogva én meg­szakítás nélkül benne vol­tam. hogy gondolni sem akartam az iszapesőre, sárra, izzadságra, piszokra, a tűz­re. Szabadabb lelt az én tü- v.em útja is. Csak a ruha volt rajtam változatlan. — Visszakísérlek és én is átöltözöm — mondtam Zsu­zsának. — Miért? — nézett ram kérdőn. — E« itt végeztem! — mondtam. — Ennek semmi értelme — mondta Zsuzsa. Nem hallgattam rá. Meg . aztán a figyelmünket hama­rosan elvonta egy másik ök­rös szekér. Jött az ország­úton az is, a falu felől, meg­rakodva, mint az előző, hol­mikkal. családtagokkal. Csak tán nem költözik valóban az egész falu? Majdhogynem úgy volt. Ahogy a házak közé ér­tünk megint újabb kocsival találkoztunk. A falunak ab­ból a feléből jött, ahol a fúrótorony állt. Mi történik itt ? Zsuzsával sietősebbre fogtuk a lépteinket. A ne­gyedik kocsit aztán már le­állítottam. — Hová, jóember? A bakról a javakorabeli paraszt előbb alaposan szem­ügyre vett, majd mint, aki biztos a dolgában, de azért csak meg akar bizonyosod­ni. azt kérdi; — Maga olajos? — Az! — mondom. — Mi­ért? — Ac istenfáját maguk­nak! — azt mondja. — Ma­guk aztán jól megcsinálták! — Azzal a lovak közé csa­pott és tovább hajtott. Kénytelen voltam a bolt­ajtóban ácsorgó elárusító asszonyokat megkérdezni: — Honnan jönnek ezek? Mondják, hogy a falu szé­léről. Ez már a tizedik sze­kér volt. Ha így megy, dél­utánra a szélső utcák kiürül­nek. Elterjedt a híre, hogy tűzhányó van születőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld, talán még a falu alatt is, talán minde­nestől elnyeli a falut. A hl- székenyebbje hát szekérre, kocsira rakodik és menekül. Ki hová tud. Volt, aki a szövetkezet lovait fogta be, mások egyetlen göthös kis tehenüket. Mennek a szom­szédos falvakba, rokonokhoz, ismerősökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúrótorony közeléből. Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk együtt vissza! — fogta meg a ka­romat Zsuzsa. De én leintet­tem. Ebben a kavargásban aztán igazán senki sem fi­gyel ránk. Engem egyébként akkor már Zsuzsán kívül végképp nem érdekelt más. A kavargás csakugyan nem mindennapi volt. A faluszé­len ember ember hátán, az országúton, a libalegelón gépkocsik, traktorok. És me- gintcsak ember ember há­tán. Több mint 6záz szak­ember tartózkodott már ott. S mindezek fölött narancs- sárgán, néha vörösbe hajlón ott lobogott az a hatalmas fáklyaláng. Túzoltófecsken- dőkkel mesterséges ködöt lö­velltek a kút fölé, azzal próbálták eloltani a tüzet. A torony ködbe merült, de bi­zony, a fáklyalángot még csak el sem homályosította. Inkább az homályosította el a napot. A csatornával már elké­szülhettek, mert Tóth néni udvaráról azóta visszavonult a víz. Csak a piszkát hagyta ott. Deszkapalló volt fektet­ve az udvar sarkába. Az öregasszony éppen kifele lépdelt rajta. Megállt előt­tünk. — Édes fiam! De jó, hogy jösztök! Már törtem á feje­met, hogy hol hagyjam • kulcsot. A palánkon kívül ott állt az ökrös szekér. Megfogtam az öregasszony vállát. ÍFoi« tatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom