Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

Mottó Mert prédikálni

mindez eilen egyszerűbb, mini harcolni. Az Istentől, embertől magukra hagyottak oldalán," (György)

A csendnek is megvan a maga dramatur- : ha jó helyen alkalmaz- harsogó lesz tőle a színpad. A nézőtérnek is megvan a maga csendje: az ásító unalom csendje, amitől a színpad harsosása úgy csitul el, miként, a tenger habjai ülnek el, ha olajat önt rá a matróz a kapitány parancsára. Vagy a feszültség, a torkot szorongató izgalom, a megtermékenyítő gondolatot táguló szemmel, anyaméh megadással befogadó csendje a nézőtérnek, amikor pisszegés sem hangzik, amikor csodák csodája, a hurutos is elfelejt köhögni, az örökké zacskót tépő keze is a levegőben marad, amikor a színpadon történésnek — és nem a színpadi történésnek — csenddel válaszol a közönség.

Ha egyszer a sorsom odavezérelne. hogy eleven szavamat hallgassák sokan: ezt a esem' it kérném magamnak, nagy-nagy boldogságul és ajándékul is egyben.

De es a csend a nagyok jussa és nem az ajándéka!

Nem, szó sincs holmi tudományos, vagy hogy inkább áltudományé« értekezésről, arról, mi is légyen az a csend általában, és mi konkréten egy színházban. Csupán azért kellett erről szót ejteni Illyés Gyula minapi egri bemutatkozása, a Testvérek című tragédiájának premierje alkalmából, hogy egyrészt érzékel tessem, mi történhetett a színpadon, másrészt, mi történt a nézőtéren. Úgy gondolják, talán nem is kevesek, hogy a kritika dolga, a kritikus tennivalója az: írjon arról, ami a színpadon történik. Pedig nagyon okos dolog, ha az, aki méltatásra vállalkozik bármely szerző bármely darabját illetően, körülnéz a nézőtéren is. Odafi - gyei az arcokra és „beírja” a dráma történetébe és saját jórossz kritikájába azt is: mi történt a nézőtéren.

Mert a drámák igazi élete nem is a színpadon pereg: ott játszanak egy történetet, de az a nézőtéren kél voltaképpen életre, válik valósággá az, ami eladdig a valóságnak csak színes, vagy színtelen égi mása volt ...

Hogy a béke megteremtése is csak úgy lehetséges, hogy békés emberekből gyilkosokat szervezel, s nincs mód a békére rendezni őket: kivenni kezükből a fegyvert.— így Dózsa Gergely, az önmagát emésztő töprengésben...

„Hagyd abba.” — inti így és ennyivel csak György az öccsét.

„De én lii akarok tömi ebből az ördögi körből. De én meg akarom állítani valahol a bűnt.— jajdul fel a Krakkóba, indult, de fele úton bátyja táborában maradt ,Intellekt ue!” Gergely. Kinek van hót igaza? Dózsa Györgynek, aki a cselekvés racionalizmusaban egyszerűen és világosan látja, meg is fogalmazza a forradalom, a fori-adalmak igazságát, tudván már, hogy „minden országrésznek megvan a maga Báthory ja”, akikkel szemben fegyvert kell szegezni, hiszen a fegyver nyelvén értenek csak, más szón aligha. Vagy Dózsa Gergelynek. a diákfinak, a művelt humanistának lenne igazsága, aki megborzad a forradalom fegyvereitől, akinek a szab- lya csapása egyforma, bármely kéz, póré vagy úré is ősapja, s aki az ész, az érvelés. az igazság eszmei erejét kívánja szembeszegezni a minden országrészek Bátho- rv’aival?

Más szóval: a két alakban ti..’gjelend író, az örök töprengő ember melyik felének van igazsága? A minden emberben ott rejtődző kettősségből, az óvatos észlényből és a tenni, a cselekedni, a

m

giája

zák.

**74, Január 1IL, csütörtök

testvérek;

Illyés Gyula tragédiája Egeiben

VT

György : Igazság szent szolgása! Emeld föl a fejed, s mondd neki legalább te oda föl abba a háromszögletű szemébe, hogy épp az á nevében csaptak be bennünket.

néha hévből is virtuskodni akaróból összegyúrt ember melyikre hallgasson önmaga leikéből?

A megsértett és becsapott Dózsa György, az, aki részben hiúságból, részben belső igazságának indítékából a magára hagyott, éhező, és rongyos keresztesek élére áll, s azokat vezetve, s azoktól vezettetve le óhajt számolni immáron nem is a' törökkel már, hanem a „magyarí urakkal”. Dózsa Gergely, az öccse, aki Krakkóba menvén, valahol a táborban akad ösz- sze bátyjával, maga sem sok jót tud mondani az uralkodó rendről. Sőt: amit György csak érez, Gergely, a tudós diák azt pontosan meg is fogalmazz», ami Györgyben ösztön, az Gergelyben a tudatosság, sőt a való világról való tudomány. Most hát kinek van, kinek lehet igaza? Az Ö6ztönlény Györgynek,

is. Gondolati dráma, amely nem volt rest a cselekményesség ezerszínű tarka ruháját is felvenni a tiszteletre méltó zsakett helyett.

,j Mindaz, amit eddig

_ elmondtam, nemcsak Illyés Gyula drámájáról szól. Legfőképpen persze arróL De a rendező munkájáról, az értelmezésről. Erről a feszes, kemény, lényegretörő színpadra vitt alkotásról is, amelyben ha néha felülkerekedni is látszik holmi indokolatlan lágy líraisőg, azt elementáris erővel söpri el a következő markáns és férfias pillanat. Vadász Ilona rendezése megtalálta a kellő arányt a gazdag gondolatok vibráló interpretálása és a szűkebb szavú cselekmény mozgalmas vezetése között.

Paláncz Ferenc Dózsa

Györgye kőből faragott, de a kő leikéhez értő „szobrász” nyomán életre keit alak. Izmos, robbanékony, elkeseredett, vad és hiú, emberi és lágy és hőssé magasztosulni tudó úgy, hogy á hősködésnek még az árnyéka is hiányzott a játékából. Bevallom — nem tehetségében kételkedve — kissé aggódva figyeltem az ó Dózsa Györgyét a színpadon: nem valamiféle

tragikus shakespeare-i, vagy éppen bánk-báni hőssel találkozom-e újra ebben a tipikusan mai, modern szituációban. Üj Paláncz Ferenccel találkoztam: a robosztus intellektussal. S ha még hozzáérleli hangját, belső tüze arányosabb, jobb elosztását is figyelemmel kíséri, — az igazán nagy színészek közt lesz a helye.

Az oda vezető úton nem Dózsa György alakítása volt az első lépcsőfok!

Blaslcó Péter Gergelye kellemes és örvendetes meglepetés volt. A fiatal színész nemcsak felnőtt a játékhoz, nemcsak egyszerűen jól eljátszotta e szerepét, hanem ew lett vele: magába lényegitette, vagy maga azonosult ezzel az illyési figurával. Szép, tiszta érzelemtő] és értelemtől teli szövegmondása külön is említésre méltó. Gyöngyössy Katalin, ebben az ízág-vérig „férfias” drámában, mint egyetlen női szereplő, nádszal finomságával ellenpontozta a vaskos indulatokat, teremtett lírai pillanatokat a színpadon és a nézőtéren egyaránt.

e A csendnek is meg" van a maga dramaturgiája a színpadon is, a nézőtéren is. A harsogó tapsnak is persze. A feszült és torkot szorongató csend után a nézőtér felszabadultan — a varázslattól és egy kicsit önmagával való szembenézéstől is —. joggal tapsol sokáig és lelkesen 1974-ben, az 1514- et idéző dráma végén.

Kiérezte és megértette: a kérdést 1514 ürügvén tették fel a számára, és a szerző a .nézőt is megfeleltetve, 1974 okán és jogán válaszolt!

Gyurkó Gcza

21.10:

Szent-Györgyi

Albert

A portréfilm I. részének vetítése. / (A második részt pénteken 21.00-kor sugározza a televízió.) Szent-Oyör- gyi Albert professzor ebben az évjaen 81 éves. A magyar származású amerikai bioké- rrvkus ma is dolgozik, a rákkutatásban felállított új kutatási koncepciója például az elmúlt évek egyik tudományos szenzációja volt. 1931—45 között a szegedi egyetem professzora volt.

November 3.-i számunkban kérdést tettünk fel a Volán 20. számú vállalatához, miért 'nem áll meg a jósvafői távolsági járat Hatvanban? A cikkre a vállalat forgalmi osztályának vezetője válaszolt.

Távolsági közlekedésünk korszerűsítése, gyorsítása érdekében a járatok megállóit csökkentettük. Ezt az intézkedést körültekintő fpr-' -galomvizsgáia t előzte meg és csak akkor hoztunk ilyen döntést, ha a távolsági utazási érdekeket nem sérti, és a helyközi utasok részére megfelelő lehetőségek vannak. Nem lehet ugyanis kulturált az a távolsági utazás, amelynél néhány kilométerre utazók töltik meg az autóbusz s a zsúfoltság kellemetlenségeket okoz. Ahol ilyen rövidtávú utazási igény jelentkezik, helyközi járatokkal igyekszünk megoldani. A Hatvanban felszálló utasok tömegesen Hatvanéi iffőszaík alaffc — ?937-besi

—, a C-vitainln előállításáért és vitaminkutatásaiért

Nobel-dijat kap. 1947-ben megy ki Amerikába, s Itt folytatja kutatómunkáját. 1973 októberében, a Magyar Tudományi» Akadémia elnökségének, meghívására hazalátogat és — á többi között — részt vesz az új Szegedi Biokémiai Kutatóközpont felavatásán. A szegedi egyetem di szdoktorává avatják. Az interjú, amelyet a televízió munkatársad készítettek a professztrral, az októberi magyarországi látogatás során készült a tudóssal. Ennek során Szent-Györgjd Albert beszél gyermekkoráról, háborús élményeiről, külföldi munkáiról, s az ellenállási mozgalomban játszott szereltéről is. Mai gondokat érint a tudós kritikai állásfoglalása az oktatási rendszerek elavultságáról, s a fejlesztés lehetséges irányairól. A kétrészes film révén tehát a nézők részletes képet kaphatnak Szent- Györgyi Albert, emberi és tudományos pályájáról.

Hort között utaznak. Bőszükre, valamint a Gyöngyösre és Egerbe utazók részére reggel 5 óra 45 perctől 8 óra 50 percig kilenc autóbusz indul, köztük Egerig négy gyorsjárat. Ezekkel a járatokkal Egerig a közlekedés megoldott, s mivel az Egerein túli községekbe Hatvanból csak a legritkább esetben akad utas, Budapest és Gyöngyös között a járat megállóhelyeit megszüntettük. Ezzel az Egeren túl eső községek utasainak — akiknek ez a járat jelenti az egyetlen közvetlen kapcsolatot a fővárossal — javítottuk . a közlekedését.

Hangsúlyozzuk, hogy Hatvan város közlekedésének fejlesztését igen fontosnak tartjuk, s a Volán 4. számú vállalatával együttműködve az a célunk, hogy a Hatvanban megálló járatok száma növekedjék.

Válaszol az illetékes

Hatvan sem mostoha.

aki nem veszi figyelembe az| öccse által megrajzolt és va- I lónak feltüntetett világot, > vagy Gergelynek, aki nem i veszi figyelembe bátyja sza- i vait, a parasztok panaszait, | aki a szavak erejével számol- na le a fegyverekkel? Hogy < kitörhessen végre az „ördö- \ gi körből”! |

Illyés Gyula egyértelmű és > végső következtetése a nap- $ jainkban különösen is aktuá- > lis kérdésre válaszol: félre s minden kispolgári nyavaly- 5 gást, de félre minden „vad”- > forradalmiságot. Nem „vagy- > vagy”, nem ösztön, vagy el- > mélet, nem fegyver, vagy érv, >

— hanem a harc minden ol- > dalú vállalása az, ami örök > és emberi: vállalni a harcol > fegyverrel is, de érvekkel is, >

— együtt. Mert csak ez az > egyetlen út és lehetőség ama i bűvös körből való kitörésre. > Mert ez az igazi, a cselekvő > humanizmus!

1 •> | A líra ringató és a > I **'1 humor mosoiyvirágot > fakasztó pillanatait a kettest- > vérnek egymás legyilkolásá- > ra is majd kész szembeszáilá- > sa valtja fel. A könnyet a | mosoly. A meghőkölést a fel- > oldás. És a gondolatok hátán > úgy pereg a cselekmény, hogy > szó szerint jól is szórakozik > a néző. Hogy mi ebben a cső- > dálatos, a külön is megemlí- > teni való? Hát p.z, hogy sokan > vélik úgy: a nagy gondola-f tok lemondani valók a nagy < gondolatokhoz méltóan tehát, > szürkén, unalmas uniformis- s ban. A pehelykönnyű gondo- ? latok 6zéthintése, az ragadja < a cselekmény iránt oly fogé- > kony nézőt igazán csak ma- s gávaL

Illyés Gyula háromszemé- s lyes drámája, amelynek jói r \ : „csak” ketten játsszák, i

kínlódjak, gyönyörködik, <

szenvedik, harcolják végig, 5 nemcsak gondolati gazdagsá- S gával élmény, hanem cse- j lekménye fordulatosságával ‘

30.

Mindegyiküket porkoláb —> pap kísérte. Alig néhány másodpercig álltak szemben a felsorakozott zászlóaljjal, amikor Tichy őrnagy intésére gépezetszerű közöny - nyel megmozdult a zászlóalj. Két század balra fordult, röviden előre masírozott. Az így szabaddá tett résbe kísérték a négy elítéltet, akiket a porkolábokon kívül jobbról-balról szuro- nyos katonái: rajoszlopa kísért. Nyomukban a fő- törzsfoglár. Wochengruber intett, hogy mellette a helyem. Mi is az imént szabadon hagyott résbe léptünk. Ezután a másik ltot század jobbra álja következett s máris készen állt a menetoszlop. Tichy őrnagy a zászlóalj élére lovágóit, még egyszer megnézte, rendben van-e minden, majd harsányan engedélyt kért az indulásra Howiger tábornoktól. A várparancsnok ner szólt, csak unottan bólintott

— Zászlóalj, vigyázz! — vezényelt az őrnagy. — Irány utánam! Indulj 1

Elindultunk » vesztőhely felé. Howiger tábornok egyedül maradt a goórsegi épület előtt.

★

Kívülről sáncárkok kerítik be a várfalat, amelynek alaprajza óriási hatágú csillagot alkot. E csillagot és a köréje ásott sáncárkokat, a Maros övezi háromnegyed körívével. A kanyarulattal határolt terület északi része a legelhagyatottabb. Ide masíroztunk, az irdatlan téglafal és a legbelső sáncárok közé. A vesztőhellyé kijelölt területet a Zászlóalj élő sorfala határolta el.

★

' Minden, századtól négy- négy, összesen tizenhat gránátos lövészt jelöltetett ki Tichy őrnagy. Akikre a századparancsnokok választása esett, azok külön kis alakzatba sorakoztak. Az elítéltek szemben velük, a várfal előtt várakoztak. Közömbösnek látszottak. A papok és a porkolábok még mindig mellettük tartózkodtak.

Schück hadbíró százados lépett elő. Sovány, kimérten viselkedő katona. Megillető- döttségét azzal leplezte, hogy szigorúan és határozottan kapkodta tekintetét. Zörgette, igazgatta papírjait, majd egyenként felolvasta a halálos ítéletek rövidített változatát, s az ítéleteket megerősítő főparancsnoki záradékot.

Ahány ítéletet , felolvasott a hadbíró, annyiszor lépett elő Wochengruber. a fő- törzsfogiár. A perrendtartás ide vonatkozó formulája szerint kegyelmet kért az elitéi tnek.

És Josef Tichy zászlóalj- parancsnok mindannyiszor ezt kiáltotta:

— Istennel a kegyelem!

Az utolsó jogi formása" után következtek a pörköl;" pribékek. Wochengruber velük együtt buzgólkodott. Leszedték a tábornokokról a nehéz vasakat, majd a kabátjukat.. s kezüket nyomban szorosan hátrakötötték. Eközben olyan csend volt, hogy a műveletekkel jaró legapróbb neszt, a leghalkabb szavakat is pontosan hallottam.

' Virított a négy elítélt fehér inge a katonaszínek tarkaságában’ és a kopár környezet őszi fakóságában. Azért kellett ingre vetkőzniük, hogy még a kabát szövete se gyengítse a golyók halálos hatását.

Mind á négyen kérték, ne kössék be á szemüket. Tichy őrnagy csak Kiss Ernőnek engedte meg, hogy szembe nézhessen a puskacsövekkel.

Schweidel József megmutatta a melléje rendelt papnál: a kis ezüst feszületet, amelyet a markába zárt, mielőtt hátra kötözték kezét. A vele bajlódó pribékekre nem is figyelt. Azt mondta, a kis feszületet édesanyjától örökölte és szeretné, ha a pap kiszedné a kezéből agyonlövetése után, hogy eljuttassa a várban raboskodó fiához a családi ereklyét.

Dessewífy Arisztidesznek mintha terhére lettek volna az utolsó percek. Mintha terhére lettünk volna mi, osztárkok ezzel az egész borzalmas cirkusszal. Szűkszavúan elköszönt papjától, rábízta feleségének szóló végső üdvözletét és többé nem törődött senkivel, semmivel.

Lélekben halott volt már Lázár Vilmos is. A megmaradás lehellel nyi esélyében az utolsó pillanatig, lehet reménykedni. Ha nem halálos a találat, életlíen kell hagy-r. ni az elítéltet. Lázár Vilmos azt kívánta, ismét tüzeljenek rá, ha elsőre elvétenék a lövéseket.

Tichy őrnagy lova hátáról, feje biccentésével intett a négy papnak, hogy lépjenek már hátra a katonák sorfala mögé. Kiss Ernő kezet fogott lelkészével, mert az ő csuklóit csak most akarták hátrakötözni. Amint kézfogással búcsúzott, ezt mondta a papnak:

— Köszönöm önnek a vigasztalást. Szegény hazám. .. Verje meg az isten a hóhérait.

A papok hátra mentek, a föld felé fordított arccal. Mihelyt eltűntek a katonák mögött, Tichy őrnagy intésére Wochengruber főporkoláb és emberei a várfal tövéhez hátráltatták a négy tábornokot. Szóltak nekik, hogy térdeljenek ]e. Miután ez is megtörtént, bekötötték szemüket fekete kendővel. Csak Kiss Ernő arca maradt szabadon.

Hajláncban sorakozott eléjük a tizenhat lövész. Négy- négy célzott egy-egy térdeidre, alig puskahossznyi közelről. A lóháton ülő őrnagy megsuhintotta kardját és rövid, szakadozott ropogással eldördült a tizenhat lövés. Dessewífy Ariszüdesz, Lázár Vilmos. Schweidej József azonnal meghalt. Tetemük előre bukott.

De a Kiss Ernőre célzó lövészek megrettentek az elitéit rájuk szegeződő tekintetétől. A lőporfüst eloszlásakor láttuk, hogy a szerencsétlen tábornok hevesen vergődik mozdulatlan társai mellett. Josef Tichy rá- parancsoít a sor szélén álló lövészre:

— Végezzen vele!

A lövész kivált százada arcvonalából, futólépésben sietett a vergódőhöz. A halántékára tette a puskacsövet, úgy sütötte el fegyverét. Kiss Ernő feje saétron- csolódotL

Ezután következtem én, az orvos. Előírás szerint megállapítottam, hogy a halál valamennyi elítéltnél beállt. Annyi volt ez, mintha ezt mondtam volna ünnepélyes cinizmussal: „istennél a kegyelem”.

<FolytatjukJ